Folyamatosan vágyakozol, hogy jobb, szebb, erősebb, gazdagabb legyél. Egyfolytában azon mesterkedsz, hogy átalakítsd, megváltoztasd a környezetedet. Beleértve ebbe a tárgyakat, körülményeidet, de még az embereket is.
Mindamellett, hogy ez a törekvés egy természetes állapot, pontosabban az egódnak, az emberi személyiségednek egy természetes állapota, rengeteg energiát igényel. A folyamatos küzdés, küszködés, és az általa átélt szenvedés gigantikus mennyiségű energiádat emészti fel.
Ha egyszer megláthatnád, hogy mennyi is ez az „elpocsékolt” energia, biztosan azonnal véget vetnél mindenféle eszeveszett további küszködésnek.
Egyszerűen hátradőlnél, és csak lazán útjára engednéd azt a sok energiát, had teremtsenek újabb és újabb valóságokat számodra.
De ehhez kell a nyugalom, a higgadtság, a békés szemlélődés képessége.
Kell az, hogy elfogadd azt, ami most van.
Mert csak akkor leszel képes számodra pozitív, új dolgokat teremteni, ha már képes vagy elfogadni, befogadni, azt, ami van. Minden körülmények között. Akkor is, amikor a személyiséged hevesen tiltakozik a körülmények ellen. Akkor is, amikor úgymond borzasztóan szenvedsz.
A tűzokádó sárkányt, ami ott van mindenkiben, így benned is, nem tudod uralni mindaddig, amíg nem sajátítottad el a higgadt, nyugodt és békés szemlélődés képességét. Bármi történjék is.
Mert valójában ez a félelmetes sárkány adja azt a teremtő erőt, amivel Te magad rajzolhatod saját világodat. De ha nem uralod a sárkányt, akkor bizony nem teremteni, hanem akár pusztítani is képes. Akarattal, erőszakkal nem fogod tudni őt irányítani. Csak és kizárólag bölcs nyugalommal.
Hagyd hát végre abba a küszködést! Ne akarj más lenni, mint ami vagy!
Ne akard megváltoztatni a világot!Ne akarj megváltoztatni másokat!
Inkább dőlj hátra és figyeld, hogyan változnak az emberek maguktól, hogyan változik a világ, amelyben élsz! Békésen szemléld az ÉLET hömpölygését, az energia áramlását! És egyszer csak észreveheted, hogy Te magad vagy, aki az áramlást irányítja. Megláthatod, hogy valójában Te vagy az, aki vihart korbácsol a tenger felett, és Te vagy az is, aki termékennyé varázsolja a kopár sivatagokat.
De ehhez el kell fogadnod mindent, amit az élet kínál számodra. El kell fogadnod önmagadat! Ne akarj más lenni, mint aki vagy! Éld meg a jelenedet, éld meg önmagad! Éld meg a pillanatot, őszintén!
Az óceán megszámlálhatatlan vízcseppből áll. Egyik csepp sem akar más lenni, mint ami. Egyszerűen elfogadja azt, ami van. Nem akar kő lenni, nem akar sótlan lenni. Csak teszi a dolgát, simogatja a halakat, öleli a többi cseppeket és gigászi erővel formálja a parti sziklákat. És mindeközben maradéktalanul boldog.
(Földi Gábor)