“Ami a világban történik, tükörképe annak, ami
itt és most bennünk, az egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre
ezt a valóságot. De hogyan? Ellentétben azzal, amit az orvostudomány
megszállottan szajkóz: a fizikai test nem a teljes emberi lény. A test
fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk megtapasztalja a
fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk.
A Teremtés … és az igazság felszabadít nem más,
mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen
Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa (megjelenési módja,
arculata, nézőpontja – a ford.). Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha
ezt a megnevezést kívánod használni.
A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító
fényként látok, és amely minden mást létregondol – e Szellem közepén van. A
Teremtés a valóság végtelen számú dimenzióiból, hullámhosszaiból és
frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük.
Az említett frekvenciák ugyanazt a teret
foglalják el, mint a mi fizikai világunk.
Pontosan úgy, mint ahogy az összes, a
környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs frekvencia
egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van.
Nem lépnek kölcsönhatásba egymással, mert
különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző sebességgel rezegnek.
Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-lelkünk – tehát
gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: a „genetikus űrruhából”.
A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek
továbbhalad a valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott
folytassa fejlődését. Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen
kívüli” élmények alatt is, amikor a lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd
visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően egyező tapasztalatokról
számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára.
Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses
energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással olyan
energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy szanszkrit eredetű csakra –
fénykerék – néven ismertek.
Ezek az örvények energiaspirálok, amik
keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E
rendszer következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit
talán stressz okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai
testet is. Így okozhat a stressz betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk,
az valójában többdimenziós diszharmónia, avagy a lelki nyugalom, jóllét, az
egész-ség hiánya.
A kozmoszból folyamatosan mágneses energiát
szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. „gyökércsakrán” át. Ez
az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző
frekvenciáival, majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát
csakráinkon át szétsugározzuk a környezetünkbe…
Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor
arról beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről
van szó, amikor azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”,
„hívogatónak” vagy éppen „ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör”
valójában az emberek által – a jelenben vagy a múltban – keltett rezgések,
energialenyomatok összessége.
Régi csaták helyszínein gyakran kényelmetlenül
érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a résztvevők
fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. Alapvető különbség van a
gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott energia között. Ez
azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, miközben
áthalad rajtunk.
Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata,
és ez a minta pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik
gondolatilag, érzelmileg és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt
sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk magunkról. Úgy tűnhet, ennek
semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen ebből fakad mindaz, ami
történt és történni fog.
Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a
folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába burkolóznánk. A „hasonló hasonlót
vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső személyiségünk külső
tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező-azok vagyunk,
amit gondolunk
vonz magához.
vonz magához.
Minden,ami létezik, energia….. Az energia tudatosság,
a tudatosság…. Azért vonzódunk bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és
életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk”
mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk,
vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti
elménknek.
Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát,
másokat és a világot, pontosan az kel életre fizikailag a magunkhoz
vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. Amikor gyerek voltam, az a
mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az leszel!”. Örök igazságot
tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket
és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a
„köpenyünkhöz”.
Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és
elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk,
a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a
tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk.
Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak
tartom, hogy megértsük:
Mi teremtjük saját valóságunkat!
A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik
ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben
tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez
biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik.
Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami
dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az
csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját
valóságunkat.
Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda
vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai
tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját
magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még
mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt
érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket.
Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és
pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot
teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én felfogásom eltér a New Age
áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra
mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit
teszünk.
Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk,
majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát,
vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor
nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső
egyensúlyvesztésünket.
Ez minden, amiért a karma létezik. A Teremtés a
szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma
része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk
magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a
fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük.
Nem számít, életedben milyen élmények értek
eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más. Két dologra érdemes
emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan: az
áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt!
Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani! A valóság teremtése
sok szinten történik.
Az egyének közti kölcsönhatások összessége
felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik
kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati
mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a
többi kollektív szinten tárolt mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk.
A tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak,
a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú
egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni
anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a
hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén
hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül
egyszerű.
Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed
kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a
„kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy
a faj minden egyes tagja hozzáférjen.
Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati
mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit
anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi
ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre,
frekvenciára, amely tartalmazza az új xvi azok vagyunk, amit gondolunk
információt.
Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén
hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra
is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az
emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem
szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja
megteremteni.
Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz
magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán
annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az
egész bolygót.
Ez teremti a világméretű valóságot. A
mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az
emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik.
Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel
kapcsolatban?” Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó.
Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a
politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt
szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel
felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét,
és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját
képére és hasonlatosságára.
A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy
„csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy
építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének.
Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz a vallásokra is.
Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták,
hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és
bűntudatot használnak a manipulációhoz és az irányításhoz. Kollektív szinten
tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek.
Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak,
hogy elérjék céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor
használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet.
Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk
tovább a gyermekeinknek.
Mert mit is mondunk nekik? „Rossz fiú vagy! Ha
még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd
megkeserülöd!” – félelem „Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és
apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk
érted!” – bűntudat Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel
szemben a félelem- és bűntudatkeltést.
A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt
tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az
irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi
szintre emeljük.
Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi
minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét,
tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat
és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint
mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak.
Őket is mi teremtettük, saját képünre és
hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez
azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt
megszüntetni
” … és az igazság felszabadít” egyszerűen
azzal, hogy mi magunk
felhagyunk a manipuláció használatával. Az emberi felfogás
ilyesfajta átalakulása létfontosságú e bolygó jövőjére és a világra nézve, amit
gyermekeinkre hagyunk! Az emberiség vágya, hogy átruházza a döntés felelősségét,
lehetővé tette olyan rendszer kifejlődését az eltelt évezredek folyamán, amely
rendszer ma egy világméretű fasiszta diktatúra megteremtésének küszöbén áll.
Hogy a fasizmus Adolf Hitlerrel véget ért!?
Bárcsak úgy lenne! Ma is ugyanaz a fasiszta gondolkodási séma irányítja a világ
titkos kormányát, ami percről-percre úgy manipulálja az emberi elmét, hogy
elfogadja a központosított világméretű zsarnokságot.
Ezt a zsarnokságot úgy hívják Új-VilágRend! És hacsak
fel nem rázzuk magunkat spirituális szendergésünkből, akkor ez Világkormány
létrejöttében fog megnyilvánulni, valamint központi Világbankban és
fizetőeszközben, Világhadseregben, és olyan népességben, amelyet beültetett
mikrochipek kötnek össze a központi számítógéppel.
Ha bárki úgy gondolja, hogy ez nevetséges,
akkor neki a következő néhány száz oldal nagyon is kijózanító lesz!
Elképesztően közel vagyunk mindezekhez. Itt az ideje felnőni és felébredni!
Miközben annak történetét olvasod, hogy hogyan irányították és manipulálták ily
mértékben életedet és az egész bolygóét, kérlek, ne téveszd szem elől: ezt
közösen hoztuk össze.
Az emberek, akiket megnevezek és az események,
amelyekről írok, csak tükrök, amik visszatükrözik az emberi fajra és a Földre a
saját gondolatmintáinkat. Ez a világ
csupán fizikaivá vált emberi gondolat.
csupán fizikaivá vált emberi gondolat.
Amikor felismerjük, melyek a káros
gondolatminták és eltávolítjuk azokat, a fizikai valóságunk meg fog változni,
és a világ is meg fog változni. De nem előbb!
Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik” .
Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik” .
(David Icke: És az igazság felszabadít!)