2021. november 27., szombat

A halál utáni világba nem mindenkit vihetünk magunkkal – állítják a tudósok, létezik egy íratlan hierarchia!


A halál pillanata nem a vég: örökre elbúcsúzzunk a fizikai testünktől és a lelkünk a felsőbb világba költözik!
Közhely, de így van: a túlvilág kapujában már nem számít a pénz, már nem számít a vagyon, a drága dolgok, a presztízs és a pozíció. 
 

Ezeket a dolgokat egyszerűen nem tudjuk tovább vinni magunkkal a következő életünkbe.

A tudósok és az egyszerű ember előtt is régóta kérdés, hogy pontosan mi is vár ránk a túloldalon. hogy van e egyáltalán a halál után valami?

Az emberiség történelmében mindig is voltak íratlan és írott bizonyítékok erre elbeszélések, a halálból visszatértek tanúvallomásai formájában.

Azonban az utóbbi 20 évben egyre több a természettudományos alátámasztása is annak, hogy a halál pusztán egy illúzió.

Valójában egy kapu egy másik létezési síkba.

Ezt pedig a kvantumfizikai bizonyítékok rejtik.

Egyes vallások azt mondják, hogy az egyetlen dolog, amit az idők végezetéig megőrizhetünk azok a kapcsolatok, és a lelkek, akikkel kapcsolatokat alakítottunk ki.

Ezekben a kapcsolatokban benne vannak az energiák, az érzelmek, a kötődések – és ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.

És ez így is lehet.

Az emberi lélek egy szellemi entitás, egy energia forma, mely a test pusztulását követően is életben marad, és az univerzummal egyesül.

Ebben a létsíkban már csak a kapcsolatok és emlékek fognak számítani, de a tudatunk időtlen lesz, és független a fizikai valóságtól – állítja számos idegtudós.

Az életed során a lelked megannyi más ember lelkével képes összefonódni.

Ezek kvantumszintű összefonódásokat is eredményezhetnek.

Ez magyarázhatja egyes kvantumfizikusok szerint azt, hogy miért képesek valakik egymásra hangolódni több ezer km távolságból, miért érezzük meg valaki halálát, vagy ha valaki bajban van.

Miután eltávozol a Földről ezek az élmények és lelki kapcsolatok fognak segíteni az utadon.

Segítségükkel egy sokkal magasabb spirituális szintre juthatsz és a következő életedben kamatoztatni tudod ezeket a tapasztalatokat.

Ne feledd, hogy egyre több tudományos bizonyíték szegődik azok nyomába, akik végig hittek a túlvilági életben.

Mert a halál utáni élet nem csak mese.
 
forrás: kimondottigazsagok.com

- - - - - 

Balogh Béla - Az Ember, Energialény! - Fizikai és Spirituális világ! - videó

2021. november 26., péntek

Gárdonyi Géza: Lélek

 

LÉLEK

A legfelső fokra ezen a Földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat Testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak ugy néz a testére, mint a ruhájára. 


Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem birjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk és nem mindig leszünk.

Ha ez a Föld volna a világ, mért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen? Mire való a szeretet a gyermekköntös elhajitása után?

A világon nagy vasuti állomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én, - először értjük a lelket.

Innentől fogva bent vagyunk az értelem országában. Nincs többé vicinális, nincs többé kanyarodó! Haladunk kisebb-nagyobb állomásokon át a világközpont felé, amelynek neve:
- Tökéletesség.

A tér és idő végtelenségéről beszélnek csak a filozofusok, mintha más végtelenségek nem is volnának. Pedighát az orrunk előtt vannak. Az élet, s az életnek minden jelensége. Minden, ami felfoghatatlan, megmérhetetlen, egyuttal végtelen is.

Minden láng fölfelé lobog.

Az emberi lélek is láng.

Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test.

Az ember bőrbe kötött lélek.

Nézi a csillagot a paraszt.

Neki csak fehér szikra.

Nézi a csillagot a tudós.

Neki egy távol kerengő világ.

Nézi a csillagot a bölcs.

Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé.

Aki teljes életében testi gondolatokkal foglalkozott, nem értheti meg a lelki emberek életlátását.

Hasonlít a kutcsináló paraszthoz aki sose látott artézi kutat, s igy beszél:

- Nem lehet az igaz! Mert én már háromszáz kutat ástam, de egyből se fakadt meleg víz.

Mélyre kell furni a gondolkodásban, akkor találjuk meg az élet vizét.

A hegedü nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg.

Az emberi test is hegedü.

A lélek az agyban = üveglencse a fényképező ládában.

Szem = fényképező lemez.

A lemez mindenre forditható amit a lencse fel bír venni.

A Mens sana in corpore sano mondás nem azt jelenti, hogy mentül inkább Toldi Miklós az ember, antul erősebb benne a lélek is. A gondolkodás hősei közt több a gyönge testü, mint az erős. S menyi a béna, sánta, púpos, vak, beteges!

A régi rómaiaknál közmondás volt:

- Buta mint a gladiátor.

Ha a test teljessége határozná meg a lélek teljességét, akkor az Iliászt Odisszeát Herkules irta volna, az Éneászt Akilles. Akkor a mészárosok és hentesek mind akadémikusok volnának. A lapokba akrobaták írnák a legszebb cikkeket; s a Petőfi-társaság csupa tornatanár volna.

Meddig fejlődik az értelem?

Látjuk, hogy némely embernél 20 éves koráig, másnál 30 éves koráig, ismét másnál 40-50 éves koráig. Ha a lélek a test gőze volna vagy mije volna, 24 éves korában kellene minden embernél virágoznia.

A delfi templom felirata a testi embernek: szó, szó, szó.

A lelki ember elbámul rajta, hogy már abban az ó világban volt olyan gondolkodó elme, amelyik tudta, hogy az ember nem ismeri magát.

Vajjon aki még nem látott tengert, ösmeri-e azt az érzést, amely megmozdul benne, mikor a tengert először meglátja?

Vajjon, akit még nem ért nagy szerencse, akit még nem ért nagy csapás, ijedelem, el tudja-e képzelni, micsoda érzéseket bont ki mindaz a lélek mélyéből?

Aki még nem menekült meg veszedelemből; tudja-e, mennyire szereti az életét?

Aki még nem temetett anyát, apát, testvért, gyermeket, ismeri-e azt a kapcsot, amely a lelköket összeköti?

Haragunk vagy szeretetünk belső meglobbanása után nem káprázva állunk-e, s kérdezzük:

- Nini, hát ilyen vagyok én?

Az ember lelke begöngyölt láng. Csak egyes sugarait ismerjük magunk is. Annyit, amennyi a földi életünk haladására világitónak kell.

Mi az ember?

Mozgó ház, amelybe égi lakó van beleláncolva.

Az Olibiusz fazeka amelyben azt mondják, - örökláng égett...

Az ember is olyan fazék.

Ez a kifejezés: testem, helyes.

Ez a kifejezés: lelkem, - nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én.

Mikor hires ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre:

Ki vagyok én?

Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.

A test és lélek egymáshoz való kapcsolata olyanforma, mint a keskeny ágyban háló két emberé: a nyugtalan félretolja a nyugvót.

Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.

A tökéletesedés törvénye:

Elképzelni se tudok olyan embert, aki azt mondta volna:

- Én aljasabb akarok lenni, mint te vagy.

Schopenhauer megismerte az égi erőt a földön, de nem tudta: micsoda? Nevezte Wille-nek. Pedig hát a Wille: lélek, az állatban is, fűben, fában, kőben is rejlő lélek.

Két nyilatkozat.

- Haj! szép az élet!

- Haj! utálatos az élet!

Nem két különböző lélek nyilatkozata, hanem két különböző gyomoré.

A világ történelmének legrejtelmesebb lapja, bábeli zavarodás története. Száz szóba vont rövid mese formájában valami nagy igaz történet az emberiség legnagyobb viharáról, amely bizonyára nem is ezen a Földön folyt le, hanem a Magasban. A lelkek világában.

Micsoda égi-háboru lehetett az, ahol az orkán por helyett a lelkek miriádjait sodorta szét a világtérbe!

Ki erősebb?

Aki beleviszi minden izmát, erejét, a zajgó életbe, és innal lánggal, verejtékkel küzd és küzd?

Vagy aki minderre, - világra és küzdőkre, - vállat von?

Érdekes: mennyire áhitják az emberek a rangot, cimet, rendjelet, osztályokban való felső grádust, de ami mindezeknél feljebbvaló, a lelki tökéletességet talán boltba se, garason se
vennék meg.

Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.

- De mi akkor az ember?

- Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a tengernek.

A legnagyobb utazást az cselekedte a Földön, aki legmesszebb birt távozni a saját állatiságából.

Ahogy az ember testében megvan minden állat és megvan a földnek minden eleme, azonképpen megvan minden ember is. S minden bűn, minden erkölcs. Csak ahogy a fűben is az egyik szál hosszabb, másik rövidebb, lelkünkben a bűnök és az erkölcsök szálakban különböznek.

Ez az oka, hogy az iró minden bűnt, minden erkölcsöt megért és alkotásaiban megformál, s a szinész is mikor irásművet illusztrál, a benne való karaktereket reprodukálhatja.

A lélek nem egyéb, csak az agy müködése.

- Tehát a harsogás nem egyéb, csak a trombita müködése, - trombitás nélkül.

Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak lim-lom.

Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az uj testbe.

A ragályos beteg érezheti, hogy bármennyire átjárta is a betegség a testét a lelke érintetlen maradt. Viszont a lelki ragályos beteg egészséges lehet testileg, mindhalálig.

A jólét a Földhöz foglalja a lelkünket.

A szenvedés old a foglalaton.

A szenvedő ember érzi, hogy nem ez a földi világ az igazi hazája. A lélek megmozdul, - a vackában nyugtalanitott állat, - s külön-érez.

A gonosztevőt elzárjuk, hogy korlátozzuk a mozgásában. Magunk bezárkózunk, ha meg vagyunk hülve, hogy ne ártson a külső levegő.

Vajjon az ember testbeöltözése nem arra való-e, hogy a világtéri mozgásból akár önkéntesen, akár muszájból el legyen távolitva a lélek-ember?

A szabadakarat szárnya meg van nyirva: a gólya egy udvaron tölti a telet.

Némelyik tudós azt mondja, hogy lelkileg úgy fejlődik az ember mint a korall. Az öt érzék épiti különféle elágazásait.

Majd ha a lélektudomány világosabb lámpással kutat, meg fogja találni, hogy a lélek karaktere készen hozza a főágakat. Az öt érzék nem épit, csak tölt.

Mikor ébred meg az Én? Mikor érzi meg az ember, hogy lélek?

Csak érett korban. Csak egy belső világrendülésben.

A rendülés hol lassan jön, mint a viharfelhő, hol hirtelen, mint a villámcsapás. Megráz. Aztán az egünk világosodik.

A viharok, villámcsapások többnyire testi szerencsétlenségek: halálosnak érzett sebesülés, csonkulás, ragály, - testünknek mindazon veszedelmei, amelyek a meggondolásban fontra vetik a hust és kiáltják:

- Hát ez vagy? Hús és csont vagy?

És akkor a lélek megmozdul a belsőnkben: és szeme nyilik.

- Nem.

A test 25 évnél nem fejlődik tovább. A lélek még 60-70. évben is.

A lélek vénsége akkor kezd mutatkozni, mikor már a test annyira elvénült, hogy az agy fonnyadt, s a vérkeringés ellassult.

Dehát azért hogy a fotografus-gép üvege meghomályosult, a fotografus nem homályosult meg. Majd szerez uj gépet s uj üveget.

Ha a földi élet volna minden életünk, akkor érthetetlen volna hogy miért kell életünk egy harmadát vagy negyedét növéssel töltenünk?

De ha nem a földi élet az élet, akkor érthető, hogy 70-80 esztendő nem elég egy léleknek iskolázására. Folytatnunk kell a tanulást más osztályban. A végzett osztályban szerzett erőket átvisszük uj osztályba. A továbbfejlődésre való gyökereknek egyre szélesebb elhelyezkedést keresünk. Uj föld, uj miliő, uj felszivódások szükségesek, hogy lelkileg tovább izmosodjunk, világosodjunk, tökéletesedjünk s a földi életünk gyümölcseit egy megint más életbe átvihessük.

A Teremtő elvégre megmutatta más testeknél, hogyha akarja rövid időben képesek kifejlődni: A ló két év után eléri a fejlettséget. Az ebnek elég rá egy év. A tyuknak elég rá félév. A strucc mihelyt kibuvik a tojásból oly gyorsan fut, hogy ember el nem foghatja.

Hát tökéletlensége volna a természetnek, hogy az embernek 20 évig kelljen növekednie.

Nem a testnek van szüksége ily hosszu zsengekorra, hanem a léleknek.

Nem is kell kertésznek lennünk, tudjuk, hogy a rózsamagból rózsa lesz, a dinnyemagból dinnye, csak a nekivaló föld megválasztása ad munkát.

Hát a másvilágon az uj testesülésre váró lelkek nem tudják-e a mi gyermekeink jövőjét megmondani, ha akarják?

Akinek az a fok kell, hogy pappá legyen, nem fog testet ölteni oly családban, amelynek gyermekei üzletet örökölnek. És aki például henye életet élt, dolgos élet kell neki jövőre, hogy tökéletesedjen, nem fog beleszületni olyan családba, amelyben azt beszélgetik: No ha fiunk lesz, papnak neveljük. Aki gőgös volt, olyan helyet keres, amelyben rákényszerül az alázatosságra. Aki állatian alázatos volt, főhercegi családba száll. Aki civakodó volt, tűrésre, szenvedésre vállalkozik. Aki torkos volt, rongyokat ölt. Aki parázna volt, szűzességi fogadalmat fog tenni.

Minden lélek megtalálja a fejlettségének és tulajdonságának megfelelő helyet és családot. Minden lélek megválasztja azt a földet, ahol a gyermekkori és ifjukori hatásokból dúsan leveledződhet uj fává.

A hegymászás testi bolondságnak látszik. Pedig az életünk mindvégig hegymászás.

Jézus ma is ott áll a hegyen.

Jézus a tökéletesség.

Mindenki megismerheti: mily fokán áll a tökéletességnek, akár maga, akár más. Minél jobban megérti Jézust, annál tökéletesebb.

Kezdetben mindenki vak iránta.

Egyszer csak világosodik a szemének.

Egyszercsak bámul.

Egyszercsak indul utána.

Mind a hegy körül vagyunk. Valamennyiünknek fel kell jutnunk valamikor a hegyre.

Hogy lelki szerzeményeink nem vesznek el, abból is kitetszik, hogy a halál olyan embereket is elragad tőlünk, akik fényes pályájoknak csak a kezdetén állanak. Mi elveszitjük őket, de ők nem vesznek el, csak átültette őket a Kertész más földbe.

Mily gyorsan tanul zongorázni Liszt Ferenc. Mert már tud, mielőtt zongorát látott volna. Petőfi husz éves korában már ismeri a költészet mindazon titkait, amelyeket az elmélet csak halála után sok esztendővel sok vizsgálódással birt kitapogatni.

Egyenlő rang a természetben nincs. Egyik lélek fölötte van a másiknak. Két idegen ember találkozik: mihelyt szót váltottak, érzik hogy melyik van fölül. Veszedelem idején a gyengébb követni fogja a másikat, engedelmeskedik.

Ez a titka a nevelésnek is.

A világtörvény egyik paragrafusa: a tökéletesebb lélek uralma a kevésbé tökéletesen, hogy az is a tökéletes útra terelődjön.

Égben járt ember.

A tömeg megérzi. Meglátja, habár csillagot nem hord a homlokán, s teste nem különb, mint másoké. De attól a perctől kezdve, mikor a földi megérése befejeződött, figyel a szavára, mint felső régióból jövő lélek nyilatkozatára. 

(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)
 
- - - - - - - 
 
  Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:
 
- - - - - - - 
 
Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - LÉLEK- videó
forrás:irodalom
 

2021. november 25., csütörtök

Gárdonyi Géza: A test

 

A TEST

Nézd meg azokat, akik azt mondják: Nem hiszek a földöntuli életben; - mind olyan ember, aki a testét érzi én-nek.

S nézd meg azokat, akik bizalommal emelik szemöket az égre, az mind érzi, hogy nem a test az én, hanem a testet mozgató erő.

 
*

Az ember sebet hord a testén, s a lelke vidám, nem érzi a sebet.

Az ember sebet hord a lelkén, s a test nyugodtan emészt, mintha semmi köze se volna hozzá.

Az érzések testiek és lelkiek. Ezt meg kellene látni.

A test bilincs. A lélek arra hordozza, amerre akarja. De vajjon meghal-e a rab, ha lehull a bilincse?

Ha testünk nem volna, mi kötne a földhöz? Ha nem kellene ennünk, ha nem kellene a fajunkat fentartanunk, ha nem kellene védenünk semmit, dolgoznánk-e? De nekünk dolgoznunk kell magunkért és egymásért. Aki leküldött bennünket a földre, tudja mit mért cselekedett, s mi akik itt vagyunk a földön mindennap láthatjuk a fejünk fölött az erőt, a rendet, a világosságot.

*

Nem az ember van a házért, hanem a ház az emberért. A test is ház.

?Hogyan magyarázzák meg a monisták, hogy minden gondolkodásunk és cselekvésünk nem ház!

Maga Ostwald is egy iróasztal és egy laboratorium munkáival rontogatja testét. Akkor mégiscsak másodrendü valami a testünk!

*

Mi a testi élet? Nem ideiglenes állapot-e?

Mi a szenvedés? Nem magunkra önként vállalt Vezeklés-e?

Mi a halál? Nem átváltódás-e egy másik lélek-állapotba?

És mi a család? Nem a széthullott láncszemek összekapcsolódása-e?

És mi az erő az emberben, amely megrezdíti a szivet a rossz előtt, és megrezditi a jóban? Mi az az erő, amely a javulás, tökéletesedés felé hajtja az embert?

*

Dehát ha tökéletesedés céljából jöttünk erre a Földre, hogyan hibázhatjuk el az életet? Nem kételkedhetünk-e a Teremtő bölcsességében, ha ilyen tévelygések történhetnek az élet utján?

Hát ez is egyik hibánk, hogy a Teremtőt merőben érettünk élőnek tekintjük, mintha bizony az Istennek más gondja nem volna, csak hogy vezetgessen bennünket, mint hegymászókat az oláh! Hátha nem ő van miérettünk, hanem mi vagyunk őérette?

A mi tévelygésünk oka bizonyára nem az Isten, hanem mink magunk.

Dehát miért?

Az embernek legnagyobb kincse a szabadakarat. Ezt a kincset bizonyára teljes mértékben kaptuk. Isten nem akart bennünket magához kötni egy hajszállal se. Isten nem akart rajtunk királykodni, nem kötött magához se törvényekkel, se rendeletekkel. Tiszta lelkek voltunk. De épp a szabadakarat gyönyöre az abszolut függetlenkedés kipróbálása ragadhatta el a mi pillangó szárnyainkat: odarepültünk, ahova akartunk. Eltávoztunk tőle.

Talán istenek akartunk lenni. Talán uj világot akartunk alkotni. Talán mink vagyunk azok a bukott angyalok, akikről minden népfaj, minden vallás tud.

Eltávoztunk, elhomályosodtunk, mint a földbe került üveg. Erőink elfogyatkoztak, égi tulajdonságainkból nem maradt meg más, csak egy lángocska szeretet, a művészetekben nyilvánuló bágyadt teremtő-erő, a zene és Isten nevének homályos emlékezete.

Isten teremtette-e ezt az anyagi világot, vagyhogy még a mi alkotásunk abból a nagyidőből?

Rege-e a paradicsom, vagy földi fogalmakra átalakult ősemlékezés?

Rege-e a tiltott fa, a Mindentudás fája, vagy a nagy történetnek kis allegóriába való zsugorodása?

Rege-e a Paradicsomból való távozás?

Rege-e a bábeli széjjelzavarodás? Vagy mesébe vetitett földi szines képe egy égi nagy forradalomnak?

És ki volt Jézus, ez a csodás értelmü ember, aki egyszerre megjelent közöttünk és hireket hozott a csillagokon túlvaló világból; akinek szive nem volt földi sziv, akinek gondolkodása nem volt földi gondolkodás. Ki volt? honnan jött? mért jött?

Mindezekre a kérdésekre megfelel ő maga.

Hogy igaz-e a beszéde? négyen irták le a szenvedése történetét. Egyikök sem emliti, hogy az állitásait visszavonta, sem azt, hogy kegyelmet kért.

Hazugságért még senki sem engedte magát kivégeztetni.

*

Mindenkinek át kell érlelődnie a testiségen. A gyermek és ifju nem is érzi magát soha másnak, mint testnek. Némelyik ember meg átéli az egész életet annélkül, hogy csak egy pillanatra is felocsudna.

De addig mig az ember nem a saját érzésében jut a lelki önmegismerésre, hiába is minden okositás. A macskának hiába nyitod fel a szemét két napos korában: nem lát. De nyolcadnapra felnyilik a szeme magától, s akkor lát még a sötétben is.

Meglett, művelt emberek vannak, akik hamisnak mondják az embernek égi honossági bizonyitványát, s egyszerü tanulatlan emberek vannak, akiknek fölösleges az ilyen bizonyitványt mutogatnunk: tudják, hogy hova valók.

A sas látja a napot, nem kell neki csillagászati bizonyiték. Bányaféreg nem hisz ilyen fényt ha bárki állitja és bizonyitja is neki. Akinek jól fejlett füle vagyon, hallja a zenét. Akinek süket füle vagyon, hiába hegedül annak akár Kubelik is.

Mégis nem haszontalan erről beszélni. Akik aranyat ásnak-keresnek, mindig szivesen hallgatják más aranyásók tapasztalatait. Akik már a jóuton vannak is, megerősiti inukat a mutatófa jelzése, ha egyez az irányukkal. Akik már az ajtónál tapogatódznak, nem kell annyira keresniök a kilincset.

Az apa pedig legjobban beszélhet a gyermekeinek, mert a gyermek, ha nem is érti, bizalommal fogódzik az apa kezébe: bizonyos hogy e a kéz hinárba nem vezeti.

(Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)
 
- - - - - - 
 
 Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:

- - - - - - 

Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - A test - videó
forrás:irodalom
 

2021. november 21., vasárnap

Érző növények - Burbank és Bose kísérleteinek megdöbbentő eredményei


A növények lélegeznek. A Nap felé fordítják fejüket. Szenvednek a szomjúságtól, a sérülésektől. Tudjuk, hogy éreznek, mégsem veszünk tudomást róluk. Beletapossuk a csikkeket a fűbe, szögeket verünk az élő fába, és nem halljuk fájdalmas kiáltásukat.


Nincsen kaktusz tüske nélkül? 

De bizony van! A kaliforniai Luther Burbank, világszerte elismert kertész, közel húsz éves kutatásának eredményeképpen megdöbbentő információkhoz jutott – többek között – a kaktuszok fejlődésével kapcsolatban. A megszállott növénynemesítő minden nap beszélgetett növényeivel:
“Ne féljetek tőlem, nem akarlak bántani titeket. Ne növesszetek védelmező tüskéket, én majd mindentől megvédlek benneteket”.

Luther Burbank

És láss csodát: a kaktuszok soha nem látott ütemben fejlődtek, növekedtek, és végül levetették tüskéiket!

Burbank nem döbbent meg a látottakon, elmondása szerint
egyszerűen csak működött az a fajta telepatikus kommunikáció, amely növények és emberek között mindig is létezett. 

A növényeknek több, mint húsz érzékszervük van, ám olyan nagy mértékben különböznek a mieinktől, hogy nem ismerjük meg őket. Más kérdés: vajon a növények mennyire értik mondandónkat?
A kutatások azt bizonyították, nagyon is, hiszen “felfogták”, hogy gondozójuk nagy becsben és tiszteletben tartja életüket és vigyáz rájuk, ezért elhullajtották összes(!) tüskéjüket. Burbank kaktuszai világhírű elismerést hoztak az érző szívű növénynemesítőnek.

A növények reakciói 

Míg Burbank növényeivel társalgott, a világ túlsó oldalán, Calcuttában Jagadis Chandra Bose fizikaprofesszor növényei érzékenységét vizsgálta. Felfedezte, hogy bizonyos szempontból ugyanúgy viselkednek, mint az állatok, noha nem rendelkeznek idegrendszerrel, így nem tudnak egy-egy ingerre közvetlenül reagálni.

Jagadis Chandra Bose  

Bose kikísérletezett egy olyan mérőműszert, amely egy tükrözött fény-nyaláb segítségével a legkisebb növényi mozgást is több ezerszeresére képes felnagyítani. A berendezés remekül működött, így hamarosan bizonyossá vált, hogy a növényeket az állatokhoz hasonlóan érzésteleníteni lehet.
A kloroformba mártott, elkábított növények például semmilyen ütésre nem reagáltak. Később, a friss levegőn feléledve a legkisebb külső ingerre is válaszingerrel feleltek.

Bose eredményei minden kétséget kizárva bizonyították, hogy a virágok, fák, bokrok, de még az utolsó fűszál is ugyanolyan érző lény, mint mi, emberek. 

Sajnos, akkoriban a társadalom nevetségesnek titulálta az efféle felfedezéseket, bogaras tudósok agyszüleményeinek tartották csupán a különös eredményeket. A negatív visszhang ellenére Bose könyvet adott ki kutatásairól, majd munkásságáért Indiában lovaggá ütötték.
Nem sokkal később berendezéseit tökéletesítve a növényi szövetek növekedését már tízmilliószoros nagyításban tudta vizsgálni – ezzel bizonyítva, hogy az egyes tápanyagok milyen gyors reakciókat idéznek elő a vizsgált növények fejlődésében.

Műszerei zavarba ejtő érzéseket váltottak ki még a tudós-társadalomból is, hiszen a monitoron megfigyelhető görbe segítségével végignézhették, hogyan hal meg egy virág, hogyan válik a gömbölyű spirál, egyenes, hófehér vonallá.

A növények zenei ízlése 

Viccesnek tűnhet, de növényeink – mint minden külső impulzusra – a zenére is reagálnak. Egyik zene kedves “füleiknek”, a másiktól szinte elpusztulnak. Magyarázat egyelőre nincs. Nem tudni, melyik növényre hogy hatnak az egyes zenei irányzatok.
Általánosságban elmondható, hogy nem szeretik a punk- vagy a heavy metál zenét, a klasszikusokat és a lágyabb dallamokat viszont annál inkább!

A kísérletek során megfigyelték, hogy a magnó mellé helyezett növények a számukra kellemetlen hangok hatására furcsán kezdtek el nőni – mintha erős szélben állnának, és lehetőségeikhez mérten minél jobban megpróbáltak eltávolodni a hangszóróktól.
Mások abnormális fejlődési rendellenességeket produkáltak.Meghökkentőnek tűnhet, de ugyanezek a növények Haydn muzsikájára elkezdtek a hangfalak felé közeledni és elképesztő burjánzásnak indultak.

Elgondolkodtató?

Furcsa, hogy mennyire nem vesszük észre a környezetünkben élő élőlényeket. Pedig lélegeznek, mozognak körülöttünk, talán olykor még szólnak is hozzánk. Suttogva kérik, adjunk inni nekik. Mossuk meg beporosodott leveleiket, mert fuldokolnak. Zárjuk be az ablakot, mert fáznak. Halkítsuk le egy picit a rádiót, vagy tegyük el őket a hangfalak elől.

Jobban oda kellene figyelnünk rájuk, hiszen együtt és egymásból létezünk. Ők termelik a számunkra nélkülözhetetlen oxigént, Ők teszik frissé, illatossá kertjeinket, szalaggal átkötve miattuk mosolygunk születésnapjainkon, nyeldekeljük könnyeinket esküvőnkön és Ők búcsúztatnak el végső utunkon. Bánjunk hát velük szeretettel!

forrás:fenyorveny.hu

 - - - - - 

Kapcsolódó írás:

Egy német erdész azt mondja, a fák beszélgetnek, számolnak, barátkoznak, gondoskodnak az utódaikról és tanulnak is

https://dszilvia.blogspot.com/2019/06/egy-nemet-erdesz-azt-mondja-fak_28.html 

- - - - -

 Stefano Mancuso: A növényi intelligencia gyökerei | TED Talk - videó

 https://www.ted.com/talks/stefano_mancuso_the_roots_of_plant_intelligence/transcript?language=hu

2021. november 20., szombat

Sötétség - fény



Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni.

Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet.

Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember... és amikor már nem akarjuk "megmenteni" és bízunk benne, hogy meg tudja menteni saját magát, ezzel esélyt kap arra, hogy megérezze a saját erejét és a változás útjára lépjen!”
 
- Szepes Mária -
 - - - - -

Rengetegszer mondom, hogy nem tudsz úgy segíteni, hogy átveszed a másiktól a feladatát, és megoldod helyette. Ő abból semmit nem tanul. És mivel nem véletlenül kapjuk és vonzzuk be a feladatainkat, ezért ha nem sikerül nekünk megoldani, keresni fogunk egy hasonlót.

Vagyis amikor kiveszed a másik kezéből a feladat megoldásának lehetőségét, hogy „segíts neki”, biztos lehetsz benne, hogy rövidesen egy legalább olyan, de sokszor inkább még nehezebb helyzetben fogja találni magát. Összességében tehát nem hogy nem segítettél, még rontottál egy sort a helyzetén.

forrás: letkerek.hu

- - - - - -

Szepes Mária - Ismerd meg önmagad! - videó

2021. november 19., péntek

Medek Tamás spirituális író válaszol 23.

 

Egy kedves hozzám forduló levelét szeretném most megosztani veletek, s alább a rá adott válaszomat (mindezt kissé szerkesztett formában). Úgy gondolom ugyanis, hogy a története sokak számára lehet gondolatébresztő, vagy éppen megerősítő.

A levél:

Még 14 évesen egyszer felébredtem éjjel arra, hogy van mellettem valaki és egy fehér alak haladt át a szobán aztán eltűnt. Megnéztem az órát, éjjel 01:03 volt. Reggel hívtak a kórházból, hogy éjjel egykor meghalt a dédmama.

Pár hét múlva álmodtam vele. Kint állt lent a közeli lakótelepen, sírva, meggyötörve és azt hajtogatta, hogy nem talál haza. Hívtam, hogy jöjjön velem, segítek valahogy, de nem jött, mint aki nem is igazán ismer meg, azt sem tudta hol van, mi van, állt ott öregecskén, megrogyva és csak hajtogatta "haza akarok menni, nem találok haza".

Felriadtam és sírva szaladtam anyámhoz. Tudtam, hogy ez nem álom volt, nagyon megviselt. Anyunak ez már sok volt, elvitt valami ördögűzőhöz, aki valami gyufás vizet itatott velem, hogy ne legyen több szellem.

Sokáig nyomasztott, hogy a drága dédim, aki minden vasárnap ott ült a templomban miért nincs a mennyországban, egyáltalán van e mennyország? Vagy mind ilyen céltalanul kóborlunk kint keresve valamit, ami talán nincs is? Nagyon sajnáltam szegényt.

Eltelt 2 év. Elég rossz társaságba keveredtem, leromlottak a jegyeim, nem voltam egy minta kamasz.

Ekkor jött egy újabb álom.

Dédinek volt egy kis nyári konyhája, reggeltől-estélig, télen-nyáron ott ült mindig, csak aludni járt be a házba.

Álmomban egyszer csak ott ültünk a konyhában.

Életében dédi nem igen mosolygott, elég megtört idős beteg néninek ismertem én már sajnos.

Az álmomban ott ült velem szemben kivirulva, mosolyogva, fehér fény vette körül, olyan volt mint egy angyal.

Kedvesen a lelkemre beszélt "Édes lányom, miért csinálod ezeket a dolgokat? Miért nem tanulsz? Elrontod az életed" Megdorgált, de egy pillanatig se bántóan. Mosolygott, ragyogott végig, olyan nyugalom áradt belőle, amilyet még nem éreztem.

Végre megnyugodtam és megkaptam a választ, hogy nem maradunk "így".

Egy kedves barátom is meghalt alig 22 évesen mikor én 18 voltam, vele is álmodtam, ő egyből jól volt, csak elköszönt.

Válasz:

Mindazok alapján, amit leírtál, teljesen egyértelmű, hogy azon emberek közé tartozol, akik a testi életük alatt is az átlagosnál jóval többet érzékelnek a világból. Egészen pontosan annak a szellemi világ részéből. Sajnálatos, hogy annak idején ördögűzőhöz vittek, ugyanis a legkevésbé sem arra volt szükséged - ilyen félreértések az egyházak tévtanításai mentén születhetnek. Valójában arról van szó, hogy a szellemi világ felé való érzékenységed az átlagosnál erősebb, így képes vagy arra, hogy eltávozott lelkek kapcsolatba léphessenek veled. Akár, üzenetet, érzetet kapj a testi halálukról, akár saját maguk, azt követően, üzenhessenek neked.

Bár a legtöbb lélek a testi halála után azonnal vagy hamarosan visszatér a szellemvilágba, néhányuk mégis itt reked hosszabb-rövidebb időre, a fizikai síkon, a két világ között. Ez (például) akkor fordulhat elő, amikor a tudatuk zavart valamiért és azt sem tudják, valójában mi történt velük. Az ilyen lelkek is hazatalálnak persze előbb-utóbb, de azért ha módunk van rá, segítenünk kell őket. Nem elűzni tehát, hanem segíteni nekik, felhívni a figyelmüket a helyzetükre, s arra, hogy mielőbb át kell kelniük a saját érdekükben is a szellemvilágba.

Amikor a szeretteidet már megnyugodva, fehér fénnyel körülölelve láttad, akkor már odaát voltak, az már azt jelentette tehát, hogy visszatértek végül a szellemvilágba. Amíg viszont úgy láttad őket, ahogy az életük vége felé is, illetve amikor megtörten, szomorúnak érzékelted őket, akkor azt jelenti, még itt voltak, a két világ között.

Nagyon örülök azonban, hogy a dédid végül meglátogatott később, tanúbizonyosságát adva, hogy végül átkelt, hogy jól van, s hogy lásd, folyamatosan figyelemmel kíséri az életed és igyekszik segíteni is neked.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Ez az utolsó érzékszervünk, ami a halálunk előtt még működik - Ez történik a testtel hamvasztás során!


A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy ember életének utolsó óráiban ugyanolyan jól hall, mint fiatalabb korában – írja az IFL Science. Ez azt jelentheti, hogy amikor az emberek haldokló szeretteikhez beszélnek, az valószínűleg tényleg hallja is őket, és megnyugtathatja, hogy ott vannak vele életének végén. 

Kép: Getty Images

A kanadai kutatás EEG-t, vagyis elektroenkefalográfiát használt arra, hogy a haldokló betegek agyi aktivitását észlelje. Az eszméletüket elvesztett betegek EEG-méréseit összevetették szintén haldokló, de még maguknál lévő betegekével, és egy egészséges kontrollcsoportéval is. Az emberek mindegyikének ismétlődő hangokat játszottak le, de úgy, hogy a monoton hangokat néha anomáliákkal törték meg. A kutatócsoport három jelre figyelt különösen, amelyeknek észlelése azt jelentette, hogy az alanyok észrevették az anomáliákat.

Az eredmények azt mutatták, hogy a végstádiumban lévő betegek is ugyanúgy reagáltak a hangokra, mint a fiatal, egészséges résztvevők. Az azonban még nem biztos, hogy a haldoklók képesek fel is fogni azokat a hangokat, amiket meghallanak, de a gyakorlat azt mutathatja, hogy igen: a haldokló szeretteikhez beszélő emberek és az ápolók is arról számolnak be, hogy a beteget megnyugtatja, ha beszélnek hozzá. Így, ha esetleg a szavakat mégsem tudja megérteni, azt valószínűleg tudja, hogy beszélnek hozzá, és nincs egyedül.
(forrás: 24.hu)

 Ez történik a testtel hamvasztás során!

A halálra, az elmúlásra senki sem szeret gondolni, pedig az élet körforgásának része ez is, akárcsak a születés. A mi társadalmunkban, kultúránkban a legtöbb elhunyt teste koporsóba kerül, amit lehelyeznek a földbe ásott sírba. A hamvasztás, ugyan kezd itt is elfogadottabbá válni, azonban még mindig sokan tabuként tekintenek erre a módszerre.


Most viszont kiderülnek a részletek, hogy konkrétan mi is történik a hamvasztás során, ugyanis az angliai Nottingham-ben működő Bramcomte krematórium vezetője, Louise Singer elmesélte a procedúrát, így eloszlatva sok mítoszt és tévhitet.

“Sokan úgy gondolják, hogy a hamvakat összecseréljük, de ez nincs így” – nyugtat meg a krematórium igazgatója, aki elárulta, hogy hamvasztás során fontos, hogy az elhunyt ne rendelkezzen beültetett szívritmus-szabályzóval, azaz pacemakerrel, mert ez magas hőfokon felrobbanhat.

Az élettelen testet az égetőkamrában 800-1000 Celsius fokos hőhatás éri, az egész procedúra 90 percig tart, mindaddig, míg az egész test hamuvá nem válik, ezidő alatt mindvégig figyelemmel kísérik az egész eljárást, hogy minden rendben történjen.

Ezután még egy óra hűtés következik, majd az eljárás befejezettnek tekinthető. Ezután a hozzátartozó eldöntheti, hogy otthagyja, vagy speciális urnában hazaviszi hozzátartozója földi maradványait.

(forrás:filantropikum.com)
- - - - - - -
Hamvasztás! Mi történik a testtel a halálunk után? Mi marad belőlünk? - videó
forrás:ATVzrt
https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=7hNlAZ-N60I&feature=emb_logo

FIGYELEM! A riportban egyesek számára felkavaró és megrázó felvételek is láthatóak! Benyó Rita riportfilmje.


Emberfeletti (2020) - Láthatóvá tett Láthatatlan: Tudatunk természetfeletti képességei

 

A több díjat is nyert „Emberfeletti: A láthatóvá tett láthatatlan” című dokumentumfilm, amely természetfeletti képességeket aktiváló hétköznapi emberek tapasztalatain keresztül mutatja be a tudatkutatás legújabb eredményeit.


A filmrendező médium és tisztánlátó is, így nagy mennyiségű saját tapasztalata van a tudatosság és az érzékszerveken túli érzékelés területén. Egyetemi tudósokkal és tudatkutatókkal kézzelfogható és mérhető bizonyítékokat ad ezekre a látszólag csodás jelenségekre, melyeket mindnyájan hasznosíthatunk.

A film tudományos eszközökkel bizonyítja, hogy mindannyian képesek vagyunk emberfeletti képességek elsajátítására, amely nemcsak érdekesség, hanem a mindennapi életben is hasznosítható, például közlekedésnél vagy önvédelemnél, sőt komoly és nagyon súlyos betegségek, például született és szerzett vakság esetén is óriási életminőség-javulást érhetünk el.

A filmben szereplő úttörő tudományos kísérletek és demonstrációk révén megérthetjük az összefüggéseket saját tudatunk és teremtő erőnk valódi természetéről, az elme és az anyag, valamint a tudat és az elme kapcsolatáról. A gondolataid számítanak.

Felfedezhetjük, hogy egy olyan, az elme által kreált virtuális valóságban élünk, amelyben saját elménken keresztül, az elme feletti tudatként, képesek vagyunk irányítani a külső-belső fizikai valóságunkat, beleértve saját DNS-ünket, és így jobb egészséget és egy kiteljesítőbb életet, életélményt alkothatunk magunknak.

A film végül megmutatja, hogy amint a láthatatlan világok láthatóvá válnak (a tudatunk és az elménk hatása a külső-belső valóságunkra), úgy ez a magasabb szintű mentális megértés és szellemi tudatosság az embereket emberfeletti emberekké alakítja.

A filmben a magas rangú Kaliforniai Egyetem (UCLA) és a Harvard legkülönbözőbb területeket integráló tudósai, önvédelmi sportot gyakorlók, a CIA és az orosz titkosszolgálat egykori kiképzői és jelenkori instuktorok is szolgáltatnak bizonyítékokat.

forrás:  vilaghelyzete.com

- - - - - - - - - -

Emberfeletti - A láthatóvá tett láthatatlan (2020) - Teljes film, magyar felirattal:
 

2021. november 14., vasárnap

Mi is az szinkronicitás?


Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni...
 
 

A szinkronicitás szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni az 1920-as években. A szinkronicitás szótári definíciója pszichológiai értelemben 'eredetileg egymással kapcsolatban nem álló események előfordulása és a meggyőződés, hogy ez az együttes előfordulás nem puszta véletlen. Egyszerűen fogalmazva a szinkronicitás egy rejtélyes esemény, amikor két vagy több dolog történik egyszerre, egymással összefüggésben, bár normál esetben ez lehetetlennek tűnne. Jung úgy gondolta, hogy a szinkroncitás a spirituális ébredés kulcsfontosságú eleme. Ez vezeti ki az egyént az egocentrikus gondolkodásból, ez irányítja a gondolkodást a felismerés felé, hogy szorosan kapcsolódunk másokhoz.

Jung klasszikus példája a szinkronicitásra:

„Volt egy ifjú hölgy páciensem, aki egy fontos pillanatban egy álmot látott, amelyben arany szkarabeuszbogarat kap. Miközben álmát mesélte nekem, én a csukott ablaknak hátal ültem. Hirtelen zajt hallottam magam mögött, halk kopogást. Megfordultam és egy repülő bogarat láttam, amely kívülről ismételten az ablakszárnynak koppant. Kinyitottam az ablakot és elkaptam a bogarat, amint berepült. Az arany szkarabeuszhoz legközelebb álló kis lény volt, ami csak létezik ezen a szélességi körön: egy szakarabeuszok családjába tartozó rovar, az aranyos rózsabogár (Cetonia Aurata). Szokásával ellentétben épp úgy döntött, hogy abban a pillanatban óhajt berepülni egy sötét szobába.”

Jung a szinkronicitást „jelentőségteljes véletlennek” nevezte egy rejtélyes összhangnak olyan események között, amelyek elvileg nem függnek össze. Ezek azok az események, amik elbűvölő kis mosollyal zúzzák ripityára az összes addigi elképzelésedet a „valóságról”. Személyes tapasztalatom szerint nincs semmiféle szer, vagy más dolog, ami úgy fel tudna dobni, mint egy szinkronicitás élmény. Amikor megtörténik, tudod, hogy igaz. Ott, akkor, úgy. És nagyszerű! Drámaibb esetekben már a lélegzeted is elakad. Majd szétrobban a fejed, extázisba kerülsz, döbbenetes élmény. Mintha sziporkázna minden. A valóság valami olyan titkos rendszerét láthatod meg, ami nem is létezik... létezne... létezhet... mégis ott van! A világ, amiről úgy gondoltad, jól ismered, most nem több, mint egy árnyék, egy rejtett, hatalmas Igazság árnyéka, amit addig soha nem mertél látni.

- Részlet David Wilcock „Az Univerzum Bibliája” című könyvéből -

forrás:angyalimenedek.hu
- - - - - -
Kapcsolódó írás:
Az Univerzum Bibliája - A Szinkronicitás kulcsa - David Wilcock 
 
 - - - - - - -
 Szinkronicitás - Készítette:Kalo Jenő - videó
 

2021. november 13., szombat

Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem




Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

- Földes Lívia -
 
- - - - - 
 
FÖLDES LÍVIA: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM - videó
forrás:Tompa Miklós Társulat
Előadja: Varga Andrea
 

 Sokan Hamvas Béla versének tulajdonítják a komáromi Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem című költeményét. Annak ellenére, hogy a Hamvas Béla Hagyatékkezelő közleményt adott ki, hogy a vers nem az író szerzeménye. 

Földes Líviával költészetről, festészetről. - videó itt:

  https://www.youtube.com/watch?v=GGN1c-td9j0

2021. november 9., kedd

Életünk során jönnek-mennek az emberek


"Életünk során jönnek-mennek az emberek...
 
 
Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét se tudtad valaha, a férjed lesz, és
 
 a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki
 
 melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz. Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy
 
létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod, hogy 
 
„szeretet", ő jut eszedbe. . De az életed színpadán nemcsak szaporodnak, csökkennek is a szereplők.

Jönnek és mennek.

Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott.

A játéktéren csak a hiányuk marad.

Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először
 
 azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy
 
 ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment
 
 egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?... 
 
Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az
 
 asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre... mikor vetted 
 
észre, hogy az anyád öregszik?... Ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültél azzal a 
 
gondolattal, hogy többé nem láthatod?

Elmegy.

Jönnek és mennek...

Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.

Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad."
 
- Müller Péter -
- - - - -
 
Kovács Sándor - Szárnyaló lélek - videó
forrás:Mária Sóvári

2021. november 8., hétfő

A nevetés a legjobb gyógymód


A nevetés egyetemes nyelv; a legjobb gyógyszer. Ahol nevetnek, ott megvan a közösséghez tartozás és a remény érzése, az elfogadás, a gyógyulás lehetősége.

A nevetés az őszinte öröm ünnepe, amely legyőzi az elszigeteltséget, a félelmeket, a neheztelést és a konfliktusokat. Ez az egyetemes, a mindenütt-jelenvaló végtelen kinyilatkoztatása mindarról, ami pillanatnyi és átmeneti.

A nevetés győzelem a félelem felett. Ha elfelejted a nevetést, elveszted a természetes, Isten által adott immunitást a félelemmel, a szorongással, az önzőséggel, a hiúsággal, a nárcizmussal szemben.
Amikor elveszíted a nevetés képességét, elveszíted az utad. A nevetés az életélvezetet fűszerezi a szeretetteljes kedvesség gesztusaival, reményt és új megoldásokat hoz, meggyújtja a szívben a hallhatatlanság lángját és újraegyesíti az embert a végtelen igazsággal.

A nevetés a választás lehetősége. Segít különféle szemszögekből nézni egy adott helyzetre, elgondolkodni a nem szokványos ötleteken, megváltoztatni a gondolkodásmódot, forradalmasítani az ember világgal kapcsolatos elképzeléseit, és különböző lehetőségek megteremtését is támogatja.

A nevetés lehetővé teszi, hogy elhatárolódjunk a helyzettől, és más oldalról is megvizsgáljuk azt.

Ezért nevetve félhetsz, de válaszd a szeretetet; lehet, hogy dühös vagy, de válaszd a nyugalmat; lehet, hogy szorongsz, de válaszd a reményt; talán a poklok kínját éled át, de válaszd a paradicsomot!
A nevetés felszabadít. Az a csodálatos, hogy lehetetlen egyszerre nevetni, és ugyanakkor ragaszkodni a szenvedéséhez.

A nevetés az elme samponja, lemossa az összes régi sérelmet, félelmet, traumát, előítéletet és elégedetlenséget. A túlzott komolyság súlyosbítja a problémákat, a nevetés szétszórja azokat. Az életművész rendelkezik azzal a képességgel, hogy nevetni tud a szorongásán is.

A nevetés a legjobb gyógymód. Ez az egyetlen gyógyszer, amelynek túladagolása nem csak hogy nem árt, hanem fokozza a hatást is! Amikor egy ember nevet, elméje, teste és lelke felragyog. A nevetés felemeli a hangulatot és javítja a fizikai jólétet.

Az orvosok évszázadok óta kutatják a nevetés szervét, a nevetés mirigyét, az agy nevetésért felelős központját, a nevetés hormonját és még a nevetési gént is. Hiába! A nevetés természete nem élettani jellegű. A nevetés lelkiállapot. Ez azt jelenti - hogy a szeretet és nem a félelem mellett döntesz; a szellem és nem az ego mellett; a szabadság és nem a küzdelem mellett- akaratod kifejezése nem igazodik a körülményekhez.

A kegyelem és az áldás a nevető emberre száll. Ezért a nevetést gyakran imaformának, a lélek énekének vagy az Úr meghosszabbított kezének tartják.

A nevetés megszabadítja az embert az ego fogságától, és visszaemeli őt az abszolút „Én” ölelő tenyerébe, ahol újra nyugodtnak, teljesnek és „igazinak” érezheti magát. A nevetés megerősíti az integritást és törli a világtól való elszigeteltség, a félelem és a gyengeség illúzióit.

A nevetés összekapcsolja az embert a magasabb énjével, a szívével, a teremtő potenciáljával és a jelenleg elérhető korlátlan lehetőségekkel.

Ne várj addig, amíg a problémák megszűnnek, hogy újra nevethess!
Ahhoz, hogy a problémák eltűnjenek, nevetned kell, engedd el most a bajokat, érezd jól magad, táncolj most és mosolyogj most! A nevetés megváltoztatja a világnézeted. A nevetés győzelem.
Az a nap, amit nevetés nélkül töltöttél, elvesztegetett idő volt.

- Késmárki László: A gyógyulás kulcsa -

- - - - - - -

 A nevetés fiziológiája, és pszichológiája Prof. Dr. Bagdy Emőke - videó

forrás:M5

2021. november 7., vasárnap

"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"

 

"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.

Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.

Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!" 

- Müller Péter -

- - - - - - -

Kapcsolódó írás:

Müller Péter: “Állj föl, ha a padlón vagy!” 

 https://dszilvia.blogspot.com/2018/01/muller-peter-allj-fol-ha-padlon-vagy.html

- - - - - - - 

 A Vonzás Törvénye - videó

2021. november 3., szerda

Medek Tamás spirituális író válaszol 22.

 

A rengeteg (több száz, akár több ezer) életünk során legalább egyszer meg kell élnünk az öngyilkosságot, egyszer az erőszakos halált, egyszer az alkoholizmust vagy egyéb függőséget, egyszer balesetben kell meghalni...és így tovább? Illetve ha ennyire sok testi életünk van, akkor lehet, hogy éltünk már a Föld történelme előtt is más fizikai világokban? - kérdezte egyik kedves olvasóm nemrég. Ezt, s a válaszomat szeretném most külön kiemelni, hisz úgy vélem, ez sokakat érdekelhet.


Igen, az ismereteim szerint mindannyiunknak számtalan testi élete van tehát. Hogy pontosan mennyi, egyénenként változik, hisz mindenkinek a szabad akarata által más és más az életeken átívelő sorsútja, más és más az az időtartam, míg eléri a teljes tökéletességet, ami után már nem szükséges testi életet élnie. (Tehát amikor megtanulja, hogy bármit tesz mással, azt saját magával is teszi, és ez át is hatja már minden tettét.)

Hogy kinek, mennyi, és milyen minőségű testi életeket kell megélnie, ez is attól függ tehát, hogy a szabad akaratával mit váltott ki a korábbiakban. A testi életek ugyanis láncszerűen kapcsolódnak az előzőekhez, s a korábbi tettek következményei alapján alakulnak. Azért, hogy tanítsa: bármit teszel mással, azt saját magaddal (is) teszed. Mivel a szabad akarat által valamennyi lélek sok mindenbe "belekóstol", így nagyon sokféle megtapasztalás is vár rá. Olyanok is, melyeket írtál, de nyilván pozitívak is épp úgy. (Hisz így tud aztán majd idővel különbséget tenni a megélő lélek. Ez is tehát a fejlődését, a tanulását szolgálja.)

S ami a lélek élettartamát illeti. Az én ismereteim szerint a lélek időtartama bár véges (mármint az egyéni léleké), de földi ésszel az mégis felfoghatatlan hosszúságú. Az egész Világegyetem történelme is eltörpülhet mellette.
- - - - - - -
 

"Jó lenne tudni, mit tartogat a jövőnk..." - írta egyik kedves olvasóm nemrég.

A leszületésünk előtt tisztában voltunk azzal, hogy a leendő testi életünkben mit kell majd megéljünk, ám amíg itt vagyunk, ez a tudás jelentősen zavarna bennünket. A testi élet alatt sokkal szűkebb tudatossággal rendelkezünk, mint lélekként odaát, ezért is szükséges a feledés fátyla a sorsutunk még be nem következett eseményeit illetően is.

Belátható, hogy jelentősen zavarna bennünket a testi életünk alatt, például ha tudnánk egy jövőnkbeli negatív eseményről, aminek mindenképpen be kellene következnie. Vagy ha tudnánk például, mikor fogunk innen távozni... Ezen információkat és tudást a lelkünk, azzal a tudatosságával, mellyel odaát rendelkezik, helyén tudja kezelni, de a mostani személyiségünk a földi elméhez kapcsolódva, már sokkal kevésbé lenne erre képes. Rejtve vannak előttünk tehát ezek az információk. Ugyanakkor annyi mindenképpen felszivárog belőle különféle érzetek szintjén, amennyire itt és most szükségünk van ahhoz, hogy az utunkon maradjunk. 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 

2021. november 1., hétfő

Mindenki maga dönti el miben hisz, de fontos hogy higgyük

 

Dr. Mark híres onkológus volt. Egy nap egy fontos konferenciára repült egy másik városba, ahol orvosi díj kitüntetést kellett volna kapnia. Egy órával a felszállás után azonban vészleszállásra került sor a legközelebbi repülőtéren. 
 

Az orvos bérelt egy autót, és elment a konferenciára. Azonban röviddel távozása után az időjárás megromlott, és erős vihar kezdődött. A szakadó eső miatt az internet eltűnt a böngészőről, az ellenkező irányba fordult és eltévedt. Két óra vezetés után rájött, hogy nem tudja hol van. A telefon lemerült, éhes volt és rettenetesen fáradt, ezért úgy döntött, szállást keres. Végül a nagy pusztaságban egy kis házra bukkant. Kiszállt a kocsiból és bekopogott az ajtón. Egy nő nyitott ajtót. Elmagyarázta a történteket, és megkérte, hogy használhatja-e a telefont. A nő azonban azt válaszolta, hogy nincs telefonja, de bejöhet, és megvárhatja amíg javul az idő. Az éhes, ázott és fáradt orvos elfogadta az ajánlatát és belépett. Az asszony forró teát adott neki, és azt mondta , hogy imádkozni fog. 

Dr. Mark mosolyogva azt mondta, ő csak a szorgalomban hisz. Miközben az asztalnál ült és teát ivott, a gyertyafényben ,félhomályban nézte a nőt, amint a kiságy mellett imádkozott. Az orvos megértette, hogy a nőnek segítségre van szüksége, ezért amikor befejezte az imát, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz Istentől? Gondolod, hogy Isten valaha is meghallgatja az imáidat?

A nő szomorúan elmosolyodott, és így szólt:
- A kiságyban lévő baba a fiam, aki ritka típusú rákban szenved, gyógyítható, de csak egy orvos van, akinek Mark a neve, aki meg tudja gyógyítani, de nincs pénzem rá, és Dr. Mark egy másik városban él. Isten még nem válaszolt az imáimra, de tudom, hogy meg fogja tenni ... és semmi sem fogja összetörni a hitemet.

Dr. Mark megdöbbenve, elvesztette beszédkészségét, sírva fakadt.
-Nem tudom hogy Isten volt, vagy a karma....
Eszébe jutott minden, ami ma vele történt: a repülőgép -baleset, a szakadó eső és az hogy eltévedt; és mindezt azért, mert Isten nem csak válaszolt a nő imájára, hanem lehetőséget adott neki, hogy kikerüljön a nehéz anyagi világból ...
Az eső leállt, a nap kisütött ... 

Mindenki maga dönti el miben hisz, de fontos hogy higgyük. Legyen az Isten, karma, magunkban, álmainkban vagy a szerencsében. 

Legyen egy csodás napotok!
 
- forrás: Egy Dénes naplója -

- - - - - - 
Edison: A hit ereje - Inspiráló videó
forrás:Szabó Péter