2024. szeptember 20., péntek

Gellért Ferenc: Mi a szellemtudomány (antropozófia)?


A szellemtudományt, azaz az antropozófiát Rudolf Steiner hozta létre a múlt század elején. Ez egy megismerési út. Módszere ugyanaz, mint minden más igazi tudományé. Tárgya pedig minden létező dolog.


Tisztázzuk először, hogy mi a tudomány! Tudomány az, amely olyan módszert használ a világ és az ember megismerésére, amelyet jól ismerhetünk a 16. század óta kialakult természettudományban.

Mi jellemző erre a tudományos módszerre?

Alapvetően két dolog: megfigyelésen, és a megfigyeltek megértésen alapul.

A tudományos tevékenység megfigyeléssel (észleléssel) kezdődik. Ha valami nem megfigyelésen, észleleti tapasztalaton nyugszik, akkor nem lehet tudomány. Ha tehát van egy gondolatunk, elméletünk vagy ún. modellünk, akkor azt csak akkor lehet a tudományos jelzővel illetni, ha a posteriori jellegű, azaz megfigyelés, érzékleti tapasztalat előzte meg.

Sok minden alapul megfigyelésen, de mitől lesz valamely megfigyelés tudományos? Ennek több kritériuma van. Először is magát a megfigyelést a lehető legnagyobb objektivitásra törekedve kell végezni. Ha lehet, akkor annak körülményeit, (ha ez is alakítható), az objektív megfigyelés végrehajtására minél alkalmasabbá kell tenni. Hogy ez ténylegesen megvalósult-e, utólag lehet róla ítéletet alkotni. De még ha marad is valami kifogásolható a tárgyilagosság tekintetében, a megfigyelés tudományosnak nevezhető, ha a tárgyilagosságra való törekvés egyértelműen megvalósult, de nem vált teljessé.

A hétköznapi életben szokás szerint nagymértékben befolyásolják gondolatainkat, de érzékszervi észleléseinket is szubjektív érzéseink és képzeteink. A tudományban ez nem fordulhat elő. Ettől persze a tudós nem válik érzéketlenné vagy rideggé, és kiszáradt belső élettel rendelkező emberré. Igaz, hogy ilyen is előfordul, de ez nem a tudományos módszer hibája, hanem művelőjéé. A tudományos megfigyelés ismérve tehát a tiszta észlelés, amibe eleinte semmilyen képzet, érzés és szándék nem vegyül. A tiszta megfigyelés mindig előítéletmentes, hiszen csak észlelés, amiben még nem lehet ítélet. Objektív, tárgyszerű is, mert annak adja magát, amit az érzékelő szervei közvetítenek. Önzetlen is, hiszen személyes ügyeit nem viszi bele észleleti tevékenységébe.

A kísérletek során végzett megfigyelések tudományosak, amennyiben a fenti feltételeknek megfelelnek. A kísérlet: tervezett és módszeresen kivitelezett, tudatosan irányított megfigyelésen alapuló kutatás, ahol a kutató a figyelmét eleinte az érzékletekre fordítja, hogy utána ezeket hasonló önzetlenséggel és objektivitással kiértékelje, a gondolkodó és megértő képességét felhasználva. Kísérleteket egyébként bárki végezhet. Nem minden tudatos és tervszerű megfigyeléshez szükséges az ember érzékszervein kívül még más is. A jelenlegi természettudományos kísérleti megfigyelések alatt fizikai eszközökkel és műszerekkel végzett megfigyeléseket értünk, de ez nem jelenti azt, hogy saját érzékelő képességünket ne használhatnánk hasonló módon, mint a fizikai berendezéseinket. Ez, mint látni fogjuk, kulcs a szellemtudomány megértéséhez és jogosultságának belátásához.

Miként beszélhetünk tudományos megértésről vagy megismerésről? Beszélhetünk róla egyáltalán? Természetesen. Amennyiben gondolkodásunkban, a megfigyeléseink feldolgozása, értelmezése során hasonló módon járunk el, mint az azt megelőző észlelési folyamat során, akkor tudományos gondolkodásról és megértésről beszélhetünk. Az ilyen gondolkodás objektív, önzetlen, tudatos és teljes egészében általunk irányított. Felmerülhet a kétely: Van egyáltalán ilyen, amire ez teljes egészében igaz? Mindenképpen lennie kell. Ha nem is teljesen, de a kételkedőben is megvan mindez. A kétkedő saját kételyeit cáfolná meg, amikor valamit mégis igaznak vél. Hiszen az igazság csak megismeréssel érhető el. Akkor mindent, amit ténynek gondolunk, is kételkedve kellene fogadni. Például azt is, hogy van növény, Nap és „én vagyok”. Ha valakit a szubjektivizmusa nem hajszolja illuzionizmusba, akkor bizony néhány dolog létében egészen biztos, hogy nem kételkedhet. Ez a gondolkodó megértésén alapul. Tehát, ha csak a legalapvetőbb dolgokra is, de érvényesnek kénytelen elfogadni minden józan gondolkodású ember, hogy a gondolkodásban képesek vagyunk a tudományos módszer véghezvitelére. A többség mindenesetre a valóság bonyolult és összetett gondolkodó megismerését is lehetségesnek tartja. Mi magunk is ezt az álláspontot képviseljük.

A mai elképzelések szerint kicsit másként szokták leírni a tudományosság jellegét. Többnyire elengedhetetlennek tartják az ismételhetőség és ellenőrizhetőség kritériumának felállítását. Ezzel mi is egyetértünk. Ha valamely megfigyeléshez nem lehet még egyszer eljutni, akkor az nem tekinthető tudományosnak. Természetesen az ellenőrzésnek olyan módja is létezhet, hogy más tárgyakra irányuló észleletek alapján a mi tárgyunkra vonatkozóan következtetéseket vonunk le, ha előzőleg a két tárgy között a logikai összefüggést ki tudtuk mutatni.

Viszont nem érthetünk egyet a mindenáron méréssel, fizikai berendezésekkel való ellenőrizhetőség feltételével, hiszen ez színtiszta előítéleten alapul: azt hiszi, hogy az érzékekkel nem lehet objektív tapasztalatokat szerezni. Ezt azonban minden egészséges ember saját élményei alapján tudja megcáfolni. Rengeteg példát említhetnénk. Például, ha télen kilépünk a meleg szobából a fagyos hidegbe, mi alapján tudjuk, hogy a +20 fokos levegő melegebb, mint a -20 fokos? A hőmérő mérése alapján? Nem. Saját hő-érzékelésünk alapján. A hőmérő csak alacsonyabb és magasabb számértékeket mutat. Hogy azok az értékek a hőre vonatkoznak, csak azért tudjuk, mert a hőmérőt hő-érzékelésünk ellenőrzésére, és számokban való kifejezhetősége miatt megalkottuk. Az ember érzékei nincsenek beskálázva. Nem vagyunk képesek tévedhetetlenül és pontosan megmondani, hogy hány fok van, de ez nem jelenti azt, hogy hőérzékünk becsapna minket vagy, hogy pusztán szubjektív érzeteket nyújtana. S valóban, +20 fokról -20 fokba kerülve a hőre vonatkozó érzetünk a hőmérő által számszerű módon ellenőrzött megfigyeléssé válik. Csakhogy hőmérő hiányában is ugyanolyan tárgyszerű marad hő-érzékelésünk, a hőmérő jelenléte és leolvasása nem befolyásol minket ebben egy picit sem. Tehát a hőre vonatkozó megfigyelésünk, azaz hőérzetünk tudományosnak tekinthető, ha mindent elkövettünk a tárgyilagosság, önzetlenség, tudatosság terén. Nem számít, hogy érzékszerveink nem tudnak számokat jelezni. Az objektív tudományos megfigyelésnek nem elengedhetetlen feltétele, hogy matematikai módon, abszolút értelemben, mértékegységben legyen kifejezve, és mérőeszközökkel legyen hitelesítve.

Biztos, hogy e gondolatmenetünkkel már sokan nem értenek egyet, de csak azért, mert előítéleteik foglyai. Hogy érzékelésünk feltétlenül szubjektív, az durva előítélet. Elismerjük, hogy érzékelésünk folytán sokszor csalatkozunk, de mi ezt sem észlelő képességünknek tulajdonítjuk, hanem a hibás gondolkodásnak. Az érzékelés sokkal objektívebb, mint gondolnánk.

Természetesen előfordul, hogy valakinek az érzékelése valamilyen módon elüt a többi emberétől. Az ilyen eseteket gyakran betegségnek nevezzük. Például a színek területéről értelemszerűen ugyanazt elmondhattuk volna, mint amit a hő-érzékeléssel kapcsolatban kifejtettünk. Ugyanakkor léteznek színtévesztők, sőt színvakok. A színvakok csak a szürke árnyalataiban látnak. Nem látnak színeket. Miként illeszthető be ez a tény a tudományosságról alkotott rendszerünkbe? Nos, a maga területén a színvakok észlelete is objektív. (Mint tudjuk, a tudományos jelleghez ez még kevés!) Ha mi tekintünk az égre, akkor kéknek látjuk, ha a színvak, akkor szürkének. A színvak nem mondja a szürkét pirosnak vagy másnak, és én sem zöldnek. Tehát mindegyikünk azt fejezi ki, amit átél, amit ténylegesen érzékel, átél. Sőt, még a színvak is végezhet a színek területén tudományos kísérleteket, csak éppen saját színmegfigyeléseit azok hiányában nem képes alkalmazni. Mindenesetre a színek tudományos vizsgálatára alkalmasabb a színeket látó tudós, a színvakban pedig – feltételezem – fel sem merül a színek kutatásának vágya.

Ellenvethetné valaki: lehet, hogy a többség látja a valóságtól eltérően a világot, amikor színeket él át, és a színvak látja helyesen szürkének az egyébként is szürke világot. Nos, puszta érzéki megfigyelésen alapuló megismerésünk nyomán ezt valóban lehetségesnek tarthatjuk, de mi még ez alapján sem gondoljuk ezt, hiszen a világ bonyolult. Ráadásul egyéb észlelési módokat is lehetségesnek tartunk, amikkel bizonyosságunk tovább fokozható. Nem valószínű, hogy az érzetek hiánya közelebb vinne a valósághoz, mint maguk az érzetek. Nem valószínű, hogy valaminek a nem-érzékelése alapján meghozott ítélet közelebb járna az igazsághoz, mint az érzékelése alapján meghozott ítélet. A sokoldalú megfigyelés mindig megbízhatóbb, mint az egyoldalú.

Mi van annál, aki a zöld és a piros érzetet fordítva éli át: a zöldet pirosnak, a pirosat zöldnek látja. Nem lehet, hogy a kevés színtévesztő látja helyesen a színeket, és nem a többség? A fentieket értelemszerűen itt is elmondhatnánk, de ennek megválaszolásához tovább kell mennünk. Ki kell mondanunk, hogy bár a megfigyelést tettük minden megismerés alapjává, a megfigyeléssel szerzett érzetek mégsem adják a lényeget. Tehát bár az érzetek elengedhetetlenek, mégsem mondanak semmi lényegeset. Ha a színtévesztő a piros rózsa leveleit látja pirosnak, és a virágját zöldnek, még tudja, hogy rózsáról van szó. A tárgy lényegét, a rózsa mivoltát ő is éppen úgy képes megragadni, mint azok, akik nem színtévesztők. A különböző érzet mindkét esetben megfelelő fogalommal párosul. Tehát az érzet csak a fogalommal együtt válik értelmessé. A különböző emberek érzetei természetesen különbözőek. Mint láttuk, ez nem feltétlenül jelenti az érzetek szubjektivitását, sőt az érzetek mindig objektív tartalmúak, még ha szubjektív átéléssel is jutunk hozzájuk. Csak az érzetek formái, keletkezésük módja és körülményei lehetnek szubjektívek. Objektív észlelése alapján mondhatja a színtévesztő a rózsa virágjáról, hogy zöld, mi pedig saját észlelésünk alapján, hogy az piros. Az érzékelés sohasem csal. A képzelődés csal, de az nem érzékelés. Tehát a színvak a szürkeségben szürke árnyalatokat tud megkülönböztetni, ahogy mi szín-látók színárnyalatokat. Más a szemünk mérési tartománya, azaz a valóság más szeletét látja a színvak és a színeket látó. A színtévesztő a valóság bizonyos részét (piros-zöld) fordítva látja, mint az emberek többsége, de ez a valóság megismerése szempontjából nem számít. Egyedül az a döntő, hogy akármilyen színlátása mellett képes-e megragadni a dolgok lényegét, jelentését, értelmét. E megragadást pedig gondolkodva tesszük, sohasem érzékelve. Ha képes erre,, akkor a színtévesztés vagy színvakság léte nem perdöntő. Csak azért tűnik a színtévesztés fent vázolt módja problematikusnak, mert hozzászoktunk saját érzékelési tapasztalatainkhoz, és ha azzal gyökeresen ellentétes tapasztalattal találkozunk, akkor megoldhatatlannak látszó nehézségnek hisszük ezt, pedig a megismerés lényegét megértve az egész probléma megszűnik jelentősnek látszani.

Ezzel érintettük a megismerés lényegét is, amiről bővebben olvashatunk az ismeretelméletet tárgyaló részben. A mindennapi életben gondolkodva ismerünk meg, ám a tudományos kutatás során a gondolkodást módszeresen is használjuk. A megfigyelés területén a kísérlet is módszeres. A módszeresen azt jelenti, hogy nem csapongva, nem véletlenszerűen végezzük, hanem a valóság megragadására irányulóan, valamely logikát elfogadva, és teljes tudattal.

Az utóbbi évtizedekben a tudományos módszer elmaradhatatlan jellemzőjévé vált az elmélet- és modellalkotás, és annak beválása, előrejelzéseinek vizsgálata, ellenőrzése. Az elmélet- és modellalkotás gondolkodás eredménye. Ha tehát ennek során a gondolkodást a fent jellemzett módon használjuk, akkor a magyarázataink tudományosnak tekinthetőek. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy megfigyeléseink alapján igyekszünk magyarázni a megfigyelt vagy tapasztalt jelenségeket, a magyarázó jellegű elmélet vagy modell jósága, használhatósága pedig a beválásán múlik. Azaz a magyarázat újabb és újabb – múltbeli vagy jövőbeli – megfigyelésekre való alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a valóságot valamilyen szinten helyesen ragadja meg. Ha csak keveset magyaráz meg, akkor nem illeszkedik eléggé a valósághoz, valószínűleg részben vagy teljesen hibás. (Vigyázat, teljesen hibás elmélettel is lehet bizonyos dolgokra értelmes, és valóságnak látszólag megfelelő magyarázatokat adni!) Tehát ha valami tudományos jellegű is, nem feltétlenül igaz. A valóság egy része teljesen másként is kinézhet, mint ahogy jelenleg a természettudományos megfigyelések és modellek, magyarázatok alapján általában gondoljuk. Erre példák hozhatók.

Már csak egy lényeges feltétel maradt hátra, amiről szólnunk kell: a cáfolhatóság elve. Ez azt fejezi ki, hogyha valami elvben cáfolható, azaz falszifikálható, akkor lehet tudományos állítás. Elvben az cáfolható, aminek megcáfolásához léteznek megfigyelési eszközök, azaz hasonló vagy más megfigyelésekkel, de ellenőrizni tudjuk az egyes esetekből általános érvénnyel leszűrt megállapítások megfigyelési alapjait, azután pedig azokat mi is saját tapasztalat alapján tudjuk értelmezni. A falszifikálhatóság feltétele ma már eléggé köztudomású, és lényegében elfogadott. Mi sem vetjük el jogosságát, ám az általunk képviselt szellemtudománnyal kapcsolatban a későbbiekben konkrétabban is vissza kell térnünk rá.

A szellemtudomány megfelel a fent jellemzett tudományos kritériumoknak.

Mi a szellemtudomány? 

Mit jelent a szellem előtag a tudomány szó előtt? Mit jelent ma a természet előtag a természettudomány kifejezésben? Hogy ez a tudomány a természettel foglalkozik, pontosabban a természet azon formáját kutatja, amely az érzéki tapasztalásunk számára anyagi vagy energetikai voltában megmutatkozik. A szellemtudomány nemcsak az anyagi természet, hanem az egész világmindenség megismerését tűzi ki célul. Ezt azonban nem csupán érzéki megfigyelésekre alapozza, mint a természettudomány, hanem elsősorban úgynevezett érzékfelettiekre. Mindig számol az érzékszervi megfigyeléssel és az erre alapozott elgondolásokkal is, de ez nem akadályozza abban, hogy érzékfeletti megfigyelésekkel alaposabban ismerje meg a valóságot. Minél többféle észlelési móddal rendelkezünk, annál több mindenről tudunk valóságnak megfelelő fogalmat alkotni. A színvak magától nem képes fogalmat alkotni a színekről, mert nem érzékel színeket. A kizárólag az érzéki dolgokra irányított megfigyelés alapján nem lehet fogalmat alkotni olyasmiről, amiről a szellemtudomány az érzékfeletti megfigyelések alapján beszél. Viszont ahogy a színvaknak nem lehet elmagyarázni a szín lényegét, úgy a természettudományos gondolkodónak el lehet magyarázni bizonyos érzékfeletti tényeket, hiszen azok nagy része a fizikai világ dolgaiban és működésében megtalálhatók.

Szellemtudomány alatt az antropozófiai szellemtudományt értjük. Nincsenek abban az értelemben szellemtudományok, ahogyan arról bizonyos ezoterikusok beszélnek. Azok valójában nem tudományosan felépített diszciplínák, hanem még a hétköznapinál is slendriánabb módon elért, és gyakran valódi, bár esetlegesen szerzett ismeretek fantáziálásokkal összezagyvált egyvelegei.

- forrás: Gellért Ferenc - megismeres.hu -

forrás: megismeres.hu

Gellért Ferenc 1969-ben született Móron. 
Földmérő mérnök. Antropozófus író és költő. Publikációi az élet legkülönfélébb területét érintik.

- - - - - 

Gellért Ferenc - Bevezetés az Antropozófiába - videó

2024. szeptember 19., csütörtök

Karsay István: Ezüstszál

 

Álmainkban szellemünk szárnyal, szabad. 


Vannak olyan fázisok, amikor nem emlékszünk semmire, mert szellemünk nem tartózkodik a testben, kilépve abból szellemi munkáját végzi, csak egy vékony ezüstszál köti össze a testtel. 

Ha testet bármilyen külső inger éri a szál azonnal jelzi a szellemnek és az pillanatok alatt visszatér. A szellem ezen az ezüstszálon keresztül tarja a fizikai testtel a kapcsolatot és ez a kapcsolat kétirányú. 

Ha az ezüstszál elszakad, a szellem nem vezérli tovább a test funkcióit, ennek hiányában a test működése leáll és elemei visszatérnek a Földanya testébe, az ember meghal.


Sok embert éjszaka álmában ér a halál. Miért történik ez? 

A szellem rendszeres időközönként a Vének Tanácsa elé áll, ahol megbeszélik zajló életét, feladatait. Ha szellem úgy dönt, hogy az anyagi világban marad, akkor emlékek nélkül visszatér a testbe. Ha a szellemi élet mellett dönt, mert földi életét befejezettnek találta, a Tanács eldönti, hogy most azonnal ott maradhat, vagy egy tisztulási (haldoklási) folyamaton keresztül tér vissza a saját szellemi világába. Általában az utóbbi a gyakoribb. 

Természetesen egy baleset is lehet a visszatérés eszköze, mert sokszor halálunk formájával is segítjük a többi társunkat feladatára figyelmeztetni, esetleg felébreszteni benne az „alvó” szellemet!

Én magam is álltam a Tanács előtt. Vannak olyan álmok, mikor engedélyezik az emlékezést. Válaszolni kellett kérdésekre, majd kiértékelték a válaszom. Megállapították, hogy válaszaim tökéletesen összhangban voltak a vállalt feladataimmal és felajánlották az azonnali visszatérés lehetőségét. Ezt családom úgy vette volna észre, hogy reggel nem ébredek fel és az orvosi vizsgálat szívinfarktust állapított volna meg. Én úgy döntöttem, hogy inkább visszajövök, mert olyan jellegű földi vállalásaim voltak, amiket feltétlenül be kellett fejeznem. Költözés előtt voltam, Cégem, melyet vezettem átalakulás előtt volt szintén, fel kellett újítani a vásárolt házat és még sorolhatnám azt a rengeteg dolgot, ami idekötött az anyagi világba. Tudtam, hogy ezek értéktelenek szellemi szempontból nézve, de mások szellemi fejlődését elősegítik, mert biztosítják azt az anyagi hátteret, ami nélkül nehezebb lenne a szellemi valójukkal törődni.

Sok ember nincs azzal az egyszerű dologgal tisztában, hogy a Isteni parancsolatok között miért szerepel a szombati pihenőnap, illetve a heti egy pihenőnap fontossága.

Egy napon a hétből a testnek meg kell adni a pihenést és a szellemnek a fejlődés lehetőségét. A fizikai munka így nem veszi el az energiánkat és gondolatainkat, a pihenő napon a szellemi kincsekre tudunk összpontosítani. Ilyenkor lehet meditálni, imádkozni, szellemi táplálékokat magunkhoz venni. Sétálni, kikapcsolódni, feltöltekezni a természet erejével, tisztulni.

A mostani „pihenő” napomon találtam a Bibliában egy példát, ami azt a kivételes helyzetet mutatta be, hogy az ezüstszál helyreállása még egy oszladozó emberi testet is képes helyreállítani. 
Lázár négy napos halott volt és a teste már oszladozott a melegtől amikor Jézus feltámasztotta. Visszakerült Lázár szelleme a testébe és az ezüstszál újra helyreállt. Vannak kivételes esetek, de ezek ritkán fordulnak elő. 
Az ilyen jellegű csodáknak az a jelentőségük, hogy azoknak az embereknek, akiknek bizonyítékra van szükségük ahhoz, hogy a másik világ jelenlétét megtapasztalják egy ilyen esetben már képesek hinni az Isteni erőben, a megnyilvánulásban, a természetfelettiben. 

Erre példa a mai időben a könnyező, vérző Mária szobrok, stigmák, megjelenések. Sok embertársunknak csak egy kis kinyilatkoztatás kell ahhoz, hogy elinduljon a szellemi úton Istent keresve és megtalálva.

- Karsay István spirituális tanító -

- - - - - -  -

Szellemi valóság belső utazás Teljes videó:

Spirituális valóság - asztráltest - videó

2024. szeptember 18., szerda

Dr Bruce Lipton: Egy esély, hogy megváltoztasd az életed


Dr Bruce Lipton fejlődésfiziológiai biológus, 
akinek a fő kutatási témája az emberi génállomány illetve a DNS.

Míg egy pozitív hit meggyógyíthat, egy negatív hit valójában betegséget okozhat és meg is ölhet.

 Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, hogy hatalmuk van a biológiájuk felett.

Nem a gének áldozata vagy, teremtő vagy.

Valójában az energia, a mező része vagy, az energia szellem és a szellem kvantumfizika!

Ma ez egy élvonalbeli tudomány, az epigenetika, hogy a hiedelmeid hogyan irányítják az életedet.

 Hatalmasabb vagy, mint amit valaha el tudsz képzelni.

Ha meg akarod változtatni az életedet, akkor meg kell hallgatnod a gondolataidat és meg kell változtatnod őket.

Fel kell ismerned, hogy a problémánk elsődleges forrása a saját életünk és ahogyan éljük azt egy stresszes világban.

Te vagy az energia, te vagy a szellem, te vagy a teremtő és ha nem szereted az életedet, akkor megváltoztathatod a hiedelmeid megváltoztatásával!

Ha megváltoztatod a gondolataidat, akkor valójában megváltoztatod a biológiádat.

Ez az epigenetika természete, az életed irányítja a génjeidet, nem a génjeid irányítanak.

- Dr Bruce Lipton -

- - - - - 

Kapcsolódó írás:
Hogyan változtatja meg a sport a DNS-ünket?

- - - - -

Dr. Bruce Lipton - Egy esély, hogy megváltoztasd az életed - videó

2024. szeptember 16., hétfő

A kutyáknak spirituális küldetésük van



A FELTÉTELNÉLKÜLI SZERETET KÜLDÖTTEI


Ők veleszületett médiumok, érzékenyek és képesek a legkülönbözőbb energetikai árnyalatok érzékelésére.

Ha van egy kutya az életedben, tudd, hogy nem véletlenül került hozzád, hanem ő választott téged, vagy te választottad őt, hogy betöltsön egy spirituális küldetést, és a négylábú őrangyalod legyen.

Segítenek megváltoztatni az energiánkat, amikor szomorú napot élünk át, egy ugatással és egy viccel könnyen elfeledtetik velünk a problémáinkat.

Bizonyos kultúrákban mint a kínai, vagy a maja világban, kutya a feltétel nélküli szeretet megtestesítője, aki azért érkezett hozzánk, hogy aktiválja és mozgásba hozza a szeretetet.

A szívvel való élet erejét hozza el.

A hűség, a lojalitás, az elköteleződés és az igazság szimbóluma. Jellemzője, hogy minden és mindenki iránti szeretetben van. A kutyák természetes energiavédők.

Nemcsak a földi síkon, hanem az asztrális síkon is hűséges társak, még álom síkban is.


Elnyelik a "rossz energiákat", amelyeket magadban vagy a környezetedben hordozol, így nagyszerű energia-átalakítók. (Ám ezt a szeretet által teszik, így foglalkoznunk kell velük, legnagyobb szeretetben)

Mindezek mellett igazi terapeuták, akik gondoskodnak az egészségünkről és a jólétünkről, harmonizálják a környezetünket és kiegyensúlyozzák a hely energiáját, amikor látják, hogy az szétzilál minket.

Megnyitják a szívünket, a szeretet befogadására.

A simogatással boldogsághormonokat szabadítanak fel bennünk. Megtanítanak a gondviselő szeretetre.

Kutatások bizonyítják, hogy azok akiknek van kutyájuk 10 évvel tovább élnek és sokkal boldogabbak érzelmileg.

A nyalogatás és a farokcsóválás révén képesek megváltoztatni az energiánkat, így érzelmileg jobban és erősebben érezzük magunkat.

Közvetlen kapcsolati csatornájuk van a szívünkkel, és szeretetjeleket küldenek nekünk, amikor úgy érzik, hogy ez szükséges.

Ha szeretetet adunk ezeknek a csodás állatoknak és gondoskodunk a jólétükről, azzal viszonozzuk e négylábú őrzőink szeretetét.

A kutyák is fejlődő lények, akiknek szükségük van a segítségünkre ebben a folyamatban.

Amikor meghalnak, nagyon gyors reinkarnációs folyamatban részesülnek, mert nem hordozzák azokat a lenyomatokat, amiket mi emberek.

A kutyák legtöbbször visszamennek a korábbi gazdájukhoz, de más formával, színnel, mérettel, fajtával.

Láttam olyan eseteket, amikor örökbe fogadtak egy kutyát és ugyanazok a szokásai és viselkedési mintái voltak, mint a korábbi állatnak, amely a család tulajdonában volt.

A kutyáknak fantasztikus spirituális küldetése van, amellett, hogy evolúciós céllal jönnek erre a világra.

Látják és hallják, azt amit mi nem érzékelünk; megragadják az érzéseinket; érzik az emberek energiáját, a jót és a rosszat egyaránt; hatalmuk van arra, hogy lássák a szellemeket.

Sok olyan esetet láttam, amikor az emberek elveszítik a kutyájukat és napokkal, hetekkel később egy másik kutya bukkan fel a házuk kapujában.

Vannak emberek, akik a kedvencük elvesztése miatt, a mély fájdalom átélése után, úgy döntenek, hogy többé nem szeretnének vállalni újabb kutyust. A veszteség fájdalma miatt bezárják a szívüket és sokszor megkeserednek, mert egy olyan részüket is elveszítik, amely nagyon fontos volt számukra. Ezért én azt tanácsolnám, ha teheted engedd meg, hogy egy igazi érzelmi terapeuta az életed része legyen és ne zárkózz el érzelmileg tőle. Egy eb elvesztését, csak egy másik kutyus tudja orvosolni. A szívsebek legjobb gyógyítói.

Ha van otthon kutyád, becsüld meg, szeresd, bánj vele jól, mert Isten teremtménye, aki számít rád és bőségesen viszonozza figyelmed, mert küldetésük a szeretet.

Lelkük a Nagy Kutya csillagkép egyik csillagáról érkezik a Földre, és a szíriuszi fénylények hozták el nekünk. Isten irántunk érzett végtelen szeretetét hordozzák a szívükben, ezt kódolták a szíriuszi mesterek a lényükbe.

Áldással és szeretettel

- Szerkesztette, fordította, írta: Aysha -

- - - - - - - 

Egy kutya végrendelete - videó

2024. szeptember 14., szombat

Gellért Ferenc: A szellemtudomány viszonya a tudományhoz, valláshoz és művészethez




„Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értem, mely a puszta természeti megismerést éppúgy átlátja, mint a szokásos misztikát, és mielőtt megkísérli a behatolást az érzékfeletti világba, azokat a mindennapi tudatban és a szokványos tudományban még nem tevékeny erőket fejleszti ki a megismerő lélekben, amelyek egy ilyen behatolást lehetővé tesznek.”

„Unter Anthroposophie verstehe ich eine wissenschaftliche Erforschung der geistigen Welt, welche die Einseitigkeiten einer blossen Naturerkenntnis ebenso wie diejenigen der gewöhnlichen Mystik durchschaut und die, bevor sie den Versuch macht, in die übersinnliche Welt einzudringen, in der erkennenden Seele erst die im gewöhnlichen Bewusstsein und in der gewöhnlichen Wissenschaft noch nicht tätigen Kräfte entwickelt, welche ein solches Eindringen ermöglichen.”
(Rudolf Steiner Gesamtausgabe, GA 35)

Természettudomány és szellemtudomány, két egymást kiegészítő diszciplína, pontosabban tudományterület-csoport. A szellemtudomány nem azért született, hogy a természettudomány helyébe lépjen, hanem hogy teljes értékű természettudományunk legyen.

A természettudomány sok területen elért odáig, ameddig fizikai eszközeivel eljuthatott, legalábbis a lényeget tekintve. Sok részletkérdés vár még megfejtésre, de a fizikai módon, a fizikai érzékszervekkel, és az ezek folytatásainak – bizonyos értelemben tökéletesebb érzékszerveknek tekinthető – fizikai mérőműszerekkel a legfontosabb tények nagy része már tisztázódott. A külső tudomány, azaz a természettudomány még további technikai fejlődés előtt áll, de időszerű hogy a természettudomány felfedezései a szellemtudomány felfedezéseivel találkozzanak. A szellemtudományt nem azért adta Rudolf Steiner, hogy önállóan, magára hagyatva működjön a világban, hanem azért, hogy a természettudománnyal karöltve az emberiség haladásán munkálkodjanak. A természettudományt a szellemtudománnyal is lehet művelni, természettudományos módszereit megtartva, sőt egymással karöltve érdemes igazán.

A szellemtudomány a természettudományos kutatási módot alkalmazza a nem fizikai létezők területén is. Elfogadja a természettudomány tudományosságra vonatkozó kritériumait, s ezt a szellemtudományos megismerésben is alkalmazza. Előítéletmentes és objektív tapasztalatszerzésen alapul. Megfigyeléseit a fizikai életben használt éber tudatállapotnál is világosabb tudatállapotban szerzi, és gondolkodva értelmezi, ülteti át – az érzékfeletti világok tényeinek leírásához egyébként alig alkalmas – emberi nyelvre.

A szellemtudomány nagyrészt Rudolf Steiner közléseiből áll, de követői sok területen továbbfejlesztették, részleteiben is kidolgozták, amit ő maga csak nagyvonalakban vázolt fel.

Alapvetően háromféle ellenőrzési módja létezik. A szellemtudományi állítások közvetlenül ellenőrizhetőek, miután szellemi iskolázással megszereztük a megfelelő érzékfeletti érzékelési képességeket. Megállapításainak egy része közvetett módon is ellenőrizhető a fizikai, természeti tények tükrében. Felismeréseinek gyakorlati életben való legkülönfélébb alkalmazásai pedig arról tanúskodnak, hogyha valami ennyire előremozdítóan működik, akkor az nem alapulhat fantazmagóriákon és kitalációkon.

A szellemi, érzékfeletti kutatás során az ember nem fizikai eszközöket használ, hanem lelki és szellemi eszközöket. Elsősorban a fizikai testben életet fenntartó, és érzéseket hordozó erők egy részének szisztematikus átalakításával olyan érzékelő szerveket hoz létre, amiket úgynevezett érzékfeletti érzékelésre használ. Ezek az emberek többségénél nincsenek kifejlődve, ezért nem is érzékelhetnek velük semmit. A szellemtudományos kutatás érzékelő szervei azonban kiképezhetők, létrehozhatók az úgynevezett szellemi iskolázással. A szellemi kutatás eszközei egyrészt az újonnan létrehozott szervek, amikkel az élő és az érző lények világa mint külső és belső szubsztanciális világ megfigyelhető. Másrészt másik eszköze a gondolkodás mint szellemi észlelő szerv. Röviden: az ember szellemi, lelki és életerői a szellemi megismerés eszközei.

Mivel a szellemi-, lelki- és életerőkben kerülnek kialakításra a magasabb megismerés szervei, ezért ezektől nem kívánhatja senki sem, hogy fizikailag észlelhetőek és mérhetőek legyenek. De ilyen eszközök kifejlesztésével mindenki közvetlenül meggyőződhet a szellemi világ valóságáról, és a kikutatott tények valódiságáról. Tévedésekre csak a valóság érzékelése nyomán világíthat rá mindenki. Valamely dolog nem érzékelése nem bizonyíték semmire.

(Ezek a magasabb megismerési eszközök, az észlelő szervek ma csak kevesek számára már adottak, és még számukra is általában jóval alacsonyabb fokon, mint amilyen fokon Rudolf Steinernél működtek, de ők valamilyen szinten máris képesek közvetlen érzékfeletti megfigyelés útján ellenőrizni Rudolf Steiner megállapításait.)

A szellemtudomány nem azt mondja, hogy amiről a természettudomány beszél, az tévedés. A fizikai felfedezések, megfigyelések, kísérletek által feltárt tények a lelki-szellemi kutatás számára is tények. A szellemtudomány nem a világ fizikai részét kutatja, hanem élő, lelki (érző) és szellemi részét, de a fizikai világban is. Ezért állítja, hogy a fizikaiban kutató természettudomány által felfedezett tényeket hivatott kiegészíteni. Felismerése szerint mindennek végső soron szellemi oka, szellemi forrása van. (Szellem mindaz – az anyaghoz nem hasonlítható – szubsztancia és erő-lény, mely a dolgok lényegét okozza és hordozza.) Amit a természettudomány megtalál a fizikai világban fizikailag tapasztalható tényként, azt egy kicsit sem vonja kétségbe. Azt állítja, hogy ez azonban az élet világában másként néz ki. Az érzések világából megint másként fest, a szellemi világban pedig felfedezhető a végső oka és eredete is. Ezek után belátható, hogy a puszta anyagi-energetikai tényekre alapozott gondolati megfontolások, elméletek gyakran hibásak lehetnek, hiszen a valóságnak csak egy kis szeletére, a fizikai világra vannak alapozva. Ha azonban valóban léteznek érzékfeletti észlelési képességek, amikkel maga az élet, a tudat, az átélés, az emberi lélek és a szellem egészen új módon vizsgálható, akkor az ilyen magasabb megismerési képességekkel megszerzett ismeretekkel együtt a valóság feltárása sokkal inkább megvalósulhat.

Bizonyára nehezen befogadható egy a materializmus gondolkodási formáiba szokott embernek, hogyan lehetséges fizikai szervek nélkül is érzékelni, és a gondolkodást is magasabb éberséggel, elevenségében átélni, pedig ez jellemző a szellemtudomány megismerési útjára. Csak így lehet az élet, a tudat és a gondolatok világát közvetlenül tapasztalni, és nem csupán a fizikai kifejeződéseikben. A szellemtudomány által leírt fejlődésen áthaladva a lét magasabb szintjeit is tapasztalni tudjuk. Attól ez még tudomány, hogy nem azt érzékeli, amit a természettudomány. 
A tudományt nem tárgyáról ismerhetjük fel, hanem módszeréről, a módszer pedig ugyanaz, mint amit a természettudomány is alkalmaz. Eszközei nem gépek és műszerek, hanem a továbbfejlesztett, átalakított élő emberi lélek és szellem.

Akinek megvannak a fizikai eszközei valaminek a kutatására, az képes csak ellenőrizni és megismételni a fizikai megfigyelést. Aki nem fizikai laboratóriumban dolgozik, az nem képes semmit sem közvetlenül megfigyelni abból, ami ott zajlik. A legbonyolultabb kémiai és fizikai kísérleteket és megfigyeléseket nem végezhet el mindenki, csak az, aki megfelelően előkészítette magát rá. Hosszas egyetemi tanulmányok, tanulás után juthat oda, hogy bizonyos megfigyeléseket tehet különleges mikroszkópok, távcsövek és vegyi anyagok révén. A szellemtudományban sincs ez másként. Lelki vagy szellemi megfigyeléseket is csak az végezhet, aki megszerzi hozzá a megfelelő eszközöket, a lelki és szellemi képességeket. Ahogy a fizikai és kémiai kísérletezés sem adatik meg mindenki számára, úgy a szellemi kutatás is csak annak, aki arra előkészítette magát. Az előkészítés módja természetesen gyökeresen más, hiszen a lét különböző szintjei is merőben különbözőek. Ahogy a külső fizikai eszközöket előbb létre kell hozni a fizikai és kémiai megfigyelésekhez, éppen úgy előbb a szellemi megismeréshez használható eszközöket is létre kell hozni. Ami egy kémikus számára például a lombik és a borszeszégő, vagy a fizikus számára a mérleg és az ampermérő a fizikai-anyagi világ kutatásában, az a szellemi kutató számára saját átalakított lelki világa a lelki-szellemi világ kutatásában. Az persze tény, hogy önmagunkban új képességeket kialakítani nehezebb, mint a meglévő képességeinket tovább képezni az egyetemeken.

Az antropozófiai szellemtudomány pontosan annyira tudomány, mint például a fizika és a kémia tudománya, csak sokkal átfogóbb.

Könnyen felmerülhet a vád a szellemi kutató tapasztalataival szemben, hogy hiszen ezek a szubjektív tudat által létrehozott fantazmagóriák lehetnek csupán. A mai agykutatás egyértelműen bebizonyította, hogy az agy a forrása minden tudati élménynek, bármilyen érzést és képzetet elő lehet állítani anyagi eszközök segítségével, s ha valaki mégis a tudatában keletkező képeket tartja valóságnak, akkor születhet ilyen állítólagos szellemtudomány, ami nem más, mint áltudomány. – Aki így vélekedik, az vagy nem képes különbséget tenni objektív és szubjektív között, vagy saját tudati tapasztalatait vetíti másokra. Ráadásul keveri az agykutatás tapasztalati tényeit, a hozzájuk fűzött anyagelvű magyarázatokkal. Hogy az agy élményt hozna létre, azt nem tapasztalta és nem mérte ki még senki, csupán azt, hogy az agy működése erősen összefügg az eddig ismert átéléseinkkel…

Mindenre nem tudunk kitérni egy rövid írásban, de néhány fontos szempontot még érintünk. A szellemi világ megfigyelésével szerezhető ismeretek egy része a fizikai világ tényeivel szoros összefüggésben érthető meg igazán. Ezáltal hivatottak az ilyen ismeretek kiegészíteni a természettudományos ismereteket. Sőt, a humán tudományok ismereteit is hivatott megtermékenyíteni, hiszen a történelem eseményei, a társadalmi élettel összefüggő folyamatok is mélyebben megérthetőek egy tágabb és gazdagabb kutatás, tapasztalat és szemlélet által. A szellemtudományban tehát szinte minden tudományterület képviselője megtalálhatja azt, ami által gazdagodhat, és továbbfejlődhet.

Még a vallásos életre is pozitív hatással van. 

Hogyan viszonyul a szellemtudomány a vallásokhoz? 

A szellemi kutatás az egyes vallások alapítóit a valóságnak megfelelően ismeri meg. Látja fejlettségi szintjüket, a korszakot, amelyben felléptek, látja a népet, amelynek befogadóképességéhez igazodott a vallási tanítás stb. Látja a vallások szerepét az ember egyéni, tudati és társadalmi fejlődésében. De azt is látja, hogy az emberi fejlődés szempontjából a legjelentősebb Jézus Krisztus tevékenysége volt, és még ma is az. A történelmet is Krisztus tevékenységének távlatában tárgyalja, mivel a valóság igazi megismeréséhez ez illik. Lényegében minden kereszténységet megelőző vallás Krisztus befogadására készítette fel az emberiséget. Krisztus pedig meghatározó jelenleg is az ember fejlődésében.

Egyébként minden vallás gyakorlása jogosult. A szellemtudomány útján járó szabadon gyakorolja vallását, ha akarja. Lehet buddhista, hinduista, keresztény stb.

A vallások még ma is képesek az egyes ember fejlődését szolgálni. Viszont az is igaz, hogy az emberi fejlődés ott tart, hogy a tradicionális vallások szerepe törvényszerűen csökken. Egyrészt a természettudomány népszerűvé válásából származó materialista érzület elterjedése, másrészt az emberek önálló gondolkodó képességének fejlettsége azt az igényt támasztja, hogy az ember ne pusztán higgyen valamiben, hanem értse is. A szellemtudományban ezért egyre többen fogják megtalálni azt, ami után lelkük mélyén vágynak. Így válik ez a megismerési út egyben a vallás megújítójává is. S ha a vallások intézményei, az egyházak a fejlődés követelményének nem tudnak eleget tenni, akkor valószínűleg híveik száma továbbra is fokozatosan csökkenni fog. A szellemtudomány nem térít semmilyen hit mellett, mert nem vallás. A szellemtudomány a vallásos élet előmozdítója, nem pedig ellensége. Általa a vallásos ember is vallásos életének elmélyülését tapasztalhatja. A nem vallásos ember pedig e sokoldalú megismerés befogadásával közeledik az önálló vallásos élethez. Mert a vallás fő ismérve nem az, hogy intézményesült, s például papok, lelkészek vagy guruk vezetik az embert szellemi eredetének tudatához, hanem az a kizárólag személyesen átélhető lelki hangulat, aminek talán legfőbb jellemzője az egyelőre csak érzésben megragadható isteni, szellemi iránti alázat, hála, tisztelet és áhítat.

Az antropozófiailag orientált szellemtudomány még a művészetek megújítására is alkalmas. Az építészet, mozgásművészet, képzőművészet, zeneművészet, költészet stb. máris élvezi a szellemi gyümölcsöket, amelyeket Rudolf Steiner munkásságából nyert.

A szellemi megismerésben tehát tudomány, művészet és vallás ismét egyesül. Ezeket egykor együtt művelték, de mára szétváltak, pedig összetartoznak. Egyszerűen nem élhetünk teljes emberi életet, ha bármelyik is hiányzik életünkből.

Reményeim szerint mind többen felfedezik az antropozófiai szellemtudományban azt, amit keresnek. Ez a honlap is azért jött létre, hogy eggyel több alkalma legyen az embernek belebotlania abba, ami már 100 éve itt világít a fejlődés egén. Sokan nem érzékelik még a fényét és melegét, pedig az egész emberiség érdekében született.

forrás: Gellért Ferenc - megismeres.hu

- - - - - 

Az antropozófia úttörői - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak

2024. szeptember 12., csütörtök

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

 


Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mondd barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.

- - - - - -

Mike Oldfield - Ascension - Felemelkedés

Késmárki László: Mit tehetünk ma bolygónkért?


20 útmutatás a bolygó tudatosságot elérni szándékozók számára


1. Az élet alapelve: a világhoz való kreatív hozzáállás, az élet és a sors iránti hála.

2. A tükör törvénye: ahogyan viszonyulsz a világhoz, a világ is úgy viszonyul hozzád; amit látsz az emberekben, az emberek is azt látják benned. Mindig emlékezz arra, hogy magad építed és formálod saját valóságod az isteni törvények betartása, működtetése által: a világ egy tükör számodra.

3. Ne állíts túlzott követelést senkivel és semmivel szemben, mivel az ilyen elvárások ellentmondást jelentenek az élettel és a valósággal kapcsolatos elképzeléseid között! Tanuld meg megérteni a valóságot!

4. Légy hálás az életnek azért, amid van, és amit kapsz, mert mindenki annyit kap, amire és
amennyire van elég szívereje! Ne hajszold a rangot, a vagyont, a hatalmat, és legyél képes hálával elfogadni azt, amid éppen most van!

5. Alakítsd át személyiséged úgy, hogy kiszabadulj önző gondolataid, érzéseid és cselekedeteid hatalma (irányítása) alól!

6. Tiszteld a fizikai tested, mint élő struktúrát, amelyen keresztül a környező világ átnemesítése (átlelkesítése) zajlik!

7. Nyerj egyre nagyobb személyes erőt, miközben önmagadon dolgozol, miközben megoldod a problémákat és választ keresel a kérdésekre, vagyis törekszel a tudatosságra! Ne feledd, ha a spirituális átalakuláshoz adott erőt dolgok (tárgyak) megszerzésére, pénzkeresésre fordítják, az elvész!

8. Minimalizáld a szakadékot a tanulás és az élet között, s ne feledd, hogy a világgal és az emberekkel való kapcsolatok jelentik azt a környezetet, amelyben a megszerzett tudásod megtestesül!

9. Ne csüggedj, ha a helyzetek nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd! A helyzetek optimális megoldása személyes erőd (életerőd és teremtő potenciálod) nagyságától függ. Látnod kell azt a pozitívumot, amelyet a helyzetek hoznak, és hálával csordultig telten tovább kell cselekedned!

10. Ne kerüld a cselekvést az esetleges hibáktól való félelem miatt, különben az igazság soha nem fog meglátogatni (soha nem teszi tiszteletét nálad)!

11. Ne félj az önmagaddal szembeni elégedetlenségtől! Ne feledd, hogy ez ösztönzés a fejlődésre! Az elégedetlenségnek azonban nem szabad pusztítóvá és rögeszmévé válnia.

12. Soha ne legyél elégedett fejlődésed már elért fokozatával, hanem mindig fejlődj tovább!

13. Tudatosan vállald a felelősséget saját életedért és lényedért!

14. Tanuld meg, hogy az emberi létezés fő célja a férfi és a női elvek közötti összhang harmonizálása és megteremtése a Szeretet alapján, mindenféle megnyilvánulásukban!

15. A tökéletességet valósítsd meg saját lényed által, és teremtsd meg a harmóniát a lelked és az elméd között!

16. Erősítsd az emberi világot, a valóságot pozitív szándékokkal, pozitív érzelmekkel és konstruktív cselekedetekkel, megakadályozva a romboló gondolatok, állapotok és cselekedetek bejutását a körülötted lévő világba!

17. Használd a szót a teremtés eszközeként, vállalj teljes felelősséget szavaidért, és ne engedd, hogy cselekedeteid eltérjenek a szavaidtól!

18. Mindig emlékezz arra, hogy te vagy a Szeretet energiáinak vezetője (kisugárzója), és amikor a külvilággal kommunikálsz, a tökéletesség és a céltudatosság elvének a megnyilvánulása is!

19. Észleld a világot, a valóságot és a bennük ható erőket olyannak, amilyenek! Tetteiddel fokozd a humanoid erők hatását, valamint alakítsd át emberséggé (egoista tulajdonságoktól mentessé) a nem humanoid energiákat (az Árnyék Erőket)!

20. Szolgálj teljes lényeddel, hogy megerősítsd az életet a bolygón!

- Késmárki László:Az önbeavatás kulcsa Az Élet Mesterének nagy könyve -
Ankh kiadó 2023.

2024. szeptember 10., kedd

Teozófia 1909. Budapest „Egy Krisztusért, illetve Krisztus ellen vívott küzdelem játszódott le itt…”


Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő (részlet)

Csontváry tehát – michaeli-rózsakeresztes inspirációja révén – az új szellemi fény és az éteriség festője akart lenni – az éteri Krisztus prófétája. De szava pusztában kiáltó szónak bizonyult a korabeli Magyarországon. 
Miért? – Mint mondtuk, az Annie Besant és az angol teozófus vezetők, illetve a Rudolf Steiner vezette német szekció (a későbbi Antropozófiai Társaság) közötti szellemi küzdelmek – a Krisztus újbóli eljövetele kapcsán dúló „spirituális világháború” – egyik sorsdöntő csatájára Budapesten került sor, az 1909 pünkösdjén nálunk megrendezett nemzetközi teozófus kongresszuson. Abban az évben, amikor Csontváry az utolsó olajképét, a Tengerparti sétalovaglást festi, majd – tíz évvel a halála előtt – felhagy a festői alkotással. 
Mi történt 1909-ben, a budapesti teozófus kongresszuson? Csontváry festői pályájának lezárulásával összefüggésben az 1909-es budapesti eseményeknek itt csak a meghatározó sajátosságaira tudunk rámutatni, ismét Szergej O. Prokofjev és Thomas Meyer szellemtudományos kutatásaira támaszkodva.

Rudolf Steiner és Annie Besant Münchenben 1907-ben.
forras: wikipedia

Az 1909-es budapesti nemzetközi teozófiai kongresszus „legfőbb jellegzetessége az volt, hogy a Rudolf Steiner és Annie Besant Krisztus-felfogása közötti különbség ekkor vált teljesen nyilvánvalóvá” a Teozófiai Társaság tagjai számára. Ők ketten voltak a kongresszus „vezérszónokai”, s így – Rudolf Steiner szavaival – Budapesten az a különös helyzet állt elő, hogy „két ember két teljesen ellentétes álláspontot képviselt ugyanarról a pódiumról”: 
Annie Besant Krisztus fizikai, Rudolf Steiner pedig az ő éteri „visszatérését”. Ám a szellemtudomány tanításaiból és Rudolf Steiner elmondásából is tudjuk, hogy az igazság nem olyasvalami, amiről az embernek „véleménye” lehet, azzal kapcsolatban nem lehet különböző „álláspontokat” elfoglalni – azt vagy ismeri valaki, vagy nem. Így valójában itt nem két álláspont, nem két „vélemény” állt szemben egymással, hanem a valótlanság állt szemben a szellemi valósággal, az Igazsággal: Krisztus újfajta megnyilatkozásával.

Rudolf Steiner és Marie Steiner

Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner), aki személyesen is átélte ezeket az eseményeket, így jellemezte a helyzetet: „A budapesti kongresszuson tovább folytatódtak Rudolf Steiner és Annie Besant vitái. Rudolf Steiner világosan felismerte, hogy azok az utak és módszerek, amelyekre Adyarban [a Teozófiai Társaság indiai központjában] rátértek, összeegyeztethetetlenek a nyugati rózsakeresztes-krisztusi ezotéria útjával.” Szergej Prokofjev ehhez hozzáfűzi, hogy „minél inkább feltárultak Rudolf Steiner előtt az ezoterikus kereszténység titkai, annál erősebb lett az ellenállás is ezzel szemben, Annie Besant és közvetlen környezete részéről. S mivel nem állt módjukban megcáfolni a rózsakeresztesek bölcsességét, ezért az Annie Besant és Charles Leadbeater mögött álló okkult erők egy végső, mondhatni kétségbeesett eszközhöz folyamodtak: elhatározták, hogy úgy győzik le a nyugati-rózsakeresztes ezotériát, hogy egy hamis messiást állítanak szembe vele.” 
– Ezt többszöri próbálkozás után a brit teozófus vezetők végül a már említett indiai fiúban, Krisnamurtiban vélték felfedezni, s ekként állították őt a világ elé. Ám Edouard Schuré francia író és teozófus, aki 1916-ig Rudolf Steinerék közeli barátja és munkatársa, s több misztériumdráma szerzője volt, ezt úgy fogalmazta meg, hogy az egész Krisnamurti-ügy „valójában nem más, mint Adyar válasza a nyugati, keresztény-krisztusi ezotéria újjászületésére, s meggyőződésem, hogy e nélkül sohasem hallottunk volna a Krisnamurtinak nevezett eljövendő prófétáról.” 
Szergej Prokofjev végül a következő szavakkal zárja nagy ezotériatörténeti művének a budapesti teozófus kongresszusról és annak következményeiről szóló fejezetét: „Krisnamurti színre lépésével azonban egy olyan folyamat vette kezdetét a Teozófiai Társaságban, amely nem csupán a társaság további hanyatlásáról, hanem valami sokkal rosszabbról tanúskodik: arról, hogy a Teozófiai Társaság ettől kezdve a Krisztus-ellenes (antikrisztusi) erők eszközévé vált.”

„A kongresszus lényeges döntései azonban nem a nyilvános vitákban születtek meg, hanem a résztvevők szívében, s teljes titokban, Annie Besant és Rudolf Steiner utolsó beszélgetéseiben.” – Budapesten, e közép-európai „kompország” fővárosában találkozott ugyanis utoljára egymással a keleti és a nyugati ezotéria e két fő képviselője, az 1907-es müncheni teozófus kongresszustól kezdve külön működő két ezoterikus iskola vezetője. „Marie Steiner, aki tolmácsként vett részt ezeken a zártkörű megbeszéléseken, A Krisztus-impulzus és az Én-tudat fejlődése című Steiner-ciklushoz írott előszavában így foglalta össze e megbeszélések eredményét: 
»Annie Besant egy Krisztus-ellenes áramlat eszközévé vált. 1909 nyarán, Budapesten Rudolf Steinernek azt kellett mondania neki: útjaik belsőleg elváltak. Ez a beszélgetés volt a kiindulópontja a később bekövetkezett külső szétválásnak. Egy Krisztusért, illetve Krisztus ellen vívott küzdelem játszódott le itt«” – Budapesten, 1909-ben. 
„Egy olyan teozófia, amely nem képes megragadni a kereszténységet, az új Krisztus-impulzust, a jelenkor számára teljesen értéktelen” – mondta 1910-ben Rudolf Steiner.

Az 1909-es budapesti teozófus kongresszusnak volt még egy meghatározó sajátossága, nevezetesen, hogy a két évvel korábbi, 1907-es müncheni teozófiai kongresszussal ellentétben – melyet a Rudolf Steiner vezette német szekció rendezett, mégpedig a valódi modern szellemtudományból fakadó új művészeti impulzus, illetve a tudomány, művészet és vallás korszerű újraegyesítésére irányuló törekvés jegyében – az 1909-es budapesti kongresszust nem a német szekció, vagyis nem a későbbi antropozófusok, hanem angol és magyar teozófusok rendezték – méghozzá egy egészen más szellemiségnek a jegyében. 
„A müncheni kongresszus szakított az addigi teozófiai hagyományokkal”, és Rudolf Steiner és munkatársai révén „ott valami teljesen új impulzus jelent meg. Ezt azonban a budapesti kongresszus nem vitte tovább. Itt úgy folytatták, mintha a müncheni kongresszus nem is lett volna.”
„A budapesti rendezvény egész jellege idegen volt attól, amit Rudolf Steiner két évvel korábban Münchenben kezdeményezett. Budapesten nem tudott érvényesülni az a művészi atmoszféra, amelyet a korszerű teozófiai munka számára megfelelő alapként Rudolf Steiner Münchenben létrehozott.”

Rudolf Steiner az 1907-es müncheni teozófus kongresszus után – ahol az általa képviselt nyugati, és az Annie Besant vezette keleti ezoterikus iskola különvált egymástól – választás elé állította tanítványait: döntsék el szabadon, hogy melyik iskolához akarnak tartozni. Ekkor mondta Rudolf Steinernek Ita Wegman, aki karmikusan is az ő legjelentősebb tanítványa volt: „Én Önnél maradok.” A magyar teozófiai mozgalomnak és az egész hazai szellemi életnek is a nagy tragédiája, hogy a magyar teozófus vezetők ezzel szemben a másik iskolát választották, vagyis a magyar teozófusok – néhány kivételtől eltekintve – nem a Rudolf Steiner által képviselt korszerű krisztusi ezotéria (az antropozófia) útját választották, hanem a teozófia angol irányvonalát, s a Kelet Csillagát propagáló brit teozófus vezetőket követték: a Magyar Teozófiai Társulat tehát a Krisztus-ellenes erők eszközévé vált Annie Besant oldalán vett részt e sorsdöntő spirituális küzdelemben. S így a magyar teozófusok túlnyomó többsége e 20. század eleji „szellemi világháborúban”, az éteri Krisztusért, illetve az éteri Krisztus ellen folytatott küzdelemben az utóbbi oldalon állt: az új, korszerű Krisztus-megnyilatkozásnak ellenszegülő, Krisztus-ellenes erők oldalán.

Az 1909-ben nálunk megrendezett teozófus kongresszusról, Buda-pestről terjedt tovább Európában a „Buddha-pestis”, a Krisztusról mint „világtanítóról”, mint újraszülető bódhiszattva-lényről szóló buddhisztikus teozófiai téveszme.

Ám a helyzet sajnos ennél is súlyosabb: a magyar teozófus vezetők ugyanis nemcsak hogy rossz oldalra álltak e szellemi küzdelemben, de 1909 pünkösdjén, Budapesten – noha nem ők maguk, de az ő közreműködésükkel, az általuk megrendezett teozófiai kongresszuson – egy okkult támadást is végrehajtottak Rudolf Steiner ellen, mint az újfajta Krisztus-megnyilatkozás képviselője ellen. Ennek a támadásnak itt két összetevőjére tudunk röviden rámutatni. Egyrészt Alan Leo angol teozófus és asztrológus, Annie Besant közeli munkatársának segítségével megpróbáltak visszaélni Rudolf Steiner születésének pontos időpontjával. Másrészt a brit teozófus vezetők egy kecsegtető, ám valótlan múltbéli inkarnáció „felajánlásával” egy „kicsinyes, okkult alkut” akartak kötni Rudolf Steinerrel: megpróbálták „megvesztegetni” és elhallgattatni őt a Krisnamurti-ügyben, s így egyfajta okkult csapdába akarták csalni őt. Rudolf Steiner hét évvel a Budapesten történtek után, egy berlini előadásában utalt erre az esetre, és a közte és Annie Besant között lezajlott budapesti megbeszélésekre: 
„1909-ben Budapesten történt, hogy kompromisszumot akartak kötni velem, mert akkoriban az volt a szándékuk, hogy Krisnamurtit nevezik ki Krisztus hordozójának. Ezért egyfajta alkut akartak kötni velem: hajlandóak lettek volna elismerni engem János evangélista újbóli megtestesülésének. Kineveztek volna „Jánosnak”. És teozófus körökben ezt el is fogadták volna, és ez ott dogmává is vált volna, ha belementem volna ezekbe a csalásokba. Én azonban azt mondtam Mrs. Besantnek: szó sem lehet róla, hogy valaha is bármi mást képviseljek egy okkult mozgalomban, mint ami összefüggésben áll a német kultúrával, csakis a közép-európai német kultúrával” – mondta Rudolf Steiner.

Ő, aki ekkor már régóta tisztában volt a saját karmikus életútjával és korábbi földi megtestesüléseivel, a fehér páholy beavatottjaként természetesen nem fogadhatott el egy valótlan karmikus közlést a teozófus vezetők részéről, sem mások, sem a saját maga karmikus múltjával kapcsolatban, s nem hagyta magát „megvesztegetni” – Rudolf Steiner nem sétált bele ebbe a „okkult csapdába”. Hiszen éppen az ő szellemi kutatásaiból tudjuk, hogy a János evangélium és az Apokalipszis írója egy másik magasrendű individualitás, egy másik emberiségvezető volt: az, aki korábban a salamoni templom föníciai építőmestereként, az idők fordulóján az Úr „szeretett tanítványává” váló betániai Lázárként, a középkorban és az újkor hajnalán pedig Christian Rosenkreutzként, a rózsakeresztes áramlat vezetőjeként tevékenykedett. S később az ő exoterikus reinkarnációja volt a „Rákóczi mester”-ként vagy „magyar mester”-ként is emlegetett Saint-Germain gróf.

Szergej O. Prokofjev 2009. május 29-i budapesti előadásában elmondta: „Ami száz évvel ezelőtt Budapesten történt, annak óriási, világtörténelmi jelentősége volt. Itt történt a szétválás (Annie Besanték és Rudolf Steinerék, a teozófusok és az antropozófusok, a Krisztus-ellenes és a Krisztus-párti erők között). De Rudolf Steiner itt nem állt egyedül. Két mester állt mögötte. Ő maga mindkettőtől tanult ifjúkorában. Egyikükkel Bécsben találkozott, a Műszaki Főiskolán. Egy kép is van róla: a mester egy magyar nemes öltözékét viseli. Magyarországnak egészen különleges kapcsolata van Christian Rosenkreutzcal. De a másik mester is ebben az országban volt (vagyis a történelmi Magyarországon). Egyszer megkérdezték Rudolf Steinert Jézus mesterről (Zarathusztráról), hogy kapcsolatban áll-e vele, és hol van ő most. Rudolf Steiner azt felelte, hogy a Kárpátokban él, és szellemi kapcsolatban van vele. Ezzel állhat összefüggésben Rudolf Steiner 1889-es – Budapesten és Szegeden keresztül tett – erdélyi útja, nagyszebeni látogatása. Egy Goethéről tartott előadás mellett Rudolf Steiner valójában azért vállalkozott erre az útra, hogy fizikailag is találkozhasson ezzel a másik mesterrel. Ahhoz ugyanis, hogy később szellemi összeköttetésben állhasson vele, jelentős segítség, ha előzőleg fizikai kapcsolat is volt kettejük között. – Tehát mindkét mester összefüggésben állt Magyarországgal, illetve az Osztrák–Magyar Monarchiával.”

Magyarország és a magyar főváros szellemtörténetéhez, Budapest spirituális történelméhez ugyanakkor az az okkult támadás is szorosan hozzátartozik, melyet Rudolf Steiner ellen, mint az újfajta Krisztus-megnyilatkozás hírül adója ellen próbáltak meg elkövetni a nálunk megrendezett teozófus kongresszuson, 1909-ben. Nyilván ennek is nagy szerepe volt abban, hogy Rudolf Steiner ekkor járt utoljára Budapesten, s minden bizonnyal Magyarországon is.

Az 1909-es budapesti teozófus kongresszuson történteknek súlyos, sőt katasztrofális következményei voltak nem csak a magyar teozófiai (majd a hazai antropozófiai) mozgalom fejlődésére, hanem Budapest és egész Magyarország 20. századi sorsára. Ezek a következmények 1909 után hamar megmutatkoztak (1919 …), s mindmáig erőteljesen hatnak.

- Korcsog Balázs -

forrás: novalis.hu

Érdekesség még a fenti íráshoz:

Blavatsky 1891-ben bekövetkezett halála után a Teozófiai Társulat irányítását az okkultisták újabb nemzedéke vette át, az élükön Annie Besanttal és Charles W. Leadbeaterrel, akik ugyancsak járatosak voltak a keleti tanokban és szembementek a kereszténységgel.
Amikor Blavatsky-t 1891-ben örök nyugalomra helyezték, egy Rudolf Steiner nevű osztrák fiatalember éppen megkapta a doktori fokozatát. Később Steiner kapcsolatba került a teozófiával és Annie Besant kinevezte a Német Teozófiai Társulat főtitkárává.
Annie Besant vezetése alatt a teozófia határozottan a vallás felé fordult. Egy indiai fiatalban, Krisnamúrtiban találta meg az új Messiást (vagy Mestert) és létrehozták a Csillag Rendjét, hogy ne csak a Társulat tagjai, hanem bárki csatlakozhasson a fiatal mester követőihez. Besant Krisnamúrtit Isten megtestesülésének tekintette. Krishnamurtit keleten mint Buddha megtestesülését, Európában pedig mint Jézus második eljövetelét tisztelték, ami szakadáshoz vezetett a Társulatban.
Steiner nem tudta elfogadni Krisnamúrti istenségének elképzelését, és amikor visszautasította Keresztelő János reinkarnációjának szerepét is (hogy ő maga legyen az), Besant kizárta őt és a egész német ágat a Teozófiai Társulatból. Steiner ezután megvetette az antropozófiai mozgalom alapjait.
1929-ben egy sor spirituális élmény hatására Krisnamúrti visszadobta a krisztusi istenség szerepét, és úgy határozott, hogy pártatlan utat fog követni. Feloszlatta a Csillag Rendet is, bár nyíltan soha nem mondta ki, hogy nem ő a Mester. A lépésre válaszul a Teozófiai Társulat megszakított vele minden kapcsolatot (ám eközben tagjai egy részét is elvesztette, mert azok szimpatizáltak Krisnamurtival). A Teozófiai Társulatban zűrzavar tört ki, amin később sem tudtak teljesen úrrá lenni.

- forrás:wikipedia -

- - - - - - 

Snatam Kaur: Mul Mantra - videó

A Mul mantra egy gyökér mantra, amely felépíti a spirituális alapot. Ez a mantra kreativitásunkra, teremtő erőnkre hat és a Teremtő Létezéssel, saját sorsunkat helyezi harmonikus, együttműködő viszonyba.

2024. szeptember 8., vasárnap

Makovecz Imre: Szentlélek templom, Paks


Makovecz Imre által tervezett, a Szentlélek tiszteletére felszentelt római katolikus templom lenyűgöző épülete, a XX. század organikus építészetének kiemelkedő alkotása. 

"Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása" - írta honlapján Makovecz Imre

A templom a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával hírnevet szerzett a városnak és tervezőjének. Az alkotó az ősi szimbólum, a magyar forma- és hitvilág jelképeit ötvözte a keresztény hagyományokkal. 

Makovecz Imre (1935-2011)

A paksi római katolikus egyház 1987-ben adott megbízást a tervezésre. Az alapkőletételre 1988. pünkösd ünnepén került sor, és 1990. június 3-án, pünkösd vasárnapján a pécsi megyés püspök szentelte fel a templomot. Ekkor szólalt meg először a templom közel három mázsás harangja. 

A 361 m2 alapterületű, 300 fő befogadására alkalmas templom a templomkerttel együtt 1991 karácsonyára készült el.
A lakótelep lábához érve az Újtemplom utcán haladva már messziről látható a harangtorony az ég felé törekvő három kecses csúccsal. A legmagasabb pontján, 34 méter magasan, középen a kereszt, a másik kettőn az aranylóan csillogó nap, és az ezüstös hold található. 
Ahogy közeledünk, és elhagyjuk a falusias hangulatú családi házakat számtalan kérdés vetődik fel bennünk. Vajon miért itt építették fel? Miért nem a dombtetőn, közelebb a tulipános házakhoz? Mi volt akkor? Ennek is megvan a története...

A templomot körbejárva, minden nézetből különleges látványt nyújt, kicsiny mérete ellenére monumentálisnak hat. Az épületszobor mintha a földből tört volna ki. Ez a hatás a templomhajót körülölelő földtöltésnek köszönhető. 






A templomhajó egy felfordított csónakra, hajóra emlékeztet, az épület hátsó része, mintha egy fej, egy arc lenne két nagy szemmel. A hármas templomtorony külön áll a templom test előtt. A templom bejáratánál kétoldalt egy-egy angyal áll őrt, a világosság és a sötétség angyala. A toronylábak között áthaladva a templomhajó bejáratához érkezünk. 


A belső térbe lépve a különleges, szív formájú felülvilágítón beszűrődő fény és a magasba ívelő fagerendák váltanak ki sajátos élményt. A hajlított melegszínű faszerkezet ölelésében „jurták” rejtik a keresztelő kutat. 

A belépő e térben úgy is érezheti, mintha emberi bordák vennék körül, térben a szív helyén a fehér kőoltár áll, mögötte pedig a feltámadó Krisztust a kiterjesztett szárnyú angyalok kísérik az égi fény felé.


Szentlélek-templomban -videó
forrás: saját felvétel


 Az oltár helyén a legmagasabb a belmagasság. Az egymással szemben hegyesszögben elhelyezett padsorok is az oltár felé vezetnek, irányítják a figyelmet. A templom kialakításának alapgondolatáról így vall a tervező: 
"Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Ez a jel (S) a magyar népművészet alapjele, de megtalálható eurázsia számtalan területén, a kelta, szkíta hatás alatt álló vidékeken is. Az alaprajz két szimmetrikus helyzetű S-szimbólumból áll. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a világosság-sötétség, férfi-nő, nap-hold, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség, a másik oldalon a világosság angyala. Ebből az ellentétből kell megszületnie a kereszténység Androgyn gondolatának, Jézus Krisztusnak, kinek szobra középen, az oltár felett áll."

Makovecz Imre a népi építészet korszerű felhasználásáért Ybl-díjat kapott. Magát organikus építésznek vallja; hiszi, hogy az ember és az őt befogadó épület között harmonikus viszonynak kell lennie, és épületei az emberre hasonlítanak: szemük, szemöldökük, orruk, koponyájuk van. 
A templomépítés úgy ment végbe, mint Makovecz más közösségi épületeinek az építése. Ezt Makovecz így hangsúlyozza: 
"Nem mindegy, hogy akiknek épül a templom, részt vesznek-e ebben a dologban, milyen események zajlanak le, amíg épül az épület, beleépül-e annak a közösségnek az energiája, figyelme, akarata, reménye, hite abba az épületbe vagy sem. Egy épület nem akkor kezd funkcionálni, amikor kész van, és az emberek belemennek, hanem amikor az épület megépítésének a gondolata fölvetődik."


Az épületszobor közadakozásból épült, paksi és más magyar hívők, német, svájci, osztrák segélyszervezetek és egyházmegyék, köztük a müncheni érsekség, a Pécsi Püspökség, az Állami Egyházügyi Hivatal, Paks városa, a paksi atomerőmű adományai tették lehetővé az épület megépítését. A Szentlélek templom építésén mintegy 3000 munkanapot dolgoztak a paksiak az építkezésen fizetség nélkül. A templomba mintegy 200 köbméter faanyagot építettek be. A kupolák fapillérei a Pécs melletti Árpádtetőről, a templom nyolc faoszlopa és tornya Sopronból való. A nagyobb hajlított szerkezeteket a Somogy megyei Csurgón gyártották le, a kisebbeket egy dunabogdányi asztalos készítette.
Az összes ácsmunkát Nyíri Sándor fóti ács és társai végezték. Az üvegezés Varga János budapesti üveges keze munkáját dicséri. A templom keresztelő-medencéit és gyertyatartóit kelenföldi kőfaragók készítették. Az oltár anyaga Siklósról való, melyet Pupp Sándor paksi kőfaragó csiszolt. A tabernákulum Kern István paksi asztalos munkája. A templom berendezésének terveit Mezei Gábor belsőépítész készítette. Ennek alapján készültek vörösfenyőből a padok, a székek és a gyóntatószék, melyeket Lendvai János nagydorogi és Nagy Gábor cecei asztalosok gyártották le. Az orgona készítője Albert Péter miskolci orgonaépítő, az orgona hangsugárzóit az oltár mögötti fapillérek takarják. A templom mögötti téren álló 5,5 m magas és 2,4 m széles Corpust Schmidt Ferenc és Jantner János lakatos, bádogos mesterek készítették.
A feltámadt Krisztus szobor, és a két angyal Péterffy László szobrászművész alkotásai. A szentlélek hét ajándékának jelképeit Péterffy Gizella festőművésznő készítette. A templom a kiváló akusztikájának köszönhetően rendszeresen tartanak koncerteket.

- forrás:kitervezte.hu -

- - - - - - -

„Fontosabb felismerni, hogy minden Makovecz-ház mögött ott van egy másik, és minden háza mögött további házak, együtt: az egész alkotó élet – mind az antropozófia építészének imaginációja.”
/Szegő György/

Makovecz Imre 
Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet megteremtője. 

- - - - - - 

Szentlélek-templom Paks - videó
forrás:TRAVELLING WITH MY CAMERA