Mindenszentek-Emlékezünk…

A katolikus keresztény világ az üdvözült lelkekre emlékszik Mindenszentek napján. Szokássá vált, hogy ezen a napon az emberek meglátogatják szerettük sírját, rendbe teszik, virágot visznek, gyertyát, mécsest gyújtanak.

Vannak, akik úgy tartják, hogy azért gyújtunk gyertyát a sírokon, hogy az „itt ragadt” lelkek melegedni tudjanak, illetve azért, hogy visszataláljanak a sírjukba és ne zaklassák az élőket.

Mindenszentek ünnepe a keresztény hagyományokból kiindulva boldogságban kéne eltelnie. Hiszen az üdvözült lélek már a mennyországban van, gondtalan és boldog. És mivel szerettük az illetőt, ennek örülnünk kéne. Azonban én még sose láttam boldog embereket ezen a napon, a temetőben mosolyogva, örvendezve, hogy szerettei már békére leltek. Szomorú, néha reményvesztett arcokat látok, könnyeiket törölgetve, csendesen ücsörögve a sírok mellett.

A legtöbb ember egy életen át gyászol, rendszeresen jár temetőbe és siratja az elhunyttal közösen eltöltött éveket.

A gyász nagyon megterhelő testi, lelki folyamat, tudom, már többször átéltem én is. Mégis, mikor zokogó embereket látok sírokra borulva, márványkövet simogatva, nagyon szívesen megkérdezném tőlük:
Ugye tudod, hogy nincs ott? Tényleg azt hiszed, hogy ott van bezárva egy koporsóba vagy urnába, arra várva, hogy meglátogasd? Tényleg azt gondolod, hogy az elhunyt lelkek szomorúak és siratják az életüket?

Persze egyszer sem tettem fel ezt a kérdést senkinek. Az emberek nagy része félreértené, és egy érzéketlen bunkónak tartana! Pedig nem ez a szándék vezérel!

Szeretném, ha az emberek felébrednének, és tudatosak lennének a halálra!

Aki már elvesztette egy szerettét, az tudja, hogy nagyon nehéz elfogadni, hogy már nincs többé, vége, nem létezik. Ezt egyszerűen nem tudjuk feldolgozni, mert annyira életidegen, felfoghatatlan. Ennek ellenére sokan elutasítják annak lehetőségét, hogy elhunyt hozzátartozójuk a testén kívül is tovább létezhet.

Ennek kapcsán szeretném elmesélni nektek, ami velem történt. 11 évvel ezelőtt az akkori párom, Gábor elutazott Egyiptomba búvárkodni. 25 hetes terhes voltam a kislányunkkal. Eltelt pár nap, majd kopogtattak az ajtón és közölték velem a hírt, a víz alatt leállt a szíve, próbálták újra éleszteni, de nem sikerült. Nem igazán tudom szavakkal leírni, amit akkor éreztem. Üvöltöttem! Sírtam! Aztán vége szakadt. Már csak bámultam magam elé, és próbáltam elfogadtatni magammal, hogy soha többé nem jön haza. Minden este sokáig ébren voltam, nem tudtam aludni, végül a kimerültség és a fáradság győzött, elaludtam.

Valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy valaki felfelé jön a lépcsőn.
Ismertem ezeket a lépteket, Ő volt az!

A fejemet a szobaajtó felé fordítottam, vártam, és nem hiába! Felért a lépcsőn, és ott állt az ajtó előtt. Emlékszem az egyetlen gondolatom ez volt:

Tudtam, mindig tudtam, hogy nem halunk meg! Itt van, látom őt! 

Gábor a kisfiammal, Márkkal

Nem mertem megmozdulni sem, vagy elfordítani a fejemet, mert féltem, hogy eltűnik! Csak állt ott, nézett rám, és mosolygott! Akkor abban a pillanatban a végtelennek hitt nyugtalanság és fájdalom eltűnt belőlem! Olyan lelki békét éltem át, amit az óta se tudtam újra érezni. Majd megfordult és elindult a fiam szobája felé. A kisfiam azonnal felébredt és elindult hozzám. Gábor ekkor megfordult, a lépcső felé, és eltűnt.

A kisfiam, Márk odabújt hozzám és azt kérdezte:

Gábor hazajött?
Nem kicsim, nem jött haza. –válaszoltam.
Pedig én hallottam, hogy jön fel a lépcsőn.

Magamhoz húztam a fiamat, aki elaludt mellettem. Én viszont nem akartam, újra akartam látni őt, de nem jött többé, vagy legalábbis nem így.

Reggel lementem a nappaliba, ahol az öcsém ébredezett. Leültem mellé az ágyba. Furcsán nézett rám, majd megszólalt:

Lehet, hülye vagyok, de tegnap éjjel láttam Gábort felmenni a lépcsőn az emeletre.
Nem vagy hülye, én is láttam! 

Ezek után, ha bárki azt hinné, hogy a megrázkódtatástól hallucináltam, akkor el kell mondanom, hogy ostobaságot beszél! Nem hiszem, hogy egyszerre képzelődtem a testvéremmel. Ezen kívül a fiam akkor még nem is tudta, hogy Gábor meghalt, mert nem volt még erőm elmondani neki.

Ott volt velünk! Haza jött! Itt a bizonyíték, sose halunk meg!

Gábor még számos alkalommal visszatért hozzám, segített, tanácsokat adott az életemmel kapcsolatban, de már csak álmomban. Nagyon szerettem volna ébren is látni őt újra, de sosem történt meg.

Ettől függetlenül jó érzés volt, hogy a síron túl is vigyázott ránk, egészen addig, míg úgy nem döntött, hogy tovább lép a fény felé!

Ezzel a cikkel, nagylányom édesapjára, Fekete Gáborra emlékezünk. Arra a férfira, aki mindennél jobban vágyott egy gyermekre, de sajnos a kislányát már nem tudtam a kezébe adni!

 
forrás: Holics-Mester Marianna - http://kicsibudoar.hu 

- - - - - 

 Tetszhalottak és igaziak, akik visszajöttek az életbe - ahol a vég kezdődik; élet a halál után 

Élet a halál után - videó (tv2.hu)

Mindenszentek és Halottak napja környékén mindenkit egy kicsit jobban foglalkoztat az elmúlás. Nemcsak elhunyt szeretteinkre gondolunk, hanem talán arra is: vajon mi történik velünk halálunk pillanatában? A Magellánban olyan emberek szólaltak meg, akik már átélték egyszer ezt a pillanatot...

A halál arcai

Mi történik a halál után? És egyáltalán mi van a születés előtt? Mindenszentek, Hallottak napja környékén még többeket foglalkoztat ez a kérdés. Mit mondanak a vallási és spirituális tanok, na meg azok, akik valamilyen formában már jártak "odaát"?

Emlékszem, gyerekként sokat törtem a fejem ezeken a kérdéseken. Mi volt a születésem előtt? És mi van a halál után? Elképzeltem azt, amit mindenhonnan hallottam, a materiális tanításokat: SEMMI. Próbáltam összerakni, hogy létezik ez a semmi állapot, a nagy feketeség, a sötétség, sőt még az sem. De bárhogy telt-múlt az idő, bármit is tanultam az iskolában, nem állt össze a kép. Hogy lesz a semmiből valami? Egy tökéletesen működő emberi test, sejtek ilyen összehangolt munkája, gondolkodó agy, és álmodó, érző lélek? Aztán egyszer újra megsemmisül az egész, ködbe vész az összes gondolat és érzés?

Sokat gondolkodtam, kutattam. Csatlakoztam a katolikus egyházhoz, de mindig kilógtam egy kicsit a sorból. Tetszett a lelkiség, a szeretet, de nem értettem mindenben egyet a tanításokkal. Akkor már meg voltam győződve a reinkarnációról, sőt volt is egy-két saját emlékfoszlányom. Idővel aztán sok könyvet, beszámolót olvastam a halál utáni életről, a klinikai halál állapotában tapasztaltakról, sőt egyre több dolog jutott eszembe az előző életeimből. Képzelgés? Nem hiszem. Ez egyszerűen olyan tudás, mint ahogy tudod a lakcímedet, nem kell leellenőrizned minden alkalommal a lakcímkártyádban. Emlékszel rá.

Nagyon sok összecsengés volt ezekben a kutatott történetekben, mégsem voltak teljesen egyformák a különböző tapasztalások. Egyöntetűek voltak abban, hogy az emberek látták magukat kívülről. Látták a kórházi szobában, vagy a baleset helyszínén, látták, hogy mi és ki van ott, emlékeztek rá, hogy mi történt és mi hangzott el. De innentől eltérnek a beszámolók. Van, aki Jézust látja, mint például az Igazából mennyország című könyv-beszámolóban Todd Burpo, a néhány éves gyermek, aki vallásos családban nevelkedett.

Túlvilági élményeiről mesélt a tinédzser fiú:

http://dszilvia.blogspot.hu/2014/05/tulvilagi-elmenyeirol-meselt-tinedzser.html 

Mások fényt láttak az alagút végén, és találkoztak meghalt szeretteikkel, fiatalabb, egészséges állapotukban, megint mások előtt lepereg az életük, és dönthetnek, visszatérjenek-e. S akik visszajönnek, valamilyen meghatározott okkal teszik, saját döntésükből. Az megint csak egybehangzó a legtöbb (de nem minden esetben), hogy a Földön nem tapasztalható boldogságot éreztek ebben az állapotban.

Sokan próbálják azzal magyarázni ezen tapasztalásokat, hogy ez csak az agy játéka, képzelődése ebben az állapotban. Biológiailag ez az állítás cáfolható, ugyanis sokan úgy élik át ezeket az élményeket, hogy az agyuk, ezen agyterületük fizikailag nem lehetett működésben. Például dr. Eben Alexander idegsebész professzorral történt az eset, aki egy bakteriális eredetű agyhártyagyulladás miatt hét napig feküdt kómában. Ki más érthetné, tudhatná, ha nem egy ilyen szakember, hogy mi az, ami megtörténhet vele fizikailag, és mi nem? A neves professzor agykérgének működése leállt - jó tudni, hogy ez az az agyi terület, amely a gondolatokért, érzelmekért felelős. Élményeit, tapasztalatait, következtetéseit A mennyország létezik, valamint A mennyország felfedezése című könyveiben írta le.

De vajon miért különbözőek ezek a tapasztalások? David Icke kvantumfizikus író szerint nem csupán a jelen életünk szubjektív, de a halál utáni állapot is jelentősen az, és a saját hitrendszerünk, gondolatvilágunk erősen befolyásolja, hogy milyen tapasztalásaink vannak a halál után. S miért is ne lehetne így? Abban viszont egyetért minden vallás és spirituális tanítás a materiális nézetekkel szemben: igenis van valami a halál állapota után. A semmi állapota egyszerűen lehetetlen, hiszen a semmiből nem lesz semmi, főleg nem egy olyan csoda, mint az ember.

(forrás:hajraegeszseg.hu)

Beszélgetés R. Kárpáti Péterrel - Élet az élet után - videó (Városi Televízió Bóly)

Ruzsa Ilona Ikonfestő

Ruzsa Ilona szegedi ikonfestő valamikor könyvelő volt – két lábbal állt a pénzügyi valóság talaján. Aztán jött egy betegség, egy műtét, amely közben halálközeli élménye volt, „odaát jártam", mondja. Megváltozottan tért vissza, művészként.

Tett egy nagy kört az életben, mire megérkezett önmagához Ruzsa Ilona. Az igazi önmagához? Vagy egy másikhoz? Könyvelőként dolgozott egykor, pénzügyi területen – mi sem állt tőle messzebb, mint a festészet! Aztán közbeszólt a sors, és egy műtét során, ahogyan mondja, „odaát járt". Klinikai halál, nem klinikai halál? – Csodálatos, panorámás, mozgó ikonok vonultak a szemem előtt az égen, színesen, ragyogóan – mondja. Utólag is libabőrzik, amint fölidézi a fantasztikus élményt. Hogyha például római katolikus lett volna, talán szokványos szentképek tűntek volna föl előtte a vakító, égi fényben, de Ilona asszony görögkeleti, Méhkeréken született, így azután ikonokat látott a halálközeliség állapotában. Korábban kezébe soha ecsetet nem fogott. Fölgyógyulása után azonban minden megváltozott.

– Éreztem: azonnal el kell kezdenem festeni. 

Leültem otthon, lepedővásznakat szedtem elő, és festettem éjjel-nappal – emlékszik vissza a kezdetekre. Akkoriban még Békéscsabán élt. Három hónap alatt kész lett negyven olajképpel. 

És jöttek az ikonok is – azt az élményt keresi az ikonfestésben újra és újra, amit „odaát" megtapasztalt. Persze az újonnan szerzett képzőművészeti ismeretek hatása is föllelhető képein – visszanyúl az orosz, a bolgár ikonokig, de például Botticelli táblaképeihez is. Képzőművészeti műveltséget-technikát alkotótáborokban szerzett, s az aradi festőiskolán. – Amióta festek, sokkal jobban érzem magam, mint korábban bármikor – meséli. 

– Édesapám hamar meghalt, négyen voltunk testvérek. Tizenöt évesen már dolgoznom kellett – emlékszik vissza. – Tizenkilenc évesen férjhez mentem, hogy családban legyek. Megszületett a két lányunk, jött a válás, a betegség, a leszázalékolás. Ott álltam, minden nélkül. És talán még most is ott állnék, ha nem következik be, hogy megtapasztaltam, milyen „odaát". Vagy nem ott állnék? – tűnődik. – Hiszen nem következhetett be olyan rossz az életemben, amiből ne tudtam volna kihozni valami jót...

Sok éve már Szegeden él – egyik leánya ide jött egyetemre, és ő is követte. Összejött a Lechner téren működő ikonfestő körrel, de ő inkább otthon fest. Szüksége van a magányra. Nézzük az ikonokat a lakásban, mely műterem, tűzzománcműhely és lakótér egyszerre, s ámulunk.

– Nagyon szeretek adni az embereknek, amit tudok – mondja, és körbeint a káprázatos-színes alkotások során. – És én ilyeneket tudok.

(forrás:delmagyar.hu)

Ikonok és ikonosztázok

Betekintés az orthodox művészetekbe 3 és fél percben. Híres és kevésbé híres ikonok és templom belsők láthatók. Több száz évet ölelnek fel a művek. - videó

Az ember szellemi lény A test csak a szellem és lélek földi porhüvelye

Bruno Gröning felvilágosította hallgatóit az ember igazi lényéről: „Ki Ön valójában?“ - kérdezte. Egy hallgatója sem tudott a nevén kívül mást válaszolni. De ezt Bruno Gröning nem hagyta ennyiben: „Ön a test?“ – kutatott tovább. Hallgatásunkra elmagyarázta nekünk, hogy mi sohasem a test vagyunk, hanem szellemi lények. Testünket csak erre a földi életre kaptuk kölcsön Istentől, a születésünkkor kaptuk, és le kell adnunk a földnek, ha hazatérünk.

Lelkünk kapcsolat szellemünk és testünk között, a jó és rossz tapasztalatokat magával viszi innen a túlvilágra. A lélek az isteni szikra hordozója, ami abban a pillanatban, amikor az ember nyitottá válik a hitben, lehetővé teszi Istenhez a kapcsolatot. Ha a lélek hitetlenségbe zárja magát, megszakad Istennel való kapcsolata.

A test tehát nem a lényeges ismertetője az embernek, hanem csak a szellem és lélek földi burka. Így a test halálával nem szűnik meg minden, ahogy manapság sok ember hiszi, hanem az élet megy tovább. Az élet nincs a testhez kötve. 

Az ember nem gonosz – csak ha elhanyagolja magát, akkor esik a gonosz áldozatául

Az ember szellem, teste ajándék, amit Isten, mint szerszámot bocsátott rendelkezésére erre a földi életre. Az ember igazi feladata, hogy testét a jóra használja, és segítségével a jó gondolatokat tettekké változtassa át. Az embernek azonban szabad akaratából lehetősége van arra, hogy azzal vissza is éljen, ezért lophat, ölhet, rombolhat. Egy ember tettein le lehet olvasni, kivel áll összeköttetésben, kinek a szolgálatában áll: Isten szolgálatában vagy a Sátánéban. Ez nem azt jelenti, hogy az ember, mint olyan, jó vagy rossz, hanem:

„Az ember isteni lény és az is marad, sohasem ördögi, sohasem Sátáni, az ember sohasem rossz, csak ha Istent elhagyja, ha elhanyagolja magát, akkor a gonosz rátelepedhet. A gonosz hatalmába keríti, és emiatt a gonoszt kell szolgálnia. Nem az ember az, aki rosszat cselekszik, hanem a gonosz. De a gonosztól nem várhatunk jót! Ahogy Istentől sem soha rosszat!“

„Ha az ember nagyon gyenge, a gonosz rabja lesz, nem tud többé azon az úton menni, ami felfelé vezet, s akkor nincs ereje, tehát lezuhan, a gonosz karjaiba esik, és kiszolgáltatottjává válik. Ha nem jön egy segítő, mentő kéz, hogy onnan kiragadja, akkor egy időre elveszett, a gonoszt kell szolgálnia.“ 

Minden gondolatnak van hatása

Minden ember kötelessége, hogy testét rendben tartsa. De minden negatív gondolat, minden rossz szó és minden rossz tett ártalmasan hat testére, ez azt jelenti, ha a szelleme nem áll Istennel kapcsolatban és negatív gondolatoknak adja át magát, ez a test megbetegedését vonhatja maga után.

Ha azonban a lélek kinyílik ismét az isteni erőre és összeköttetésbe kerül a szellemmel, annak következménye a test gyógyulása. Ezért olyan döntő a saját szellemi beállítottságunk. Sohasem szabad gyógyulást ígérnünk. Ez mindig az embertől függ, mennyire nyitott a jó felé, és mennyire fogadja be szívébe Bruno Gröning tanítását. A test orvosi kezelése csak a következményt tudja leküzdeni, de az eredeti okot nem tudja megszüntetni. Ezt csak az ember saját maga tudja, amennyiben a „nagy megtérést“ önmagában megvalósítja.

(forrás: bruno-groening.org)

Egy egyszerű ember különleges képességekkel - Bruno Gröning (1906-1959):

http://dszilvia.blogspot.hu/2014/11/egy-egyszeru-ember-kulonleges.html

Szellemi gyógyulás Bruno Gröning által - Part Viktória, Must Péter - videó

Hogyan lát a látó?

Mint mindennek az életben, a látás képességében és kiterjedésében is sok szint és minőség van. Vajon milyen fogalmad van arról, mitől lesz valaki látóvá, egyáltalán mit is jelent ha valaki tisztán látó? 

 AdamEon

Hallani fogod, hogy bizony a szellemi látásnak több szintje van. 

Bízom benne, hogy hasznos anyagot állítottam össze neked, amely segít eligazodni, és talán egy kicsit rálátni mi is ez a képesség. 

Lesznek új dolgok és új összefüggések, amelyeken talán már elgondolkoztál, de az is lehet hogy teljesen új lesz a számodra. 

Csupán arra kérlek, legyél nyitott, és gondolkozz el azon amit most hallani fogsz. Nem könnyű a tiszta látást pontosan meghatározni. 

Talán olyan képességnek lehetne nevezni, hogy valaki olyan dolgokat lát meg, ami a szokásos fizikai látás elől rejtve van. Ez a fajta magasabb képesség, minden egyes emberben látensen megvan. Azok akikben ez megnyilatkozik, egyszerűen egy kicsit előrébb járnak ebben a sajátosságban.

(forrás: AdamEon)

- - - - - -

 Quasi Mondo - Hogyan lát a látó? - videó

EMANUEL SWEDENBORG - A TUDÓS MISZTIKUS

Emanuel Swedenborg különleges ember, akinek jelentőségét ma is csak kevesen ismerik fel. A 18. század egyik legkülönösebb alakja, aki egyszerre volt tehetséges, elismert természettudós, és avatott látnok, aki behatolhatott a szellemi régiókba, hogy annak ismeretét elhozza abba a korba, amelyben a tudomány egyre inkább a racionális felé fordult.

Swedenborg nagy és elismert természettudós, XII Károly svéd király szenátora és tudományos tanácsadója, akinek műveit 200 évig rendszeresen kiadják.. Élete azonban elüt a megszokott mindennapi élettől. Teológusként és természettudósként alapozta meg tudományos hírnevét, aztán felnőtt korában csodálatos látomásokat élt át, látnokká vált. Amikor tudatára ébredt rendkívüli képességének, amellyel a szellemi világba tekinthet be, ott járhat, és szellemi lényekkel, angyalokkal, lelkekkel társaloghat, megváltoztatja életét. Elvonul megszokott munkájától, csak új kutatásának, a szellemvilág megismerésének él.

Aki Jézus hívását, amellyel arra szólít fel, hogy hagyj el mindent, és engem kövess, nehezen felfoghatónak gondolja, az Swedenborg életében megláthatja ezt a fordulatot. Elvonul megszokott munkájától, nem törődik a továbbiakban karrierjével, kutatásaival, hanem otthagy minden elfoglaltságot, ami az új feladatát gátolhatná, akadályozhatná. Már csak a szellemvilágnak él itt a Földön. Csodálatos képességeit fejleszti, használja, amellyel a szellemi világba hatolhat be, szinte már a szellemi világban él, nem sokat törődik az anyagi élet apró-cseprő ügyeivel. Amint maga is mondja, nem érdekli őt már semmi földi dolog.

Élete

Stockholmban született 1688. január 29-én. Apja, Jesper Svedberg lutheránus tábori lelkész volt, aki később a teológia tanára lett, majd püspök is. Híres, külföldön is ismert teológus volt, akit az Angol Tudományos Akadémia is tagjai közé választott.

A család harmadik gyermeke volt Emanuel, akinek tehetsége már az iskolában megmutatkozott. Fiatalon kitűnt sokoldalúságával: klasszikus latin nyelven verselt, közben megoldhatatlannak tartott matematikai problémákkal foglalkozott. Az uppsalai egyetemen tanult, ahol a bölcseletben és a matematikai tudományokban tűnt ki. Huszonegy esztendős korában lett a filozófia doktora.

Iskolái végeztével 1710-ben európai tanulmányútra indult. Először Angliába utazott, hogy megismerje ifjúkori eszményképét, Newtont. Bár ez a látogatás nem jött létre, későbbi mozgalmas utazásai során, korának több hírességét megismerte. Angliából Hollandiába ment tovább, majd Franciaország, Olaszország, és Németország következett. Magyarországon is járt. 1715-ben tért vissza Svédországba. Ez alatt több nyelvet is megismert. Apja diplomáciai pályára szánta, ő azonban tudományos pályára lépett.

Később több algebra könyve jelent meg, ezek nagy részét azonnal lefordították angolra és franciára. A pétervári tudományos akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Amikor az upsalai egyetem matematika professzora meghalt, helyét neki ajánlották fel, amit azonban ő nem fogadott el.
Erőteljes, fejlett testalkatú férfi, társaságkedvelő ember volt. Sodrából semmivel nem lehetett kihozni. Nőtlen maradt.

Nevét azonban nem természettudományos művei őrizték meg az utókor számára, hanem egyedülálló szellemtani munkássága, amely különös módon látnoki képességeinek felébredésével, élete derekán alakult ki. Az alábbiakban erről részletesen lesz szó.
Élményei hatására ekkor látványosan szakított addigi életével. 1745-ben elbocsátását kérte összes állásából és életét ezentúl misztikus tanulmányainak szentelte.

Mint ismert és népszerű tudós korábban gyűjtött vagyona birtokában megtehette, hogy a folyamatosan írt könyveit is kiadja. Életének utolsó harminc esztendejét csak írásra és filozófiai eszméinek közreadására szentelte. Könyveit saját maga terjesztette, ajándékként elküldte különböző egyetemeknek és könyvtáraknak.

Szellemvilágbeli kutató, megismerő munkáját a tőle megszokott tudományos igényességgel végezte. Szinte nem is az emberek világában élt, hanem nagy szellemek társaságában, s velük együttműködve hatolt be a szellemi birodalomba. Maga mondta, hogy életét teljesen alárendelte új életcéljának.

Lemondott társadalmi pozícióiról. Megtanult héberül, hogy eredeti nyelven olvashassa a Bibliát. Teológiai és egyéb vallási szövegeket tanulmányozva elmélyedt látomásaiban, a szellemvilágban tett látogatásai értelmezésében. Hitt abban, hogy Isten arra szemelte ki őt, hogy az emberekkel megismertesse a valóságot. Az ő feladata, hogy elmondja a szellemvilágtól kapott ismereteket az embereknek, hogy ezen ismeretek alapján építsék fel az Új Jeruzsálemet.

A megtisztuló új egyház alapjait is megfogalmazta élete utolsó éveiben. Halála után létrejöttek a magukat swedenborgiánusoknak nevező közösségek, amelyek 1885-ben Londonban még kongresszust is tartottak. Közösségük anyagai ma az interneten is elérhetőek, Swedenborg műveinek közreadásával is ők foglalkoznak.

Emanuel Swedenborg 1772-ban hunyt el Londonban. Halála előtt nem sokkal egyes londoni lelkészek megpróbálták rávenni arra, hogy vonja vissza tanításait, vagy legalábbis egyes részeit, hiszen nemsokára Isten ítélőszéke elé lép. Ő azonban azt válaszolta, hogy semmit nem vonhat vissza, mert mindaz, amit leírt, az színtiszta igazság. Néhány nappal a halála előtt közölte halálának pontos időpontját. A londoni svéd temetőben helyezték örök nyugalomra, majd 1908-ban a svéd kormány hazaszállíttatta földi maradványait, és az uppsalai székesegyházban találta meg végső nyughelyét.

Swedenborg, a látnok

A nagy hatású tudós, a későbbi "misztikus" életében 1743-1745 között nagy változás következett e. Látomásai és álmai betekintést engedtek a mennyekbe, a szellemi szférák világába. Abban a kivételes isteni ajándékban részesült, amelyben a legnagyobb misztikusok: betekintést kapott a magasabb régiókba, kapcsolatba került annak lakóival, lelkekkel és angyalokkal. Ez a kapcsolat olyan erővel hatott rá, hogy korábbi természettudományos munkáját abbahagyta és élete végéig a szellemvilág megismerését és ennek az ismeretnek átadását tekintette élete céljának.

A közelmúltban magyarul is kiadott Álomnaplójában  megírta élete eme nagy fordulatát. A szellemvilág iránt érdeklődőknek érdekes olvasmány, melyben nyomon követhetjük médiumitásának kifejlődését, az azzal járó belső harcot, küldetésének felismerését és elfogadását, ezért néhány részletet az alábbiakban bemutatok belőle.

Életének utolsó harminc esztendejét azzal töltötte, hogy szerény házában, ahol feltűnés nélküli életet élt, a szellemvilág lényeivel, angyalokkal és démonokkal társalgott és ezeket az élményeit leírta.

A szellemi élményekről szóló beszámolói a "társasági körök" érdeklődését is kivívták. Kortársait megdöbbentette Swedenborg "pálfordulása". Sokan hitetlenkedve fogadták a tudós állításait a szellemvilágról. Bizonyítékokat követeltek, hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban a túlvilág lényeivel érintkezik, angyalokkal társalog.

Többek között a nagy filozófus, Kant mondja el, hogy él Stockholmban egy bizonyos Swedenborg nevű ember, akinek nincs hivatala és csak a vagyonából él. Foglalkozása abból áll, hogy - saját bevallása szerint - már több mint húsz éve csak szellemekkel és elhaltak lelkeivel áll a legszorosabb érintkezésben, általuk kap értesüléseket a túlvilágról, és közli velük az itteni világ eseményeit. Felfedezéseiről több kötetet írt. Nem titkolja el megismeréseit, élményeiről mindenkivel nyíltan beszél oly mély meggyőződéssel, hogy csalás, vagy sarlatánság árnyéka sem merül fel. Kant el is küldte egy barátját Stockholmba, aki alaposan utánajárt egy akkoriban közbeszédnek számító esetnek, miszerint Swedenborg érintkezésbe lépett egy özvegyasszony nemrég elhunyt férjének szellemével, és ennek segítségével találták meg a házban az elrejtett családi vagyont. Kant egy levélben számolt be arról, hogy a Stockholmba küldött barátja a történetnek minden szavát bizonyítottnak látta.

Több hasonló történet is elterjedt ezekről a különös szellemi kapcsolatokról. Szerte Európában beszélték azt a történetet, hogy amikor Swedenborgot bemutatták a svéd királyi párnak, a királyné - egyébiránt Nagy Frigyes porosz uralkodó (1740-1786) fölvilágosult nővére - azt kérte tőle, adjon át egy üzenetet nemrég elhunyt fivérének. Swedenborg vállalta a megbízatást. A királyné választ várt a fivérétől. A történet szerint Swedenborg bizalmasan, négyszemközt adta át a fivér üzenetét, amely hallatán a királyné egészen megrendült és később másoknak kijelentette, hogy Swedenborg olyan dolgot mondott neki, amelyet rajta és a fivérén kívül senki nem tudhatott.

Egy másik levélben Kant arról beszél, hogy Swedenborg előre látta az 1759. szeptemberi stockholmi tűzvészt. Közismert eset volt, hogy Swedenborg Londonból hazatérve egy társaság előtt kijelentette, hogy éppen ebben a pillanatban Stockholmban borzalmas tűzvész ütött ki. Leírta hol van a fő veszély, majd este 8-kor közölte a társasággal, hogy a tűznek gátat emeltek, majd részletesen felsorolta, hol, milyen városrészek pusztultak el. Két nap múlva meg is érkeztek a hírek Stockholmból, amelyek teljesen igazolták állításait.

Az ehhez hasonló történetek tovább öregbítették Swedenborg "misztikus" hírnevét, és a korabeli világ lassacskán tudomásul vette, hogy az ünnepelt tudósból és társasági emberből látnok és remete lett.

Művei

Ez a remeteség azonban igen komoly munkával telt el. Nagyszámú vallásos és misztikus művet írt meg, ezzel megteremtve a szellemtani irodalom klasszikus műveit. Jelentőségét az adja, hogy ő volt az első, aki tudományos módszerességgel megfogalmazta a modern spiritizmus alapjait, amelyeket maga Kant is ismertetett.

Swedenborg szellemtani írásaiban is korábbi tudományos igényességével dolgozott. A túlvilág szerkezetéről, felépítéséről, törvényeiről szóló leírásaiban ma is az a megdöbbentő, hogy ezekről a témákról is milyen szakszerű, tárgyilagos összegzést adott. Élményeit a tudós kritikájával kezelte, és megfigyeléseit szokott precizitásával rendszerezte. Az írások tárgyszerűek, a szerző által megélt élmények világát tényszerűen mutatja be.

Túlvilági utazásairól részletes élménybeszámolókat ír, ennek nyomán feltárul előttünk a Menny és Pokol világa, megismerjük azok szerkezetét és lakóit. Addig ismeretlen részletességgel tárja fel e világokat, melyek kiegészítik a mennyekről és a szellemi világokról a Bibliából korábban megszerzett ismereteinket.

Írásai nagy hatást váltottak ki. Hét alapvető műve az alábbi:
1. Az ég titkai 1746-1759 (Arcana Caelestia 16 kötet)
2. Az Apokalipszis magyarázata 1757-1759 (The Apocalypse Explained)
3. Földek a világegyetemben 1758 (Earths in the Universe)
4. Menny és Pokol 1758 (Heaven and Hell)
5. Az Új Jeruzsálem 1758 (The New Jerusalem)
6. A lélek és a test együttműködése 1769 (Interaction of the Soul and Body)
7. Az igazi keresztény vallás 1771 (The True Christian Religion)

Swedenborg legnépszerűbb és leggyakorlatibb műve, amely a túlvilági szellemi élet és világ részletes leírását tartalmazza, a Menny és Pokol, majdnem minden európai nyelven megjelent (magyarul is).

Betekintés a szellemvilágba 

Misztikus élményei mély hatást tettek Swedenborgra és teljesen megváltoztatták életét. Ismeretlen világként tárult fel előtte a szellemvilág, amelybe szellemi segítséggel behatolhatott. Jelenéseit három csoportba sorolja:
1. A testtől való megszabadulás állapota, amely átmenet az alvás és az ébrenlét között. Ebben az állapotában ő érzékelte a szellemeket, látta, hallotta őket.
2. A szellem által vezetettség állapota, amelyben lelke elhagyva testét, másutt jár. Járhat az utcán nyugodtan, anélkül, hogy eltévedne, mialatt ő lelkével egészen más vidékeken, más házak, emberek között jár. Mindezt órák hosszat teheti, míg végül visszatérve testébe, valódi állapotára, testére lesz ismét figyelmes.
3. Az inspiráltság állapota, amelyben műveit is írta. Ebben az állapotban teljesen éberen van, mialatt szellemi segítséget kap írásaihoz.

A szellemi világot úgy mutatja be, mint amely itt van körülöttünk, sőt áthat bennünket. A szellemvilággal minden ember benső összeköttetésben áll, még ha nem is érzi ezt, és nincs ennek tudatában. Embervoltunkban tehát két világban is vagyunk egyszerre. Ennek megfelelően emlékezésünk is kettős. Külső emlékezésnek nevezi a látható, anyagi világhoz kapcsolódó emlékezésünket, belsőnek a sokunkban nem tudatos, belső, szellemi emlékezésünket. A szellemek jelenlétét csak ezzel a belső világunkkal, belső érzékeink által érzékelhetjük.

A küldetés felismerése

Swedenborg mély tisztelettel és megrendüléssel beszélt a megismert szellemi világról, meglátta benne a teremtés csodálatos egységét. Látomásaiban új világok tárultak fel előtte, és ismeretei jelentőségét pontosan felismerte.

Megadatott neki a szellemi régiók, angyalok és szellemlények olyan megismerése, amit csak a legnagyobb próféták éltek meg korábban. Mindezt ő felkészültségével képes volt értelmezni, rendszerezni, és ezzel tudását átadni másoknak is. Csak úgy érthetjük meg, ha látomásai és a feltáruló világ mögött Isten szándékát - amit ő határozottan megérzett - mi is meglátjuk.

Swedenborg elfogadta a felismert feladatot: megismerni és megismertetni az emberekkel a szellemi világot. Megtalálta ebben a munkában élethivatását. Mélyen hitt abban, hogy Isten szemelte ki arra, hogy az emberekkel megismertesse a neki megmutatott valóságot: a szellemi, mennyei világokat, amelyek meghatározzák életünket.

A vallásos ember számára kikerülhetetlen volt az új ismeretek összevetése és egyeztetése a Bibliával. A Biblia és a héber nyelv elmélyült tanulmányozása után adta közre több kötetben Szentírás magyarázatait, amelyben a halál utáni lét, az apokalipszis kérdéskörének kibontásával, a szimbólumok feltárásával, mélyebb értelmezésekig jutott.

Álmok

Swedenborg maga is hangoztatta későbbi leveleiben az 1743-as év fontosságát életében. Ez az az év - mondja Swedenborg - amikor az Úr felnyitotta szemét, megmutatta neki a spirituális világot. Lehetővé tette, hogy lelkekkel és angyalokkal társalogjon, és ez az állapot attól fogva élete végéig elkísérte. Ennek a változásnak dokumentuma az Álomnapló. Érdemes beletekintenünk. Beszámol arról az elragadtatásról, amelyet átélt szellemi utazásai során.

"A mennyországban jártam, és nem emberi nyelven szóltak hozzám. A beszéd a lehető legtökéletesebb, olyan, akár a legnagyobb öröm, akár a legnagyobb dicsőség. Leírhatatlan mennyei extázisba kerültem - aztán ébredezni kezdtem.
A gondolataimban és a testemben megjelent egy tudatos, ugyanakkor leírhatatlan elragadtatás, ami ha valamivel hevesebb lett volna, a testem talán elolvadt volna a boldogságtól. Ez az állapot húsvét vasárnap éjjel, valamint egész hétfőn át tartott "

A spirituális élményben új megvilágítást kapnak megszokott dolgaink. Ha nem lépünk ki önmagunkból, fontosságérzetünkből, nem élhetjük át a benső dolgainkat. Isten kegyelme csak úgy talál meg, ha elfogadjuk azt. Swedenborg világosan beszél minderről:

"Ha valamit megtanultam a lelki dolgokból, akkor az az, hogy minden más fontosabb, mint lelkem csekélysége. Nem szabad semmi másra vágyni, mint az alázatra... A Szentlélek sok mindenre megtanított, de én, bolond, félrelöktem a mindennek alapját képező alázatot! Az egyik oldalon az én akaratom és indulatos természetem, a másik oldalon az Úr ereje. Az Úr az egyensúly miatt időnként hagyja, hogy a kísértések megjelenjenek, de aztán ha ez az oldal megerősödik, segít felemelkedni... A mi erőnk ... inkább szembeszáll, mint segíti a szellem erejét. Kizárólag az Úr az, aki rendbetesz mindent. ... Az egyetlen lehetőség ebben az állapotban az, hogy alázatossággal imádkozunk az Úrhoz a kegyelemért. Imádkozzunk érte, és tudatosítsuk, hogy méltatlanok vagyunk bírni Isten végtelen kegyelmét. "

Az álmok rendszeres értelmezése egyre világosabb üzeneteket hoz elő, megmutatja, merre kell alakítani az életünket. A naplót átolvasva érzékeljük, hogyan mélyül el a szimbólumok és képek értelmezésének készsége. Az álmok minden szintje, minden eleme értelmet hordoz. Vajon ki veszi mindezt ilyen komolyan ma, ki jut el életének alapkérdéseihez így?

"Átkeltem a folyómon: közben egy nő nézett egy ágyról engem, kövér volt és vörös, én a kebleit bámultam, föltárta magát és megmutatta titkos részeit és csúfságát: minden vele való érintkezést visszautasítottam. Mindez azt jelenti, hogy a fennmaradó időmet magasabb dolgokra kellene fordítanom, és nem kellene többé alacsonyabbrendű dolgokkal foglalkoznom... Isten tudatja velem kötelességeimet, mert még mindig sötétségben vagyok, ahonnét ki kellene jönnöm."

A mennyei és szellemi világ

Swedenborg áttekinti a szellemvilágot, bemutatja felépítését. A mennyei birodalom az Isten közvetlen közelségében élő belső angyalok világa, amely felette áll erőben, bölcsességben a szellemi világnak, amelynek lakói, a szellemi angyalok, kevésbé bensőségesen veszik fel az Úrból kiáradó isteni erőt. A mennyei birodalmat az Úr papi birodalmának is nevezi, az Ige pedig az Ő hajlékának; míg a szellemi birodalmat az Ő királyi birodalmának, az Ige pedig az Ő trónjának nevezi.

Közvetlen élményeket mond el e szellemi birodalommal kapcsolatban. Megtapasztalja az angyalok szeretetét, beszél velük, azok megmutatják neki világukat.
"Többször megengedték nekem, hogy velük érintkezzem, és velük beszélhessek, mint barát a barátjával. Mivel akkor én is hasonló (szellemi) állapotban voltam, így nem tapasztaltam mást, mint mikor földi emberekkel beszélek.
Az összes mennyekben mindenki csak egy nyelvet beszél... Ezt a nyelvet itt nem tanulják, hanem mindenkivel már vele születik.
A beszéd érzelmük hangsúlyozása, míg a szavak jelképeknek felelnek meg...Mondhatni úgy, hogy hangzó érzelem és beszélő gondolkodás... A bölcsebb angyalok az uralkodó érzelmet már egy mondatból megismerik, mert figyelmüket különösen erre irányítják. Hallottam angyalokat beszélni, akik mások életét felfedték, habár azokat csak beszélni hallották. Azt is mondották, hogy mások életének egész tartalmát néhány jelképükről rögtön felismerik...
Az angyali beszédnek az emberivel semmi közössége nincs néhány szón kívül, amelyek az érzelmekből támadnak. Az ő beszédük megfelel érzelmüknek, közvetlenül az érzelemből származik, ezért egy perc alatt kit tudják fejezni azt, amit az ember egy fél óra alatt sem képes kifejezni. Gondolkodásuk jelképeken - mint szavakon - keresztül vetül ki. Ennek egyes részei, mint alig látható hullám, vagy őket körüllengő légkör érzékelhetők, amelyek a másikba behatolnak, és azt megihletik."

Swedenborg megvilágítja, hogy földi életünk nem választható el szellemi életünktől. Magunk alakítjuk ki itt a földi életünkben halálunk utáni világunkat, a mennyet illetve mindenki magának alakítja a poklot. Szeretetből vagy önzésből fakadó tetteinkkel építjük magunkban a mennyet, illetve a poklot.

"Amilyen mértékben összeköttetésben van az ember a mennyel, olyan mértékben nyílnak ki lelkének magasabb térségei, és egyre jobban látja, mi a hamis és igazságtalan, és ahogy eszerint cselekszik, úgy űzi ki a sötétséget magából. Ebbe az állapotba az ember szabadságánál fogva bármikor beléphet és ott az Úr minden jóval elárasztja.
Ezt a mennybe vezető utat keskenynek nevezik, nem azért, mert nehézkes, hanem mert kevesen találják meg!"
 Nem mindegy tehát, hogy földi életünkben hogyan kapcsolódunk magasabb lényünkhöz, de a világból nem óvatosan kell elvonulni, hanem élni az életet. Az önzetlen, másokért szolgáló ember szeretetmunkás itt a földön - Isten tervének megfelelően.

"A mennybe vezető élet nem a világtól elvont, hanem a világban való élet. A szeretetmunkásság nélküli kegyes élet nem vezet a mennybe. A cselekvő szeretet élete vezet oda, amely abban áll, hogy minden hivatásban, foglalatosságban bensőnkből, őszintén, igazán cselekedjünk." 
Isten felé bizalommal fordulhatunk, mert Ő szerető Atya. Hamis a büntető, haragvó Isten-kép, az éppen elválaszt tőle.
"Vannak, akik azt hiszik, hogy Isten az embertől tekintetét elfordítja, pokolra veti és a gonosz miatt rá haragszik, bünteti. Isten maga jó, a szeretet, az irgalmasság, senkire gonoszt, büntetést nem bocsát, hisz ez lényege ellen való. Az embertől soha el nem fordul, szeretetből cselekedik vele. Az embert, aki a mennyben van, folytonosan a jóra vezérli, aki a gonoszban van, azt folytonosan a gonosztól vonja el. Az ember maga szerzője a saját gonoszságának és jóságának is. Sőt, ha az ember saját gonoszságában lenni nem akar, akkor attól megszabadítja. Az ember saját akarata miatt kerül a pokoli szférákba és nem az Úr veti oda le."

Swedenborg eligazít a halált követő dolgokról is. A halálközeli élmények R.Moody kutatásai és publikációi óta már általánosan ismertek lettek. Nem kell régi kultúrákhoz visszanyúlni ahhoz, hogy megértsük, a halállal nem ér véget a személyes lét, éppen a szellemi birodalomba átlépve új szakasz kezdődik. Swedenborg elmondja, hogy angyalok segítenek a továbbjutásban. Olyan világba kerül mindenki, amilyent életével előkészített.

"Az embert túlvilági életében először angyalok fogadják, akik mindenben neki szolgálnak, vele az Úrról, a mennyről beszélgetnek, jóra, igazra tanítják. Ha a szellem ezektől elfordul, akkor elhagyják őt. Végül a szellem olyanokhoz szegődik, akik vele egyenlő fokozaton vannak. Az ember szabadsága, hogy az igaz és a jó által megihlettetik és az tulajdonává is lehet."

Az új egyház létrejön

Swedenborg fogalmi rendszerében minden belülről fejlődik. Világunk változásában is a mennyben történik meg az első lépés. Ez indítja el a változást majd az egyházban, illetve az emberben. Éppen ellenkezőleg, mint ahogy mi nézzük a körülöttünk zajló eseményeket, ami mögött nem érezzük, nem keressük a szellemi hátteret.

"Megfelel az isteni rendnek, hogy az új menny megalakuljon, mielőtt az új egyház létrejön a földön. Mert van belső és külső egyház, és a belső egyház egyet alkot a mennyben levő egyházzal és következésképp a mennyel, és a belsőnek a külső előtt kell kialakulnia és aztán a külsőnek a belső révén, amint e világban tudja a papság.
Csak amennyire növekszik eme új menny, ami alakítja az egyház belsőjét az emberben, annyira száll le az új Jeruzsálem, avagy az új egyház, ama mennyből. Ezért ez nem történhet meg egy perc alatt. Az előző egyház hamisságait előbb el kell távolítani, mert új igazságok nem léphetnek be, amíg a régi hamisságok gyökerestől ki nem tépődnek, és ennek először a papság körében kell megtörténni és rajtuk keresztül a laikusok között. Mert az Úr azt mondta: "Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad." 

Hatása

Swedenborg termékeny író volt, aki csaknem 30 könyvet és további 30 publikálatlan kötetet hagyott maga után. Ezek igen széles témakört fognak át a tudomány, az anatómia, a filozófia és a teológia területéről. Írásai elmélyedt tudást tükröznek az irodalom, a művészetek és a társadalomtudományok terén is.

Széles azon ismert emberek köre, akikre írásai jelentős hatást gyakoroltak. A híres írók, költők, filozófusok és gondolkodók listája számottevő: a már említett Immánuel Kant mellett olyan nevekkel találkozunk köztük, mint William Blake, Charles Baudelaire, W.B.Yeats, C.G.Jung, D.T.Suzuki, J.L:Borges, S.T.Coleridge és Honore de Balzac.
R.W. Emerson (1803-1882) azt írta róla, hogy Dante, Shakespeare és Milton óta nem született a költészetnek olyan óriása, amíg Swedenborg meg nem énekelte szigorúan szerkesztett próza-költeményében az emberi szív csodáit, amelyeket égi arkánumoknak nevezett, a menny és pokol összefüggéseiként bemutatott.
Th. Carlyle (1795-1881), aki Emerson közvetítésével ismerte meg a swedenborgi tanokat, úgy írta le Swedenborgot, mint a szellemi napot, amely az idővel egyre fényesebben világít majd. Látnoki szavak ezek!
D.T. Suzuki (1870-1966) híres, Amerikába került zen buddhista oktató, aki Swedenborg legfőbb műveit lefordította japánra, egyenesen Észak Buddhájának nevezte a mély szellem-ismeretekkel rendelkező szent embert.

De milyennek látjuk őt mai szemmel? Swedenborg rendkívüli ember volt. Elhivatott, különleges képességekkel megáldott géniusz. Életének első szakaszában sikeres és népszerű tudós volt, aki előtt további felívelő karrier állott. Amikor tudatára jut rendkívüli spirituális képességeinek, elvonul megszokott munkájától, csak a szellemi megismerésnek él. Felismeri adottságának, és szellemi utazásainak alapján szerzett ismereteinek jelentőségét és képes teljesen megváltoztatni életét. A mai természettudósnak nagy példát ad ezzel, bemutatva a szellemi függetlenség és a tudósi kutatói törekvés olyan magas fokát, amely csak a legnagyobbaknak sajátja. Azoknak, akik képesek mindent alárendelni munkájuknak, és akik képesek a korszellemmel szemben is felvállalni a keskeny utat.

Swedenborg csodálatos képességekkel megáldott "látnok", szellemi kutató, aki szinte már nem is az anyagi világban él, az elveszti jelentőségét számára. Ha a Gondviselés irányította erre a feladatra ezt az embert, akkor jól felkészítette feladatára. Sikeres előélete anyagi függetlenséget biztosított későbbi életére. Ez a nagy munkabírású ember intenzív szellemi munkát végzett hosszú időn keresztül - és ez a szellemi munka magas, nagy szellemekkel való együttműködést is jelentett. Szellemi munkatársaiban megbízott, mindenben rájuk hallgatott, önzetlen munkatársként, eszközként adta magát ehhez a nagy, közös munkához.

"Swedenborg mai szemmel nézve benső, mély életet élő, nagyszerű okkult képességek birtokában lévő személyiség, amelyhez hasonló azóta sem született. Az ő megismerő tevékenysége annyira magas és rendkívüli, amely csak csodálatunkat keltheti fel. Az ő magasrendű meglátásai a mi szemünkben még ma is szinte megfoghatatlanok, megfejthetetlenek, semmi más személyiség munkájához nem hasonlíthatók. Szemünkben ő egy csodálatos magasságokba feljutott lélek, aki már földi testében nem emberi életet élt" - írja szellemtani munkáját avatottan értékelő életrajzírója.

Magasabb síkon munkálkodik már anyagi testében is, olyan szellemi terveknek megfelelő földi munkásként, amelynek horizontját mi talán át sem látjuk. Mi csak emberi teljesítményét és a megalkotott műveit, a számunkra továbbadott szellemtani tudását értékelhetjük.

"Swedenborg munkája a legjellegzetesebb tanúbizonyság arra, hogy mit képes az ember elérni, ha nagy akaraterővel, szilárd elhatározottsággal és céltudatosan halad előre megismerése útján. Többet, magasabbat és értékesebbet képes nemcsak felmutatni, de magáévá is tenni, s így nagy szolgálatot tehet a köznek, az emberiségnek, de önzetlensége és munkaszeretete által önmagának is a legnagyobb érdemeket szerezheti.
Magát csak eszköznek tekintve a magasabb erők szolgálatában mindent erre a lapra tett fel, s az isteni nagy Akarat, amely erre az útra hívta és ezzel a munkával bízta meg, nem hagyja munkáját jutalmazatlanul ..." 

Avatott értékelés ez, amely a szellemtani ismeretek fokozatos közreadásának, megismertetésének és elterjedésének perspektívájában mutatja meg Swedenborg munkájának jelentőségét. Munkáját a támogató szellemi vezetés szándékainak megsejtésével értékelhetjük pontosan. Megalapozó munkásságot végzett, amelynek eredményeire épült fel a későbbi korok szellemi tanítássorozata, amelyet ma az evangéliumi spiritizmus néven ismerünk.  Kimondhatjuk, hogy a szellemtan egyik legnagyobb tanítóját tisztelhetjük benne, aki megtermékenyítette kortársainak gondolkodását és biztos alapot adott a későbbi korok - már a mi korunk - szellemtani munkájához.

Elismeréssel tekinthetünk arra az önzetlen, áldozatos és önfeláldozó munkára, amelyet Swedenborg több mint 200 éve a mi érdekünkben is végzett, hogy a szellemtan lassan-lassan kiléphessen a titokzatosság árnyékából és világunkat végre a "természeti és szellemi" régiók egységében láthassuk.

(forrás:Tolnai György spiritualitas.hu)

Jelenleg lefordított munkái amik letölthetők:
http://emanuelswedenborg.tripod.com/


   Az Otthonunk – Our Home – Nosso Lar – Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be.
A film Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium.

Az Otthonunk - Nosso Lar (teljes film): 

https://www.youtube.com/watch?v=XIpl8q26xDI

8 ősi útikönyv a túlvilági élethez

A legtöbb ember mindig is félt a haláltól és attól, ami utána rájuk várt. Ezért születtek már évezredekkel ezelőtt olyan könyvek, amelyek segítenek megismerni a Túlvilágot, útmutatást adnak, és elmondják mit tegyünk, mivel védekezhetünk, hogy megérkezzünk a Fénybe. De ők honnan tudják ezt? Bizonyára már jártak ott, vagy az égiek súgták meg nekik. Ha neked instrukciókra volna szükséged, itt van hozzá ez a 8 ősi útmutatókönyv!

Bardo Tödol

A Bardo tödol azaz „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás” vagy ismertebb nevén a Tibeti halottaskönyv, Egyike Tibet legismertebb műveinek, amely a köztes lét (bardo) állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteménye.

A Bardo tödol halotti szertartáskönyv, amely a tibeti buddhizmus szerinti halállal kapcsolatos hiedelmeket, ismeretanyagokat tartalmazza. Részletesen kifejti milyen típusú köztes létek vannak az életben és főként a halál után is, és hogy miként lehet tőlük „szabadulni”.

Tibeti Halottaskönyv - videó

A szertartás szerint a haldoklás kezdetétől a halál bekövetkeztén keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során 49 napig olvassák fel a haldoklónak, hogy utat mutassanak az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra. A felolvasás folyamata független attól, hogy maga a test milyen állapotban van ez alatt az időszak alatt, fizikai valójában létezik-e vagy már elhamvasztották. A tibeti buddhizmus szerint a lélek mindaddig jelen van, amíg nem dőlt el véglegesen az újjászületés mikéntje, az új test minősége.

A szöveg ún. kincsirat, a hagyomány szerint Padmaszambhavától ered, aki azt a 8. században elrejtette, majd később Karma Lingpa megtalálta és közkinccsé tette. Többféle iskola tanulmányozta a szöveget, így a könyv is több változatban jelent meg a későbbiekben.

Egyiptomi Halottak Könyve

A legrégebbi írásos emlékek egyike, és legalább 3500 évesre becsülik. A Halottak Könyve (modern cím) a halállal és a túlvilággal kapcsolatos ókori egyiptomi szövegek gyűjteménye. Elődjei az óbirodalmi Piramisszövegek és az ebből kialakult középbirodalmi Koporsószövegek, melyekből több részt átvett. A legenda szerint maga Thpr isten állította össze.

A Halottak Könyve az első újbirodalmi dinasztia, a XVIII. dinasztia idejétől a ptolemaid korig folyamatosan használatban volt. Leggyakrabban papirusztekercsen helyezték a halottak mellé, hogy útmutatást nyújtson és megvédje őket a túlvilágon rájuk leselkedő veszélyektől, de szövegei fennmaradtak templomok és sírok falán, usébtiken, szarkofágokon, szkarabeuszokon is.

Egyiptomi Halottaskönyv - videó

Magyarul szokás szokás még az eredeti címéhez hasonlóan a „A fénybe távozottak könyvének” is nevezni. A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. Összesen 190 fejezetből áll és köztük nem csak útmutatás, elmélkedés, de varázslatok, varázsszövegek, imák is akadnak, amelyek szintén a holtaknak szolgálnak segítségül a túlvilágon. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi mitológia részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan filológiai problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami önmagában is gátolja a szövegek értelmezését.

Arda Viraf könyve

Ez a szent szöveg Zoroasztrianizmus “iráni Isteni színjátékának” tartják, mikor is Arda Viraf leszáll az alvilágba. A legenda szerint Arda Viraf valamilyen különleges bort és a beléndeket fogyasztott, hogy beléphessen a Túlvilág kapuján. A lelke elhagyta a testét, és elutazott a Másvilágra és csak 7 nap után tért vissza a testébe. Leírta a látomásait az Arda Viraf könyvben, melynek pontos készülései dátuma ismeretlen, de nagyjából 9. és a 10. századra tehető. Szóval a lényeg, az elhunyt megérkezik Chinvat hídhoz, ahol az ítélet vár rájuk. Egy mérleg segítségével derül ki, mennyire voltak jók vagy éppen rosszak. Amennyiben jónak bizonyulnak, megnyílik előttük az út a Paradicsomba és szépséges nő vezeti át oda őket. De ha többségében rosszak voltak, akkor a híd egyre keskenyebb lesz, amíg a gonosz bele nem esik a Pokolba.

Orfikus Aranytáblák

A képen is látható rejtélyes arany táblát egy bronz urna elhunytjának poraiba süllyesztették Thesszáliában. Ugyanis az ókori görög előszeretettel adtak ilyen „útlevelet a halálba”. Az ókori görög írás szerint nagyjából i.e. 300-350-ra tehető a készülése, és a tábla konkrét utasításokat ad arra vonatkozólag, hogy az elhunyt hogyan csillapíthatja a szomját. De a tábla egy sorban biztosítékot nyújt arra vonatkozólag is, hogy az elhunyt megfeleljen a bírák előtt a túlvilágon. Azért adták az „orfikus” jelzőt az útleveleknek, mert ez a féle „vallás” Orpheusz, a dalnok alakja köré fonódott, aki az alvilágba utazott, hogy megkeresse a szerelmét.

Ars Moriendi – A meghalás művészete

A keresztény tradíció halottaskönyveként számon tartott Ars Moriendi a 15. században íródott középkori vallásos irodalom egyik jelentős alkotása. Mivel akkoriban a halál mindenütt volt pestis és háború formájában, az embereknek szükségük volt a vigaszra. A Szentírás mellett valószínűleg az egyik legismertebb könyv volt, hiszen a haldoklót e könyv utasításai és imái alapján készítették fél a halálra és hogy halála után miként védekezzen az Ördög csábítása ellen, hogy megmentse a lelkét és a békéjét. A könyvet egy névtelen domonkos írta, pontosabban egy hosszú (1415) és egy rövid változatot (1450) is készített.

Mennyek és Pokol

Emanuel Swedenborg, svéd tudós, filozófus, teológus, látnok és keresztény misztikus. Önmagát úgy határozta meg, mint az „Úr Jézus Krisztus szolgája”. 1744 húsvétján, április 6-án különös álmai és látomásai támadtak, ami által megvilágosodott. Azt állította, hogy az Úr megparancsolta, hogy alkosson meg egy mennyei doktrínát a kereszténység megújítása céljából. Kijelentette, hogy az Úr kinyitotta lelki szemeit, és szabadon látogathatta a mennyet és a pokolt, és beszélhetett az angyalokkal és démonokkal. Swedenborg különösségeihez tartozott annak hirdetése is, hogy ő több, már régen elhalt nevezetes emberrel, Dávid királlyal, Pál apostollal, XIV. Lajos francia királlyal összeköttetésben áll, és míg amazokat az elkárhozottak, ezt a boldog szentek között találta föl. Nemcsak a Földről, hanem a Holdról és a bolygókról való lelkekkel is összeköttetésben volt ő. Könyvében részletes leírást kapunk a Menny és a Pokol külleméről, működéséről, mondhatni beavat a „kulisszatitkaiba”. Mesél az angyalokról és démonokról és különböző „titkokat” árul el róluk.

Popol Vuh

A Popol Vuh-ról azt tartják, hogy az a maja Biblia. Ez eredetileg egy maja kódex, amit lefordítottak spanyolra 1550-ben. Van egy rész benne, ami egy ikertestvérről Hunahpu és Xbalanque-ről szól, akik az alvilágba utaznak. Átverik a Halál urát, aki leengedi őket a másvilágba és még azt is lehetővé teszi, hogy visszatérhessenek. Kalandjukról, vagyis a Maja alvilágról egy részletes térképet készített Xibalba. Xibalba a Paradicsomot keresi, de egy olyan helyet talál, ahol forróság van, örökös sötétség, véres-gennyes folyók és félelmetes emberevő istenségek. Végül az ikrek felfedezik a paradicsomot, de előbb át kell haladniuk a középső világ 9 rétegén, majd még le felé kell menniük majd 13 szintet.

Csak azoknak a majáknak nem kell végig menniük ezen az úton – hanem egyből a paradicsomba kerülnek – akik harc, vagy szülés közben meghaltak, öngyilkos áldozatok voltak, vagy vesztettek a maják kicsit brutális játékaiban.

A firenzei kódex

A firenzei kódex egy 16. századi iromány, amelyben az azték kultúrát tárják fel. A munkát évtizedeken át végezte egy ferences rendi szerzetes Bernardino de Sahagun, mondhatni “az első antropológus.” A három részes firenzei kódex tulajdonképpen a halálba tartó utazást fejti ki. Az aztékok úgy gondolták,hogy az ember életbeli státusza és halálának módja alapján dőlt el hova került és nem pedig az, milyen erkölcsökkel élt. Például az öregségben és betegségben elhunyt emberek Mictlan-ba, a sötét alvilágba kerültek. Mictlan egy barátságtalan hely, tele emberevő vadakkal, alattomos tájakkal, és viharos idővel. Vele ellentétben Tlalocan, a paradicsom, az örök tavasz és a bőség országa. Ez a hely a villám sújtotta, megfulladt, harcban elesett, más áldozati halált halt és különböző betegségekben elhunyt embereknek volt fenntartva.

(forrás:http://paranormal.hu - Női Portál)

Levitáció a keleti világban

India, Tibet, Kína annak az egzotikus és misztikus Keletnek a spirituális nagyhatalma, ahol az ősi tradíciókat a mai napig megőrizték a beavatottak. Honnan származik a különféle kultúrák levitációs tudása? Egy mágikus titok megnyilvánulásának vagy szimpla szemfényvesztésnek vagyunk a részesei?

Jógi Pullavar, vagy más néven Subbayah Pullavar, egy olyan indiai ember volt, aki 1936. június 6-án egy 150 fős tömeg előtt négy perce a levegőbe emelkedett. A mutatványra fényes nappal, kitűnő látási viszonyok között került sor. Az Illustrated London News jelentette meg P. T. Plunkett-nek, az eseményen jelenlévő szemtanúnak, a beszámolóját és a különféle szögekből készített fotóit.

Ezeken látható, amint a jógi a levegőbe emelkedik és vízszintes pozitúrában lebeg a föld felett kb. hat lábbal, közben egyik kezét egy ruhával fedett pálcán pihenteti. A szemtanúk szerint nem támaszkodott különösebben a pálcára, sokkal inkább csak viszonyítási pontként használta.

Mivel a jógi hozzájárult, hogy a levitációját alaposan megvizsgálják, így elhihetjük, hogy a szkeptikus érdeklődők szerint sem használt semmiféle kelléket: zsinórt, cölöpöt, támasztékot stb. Ugyanakkor feltűnt, hogy a jógi enyhén himbálózott a levegőben, majd lassan ereszkedett a földre. A levitáció befejeztével a jógi mély transzban feküdt a talajon. A végtagjai eleinte nem hajlottak, így a segítőinek egy kis vizet kellett rá locsolniuk, majd meg kellett dörzsölniük azokat, hogy a jógi teljesen visszatérhessen a transzállapotból. Kb. 5 perc elteltével már újra tudta mozgatni a kezeit és a lábait.

Bizonyos parapszichológusok úgy vélik, hogy az átlagon felüli Yang energia beszívása és elraktározása által jön létre az a lebegő állapot, amit a fakírok és a jógik alkalmaznak.

Maharishi Mahesh jógi tanította is a levitáció fortélyait Európában. A technika elsajátítása éveket és rengeteg gyakorlást igényel, de a hallgatók szerint sokan képesek elsajátítani, ha kellő önfegyelem és kitartás van bennük. Lehetséges, hogy tényleg úgy lettünk megalkotva, hogy képesek legyünk levitálni, telepatikusan kommunikálni, aurát látni és tárgyakat mozgatni a gondolataink erejével?

A hagyomány szerint az atlantiszi időkben még teljesen természetes és bevett szokás volt a gravitációs erő szabályozása és manipulációja. Az atlantiszi lények a harmadik szemükön keresztül uralták a természeti erőket és olyan projekciókat hoztak létre, amelyek megváltoztatták a környezetüket, gyakorlatilag a valóságot. Ez a tudás még a kontinens elsüllyedése előtt átkerült Egyiptomba és eljutott a Kelet számos tőkultúrájába: Indiába, Tibetbe és Kínába. De mára csak a beavatottak, a jógik, a guruk és a mágusok emlékeznek e tudás töredékeire.

Tibetben komoly aszketikus processzus vezet el a levitációig. A mágikus koncentráció tökélyre fejlesztése semlegesítheti a föld tömegvonzását. Az aszkéta vagy naljorpa az extázis elérését a magasabb testei által realizálja.

Egy kínai alkimista, Liu An, i. e. 2. században olyan főzetet tudott készíteni, amelynek a segítségével el lehetett érni a súlytalanság állapotát. Az ősi kínai írásokban állítólag találkozhatunk annak a leírásával, hogy speciális narkotikus hatású anyagokkal olyan állapotba lehet hozni az embert, amely képessé teszi a levitációra.

A para­pszic­hológia ismer olyan pszichedelikus szereket is, amelyek rásegítenek a mágikus képességek aktivizálódására, ha ugyan ki nem váltják azokat. (Ez nem összetévesztendő a manapság már népbetegségnek számító drogfogyasztással.) Az érzéki észleleteket megváltoztató növényi kivonatok és eszenciák nem csak illúziókat idézhetnek elő, hanem belső világunkba vezető tudati kapukat is kinyithatnak. A sisakvirág például a szakirodalom szerint súlytalanságot válthat ki.

A hagyomány szerint a levitációt a földönkívüli látogatók tökéletesen ismerték és rutinszerűen használták és használják jelenleg is. Honnan tudjuk mindezt? Az 1990-es években kínai kutatók a Lhászai palotában olyan szanszkrit írásokra bukkantak, amelyeknek a lefordítására a dr. Ruth Reyna-t a Csandigar Egyetem kutatóját kérték fel. Ezek az ősi iratok csillagközi űrhajók építéséhez adnak iránymutatásokat. Ezen repülő szerkezetek a lagimának nevezett antigravitációs erővel működtethetők, amely állítólag megegyezik a jógik által a levitációra használt energiatípussal.

A hinduizmus ismer olyan tattva-gyakorlatokat, amelyek az energiaáramlásokra alapozódik. Indiában sziddhiknek nevezik azokat a mágikus képességeket, amelyek előhozzák az ember természetfeletti, avagy okkult képességeit. Meditációs és a légző gyakorlatok segítségével a jóga tanulója a laghima sziddhi segítségével képes a lebegésre. Azonban, nem csak függetleníteni tudja magát a nehézségi erőtől, hanem földhöz tudja kötni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Vagyis ezzel a képességgel meg tudja növelni a gravitációs vonzást. A többi szuperképességet majd egy másik alkalommal részletezem.

Végül egy hihetetlen misztikus történettel zárjuk ezt a kis felsorolást. Az Új-Kaledónia-i Nouméa szigetén a mítosz szerint a bennszülöttek születésüktől fogva tudnak lebegni. Az információ a közeli szigetek lakóitól származik, akik azt mesélik, hogy a halászatból élő őslakosok kihajózás után a víz fölé lebegnek és megvizsgálják, hogy hol van kilátás a legjobb fogásra. Ilyenkor nem mindennapi látvány tárul a szemtanú elé, ugyanis a kb. egy méterrel a víz felett lebegő bennszülöttek teljesen magától értetődő természetességgel kezelik ezt a velük született képességet többek között a halvadászatra.

Olyan beszámolókról is hallani a kíváncsi szomszédoktól, hogy nem csak az óceán, hanem a sziget felett is láttak már levitáló embereket, akik éppen a kókuszdiókat szüretelték le a pálmafákról ezzel a bizarr módszerrel.

Külön érdekesség, hogy a nők és a férfiak egyaránt fel tudnak emelkedni a levegőbe, viszont a gyermekek és az aggastyánok nem. A fáma szerint arrafelé a felnőtté válás egyik próbatétele a megfelelő minőségű levitáció bizonyítása.

A legelgondolkodtatóbb és egyben a legmisztikusabb a szigetlakók mitológiája, amely elmeséli, hogy valaha elődeik találkoztak néhány repülő szerkezeten közlekedő, égből érkezett idegenekkel, s tőlük kapták ezt a különleges tudást. Ez arra enged következtetni, hogy a képesség nem genetikai adottság, hanem egy „technikai” kérdés, amelynek köze van a koncentrált akarathoz. Igen ám, de a bennszülöttek féltve őrzik titkukat, s szóba sem állnak idegenekkel. Hiába ígértek fűt-fát a csodára áhítozó külföldiek, a nép képviselői nem bocsátották áruba a spirituális tradíciójukat.

(forrás:http://boldognapot.hu)

 Egy illuzionista beutazta egész Nepált, hogy rátaláljon az igazi varázslatra:

A levitáló nepáli szerzetes - videó

Csendes forradalom. A Tudat evolúciója

C. G. Jung szerint életünk során három születést kell átélnünk. A testi születést, az ego megszületését és a szellemi születést.

Ennek megfelelően a személyes fejlődésünket három növekedési folyamat jellemzi. Életünk első harmadában a testi növekedésen van a hangsúly, életünk második harmadában az egónk teljesedik ki, életünk utolsó harmada pedig a belső spirituális fejlődésünk időszaka.

Míg az első két születés során életünk hangsúlya a külvilági lehetőségek minél maximálisabb kihasználásán van, addig a szellemi születésben a bennünk lévő fejlődési potenciálokra helyeződik át a hangsúly.

Sajnos a legtöbb ember életében ez nem történik meg, náluk a szellemi születés különböző okok miatt elmarad.

Vizsgáljuk meg, hogy mi lehet ennek az oka, mi akadályozza meg bennünk a szellemi születést.

Az elme programozása

A szellemi születést elsősorban az elme kondicionált mély programjai akadályozzák meg bennünk.

Ezek a programok ugyanis az ego fejlődését helyezik előtérbe, és ennek a fejlődésnek az élethosszig való fenntartására törekednek. Az ego kiteljesedését segítik elő, egy erős és hatékony ego megteremtésre ösztönöznek bennünket és ezt tartják az emberi fejlődés végcéljának is. Az ego háttérbe lépését a gyengeség jelének tekintik, amit szégyellnünk kell, és mindenáron el kell kerülnünk.

Ezek a kondicionált elmeminták különböző hitrendszerekként, gondolatmintákként realizálódnak az életünkben.

Ezeket a hitrendszereket, gondolatmintákat azonban nem mi magunk hoztuk létre, hanem készen kaptuk azokat a szüleinktől, a közösségtől és a társadalomtól, amelyben felnőttünk, valamint a médiákból vettük át. Ezeket a készen kapott gondolatmintákat pedig sokszor tudattalanul, gondolkodás nélkül elfogadtuk, sőt azonosultunk velük és így azokat a személyiségünkbe is beépítettük.

Így keletkeztek az évek során a különböző meggyőződéseink, így teremtettünk meg egy hit és értékrendszert magunkban, és ezen az alapon szervezzük meg az egész életünket.

Ami történik velünk nap, mint nap, azoknak az eseményeknek ezek a kondicionált elmemintáink szolgálnak háttérül. Félelmeink, vágyaink, örömeink, motivációink legtöbbje ezekből az elmemintákból ered és azok megerősödését szolgálja.

A társadalmi minta

A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk azt, hogy a programozott elménk egy társadalmi termék. Így az ego erősítése és a szellemi születés elmaradása tulajdonképpen a társadalom érdekét szolgálja.

A Földünkön jelenleg a társadalmi együttélés legalapvetőbb mintáját a fogyasztói társadalom adja. Ennek a lényege az, hogy a társadalmi fejlődés alapját a gazdasági növekedés alkotja, a gazdasági növekedés pedig attól függ, hogy mi mennyit vásárolunk, mennyit fogyasztunk.

A legfőbb fogyasztó pedig az ego, hisz minden megvásárolt termék (ház, autó, szép ruha) az ego képzelt nagyságát növeli. Minél több dolgot vagy hatalmat birtoklunk, annál jelentősebb személyek vagyunk a fogyasztói társadalomban.

Ha azonban a figyelmünk elfordul az egótól és belső fejlődésre, a szellemi születésre törekszünk, akkor a fogyasztói kvalitásunk jelentős mértékben lecsökken, mivel már nem vagyunk vevők azokra a dolgokra, amik eddig az egónkat növelték.

Mivel az utóbbi évtizedekben egyre többünkben jelent meg a vágy erre a szellemi születésre, ezért megváltozott a társadalmi stratégia is.

A spirituális fejlődést is fogyasztó termékké tették, amit nagyban elősegít az ego túlélési ösztöne. Az ego, akit eddig a pénz és a hatalom érdekelt, most a spirituális fejlődés felé fordult és a spirituális ego ruháját öltötte magára.

Ezt a spirituális köntöst pedig egyre több és több spirituális tudással és élményekkel próbáljuk egyre színesebbé és egyedibbé tenni. Mindezzel azt reméljük, hogy a spirituális fejlődés a spirituális egónk további növekedését és örök boldogságát fogja szolgálni.

A fogyasztói társadalom pedig örömmel kiszolgálja ezt az igényünket is. Elég szétnéznünk a spirituális könyvek, módszerek és mesterek nyüzsgő piacán. Semmi nem történt tehát, a fogyasztói társadalmi minta megmaradt, csak a tartalma változott.

A szellemi születés

A szellemi születés, a belső fejlődés szempontjából azonban nem az a fontos, hogy életünk során mennyi spirituális tudást gyűjtöttünk össze, milyen spirituális fejlesztő módszereket sajátítottunk el, hogy milyen felemelő spirituális élményekben volt már részünk.

A szellemi születés csakis a tudatosságból fakadhat.

A belső fejlődésünk tehát nem csak az élettapasztalataink függvénye, hanem sokkal inkább azé a képességünké, hogy képesek vagyunk-e a figyelmünket a külső világról a belső világunk felé fordítani. Képesek vagyunk-e elfordulni az egós programozott elmemintáinktól, és van-e bennünk egy mélyről fakadó vágyakozás a „Ki vagyok én?” igazsága iránt.

A társadalmi fogyasztói minta pedig éppen ezt a figyelemváltást próbálja megakadályozni bennünk azzal, hogy figyelmünket vagy a különböző fogyasztási cikkeken, vagy a spirituális egót is magában foglaló spirituális fejlődési mintán rögzíti.

Ennek a spirituális fejlődési mintának pedig fontos eleme az, hogy megértsük az elménk tartalmát, megértsük és elemezzük a gondolatainkat és érzelmeiket.

Figyelmünket így leköti az a számtalan módszer, amivel a gondolatainkat és érzelmeinket vizsgáljuk. Ezt tekintjük a belső világunknak és ezzel teremtjük meg annak a látszatát, hogy befelé fordulva a szellemi születésünkön munkálkodunk.

A szellemi születés szempontjából a belső világ azonban nem az elménk és érzelmeink sokszor kaotikus világát jelenti. A figyelmünket nem ezeknek az elemzésére és megértésére kell fordítanunk, hanem a saját létezőségünkre kell tudatossá válnunk, amely mintegy középpontként található meg a külső életünk, a személyes történetünk mögött. Ez a valódi, belső világunk.

A szellemi születés során tudatossá, éberré válunk erre a középpontra, erre a belső világra.

Ha ez megtörténik, akkor az életünk teljesen más alapokra helyeződik. Az elme működése leáll, és ezzel egyidejűleg megszűnik az elmével való azonosulásunk érzése. Eltűnik a spirituális egó, az elkülönült kis én belőlünk és tudatosul bennünk egy átható, könnyed Jelenlét tudata.

A személy eltűnt és csak a csend és a Jelenlét maradt meg, mint lényünk eredeti valósága. A továbbiakban már ez alkotja a belső fejlődésünk valódi alapját.

(Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

A szerzőről: Frank M. Wanderer Ph.D. főiskolai tanár, transzperszonális pszichológus, tudatkutató)

(forrás:csendesforradalom.wordpress.com)

A TUDAT EVOLÚCIÓS FEJLŐDÉSMENETE

A videó Margitics Ferenc és Kery Ervin: A tudat ébredése könyvén alapul

A rejtett város – Machu Picchu

Az egykori Inka Birodalom romvárosa Machu Picchu évszázadokig érintetlen maradt. Az Andok hegyvonulatai között helyezkedik el a csaknem megközelíthetetlen kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Yupanki inka király (1438-1471) parancsára építették és 1570-ben hagyták el. A mai Peru területén fekvő települést Hiram Bingham fedezte fel 1911-ben újra.

A város az inka építészet mesterműve volt, melyet talányok és rejtélyek öveznek. Elképesztő teljesítmény lehetett az épületeket alkotó súlyos gránittömböket felvinni a meredek hegyoldalra. Az inka mérnökök munkájától pedig napjaink szakemberei is elámulnak.

Körülbelül 200 épület, templomok, nyitott vízvezetékek épültek Machu Picchuban, a kutakat természetes forrás táplálta.
Mezőgazdaságukat lépcsőzetesen kialakított, 4 méter magasságú földteraszokkal oldották meg. Védekezniük kellett az esőzésekkel szemben ezért a teraszokat kövekkel, kavicsokkal, agyagréteggel töltötték fel, rá pedig termőtalajt hordtak. A szinteket kőből épített támfal tartotta meg. A réteges kialakítás miatt a víz beszivárgott a talajba, ezáltal nem ment semmi veszendőbe. Kokacserjét, burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termeltek.

Machu Picchu a legfontosabb turistalátványosság Peruban. Az érdeklődők áradata 1954-ben indult meg, amikor a Paramount Pictures elkészítette “Az inkák titka” című filmet.

Naponta több mint 2000 ember látogatja, pedig megközelítése nem egyszerű. A túristák helikopterrel vagy vonattal vagy azon az „inka úton” tudnak eljutni Machu Picchuba, mely négy napig tart.

 

Ez a régi hegyi város méltán érdemelte ki az emberek csodálatát. 1981-ben a „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, 1983-ban az UNESCO a Világörökség Részévé nyilvánította, 2007-ben pedig egyike lett a Világ Új Hét Csodájának.
(forrás: http://fantasztikusvilag.hu)