Az Istenbe vetett hitem megadott mindent – Denzel Washington

Amikor egy olyan személytől kapunk tanácsot aki sikereket ért el az életében, mindig erősebbnek érezzük magunkat, ezért ma elhoztunk nektek néhány olyan megszívlelendő idézetet, amelyeket a híres színész Denzel Washington fogalmazott meg.

Denzel Washington kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer


Ő egy Istenhívő személy ezért megkérték, hogy mondjon néhány szót egy egyetemi évzáró ünnepségén az USA-ban. A most következő szavakat mondta Denzel, a hitről és Istenről:

Mindenben amit csinálunk az Istent kell az első helyre helyezzük. Mindenem amim van, minden amit sikerült elérnem az életben, a sikereim, az életem, Istennek köszönhetem. Minden az Isten irgalmából van. 40 évvel ezelőtt fejeztem be az egyetemet, az osztályzataim egyáltalán nem voltak elragadóak. Ültem az anyám üzletében, a tükörbe néztem és azon gondoltam mit kezdjek az életemmel. A nagymamám aki nyugodtan üldögélt egy széken, mosolygott majd szép nyugodtan azt mondta, sokra viszed az életben, megismernek majd az emberek és számos ember életét megváltoztathatod, nem kell mást csinálj csak hinned kell Istenben.

Megismertek az emberek lehet, hogy életeket változtattam meg, de nem ez a fontos, a fontos az, hogy amit a nagymamám mondott az velem maradt. Segítve voltam, megkaptam az útbaigazítást. Lehet, hogy én nem voltam mindig Isten mellett, de Isten mindig velem volt. Mindenben amit csináltok, helyezzétek az első helyre Istent. Merjetek nagyot álmodni, tanuljatok és tűzzetek ki célokat. Az álmok célok nélkül csak álmok maradnak, célok nélkül csak a szomorúságot táplálják. Legyen célotok, életcél, napi és heti cél. Én megpróbálok minden napra egy célt kitűzni, néha az a célom, hogy ne szidjak naponta valakit. Fontos, hogy legyen célunk azért, hogy fegyelmezettek legyünk.

Fegyelem nélkül nem érjük el a célunkat, a nehéz munka, a hibák és azok a dolgok amiket tanulunk, gyümölcsöt teremnek. A sikeres emberek sikeresek, mert dolgoznak, fegyelmezettek és hibáznak. Ha nem hibázol akkor nem tudod, hogyan kell a dolgaid jobbá tenni. Ne keverjétek össze a mozgást a haladással. Ha nem állunk egy helyben az még nem jelenti azt, hogy haladunk is. Ha körbe – körbe szaladunk, akkor nem jutunk sehová igaz?

Jegyezzétek meg, soha nem fogtok látni egy teherautót személyes dolgokkal felpakolva, a halottaskocsi hátánál úton a temetőbe. Nem az a fontos, hogy mennyid és mid van, hanem az, hogy mit csinálsz azzal amid van. Este mielőtt lefeküdni készültök, mielőtt imádkoznátok, tegyétek a papucsotokat az ágyatok alá, mert akkor amikor felébredtek és lehajoltok, tudjátok megköszönni Istennek azt, hogy ismét kaptatok egy napot arra, hogy jó dolgokat vigyetek véghez.
Emberek, tegyétek az első helyre Istent minden nap!

(forrás: ketkes.com)

Denzel Washington Motiváció - Soha Ne Add Fel! - videó
forrás:revolhungary

Vadon élő elefántok gyászmenete búcsúztatta a halott tudóst

Egy csordányi elefánt vándorolt hosszú mérföldeken át, hogy elbúcsúzzon Lawrence Anthonytól. A nemzetközileg elismert természet és környezet-védő, felfedező és író Dél-Afrika legendás alakjai közé tartozik. A halálát követő események, csodás és megmagyarázhatatlan jelenségek, amik megkoronázták életművét!

Anthony 2012. március 7-én halt meg, élete során mély és közeli kapcsolata alakult ki az elefántokkal. Számtalan alkalommal védte meg fajtájukat és évtizedekig foglalkozott velük.

Sokan úgy tartják, ember és állat között csak egy bizonyos "szintű" kapcsolat alakulhat ki, ami meg sem közelíti az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Íme az elmélet cáfolata.

A haldokló író házához, két nappal halála előtt érkezett meg a csorda. 31 elefánt jött végső búcsút venni tiszteletbeli társuktól. A környéken élők nem akartak hinni a szemüknek. Az állatok lassan, komótosan érkeztek, akár egy gyászmenet- Hihetetlen időérzékkel időzítették látogatásuk.

A gyász alatt nem ettek és nem aludtak. Két napig álltak a tudós szavannai háza előtt, majd miután Anthony eltávozott, rendezetten sorban, ugyan azon az úton távoztak, amin korábban megérkeztek.

Mindez azért is megdöbbentő, mert az író – betegsége miatt – már három éve nem létesített kapcsolatot a vadon élő elefántokkal.

Csodálatos, megható és döbbenetes történet ez, amire nincs más magyarázat, mint hogy az univerzumot átható energiák, köztük a szeretet ereje, nem ismer faji korlátokat…

(forrás:tudnodkell.info)

 Lawrence Anthony - videó
forrás:Protect All Wildlife

Elefántsuttogó - Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről
Lawrence Anthony - Graham Spence

 

"Az elefántok megmentésének története Anthony elbeszélésében varázslatos és szívet melengető. A szomorú, döbbenetes, felemelő és nemritkán humoros történéseken átsüt a szerző szenvedélyes természet- és állatszeretete." (Booklist)

 

 
Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy ,,rakoncátlanul" vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket.

Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról.

Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.

 

"Az elefánt suttogó" - videó
forrás:foxp2tube

Rupert Sheldrake : Telepátiától a morfogenetikus mezőig

A cikk a " Grál füzetek" 21. számában jelent meg.

Az interjút készitette : Dr. Jens Rohrbeck

Rupert Sheldrake korunk egyik legtöbb vitát kiváltó biológusa. "A teremtő univerzum" c. műve és az abban kifejtett "morfogenetikus (formaalkotó) mező" elméletét az 1980-as években sokan vitatták, s a neves Nature c. tudományos lap még a "az évszázad égetésre jelölt könyve" jelzővel is illette.

Rupert Sheldrake

Sheldrake elméletei ma széles körben a figyelem központjába kerültek, még a tudatkutatás vonatkozásában is. A hagyományos tudomány által mellőzött azon kisszámú tudóscsoporthoz tartozik, akik nyíltan felvállalják a különleges jelenségek kutatását, így pl. telepátia az állatoknál, a fantomfájdalom, az imádkozás hatása, az anyák és a csecsemők közötti telepatikus hatás, annak képessége, hogy megérezzük, ha valaki hátulról mereven bámul bennünket, gondolatátvitel telefonálás, elektronikus levél küldése közben. Ezek olyan jelenségek, melyeket mindenki már legalább egyszer átélt, amelyeknek tulajdonképpen elgondolkodásra kellene késztetni bennünket. Ezek a különleges jelenségek jelentik Sheldrake fő kutatási irányát.

Dr. Jens Rohrbeck, a Grál-füzetek angol nyelvű testvérfolyóiratának munkatársa a tudóssal annak londoni házában beszélgetett.

Grál-füzetek: A paranormális jelenségek sokak figyelmét megragadják. A tudomány miért tanúsít oly kevés érdeklődést ezek iránt?

Rupert Sheldrake: Ennek oka a 18. században gyökerezik. Az értelmiségi körök képviselői akkoriban úgy vélték, hogy fejlődni csak a tudomány és az értelem segítségével lehet. Ez volt a felvilágosodás egyik alapelve. Minden babonának hitt jelenséggel harcba szálltak, pl. a vallással, a mágiával, a boszorkánysággal és minden egyéb, általunk paranormálisnak kikiáltott jelenséggel. A jelenlegi oktatás a felvilágosodás leszármazottja. Tehát minden tanult ember tisztában van azzal, hogy nem szabad hinni a paranormális jelenségekben.

A tudományos ismeretterjesztő TV műsorok és a népszerű lapok nagy részletességgel számolnak be a paranormális jelenségekről, míg az igényesebb lapok finoman kerülik a témát. Ha foglalkoznak is azzal, azon nyomban megjelenik annak cáfolata az egyik szkeptikustól kölcsönzött idézet formájában, amelyben világosan kifejezésre jut, hogy mindez képtelenség. A BBC és a BBC Radio igényesebb adásaiban mindig kéznél van egy szkeptikus a tudósítás helyesbítésére. Az ellentáborhoz tartozók kis csoportja vitatja a médiaszkeptikusok létjogosultságát...

Vagyis, olyan klasszikus tabunak számító jelenségről van szó, melynek még mindig vannak védelmezői. Még szervezett, tudományos "Önvédő csoportok" is léteznek, melyek célja, hogy a megbízható médiákban és képzési intézményekben megakadályozzák a téma komolyan vételét. Ez már szinte az eretnek tanok elterjedését akadályozó inkvizíció egy fajtája.

Grál-füzetek: Ez egyfajta vélemények közötti harc lenne, mely a materializmus hívei és azok között folyik, akik nézetei feszegetik a materializmus határait?

Rupert Sheldrake: Igen, ez az eltérő vélemények összecsapása. A materialisták jelenleg veszélyben érzik magukat. Ez is egyik oka annak, hogy az elmúlt években oly nagymértékben megnőtt a szélsőséges ateista nézeteket valló könyvek száma. Egyfajta ateista keresztes hadjárat zajlik a művelt rétegek visszahódítására és az ateista nézetek híveinek számszerű csökkenésének megállítására. Sokak számára aggasztó, hogy mind többen mutatnak érdeklődést a paranormális jelenségek, a holisztikus (az emberi testet szerves egységnek tekintő) orvoslás, a spiritualitás iránt. Arra számítottak, hogy a vallás egyszerűen feledésbe fog merülni, de ez nem így történt. Az istentagadó materialisták ezért egyre agresszívabbá válnak.

Grál-füzetek: Úgy gondolja, hogy a felszín alatt valamiféle paradigmaváltás (gyökeres szemléletbeli változás) van kialakulóban?

Rupert Sheldrake: Úgy gondolom, inkább arról van szó, hogy nyilvánosan mit szabad kimondani. Amikor felmérést végez orvosok, tudósok vagy egyetemet végzettek körében, tapasztalhatja, hogy nagyon sokan vannak meggyőződve arról, hogy a telepátiához hasonló jelenségek valóban léteznek, és holisztikus orvoslás hasznunkra válhat. A tudományos intézetekben tartott előadásom végén szinte minden alkalommal találkozom olyan hallgatókkal, akik azt mondják: "Nagyon érdekes, amit mond. Van saját tapasztalatom is, de nem beszélhetek erről a kollegáimmal!" Ilyenkor felteszem a kérdést: "Miért nem vállaljátok fel? Ha arról beszélnétek, ami benneteket is, és másokat is valóban érdekel, sokkal élvezetesebb lenne az együtt töltött idő."

Grál-füzetek: Korunk ateista elképzelései abból indulnak ki, hogy a világ csodáinak magyarázatához nem szükséges teremtő erő létezését feltételezni. Mi erről a véleménye? Valóban tévhit a teremtő, életet adó erőbe vetett hit?

Rupert Sheldrake: Véleményem szerint ez nem tévhit. Az evolúció folyamata olyan, hogy a kreativitás minden szinten megnyilvánul. Időközben kialakult egy kozmikus evolúciós elmélet, mely szerint a fejlődés már az ősrobbanással kezdetét vette. Ez egy gigantikus mértékű evolúciós folyamatot ír le: Atomok, molekulák, csillagok, galaxisok, bolygók és végül az élet, legalábbis ezen a bolygón, minden hosszú fejlődésen ment keresztül. Az univerzum inkább fejlődésben lévő szervezethez vagy gigantikus embrióhoz hasonlítható, mint egy korábban elképzelt géphez. Ez a fejlődés egyértelműen teremtő folyamat abban az értelemben, hogy korábban nem létező, új dolgok jelentek meg.

A materializmus hívei szerint mindez csak a véletlen műve volt. Azonban a "véletlen" azt jelenti, hogy nincs magyarázat és a dolgok csak egyszerűen megtörténtek. A biológiai evolúcióval kapcsolatosan bátran állíthatjuk, hogy léteztek olyan mutációk a DNS-ben, melyek fejlődéshez vezettek, de a csillag-, galaxis- és bolygó- és egyéb kozmikus képződmények esetében a DNS nem szolgál elégséges magyarázattal. Egyszerűbb azt állítani, hogy mindez a véletlen műve volt, ami szerintem gyenge magyarázat.

Grál-füzetek: Mi a véleménye az egyre népszerűbb multiverzum elméletről, mely szerint nem csak egy, hanem számtalan univerzum létezik.

Rupert Sheldrake: Ezen ateista elmélet szerint univerzumunk csak egy a trillió vagy kvadrillió számú olyan univerzum közül, melyben az élet véletlenül jött létre. (A nagyszámú párhuzamos univerzum feltételezése megnöveli a valószínűségét, hogy az élet pusztán véletlenül megszülessen. - A fordító megjegyzése.) Ezért nincs szükség a mindezt megteremtő Teremtőre, aki a dolgokat finoman összehangolta. Minden lehetséges univerzum létezik, de mi csak azt az univerzumot ismerhetjük, melyben élünk. Kérdezhetjük, hogy milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre annak igazolására, hogy kvadrillió számú univerzum létezik? Erre egyáltalán nincs bizonyíték, de egyesek azt állítják, hogy ez a megfelelőbb hipotézis, mivel így nincs szükségünk Istenre. Szóval, hogy megszabaduljanak a Teremtőtől, kitalálták a számtalan, még felfedezetlen univerzum elméletét.

Grál-füzetek: Elfogadja annak gondolatát, hogy a Teremtő a teremtés kezdetén mindent úgy teremtett meg, hogy annak a világnak, melyben élünk, létre kellett jönnie?

Rupert Sheldrake: Nem, ezzel minden kreativitás az első szakaszba kerülne, melynek következtében minden automatikusan történne. Nézetem szerint sokkal használhatóbb magyarázat az, hogy a kreativitás az evolúció teljes folyamata alatt folytatódik. Az evolúció hosszú, teremtő folyamatot jelent. A kreativitás működésben van, nemcsak ősrégen, évmilliárdokkal ezelőtt létezett, hanem most, ebben a pillanatban is jelen van. Nemcsak a biológiai evolúcióban jut kifejezésre, hanem az emberi szellem felfedezéseiben is.

Grál-füzetek: Beszéljen arról, hogy mikor merült fel a telepatikus kísérletek gondolata. Mit gondol, hogy vajon mindannyian rendelkezünk-e telepatikus képességgel, és mindannyian képesek vagyunk-e mások gondolatait kitalálni?

Rupert Sheldrake: A legtöbb ember valószínűleg rendelkezik bizonyos mértékű telepatikus képességgel. A telepátia modern világunkban legelterjedtebb formáját, a telefonos telepátiát vizsgáltam, amikor azt a jelenséget tapasztaljuk, hogy az hív fel bennünket, akire éppen gondoltunk. Az emberek 80 százaléka már átélte ezt az élményt. De egyetlen emberi képesség vizsgálatakor sem várható el 100 százalékos előfordulási arány. Úgy gondolom, hogy a telepátia általános képesség, és az állatok is rendelkeznek ezzel a kommunikációs eszközzel. Kutatásom nagy részében olyan kutyákkal és macskákkal foglalkoztam, melyek pontosan tudták, hogy gazdájuk mikor érkezik haza, és olyan macskákkal, melyek utálták az állatorvost, és mindig eltűntek, ha gazdájuk állatorvoshoz akarta vinni őket.

Azért végeztem ezeket a kutatásokat, mert túl sok ilyen eset történik, és sokan átéltek már hasonló élményt. Előnyben részesítem az általános és hétköznapi esetek kutatását.

Jelenlegi célom automatizált telepátia kísérletek végzése az internet vagy SMS üzenetek segítségével. A kísérletekben bárki részt vehet, aki jelentkezik a honlapomon (www.sheldrake.org). Az eddig elért eredményeket jelentős szignifikancia jellemez, azaz jelentős eltérést mutatnak a véletlentől.

Grál-füzetek: Ha kiderülne, hogy mi mindannyian valóban összeköttetésben vagyunk egymással, nem változtatná ez meg gyökeresen a világról és önmagunkról alkotott képünket?

Rupert Sheldrake: Éppen ez az oka annak, hogy a kutatást ennyire vitatják. A hagyományos átlagos nézet szerint a lélek nem több, mint agyunk tevékenysége és a koponyánk belsejére korlátozódik. Ha hívási szándékomat a hívandó fél a hívás előtt sokmérföldnyi távolságban megérzi, azt jelenti, hogy gondolataim és szándékaim nem korlátozódnak a koponyám belsejére, hanem messze túlnyúlnak az agy határain. Ez azt is jelenti, hogy sokkal szorosabb kapcsolatban vagyunk más emberekkel és a környező világgal, mint ahogy általában gondoljuk.

Grál-füzetek: Van fizikai magyarázat erre a hatásra?

Rupert Sheldrake: A telepátia hatása nem gyengül a távolság növekedésével arányosan. Léteznek olyan fizikai jelenségek, melyek intenzitása a távolság növekedésével nem csökken. Az egyik legfontosabb ilyen jelenség az un. kvantum-összefonódás. Két részecske, melyek egyazon rendszerhez tartoztak, majd elválasztottak egymástól, összeköttetésben maradnak: az egyik részecskét ért változás következtében azonnal változás lép fel a másik részecske állapotában is. Mindez a távolságtól függetlenül. Nem állítom, hogy a telepátia alapja a kvantum-összefonódás jelensége, de a folyamat hasonló.

Az én magyarázatom szerint egy bizonyos szociális csoport tagjai úgynevezett morfikus mezők révén állnak kapcsolatban egymással. Ha a tagok eltávolodnak egymástól, a mező kitágul és az továbbra is összetartja azokat. Ez a telepátia alapja. Valószínűleg kiderülhet, hogy a morfikus mezők egy kicsit hasonlítanak a kvantummezőkhöz, de az is lehet, hogy nem így van. Egyszerűen nem tudunk eleget arról, hogy a kvantumelmélet hogyan alkalmazható az élő organizmusokra.

Grál-füzetek: A morfikus mezők elméletének vonatkozásában nagyon érdekes a rezonancia fogalma. Azok a dolgok, melyek saját rezgései hasonlók, tehát azonos természetűek, egymással kölcsönhatásba léphetnek. Valószínűleg ezen az elven működnek a gondolatok is. Kapcsolat vagy rezgés keletkezik például hasonló gondolkodású emberek között is.

Rupert Sheldrake: Igen, a morfikus rezgés a hasonlóság elvén alapul, az összes többi rezgésformához hasonlóan. Úgy gondolom, hogy ez a rezgésfajta nemcsak térben, hanem időben is létezik, és a természetben ez a memória alapja. Ez az én hipotézisem.

Grál-füzetek: Hol tárolódik a hipotézis szerint a memória tartalma?

Rupert Sheldrake: Úgy gondolom, hogy rossz a kérdésfeltevés. A memória időbeli, nem pedig térbeli kapcsolat. Tehát, arra a kérdésre, hogy hol tárolódnak az emlékek, térbeli választ várunk. Én azonban úgy gondolom, hogy a memória nem térbeli, hanem időbeli jelenség, a múlt és a jelen között fennálló viszonyról van szó.

Tehát, ha azt kérdezi, hogy hol tárolódnak az emlékek, azt válaszolnám, hogy mindenhol. Lehetséges, hogy a múlt mindenhol jelen van. Az emlékek sem az agyban tárolódnak. Általában azt feltételezzük, hogy az emlékeket az agyban a megváltozott idegvégződések vagy szinapszisok, esetleg más egyebek tárolják. Azonban hiába kutatunk már hosszú ideje sikertelenül az agyban a memória után, még mindig rejtély számunkra, hogy hogyan is működik a memóriánk. Úgy gondolom, ez azért van így, mert az emlékek egyáltalán nem az agyban tárolódnak. Az agy inkább hasonlítható egy televízióhoz, mint egy videó lejátszóhoz.

Egyébiránt a materialisták úgy képzelik, hogy az emlékek az agyban tárolódnak, ezért szerintük minden, ami a lélekkel kapcsolatos, az agyban található. A halál beállta után az agy bomlásnak indul, és az emlékek törlődnek. Ez azonnal megcáfolja a halál utáni életről alkotott vallásos elméletet.

Grál-füzetek: A halálközeli élmények kutatása során megállapították, hogy az érintettek tiszta gondolatokat, emlékeket és tudati állapotot élnek át, miközben agyuk már egyáltalán nem működik. Ez arra utal, hogy a tudat a fizikai testen kívül és az agytól függetlenül is létezhet!

Rupert Sheldrake: Nos, ez az alábbiakra utalhat. Álmainkból is tudjuk, hogy tudatunk testünkön kívül is létezik. Függetlenül attól, hogy emlékszünk-e rá, vagy sem, éjszakánként álmainkban testünkön kívül éljük át a testen kívüliség élményét. A test az ágyban pihen és alszik, míg mi más dolgokkal foglalkozunk "álomtestünkben", mely mindenhol jelen lehet, és mindenhol azt tehet, amit mi akarunk. Úgy gondolom, hogy a halálközeli és az álom közben átélt testen kívüli élmények nagyon hasonlóak. A materialisták azonban mindig azt állítják, hogy minden az agyban keletkezik, még akkor is, ha a halálközeli élmény közben nem aktív, mivel a szív megállt. Véleményem szerint lehet, hogy az agy nem volt aktív, de ha az ismét aktív lesz, előhívja ezeket az élményeket.

(forrás: http://www.o-ws.hu)

Kapcsolódó írás:

Bizonyítékok a telepátia létezésére:

https://dszilvia.blogspot.com/2015/12/bizonyitekok-telepatia-letezesere.html 

Zentai Anna: Nincs kivétel

Minden látszólagos különbség ellenére mindannyian egyek vagyunk!
Nincs olyan, hogy ha az egyiknek rosszabb, akkor nekem jobb. Nincs olyan, hogy dögöljön meg ott ahol van és attól én jobban érzem magam. Nincs olyan, hogy ha neki fáj, akkor nekem attól jobb lesz. Minden különbség csak a látszólagos felszínen van.

Ha azt kívánod, hogy a másiknak rosszabb legyen, ha kárörvendve mosolyogsz azon, hogy neki nem jön össze, hogy ő szenved, fáj, stb. ...akkor nagyon nagy tévedésben élsz. Mert hogy mindannyian össze vagyunk kapcsolva, ugyanabban az egy energiahálóban és bármi, ami az egyikkel történik, az a másikra is hatással van!

Ha a másik lefelé süllyed, akkor az a rezgés téged is lenn tart. Ha a másik felemelkedik, akkor téged is felfelé emel. Ha neki összejön valami és sikert ér el, akkor nálad is kinyílik egy kapu!
Legyen elég az, hogy semmi, de semmi nem véletlen. Minden, ami most történik, már valaminek az okozata. Nem kell mindig tudni, hogy mi miért van - elég, ha itt és most EMBER maradsz!
Kívánhatsz neki rosszat - magadat tartod csapdában vele és hozzád fog visszatérni. Akarhatod látni, hogy neki nem sikerül az, amiben te nem hiszel - ő attól még megélheti azt.

Mindig magamból indulok ki. Így mindig természetesnek veszem, hogy teljes bizalommal vagyok a másik ember felé és életem minden pontján, mindig őszintén tudok örülni mások sikerének és boldogságának. Őszintén! Szívből.

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor álltam a konyha közepén, fülemen a telefon és a barátnőm bejelentette, hogy boldog párkapcsolatban él, amiben minden téren minden tökéletes. Szó szerint ugráltam örömömben! Ugráltam, két lábbal a levegőben és a könnyem is kicsordult az örömtől.
Pár hónap múlva, az én hasonló bejelentésem után azonnal lemondást, elbizonytalanítást kaptam vissza. Nem baj. Végül persze nem lett igaza abban, amit mondott.

Azt sem felejtem el, amikor egy-egy hír kapcsán, ami mások anyagi sikeréről szólt, mosolyogva nyugtáztam, hogy de jó, hogy neki összejött. A másik meg, ott mellettem, szájhúzva fröcskölődött, hogy az a másik nem érdemli meg, bezzeg ő, a tehetségével nem ment eddig semmire, bezzeg az 'ilyenek' kapják mindig... nem szóltam egy szót sem.

Lehet a másikat támadni azért, mert jól csinál valamit és jól érzi magát, pusztán azért, mert nekünk ugyanazt még nem sikerült elérni. Vagy meg lehet állni egy percre és el lehet gondolkodni. Azon, hogy senki nem több, kevesebb, vagy nem küzd és nem fáj kevesebbet a vágyaiért. Senkinek nincs kisebb, vagy nagyobb szíve, legfeljebb az eddig élt tapasztalatok miatt másképp használja. Lehet elgondolkodni azon, hogy neki vajon mi által sikerül az, ami nekünk nem és vajon mit és hogyan tudunk tanulni tőle, hogy nekünk is sikerüljön?

Vagy egyszerűen lehet csak hagyni a világot, éljen mindenki úgy, ahogy akar és észrevenni magunkban azt, hogy bennünk bizony valami nincs rendben, ha valakiben valami zavar, ha mi magunk rosszat kívánunk, vagy teszünk valakinek. El lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért jutottunk el ide, ebbe az állapotba? Vajon mi az, ami ilyen gondolatokat, késztetéseket hozott elő belőlünk? Miért akarunk erővel belenyúlni mások dolgaiba? Miért éreznénk ettől másképp magunkat? Mi szólaltatott meg bennünk irigységet, versengési vágyat, a másikat felülmúlni akarást?

Egyszerűen csak meg lehet látni azt, hogy ha bárki és bármi iránt ellenállásunk támad, akkor a nagy egészet utasítjuk el. Márpedig a világban mindennek helye, oka és célja van. Csak az létezhet a világban, amire a Jóisten áldását adta. Azon túl pedig, a saját életünkkel elég foglalkoznunk.
Az utóbbi napokban ismét tanultam valamit. Tanultam arról, hogy egyetlen egy aprócska, picike rosszindulat is mennyire felesleges és mennyire magának árt vele mindenki. Tanultam arról, hogy időnként meg és le kell védeni magunkat, nem is kicsit, mert a tudatlanság ártani tud (és csak a tudatlanság tud ártani) és erre nincs szükség. Tanultam arról, hogy nem mindig kell magamban keresni a hibát, egyszerűen csak lehet, hogy a másik ember nincs még készen valamire és attól én még élhetek boldogan. Tanultam arról, hogy időnként elzárkózni jó, amíg a másik megküzd magával és ezzel nekem nincs dolgom.

Bőven elég, ha mindenki csak a maga lelkivilágával foglalkozik és ezzel segíti, emeli a többieket is. Ha csak ennyit lépnénk meg, az már csodálatos, nagy, közös emelkedést hozna.

Kérlek téged, aki ezt most olvasod, hogy légy éber minden egyes gondolatodra és rögtön csípd fülön azokat a gondolataidat, amikor valaki másra irányuló, negatív késztetésed születik! Azonnal.

Kérlek téged, hogy engedd el az egészet, úgy, ahogy van és ne akarj miértekre választ kapni, okokat keresni - egyszerűen csak engedd el és ne foglalkozz vele! Ha kell, adj fel mindent és bízz az égi gondviselésben, abban, hogy egy magasabb rendező elv mindent megold! Csak magadra figyelj és a saját boldogságodat teremtsd! Ezzel többet és jobbat teszel, mint gondolnád. Idővel meg fogod kapni a válaszokat mindenre és hidd el, ha most belenyúlnál, azt később, a mögöttes okok tudatában már bánnád!

Mert a "ne árts" törvénye nem csak a puszta cselekvésekre vonatkozik. Hanem arra az energiaáramlatra is, amit a másik felé irányítasz - és aztán hozzád tér vissza."

Zentai Anna

A szeretet rezgése 528 Hz - videó

forrás: Gizella Ancu

Szepes Mária: Az élet örök, halál nincs

Párját ritkító egyszeri jelenség: nem sok van belőle a világon. Intézményeket pótol, lelki elsősegély hálózatot tesz fölöslegessé, már-már bibliai módon gyógyít. Csodatevésnek is nevezhetnénk, amit művel, de egyszerűbb, ha cselekvő szeretetnek mondjuk.

Szepes Mária (1908-2007) emlékére - interjú

A 2007-es évem egy csodával kezdődött. Otthonában fogadott Szepes Mária. Ez a név önmagában fogalom, de azért hozzáteszem, hogy írónő, az ezotéria nagyasszonya. A 80-as években kamaszkorom kezdetén hallottam róla először, és mély érdeklődést váltott ki belőlem. Ki lehet, milyen lehet az az ember, aki írásaival, gondolataival képes megváltoztatni, jobb irányba terelni életeket, és mi lehet az a fontos titok, aminek ő a birtokában van. Kultikus alakot sejtettem meg benne, akinek a léte, munkássága egyetemesen meghatározó. 

A sok hányattatáson keresztül ment, halálra ítélt, majd főnixként újraéledt könyvének első legális kiadása engem is elindított a lelki, szellemi úton, nem is remélve, hogy ez az út hozzá is elvezet, a 89-es kiadású Vörös oroszlánnal a kezemben. A beleírt dedikációja január 12-e óta többször eszembe jut, és olyankor nyugalmas boldogság telepszik rám: Renátának, aki időtlen idők óta fut felém, és most végre ideért. Sok szeretettel öleli a testet cserélgető Szepes Mária. Gyönyörűen beszél, minden mondata fontos üzenet. Olyan sok mindent szeretne mondani, átadni nekünk. A kulcsot szeretné átadni, hogy rávezessen minket, hogyan tegyük jobbá az életünket. Ez magunktól nem megy. Túl zaklatott minden. Túl sok dolog vonja el a figyelmünket. Kellenek a Mesterek, akik önzetlenül adnak nekünk, mint Szepes Mária és Müller Péter is. Figyeljünk rájuk, legyen időnk olvasni őket. 

Nem tudom, hogy szólítsam, Ő Szepes Mária, bár már a 98 éves testében van, Ő az ezotéria nagyasszonya, aki most is úgy ül, egyenes háttal, tiszteletre méltóan, érződik, hogy a szellem uralja a testet, én vele szemben. Mégis maradok a Mária néni megszólításnál.

– Mária néni 98 éves korában is ontja magából a gondolatokat. Egészséges, csak a szeme gyenge, nem lát jól, diktálja az újabb műveit. De ahogy mondja, a harmadik szemével kristálytisztán lát, ami által egy teljesebb, tökéletesebb szemszögből vizsgálhatja a dolgokat. 

– Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom sem tudománnyal, sem művészettel untatni senkit. Eddig 150 könyvem jelent meg, de 200 lesz azután ha már levetem a testemet. Legalább tíz évre való örökség rejlik még nálam, amit megtaláltok, ha már nem leszek itt. Mert fontos, hogy az üzenetek, amik rajtam keresztül életre keltek, eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, ebben a zavaros, veszte felé száguldó világban. Soha nem akartam mást, mint írni. Így, kilencvennyolc évesen is. Az írás az, ami erőt ad, az a tudat, hogy feladatom van, adhatok. Pár éve, egy betegség folytán a halálkapu közelébe sodródtam, de “visszaküldtek”, mert még mindig szükség van itt rám. Versekbe tudtam önteni azt, amit akkor megéltem. Rengeteg versem van, 1925-től írom őket, egészen a mai napig. És csakis azért, mert tudom a halhatatlanságot. Az emberek általában annyira félnek a haláltól, hogy inkább menekülnek őrültségek felé. Pedig nem kell félni. Nagyon rossz erők dolgoznak ma a világunkban. A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell szerelni a gyűlöletet, mert az újabb gyűlöletet és harcot szül, ami sehova nem vezet és lehúz. A szeretet felemel, könnyűvé tesz. Éljünk inkább felfelé. 

Az emberek többsége önző, csak önmagára gondol. Azért dolgozom – írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítségnyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok – továbbadhassam.

– A világ önző, de az emberek vágynak a jóra, a szeretetre. Ezt mutatja az is, hogy Mária néni könyvei a világ minden táján olvasottak. A Szintézis Szabadegyetem amit prof. László Ervin filozófussal indított útjára Mária néni és a Szepes Mária Alapítvány is egyre több követőre talál? 

– Feladatom, hogy felemeljem azokat, akik nem látnak tisztán, de vágynak a fényre. Ugyanakkor természetesen minden ember mágus, azaz birtokában van annak a teremtő erőnek, amellyel megváltoztathatja saját életét. Az önismeret nagyon fontos, ebben jó iránytű lehet a grafológia, az asztrológia, vagy akár a reinkarnációs út megvilágítása. Ez utóbbinak kimondása a Vörös oroszlán című regényem megszületésekor – 1946-ban – nagy vihart kavart. Sok hasonló témájú könyvvel együtt ezt is betiltották. Sőt. Elégették. De hamvaiból feltámadott. Érdekes, hogy néhány évtized elteltével a világ számtalan országában sok kiadást megélt. A vörös oroszlán megjelenése után Hamvas Béla, a nagyszerű író, filozófus, polihisztor, aki akkor könyvtáros volt a Széchenyi Könyvtárban azt írta nekem: “Egy városban vagyunk, nem lehet, hogy ne ismerjük egymást.” Innen indult a haláláig tartó barátságunk és kölcsönös tiszteletünk. Az emberek egyre nagyobb számban értik, hogy ebben a “bolond, ám érdekes” (ahogy az akkori kiadóm jellemezte) történetben mennyi igazság van. Magyarországon egyébként csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg, azóta azonban folyamatosan jelen van az olvasók életében. Ez az én sorsom – nyolcéves koromtól mást sem tettem, mint írtam, de csak nyolcvanévesen váltam elismert íróvá. Nem tehettem mást, ömlött belőlem a gondolat, a szó, és nincs megállás ebben ma sem.

– Mária néninek álmoskönyve is megjelent. Mit gondol az álomvilágról? 

– Az álmokkal csak a pszichológusok foglalkoznak. Pedig életünk harmadát töltik ki, és rengeteg üzenetük van. Ezért írtam az Álomszótárat. Az álom nem ismeri a halált. Ha egy hozzád tartozó meghal, álmodban lehet újra fiatal és beszélgethetsz vele. Repülsz álmodban. Vagy zuhansz. Nyelveket beszélsz. Szellemünknek csak egy része van itt. Ez alól a zsenik kivételek, hiszen ők képességeik nagyobb százalékát tudják a Földön kamatoztatni. Az, aki bölcsen él, tudja, hogy van “kis halál”, ami az éjszakai álom időszaka, és van “nagy halál”, ami a “jelmezünk”, azaz a fizikai valónk elhagyásával indul, és egy hosszabb pihenővel folytatódik. Ezt követi az újraszületés, ami egy új szerep felvállalásával jár a Földön. A szellem törvénye, hogy minden lélek a fejlődésért születik le, azaz minden élet lehetőséget kínál újabb feladatok felismerésére, és megoldására. Éppen ezért nem véletlen, hogy milyen szülőket, családot jelölünk ki magunknak, a környezetünket, külsőnket is mi választjuk, az alapján, hogy mi segítheti leginkább a haladásunkat. Úgy érzem, hogy a jelenlegin túl én még több életben leszek jelen a Földön, és mindkét alkalommal írói szerepet vállalok.

– Még nem esett szó a sok tanítványról, és a sok “rajongóról” akiknek olyan sokat adott és ad. 

– Sokan megkeresnek, és én mindenkinek szívesen adok abból, amim van. Külföldiek, magyarok egyaránt megtalálnak, segítséget, gyógyulást kérnek, tanácsot egy kétségbeejtőnek tűnő élethelyzetben. A mai napig borzasztóan érdekelnek az emberek. De nem kegyetlen kíváncsiság rejlik e mögött, hanem empátiás beleérzés. Nem is lehet élni pszichológia, karakterológia nélkül. Hogy tudsz bánni munkatársakkal, gyerekekkel, egy író hogy tud hiteles figurákat formálni, ha ezeket nem ismeri? Én az embereket önmagukhoz vezetem. Semmi erőszakot nem alkalmazok. Tessék egy könyv, ha tehetem, elé teszem. Sorsszerű, hogy kihez milyen könyvek kerülnek. Véletlen nincs. És függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek. Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belőle a közép. Az aranymetszet. Ami középen van, ami szilárd. Én ott vagyok! Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. Én a mai napig remekül érzem magam, egyetlen gondom az öregség. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.

– Mária néni az élő példa rá, hogy sikerülhet. Sugározza a jót, a biztonságot, a belső harmóniát. 

– Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul. Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.

– Mária néni igazán tartalmas életet él. Elégedettnek, boldognak érzi magát? 

– Rettenetesen boldog vagyok, amikor alkotok. Nekem olyan fantáziám van, hogy égtem, lángolva írtam mindig. Ha valaki azért ír egy művet, hogy bejön e vagy sem, az nem sokat ér, csak ha magáért a dologért csinálja. Akkor születnek remekművek. Ez az átalakítás egyedül az áldozat tüzében mehet végbe. Mert hő nélkül nincs átváltozás, finomodás, fejlődés. Ebben a pozitúrában az én helyett a te, a birtoklás helyett a feltétel nélkül való adakozás, a kapzsi harácsolás helyett a mulandó javakat szétszóró önfeláldozás kerül. Fontosak a mágiák amiket írok, hogy az emberek megtanulják, hogyan ne vegyenek mérgező gondolatokat magukhoz. Semmiképpen ne elfojtással, hanem kis csúsztatással, például másokkal, magasabb rendű dolgokkal foglalkozva. Egy ember soha nem magányos ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni. És ne felejtsétek el: Az élet örök, halál nincs.
(forrás: astronet.hu)

Kapcsolódó írás:
A Vörös Oroszlán története: 

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/05/a-voros-oroszlan-tortenete.html

Előadó: Szepes Mária Örök élet - videó
forrás:We Plants Are Happy Plants

Peller Mariann szerint ez történik a halál után

Dobó Ági a beszélgetésünk elején elmesélte, hogy nem olyan régen veszítette el a nagyszüleit. Először a mamáját, őt pedig rövid időn belül követte a papája is. Amikor Ágival először beszélgettünk erről, épp abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy velünk volt Müller Péter is, a spirituális irodalom élő legendája. Ági úgy fogalmazott, hogy a papája bánatában imádott felesége után ment. Erre Péter a tőle megszokott szelíd határozottsággal csak ennyit mondott: „megengeded, hogy helyesbítsek? Nem arról van szó, hogy bánatos volt a nagypapád, hanem arról, hogy miután a szerelme átkelt, az ő feladata is véget ért itt, a Földön. Egyszerűen lejárt a küldetése vagy az ideje, ha így jobban tetszik.” 

Az, hogy kinek mikor jár le az ideje, kiszámíthatatlan, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik túlságosan korán veszítették el egy szerettüket, most nem fogadják be túl könnyen ezt a gondolatot. Pedig úgy érzem a szívem legmélyén, hogy minden akkor történik, amikor annak meg kell történnie – még ha oly fájdalmas is ez azok számára, akik itt maradnak.

Sok mindent hiszünk, mi is történik a lélekkel, miután elhagyja a testet. Én is sokat olvastam, hallottam ebben a témában, míg összetettem, mint egy színes puzzle-t, az én saját verziómat. Megint csak kénytelen vagyok a szívemre hivatkozni, ugyanis egyre inkább igyekszem úgy élni az életemet, hogy az általa sugallt érzések, megérzések alapján tájékozódjam ebben a fizikai világban. Ezért jó szívvel írom most le, hogy én őszintén, teljes szívvel hiszek abban, hogy az általunk ismert fizikai élet csak egy szigorúan korlátozott játéktér a lelkeink számára, ahol a duális világban, férfi-női szerepekben, jó és rossz párharcában kell boldogulnunk – lehetőségeinkhez képest a legjobban. Abban is hiszek, hogy miután a lélek elhagyta a testet – bár lehet, hogy a változástól, a nagy energiafelszabadulástól vagy a sokktól még nem tudja vagy nem akarja elfogadni, ami vele történt –, előbb-utóbb felismeri helyzetét. Ha nem is magától, hát azon fénytestű „ismerősök” által, akik azért gyűlnek köré, hogy segítsék és minél inkább megkönnyítsék az átkelését.

Miután a lélek elhagyta a testet, előbb-utóbb felismeri helyzetét

Forrás: Shutterstock

Az én hitem szerint a léleknek a leélt földi élete után tisztulnia kell, bármilyen is volt a fizikai lét számára.

A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során. Ilyenkor gyógyítják magukat a lelkek, de úgy tudom, ehhez más fénylényektől is kapnak segítséget. Vannak olyan lelkek, akik nem vágynak rögtön a tisztulásra, inkább a vezeklésre, az önmarcangolásra, mert abban a pillanatban, ahogyan kilépnek a testükből, kitárul a tudatuk, és a szívükön át látják a leélt életüket. Azaz nincs mellébeszélés vagy „magyarázom a bizonyítványomat”, ott, azonnal tudja a lélek, hol és mikor nem hallgatott a szívére – vagy mit tehetett volna jobban, hogy a helyes úton járjon.

Állítólag valamivel később, a lélek mestereivel együtt megvizsgálják a leélt életét, és levonják a következtetéseket: hol tudott élni a kapott lehetőségeivel, és hol szalasztotta el azokat. Ezek a mesterek azonban soha nem szidalmaznak, inkább csak finoman, végtelenül megértően és szeretetteljesen terelgetnek. (Olyan lélek is létezik, aki még ezt is nehezen viseli, mert jobban esne neki, ha valaki jól leteremtené – úgy érzi, inkább azt érdemelné.)
A tanulságok levonása és a regenerálódás után a lelkek lehetőséget kapnak a pihenésre, hogy feltöltekezzenek a következő fizikai létezésük előtt. Majd ha minden újra együtt áll, indul a felkészülés az új életre.

A lélek olyan finom, éteri tisztaságú energia, hogy biztosan „bekoszolódik” a duális világban eltöltött, megterhelő időszak során

Forrás: Shutterstock

Többször hangsúlyoztam, hogy ez az én hitem szerint van így, és ha valamit megtanultam az eddigi Utazás a lelked körül-epizódok beszélgetései során, az az, hogy minden embernek egyedi és megismételhetetlen a hite, ahogyan ő maga is. Senkire nem lehet ráerőltetni semmilyen elméletet, ezért felesleges is győzködnünk egymást a saját igazunkról. Egy a fontos, hogy amiben hiszel, az nagyobb valószínűséggel válik majd valóra. Ha te nem hiszel semmiben, akkor legfeljebb csodálatos meglepetések fognak érni – legalábbis az én hitem szerint...

Peller Mariann

Kapcsolódó írás

Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Dobó Ági:

https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/utazas-lelked-korul-peller-mariann-nal.html 

Túlontúl (dokumentumfilm a klinikai halálról) - 2003 - videó
forrás: ZSUPARTFILM Filmkészítő Produkciós Iroda

A Vonzás Törvényének 12 igazsága

A szavaknak erejük van és ami egyszer kiszalad a szánkon, azt egy következő élethelyzetben visszakapjuk. Én ebben nagyon hiszek.
Van ez a Titok című könyv, még film is született belőle.
Ebben található 12 intelem, tanács, rövidke mondat.
Ez a 12 mondat van nálam kinyomtatva az íróasztalom felett.
Szinte naponta elolvasom őket és ezekhez tartom magam.

A Vonzás Törvényének 12 igazsága:

1. A tiltás létrehoz.

2. A tagadással állítasz.

3. Aminek ellenállsz, az hat rád.

4. Amitől félsz, az bekövetkezik.

5. A teremtéshez tér kell.

6. Ami téged vonz, azt te is vonzod.

7. Amit elfogadsz, attól teret kapsz.

8. Amiről van egy képed, arra képes vagy.

9. Csak akkor kaphatod azt, amit akarsz, ha tudod mi is az.

10. Nem kell, hogy kutass a szeretet után, amikor abból vagy.

11. A karma titka:” Ami körbe megy az körbe jön”.

12. Amit megosztasz másokkal, azt meghálálja az Univerzum.

(forrás: diamonds.cafeblog.hu)

A Titok, Teljes film magyarul:

 https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-titok-teljes-film-magyarul-NwgRlPaRd1bIjz1X

Kapcsolódó írás:
Az ember azzá válik, amire gondol 

 Morris E. Goodman története:

https://dszilvia.blogspot.com/2017/02/az-ember-azza-valik-amire-gondol.html

Hogyan segíthetjük elő gyermekünk spirituális fejlődését?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre megtaláljuk a helyes választ, először is ismernünk kellene önmagunkat, az önismeret magas szintjén kellene állnunk.

Ha ugyanis mi magunk tudattalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy kik vagyunk és milyen céllal érkeztünk ebbe a világba, akkor csakis azon kondicionált elmeminták szerint gondolkodhatunk és cselekedhetünk, amelyre az adott társadalomban szüleink és nevelőink kondicionáltak minket.

Ezeknek a kondicionált elmemintáknak –legyenek bármennyire is különbözőek az egyes kultúrákban- az a sajátosságuk, hogy önmagukat reprodukálják.

Ennek megfelelően olyan emberi másodpéldányokat hoznak létre, akik megfelelnek az adott társadalmon belüli elvárásoknak. Ezek pedig igazodnak és betartják az adott társadalom szabályait és hatékony tagja lesznek az adott társadalomnak. Úgy gondolkodnak, éreznek és viselkednek, ahogy az egy jó állampolgárhoz illik.

Mindeközben persze a kondicionált elmeminták bizonyos mértékű rugalmassága miatt megmarad bennünk a szabad akarat, a szabad választás illúziója.

A kondicionált elmeminták működésével azonosulva aztán úgy érezzük, hogy tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, hogy mit akarunk az élettől és hogyan kell a gyermekeinkkel bánni.

A kondicionált elmemintáink működésének megfelelően csinálunk belőlük aztán mi is másodpéldányokat, elvéve tőlük a lehetőséget, hogy az egyéniségüknek megfelelően fejlődjenek.

Azért tesszük ezt teljesen jóhiszeműen, mert szeretnénk megóvni őket a szenvedéstől és egy jobb világban egy jobb életet szeretnénk biztosítani nekik.

Másodpéldányként aztán ők is megkapják a mi szenvedéseinket, a mi valósággal szembeni tudatlanságunkat. Így nevelik aztán ők is a saját gyermekeiket és csinálnak belőlük szintén másolatokat.

A személyiség felépítése

Ha elő akarjuk segíteni gyermekünk spirituális fejlődést, akkor fel kell ismernünk, hogy ők is -akárcsak mi- vándorként érkeztek erre a Földre, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék az Univerzumnak, hogy rajtuk keresztül emberként kifejezve magát -egyéniségünknek megfelelően- önmaga tudatára ébredjen bennünk.

Ebben kell segítenünk őket, olyan vándorként, aki már előttük jár ezen az úton.

Amikor a gyermekeink megérkeznek hozzánk, még teljesen tapasztalatlanok ennek a világnak a működéséről, nem tudják kifejezni magukat a világban, még nem rendelkeznek azzal az eszközzel, a személyiségükkel, amely segítené őket ebben.

Rendelkeznek viszont egy igen hatékony stratégiával, az utánzással, amelynek a segítségével néhány év alatt felépíthetik azt.

Utánozni pedig bennünket, a környezetükben élőket fognak. Ha mi a kondicionált elmemintáink szerint élünk, akkor ezeknek az elmemintáknak a működését kezdik el ők is utánozni. Így ezek mélyen bevésődnek és ezek az a tudattalan elmeminták fogják alkotni gyermekeink személyiségének az alapjait is.

Ha aztán a gyermekeink meg tanulnak beszélni és kezdik egyre jobban megérteni a körülöttük történő dolgokat, akkor elmélyíthetjük náluk ezt az alapkondicionálást azzal, hogy megmagyarázzuk nekik, hogy hogyan működik a világ és mire kell figyelnünk vele kapcsolatban. Persze ezeket a magyarázatokat már mi is készen kaptuk a szüleinktől vagy a tanárainktól és semmilyen konkrét tapasztalatunk nincs róluk.

Így tehát ezek is tovább mélyítik gyermekeink kondicionálását, akik aztán egyre mélyebben azonosulnak ezekkel a kondicionált elmemintákkal.

Így fejlődik ki gyermekeink személyisége, amely eredetileg arra szolgálna, hogy megjelenítse az ő egyediségüket ebben a világban.

Ez az egyediség azonban mélyen rejtve marad a sok kondicionált elmeminta, hit, elképzelés és azonosulás alatt. Így nem csoda, hogy aztán ők is másolatként élve az életüket teljesen elfelejtkeztek eredeti rendeltetésükről.

Az egyéniség kivirágzása

Tehát csak akkor válhatunk igazán jó szüleivé gyermekeinknek, ha mi magunk már nem másolatok, hanem egyéniségek vagyunk.

Nekünk is azon az úton kell tehát járnunk, amelyen a gyermekeinket szeretnénk elindítani.

Íme tíz tipp, hogy mivel segíthetjük elő azt, hogy gyermekeink ne másolatokká váljanak, hanem az egyéniségük kivirágozzon:

1. ne tekintsük őket a tulajdonunknak, hanem kedves vendégként tekintsünk rájuk, akik a segítségünket és nem az irányításunkat igénylik;

2. adjunk nekik elég szabadságot, engedjük meg nekik, hogy önállóan szerezzenek tapasztalatokat a világban;

3. hagyjuk, hogy egyre több és több dolgot saját maguk tapasztaljanak meg;

4. ne tanítsunk nekik olyan dolgokat, amelyekről mi sem rendelkezünk saját tapasztalattal, hanem készen kaptuk azokat tanítóinktól;

5. tanítsuk meg őket arra, hogy ne fogadjanak el semmit készpénznek csak azért, mert azt egy, a társadalom által tekintélynek kikiáltott személy mondta vagy tette;

6. engedjük őket kételkedni mindenben, amíg saját tapasztalatokat nem szereznek valamiről;

7. segítsünk nekik, hogy szabadok maradhassanak, hogy nyíltak lehessenek minden elérhető tapasztalat számára;

8. osszuk meg velük a tapasztalatainkat;

9. teremtsünk számukra olyan feltételeket, hogy minél többet nevessenek, örüljenek és élvezhessék az életet;

10. járjunk előttük az úton, saját példánkkal mutassuk meg nekik, hogyan kell tudatosan és éberen élni.

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A tudat evolúciója című könyvéből

(forrás: Csendes forradalom-rejtelyekszigete.com)

videó forrás: Pablo Arellano

Zsigray András: Lassulás

Sokszor mondjuk azt, hogy rohanó lett a világunk. Az ember minél jobban megnyugszik, annál jobban lelassul. Minél jobban izgatott, annál jobban felgyorsul. A lassulás, gyorsulás megfigyelhető a légzésen, beszéden, evésen, járáson, és a gondolatáramláson is.

A meditációnak két fő típusa van. Egyik esetben pozitív gondolatoknak adunk figyelmet, másik esetben arra figyelünk, hogy lelassuljanak a gondolataink, megritkuljanak. Amikor hálára gondolunk, amikor értékelünk valamit, valakit, amikor észre vesszük, értékeljük valamiben a szépet, jót, amikor azon gondolkodunk, hogy valamely cselekedetünk, tettünk végett valaki boldog lett, valaki mosolygott, olyankor a gondolataink energiája lassító, nyugtató hatással vannak a testünkre. Így ritkulni kezdnek a gondolatok, elkezd lelassulni az agy, és vele együtt a járás, az evés, a beszéd, légzés.

A másik típusú meditációnál arra figyelünk, hogy lelassítjuk a testünk, megpróbálunk mozdulatlanok maradni, megpróbálunk mélyeket lélegezve lelassítani a légzésünk, és megpróbáljuk megritkítani a gondolatáramlásunk, lelassítani az agyunk. Sok módszert ismer a spirituális világ, legtöbb esetben figyelmünket elvonjuk az elménktől, megpróbálunk kitartóan egyetlen gondolatra figyelni. Például a légzésünk gondolat képére. Vagy a zen buddhizmusban használt pontos ülőpozíció gondolatképére. Ahogy lassulni kezd az ember, úgy egyre lassabb lesz a légzés, percenként egyre kevesebbet lélegzünk, ugyanígy csökken a percenként áramló gondolatok száma is. Végül elérjük az úgy nevezett nirval állapotot, gondolat nélkül maradunk, és szinte eláll a légzésünk.

Ezt a folyamatot jól követi a nyugodt-izgatott duál pár is. Minél jobban lelassulunk, annál nagyobb nyugalom önt el minket. Ugyanígy a feszült-lazult izomzat duál pár is követi a változásokat, minél jobban lelassulunk, annál jobban ellazulnak az izmaink, feloldódik a feszültségünk.

Ha jól meditálunk, akkor teljesen megszűnik a testünk izomzatának feszültsége, mély nyugalom, belső béke érzet önt el minket, és lelassulnak az élettani folyamataink, lelassul és elmélyül a légzésünk, lelassul a beszédünk, járásunk, gondolatáramlásunk.

A rohanó világunkban nagyon kevés időnk van. Amikor szabadságra megyünk, elmegyünk nyaralni, van egy olyan hetünk, ahol nincsenek teendőink, bőven van időnk, olyankor elkezdjük a lassulást. Az időérzékelésünk szorosan összefügg az elmeműködésünkkel, felgyorsítjuk az elménk, az elménk felgyorsulását követi a testünk. Ugyanígy a lelassulását is. Amint van időnk, amint nem kell rohanni, azonnal lassulni kezd az elme, és egész test vele együtt.

Amikor nyaralunk olyankor lassan, ráérősen lépkedünk. A légzést nehéz önmagunkon megfigyelni, nem vesszük észre, de ettől függetlenül légzésünk lassabb, kevesebb belégzésünk van egy perc alatt, és mélyebb. Jól megfigyelhető az evés, kikapcsolt állapotban lassan rágunk, lassan eszünk. Lelassulva gyakran leülünk, és bámuljuk a tájat, környezetet. Van időnk bámészkodni. Lefekszünk a nyugágyba, és sokáig szinte mozdulatlanok vagyunk, pedig nem alszunk. Leülünk a tűz mellé, és sokáig kibírjuk nyugalomban, ellazult testtel.

A hétköznapokban, mókuskerékben is leülünk, viszont hatalmas különbségek vannak. Muszáj nyomkodnod a telefont, vagy a számítógépen nézegetni, keresni valamit, vagy tv-ét nézni, hogy kielégítsd az elméd felgyorsult étvágyát. Hiába főzök egy teát, ültetlek ki a teraszra az erdő szélén, izgatottan szükséged lesz valami tevékenységre, amely gyors. Vagy az elméd szintjén tartod a gyorsulást, sok információ feldolgozásával, vagy gyorsan kell enned valamit, vagy gyorsan kell lépkedned, vagy gyorsan sokat kell beszélned.

Nem csak az a meditáció, amikor padlóféket nyomsz, és leülsz mozdulatlanul. Az is lassítás, ha kimész egy esti sétára, nagyon lassan, ráérősen sétálsz. Ugyanolyan nehéz lesz fékezni a lépteidet, mint arra koncentrálni, hogy figyelmed egyetlen gondolatképhez kösd.

Az esti sétáknál azért könnyebb a lassulás, mert a napi elvégzett feladatok után, kicsit olyan, mintha nyaralna az ember, kicsit ad időt magának. Amint van idő, lassulni kezd az elme, és vele együtt az összes élettani folyamat. Testünk izomzata ellazul, a légzés elmélyül, megnyugszunk. Éjszaka sokkal mélyebben alszunk, nagyobb életerővel töltődünk, másnap több energiánk van. Hétvégén menjünk ki az erdőbe, sétáljunk, túrázzunk, táborozzunk. Rakjunk egy tüzet, és bámuljuk, gyönyörködjünk a látványában, majd gyönyörködjünk a csillagokban. Nagyon sok természetes meditációs módszer van, adjunk egy kis időt magunknak, a többit a testünk elvégzi. Talán.
(Zsigray András)

Beautiful Relaxing Music: "Feelings" by Peder B. Helland- videó
forrás:Soothing Relaxation

Medek Tamás: Az álmokról - hol vagyunk és mit csinálunk, amikor álmodunk?

 

Az álomról

Az álom egy sajátságos tudatállapot, melyben a saját kis asztrál világunkban tartózkodunk. A test pihen, de mivel pihenésre csak neki van szüksége, a lélek ilyenkor is "éli az életét". Álom alatt minden esetben a testünkön kívül vagyunk, a lelket ilyenkor egy 'ezüstszálnak' nevezett energiaszál köti össze a testtel, hogy (ébredés esetén) bármikor egy pillanat alatt vissza tudjon bele térni. Ugyan nem odaát tartózkodunk ilyenkor a szellemvilágban, de tény, hogy valahol félúton a szellemi és a fizikai világ között. Ezért az alvást sok helyen a halál kistestvéreként is szokták emlegetni. 

Az álmodásban válik igazán "kézzel foghatóvá" a gondolataink teremtő ereje. Ugyanis eközben, ebben a kis asztrál világunkban, a gondolatainkkal hozunk létre és tartunk fel valóságokat - ezért is éljük meg azt, abban a pillanatban egyedüli valóságként. Hiszen ilyen értelemben véve az is. Ahhoz hasonlatos, ahogy a nálunk sokkal magasabb szinten lévő (úgynevezett teremtő) lelkek létrehozzák és fenntartják az általunk ismert fizikai világot, valóságot. A mi álombéli valóságunk (is) addig marad fenn, amíg mi azt, a tudatunkkal, a gondolatainkkal fenntartjuk.

Hagyományos álmok

Az álmok túlnyomó többsége hagyományos álom. Tehát a mindenkori lelkivilágunk tükörképei. A mindenkori vágyaink, félelmeink, traumáink, tehát a különböző érzelmeink törnek ilyenkor a felszínre konkrét vagy szimbolikus formában, hogy azok feloldódjanak és a lelkünk megnyugodjon. A lelkünk ilyenkor "ürít", próbálja feloldani azokat az érzelmeinket, gondolatainkat, amelyek így vagy úgy, de az átlagosnál jobban hatnak ránk. A jó öreg, "aludjunk rá egyet" mondás kifejezetten értelmet nyer, ha belegondolunk, hogy mennyi minden is letisztul bennünk egy éjszaka alatt.

Ezen álmaink a tudatalattinkból táplálkoznak, ahol benne van nem csak az, amire tudatosan emlékszünk, hanem az is, amit már régen elfelejtettünk. Bármit is álmodjunk, alapvetően elmondható, hogy abból fakad, amit főként a közelmúltban átéltünk, megtapasztaltunk, de körülményeit, részleteit tekintve benne lehet az egész életünk bármely pillanata.

Nagyon sokan fordulnak álmos könyvekhez, illetve másokhoz, hogy az álmukat megfejtsék általuk. Pedig az álmot mindig kizárólag maga az álmodó fejtheti meg igazán. Hiszen egyedül ő ismeri az életének minden pillanatát, körülményeit, a mindenkori lelki világának folyamatait, a lehető legpontosabban. Az álmos könyvek azon üzenete, hogy konkrét dolgokhoz (tárgyakhoz, személyekhez, stb.) lehet kötni konkrét jelentést, elég tág értelmezésre ad lehetőséget. Valójában sok közüle pusztán megfigyelésen alapulhat, ami nagy általánosságban megállhatja a helyét, de jól tudjuk, annyira mások vagyunk mindannyian! Nincs olyan, amit minden emberre egyaránt rá lehetne húzni. Nincs olyan diéta, ami minden embernek egészséges volna, nincs olyan gyógyszer, ami minden embernek ugyanúgy segítséget jelentene, így nincs olyan álomértelmezés sem, ami minden embernél ugyanúgy megállná a helyét. Másoktól pedig azért várhatunk pontatlan megfejtést, mert nyilvánvaló, hogy nem ismerhetnek teljesen bennünket, csupán következtethetnek mindabból, amit az álmunkból és magunkról elmondtunk. Ezért én mindenképpen azt javaslom, hogy az álmainkat próbáljuk magunk megfejteni. Mindig keressünk párhuzamot, kapcsolódási pontot az álmunk és a valóságban, velünk történtekkel. Különösen fókuszálva arra az érzésre, amely az álom közben bennünk volt, hiszen az az érzés árulja el a legtöbbet arról, hogy mit is jelenthet az adott álmunk. S ha igazán magunkba nézünk, biztosan megtaláljuk az okát, amiért éppen azt álmodtuk, amit. Visszatérő álmok megfejtése különösen fontos, hiszen - amennyiben az negatív érzésekkel párosul - egy folyamatosan, hosszabb időn át fennálló problémára hívja fel a figyelmet, melyet jól teszünk, ha igyekszünk megszüntetni.

Az álmainkat olykor befolyásolhatják az álommal egy időben történő, külső fizikai hatások is. Csak a példa kedvéért, ha odakint dörög az ég, az álmainkban is megjelenhet hasonló hanghatással járó élmény (nem feltétlen égdörgés), ha arra kelünk fel, hogy már nagyon kell wc-re mennünk, könnyen lehet, hogy az álmainkban is pont ezzel szembesültünk, ha álmunkban bármilyen fájdalommal járó hatás éri a kezünket, abban a pillanatban az a valóságban is zsibbadhat, mert elfeküdtük... s még sorolhatnám. Tehát ilyenkor nem az aktuális lelki világunk tükörképeivel szembesülünk, hanem az éppen akkor bennünket ért fizikai hatásokkal. Ebbe a körbe tartozik még némiképp az az eset is, amikor például nagyon tele hassal fekszünk le - persze ez csak azokra érvényes, akiknek megterhelő az esti lakoma. Akkor a testben egy disszkomfort érzet alakul ki, mely rányomhatja a bélyegét az álmainkra is. 

Különleges álmok

Az álmaink egy kisebb részében előfordul, hogy vagy mi lépünk ki a kis asztrál világunkból, vagy valaki belép oda. Az utóbbi esetében ez lehet egy élő vagy már egy eltávozott személy lelke. (Amennyiben élő személy lelke lép be az álmunkba, a legtöbb esetben ő maga - a lelke ezen életére felvett személyisége - ennek nincs tudatában.) Ezen álmok esetében tehát elmondható, hogy aki főszereplője volt ennek az álomnak - rajtunk kívül természetesen -, annak a lelke valójában is belépett az álmunkba. Ezt vagy azért teszi, mert üzenni szeretne nekünk, vagy azért, hogy megnyugtasson bennünket. Az ilyen álmot jól el tudjuk különíteni a többitől, hiszen felkelés után érezzük, hogy rendkívülien mély hatást tett ránk, megtörténtét különösen valóságosnak érezzük, s jóval tovább emlékezünk is rá, mint bármely más álmunkra. Amennyiben egy eltávozott szerettünkkel vagy egy még élő embertársunkkal álmodunk, elsőre nehéz lehet megítélni, hogy valóban az ő lelke látogatott-e meg bennünket vagy az élmény csupán a saját tudatunk, fantáziánk terméke volt. Ugyanis ne feledjük, a saját tudatunk is képes a valósághoz megszólalásig hasonlító, saját valóságot létrehozni. A kérdést segíthet eldönteni, s az előbbi esetnek ismertetőjele lehet például az, ha a bennünket meglátogató személy kifejezetten üzen az álmunkban.

Egyik gyakori formája ezen álmoknak az, amikor közvetlen a halála előtt álmodunk egy adott személlyel. Ilyenkor az történik, hogy a lelke úgy döntött, eljön hozzánk elbúcsúzni.

A legtöbb embernek az álom állapota az az egyetlen tudatállapot, melyben a testétől ténylegesen elszakadva, különösen érzékennyé válik a szellemi világ észlelésére. Így az elhunyt szeretteinkkel való kapcsolatfelvétel legszelídebb módja is eközben valósítható meg. Sok médium kecsegtet azzal a lehetőséggel, hogy általa bármikor és bárki szellemével beszélhetünk. Azonban ez, valójában nincs így. Ha össze is jön a kommunikáció, még az sem biztos, hogy tényleg azzal beszéltünk, akivel szerettünk volna. Valójában az eltávozottak (amennyiben már átkeltek a szellemvilágba) már nem szeretik, ha zavarjuk őket. Ők már más tudatossággal rendelkeznek, nem úgy tekintenek az életre, a létezésre, mint most mi - tehát ezen ne lepődjünk meg, ezt ne vegyük rossz néven tőlük. Ők már tudják, amit az itt élők ritkább esetben is csak sejtenek, hogy senkit sem veszítünk el örökre. Hogy elszakadásunk egymástól csak ideiglenes. Ezért ők nem is úgy élik meg az elmúlást, mint mi. Emellett akad dolguk bőven odaát (értékelik az elmúlt életüket, pihennek, készülnek a következő inkarnációra, stb.), tehát nem helyezik vagy nem helyezhetik a hangsúlyt a még itt élőkkel való kommunikációra. De ahogy fentebb említettem, egy lehetőség adott. Általánosságban elmondható, hogy az eltávozott szeretteink minden gondolatunkat, érzelmünket észlelik, amit feléjük irányítunk, amelyek róluk szólnak. (Ezért is nagyon nem mindegy, hogy miképp emlékezünk rájuk. Ha szeretettel, de elengedve, megnyugodva, akkor ők is boldogok lesznek, ha mély gyásszal, fájdalommal, el nem engedéssel, akkor az számukra is nagyon terhes lesz.) Így ha szeretnénk felvenni a kapcsolatot elhunyt szerettünkkel, akkor lefekvés előtt szóban vagy gondolatban, kérjük meg őt arra, hogy amennyiben szeretné ő is ezt, látogasson meg bennünket álmunkban, amikor annak észlelésére a legfogékonyabbak vagyunk. S ha ő is szeretné ezt, s ha az ő szellemi feljebb valói is megengedik neki, akkor pár nap múlva álmodni fogunk vele. (Igaz, emlékezni csak akkor fogunk rá, ha arra emlékezhetünk, illetve ha arra emlékeznünk kell - ellenkező esetben azt törli a tudatunk. Tehát ez a része a mi, felsőbb szellemi erőinken múlik.) Ne feledjük, semmi sem történik véletlenül, s amin nem tudunk változtatni, az egyetlen út, ha szeretettel és alázattal elfogadjuk. Így ha mégsem jönne össze ezúton a kommunikáció, ne csüggedjünk. Ami a legfontosabb, tudjuk, hogy szerettünk jó helyen van, jól van, hogy csak ideiglenesen vesztettük el, s tudjuk, hogy mi bármikor szólhatunk hozzá, még ha az ő esetleges válaszát nem is érzékeljük.

Amikor mi lépünk ki a kis asztrál világunkból, akkor beszélünk jövő megálmodásáról, vagy még ritkább esetben különböző beavató álmokról, a túlvilágon tett látogatásról, stb. (Fontos megjegyezni, hogy álmainkban sokszor tehetünk látogatást a túlvilágra, ami mégis nagyon ritkává teszi az ilyen átélést, az az, hogy az esetek zömének emlékét törli a tudatunk, tehát reggel nem emlékszünk rá.) Tehát ezeknek a fajta álmoknak a leggyakoribb formája az, amikor kilépve a kis asztrál világunkból, képesek vagyunk érzékelni az idő energiafolyamát, s onnan bizonyos információkat lehívni. (Hiszen a lehetséges jövő már a jelenben is létezik, sőt már leszületésünk előtt is létezett. Bizonyos pontjai fixek, előre meghatározottak, míg mások képlékenyebbek, s a mindenkori döntéseink alapján folyamatosan változnak.) Egyes emberek különösen érzékenyek erre, ők azok, akiknek rendszeresen előfordul életükben, hogy megálmodjanak előre (konkrét vagy szimbolikus formában) olyan eseményeket, melyek később a valóságban is megtörténnek. Azonban olykor-olykor mindannyiunkkal előfordulhat a jövő megálmodása. Néha nem könnyű, de próbáljunk minden esetben nem megijedni az ilyen álmoktól. Ha például álmunkban egyik szerettünk autó balesetet szenved, bármennyire is nehéz, ne keltsen bennünk túlzott félelmet. Egyrészt, nem is biztos, hogy jövő álmodásunk volt, hanem pusztán a félelmeink kivetülése, s a akkor a gondolatainkkal csak rontunk a helyzeten, másrészt a félelemmel magától az isteni gondviselésnek fordítunk hátat, azt feltételezve, hogy bármi is megtörténne, aminek nem kellene megtörténnie.

Ritka esetben előfordul, hogy nem a jövőbe, hanem a múltba, egészen pontosan az előző életünkbe nyerünk betekintést. Ha valakinek például olyan helyszínek jelennek meg álmaiban, melyet biztosan nem ismerhet jelen életéből, s ezen képek rendszeresen vissza is térnek, akkor van rá esély, hogy előző élete emlékei törtek fel eképpen. Véletlenül persze ez sem történik, tehát ha valóban ilyen képek jönnek elő, rendszeresen, az mindenképpen fel kívánja hívni a figyelmünket egy olyan dologra, mely az előző életünkhöz kapcsolódik, s most is aktualitása van.

Az álmaink tehát minden esetben a mezítelen tükörképeink, így érdemes mindig - még a legjelentéktelenebbnek tűnőket is - megvizsgálnunk, amennyiben lehetőségünk van rá, s ha szükséges, változtatni az életünkben azon, amire fel kívánják hívni a figyelmünket.

 

  (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

 

 

Hátborzongató üzenetet hozott az ötször is újjáélesztett nő a mennyországból

Tina Hines amint magához tért, azonnal egy papírt és tollat kért, hogy leírhassa, mit látott a másvilágon.

fotó:© Instagram 

Tina Hines huszonhét percig volt halott, miután otthonában összeesett szívelégtelenség miatt.

Az arizonai asszonyhoz a segítség gyorsan megérkezett, de így is majdnem fél órán át küzdöttek az életéért, mire sikerült visszahozni őt a halálból.

fotó:© Instagram 

– A szemei fennakadtak és forogtak, annak ellenére, hogy már nem lélegzett, és az egész teste belilult. Nagyon furcsa és ijesztő látvány volt – mondta az asszony férje Brian, akinek azelőtt sikerült újraélesztenie a feleségét, mielőtt a mentősök odaértek volna.

Hines azonban nem lett jobban, és ismét összeesett a keringése. Összesen ötször élesztették újra, háromszor otthon és kétszer a kórházban. Amikor végre magához tért, azonnal tollat és egy darab papírt kért, hogy leírhasson egy nagyon fontos üzenetet, mielőtt elfelejti.

A mentősök azonban alig értették, hogy mit szeretne, hiszen a betegük nem tudott beszélni a szájában lévő csövek miatt. Végül mégis sikerült megérteniük egymást, Hines pedig remegő kézzel írta le:

"Létezik"

It's real! – ezt írta le Hines a papírra, amint visszatért a halálból © Instagram

Ennél többet azonban nem tudott a papírra vetni, mert ismét elájult. Az orvosainak ezután szerencsére már sikerült stabilizálniuk a beteg állapotát, és Hines túlélte a szörnyű szívrohamot. Még akkor is emlékezett mindenre, miután magához tért.

– Valóságos volt, létezik a mennyország! Minden annyira színes és káprázatos volt – emlékezett vissza az idős asszony a látottakra.

fotó:© Instagram 

Hines unokahúgát, Madie Johnsont annyira megérintette a történet, hogy a papírra vetett írást magára is tetováltatta, majd megosztotta a történetet az Instagramon. A fotójához több mint 38 ezren szóltak hozzá, és sok kommentelő, akiknek szintén volt halálközeli élményük, állítják, hogy ők is hasonló dolgokat láttak, amíg nem vert a szívük.
(forrás:borsonline.hu)

A Mennyben jártam - videó

forrás:700-as-Klub-YouTube

Isten nélkül nincs gyógyulás

Az intenzív osztályon olyan kevés választja el az életet a haláltól, hogy sok beteg már nem hisz a gyógyulásban. Mások az orvosok szakértelmében, vagy Isten segítségében bíznak, hiszen „nélküle nincs gyógyulás” – jelenti ki Radu Țincu, a bukaresti Floreasca Sürgősségi Kórház főorvosa, akivel az imák hatására történő csodás gyógyulásokról és annak fontosságáról beszélgetett a Ziarul Lumina, hogy a kórházakban legyen pap, aki imádkozik a beteg lelki gyógyulásáért. A fiatal orvos teljes meggyőződéssel állítja, hogy az Istennek mondott imák soha nem maradnak válasz nélkül.

Doktor úr, fontos a pap jelenléte a kórházban, főleg az intenzív osztályon?

Az intenzív osztályon nagyon sok beteg igényli a pap jelenlétét, ami nem feltétlenül jelenti az utolsó órára való várakozást. A pap nem azért van jelen, mert az élet véget ér, hanem, hogy könnyítsen a beteg szenvedésén. Orvosként csak a fizikai fájdalmat tudjuk enyhíteni, de a betegeknek lelki megkönnyebbülésre is szükségük van. A kritikus pillanatokat átélve sok betegnek átalakult az életfelfogása, voltak, akik visszatértek az istenhithez, mások rátaláltak. Sokan megosztották velem a tapasztalataikat, igazi apostolokként beszéltek a hit erejéről. Beszámolóik lényege:”igen, Isten létezik és segített meggyógyulni”.

Úgy gondolja, hogy a testi gyógyuláshoz a lelki átalakulásra is szükség van?

Az intenzív osztályon állandó a küzdelem az élet és a halál között, ez a figyelmünket az orvostudományt meghaladó dolgokra irányítja. Úgy gondolom, hogy az intenzív osztályon dolgozó orvosnak nagyon jó pszichológusnak is kell lennie, hogy érzelmi támaszt nyújtson a betegnek és a családjának. Az itt átélt szenvedés nagyon súlyos, magatartásbeli változásokat is okozhat. Előfordul, hogy a betegek nem akarnak együttműködni, nem fogadják el a kezelést, reménytelenségbe zuhannak és minél hamarabb véget akarnak vetni az életüknek. Mások épp ellenkezőleg, elutasítják a diagnózist. A hozzátartozók még nehezebben viselik el a valóságot. A kezelés lényeges, de az orvos pszichológiai, emocionális bevonódása teszi lehetővé a segítségnyújtást.

Tapasztalt bármilyen átalakulást, akár pszichológiai jellegűt, azoknak a betegeknek az állapotában, akikért imádkoztak vagy akiknek kiszolgáltatták a betegek kenetét?

Azok a betegek, akik vallási támogatást kapnak elsősorban együttműködőbbek. Úgy tudom, az egyház azért szolgáltatja ki a betegek kenetét, hogy a gyógyulást segítse. Gyakran jelen voltam, amikor a család vagy a még öntudatánál levő beteg kérésére a pap kiszolgáltatta a szentségeket. Ezekre a pillanatokra visszagondolva elmondhatom, hogy látványos változások mentek végbe a beteg felépülésében. Voltak, akik csodálatos módon meggyógyultak.

Pontosabban milyen változások álltak be?

A kómában lévő betegek esetében előfordult, hogy habár nem tértek magukhoz a szentkenet kiszolgáltatásakor, hemodinamikai paramétereik jelentős változásokat mutattak. A szívük gyorsabban vert és magasabb lett a vérnyomások. A kedvező vegetatív reakció, mint a szapora szívverés és a vérnyomás növekedése egy kómában levő betegnél valamilyen külső történésre utal. Ezek a változások abban a 40-50 perces intervallumban jelentkeztek, amikor kiszolgáltatták a betegek kenetét.

Létezhet tudományos magyarázat ezekre a változásokra?

Ha szigorúan tudományos magyarázathoz ragaszkodunk, olyan tényezőknek tulajdoníthatjuk a változásokat, amelyeket akkor orvosilag nem észleltünk, de feltevődik a kérdés: mi léphet fel pontosan abban a 40 percben és szűnhet meg, mihelyt kiszolgáltatják a betegek kenetét? Egyértelmű, hogy ha egy beteg paraméterei napokig változatlanok és a módosulás pontosan a szentség kiszolgáltatásakor lép fel, a változás az imának köszönhető.

Előfordultak olyan esetek is, amikor nem csak a hemodinamikai paraméterek módosultak?

Láttam kómában lévő betegeket magukhoz térni a szentségek kiszolgáltatásakor, az ima közben beszéltek a családjukkal és a pappal. Orvosi pályafutásom során voltak olyan pácienseim, akikről az orvostudomány kijelentette, hogy nincs esélyük, de a szentkenet többszöri kiszolgáltatása után, és a családtagok intenzív imáinak hatására megmagyarázhatatlan módon felépültek.

A családtagoknak és a kollégáimnak is többször elmondtam, hogy a tudományon túl létezik az Isten is, aki bebizonyítja, hogy pontosan akkor tévesztjük meg magunkat, amikor meggyőződésünkké válik, hogy az abszolút igazság birtokosai vagyunk.

Sok olyan betegem volt, akiknek a megmentése lehetetlennek tűnt, mégis újjászületve mentek haza. Az orvostudományt mindig ámulatba ejti az Isten ereje. Mi, akik hajlandóak vagyunk észrevenni az Istent, megértjük, hogy sohasem szabad kétségbe esnünk, épp ellenkezőleg, bíznunk kell abban, hogy a gyógyszereken, az orvosi berendezéseken, a tudományon túl, létezik az Isten, aki tud segíteni rajtunk, és aki csodákat tud tenni. Az egyetlen kérdés az, hogy ezt látni akarjuk-e?

Sokan felteszik a kérdést, hogy Isten csak azokkal tesz-e csodát, akik hisznek benne. Önnek mi a véleménye?

Ezeknek az embereknek el kell mondanom, hogy azért nem tapasztalták az isteni beavatkozást az orvoslásban, mert nem voltak figyelmesek, vagy nem akartak figyelmesek lenni, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy Isten nagyon sokszor megmutatkozott nekik, csak annyira aggasztották őket a tudományos, pusztán emberi tényezők, hogy nem vették észre Isten közreműködését. Isten nem fedi fel magát hivalkodó módon, inkább úgy mutatkozik meg, mint egy finom, visszafogott erő. Ha készek vagyunk meglátni a segítségét és érzékelni Őt, könnyen megtehetjük.

Előfordultak esetek, amikor nem hívő betegek gyógyultak meg az imák hatására?

Néhány éve kómában feküdt egy betegem, egy hitetlen nő, aki látványos módon magához tért. Részletesen beszámolt egy álmáról, amelyben egy ismeretlen, papnak látszó férfi átsegítette a kritikus pillanatokon. A kórház kápolnájában a Krími Szent Lukács ikont látva felismerte az álmában megjelenő férfit. Sírva fakadt, rájött hogy amit csak egy álomnak hitt, valójában egy kinyilatkoztatás volt, amelyben megjelent neki Szent Lukács. Részletesen leírta, hogy ez a szent milyen szelídséget, melegséget sugárzott. Ez csak egyetlen eset a sok közül, amelyeknek az intenzív osztályon voltam a tanúja. Ez a személy mindenkinek elmondta, hogy élete legnehezebb időszakában, a kritikus pillanatokban, segítséget kapott Szent Lukácstól, így sikerült meggyógyulnia.

Az intenzív osztály próbára teszi a betegek hitét?

Úgy gondolom, hogy a beteg ember számára sokkal nyilvánvalóbbá válnak a lelki problémák, amelyektől már korábban is szenvedett, de nem vett tudomást róluk. A halál közelsége valószínűleg egy sor belső átalakulást vált ki. A saját határaival szembesülve az ember egyre tudatosabban látja, hogy mit tett és mit szeretne jóvátenni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a pap jelenléte a kórházban nagyon fontos a beteg lelki gyógyulásáért. Lehet, hogy a betegre soha be nem vallott bűnök nehezednek. Az imák hatására a kómában levő betegek arckifejezése is átalakul, derűsebbé válik, még akkor is ha néhányan az élet végéhez értek. De ez a vég felszabadító is. Lenyűgöző pillanat, amikor az intenzív osztályra belép a pap, hogy kiszolgáltassa a betegek kenetét, a családtagok, az orvosok és az ápolók pedig imádkozva körülállják a beteg ágyát.

Ott történik valami, ami meghaladja a tudományt, az orvosi ismereteinket, az emberi megértést. Az Istennek mondott imák nem maradnak soha válasz nélkül.

(Forrás: Ziarul Lumina.ro -Fordította: Zölde Júlia - 777blog.hu)

Szellemi gyógyulás Bruno Gröning által- videó:

 https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/szellemi-gyogyulas-bruno-groning-altal-yIekW7lJ5AyR05mz

Csodagyógyításai egyesek szerint egy felsőbb hatalom kegyelmi ajándéka, mások szerint sarlatánság volt. De a gyógyulások tényét orvosi kivizsgálások bizonyították. Egy forradalom kezdődött el az orvostudományban, de Bruno Gröning szerint a csodás gyógyulások csupán az isteni erő közvetítésének eredményei voltak. 

Part Viktória, Must Péter vntvcsatorna