A Föld emelkedik. A
tudatunk szintén emelkedik. Emlékszünk rá, hogy a szeretet és a fény gyermekei
vagyunk, akik mindennel és Istennel is egyek. Kollektív felemelkedésünk azt
jelenti, hogy megnyílnak és megtisztulnak a csakráink.
Az 1940-es, 1950-es
években a földi társadalmak a biztonságra és a pénzügyekre koncentráltak, és ez
a gyökércsakrára volt hatással. Az 1960-as és az 1970-es évek elején a
szakrális csakrának megfelelő ügyekkel voltunk elfoglalva; ezek: a szex, a
függőségek és más fizikai vágyak. Az 1980-as években gondolataink áthelyeződtek
az erőre és az irányításra, melyet a napfonat csakrával áll összefüggésben.
Most a századfordulón
világos a küldetésünk. Kollektíven át kell vizsgálnunk a szeretettől való félelmeinket,
hogy teljesen megtisztíthassuk a és megnyithassuk a szívcsakráinkat. A Föld
szívcsakrája most tart ott, hogy megnyíljon, s rezgésszintjét felemelje a
tiszta isteni szeretet szintjére. Amikor egyszer ez a szívcsakra teljesen
megnyílik, semmilyen érzéketlen dolog nem maradhat a bolygón. Egyszerűen arról
van szó, hogy a Föld frekvenciái nem fogják támogatni semmiféle félelem szülte
dolog létezését.
Fényküldöttekként
elsődleges célunk az, hogy meggyógyítsuk magunkat azért, hogy másokat is
meggyógyíthassunk. Amikor szívcsakránkat teljesen feltárjuk az isteni
szeretetnek, a többi ember érzékelni fogja a fényt mely mélyen belőlünk tör
utat magának. Még azokat az embereket is vonzani fogja fényünk és szeretetünk,
akiknek nincsen semmiféle spirituális tudásuk. Valami mást fognak érzékelni,és
az isteni szeretet fényének sugárzása feléleszti bennük Isten elfelejtett
emlékét. Így a fényküldöttek legnagyobb feladata az, hogy eloszlassák a
szeretet félelmét, így a mi fényünk hozzájárulhat ahhoz, hogy tudatára
ébresszük alvó testvéreinket.
A szívcsakra eltömődik,
összezsugorodik, és szennyezetté válik a szeretettel kapcsolatos félelmektől.
Úgy tűnik, hogy minden embernek volt már része fájdalomban a kapcsolatai során,
legyen az romantikus kapcsolat, családon belüli kapcsolat vagy plátói. Ez a
fájdalom okozza azt, hogy félünk szeretni. Mégis, mivel a szeretet az élet
értelme, ezért ez a félelem azt okozza, hogy elveszítjük a kapcsolatot az élet
valódi értelmével. Zavarttá válunk és elfelejtjük, hogy milyen az igazi
szeretet. Amikor a szeretettől félünk, akkor tulajdonképpen attól félünk, hogy
önmagunk legyünk.
A szeretettől való
félelem miatt válunk szarkasztikussá, védekezővé és óvatossá. Annyira félünk
attól, hogy megbántanak, manipulálnak bennünket, és rosszul bánnak velünk, vagy
kontrollálnak bennünket, hogy elhatároljuk szívünket a szeretet adásának és
fogadásának minden élményétől. Sajnos, amikor bezárjuk a szívünket, akkor
elzárjuk annak útját is, hogy Isten az intuícióinkon keresztül beszéljen
hozzánk. Ironikus módon ez az intuíció az a megbízható útmutatás, mely olyan
kapcsolatokhoz juttat el bennünket, amelyekben megbecsülnek és támogatnak
minket. Amikor elzárjuk a az isteni vezettetést, nem tudunk tudomást venni az
angyalok figyelmeztetéseiről sem a kapcsolatainkra vonatkozóan.
(Dr. Doreen Virtue )