Halandó, egy életben gondolkodó ember, aki leválasztja magát
emberfeletti esszenciájáról, mely a lélek és szellem.
A ma embere személyiségként éli az életét, s valami külső erőben, Istenben bízik, aki megmenti és felszabadítja őt.
A ma embere személyiségként éli az életét, s valami külső erőben, Istenben bízik, aki megmenti és felszabadítja őt.
Személyiségként az ember fizikai testével, érzelmeivel és gondolataival azonosítja önmagát.
Ebben a zárt világban azonban nem tud szert tenni létismeretre, nem tudja megoldani az élet értelmének nagy kérdéseit.
Ezek többek között feszültséget, depressziót és kiábrándulást hoznak számára. S ekkor lép színre a mai pszichológia, hogy világképével és módszereivel feloldja ezeket az érzéseket és tüneteket. De képtelen rá!
Hogy miért?
Mert a "lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon a gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket."
(Albert Einstein)
Tehát az embernek, s a pszichológiának is "felfelé" kellene tekinteni, az ember feletti világ felé, hogy ki tudjon lépni abból a zsákutcából melyben benne csücsül.
(A mai pszichológiát sokkal helyesebb lenne perszonológiának nevezni (perszóna: álarc, maszk), mert bizony csak a külső emberrel, a személyiséggel foglalkozik. Annak múltját, gyerekkorát, sérüléseit vizsgálja és kezeli, pedig ma már sokkal mélyebb és tágabb világba kellene helyezni az embert, mint fejlődő szellemi lényt.)
(Forrás:shp.hu/hpc/web)