Szenzációs könyvének, „Az
egészségügyi maffiá"-nak magyarországi megjelenése után Budapesten járt
Ghislaine Lanctot orvosnő – azaz, helyesebben, exorvosnő. Doktori címétől
ugyanis a könyv megjelenése után megfosztották, s a bíróság örök életére eltiltotta
a praktizálástól. De Ghislaine (ejtsd: gilén) – szereti, ha lánynevén szólítják
– ma már több jót tesz az emberiséggel, mint annak idején orvosként.
Előadásain, szemináriumain s két könyvén keresztül emberek százezreinek üzeni:
igenis van kiút! Arra tanítja hallgatóit, hogyan indulhatnak el a határtalan
egészség, a szuverén emberi élet megteremtése felé vezető úton. Ghislaine-nel
Budapesten beszélgettünk.
K: Ghislaine, hogy lehet, hogy még
életben van?
G: Úgy, hogy már nem félek. Ha félek,
alacsonyabb frekvenciára süllyed a rezgésem, s akkor magamhoz vonzom a bajt. A
könyv megjelenése után tudtam, hogy mindent el fogok veszteni: férjemet (akivel
együtt vezettük a rendelőmet), a pácienseimet, a pénzemet, a megélhetésemet, a
jóhíremet, kollégáim elismerését. Számoltam azzal is, hogy majd meg akarnak
ölni, engem, vagy a gyerekeimet. Készen álltam mindenre – de nem féltem. Egy
félelmem volt: a gyerekeim; nehogy nekik is bajuk essen! Magamhoz hívtam mind a
négyüket, s közöltem velük: veszélyes anyát választottatok! S most ennek a
döntésnek a következményeivel szembe kell néznetek, mert semmit sem vonok
vissza, amit leírtam, bármi történjék is! S ahogy ezt kimondtam, a félelem el
is szállt.
K: Önnel mit csináltak „Az
egészségügyi maffia" megjelenése után? Vitatkoztak Önnel?
G: Nem vitatkoztak. Egyszerűen csak
el akartak hallgattatni. Nem vette be a gyomruk az Orvosi Kamaránál mint
testületnél, hogy egy rendes tagjuk nem követi vakon az irányvonalat. Azt
kegyesen felajánlották, hogy megbocsátanak, ha nyilvánosan visszavonom mindazt,
amit leírtam. De nem tettem.
K: Sok emberhez eljutott a könyv
üzenete?
G: A könyv nagy szenzáció volt, a
megjelenés után újságok címoldalán, tévéműsorokban beszéltem nézeteimről. Aztán
pontosan 3 hónappal később egy csapásra leállítottak minden médiát. A montreali
közkönyvtárakat utasították, hogy tüntessék el a könyvet. Ezután jöttek a
lejáratások, a fenyegetések. A könyv azonban máig hat: a 7 millió lakosú Quebec
tartományban több, mint 60 ezer példányt adtunk el, összesen több mint 125 ezer
eladott példánynál tartunk, s nagyon sokan köszönték meg, hogy le mertem írni
olyasmit, amit ők is régen éreznek vagy sejtenek. Persze, vannak, akik
lassabban értik meg, amiről szó van.
K: Miről van szó?
G: Az emberek el akarják hinni, hogy
a hatóságok, a kormányok, a nagy szervezetek őértük vannak. Hiszen az emberek
tartják el őket, adóikból. De ez csak illúzió. Az úgynevezett „nyugati
demokrácia" a diktatúra álcázása, a kisebbség többsége. Az egészségügyben
a kormányok akarata érvényesül, de nekik a háttérből a tőke diktál: a
gyógyszeripar, diagnosztikai, technológiai és kórházcégek, illetve ezek
befektetni és a biztosítótársaságok. S a maffia egyre gátlástalanabb, csak a
pénz számít és a hatalom. A rendszer – menjünk akármelyik országba is –
recseg-ropog. Elégedetlen a páciens, mert nem gyógyul; panaszkodik az orvos,
mert kényszerpályán van; kínlódik a kormány, mert az egész színjáték elképesztő
költségvetési pénzekbe kerül. Miért nem változtatunk? Mert a fennálló rendszer
hasznot hoz: a maffiának. Befizetett adóink és betegbiztosítási járulékaink a
multikhoz kerülnek. A rendszer fenntartásáról gondoskodik az ENSZ, a
világkormány, amelynek saját egészségügyi minisztériuma van (WHO), saját
gyerekügyi (UNICEF), kulturális (UNESCO), saját mezőgazdasági (FAO) minisztériuma;
saját hadserege, saját egyeteme, saját bankja (Világbank, IMF). Ma ők diktálnak
a kormányoknak. Nekik pedig a pénzemberek diktálnak.
K: Tehetünk ez ellen bármit is, mi
egyének? Ilyen erővel szemben?
G: Azért jöttem ide, Budapestre is,
hogy megosszam az emberekkel a jó hírt: van egy másik út is! De erre az útra
nekünk, egyéneknek kell rátérnünk. Ezt nem várhatjuk a hatóságoktól – sőt, ha
ők azt tanácsolják nekem, menjek jobbra, én biztos balra fordulok, s nem
hibázom. Onnan tudom, hogy egy törekvés az emberek érdekei ellen való, hogy azt
a kormány támogatja. Hiszen nem tehet mást, a jó pásztor, és az a dolga, hogy
megnyírja a birkákat, és amikor már nincs több gyapjuk, elvezesse őket a
vágóhídra. A tudati fejlődés, a tudatosság magasabb szintjére kell lépnünk.
K: Ez így egy kicsit túl
spirituális... Mi az Ön konkrét tanácsa?
G: Senkit nem akarok semmiről
meggyőzni. Csak elmondom, amire húsz évnyi kutatás után rájöttem. Túl sokáig
éltünk állati tudatban – a testünk emberré fejlődött, de a gondolkodásunk a
majomé maradt. Létünket a félelem határozza meg. Félünk a haláltól. Ha ránk
támadnak, elmenekülünk, vagy visszavágunk. Mint az állatok. Szegény, védtelen
fehér bárányoknak tartjuk magunkat, áldozatnak, akiket a gonosz farkas
fenyeget. Nyájat kell alkotnunk, s szükségünk van egy jó pásztorra is. Aki
fellázad a rend ellen, abból lesz a fekete bárány, aki küzd, harcol, háborúzik
– de a végén ı is belepusztul. A gonosz farkas, az áldozat és a megmentő
alkotta sötét háromszögben vergődünk évezredek óta. De ez csak illúzió. Ideje
felismerni, hogy olyanok vagyunk, mint a hal az akváriumban: van vizünk is, van
egy kis élelmünk is, de eszünkbe nem jut, hogy létezik egy korlátlan, szabad
világ az üvegfalon túl is. A vízben előbb-utóbb biztosan elpusztulunk – ideje
tehát nekirugaszkodni, s kiugrani! Lehet, hogy így is meghalunk – de az is
lehet, hogy a lehetőségek, az egészség, a határok nélküli egyéni szuverenitás
végtelen óceánjában találjuk majd magunkat.
K: Szép gondolat... De mit tehet
az, aki dolgozik, mert meg kell élnie, s közben jó anyának, jó apának kell
lennie, amibe belefárad, megbetegszik, s kénytelen orvoshoz menni...
G: Igen, ma még ez a bevett minta. De
eddig akárhány sírgödörbe néztem is bele, a koporsó mellett egyetlen szülőt,
gyereket, házat, autót sem láttam... Ideje ráeszmélnünk, hogy nem csak
teremtmények vagyunk, hanem egyben teremtők is. Isteni lények. Mi teremtünk
mindent magunk körül, mindent, ami velünk történik. Az örömeinket is, a
családunkat is, a főnökünket is, a daganatunkat is. S hogyan haragudhatunk
arra, amit mi teremtettünk? Át kell ölelnünk, szeretnünk, hálásnak lenni
mindenért, ami velünk történik, mert magasabb felismerésekhez vezet. Mindig
dönthetünk másképpen is! Csak egy, egyetlenegy szabály van: azt tedd, amit a
lelkiismereted diktál. Azt tedd, amit a belső hang üzen. Ami neked és a
lelkiismeretednek a legjobb. Nem kell jó anyának lenni – mit kezd a gyerek egy
jó anyával, aki beteg, frusztrált és fáradt? Nem kell megtenned, amit a
környezet, az egészségügy, a hatóságok, az egyház, a család, a kormány vár el tőled
– csak ha a lelkiismereted is azt diktálja. Nem kell orvoshoz rohanni, ha beteg
vagy – nincs szükséged rá, hogy más mondja meg, hogyan érzed magad. Önmagad
iránti szeretetből tégy meg – vagy ne tegyél meg – olyan dolgokat, amikkel nem
rezegsz egy hullámhosszon.
K: Kezdem érteni, miért nem
kedvelik Önt a hatóságok...
G: Az emberiség hatalmas változás
elején áll. Hatalmasabb lesz ez a változás, mint amikor a majomból ember lett.
Ahogy egyre többen és többen fedezik fel saját legfelső hatalmukat, s az áldozati
bárányból szuverén, szárnyas paripává fejlődnek, úgy lép a háború helyébe a
szeretet, úgy váltja fel a félelmet az öröm, a nevetés, a korlátlan lelki és
testi egészség. Akkor összeomlanak majd a rendszerek, a kormányok, az elnyomó
szervezetek. Az egészségügyi maffia nem rossz dolog, ami ellen küzdenünk
kellene – különben sincs „jó" dolog és „rossz" dolog -, hanem áldás,
mert módot adott nekünk arra, hogy felismerjük a rendszer igazi arcát. Öleljük
át az egészségügyi maffiát, hiszen őt is mi teremtettük. Legyünk hálásak, hogy
a felismerés hatalmat adott kezünkbe ahhoz, hogy túllépjünk rajta, önálló
döntéseket hozzunk saját egészségünk dolgában is, s közelebb jussunk a kérdés
megválaszolásához: mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen?
K: ...ha jól tudom, éppen ezzel a
címmel jelent meg második könyve.
G: Igen, „Az egészségügyi
maffia" megírása után hat évvel, sokkal érettebb fejjel és szívvel írtam
meg második könyvemet „Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen...?"
címmel. A könyv hamarosan Magyarországon is megjelenik.
K: Köszönöm a beszélgetést.
(forrás: mia-valosag.hu)
Szabadságot a léleknek-Útban a fizikai halhatatlanság felé - interjú Ghis-szel. |