Aquinói Szent Tamás mondja: „A
világegyetemben mindenütt értelmes megfogalmazások vannak és törvényes renddel
találkozunk. Mindaz, ami létezik, nemcsak van, de az olyan, hogy értelemmel
felfogható és megérthető.
Nem kell csodálkozni rajta, mert a lét
és érthetőség egyenértékű kifejezés. A világ, az ember és értelem, az igazság
ugyanazon Teremtő műve. Ő nem mondhat ellent önmagának. Semmi sem jön létre
elégséges alap nélkül, azaz semmi sem történik úgy, hogy az, aki kellőképpen
ismeri a dolgokat, ne tudná, miért van az úgy. Az okozatok mindig arányban
vannak az okaikkal.”
A teremtés mindig értelmes vonalat
követ. Az anyagi világ képtelen fennállani, ha nincs tökéletes összhangban az
örök értelemmel és igazságokkal. A legbámulatosabb, hogy egyetlen molekula sem
hagyja el a helyét, a hatáskörét, amelyre rendelték. Az anyag önmagában
meghatározatlan, azt valakinek a közreműködése, vagy törvényes meghatározása
kell irányítsa. Ekkora világmindenség tervezőre, alkotóra szorul.
Isten minden lét alapja és teljessége, az első és
legfelsőbb igazság. Ő határozza meg az igazságot, az anyagot, a világot és minden létezőt. Már
kezdetben tudta, hogy mit akar és mi következik. Terv szerint alkot és
évmilliárdokon keresztül vezeti a fejlődést. Ezt nem akárhogyan teszi, hanem
belülről. Ő lélektanilag is áthatja a világot, a dolgokat, hogy elérje célját.
A világot nemcsak megteremti, de fenntartja, a dolgokat irányítja, az élőkről
gondoskodik és minden
szükségessel ellátja őket. Aquinói Tamás a szükségszerű alapot így jellemezte:
„Isten lényege szerint a lét. A Teremtő alapja minden tőle különböző létezőknek. Ő áthatja a
világot, de ugyanakkor végtelenül felülmúlja a létezőket.”
(Botka József -Van-e
Isten?)