2014. április 3., csütörtök

Szellemgyógyítás: hatóerõk a másvilágról?




Ha ilyesmirõl hallunk, a józan ész elszánt tiltakozásba kezd. De nincs okunk elutasítani csak azért, mert folyton azt mondják, lehetetlen.




A szellemgyógyítás jelenségérõl minden kultúrából maradtak ránk emlékek. Az emberiség õsi írásai tele vannak ilyen híradásokkal. Gondoljunk csak Jézus gyógyításaira. Amióta a tudomány figyelme a területre irányult, számos olyan kutatást végeztek, amelyek többé-kevésbé meggyõzõen bizonyítják a szellemi gyógyítóerõ létezését. Milyen magyarázattal szolgálhatunk a szellemi gyógyítás jelenségére? A legtöbb gyógyító a kozmikus, az egyetemes gyógyító erõ közvetítõjének tartja magát. Ez az, amit a betegekre átvisznek. De milyen természetû ez az energia?
Matthew Manning szellemgyógyász így vall errõl:
Általában nem szoktam beszélni arról, hogy véleményem szerint milyen eredetû ez az erõ, ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy tudom a választ. Csak azt tudom, hogy mit teszek, és közben az az érzésem, hogy egyfajta csatornaként mûködök. Ha valaki azonban valóban tudni szeretné, mit gondolok vagy hiszek, akkor így fogalmaznék, hangozzék bármilyen furcsán is: Úgy érzem, hogy lényem a kozmikus szeretet csatornája, és ez a szeretet az, ami a gyógyulást elõidézi. Ez a szeretet mindenütt jelen van, bennünk, és körülöttünk is, és talán ez az, amit sokan Istennek neveznek.?
Úgy tûnik tehát, mintha a szellemi gyógyítás folyamatának kifejezetten vallási gyökere volna. Valóban õsi vallási törekvés az emberek egészségessé tétele.
Az egészség, a testi lelki épség elérése ebben a vallásos értelmezésben azonos az egészségessé válással, és ehhez Isten szeretõ kegyelmére van szükség. A misztikusok és az ezoterikusok is ilyen értelemben keresik az üdvöt, keresnek kapcsolatot a magasabb tudatszintekkel, keresik a harmóniát az Egésszel, a Kozmosszal. Nem vitás, hogy ezek a nézetek nagyon messze vannak a mai orvostudománytól, amely jobbára csupán a test mûködésével foglalkozik. Számos szellemgyógyász vélekedik úgy, hogy különösen gyakorlott egyének a finomtest-mezõ ilyen zavarát puszta szemmel is észrevehetik, méghozzá az úgynevezett aura elszínezõdésébõl. Az a gondolat, hogy az embert aura veszi körül, nem mai keletû. Az ezoterikusok mindig is vallották, hogy testük az õt körülvevõ energiamezõk révén kapcsolódik a kozmoszhoz.
E mezõket sokféle elnevezéssel illették. Leggyakrabban aurának nevezik, de étertestrõl is szoktak beszélni. Akármi is az elnevezés, és bármi is az egyes fogalmak között a különbség, az alapgondolat mindig ugyanaz: az aura és az étertest az egésszel köti össze az embert, az ember lelkét, tulajdonképpeni lényegét hordozza, és a testet fénysugárként övezi, amit bizonyos személyek látni is képesek.
Ezt az ezoterikus elméletet több ízben próbálták eszközökkel bizonyítani. Carl Ludwig Freiherr von Reichenbach (1788-1869) vegyész és természetfilozófus azt állította, hogy sikerült kimutatnia egy éterhez hasonló energia létezését, nemcsak élõlények, de fémek és kristályok esetében is. Od- nak nevezte el ezt az energiát. Ma már számos ezoterikus vallja az ódikus erõ létezését.
(Forrás: paranormal.hu)