Az elme nyugalma, a bőség egyik
leggyönyörűbb ajándéka. Hosszú és
türelmes önuralomra törekvés
eredménye. Jelenléte jelzője az érett
tapasztalatnak, és a gondolat
törvényeiről és működéséről alkotott
több mint hétköznapi ismeretnek.
Egy ember olyan mértékben válik
nyugodttá, amennyire megérti
önmagát, mint gondolatból fejlett
lényt. Az ilyen tudáshoz, szükség
van mások megértésére, mint a
gondolat eredménye, és ahogyan
kifejleszti a megfelelő megértést, és
egyre világosabban látja a dolgok
közti belső kapcsolatokat az ok és
okozat működése által, abbahagyja
az akadékoskodást, füstölgést,
aggódást, és bánkódást.
Kiegyensúlyozott, rendíthetetlen és
nyugodt marad.
A nyugodt ember, mivel már megtanulta
hogyan kormányozza
önmagát, tudja, hogyan alkalmazkodjon
másokhoz. És ők pedig
tisztelik lelki erejét. Érzik, hogy
tanulhatnak tőle és bízhatnak benne.
Minél nyugodtabbá válik egy ember,
annál nagyobb a sikere, a
befolyása, az ereje a jóra. Még a
hagyományos kereskedő is üzletének
növekedő előrehaladását fogja
tapasztalni, ahogy egyre nagyobb
önuralmat és nyugalmat fejleszt ki,
mert az emberek mindig olyan
személyt választanak kereskedőpartnerüknek,
akinek viselkedése
igazságos.
A kemény, nyugodt embert mindig
szeretik, és nagyra becsülik. Olyan
ő, mint egy árnyékadó fa a szomjas
földön, vagy egy óvó szikla vihar
idején. Ki ne szeretne egy nyugodt
szívet, egy szelíd, kiegyensúlyozott
életet? Mindegy, hogy esik az eső,
vagy süt a nap, és mindegy milyen
változások jönnek, azoknak, akik
birtokolják ezeket az áldásokat,
mert ők mindig szelídek és nyugodtak.
A jellem eme maradéktalan
nyugalma, amelyet szelídségnek
nevezünk, a kultúra utolsó leckéje.
Ez az élet virága, a lélek gyümölcse.
Olyan értékes, mint a bölcsesség
– kívánatosabb, mint a tiszta arany.
A puszta pénz keresés, mennyire
jelentéktelennek látszik, ha a
nyugodt élettel hasonlítjuk össze! Az
élettel, amely az igazság óceánjában
lakozik, a hullámok alatt, túl
azon, ahová a viharok elérnek, az
Örök Nyugalomban!
Milyen sok embert ismerünk, akik
megkeserítik az életüket, akik
robbanékony természetükkel mindent
elrontanak, ami kellemes és
szép, akik lerombolják jellemük
egyensúlyát, és haragot tartanak!
Kérdés, hogy vajon az emberek nagy
többsége nem-e az önuralom
hiányának köszönhetően dönti romokba
az életét és teszi tönkre
boldogságát? Milyen kevés emberrel
találkozunk az életben, akik
kiegyensúlyozottak, akik azzal a
töretlen nyugalommal rendelkeznek,
amely a kiforrott jellem sajátja!
Igen, az emberiség hullámzik
irányítatlan szenvedéllyel, viharos a
kormányozatlan bánattól, s
körbe-körbe sodorja az aggodalom és
kétely szele. Csak a bölcs ember,
csak akinek a gondolatai
ellenőrzöttek és megtisztultak,
bírhatja a lélek szeleit és viharait
engedelmességre.
Vihar verte lelkek, bárhol is
legyetek, bármilyen körülmények között,
tudnotok kell: Az élet óceánján az
áldottság szigetei rád mosolyognak,
és álomképeid a napos tengerpartja a
te érkezésedet várja! Tartsd
erősen a kezed a gondolat kormányán.
Lelked mélyén ott fekszik a
parancsoló Mester; Ott van csak
alszik; ébreszd fel Őt! Az önuralom
erő. A jó gondolat kiválóság. A
nyugalom hatalom. Szólj a szívedhez
„Békesség! Maradj nyugodt!”
Nem tudod megváltoztatni a
gondolataidat anélkül, hogy közben meg ne
változna az életed - jó vagy a rossz
irányban is. Merülj bele a megfelelő
gondolatokba és olyan személlyé válsz
amilyennek lenned kellene, olyan
biztosan, mint ahogy az elültetett
makkból tölgy nő nem pedig fenyő.
Ültesd el a makkot még ma!
(James Allen)