2014. szeptember 2., kedd

Békesség




Az elme nyugalma, a bőség egyik leggyönyörűbb ajándéka. Hosszú és
türelmes önuralomra törekvés eredménye. Jelenléte jelzője az érett
tapasztalatnak, és a gondolat törvényeiről és működéséről alkotott
több mint hétköznapi ismeretnek.




Egy ember olyan mértékben válik nyugodttá, amennyire megérti
önmagát, mint gondolatból fejlett lényt. Az ilyen tudáshoz, szükség
van mások megértésére, mint a gondolat eredménye, és ahogyan
kifejleszti a megfelelő megértést, és egyre világosabban látja a dolgok
közti belső kapcsolatokat az ok és okozat működése által, abbahagyja
az akadékoskodást, füstölgést, aggódást, és bánkódást.
Kiegyensúlyozott, rendíthetetlen és nyugodt marad.

A nyugodt ember, mivel már megtanulta hogyan kormányozza
önmagát, tudja, hogyan alkalmazkodjon másokhoz. És ők pedig
tisztelik lelki erejét. Érzik, hogy tanulhatnak tőle és bízhatnak benne.
Minél nyugodtabbá válik egy ember, annál nagyobb a sikere, a
befolyása, az ereje a jóra. Még a hagyományos kereskedő is üzletének
növekedő előrehaladását fogja tapasztalni, ahogy egyre nagyobb
önuralmat és nyugalmat fejleszt ki, mert az emberek mindig olyan
személyt választanak kereskedőpartnerüknek, akinek viselkedése
igazságos.

A kemény, nyugodt embert mindig szeretik, és nagyra becsülik. Olyan
ő, mint egy árnyékadó fa a szomjas földön, vagy egy óvó szikla vihar
idején. Ki ne szeretne egy nyugodt szívet, egy szelíd, kiegyensúlyozott
életet? Mindegy, hogy esik az eső, vagy süt a nap, és mindegy milyen
változások jönnek, azoknak, akik birtokolják ezeket az áldásokat,
mert ők mindig szelídek és nyugodtak. A jellem eme maradéktalan
nyugalma, amelyet szelídségnek nevezünk, a kultúra utolsó leckéje.
Ez az élet virága, a lélek gyümölcse. Olyan értékes, mint a bölcsesség
– kívánatosabb, mint a tiszta arany. A puszta pénz keresés, mennyire
jelentéktelennek látszik, ha a nyugodt élettel hasonlítjuk össze! Az
élettel, amely az igazság óceánjában lakozik, a hullámok alatt, túl
azon, ahová a viharok elérnek, az Örök Nyugalomban!

Milyen sok embert ismerünk, akik megkeserítik az életüket, akik
robbanékony természetükkel mindent elrontanak, ami kellemes és
szép, akik lerombolják jellemük egyensúlyát, és haragot tartanak!
Kérdés, hogy vajon az emberek nagy többsége nem-e az önuralom
hiányának köszönhetően dönti romokba az életét és teszi tönkre
boldogságát? Milyen kevés emberrel találkozunk az életben, akik
kiegyensúlyozottak, akik azzal a töretlen nyugalommal rendelkeznek,
amely a kiforrott jellem sajátja!


Igen, az emberiség hullámzik irányítatlan szenvedéllyel, viharos a
kormányozatlan bánattól, s körbe-körbe sodorja az aggodalom és
kétely szele. Csak a bölcs ember, csak akinek a gondolatai
ellenőrzöttek és megtisztultak, bírhatja a lélek szeleit és viharait
engedelmességre.


Vihar verte lelkek, bárhol is legyetek, bármilyen körülmények között,
tudnotok kell: Az élet óceánján az áldottság szigetei rád mosolyognak,
és álomképeid a napos tengerpartja a te érkezésedet várja! Tartsd
erősen a kezed a gondolat kormányán. Lelked mélyén ott fekszik a
parancsoló Mester; Ott van csak alszik; ébreszd fel Őt! Az önuralom
erő. A jó gondolat kiválóság. A nyugalom hatalom. Szólj a szívedhez
„Békesség! Maradj nyugodt!”

Nem tudod megváltoztatni a gondolataidat anélkül, hogy közben meg ne
változna az életed - jó vagy a rossz irányban is. Merülj bele a megfelelő
gondolatokba és olyan személlyé válsz amilyennek lenned kellene, olyan
biztosan, mint ahogy az elültetett makkból tölgy nő nem pedig fenyő.
Ültesd el a makkot még ma!
(James Allen)