Minden ember
valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe.
Több milliárd ember
él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol.
Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!
Van, akinek
elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az
életben. De másnak el kell sétálni ezerszer,
míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod
napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva
melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik
legfontosabb szereplő lesz az életedben.
Mindennek és mindenkinek
megvan a saját ideje.
Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka.
Ehhez sokszor rengeteg idő kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért
pont akkor kellett megtudnod mindezt.
Te nem tudod, de az
élet tudja, mikor és mennyit bírsz el valójában. Ennek megfelelően küldi a
segítőidet az életedbe. Mert mindenki egy segítő.
Mindenki, akivel
kapcsolatba kerülsz, egy apró kis darabot hordoz belőled.
És pont
akkor jönnek, amikor ezt a darabot magadba kell illesztened. Akár a szívedbe,
akár a lelkedbe, akár a testedbe. Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell
menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel.
Mert az élet folyamatosan küldi az embereket, és Te ösztönösen tudni
fogod, ki az, akivel dolgod van .
Bíznod kell ebben az ösztönödben.
Nem tudsz rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz is
vezet, Neked akkor éppen arra volt szükséged, de ezt majd csak később
érted meg.
Minden ember
okkal érkezik az életedbe. Fogadd el és fogadd be. Az idő majd úgyis
megmutatja, ki milyen céllal érkezett. Te is okkal érkezel mások életébe, Te is
mások darabjait hordozod saját magadban…
(forrás:
lelektenger.cafeblog.hu)