Egy módon tudjuk begyógyítani belső sebeinket, sérelmeinket, hogy ezek ne szakadjanak fel újra és újra: ezt a megbocsátás segítségével tudjuk elérni. Akármennyire nehéz is, meg kell bocsátanunk azoknak az embereknek, akik a legkevésbé érdemlik ezt meg.
Magunknak fontos a megbocsátás, nem azért kell megbocsátani, hogy a másik személy jól érezze magát, hanem hogy mi tudjuk felszabadultan, teher nélkül tovább élni az életünket és ne alakuljon ki harag bennünk. Ez a mi javunkat szolgálja, nem a másikét.
A megbocsátás hihetetlen gyógyító erővel bír, ezt a bolygó számos pontján felismerték, sok népcsoport, akik még nem szakadtak el annyira az ősi kötelékektől, ismerik a megbocsátás fontosságát, és alkalmazzák is. A megbocsátás kulcsa az, hogy a lélekből, őszintén jöjjön, nem szabad áltatni magunkat, hogy elfelejtettük azt, hogy miket követett el ellenünk az a bizonyos illető. Onnan tudjuk, hogy sikerült teljesen megbocsátanunk, ha már semmiféle negatív érzés nem kerít hatalmába, ha eszünkbe jut a másik ember.
A megbocsátás nem egy könnyű dolog, mint szinte mindent, ezt is gyakorolni kell. Tudatosítanunk kell azt, hogy azt a bizonyos problémát, amely lelkileg, szellemileg és fizikálisan is hatással van ránk, csak úgy oldhatjuk meg, ha megváltoztatjuk az ezzel kapcsolatos felfogásunkat, gondolatainkat. Az idő múlásával könnyebben tudunk magunknak is megbocsátani, az általunk elkövetett sérelmeken is felül tudunk kerekedni. Ha sikerül mindent tisztázni magunkban, bele tudunk nézni a tükörbe, akkor már egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat, és végül, hogy képesek legyünk szeretni is magunkat.
A megbocsátás egyfajta művészet is, amely során arra használjuk fel képességeinket, tehetségünket, hogy életünket jobbá tegyük. Ezt az utat kell követni, és törekedni kell arra, hogy a boldogságot, az örömet szinten tudjuk tartani. A megbocsátáshoz bátorságra is szükség van, nagy erő kell ahhoz, hogy egy igencsak mély sebet, megbántottságérzést képesek legyünk elengedni.
Ha nem tudunk megbocsátani, akkor a múlt rabjává válunk, amely megakadályozza azt, hogy sikeresen előrelépjünk az életünkben. A megbocsátás erőfeszítést igényel, hiszen egy seb sem gyógyul be egy pillanat alatt, az is ápolást igényel, kötést kell tenni rá. A megbocsátás egy nagyom összetett, fejlődési folyamat, utazás, amivel szintén foglalkozni kell.
Türelem és következetesség kell hozzá, hogy meg tudjunk szabadulni a rossz érzéseinktől, a vádaskodásoktól.
A megbocsátás szorosan kapcsolódik a szeretethez, a fényt, a megkönnyebbülést jelenti, azt hogy kreatívabb, boldogabb, teljesebb életet élhetünk, amelyben felértékelődnek az emberi kapcsolatok, és az alkalmazkodóképességünk is fejlődik. Ha nem tudunk megbocsátani, akkor mindezt nem tapasztalhatjuk meg, nem élhetjük át.
(forrás: http://filantropikum.com)