A halál nem végállomás!

A halálközeli élményt a jelenlegi orvostudomány az egyik legnagyobb rejtélynek tartja.  A klinikai halálból visszatérők beszámolóját eleinte nem vették komolyan, az agy pillanatnyi hallucinációjának tartották. Aztán az orvostudomány fejlődésével egyre több embert sikerült visszahozni a klinikai halál állapotából. Ezen emberek beszámolói arról az időről, amikor az orvosok szerint már bekövetkezett a halál, kísértetiesen hasonlóak voltak.

Mikor ez a jelenséget, már nem csak egy egy, az életbe szerencsésen visszahozott ember írta le, akkor már a kutatók is kezdték ezeket az élményeket komolyan venni. Különösen akkor kapták fel fejüket, mikor ezekben a beszámolókban a klinikai halálból visszatérők olyan dolgokról számoltak be, amiről fizikai létükben nem szerezhettek tudomást.

Pam Reynolds egy ritka operáción ment keresztül, hogy eltávolítsanak az agyából egy hatalmas basilaris aneurizmát (agyér daganat), ami az életét fenyegette. Az Aneurizma mérete és elhelyezkedése azonban kizárta a biztonságos eltávolítást a szokásos neurosebészi módszerekkel.
Végül elkerült egy orvoshoz, aki újszerű műtéti eljárásáról, az úgynevezett hipotermiás szívmegállításról ismert. Ezzel a módszerrel nagy esély mutatkozott  Pam aneurizmájának sikeres eltávolítására. A műtét módszere, az orvosok által "megállásnak" nevezett eljárás, szükségessé tette Pam testhőmérsékletének 15 Celsius fokra csökkentését, a szívverés és a légzés leállítását. Ebben a fázisban agyhullámai ellaposodtak, a vér kifutott fejéből. Amikor Pam minden életfunkciója leállt, az orvos bekapcsolta a sebészeti fűrészt, és elkezdte átvágni Pam koponyáját. Miközben ez történt, Pam jelzése szerint érezte magát "felbukkanni" a testén kívül, és lebegni a műtőasztal fölött. Aztán nézte, ahogy az orvosok dolgoznak élettelen testén egy ideig. A testenkívüli helyzetéből megfigyelte, ahogy az orvos fűrészeli a koponyáját, amit olyannak látott, mint egy elektromos fogkefe.

Pam Reynolds

A műtét ideje alatt a mindennapi értelemben véve halott volt. Az aneurizma eltávolítása után újra élesztették, visszatért az életbe. Abban az időben, amíg Pam testét leállították, Pam halálközeli élményt tapasztalt meg. Beszámolója szerint, testét elhagyva, felülről figyelte a műtét menetét, a műtéthez használt speciális szerszámokat, a műtét közben elhangott orvosok és nővérek közti beszélgetéseket. Ezekről részletesen beszámolt. Ez az ellenőrzött beszámoló az egyik erős bizonyítéka a test és a tudat ketté válásának.

Dr. Peter Fenwick egyik vezető tekintélyű neuropszichiáter Angliában, aki sokat foglalkozott  halálközeli élményekkel,  kijelentette: "Még nagyon távoli a folyamat megismerése, az elméletek messze vannak a tényektől."

A halálközeli élmények vizsgálata több szakaszt különböztet meg.

• Az első fázisban gyakran éreznek félelmet, amelyet később az események tökéletes felismerése vált fel. Pontosan értik, hogy miről beszélnek egymást közt az orvosok és ápolónők (annak ellenére hogy előtte nem részesülnek orvosi képzésben), ám amikor megkísérlik megszólítani ezeket a személyeket, vagy más jelenlévőt senki sem látja vagy hallja őket. Ekkor megpróbálják a jelenlévők figyelmét magukra hívni, így hogy megérintik őket. Amikor azonban ezt teszik kezük egyenesen áthatol a személy karján, mintha az nem is léteznék
• A második fázis a nyugalom és fájdalommentesség érzése. Amikor a beteg a saját fizikai testébe tartózkodik gyakran érezhet erős fájdalmat. Amikor azonban kilép testéből igazi nyugalom és fájdalommentesség alakul ki. Egyes kutatók szerint amikor az agy ilyen intenzív fájdalmat tapasztal egyfajta kémiai anyagot szabadít fel a testben, amely megszünteti a fájdalmat
• A harmadik fázis a „testen kívüliség” megtapasztalása. Amikor az orvos közli a halálhírt a beteg perspektívája gyakran megváltozik. Úgy érzi felemelkedik és a magasból látja saját testét. Legtöbben arról számolnak be, hogy ilyenkor az énjük nem egyszerűen lecsupaszított tudat. Bár fizikai testükön kívül mégis valamiféle testben tartózkodnak. Azt mondják, hogy a szellemi testnek a fizikai testtől eltérő az alakja és jellege. Karja van és formája, de a legtöbben elbizonytalanodnak, ha szavakba kell foglalniuk a látványt.
• A negyedik fázis az alagútélmény. Az alagútélmény általában a testtől való elváláskor következik be. Ilyenkor egy kapu vagy alagút nyílik meg előttük, és sötétségbe kerülnek. A sötét terület végén pedig ragyogó fényáradat várja őket. Vannak, akik nem alagúton keresztül haladnak, hanem lépcsőn mennek fel. Nem ritka csigalépcső említése sem. Mások arról számoltak be, hogy gyönyörű, díszes ajtókon mentek át, s ezt egy másik világba való belépésként foghatjuk fel. Egyesek szelek fütyülését hallják, amikor belépnek az alagútba, mások elektromosan vibráló hangokat vagy halk zümmögést. Az alagutat szinte végtelen szélesnek és hosszúságúnak írják le legtöbben, amelynek végében vakítóan ragyog a fény. Az illető útja egy folyosón keresztül vezet az erőteljes fény felé.
• Az ötödik fázis a sugárzó lények erőtere. Az alagútban az emberek rendszerint sugárzó lényekkel találkoznak. Ezek nem közönséges fényből álló lények. Csodálatos, erős, mindent elárasztó, foszforeszkáló fényt bocsátanak ki, amelyek az embert szeretettel tölti el. Olyan ez mintha szeretet-fényzivatarban fürödne az ember. Ez a fény ugyan sokkal erősebb a földi fényeknél, mégsem bántják a szemet. Ellenkezőleg: meleg, vibráló és életteli.
• A hatodik fázis a fénylények portfoliója. A halálközeli élményt átélt ember részese általában egy felsőbbrendű Fénylénnyel való találkozásnak. A keresztény hitben nevelkedett emberek gyakran Istennel, vagy Jézussal azonosítják őt. Más vallások hívei Buddhának vagy Allahnak hívhatnák. Néhányan viszont azt tartják, hogy a fénylény nem Isten, nem is Jézus, mindazonáltal szent személy. Bárki is legyen ez a lény tökéletes megértést és szeretet sugároz. Olyannyira hogy a legtöbben vele szeretnének maradni.
• A hetedik fázis a visszatekintés. A visszatekintés idejére a természeti környezet eltűnik, s helyébe a halálközeli élményt átélő ember életének minden mozzanatát, visszapörgető, színes háromdimenziós, panorámaszerű képsor lép. A megjelenítés általában nem követi az időrendet, s az élmény tanúja mindezt kívül állóként szemléli.
• A nyolcadik fázis a gyors felemelkedés az egekbe. Nem mindenki tapasztalja meg azonban az alagútélményt a halál közelében. Néhányan lebegésérzésről számolnak be, úgy érzik, hogy hirtelen felemelkednek az egekbe és a műholdak, űrhajósok távlatából szemlélik a világegyetemet.
• A kilencedik és egyben utolsó fázis a vonakodás a visszatéréstől nevű jellegzetesség. Ez azt jelenti, hogy a halálközeli élményt sokan annyira kellemesnek találják, hogy nem akarnak visszatérni az életbe. Ezért aztán gyakran dühösek az orvosokra, amiért visszahozták őket. A halálközeli élmény tanúi gyakran viselkednek így. Ez azonban csak rövid ideig tartó érzés. Ha úgy egy héttel később kérdezik meg őket már örülnek, hogy visszatértek.

Az ilyen irányú klinikai megfigyelések igazolni látszanak a különböző vallások tanításait, mi szerint az emberi test csak a lélek (tudat) porhüvelye és a halál nem a végállomás!

(forrás: costadelsolmagazin.com)

- - - - -

Pam Reynolds élménye - A tudat túléli a fizikai halált - videó