Néhány nappal ezelőtt álltam a konyhámban,
mellettem egy valódi látó és sok mindent értő, aki igyekezett nekem
elmagyarázni mit is jelent az elengedés. Ha vizet veszel a tenyeredbe és
lazán tartod, akkor szépen lassan csordogál, sőt ott marad benne. Ha
görcsösen szorítod akkor a marék víz helyett nem marad más csak görcsös öklöd
és elfehéredett ujjperceid. Ez hát az elengedés!
|
 |
Érted már? Szerintem nem. Méghozzá nem azért mert
értetlen vagy. Piszok nehéz megérteni. Olvashatsz erről könyveket,
hallgathatod a taoista bölcseket vagy nézheted youtube-on a modern guruk
valamelyikét, akkor sem igazán fogod megérteni, mit is jelent a valódi
elengedés. Hiszen mondhatod, hogy "persze, elengedtem" de közben
folyton ott van, folyton pörög-forog-kattog...de akkor hol a valódi
elengedés?
A hiba mégsem benned van. Talán a vízből és a
tenyérből megértheted. Talán a látónak igaza volt, hogy nem definíciókkal
fárasztott, hanem demonstrált. Bár meg kell mondjam ez napokkal ezelőtt volt
és csak most értettem meg mit jelent a szó: elengedés.
Megvilágosodtam volna? Egy fenét! Egyszerűen csak fogtam a saját életem és hagytam összeomlani egy részét. Nem jókedvemben, nehogy azt gondold. Nem mazochizmusból - utálom a fájdalmat! Egyszerűen nem volt más választásom.
Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs szavakkal:
elfogadás, elengedés. Valahogy bármerre nézek E betűt látok. És nem értem.
Nem értettem. Elfogadás? Hogy a francba, amikor tele van az élet
igazságtalansággal és érthetetlen fordulatokkal?! Na és akkor mi van?! -
kérdeznék a bölcsek. Attól, hogy te tiltakozol, nem fogadod el, hisztizel,
vered magad a földhöz, falhoz vagy zokogva kúszol végig a nappali padlóján,
attól az a dolog még megtörténik. Nesze: elfogadás.
Igen - úgy tűnik gondban vagyok az E betűs szavakkal:
elengedés. Olvashattatok már tőlem egy-két írás itt az Ikerlángról vagy
Ikerlélek jelenségről. Ez a nagyon erős kapocs közted és a Lelked Másik Fele
közt, ez a mérhetetlen és megmagyarázhatatlan szeretetérzés, ami elönt amikor
rá gondolsz bizony ad egyrészt egy magabiztosságot, másrészt némi görcsös
szorítást, hiszen nem minden nap élsz át ilyesmit. Ezt pedig markolni
kell.
De mi lesz ha túl erősen szorítod? Mi lesz ha már annyira akarod, hogy elfehérednek az ujjaid? Semmi! Ha ez az Univerzum egyik legerősebb lelki kapcsolódása, akkor miért hiszed, hogy szorítanod kell ahhoz, hogy megmaradjon? Ha pedig nem, akkor miért hiszed, hogy ha szorítod is, akkor megmarad?
Most értettem meg. Az elfogadás nem belenyugvás. Az
elengedés nem szakítás. Nem Őt engeded el, hanem a fizikai görcsöket, a lelki
odaláncolást. Valóban azt hiszed, hogy Ő a Lelked Lángja? Valóban úgy
gondolod hogy az összes együtt érzés (szándékosan nem egybeírtam), a sok
együtt megélt csoda csupán akkor marad az életedben ha görcsösen
szorítod?
Nem! Engedd el a görcsöt. Ne őt engedd el, ne a világ legszebb Szerelemérzését, ne a legszorosabb összekapcsolódást amit Univerzum adhat, csak a görcsöt. Ne görcsölj a szerelmen, a kapcsolaton, a pénzen, a szüleiden, a barátaidon. Ne rettegj folyton, hogy rosszabb lesz, hogy nem sikerül, hogy valami majd elromlik, hogy véget ér. Engedd el! Add át az Univerzumnak és meglásd másnap megjelenik nálad és átölel, megérkezik a pénz a számládra és körbevesznek a barátok. Az Igazi dolgok jönnek, gyorsabban mint gondolnád. Engedd meg magadnak, hogy így legyen!
(forrás: http://joportal.hu)
|