A morfogenetikus mező, avagy a mátrix létezik

„A morfikus energia ösztönös és kollektív emlékezetet közvetít” – állítja Rupert Sheldrake professzor, akinek szavait mindaddig erős kétkedéssel fogadta a tudományos és laikus világ, amíg 2005-ben komplex elméletét alátámasztva egészen egyedülálló gyűjteményét hozta létre mindazoknak az eseteknek és megannyi speciális kutatási eredményeinek, amelyek alátámasztják: a morfogenetikus mező létezik. Azaz létezik a kollektív emlékezet és a kollektív tudat, amelynek köszönhetően kölcsönösen tudást, érzéseket, megérzéseket, emlékezetet, gondolatokat közvetít egymásnak minden élőlény a világon. Morfogenetikus energia, mátrix, vagy hívjuk, ahogy akarjuk. Döbbenetes esetek a kollektív tudat létezéséről a 2005 óta világviszonylatban bestseller-listás professzor elmélete nyomán.

 Rupert Sheldrake professzor

Rupert Sheldrake egyike azoknak az embereknek, akiket a Zürich-ben lévő Duttweiler Intézet a világ 100 legmeghatározóbb globális gondolkodójaként a „100 Global Thought Leaders” listán rangsorolta.

Sheldrake biológus és szerző, 80 tudományos publikáció írója, egészen egyedülálló, korszakalkotó gondolkodásmódja miatt már fiatalon kitűnt diáktársai közül. 1963-ban a Cambridge Egyetemen kétszeres kitűntetéssel diplomázott le, már diplomázása évében elnyerte az Egyetemi Növénytani Díjat. A következő 2 esztendőben a Harvard Egyetemen tanult filozófiát és tudomány-történetet. Innen visszatérve Cambridge-be 1967-re a biokémiai PhD fokozaton diplomázott. Számos neves ösztöndíjat szerzett, biokémiai, sejtbiológiai, növényfejlődési, sejtöregedési kutatásokat végzett. 1969-ig Kuala Lumpurban a Malaya Egyetemen tanult, majd 1974-től 85-ig az ICRISAT Nemzetközi Növénykutató Intézet szakértőjeként dolgozott. 1981-ben Indiában megírta első könyvét A New Science of Life címmel, ettől kezdve pedig adott volt, hogy a fejlődésbiológia terén kiemelkedőt alkosson a tudomány világában. Számtalan kutatási területen vizsgálta az addig megmagyarázatlan jelenségeket: az állatok telepatikus képességétől az élőlények előérzetén át a kismamák és gyermekek közötti telepátiáig. A parapszichológia területét elkerülve minden korábbi tudományos munkásságot felülmúlva nem laboratóriumi vizsgálatokat végzett, hanem természetes körülmények között vizsgálta és elemezte a történéseket és összegezte a korábban megfigyelt nagyszabású természetes események tapasztalatait.
1994-ben kiadott könyvében már 7 világmegváltoztató kísérletről írt, 1999-ben összegezte a háziállatok telepatikus képességeit érintő elméletét alátámasztó kutatási eredményeit, 2003-ban már a morfogenetikához vezető út emberi vonatkozásait taglaló kötettel bolydította fel a tudományos világot. 2005-től a Cambridge-i Egyetem Perrott-Warrick Projektjének igazgatója volt, azt követően számos neves egyetem vendégprofesszoraként tartott előadást kutatási eredményeiről. 2012-ben írt The Science Delusion című könyvében szembe ment a modern tudomány dogmáival és új tudományos módozatokat ajánlott a tudományos világ figyelmébe, ezzel a forradalmi tudományról szóló írásával pedig a Brit Tudományos és Orvosi Hálózattól az Év könyve díját is elnyerte. 2008-tól 2013-ig Bécstől New Yorkig világszerte több, mint 29 egyetem hívta meg előadást tartani újító tudományos elképzeléseiről.

Sheldrake 15 évig kutatta a növények alakfejlődését, reprodukcióját, ám arra a következtetésre jutott, hogy mind a növények, mind az állatok, azaz az élővilág egészére igaz, hogy a fejlődés egyetlen fázisa sem elkülöníthető a morfogenetikus mezőktől. Ha a sejtek osztódnak és ha e osztódás a tulajdonságok öröklésével valósul meg, miért ne lehetne tovább vihető maga a tudás is? A részletes tudományos magyarázattal alátámasztott morfogenetikus mezők elméletében a professzor szerint megvalósul az idegrendszer aktivitásának mezők általi rendszerezése úgy, hogy egy ún. morfikus rezonanciával öröklődik minden információ, így a kollektív, ösztönös emlékezet minden egyes faj individuumában jelen van. Ez biztosítja a viselkedési minták gyorsabb terjedését, átvételét, mint ahogyan azt is, hogy nem szükséges memorizálni az adott faj létfenntartásához szükséges emlékeket, mert azok meghatározó része már eleve adott, vagy önkéntelenül átvesszük környezetünktől.

Sheldrake szerint most egy evolúciós univerzumban élünk, ahol már nem lehetséges tagadni tudományos és szeptikus téren sem, hogy minden mindennel összefügg, helyesebben szólva mindenki mindenkivel. A professzor szerint ugyanis a jelen tevékenységi mintáit meghatározzák a múltban bekövetkezett minták és ezek alapján minden egyes egyén, vagy egyed – legyen az bármilyen élőlény – a kollektív emlékezet részét képezi, annak hordozója és továbbadója is egyben. A szokások természetes szelektálása örökletes testi, érzelmi, mentális és kulturális téren is. A legkülönlegesebb azonban, hogy ezek a morfikus területek képesek a körülöttünk lévő organizmusok, élőlények útján úgy hálót alkotni, ha az adott egyedek között rendkívül nagy távolság van. A megérzés, a telepátia nem paranormális tevékenység, hanem ha úgy tetszik, a mátrix meglétének bizonyítéka. A morfogenetikus mező bizonyított elméletére következzen kommentár nélkül néhány példa Sheldrake professzor publikus gyűjteményéből. Hogy tudjuk, hogy tudod, hogy ők tudják, hogy összefüggünk!

Figyelmeztetés mindenhonnan – A professzor 2005-ös, a The Ecologist-ban megjelent absztraktjában egy különleges vizsgálatról írt, arról, vajon hogyan lehetséges, hogy rengeteg állat a 2004-es Ázsiában bekövetkezett tsunami idején hogyan menekülhetett meg emberi beavatkozás nélkül. Szumátra és Sri Lanka elefántjai ugyanis jóval azelőtt, mielőtt a tengeri alatti földrengés egyáltalán megindult volna közös trombitálásba fogtak, majd mindannyian felvonultak a magasabb területekre. A bivalyok a tengerpartról a hegyre mentek fel, akiket a falusiak értetlenkedve követtek, ez mentette meg életüket. Jóval az esemény előtt megszöktek a kutyák, kecskék, bivalyok és a magasan fekvő területekre szöktek, ahová már nem ment a víz. Az Andamán-szigeteken élő törzsi csoportok észlelték az állatok feszültségét, követték őket, így élték túl a katasztrófát.

(Pontosításként annyit, hogy az Andaman szigeteken, volt szerencsém a Cunamit megelőző évben egy kicsivel több, mint egy hónapot eltölteni és ebből kifolyólag követtem amennyire lehetett az ottani eseményeket. A helyszínen kiderült, hogy az Andaman és Nicobár szigeteken katonai kísérletek /elektromágneses/ folynak, melynek következtében az esemény után még a Vöröskeresztet sem engedték a szigetekre. /közigazgatásilag Indiához tartozik/ – Több száz originális szigetlakó így is áldozata lett az állítólagos “természeti katasztrófának”. – Nem volt mindenhol elég magas domborzat. Az akkori hírekben pusztán annyi szerepelt, hogy az epicentrum Szumátra felett volt. – Ott pedig a fent említett szigetcsoport helyezkedik el. a szerk.)

Az állatok érzik a szerencsétlenségek bekövetkezését és ezt jelzik is egymásnak. 1999-ben Törökországban Izmit volt az epicentruma egy erős földrengésnek. A kutyák minden előzetes rengéstől korábban elkezdtek vonyítani és ezt órákig nem hagyták abba. Viselkedésükre más élőlények is reagáltak. A második világháború idején Németországban a légitámadásokra a kutyák figyelmeztették az otthon maradt családtagokat jóval azelőtt, hogy bármilyen okuk lett volna rá. Kimutatások szerint a szuperszonikus rakétákat egyáltalán nem lehet előre érezni, hallani, a kutyák mégis képesek erre. A megérzések és azok telepatikus módon történő – akár láncreakcióként megvalósuló – továbbítása környezetünknek a morfogenetikus mező létét bizonyítják és a túlélés egyik záloga lehet, ha nyitottabban figyelünk környezetünk rezgéseire.

Amikor sok energia összeadódik – Larry Dossey 1993-ban kiadott könyvében 131 kontrollált vizsgálatot írt le, amelyben azt vizsgálták, az imádkozás, hitközösség és a gyógyulás között van-e összefüggés. A 131 kontrollált vizsgálat több mint 50 százaléka statisztikailag szignifikáns előnyöket mutatott. Az egyik legnevesebb vizsgálat, melynek során 393 véletlenszerűen kiválasztott, komoly koszorúér-betegséggel szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. Szintén véletlenszerűen 192 beteget kiemeltek közülük, akiknek kiadták, hogy otthon, családtagjaik, vagy egy kis imaközösség körében minden nap imádkozzanak. A naponta hitközösségben gyógyuló betegek a kontrollcsoporthoz képest gyógyulni kezdtek és kevesebb halál következett be az otthonukban, kis közösségben naponta imát mondó betegek körében. A morfogenetikus mező tulajdonságaival élve az élő környezet képes egymásnak energiát továbbítani, az energiák pedig összeadódhatnak.

Tudják, hogy jövünk – Sheldrake 1998-ban a Journal of the Society for Psychical Research 62. számában publikált absztraktjában leírta Pamela Smart-tal folytatott vizsgálatát, aki miután észrevette, hogy kutyája mindig az ajtóban várja otthon a különböző időpontokban való megérkezése ellenére, 1994-1995 folyamán 96 alkalommal tesztelte kutyája viselkedését. Az otthon maradt szülők felügyeletével végzett vizsgálat során megdöbbentő módon a 96 alkalomból 82-szer érezte meg a kutya, hogy gazdája mikor érkezik meg, váratlanul felpattant és jelezte, hogy jön a gazda. A további tesztelések folyamán egy távoli megfigyeléssel a következőre derült fény: a gazda messzebbre utazott, nála és az otthon maradt kutyánál is kamerát helyeztek el. Egy szabadon választott időpontban a gazda kijelentette, hogy most hazamegy. 11 másodperccel kijelentése után a kutya otthon az ajtóhoz rohant, hogy várja gazdáját. A morfikus rezonancia terén Sheldrake számos esetben szignifikáns összefüggést tudott felmutatni egészen távoli ember-ember és ember-állat közötti kapcsolatok terén és egészen megdöbbentő módon jelenleg már azt kutatja, hogyan lehetséges, hogy akár egy elektronikus hálózaton, mint az internet, vagy a telefon is képesek vagyunk egymásnak telepatikus módon ‘üzeneteket’ küldeni.

Sheldrake jelenleg is dolgozik a telefon és a telepátia szoros koherenciáját alátámasztó kutatási eredményei bővítésén. A „pont rád gondoltam, mikor hívtál” kijelentés ugyanis a professzor szerint nem véletlen, a tudatosan küldött ’üzenet’ ugyanis bizonyíthatóan érezhető a befogadó oldalán. Mindeddig több száz elvégzett kutatási sorozat feldolgozásán vannak túl és az átlagos eredményességi faktor 42 százalék, ami kifejezetten erős összefüggést mutat a vizsgált területen: átlagosan minden 2. alkalommal pontosan meg tudták mondani a vizsgálatban résztvevő személyek, hogy ki fogja felhívni őket.

A professzor a morfikus mező elméletét alátámasztandó párhuzamosan végzett kutatásai között szerepel nem csupán a telepátia, de például a következő területek megbízható kutatási alapokon nyugvó bizonyítása is, mely szerint: a klinikai halál állapotából visszatérő betegeknél a már nem mérhető agyhullámok során tapasztalt jelenségek tudatosak és összefüggenek a morfogenetikus mezővel, továbbá, hogy a születés és a halál eseményei visszavezethetőek a morfikus mezőkre, vagy például, hogy szintén a morfikus mezők tulajdonságai – azaz, hogy minden mindennel összefügg a tudat és az érzékek szintjén – minden eddig paranormálisnak vélt jelenségre választ adhat.

A professzor számos olvasatban utalt arra, a tudomány világa az erősen dogmatikus elvek okán még nem eléggé nyitott arra, hogy befogadja ezt az egészen új megközelítést a minket körülvevő világról. Több, új tudományi irányzatokkal foglalkozó szaklap egyenesen úgy vélekedik, hogy a Sheldrake munkássága nem más, mint H. P. Blavatsky 1888-ban Titkos Tanítás címen kiadott publikációjában megjósolt világszemléletet megváltoztató tudósainak az egyike. Ő a következőket írta: „A természet minden alkotórésze legfelsőbb lényegében gyökeresen egységes… Egyik felfedezés követi a másikat… Nyilvánvaló, hogy a modern tudomány nem hisz a ’dolgok lelkében’… Az emberi elme fejlődésének jelen állapotában e gondolatsíknál nem tud magasabbra emelkedni, sőt ezt is alig érheti el. Itt tántorog, a felfoghatatlan abszolútság és örökkévalóság szélén… Voltak a Titkos Tudománynak részei, amelyeknek mérhetetlen időkre rejtve kellett maradniuk az avatatlan szeme előtt. De csak azért, mert oly roppant fontosságú titkokat a készületlen tömeggel közölni, annyit jelentett volna, mintha lőpor-raktárban meggyújtott gyertyát adnának a gyermek kezébe… Ha a tudomány megelőzte korát, meg kell várni az időt, amíg az emberek elméje megérett a közlésre”.

(Forrás: Hank Kata - charoninstitute.wordpress.com)

Rupert Sheldrake - A Tudomány Téveszméje - videó