„A morfikus energia ösztönös és
kollektív emlékezetet közvetít” – állítja Rupert Sheldrake professzor, akinek
szavait mindaddig erős kétkedéssel fogadta a tudományos és laikus világ, amíg
2005-ben komplex elméletét alátámasztva egészen egyedülálló gyűjteményét hozta
létre mindazoknak az eseteknek és megannyi speciális kutatási eredményeinek,
amelyek alátámasztják: a morfogenetikus mező létezik. Azaz létezik a kollektív
emlékezet és a kollektív tudat, amelynek köszönhetően kölcsönösen tudást,
érzéseket, megérzéseket, emlékezetet, gondolatokat közvetít egymásnak minden
élőlény a világon. Morfogenetikus energia, mátrix, vagy hívjuk, ahogy akarjuk.
Döbbenetes esetek a kollektív tudat létezéséről a 2005 óta világviszonylatban
bestseller-listás professzor elmélete nyomán.
Rupert Sheldrake professzor
Rupert Sheldrake egyike azoknak az
embereknek, akiket a Zürich-ben lévő Duttweiler Intézet a világ 100
legmeghatározóbb globális gondolkodójaként a „100 Global Thought Leaders”
listán rangsorolta.
Sheldrake biológus és szerző, 80 tudományos publikáció írója, egészen egyedülálló, korszakalkotó gondolkodásmódja miatt már fiatalon kitűnt diáktársai közül. 1963-ban a Cambridge Egyetemen kétszeres kitűntetéssel diplomázott le, már diplomázása évében elnyerte az Egyetemi Növénytani Díjat. A következő 2 esztendőben a Harvard Egyetemen tanult filozófiát és tudomány-történetet. Innen visszatérve Cambridge-be 1967-re a biokémiai PhD fokozaton diplomázott. Számos neves ösztöndíjat szerzett, biokémiai, sejtbiológiai, növényfejlődési, sejtöregedési kutatásokat végzett. 1969-ig Kuala Lumpurban a Malaya Egyetemen tanult, majd 1974-től 85-ig az ICRISAT Nemzetközi Növénykutató Intézet szakértőjeként dolgozott. 1981-ben Indiában megírta első könyvét A New Science of Life címmel, ettől kezdve pedig adott volt, hogy a fejlődésbiológia terén kiemelkedőt alkosson a tudomány világában. Számtalan kutatási területen vizsgálta az addig megmagyarázatlan jelenségeket: az állatok telepatikus képességétől az élőlények előérzetén át a kismamák és gyermekek közötti telepátiáig. A parapszichológia területét elkerülve minden korábbi tudományos munkásságot felülmúlva nem laboratóriumi vizsgálatokat végzett, hanem természetes körülmények között vizsgálta és elemezte a történéseket és összegezte a korábban megfigyelt nagyszabású természetes események tapasztalatait.
1994-ben kiadott könyvében már 7 világmegváltoztató kísérletről írt, 1999-ben összegezte a háziállatok telepatikus képességeit érintő elméletét alátámasztó kutatási eredményeit, 2003-ban már a morfogenetikához vezető út emberi vonatkozásait taglaló kötettel bolydította fel a tudományos világot. 2005-től a Cambridge-i Egyetem Perrott-Warrick Projektjének igazgatója volt, azt követően számos neves egyetem vendégprofesszoraként tartott előadást kutatási eredményeiről. 2012-ben írt The Science Delusion című könyvében szembe ment a modern tudomány dogmáival és új tudományos módozatokat ajánlott a tudományos világ figyelmébe, ezzel a forradalmi tudományról szóló írásával pedig a Brit Tudományos és Orvosi Hálózattól az Év könyve díját is elnyerte. 2008-tól 2013-ig Bécstől New Yorkig világszerte több, mint 29 egyetem hívta meg előadást tartani újító tudományos elképzeléseiről.
Sheldrake biológus és szerző, 80 tudományos publikáció írója, egészen egyedülálló, korszakalkotó gondolkodásmódja miatt már fiatalon kitűnt diáktársai közül. 1963-ban a Cambridge Egyetemen kétszeres kitűntetéssel diplomázott le, már diplomázása évében elnyerte az Egyetemi Növénytani Díjat. A következő 2 esztendőben a Harvard Egyetemen tanult filozófiát és tudomány-történetet. Innen visszatérve Cambridge-be 1967-re a biokémiai PhD fokozaton diplomázott. Számos neves ösztöndíjat szerzett, biokémiai, sejtbiológiai, növényfejlődési, sejtöregedési kutatásokat végzett. 1969-ig Kuala Lumpurban a Malaya Egyetemen tanult, majd 1974-től 85-ig az ICRISAT Nemzetközi Növénykutató Intézet szakértőjeként dolgozott. 1981-ben Indiában megírta első könyvét A New Science of Life címmel, ettől kezdve pedig adott volt, hogy a fejlődésbiológia terén kiemelkedőt alkosson a tudomány világában. Számtalan kutatási területen vizsgálta az addig megmagyarázatlan jelenségeket: az állatok telepatikus képességétől az élőlények előérzetén át a kismamák és gyermekek közötti telepátiáig. A parapszichológia területét elkerülve minden korábbi tudományos munkásságot felülmúlva nem laboratóriumi vizsgálatokat végzett, hanem természetes körülmények között vizsgálta és elemezte a történéseket és összegezte a korábban megfigyelt nagyszabású természetes események tapasztalatait.
1994-ben kiadott könyvében már 7 világmegváltoztató kísérletről írt, 1999-ben összegezte a háziállatok telepatikus képességeit érintő elméletét alátámasztó kutatási eredményeit, 2003-ban már a morfogenetikához vezető út emberi vonatkozásait taglaló kötettel bolydította fel a tudományos világot. 2005-től a Cambridge-i Egyetem Perrott-Warrick Projektjének igazgatója volt, azt követően számos neves egyetem vendégprofesszoraként tartott előadást kutatási eredményeiről. 2012-ben írt The Science Delusion című könyvében szembe ment a modern tudomány dogmáival és új tudományos módozatokat ajánlott a tudományos világ figyelmébe, ezzel a forradalmi tudományról szóló írásával pedig a Brit Tudományos és Orvosi Hálózattól az Év könyve díját is elnyerte. 2008-tól 2013-ig Bécstől New Yorkig világszerte több, mint 29 egyetem hívta meg előadást tartani újító tudományos elképzeléseiről.
Sheldrake 15 évig kutatta a növények
alakfejlődését, reprodukcióját, ám arra a következtetésre jutott, hogy mind a
növények, mind az állatok, azaz az élővilág egészére igaz, hogy a fejlődés
egyetlen fázisa sem elkülöníthető a morfogenetikus mezőktől. Ha a sejtek
osztódnak és ha e osztódás a tulajdonságok öröklésével valósul meg, miért ne
lehetne tovább vihető maga a tudás is? A részletes tudományos magyarázattal
alátámasztott morfogenetikus mezők elméletében a professzor szerint megvalósul
az idegrendszer aktivitásának mezők általi rendszerezése úgy, hogy egy ún.
morfikus rezonanciával öröklődik minden információ, így a kollektív, ösztönös
emlékezet minden egyes faj individuumában jelen van. Ez biztosítja a
viselkedési minták gyorsabb terjedését, átvételét, mint ahogyan azt is, hogy
nem szükséges memorizálni az adott faj létfenntartásához szükséges emlékeket,
mert azok meghatározó része már eleve adott, vagy önkéntelenül átvesszük
környezetünktől.
Sheldrake szerint most egy evolúciós
univerzumban élünk, ahol már nem lehetséges tagadni tudományos és szeptikus
téren sem, hogy minden mindennel összefügg, helyesebben szólva mindenki
mindenkivel. A professzor szerint ugyanis a jelen tevékenységi mintáit
meghatározzák a múltban bekövetkezett minták és ezek alapján minden egyes
egyén, vagy egyed – legyen az bármilyen élőlény – a kollektív emlékezet részét
képezi, annak hordozója és továbbadója is egyben. A szokások természetes
szelektálása örökletes testi, érzelmi, mentális és kulturális téren is. A
legkülönlegesebb azonban, hogy ezek a morfikus területek képesek a körülöttünk
lévő organizmusok, élőlények útján úgy hálót alkotni, ha az adott egyedek
között rendkívül nagy távolság van. A megérzés, a telepátia nem paranormális
tevékenység, hanem ha úgy tetszik, a mátrix meglétének bizonyítéka. A
morfogenetikus mező bizonyított elméletére következzen kommentár nélkül néhány
példa Sheldrake professzor publikus gyűjteményéből. Hogy tudjuk, hogy tudod,
hogy ők tudják, hogy összefüggünk!
Figyelmeztetés mindenhonnan – A
professzor 2005-ös, a The Ecologist-ban megjelent absztraktjában egy különleges
vizsgálatról írt, arról, vajon hogyan lehetséges, hogy rengeteg állat a 2004-es
Ázsiában bekövetkezett tsunami idején hogyan menekülhetett meg emberi
beavatkozás nélkül. Szumátra és Sri Lanka elefántjai ugyanis jóval azelőtt,
mielőtt a tengeri alatti földrengés egyáltalán megindult volna közös trombitálásba
fogtak, majd mindannyian felvonultak a magasabb területekre. A bivalyok a
tengerpartról a hegyre mentek fel, akiket a falusiak értetlenkedve követtek, ez
mentette meg életüket. Jóval az esemény előtt megszöktek a kutyák, kecskék,
bivalyok és a magasan fekvő területekre szöktek, ahová már nem ment a víz. Az
Andamán-szigeteken élő törzsi csoportok észlelték az állatok feszültségét,
követték őket, így élték túl a katasztrófát.
(Pontosításként annyit, hogy az
Andaman szigeteken, volt szerencsém a Cunamit megelőző évben egy kicsivel több,
mint egy hónapot eltölteni és ebből kifolyólag követtem amennyire lehetett az
ottani eseményeket. A helyszínen kiderült, hogy az Andaman és Nicobár
szigeteken katonai kísérletek /elektromágneses/ folynak, melynek következtében
az esemény után még a Vöröskeresztet sem engedték a szigetekre.
/közigazgatásilag Indiához tartozik/ – Több száz originális szigetlakó így is
áldozata lett az állítólagos “természeti katasztrófának”. – Nem volt mindenhol
elég magas domborzat. Az akkori hírekben pusztán annyi szerepelt, hogy az
epicentrum Szumátra felett volt. – Ott pedig a fent említett szigetcsoport
helyezkedik el. a szerk.)
Az állatok érzik a szerencsétlenségek
bekövetkezését és ezt jelzik is egymásnak. 1999-ben Törökországban Izmit volt
az epicentruma egy erős földrengésnek. A kutyák minden előzetes rengéstől
korábban elkezdtek vonyítani és ezt órákig nem hagyták abba. Viselkedésükre más
élőlények is reagáltak. A második világháború idején Németországban a
légitámadásokra a kutyák figyelmeztették az otthon maradt családtagokat jóval
azelőtt, hogy bármilyen okuk lett volna rá. Kimutatások szerint a
szuperszonikus rakétákat egyáltalán nem lehet előre érezni, hallani, a kutyák
mégis képesek erre. A megérzések és azok telepatikus módon történő – akár
láncreakcióként megvalósuló – továbbítása környezetünknek a morfogenetikus mező
létét bizonyítják és a túlélés egyik záloga lehet, ha nyitottabban figyelünk
környezetünk rezgéseire.
Amikor sok energia összeadódik – Larry Dossey 1993-ban kiadott könyvében 131 kontrollált vizsgálatot írt le, amelyben azt vizsgálták, az imádkozás, hitközösség és a gyógyulás között van-e összefüggés. A 131 kontrollált vizsgálat több mint 50 százaléka statisztikailag szignifikáns előnyöket mutatott. Az egyik legnevesebb vizsgálat, melynek során 393 véletlenszerűen kiválasztott, komoly koszorúér-betegséggel szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. Szintén véletlenszerűen 192 beteget kiemeltek közülük, akiknek kiadták, hogy otthon, családtagjaik, vagy egy kis imaközösség körében minden nap imádkozzanak. A naponta hitközösségben gyógyuló betegek a kontrollcsoporthoz képest gyógyulni kezdtek és kevesebb halál következett be az otthonukban, kis közösségben naponta imát mondó betegek körében. A morfogenetikus mező tulajdonságaival élve az élő környezet képes egymásnak energiát továbbítani, az energiák pedig összeadódhatnak.
Tudják, hogy jövünk – Sheldrake 1998-ban a Journal of the Society for Psychical Research 62. számában publikált absztraktjában leírta Pamela Smart-tal folytatott vizsgálatát, aki miután észrevette, hogy kutyája mindig az ajtóban várja otthon a különböző időpontokban való megérkezése ellenére, 1994-1995 folyamán 96 alkalommal tesztelte kutyája viselkedését. Az otthon maradt szülők felügyeletével végzett vizsgálat során megdöbbentő módon a 96 alkalomból 82-szer érezte meg a kutya, hogy gazdája mikor érkezik meg, váratlanul felpattant és jelezte, hogy jön a gazda. A további tesztelések folyamán egy távoli megfigyeléssel a következőre derült fény: a gazda messzebbre utazott, nála és az otthon maradt kutyánál is kamerát helyeztek el. Egy szabadon választott időpontban a gazda kijelentette, hogy most hazamegy. 11 másodperccel kijelentése után a kutya otthon az ajtóhoz rohant, hogy várja gazdáját. A morfikus rezonancia terén Sheldrake számos esetben szignifikáns összefüggést tudott felmutatni egészen távoli ember-ember és ember-állat közötti kapcsolatok terén és egészen megdöbbentő módon jelenleg már azt kutatja, hogyan lehetséges, hogy akár egy elektronikus hálózaton, mint az internet, vagy a telefon is képesek vagyunk egymásnak telepatikus módon ‘üzeneteket’ küldeni.
Sheldrake jelenleg is dolgozik a telefon és a telepátia szoros koherenciáját alátámasztó kutatási eredményei bővítésén. A „pont rád gondoltam, mikor hívtál” kijelentés ugyanis a professzor szerint nem véletlen, a tudatosan küldött ’üzenet’ ugyanis bizonyíthatóan érezhető a befogadó oldalán. Mindeddig több száz elvégzett kutatási sorozat feldolgozásán vannak túl és az átlagos eredményességi faktor 42 százalék, ami kifejezetten erős összefüggést mutat a vizsgált területen: átlagosan minden 2. alkalommal pontosan meg tudták mondani a vizsgálatban résztvevő személyek, hogy ki fogja felhívni őket.
A professzor a morfikus mező elméletét alátámasztandó párhuzamosan végzett kutatásai között szerepel nem csupán a telepátia, de például a következő területek megbízható kutatási alapokon nyugvó bizonyítása is, mely szerint: a klinikai halál állapotából visszatérő betegeknél a már nem mérhető agyhullámok során tapasztalt jelenségek tudatosak és összefüggenek a morfogenetikus mezővel, továbbá, hogy a születés és a halál eseményei visszavezethetőek a morfikus mezőkre, vagy például, hogy szintén a morfikus mezők tulajdonságai – azaz, hogy minden mindennel összefügg a tudat és az érzékek szintjén – minden eddig paranormálisnak vélt jelenségre választ adhat.
Amikor sok energia összeadódik – Larry Dossey 1993-ban kiadott könyvében 131 kontrollált vizsgálatot írt le, amelyben azt vizsgálták, az imádkozás, hitközösség és a gyógyulás között van-e összefüggés. A 131 kontrollált vizsgálat több mint 50 százaléka statisztikailag szignifikáns előnyöket mutatott. Az egyik legnevesebb vizsgálat, melynek során 393 véletlenszerűen kiválasztott, komoly koszorúér-betegséggel szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. Szintén véletlenszerűen 192 beteget kiemeltek közülük, akiknek kiadták, hogy otthon, családtagjaik, vagy egy kis imaközösség körében minden nap imádkozzanak. A naponta hitközösségben gyógyuló betegek a kontrollcsoporthoz képest gyógyulni kezdtek és kevesebb halál következett be az otthonukban, kis közösségben naponta imát mondó betegek körében. A morfogenetikus mező tulajdonságaival élve az élő környezet képes egymásnak energiát továbbítani, az energiák pedig összeadódhatnak.
Tudják, hogy jövünk – Sheldrake 1998-ban a Journal of the Society for Psychical Research 62. számában publikált absztraktjában leírta Pamela Smart-tal folytatott vizsgálatát, aki miután észrevette, hogy kutyája mindig az ajtóban várja otthon a különböző időpontokban való megérkezése ellenére, 1994-1995 folyamán 96 alkalommal tesztelte kutyája viselkedését. Az otthon maradt szülők felügyeletével végzett vizsgálat során megdöbbentő módon a 96 alkalomból 82-szer érezte meg a kutya, hogy gazdája mikor érkezik meg, váratlanul felpattant és jelezte, hogy jön a gazda. A további tesztelések folyamán egy távoli megfigyeléssel a következőre derült fény: a gazda messzebbre utazott, nála és az otthon maradt kutyánál is kamerát helyeztek el. Egy szabadon választott időpontban a gazda kijelentette, hogy most hazamegy. 11 másodperccel kijelentése után a kutya otthon az ajtóhoz rohant, hogy várja gazdáját. A morfikus rezonancia terén Sheldrake számos esetben szignifikáns összefüggést tudott felmutatni egészen távoli ember-ember és ember-állat közötti kapcsolatok terén és egészen megdöbbentő módon jelenleg már azt kutatja, hogyan lehetséges, hogy akár egy elektronikus hálózaton, mint az internet, vagy a telefon is képesek vagyunk egymásnak telepatikus módon ‘üzeneteket’ küldeni.
Sheldrake jelenleg is dolgozik a telefon és a telepátia szoros koherenciáját alátámasztó kutatási eredményei bővítésén. A „pont rád gondoltam, mikor hívtál” kijelentés ugyanis a professzor szerint nem véletlen, a tudatosan küldött ’üzenet’ ugyanis bizonyíthatóan érezhető a befogadó oldalán. Mindeddig több száz elvégzett kutatási sorozat feldolgozásán vannak túl és az átlagos eredményességi faktor 42 százalék, ami kifejezetten erős összefüggést mutat a vizsgált területen: átlagosan minden 2. alkalommal pontosan meg tudták mondani a vizsgálatban résztvevő személyek, hogy ki fogja felhívni őket.
A professzor a morfikus mező elméletét alátámasztandó párhuzamosan végzett kutatásai között szerepel nem csupán a telepátia, de például a következő területek megbízható kutatási alapokon nyugvó bizonyítása is, mely szerint: a klinikai halál állapotából visszatérő betegeknél a már nem mérhető agyhullámok során tapasztalt jelenségek tudatosak és összefüggenek a morfogenetikus mezővel, továbbá, hogy a születés és a halál eseményei visszavezethetőek a morfikus mezőkre, vagy például, hogy szintén a morfikus mezők tulajdonságai – azaz, hogy minden mindennel összefügg a tudat és az érzékek szintjén – minden eddig paranormálisnak vélt jelenségre választ adhat.
A professzor számos olvasatban utalt
arra, a tudomány világa az erősen dogmatikus elvek okán még nem eléggé nyitott
arra, hogy befogadja ezt az egészen új megközelítést a minket körülvevő
világról. Több, új tudományi irányzatokkal foglalkozó szaklap egyenesen úgy
vélekedik, hogy a Sheldrake munkássága nem más, mint H. P. Blavatsky 1888-ban Titkos
Tanítás címen kiadott publikációjában megjósolt világszemléletet megváltoztató
tudósainak az egyike. Ő a következőket írta: „A természet minden alkotórésze
legfelsőbb lényegében gyökeresen egységes… Egyik felfedezés követi a másikat…
Nyilvánvaló, hogy a modern tudomány nem hisz a ’dolgok lelkében’… Az emberi
elme fejlődésének jelen állapotában e gondolatsíknál nem tud magasabbra
emelkedni, sőt ezt is alig érheti el. Itt tántorog, a felfoghatatlan
abszolútság és örökkévalóság szélén… Voltak a Titkos Tudománynak részei,
amelyeknek mérhetetlen időkre rejtve kellett maradniuk az avatatlan szeme
előtt. De csak azért, mert oly roppant fontosságú titkokat a készületlen
tömeggel közölni, annyit jelentett volna, mintha lőpor-raktárban meggyújtott
gyertyát adnának a gyermek kezébe… Ha a tudomány megelőzte korát, meg kell
várni az időt, amíg az emberek elméje megérett a közlésre”.
(Forrás: Hank Kata -
charoninstitute.wordpress.com)
Rupert Sheldrake - A Tudomány Téveszméje - videó