Az állatok valószínűleg
olyan különös képességekkel rendelkeznek, melyek lehetővé teszik számukra, hogy
megérezzék a veszélyt, telepatikus úton kommunikáljanak és nagy távolságokból
megtalálják a gazdájukat.
A parajelenségek
tanulmányozása az állatvilágban sok előnnyel jár.
Nem vádolható a
kísérleti alany szubjektivitással és azzal sem, hogy egyéni elképzelése már
előre befolyásolja a kísérlet végeredményét. A fent sorolt kategóriák a
legalaposabban kutatott területek, és ezeknél sikerült a legtöbb tapasztalatra
szert tenni. A kísérleti-, illetőleg a megfigyelt állatok különböző fajokhoz
tartoznak.
Az esetleírások egy
része Joseph Banks Rhine gyűjteményéből származnak, aki az Egyesült
Államokban található Duke Egyetemen kutatta az állati parajelenségeket (animal
psi = anpsi) és megpróbálta ezáltal az ember fiziológiás működést jobban
megérteni. Több mint ötszáz esetleírást gyűjtött össze valamint laboratóriumi
kísérletek ezreit végezte el, melyeknél az érzékeken túli érzékelés
megfigyelhető volt.
Hazatalálni nagy
távolságból
Bizonyára mindenki
hallott már olyan állatokról - főleg kutyákról és macskákról -, melyek olykor
hatalmas távolságokból is képesek hazatalálni, és talán sokan tudnak mondani
hasonló történetet közvetlen környezetükből is, de ennek a képességnek a
működésére a mai napig nincs elfogadott magyarázat. A számos jól dokumentált
esetből a Guiness Rekordok könyvébe több is bekerült, ezek egyike egy Bobby
nevű észak-amerikai kutya története, akinek gazdái oregoni otthonuktól 2000
km-re nyitottak vendéglőt. A kutya eleinte különösen viselkedett, majd útnak
eredt, és mintegy 1600 km-t tett meg spirálisan távolodva attól a helytől ahol
hagyták. Majd nyílegyenesbe vette az irányt és hat hónap leforgása alatt
felkutatta gazdáit.
Útközben gyakran
befogadták, miközben vadászott, és átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott
tavakon és folyókon. Az éttermet bérlő gazdái éppen pihentek, a társuk ismerte
fel a kutyát - mélységes döbbenetére. A kutya útvonalát utólag tökéletesen
sikerült rekonstruálni, megtalálták azokat az embereket akik egy-egy éjszakára
befogadták, és kiderült, hogy az állat - a kisebb-nagyobb szükséges kitérőket
belekalkulálva - mintegy 5000 kilométert kutyagolt.
A macskák sem
rendelkeznek gyengébb képességekkel a gazdájuk megtalálását illetően: egy Sugar
nevű cicus még 1952-ben állított fel egy 2400 km-es rekordot, amikor gazdái
Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert az
állat rettegett a motorzúgástól. Körülbelül 14 hónappal később, amikor a
korábbi gazdái Mr. Wood és a felesége a teheneket fejte az istállóban, egy macska
ugrott a nyitott ablakon át Mrs. Wood vállára. A cica igen jó egészségnek
örvendett és az asszonyban fel sem merült, hogy a saját kedvenc háziállatáról
lehet szó - azt hitte, csak hasonlít hozzá, és még tréfálkoztak is az eset
kapcsán. A döbbenet akkor érte őket, mikor a macska baloldali csípőcsontján
megtalálták azt a deformitást, amivel az ő macskájuk rendelkezett.
Csak később tudták meg
a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar különösen kezdett
viselkedni, nem találta a helyét, aztán váratlanul eltűnt. Az állat útvonalát
nem sikerült pontosan rekonstruálni, azt sem, mivel táplálkozott. Mint ahogy a
kérdést sem sikerült még megválaszolni senkinek: hogyan képes egy állat
kilométerek ezreit megtenni teljesen ismeretlen tájon és ismeretlen körülmények
között, hogy megtalálja a gazdáját? Mi az, ami vonzza az állatot?
A tudósok folytattak
kísérletek más állatokkal, főleg madarakkal és hihetetlen távolságokat vándorló
tengeri állatokkal, és sikerült is bizonyos tájékozódási lehetőségekre bukkanni
(mágneses polaritás, örökölt útvonal, szagok, stb.), de a házi kedvenceknek a
számukra ismeretlen helyen tartózkodó gazdájuk megkeresésére még nem sikerült
választ kapni.
A veszély előrejelzése
Az állatok képesek
megérezni azt, ha gazdájuk bajban van, vagy egyáltalán, ha bármilyen veszély
leselkedik rájuk. Sokan tapasztalták, hogy kedvenc kutyájuk, macskájuk még
akkor is képes megérezni hazaérkezését, ha azt a legváratlanabb időpontban és
minden előjel nélkül teszi, és az esetek egy része nem magyarázható a
hagyományos érzékszervi észleléssel.
Különféle fajtába
tartozó állatok képesek előrejelezni földrengéseket, viharokat, szökőárakat,
hajók vagy épületek pusztulását, vulkánkitöréseket, de - bombázásokat is. A II.
Világháború idején a világ számos pontján figyelték rettegve az állatok
viselkedésében bekövetkezett hirtelen változásokat, mint a bombázások
előjeleit. Ha az állatok hátán felállt a szőr és igyekeztek minél jobban
elbújni, akkor a lakosok is elindultak az óvóhelyek felé.
Dr. Hans Bender, a
Freiburgi Egyetem Parapszichológiai Tanszékének vezetője figyelte meg a helyi
parkban annak a kacsának a viselkedését, mely a szövetséges légierők bombázását
jelezte előre. A figyelmeztetését 15 percenként megismételte, így a lakosok még
idejében az óvóhelyekre érhettek. A háború után Freiburg újjáépült, a kacsa
pedig emlékművet kapott.
Megfigyelték, hogy a
lerombolásra ítélt házakat a robbanószerkezetek begyújtása előtt néhány órával
elhagyják az egerek, patkányok, csótányok. Egy 1940-ben történt eset alkalmával
egy lakott bérházból rendszeresen elvonult az összes egér - utána napokon belül
meghalt valaki az épületben -, ezt követően azonban visszatértek. Végül végleg
távoztak, amikor az épületet lerombolásra ítélték. Számos olyan eset is ismert,
amikor kórházakban, vagy öregek otthonában lakó kedvencek – többnyire macskák –
előre jelezték a következő elhalálozó személyét.
Ebbe a csoportba lehet
azokat a kísérleteket is sorolni, amikor különböző állatokat labirintusokba
tettek, majd az útvesztő különböző pontjain áramütés érte őket, általában az
elágazásoknál. Az állatok ráérezhettek a dologra, mert 75%-ban helyesen
választották az elfordulási irányt, kivédve ezzel az áramütést.
Telepátia
A kísérletek és a
leírások Robert Morristól, a Fiziológiai Kutatások Alapítványának tudósától
származnak. Főleg kutyákkal és macskákkal kísérletezett.
Együtt felnevelt
kutyákat elkülönítettek, majd mindkettőnek figyelték a viselkedését. Azt
tapasztalták, hogy ha az egyikükhöz fenyegetően közelít valaki, akkor a másik
kutyának is azonnal elváltozások jelentkeznek az élettani működésében. A két
helyiség maximálisan hangszigetelt volt, a két kutya semmilyen módon nem tudott
egymással kapcsolatba lépni. Vagy mégis?
Úgy látszik, az előbbi
jelenség nemcsak magas fejlettségű állatoknál tapasztalható, ugyanis mindezt
megfigyelték közönséges kolorádóbogaraknál is.
Labirintuskísérleteknél
használt patkányok is képesek a kivezető utat telepatikusan megtalálni. Hiszen
mi mással lehetne magyarázni azt, hogyha mind a labirintus szerkezetét, mind a
jutalom élelmiszer helyét véletlenszerűen változtatva az álltok nem
véletlenszerűen, hanem nagyon is konkrét céllal indulnak útnak, s a
gyakorlottabbak valami eszméletlen nagy sebességgel teszik ezt.
Kiterjedt telepatikus
kísérleteket végeztek macskákkal. Egy 24 megszámozott négyzetet tartalmazó
táblán kellett arra a kockára lépniük, amelyikre a kísérletvezető gondolt.
Megfigyelték, hogy a kísérletek annál sikeresebbek, minél jobban szereti a
kísérletvezető az adott állatot. A kedvence olyan találati arányt ért el,
melynek matematikai valószínűsége egy az 1000 millióhoz. Más kísérletekben
Zener-kártyákat használtak. Cirkuszokban is lehet találkozni telepatikus
képességekkel rendelkező állatokkal. Ezek a - főleg lovak és kutyák -, képesek
úgy is hibátlanul számolni (a négy alapműveletet), összetett feladatokat
végrehajtani, csak látott tárgyakat megkeresni, hogy az idomár - a gazda -
jelen sincs.
Elképzelhető, hogy az
előbb felsorolt esetekben nem valamiféle különös, megmagyarázhatatlan
képességeket kell keresnünk, hanem olyan hétköznapi dolgokat, melyekkel mi,
emberek is egykor rendelkeztünk, és csak a beszéd képességének megjelenése
lehetett az a körülmény, amely ezeket a "megmagyarázhatatlan
jelenségeket" háttérbe szorította. Mindennapi életünkben többé nem
létkérdés a veszély megérzésének képessége, a hozzátartozóink hollétének pontos
ismerete, és a számunkra kedves emberek pillanatnyi állapotának mindenkori
érzékelése. A gyermekek azonban még rendelkeznek mindezekkel a tulajdonságokkal
és súlyos veszélyhelyzetben a felnőtteknél is tapasztalhatóak. Nem különleges
dolgokról van tehát szó, hanem nagyon is általánosakról.
(forrás: fenyportal.hu)