2013. július 20., szombat

Mit jelent az Akasha Tudatosság



1. A világ része vagyok. A világ nem rajtam kívül van, és én sem vagyok a világon kívül. A világ bennem van és én is a világban vagyok.




2. A természet része vagyok, és a természet is az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő élő dolgokkal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón található élet szövetének.

3. Része vagyok a társadalomnak, és a társadalom az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő embertársaimmal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón élő emberi közösségeknek.

4. Több vagyok, mint csontból és bőrből álló anyagi szervezet: testem annak sejtjeivel és szerveivel együtt teljes valómnak igazi megtestesülése: egy önfenntartó, önfejlesztő dinamikus rendszer, mely a körülöttem álló dolgokkal való kapcsolatba lépésének köszönhetően emelkedett ki, maradt fenn és fejlődött tovább.

5. Az univerzum teljességére törekvő hajtóerő egyik legmagasabb szintű, legfejlettebb megtestesülése vagyok. Minden rendszer minden más rendszerrel kapcsolatba lépve a teljességre törekszik, és nekem is ez a kozmikus hajtóerő az igazi lényegem. Ugyanez a lényeg, ugyanez a szellem található meg minden dologban, melyek a természetből emelkednek ki és fejlődnek tovább, akár ezen a bolygón, akár bárhol máshol az űr és az idő végtelen kontinuumában.

6. Nincsenek valódi határok és megosztottságok ezen a világon, csak átmeneti pontok, ahol a kapcsolatok bizonyos formája túlsúlyba kerül egy másikkal szemben. Bennem, ebben az önfenntartó és önfejlesztő teljességre törekvő rendszerben, azok a kapcsolatok vannak túlsúlyban, melyek a testemben lévő sejteket és szerveket összekapcsolják. Testemen kívül más kapcsolatok a meghatározóak: azok, amelyek a társadalomban és a természetben küzdenek a teljesség eléréséért.

7. A más emberekhez és dolgokhoz általam csatolt külön identitás nem más, mint egy kényelmes egyezmény a részemről, mely megkönnyíti számomra a velük való kapcsolatfelvételt. Családom és közösségem legalább annyira „én” vagyok, mint amennyire a testemben lévő szervek. Szerveim és elmém, családom és közösségem olyan változóan uralkodó, egymással kapcsolatba lépő és egymásba hatoló elemei egy kapcsolatrendszernek, melyek minden, a természetben és az emberi világban megtalálható dolgot magába foglalnak.

8. Az identitásomat vagy más embereket, közösségeket más emberektől vagy közösségektől elválasztó koncepciók és gondolatok teljes skálája ennek a kényelmes, de önkényes egyezménynek a megtestesülései. Csak az összetevők különböztetik meg az individuumokat egymástól és környezetüktől, nincsenek valódi határok, megosztottságok. A való világban nincsenek „mások”: mindannyian élő rendszerek vagyunk, és mind részei vagyunk egymásnak.

9. Ha megpróbálom fenntartani az általam ismert rendszert „én”-ként, kőkemény versenyben a rendszerrel, amit „te”-ként ismerek, óriási hibát követek el: sebet ejthetek a mindent átfogó teljességen, mely a te és az én életemet is keretbe foglalja. Nem tarthatom fenn saját életemet és teljességemet a teljesség megsebzésével, még akkor sem, ha egy részének megsebzése látszólag rövid távú előnyökkel jár számomra. Amikor neked, vagy bárkinek körülöttem kárt okozok, saját magamnak okozok kárt.

10. Nem a verseny, hanem az együttműködés királyi útja vezet a teljességhez, s ez fémjelezi a világ egészséges rendszereit. Az együttműködéshez empátia, szolidaritás, és végső soron szeretet kell. Nem szeretem és nem is szerethetem magamat, ha nem szeretlek téged és másokat a környezetemben: mind ugyanannak a teljességnek vagyunk részesei, tehát egymás részei is vagyunk.

11. Az „önvédelem”, sőt a „nemzetvédelem” eszméjét is újra kell fogalmazni. Az ellenfelek erővel való megsemmisítésén alapuló hazaszeretet és az előbbi eszmék érdekében történő hősi tettek elhibázott törekvések. A kardot és fegyvert fogó hazafi és hős egyúttal saját maga ellensége is. Minden sebesítésre és ölésre létrehozott fegyver mindenkit veszélyeztet. A megértés, a béke és a megbocsátás nem a gyengeség, hanem a bátorság jelei.

12. Számomra és mások számára sem az „a jó”, ha személyes vagyont birtoklunk és halmozunk fel. A vagyon mind pénzben, mind erőforrásokban semmi másra nem jó, csak saját magam fenntartására környezetemben. Mivel kizárólag az enyém, ezért lefoglalja azon erőforrásokat, melyeket mindannyian meg kellene osztanunk ahhoz, ha élni és gyarapodni szeretnénk. A kizárólagos vagyon veszélyt jelent minden emberre az emberi közösségekben. És mivel én is részese vagyok ennek a közösségnek, a végén ez rám is, és minden birtokosra veszélyt fog jelenteni.

13. A világ teljes valójaként tekintett szent teljességen túl csak az élet és annak fejlődése rendelkezhet a filozófusok által belbecsnek nevezett dologgal, minden másnak pusztán instrumentális haszna van: ami egészen addig érték, amíg a belbecs, belső értékek növeléséhez járul hozzá. A világ materiális dolgai és az általuk termelt, magukban foglalt energia és anyag csak akkor rendelkeznek értékkel, ha hozzájárulnak az élethez és a jóléthez a Föld létrendszerében.

14. Eredményeim és kiválóságom valódi mértéke, hogy mennyit vagyok kész adni. Nem az általam adott dolgok mérik eredményeimet és kiválóságomat, hanem az általam adott dolgok, valamint a családom és jómagam fenntartásához és gyarapításához szükséges dolgok közötti kapcsolat.

15. Minden egészséges ember élvezetet lel az adásban: sokkal nagyobb öröm, mint birtokolni. Egészséges és teljes ember vagyok, ha az adást nagyobbra becsülöm, mint a birtoklást. Egy közösség, ahol az adást jobban értékelik a birtoklásnál, az egy egészséges emberekből álló közösség, mely az egymás közötti empátián, szolidaritáson és szereteten alapuló gyarapodást állítja a középpontba. Az osztozkodás növeli a közösség életét, míg a birtoklás és a felhalmozás elszigetelődést hoz létre, a versenynek kedvez és irigységet szül. Az osztozkodó társadalom a bolygó minden közösségi életének normája kellene, hogy legyen, a birtokló társadalom csak a modern kori ember társadalmára jellemző, és ez nem más, mint rendellenesség.

16. Felismerem a modern kori ember rendellenességét a világra jellemző univerzális teljesség normájával szemben, felismerem saját szerepemet ennek kialakításában, és fogadom, hogy elkötelezett leszek a teljesség visszaállításának irányában úgy, hogy saját magamat is teljessé teszem: teljessé gondolkodásmódomban, cselekedeteimben, és tudatomban is.

(Forrás: budapestklubalapitvany)