Te már felismerted mi az életfeladatod?
Mikor ideérkeztél, választottál
magadnak egy életfeladatot. Ha ezen az úton haladsz, béke és nyugalom van
benned, bármilyen körülmények között élsz is. Ha figyelmen kívül hagyod,
nyugtalanság és zűrzavar van benned, mert a lélek tiltakozik, üzen, hogy rossz
úton jársz. Ha az életfeladatod megoldásán dolgozol, mindig lesznek segítőid
itt a Földön, s az Univerzumban is.
Az élet bármely ösvényén járjon is,
minden ember ösztönösen késztetést érez arra, hogy értelmet, irányt és célt
leljen magának. Hogy megtaláljuk-e, egyáltalán keressük-e életcélunkat, annak
éppoly fontos szerepe van lelki fejlődésünkben, mint a táplálkozásnak a
biológiai túlélésben.
Bár sokan még azt sem ismerjük fel,
hogy saját életfeladatunk volna, a tudatalattink tudja, mi végre vagyunk
itt a földön, és megpróbál elérni bennünket : álmaink, megérzéseink és
legbensőbb vágyaink formájában üzeneteket küld nekünk. Elhivatottságunk
legmélyebb vágyaink és képességeink, a személyiségünk mögött rejlő erők
formájában nyilvánul meg. Ezek az ösztönző erők formálják az életpályánkat
és kapcsolatainkat, és hatást gyakorolnak életünk minőségére és irányára
is.
Amíg nem ismerjük fel a lelkünk
mélyén rejlő faladatunkat, és nem annak megfelelően élünk, az életünk esetleg
hiányos kirakójátéknak tűnhet : talán érezzük, hogy van valamiféle
feladatunk, de nem tudjuk pontosan, mi az.
Ha el akarsz jutni önmagadhoz,
egyszer az életben teljesen reményvesztetté kell válnod. Amikor azt érzed, hogy
minden teljesen reménytelen, minden értelmetlen, bármit teszel is. Ha úgy
érzed, minden reményed elveszett, az egész életviteled értelmetlenné vált,
akkor fogsz szembenézni a valósággal, önmagaddal. Ebben a helyzetben lehet,
hogy megtanulnál erőlködés nélkül létezni,s ebben az erőlködés mentes
állapotban könnyebben felismerésre juthatsz.
„Az életfeladatot nem úgy kell
elképzelni, mint egy olyan munkát, vagy tevékenységet, amire majd életünk
folyamán valamikor rátalálunk, és onnantól ezt végezzük. Születésünk előtt nem
azt döntjük el, hogy pl. építészek leszünk, és majd egyszer mi fogjuk
megtervezni, vagy megépíteni pl. a kölni dómot”
Először is van egy mindenkire
vonatkozó általános feladat: ez önmagunk (a teljes, valódi lényünk – az, akik
valójában vagyunk) felfedezése, megismerése, ezáltal a boldogság és a harmónia
megélése, bárhol is vagyunk éppen. Pontosan ezért születtünk mindannyian a
Földre, hogy más és más leckéken keresztül, de lépésről lépésre megleljük, és
megéljük azt a csodálatos lényt, aki az emberi álruha mögött rejtőzik.
Azért, hogy ehhez egyre közelebb
kerülhessünk, születésünk előtt eldöntjük, hogy melyek azok a főbb területek a
személyiségünkben – érzelem- és gondolatvilágunkban, viselkedésünkben -,
amelyeket szeretnénk fejleszteni, ahol szeretnénk valamit „kihozni”
önmagunkból, ill. változtatni a meglévő mintáinkon, és ez által megtalálni igaz
valónkat.
Ilyen terület lehet pl. a
kreativitás, önkifejezés, együttműködés és egység megélése másokkal, a belső
egyensúly kialakítása, bizalom, önbizalom, önbecsülés fejlesztése, a belső béke
és biztonság megtalálása magunkban, stabilitás, önfegyelem, elfogadás
(önmagunkat, és ezáltal mindent, ami van), önhatalom-hatalom gyakorlása,
ismertség, sikeresség kezelése.
Érdemes végig gondolni a
következőket
Először is vizsgáld
meg, hogy mely területeken van harmónia benned, és melyek azok, amelyeken még
nincs, mert ez utóbbiak lesznek a fejlesztendő területek. Aztán gondold végig
az eddigi életedet, és a főbb szereplőket benne. Mely tulajdonságodra volt
legtöbbször szükséged életed során? A meghatározó szereplők hogyan viselkedtek
veled, és te velük? Mely tulajdonságok azok, amelyekt sokszor kellett volna
használnod, de nem mindig sikerült, vagy nem merted használni? Melyek azok a
helyzetek, amelyek elől folyamatosan elmenekültél? Segíthet még az asztrológiai,
vagy a számmisztikai elemzés is.
Életünk során folyamatosan olyan
helyzetekben, területeken, munkakörben találjuk magunkat, amelyekben a
fejlesztendő tulajdonságunkra van szükség. A körülöttünk élőkben pedig a
tanuláshoz negatív és pozitív példákkal, katalizátorokkal találkozunk. Lesznek
akik mintát mutatnak, vagy bátorítanak az adott viselkedésre, és lesznek, akik
túlzásaikkal mutatják meg, hogy az adott helyzetben mi az, ami már nem
harmonikus, vagy az elnyomó viselkedésükkel igyekeznek belőlünk kihozni olyan
reakciókat, amik fejlesztik az adott tulajdonságunkat. Ők mindannyian segítenek
nekünk a helyes minta megtalálásában, és begyakorlásában. Életünk során az
adott dolgot pl. az önbizalom fejlesztését gyerekként, a munkánk során, női,
vagy férfi minőségünkben, és szülőként is folyamatosan gyakorolhatjuk.
Ennélfogva láthatjuk, hogy
számtalan helyzet, tevékenység, vagy hivatás által fejlődhetünk, pl az
önkifejezési készséget gyakorolhatjuk az építészi pályán is, de színészként,
pedagógusként, politikusként, vagy bármilyen művészi tevékenységben (zenész,
festő, író stb.) is megélhetjük.
Hogyan ismerd fel az életfeladatot?
Legbelsőnk (tudatalattink, lelkünk)
tudja ezt (hiszen ismeri terveinket), álmaink, megérzéseink, vágyaink,
késztetéseink útján küldhet róla üzeneteket, de minden, és mindenki erről
árulkodik a környezetünkben, nekünk jelez.
Sokszor az a feladatod, amit a
leginkább nem szeretnél csinálni, amire legkevésbé érzed alkalmasnak magad. A
feladat pont abban rejlik, hogy tanuld meg, old meg, válj rá alkalmassá! Hiszen
ami megy, ami működik, azon már nincs mit dolgozni, azt csak használnod kell
(azokat már más életeidben, kifejlesztetted, begyakoroltad, és a megtanult
leckék nem kerülnek megismétlésre, azt tudásként, képességként hoztad magaddal).
(Forrás: lelekebreszto.wordpress.com)
