Michaela Roser klinikai halála

Michaela története:

„Egy kis városban nőttem  fel. Gyerekként szinte  a tökéletes gyerek voltam, jól tanultam, nem drogoztam, nem szexeltem, abszolút jó gyerek voltam.

17 éves voltam, mikor hazafele tartottunk egy családi vakációról, anyukám vezetett. Apukám az anyós ülésen aludt. Én , a fiú testvérem és 2 barátom a hátsó ülésen ültünk. Egy teherautó követett minket, próbált megelőzni minket. A baleset bekövetkezett. Az autónk a kamion alá került. A napszemüvegem elvagdalta szemem, szemöldököm. Testvérem és a szülők kimásztak az autóból én pedig a járműben ragadtam. „

A kórházba vezető úton Michaele meghalt.

„Képeket láttam, pl gyerekkori önmagam, táncoltam a tükör előtt, énekeltem. Olyan érzés volt, mint egy álom. Nagyon részletes volt. Láttam egy férfit, aki valószínűleg a párom volt, láttam magamat nagymamaként is, egyébként még mindig nincs gyermekem. De ez olyan érzés volt, mintha nagymama lennék. Nem tudom megmondani, hogy néztek ki pontosan, de a szeretet, amit irántuk éreztem, figyelemre méltó. Egy olyan helyen voltam, ahol nagyon jól éreztem magam, sosem jártam ott, de otthon éreztem magam, minden békés volt. Nagyon szerettem volna megnézni, de közben tudtam, nem akarok meghalni. Azt mondogattam, Istenem hagyj élni kérlek, nem akarok meghalni! „

Michaela kómába esett. Azonnali beavatkozásra volt szükség, hogy megmentsék az életét.

„A következő kép, amire emlékszem, hogy egy kórházi szobában vagyok. - 14 napot töltöttem kómában. - Úgy érzem egy új szintre léptem. Mindent megváltoztatott ez az eset az életemben. „”
(fordítás: Horváth Milán)

Michaela Roser - videó