Beteg a tudomány, és gyengélkedik a vallás... Einstein írásaiban jóelőre figyelmeztetett egy ilyen lehetőségre, amikor azt írta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak, és hogy a kozmikus vallásos érzület kell legyen a legnemesebb és legerősebb motivációvá a tudományos kutatásra. Ő tudta azt, amit tudósaink ma ismét sejteni vélnek: hogy minél mélyebben hatolunk a kozmosz titkaiba, annál erősebben érezzük egy magasabbrendű Erő jelenlétét.
Napjainkban egy döbbenetes és nagyszerű dolog zajlik tudományos berkekben is. Egyre több természettudós foglalkozik a rejtélyes valamivel, amely nem anyag és nem energia, amelynek létezését bebizonyítottuk, de érzékszerveinkkel regisztrálni, mérni, képtelenek vagyunk. Hogy miért? Mert amint megpróbáljuk mérni, megfigyelni, azonnal megváltozik, pusztán rágondolván is változtatunk állapotán. Micsoda dilemma ez számunkra! Óriási kérdőjelek között masírozunk előre, kérdéseink eretnek szemtelensége még húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Mennyire reális a realitás? Hol végződik a tudományos "valóság", és hol kezdődik a miszticizmus? A molekulák, a fizikai valóság építőkockái valóban elektromágneses erőterek lennének? Ha ezek állapotát befolyásolja egy másik energia, az emberi gondolat jelenléte, mennyit változik ez a belső struktúra a megfigyelő energiaterének jelenlétéről? Mire gondolhatott Sir John Eccles, a Nobel-díjas neurofiziológus, amikor 1984-ben bejelentette: úgy gondolja, hogy felfedezte az emberi lélek létezésének biokémiai bizonyítékát?
- Bistey Zsuzsa -
- - - -
Kapcsolódó írás
A lélek halhatatlanságáról - Egy Nobel-díjas tudós a halhatatlan lélek létezéséről