Betty J. Eadie: Átölel a fény

 

Igaz történet

Az Átölel a fény egy indián származású ifjú hölgy halálközeli élményét közvetíti számunkra, aki 31 éves volt, amikor súlyos betegsége kapcsán komoly műtétre került sor. Az operáció után fellépő komplikációk miatt került ebbe az állapotba, és hiába volt a legszeretőbb anya, mégsem akart visszajönni, hogy beteljesítse földi küldetését.

Betty J. Eadie

Az élmény hatására évekig tartó depresszióba esett, mire sikerült feldolgoznia a történteket, visszailleszkednie a földi életbe, amiben mellette állt hűséges, kitartó és szerető társa, a férje, Joe. Betty megdöbbentő módon, elragadó naivsággal írta meg túlvilágon szerzett élményeit nyolc évvel később, amelyben keveredtek a valóság, és a fantázia elemei, mégis jó szívvel ajánlanám bárkinek, akit a téma érdekel.

Mély átéléssel ír a túlvilágról, a Teremtőről, Jézusról, az angyalokról, és a szellemekről.

Egy olyan titkot rejtenek sorai, melyet évezredek óta tanítanak a próféták, és a nagy vezetők. Amikor olvastam, az addigi kutatásaim összefoglalóját jelentette, tehát biztos lettem benne, hogy jó úton járok.

Az átkelésről így ír:

„egy energiahullámot éreztem. Szinte olyan volt, mintha valami megpattant vagy kieresztett volna bennem, és mintha valami hatalmas mágnessel a szellememet hirtelen kihúzták volna a mellkasomon keresztül fölfelé. Az első benyomásom az volt, hogy szabad vagyok. Semmi természetellenes nem volt ebben az élményben".

Élményei nyomán azt a következtetést vonta le, hogy minden embernek rendkívül fontos küldetése van, melyet teljesíteni kell, addig nem mehet haza. A földön fekvő, részeg hajléktalannak, aki a saját piszkában fekszik, éppúgy van feladata, mint annak, aki azt hiszi, hogy mások felett áll, mert okos, mert gazdag, vagy szép. A feladatainkat önként vállaljuk, mindent előre tudunk, mi akarjuk! Szükségünk van rá a lelki fejlődésünkhöz.

A gyerekeink minket választanak szülőnek, mi választottuk a saját szüleinket, odafönn ismertük egymást, mindent előre megbeszéltünk, csak a feledés fátylát borították ránk, úgy jöttünk le.

Az előző életeinkről szerzett tapasztalatok pedig szerinte nem mások, mint a sejtjeinkbe kódolt ismereteink, amit magunkkal hoztunk. Ö azt állítja, csak egyszer születhetünk.

Akkoriban voltak nekem is ilyen gondolataim…

Mi van, ha tényleg csak egyetlen esélyünk van az életre? Ha csak egy alkalmunk van bizonyítani? Sokszor foglalkoztatott a gondolat. Nem lehetünk benne biztosak, hogy van másik lehetőségünk, ezért ebből kell mindent kihozni! Meglehet a reinkarnációs tapasztalatok csak az asztrálsíkon szerzett köztudat emlékei?

Van egy kínai mondás, mely úgy szól:

„Minden embernek 100 élete van, de csak egyet élhet le teljesen. Vigyázz rá, hátha ez az!”

A Trója című filmben láttam, amikor Achilles azt mondja a lánynak:

„Az istenek irigyelnek minket, mert halandók vagyunk, mert bármelyik pillanat lehet az utolsó, nem tudhatjuk, melyik az. Ez teszi olyan gyönyörűvé, olyan megismerhetetlenné, megismételhetetlenné, kiszámíthatatlanná az életet!”

Akinek annyi adatik, hogy születés után rögtön meghaljon, annak is fontos célja van. Neki nem kellett végigélnie egy egész életet, mert annyira fejlett szellem, az ő feladata az volt, hogy a környezetét fejlessze.

A Teremtőről azt írja, az ember nem lenne képes elviselni a látványát, a hangját, ezért üzen nekünk a követeivel. Ő ezért soha nem jelenik meg előttünk. Elküldte egyszülött fiát, hogy utat mutasson nekünk. Jézust, aki a buta földi törvények ellen a legnagyobb lázadó volt…

Az emberek nincsenek azonos fejlettségi szinten (lelkileg), ezért szükség van a vallásokra, mert minden embernek kell valahonnan ismeretet szerezni, valamilyen módon el kell jutnia a hithez. Ezért Isten nem haragszik, engedi, hogy egyénileg jussunk el hozzá. Ezt a következtetést valószínűleg keresztényi neveltetésből vonta le.

„A Földön tehát minden vallásnak szerepe van, mert vannak emberek, akiknek éppen arra van szüksége, amit az egyik, vagy a másik tanít. A vallás lesz az első lépcsőfok a további tudáshoz. Minden egyház olyan szellemi szükségleteket elégít ki, amelyet talán egy másik nem tudna. Egyetlen egyház sem elégítheti mindenkinek a szükségleteit minden szinten. Amint az egyes ember ismerete Istenről és önmaga örök fejlődéséről magasabb szintre emelkedik, elégedetlenné válhat jelenlegi egyházának tanításaival, ezért egy másik filozófiát, vagy vallást keres, amelyik betöltheti ezt az űrt. Amikor ez bekövetkezik, akkor egy magasabb szintre jutott, és további ismeretek után fog vágyódni, újabb fejlődési lehetőség után.”- írja.

Ezért nem szabad elítélnünk senkit a vallásáért, ezért kell a lelkiismereti szabadság, és a vallásszabadság. Minden egy tőről fakad, csak mindenki más módszerrel próbálja, másnak nevezi, ezzel pontosan egyet tudtam érteni.

„A gyermekekben felnőtt szellem lakozik.”

Sokszor észrevettem én is, egy-egy gyermek úgy néz rám, hogy abból arra következtettem, komolyabb, felnőttebb, mint én, voltak ilyen óvodásaim… - Ilyenkor a köznyelv azt mondja, koravén gyerek. Én azt mondom, bölcsebb, mint én, meg néhány felnőtt, amit az ősi tudásának köszönhet.

Betty azt írja, hogy a teremtésnél ott álltunk a teremtő mellett, mi akartuk, hogy ilyen legyen a világ, mi kértük. Teremtőnk pedig szabad kezet adott nekünk. A teremtőnk isteni részei vagyunk, az anyagba tett gyermekei, akiket feltétel nélkül szeret. Nem ő fog minket megítélni, hanem mi magunkat!

A pozitív pozitívat vonz, a negatív negatívat…

A mennyország és a pokol bennünk van, miénk a döntés, hogy melyikben akarunk élni! Ha pozitívan gondolkodunk, akkor rezgésszintünk megemelkedik körülöttünk, a számunkra jót fogjuk bevonzani!

Maga sem tudott róla, hányszor megbántott másokat. Észrevette, akinek fájdalmat okozott, az sértettségében megbántott másokat, aztán ez a dominó elv szerint végigment, majd visszatért ahhoz, aki kezdte, csak sokkal erősebben. Azonban, ha kedves volt valakihez, akkor a dominó elv szerint ez ment végig, ez tért vissza hozzá megsokszorozódva. A tanácsa tehát az, legyünk kedvesek, rendesek, végtelenül türelmesek egymással, így mi is azt fogjuk visszakapni.

Szeressük egymást, mert a másik is mi vagyunk! Mind egyek vagyunk! Senki sem jobb, vagy rosszabb a másiknál! EGYEK vagyunk!

A megbocsátásról azt írja: Először önmagunknak kell megbocsátani!

Minden eseményre szükségünk van a fejlődéshez, az Atya mindenről tud. A bűnöket, és szenvedéseket is ki kell próbálnunk, hogy azután tudjuk értékelni a jót, az egészséget, az erényt. Árnyék nélkül nincs fény! A betegségeket szintén magunk választjuk, előre tudjuk, tehát nem váratlanul tör ránk az ilyesmi. A betegségek tényleg üzennek nekünk! Csak meg kell figyelni, hogy mit! Meglehet, nem nekünk, hanem a környezetünknek van szüksége a mi betegségünkre, hogy ők fejlődjenek, változzanak általa.

Ír a balesetekről is, és nekem is volt ismerősöm, aki úgy halt meg, hogy megdöbbent a fél világ, miért éppen ő, hiszen olyan jó ember volt, és évekig kerestük az okokat. A könyve erre is választ adott. A balesetek sem véletlen történnek! Lehet, hogy valakinek, aki látszólag nem érdemelte meg, ez volt megírva, hogy az, aki életben marad, fejlődjön. Aki balesetben hal meg, már teljesítette a feladatát, ez volt a végső küldetése. Ezzel megakadályozott egy sokkal nagyobb bajt, ami bekövetkezett volna, és olyan embereknek kellett volna meghalniuk, akik még a földi feladataikat nem fejezték be.

Ír a szeretetről, az önszeretetről, mert aki saját magát nem szereti, másokat sem szeret őszintén… Először tehát saját magunkat kell szeretni, ezen keresztül tudunk másokat elfogadni, megszeretni!

Először minden gondolatban létezik, majd csak utána valósul meg!

A gondolatainknak HATALMA van!

Mégpedig mi sem tudjuk elképzelni, hogy mekkora! Nagyon kell vigyázni, mit gondolunk, mert mind megvalósul, a rossz is. Azért kellene irányítani őket! Ha a jót várjuk el, azt kapjuk, ha a rosszat, akkor meg azt.

Odaát várnak ránk, feltétel nélkül szeretnek, így, ahogy vagyunk, elfogadnak gyarlóságainkkal együtt, ott csoda vár ránk, a fény, az öröm, a szeretet, ha átkerülünk, vissza sem akarunk majd jönni, mert nem szeretnénk újra a hús foglyai lenni. Ő ezt élte meg, amikor visszajött, ezért esett mély depresszióba.

A könyv magával ragadó egyszerű, közérthető stílusa egy olyan hiányt pótol, aminek kapcsán elvadult világunkban újra szívünkbe költözhet a remény, hiszen soraiban elmerülve újra rájöhetünk, nemcsak az anyag vagyunk…

(Brátán Erzsébet)

 

- - - - - 

BETTY J. EADIE: Átölel a Fény:
http://www.feny-angyalai.hu/magyar/svetelna_knihovna/htm/hu/hu_kniha_v_naruci_svetla.htm

 

- - - - - - 

Betty J. Eadie: Igaz story - videó