A piramisok és a piramisszerű
építmények, az első emberi civilizációk legérdekesebb alkotásai. Megvizsgálva
őket jól látható, hogy különbözőek. Különböznek méreteik, anyaguk,
geometriájuk, díszítésük (vagy annak teljes hiánya), és természetesen építési
koruk.
De vajon ki és miért építette őket?
A
piramisok fő elhelyezkedése
Gízai
piramisok
Bár sok piramis található
Egyiptomban, azonban az igazi a Gízai. Itt három piramis található. Egy
hatalmas, ennek középpontja pontosan az északi szélesség 29 fok, 58 perc és 55
másodpercen helyezkedik el, a 30. szélességi körtől csupán egyhatvanad foknyi
távolságra.
A második nagy piramis középpontja 13
szögmásodpercnyire (egy fok 13/3600 része) délre található ettől a
vonaltól. A két nagyobb piramis egyforma magas, azért, mert a
középső magasabb alapokon fekszik.
A nagy piramis építése érdekes volt,
mert igazából egy hegyből indultak ki, melyet átformáltak piramis alakúvá, majd
külsejét kövekkel borítottak. A belsejébe üregeket és járatokat vájtak, még az
alapjába is, lefele.
A fő égtájakat követő elrendezés, az
oldalak tökéletes dőlése kb. 52 fok, ekkor a piramis magasságának a kerületéhez
viszonyított aránya pontosan megegyezik a kör sugarának és kerületének
arányával, a tökéletesen vízszintes padozatra épített négyszögletes alap, mind
arról tanúskodnak, hogy aki építette az igen jól ismerte a mérnöki, építészeti,
csillagászati, geometriai, földrajzi tudományokat, ráadásul képes volt
mozgósítani a szükséges munkaerőt.
További érdekesség a belső tér
összetettsége, galériák, folyosók, kamrák, aknák, ezeknek mind északra néző
nyílásai, valamint a záró és tömítő rendszerek.
Ami még nagyon fontos, hogy ez a
három piramis mentes mindenféle belső díszítéstől, hieroglifától, felirattól.
Nem található benne eltemetett fáraó, vagy fáraót dicsérő írás sem. Ezek a
piramisok sosem voltak temetkezési helyet.
A Gízai piramisokról a sumer istenek
is írnak, hiszen űrrepülőik ez alapján szálltak le, illetve fel, amolyan
irányítótoronyként szolgáltak. Életkoruk minimum több százezer év, de
akár millióról is beszélhetünk.
A
fáraók piramisai
Az egyiptomi piramisok nagy részét a
fáraók építették. Összehasonlítva a gízai piramisokkal, hatalmas a különbség. A
fáraók nem tudtak tökéletes piramist építeni. Többen is megpróbálták, de ezek a
saját nagy súlyuk miatt összedőltek. Aztán kicsit csaltak az építkezésen,
nem 52 fokos, hanem kisebb dőlésszöggel dolgoztak, esetleg megtörték az
oldalakat (két dőlésszög).
A belső kialakítás is teljesen más.
Szintén sok a járat, kamra, de nem annyira mérnöki, precíz, hanem inkább
titkos, rejtett. A piramis egész belseje tele van a fáraót dicsérő
hieroglifákkal, a fáraó halála utáni útjának leírásával. Szinte nincs üres
felület a belsejében.
Ami még fontos, hogy a fáraók sosem
voltak eltemetve a piramisokban. Ezt ma már minden kutató elismeri. Ha találtak
is holttesteket, azok biztosan nem a piramis építésének idején kerültek oda,
hanem évszázadokkal később.
A fáraók piramisai építészetileg nem
sikerültek olyan jól, nagyon sok összeomlott, megrogyott. Minden fáraó
épített magának egy-egy piramist, és igyekezett az előző uralkodóénál nagyobbat
építeni. Természetesen ez a sok folyamatos piramisépítés megviselte az
ország gazdaságát, nehezen tudták megvalósítani. Nem egyszer előfordult,
hogy nem járt sikerrel az építkezés, ilyenkor valamelyik félbemaradt építményt
folytatták, vagy egyszerűen a fáraó beköltözött egy régebbi piramisba.
Fontos volt még az időtényező,
ugyanis a fáraók nem voltak örök életűek, uralkodásuk gyakran 30-40 évig
tartott, ez idő alatt el kellett készülni.
Miért
épültek a piramisok?
Mivel a Vízözön alkalmával (i.e.
11.000) tönkrement az előző űrrepülőtér, ezért újat kellett építeni. Ez a
Sínai félszigeten valósult meg. A Gízai piramisok közül a nagy volt egyben az
irányítóközpont is. Éppen az irányítóközpont birtoklásáért zajlott két
piramisháború (i.e. 8.970, és i.e. 8.670). A háborúk mérete megfelel a két
világháború méretének. A nagy piramis belsejében a mai sci-fi filmeknek
megfelelő hightech volt. A második háború után, a győztes kiszereltette a
teljes felszerelést és az irányítóközpontot a mai Jeruzsálem helyére
vitette. Innentől kezdve a piramisok csak jelzőkőként funkcionáltak.
I.e. 3.400 körül a már üres piramisba
bebörtönözték Marduk királyt, mivel gyilkossággal vádolták. Ekkor a kijáratokat
be is falazták. Azonban anyja, aki isteni származású volt, kijárta Anu-nál, a
legfőbb istennél (az úrhajósok vezetőjénél), hogy a halálbüntetést száműzetésre
módosítsák. Mivel azonban sietniük kellett, a befalazott gránit tömböket nem
tudták mindenhol kibontani, ezért új járatokat nyitottak és végül az utolsó
gránit tömböt felrobbantották. A gránit felrobbantásakor fehér, lisztszerű por
keletkezik. Ezután befalazták a piramis bejáratát.
A piramisba több ezer évig senki sem
ment be. Az első feltárást Al Mamoon arab sejk végezte, i.sz. 820 ban. Mivel
nem ismerte a bejáratot, ezért vaktában el keztek alagutat ásni és hamarosan
belefutottak egy már meglévőbe. A piramis belsejében fehér port találtak
mindenhol szanaszét és több helyen lábnyomokat, sietős haladás nyomait.
Fantasztikus élmény lehetett több ezer év után megtalálni a régi nyomokat.
Azóta előkerültek a piramis
tervrajzai és ezen nincsenek rajta a kimenekítés során vésett járatok. Csak az
elmúlt 40 év során találták meg az összes ide vonatkozó sumer leírást és állt
össze a kép.
A fent leírtak régészeti leleteken
alapulnak, mely leírások megtalálhatók több nagy európai város múzeumaiban
Robert Ballard 1882-ben vonatból
szemlélve rájött, hogy a piramisok síkba helyezésével kapott állandóan változó
hosszúságú egyenes segítségével bárki könnyedén meghatározhatja saját helyzetét
és haladási irányát. Továbbá a piramisok egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük
alapján a klasszikus pitagoraszi háromszöget rajzolják meg, az egyes
piramispárok között meghúzható egyenesek hosszúsága a 3:4:5 aránnyal írható le.
Megfigyelhető továbbá, hogy a piramisok által vetett árnyékok hatalmas
napóraként működnek, az árnyékok iránya és hossza jelöli az évszakot illetve
napszakot.
A Gízai nagy piramisra jellemző, hogy
tele van légaknákkal, és érdekes mód a belsejében levő nagy kamrában a
hőmérséklet állandóan 20 fokC, függetlenül attól, hogy kinn meleg van, vagy
hideg.
Már Napóleon tudóscsoportja
megállapította, hogy biztosan nem temetkezési célt szolgált, hanem az állandó
hőmérséklet és páratartalom miatt biztosan technikai felszerelést tároltak,
üzemeltettek.
Szintén érdekes, hogy a piramis
belsejében bárhol is vannak emberek, egymás beszédét tisztán, érthetően és
kellemes hangerővel lehet hallani, tehát lehet egymással kommunikálni.
Az oldalsó, felfele menő nyílások
pedig fényjelek kibocsátására szolgáltak, ahogy ez az ékírásos agyagtáblákon
látható is, ezekkel navigáltak az istenek (űrhajósok) leszálláskor.
Az egyiptomi piramisok már emberi
alkotások. Mivel temetkezési célt nem szolgáltak, céljuk az volt, hogy a Gízai
piramisok analógiájára (melyek az isteneket navigálták), a fáraók halál utáni
mennybemenetelét navigálják. Természetesen a fáraók emberi vonásokkal
rendelkeztek, azaz mindegyik nagyobbat akart építeni, mint az elődje, ha nem
sikerült, elfoglalt egy már meglévőt, hisz haláláig meg kellett egyet építeni,
különben hogy navigál el a túlvilágra.
Mivel az építtető mindig egy fáraó
volt, ezért aztán a belsejét a fáraó bölcsességéről, tudásáról szóló
hieroglifák, képek ezreivel díszítették, had lássák az istenek, mennyire
megérdemli az örök életet.
A
Szfinx pillantása
Ha lehet a Szfinx rejtélye még
megoldatlanabb. Építésének ideje csak nagyjából deríthető ki, mert i.e 5
000-ben már írtak róla, illetve i.e. 1 400 körül már restaurálták. Mikor
kiderült, hogy alagút köti össze a mellette található nagy piramissal, akkor
kiderült, hogy kb. egy időben épültek.
Érdekesség, hogy a 30. szélességi
körön található és kelet felé néz.
A régi egyiptomi kultúrában a Szfinx
volt a felemelkedés helye, legalábbis végig így nevezeték.
Az istenek úrhajóinak itt kellett
elemelkedni a Föld felszínétől. Azt viszont nem tudni, hogy kit ábrázolt, és miért
ilyen volt a formája. Esetleg az istenek ősi kultúrájában kellene keresni ezt a
jellegzetes alakot.
Richard C. Hoagland a “The Monuments
of Mars, a City on the Edge of Forever” c. könyvében érdekes kapcsolatot
mutatott ki a Marson talált Arc-al. Kutatásiért tudományos kitüntetést kapott.
Részletek olvasható az Emlékmű a
Marson az örökkévalóságnak résznél.
Büszkeség,
öntudat
A legtöbb nemzet büszke múltjára, ezt
ők öntudatnak nevezik. Ez kifejezetten igaz azokra a nemzetekre, melyek nagy
múlttal rendelkeznek. Az esetek többségében azonban az öntudat nem engedi
felszínre jönni a valós információkat. (A szerk. megjegyzése: a magyar nép
miért nem hajlandó büszke lenni múltjára?)
Példa erre Mexikó, ahol az olmékok
mint régi, dicső, nagy tudású ősök, maradandót alkottak. Mikor a tudósok el
kezdték feszegetni, hogy az olmékok Afrikából jöttek, és bizonyították ezt a
gyerekek porcelán játék elefántjaikkal (Amerikában sosem voltak elefántok), a
sumer leírásokkal, illetve a tudósok által bizonyított időpontokkal (i.e.
3000), akkor a mexikói múzeumokból eltűnt minden, ami erre utalt, szinte egyik
napról, a másikra. Helyhiány miatt a raktárakba kerültek, a mexikóiak pedig
kikérték maguknak, hogy az olmékok Afrikából jöttek volna.
Törökországban is hasonló a helyzet,
tudni kell, hogy Sin isten, akiről később a Sínai-félszigetet nevezték el, i.e.
600 körül komoly központot hozott létre. A törökök büszkék is erre, és
igyekeztek eltűntetni minden olyan régészeti leletet, mely repülőket,
űrrepülőket ábrázol, mondván akkoriban nem voltak repülők. Néhány éve az
„egyéb” kategóriában kiállítottak egy-két ilyen űrrepülő szobrot, de hamar újra
eltüntették, arra hivatkozva, hogy ezek a tárgyak zavarják a vallásos emberek
gondolkodását.
Mindettől nem különbözik Egyiptom
sem, ahol az egyiptológusok egyértelműen elzárkóznak attól, hogy földönkívüliek
alkottak volna bármit. Egyszerűen bántja öntudatukat és nem is hajlandók
beszélni róla. Történelmük i.e. 3500 körül kezdik, hogy mi volt előtte, az
tabu, pedig a sumer leírások beszélnek a Gízai piramisokról, piramisháborúkról
Marduk befalazásáról a Gízai piramisba, sok-sok történelmi eseményről, és
személyről, például Ozirisz és Széth istenek vérre menő harcáról Egyiptom
területének birtoklásáért, Isis istennőről és fiáról Horusról, Thoth istenről,
stb. Mindez történelemkönyvként le van írva a sumer régészeti leletekben.
Az egyiptológusok fenntartják, hogy
Khufu (Keopsz) fáraó építette a legnagyobb Gízai piramist, Chefra a következőt,
míg Menkaura a harmadikat.
Azonban Keopsz uralkodása előtt,
keletkezett egy győzelmi emlékmű, mely egy, az Észak-Egyiptomban uralkodó
király, Menes magasztalására született, ebben le van írva, hogy Menes Felső és
Alsó Egyiptom királya, mindez legalább 500 évvel Keopsz előtt. Az emlékmű
beszél a Gízai piramisról és annak rejtélyeiről, többek között a ma használatos
DNS jel is szerepel az ábrázolásban. A piramis helyét úgy jelöli meg, hogy a
Szfinx mellett. (A fáraó korszak előtt királyok uralkodtak, ezek először
istenek vagy leszármazottai voltak, később királyi dinasztiák alakultak. A
királyi korszak bukása után kezdődött a fáraó, mint uralkodói korszak)
A nagy piramisban az egyetlen
Keopszra utaló jel egy piros festékkel írt felirat, melyet szemtanúk szerint
egy 1837-ben festett fel egy feltáró. Ráadásul az ábrázolás csak a modern
értelmezésben olvasható Khufunak, az ő korabeli olvasatban Ra-nak. (Thoth isten
eltávolítása után Ra/Marduk volt a főisten, úgy nevezték, hogy a láthatatlan,
mert sosem volt egyiptomi területen, hanem a sumer területeken
háborúskodott). A festéket akkoriban elemezték, és kiderült, hogy egy
közönséges, a helyiek által használt jelölő festék, mely nem bír ki több ezer
évet. Külön érdekesség, hogy semmilyen más jelölés nincs a piramis
belsejében, egy hieroglifa sincs bevésve a falakba, és főleg nem festve.
Két angol tudós, Robert Bauval és
Adrian Gilbert rájött, hogy a Gízai piramisok elhelyezkedése teljesen megfelel
az Orion csillagkép csillagjainak, azonban nem a Keopsz idejéből, hanem több
ezer évről korábban, i.e. 10490 körüli időkből. Akkor istenek uralkodtak az
akkori területek felett és nem emberek, és a fáraó mint fogalom sem létezett
még.
1986-ban, két francia régész Gilles
Dormion és Jean-Patrice Goidin valamilyen csoda folytán (nemzetközi megegyezés)
engedélyt kapott, hogy a piramis belsejében műszeres méréseket végezzen. A
szponzor a francia energetikai társaság volt. Az ok, amiért támogatták a
kutatást az volt, hogy több piramis ábrázol villanykörteszerű alkotásokat,
mintha azok mesterséges fényforrások lennének.
Gravitációmérő készülékükkel hamar
kimutatták, hogy a vastag falakon túl létezik legalább egy üreg, mely belső
terem lehet. Sikerült lyukat fúrniuk a falba, céljuk az volt, hogy kamerát
helyeznek be a belső üregbe. A kemény kőfal átfúrása után érdekes homokra
futottak, ez különleges homok volt, mintha valamivel keverték volna és semmi
köze nem volt a kint található homokhoz. Jelentésükben azt írták, hogy
értékesebb, mint az arany. Az eset publikálása után két nappal hazaküldték
a kutatókat. Az egyiptomi laboreredmények szerint a homok Egyiptom teljesen más
részéről származik és fémmel van bevonva. Amerikai laborvizsgálatok
alapján megállapították, hogy a homok kvarc kristályokból áll, melyek szokatlan
módon vasoxiddal vannak bevonva, és bele van keverve egy szokatlan mesterséges
anyag, akár a mai műanyag.
1987-ben, mikor már elült a „homok”
vihar, jöttek a japánok még komolyabb műszerekkel. Őket már kevésbé engedték be
a piramisba, ezért főleg annak környékét kutatták. Kiderítették, hogy a Szfinx alatt
és környékén sok üreg található, és egy átjáró van a nagyobbik piramis és a
Szfinx alatt található üreg között. Mikor a japánok ásni szerettek volna, akkor
őket is hazaküldték, viszont megígérték, hogy hamarosan nemzetközi fórumokon
megvitatják a témát. Sosem történt meg, azonban bebizonyosodott, hogy a nagy
piramis egy időben épült a Szfinxel.
1920-ban a Szfinx teljes teste
homokban volt, de ez így volt Napóleon korában is (ő ásta ki), sőt i.e.1400-ban
is, ekkor már javítani is kellett az erősen megkopott Szfinxet. A műszeres
vizsgálatok megállapították, hogy a külső kő felületek közül, csak a fej az
eredeti, a többi mind javított.
Több nyugati egyetem is elemezte a
Szfinxet és megállapították, hogy az erózió, mely ma főleg az eredeti felső
részen látható, nem a szél műve, hanem a vízé.
Ezek után ma nem sok esély van, hogy
hozzáértő szakember vizsgálódhasson akár a piramisban, akár a környékén. A
nemzet öntudata nem engedi meg, hogy beengedjék az idegeneket, majd azok sorra
bizonyítják, hogy földönkívüliek alkották a mai napig is álló három igazi
piramist. A piramis belsejében időnként restaurálási munkák folynak, nem tudni
milyen céllal.
Az Egyiptomi Múzeum Kairóban komoly
mennyiségű régészeti leletet állít ki, természetesen az egyiptológusok
szemszögéből. Minél fontosabb volt egy fáraó, annál előkelőbb helyen és nagyobb
területen van bemutatva minden hozzá köthető lelet. Így nem is meglepő, hogy
Chefren fáraónak hatalmas szobra van, a szobron maga Hórusz isten vigyáz rá. Az
sem meglepő, hogy Menkaura fáraónak is hatalmas szobra van kiállítva, ő a
harmadik Gízai piramis építőjének van kikiáltva, azonban hozzájuk képest sehol
sincs Keopsz. Ő csak egy kis szobrot hagyott hátra az utókor számára saját
magáról, az is egy hátsó helyen található. Míg a másik két fáraó nevéhez
rengeteg egyéb lelet is köthető, addig Keopszhoz semmi. Hát így emlékezik
meg Egyiptom a világ legtitokzatosabb, leggigantikusabb, napjainkban is látható
sok ezer éves alkotás vélt alkotójáról?
Ugyanakkor „hely hiányában” sok
érdekes lelet nem kerül bemutatásra, például olyan alkotások, melyek messze
Keopsz előtt említik a Gízai piramisokat, a két piramisháborút, a DNS-t
ábrázolják, űrrepülőket, helikopterszerű repülő eszközöket, leszállási térképet
a Földre vezető úton, stb.
Valahogy elkerülte a kiállítók
figyelmét és megtekinthető az „egyebek” kategóriában egy hidraulikus lendkerék,
melyet Gízától nem messze déli irányban találtak, és ez kísértetiesen hasonlít
a NASA számára fejlesztés alatt álló példánnyal. A kiállítóknak abban igaza van,
ha Keopsz korában létezett olyan tisztán emberi tudás és technika, hogy egy
Gízai piramist építsenek, akkor simán el tudták készíteni ezt a hidraulikus
lendkereket a maga tizedmilliméteres pontosságával, melyet ma számítógép
vezérelt forgácsológépekkel valósítunk meg. A leletről részletesebben
olvashatunk a sumer oldalon.
Ami a
történelem könyvekből kimaradt
Az első és talán a legfontosabb
elgondolkodni magán a piramis alakján. Megállapítható, hogy az 52 fokos
oldaldőlésű piramis különlegesség a világegyetemben. Egyetlen fáraó sem tudott
ilyet építeni, életkoruk is töredéke a Gízai Nagy Piramisénak. Azok akik ilyen
tömegű köveket meg tudtak mozgatni, azok nem primitív népek voltak, hanem
voltak olyan okosak és tudták, hogy egy földi dimenzióváltást csak a kőépítmény
él túl.
A spirituális világ használ egy
meditációt, melynek a neve Mer-Ka-Ba. Ez a legerősebb ilyen jellegű meditáció,
népi neve asztrál kasza. Itt két ilyen piramist forgat az ember maga körül, és
hatalmas energiamező jön létre körülötte. Egyes páholyok képzésénél is
alappillér.
Ez működik nem csak embernél, hanem a
Föld viszonylatában. Az amerikaiak hajtották végre a Philadelphia kísérletet. A
második világháború vége felé a haditengerészet azt kutatta, hogy hogyan
tegyenek teljesen láthatatlanná egy hadihajót. A kísérletek Tesla vezetésével
kezdődtek, azonban az ő titokzatos halála után Neumann vezetésével folytatták.
Van néhány nem túl szerencsés, még ma is létező túlélő.
Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, a
Gízai Nagy Piramis a Föld energetikájához kapcsolódik, ezt definiálja mind a
forma, mind a hely.
A Nagy Piramis alatt található nagy
kamrát 1984-ben lezárták a látogatók elől. Az ok, hogy ijesztő és
megmagyarázhatatlan események történtek, melyek során sok turista halt meg. A
halált sokszor olyan mérges pókok és kígyók okozták, melyek nem is léteznek
Egyiptomban. Az utolsó eset során mérges gáz ölt meg egy egész csoport
turistát, mintha terroristatámadás lett volna, pedig nem volt. A hivatalos, de
nem publikus magyarázat szerint itt találkozik a harmadik és a negyedik
dimenzió. Minden amit érzünk, gondolunk, az megtörténik. A mai kor embere, tele
félelemmel, aggódással, életre kelti félelemit. Ennek mintájára született a
Gömb c. film.
A Piramis alatti alagútban olyanok is
történtek, hogy valaki becsukta a szemét, esetleg meditált és egy teljesen
másik teremben találta magát. Ehhez hasonló, mikor álomszerű élményeket éltek
át a látogatók. Sok cikk jelent meg ehhez hasonló eseményekről. Az egyiptomi
hatóságok tudják, amit tudnak, még ha nem is mondják, de rájöttek, hogy csak az
alagút vége a veszélyes, ezért 1985-ben megnyitották az alagút nagy részét,
csak a vége van lezárva, kissé álcázott formában. Azóta nem történtek sem
balesetek, sem „megmagyarázhatatlan” események.
Érdekes hely még Dendera temploma.
Itt található egy oszlop, mely egy adott pontig a múltat ábrázolja képi
formában, majd az adott ponttól a jövőt.
Markáns példa erre a kinagyított
részlet, hiszen ez a mai kor katonai arzenálját ábrázolja. 1991-ben egy
nyugalmazott katonatiszt elmondta, hogy ez az ábrázolás a Sivatagi Vihar
hadművelet. Ez volt az egyetlen olyan háború, ahol az ilyen helikopter és az
ilyen tankok egyszerre vettek részt a harcban. Sem addig, sem azóta nem volt
ilyen ütközet.
A kép alsó részén egy újabb, sokat
vitatott ábrázolás, mely sokak szerint villanyárammal működő égőt ábrázol,
mások a kozmikus energia megcsapolásáról beszélnek (akár Tesla, Tiltott
Találmányok).
A Szfinx vélhetően egyidős a Nagy
Piramissal, hiszen alagút köti őket össze, Mint tudjuk, ezt japánok kimérték,
éppen ezért megtiltották a további kutatásokat.
Napjainkra a Szfinx megdőlt a jobb
válla irányába, a jobb váll és a mancs reped szét. Másfelől a fej úgy néz ki,
mintha le akarna esni. Az egyiptomiak nagy erőfeszítéseket tesznek, nehogy
mindez bekövetkezzen, hiszen akkor sok minden láthatóvá válna, amit nagyon nem
szeretnének. Thoth szerint mikor leesik a feje, akkor láthatóvá válik egy
időkapszula. Szintén Thoth szerint a Szfinx alatt egy város van, ahogy ma
neveznénk egy több négyzetkilométeres plaza.
1996-ban az egyiptomiak leástak a
mancs mellett, és ahogy azt a japánok kimérték egy termet találtak, illetve 12
emelet mély épületkomplexumot. A teremben fénymezőre bukkantak, illetve
energiakapura, melyen átmenni nem tudtak. Egy spirituális mester tudta hosszas
kísérletezés után kikapcsolni.
(forrás: maga-a-valosag.com)