"Aki a dolgokat összefüggéseikben látja, az
dialektikus, aki nem, az nem."
(Platon - Állam)
Képzeljünk el egy hatalmas barlangot,
melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek
az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a
barlangon kívül más valóság is létezik. A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz
előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle
mesterséges tárgyakat mutatnak fel „valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják
fel a bábokat a nézőknek”,melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti.
A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az
őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat.
A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok
valóságnak tartják.
Képzelj
el egy föld alatti, barlangszerű szálláson – amelynek bejárata a fény felé
tárul, és olyan tág, mint a barlang – embereket, …fejüket a béklyóktól nem
tekerhetik körbe: a hátuk mögül, föntről, lobogó tűz világít; e tűz és a
béklyózottak között fent út vezet, ennek hosszában alacsony fal épült, mint
amilyen a közönség és a bűvészek között lévő kerítés, mikor az utóbbiak
csodákat mutogatnak.
Egy nap az őrök az egyik leláncolt
emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Ez a barlangból
való felemelkedés az anamnézis folyamatához hasonlatos. A felemelkedés szintjei
megfelelnek a vonalhasonlat
szintjeinek. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben
nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a a kinti világot: a Nap elvakítja, és
nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a
világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságukban, ekkor rá
fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi
dolgok árnyékai voltak.
Ha
valamelyiküket föloldoznák és kényszerítenék, hogy álljon föl, tekergesse a
nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt kínlódva tenné, és a nagy
sugárzástól képtelen volna észrevenni, aminek az árnyképét látta; … Szerinted
nem volna zavarban, és nem azt hinné, hogy amit előbb látott, sokkal igazabb
valóság, mint amit most mutatnak neki?
…
Először
csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később
magukat a dolgokat; aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget,
persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha
nappal nézné a Napot és annak fényét.
Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon-kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.
És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet – és ez az idő, míg megszokná, nem is volna rövid –, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel! És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék – vajon nem ölnék-e meg?
A hasonlat értelmezése
A hasonlatban a tűz a Napot jelképezi, a barlang a látható világot, a felmenetel a lélek felszállását az ideák világába. A hasonlattal Platón az anamnézis folyamatát kívánta bemutatni: a lélek visszaemlékszik az ideák világában látott tiszta ideákra, a világ dolgai – akárcsak a barlang falára vetített árnyékképek – csupán csak az ideák hasonmásai, árnyékképei. A felemelkedést elősegítő út a nevelés: a lelket el kell fordítani az ideák birodalma, a Jó felé. Aki már felemelkedtek az ideák birodalmában, vissza kell térniük a földre, hogy a többi embernek is megmutassák a helyes utat, azaz, hogy felvezessék őket a fényre. Platón szerint a filozófusok a legalkalmasabbak erre a feladatra.
A szellemi megismerés
Az antropozófia szerint a megismerésnek nincsenek határai. Ahogyan a megismerés csecsemőkortól földi életünk végéig fokozható a tanulás, az érzékelés és gondolkodás fejlesztésével, a megismerés jelenleg általánosan használt - a fizikai érzékelésre és az ehhez kapcsolódó gondolkodásra építő - formája is messze meghaladható, és ezzel a következmények világából az okok világába lépünk. Eszerint az ember jelenlegi tudatállapotában közvetlen módon nem képes megfigyelni sem az életet, sem a lelki és szellemi lét folyamatait, csupán a fizikai létben való megnyilvánulásaikban. Viszont kifejleszthetők az emberi lélekben és szellemben olyan észlelő szervek, amelyekkel észlelni lehet ezeket is. Ez az ember lelkének széleskörű morális, érzékelésbeli, gondolati, érzésbeli és akarati iskolázásával érhető el.
Az ember számára a jelenlegi tudatfokánál három magasabb tudatállapot (imaginatív, inspiratív és intuitítv) is létezik, amelyek az ember szellemi lényének fejlődésével a jövőben minden embernél létrejönnek. De néhányan előrébb tartanak ebben a fejlődésben. Ők a beavatott tisztánlátók, akik már jelenleg is képesek e tudatállapotok nyújtotta megismerési képességeket használni a szellemi, a lelki és a testi lét teljesebb és egzakt megismerésére. E képességek bárki számára ma is tudatosan fejleszthetők.
Az emberiség szellemhez való viszonya korról korra változik. Jelenleg kevés ember képes észlelni az ősképek, az univerzáliák, a szellemi lények világát, de a jövőben egyre több ember lesz erre képes, mégpedig tudatos erőfeszítések árán. A múltban minden ember képes volt ösztönös módon észlelni a szellemit. Nagyjából a logika és a görög filozófia megszületésének idejére ez nagyobb részt meg is szűnt mint képesség. Platón is tudta ezt, sőt talán még volt némi betekintése is az emberi tekintet számára átmenetileg eltűnő szellemi világba.
Barlanghasonlatában az akkorra már nagyrészt eltűnt szellemi látó tudást és az árnyékszerű, halott gondolati tudást hasonlítja össze. Korunktól kezdve a régmúlt (nemcsak Platón) ismeretei is új formában, immár teljesen világos tudattal ismét megismerhetők. Az ókori misztériumokban szerzett szellemi ismeretek ismét megszerezhetők, sőt újakkal bővíthetők ki.
(forrás: wikipedia.org)