Élet az élet után?
Erre
a földi síkra a kozmikus tudatosság szikrájaként érkezünk. A forrásból
való kiáradás során, mintegy létünk alapszerkezeteként éteri testet
öltünk. Erre a földi síkra egyedüli tapasztalatokért érkezünk,
tapasztalatunk megszerzéséért kiválasztjuk hazánkat, kiválasztjuk
szüleinket, környezetünket és élethelyzeteinket. Az önvaló előtt az
egész életterv ismeretes. Az anya kiválasztása után a tudatosság
szikrája belép az anyaméhbe. Miután a tudatosság belépett az anyaméhbe a
magzat élővé válik. Az anyagi test a kozmikus energiának megfelelően
nyer alakot az étertesten és a magzaton belül. A tudatosság gyakran fog
visszatérni a forráshoz míg az első lélegzetvétellel el nem szakad
attól. Az anyaméh elhagyása után meg kell tennie első külsődleges
lélegzetvételét. Ezt ismerjük úgy mint: születés. Születésünk napjától
hétéves korunkig birtokoljuk a forrástól származó jóllétet. A hetedik
életévtől az elme elkezdi felvenni az alakját. Ennek teljes kialakulása a
tizennegyedik életévre történik meg. Az intellektus aktivitásának
kezdete a tizenegyedik életévre tehető és annak teljes kifejlődése a
huszonegyedik életévig tart. A huszonegyedik életévtől a huszonnyolcadik
életévig az egyénben kialakult testének, elméjének és intellektusának
együttese. A huszonnyolcadik életévtől az élet az önismerettől függ. Ha
az egyén nem érez jóllétet, a tudat, a test, és az elme helyezkedik el.
Ennek következtében elkezdődnek a szenvedések. Nem képes megérteni az
élethelyzeteket. Az akadályok egyre kritikusabbá válnak számára,
értéktelennek ítéli önmagát, és merevvé válik. A merevség elzárja a
kozmikus energia áramlását. Átadja magát a szenvedéseinek, fizikai
betegségeknek, stessznek és megpróbáltatásoknak teszi ki magát. Napjait a
jólét érzése nélkül éli. Képtelen megérteni saját életének valódi
célját. Leéli az életét gyermekkorától ifjúkoráig, majd egészen öreg
koráig és végül elhagyja ezt a földi síkot, annak a célnak a
beteljesítése nélkül, amiért a földi síkra érkezett. Ez az, amit úgy
hívunk, hogy halál. A halál után a merev elme hazugságai rossz
megértéssel társulva nem engedik, hogy a tudat elérje a forrást.
Helytelen megértésének következményeként létrehozza saját poklát és
mennyországát. Tudattalanul az asztrális síkon reked. Ha az egyén életét
önvalója tudatában kezdi élni, mindig, minden adódó élethelyzetben
áldásban részesül. Még halála után sem marad az alacsonyabb
frekvenciákon, hanem visszatér a forráshoz.
A
magasabb tudás által, amit a harmadik szemen keresztül az asztrális
utazáson és a születés és a halál megértésén keresztül szerzett, az
egyén a tökéletes megértés birtokába jut a testére, az elméjére, az
intellektusára, önmagára és életerejére vonatkozóan. Megérti, hogy ez a
tudatosság az energiának és a tudásnak az egyesülése. A tudatosság azért
érkezik erre a síkra, hogy még több energiát és tudást szerezzen
valamint, hogy teremtsen. Minden idejét ebben a tudatban töltve az egyén
hozzájut az egész teremtés lényegének megértéséhez. Ezzel a megértéssel
az egyén átalakul csodálatos teremtővé. Ekkor, amit az egyén kimond az
megnyilvánul. Bármit gondol az manifesztálódik. Bármit tesz, az
teremtéssé válik. Ez a megvilágosodás.
(forrás:holisztikusgyogyitás)