A hit, az ima és a gondolat ereje

Angol és amerikai kutatók sok-sok vizsgálódás, kísérleti munka után ki merték mondani: „A hit nem csupán az örök kárhozattól véd, hanem a földi életet is meghosszabbítja!”

Alighanem még a vallások kialakulása előtt észrevette az ember, hogy a gondolatával, a gondolat energiájával segíthet önmagán, illetve másokon. Az ősi hordákban, törzsekben ez a rituális szövegmormolás a varázsló, sámán vagy táltos feladat volt. Később a javasasszonyok vették át a szerepét. A "varázsigéknek", vagyis a gyógyító hatás kedvéért elmormolt szavaknak, verssoroknak, mondókáknak is megvolt a maguk hatása. A lélekre hatottak.


A kérdés tehát nem az, hogy léteznek-e a gyógyító energiák, inkább már arra kell ügyelnünk, hogy milyen energiákat alkalmazunk, ezek mennyire ismertek, mennyire és milyen fokon lehet őket uralni, és ezáltal hasznosítani. E téren az elmúlt időkben nagyon érdekes eredmények születtek. Alább ezekből mutatunk be egy csokorral.

Az ima ereje

Az ima gyógyít, de a halált nem győzheti le! Emlékezzünk csak 2005 tavaszára, amikor II. János Pál haldoklott a Vatikánban. Hívők tízezrei gyűltek oda a világ minden részéből, és csatlakoztak a helybeli olasz hívők százezreihez, akik ott helyben imádkoztak a nagy emberért. És világszerte milliók fohászkodtak a pápa életéért. Ám ő az intenzív akaratok ellenére - meghalt. Mert vannak helyzetek, amikor az ima sem segít. De amikor segíthet, azt kár volna nem kihasználni!

A Kaliforniai Egyetem (State University of California) professzora, Randolph Byrd is abból indult ki, ami már felvilágosult körökben ma is alapigazságnak számít: ha sok ember összefog és közösen akar valamit, akkor az így keletkező agyi energia valamilyen szinten materializálódik. S ott, ahol hat, okozhat olyan pozitív változást, ami már a tudomány által is mérhető. Byrd professzor arra gondolt: a sok ember egyszerre történő imádkozásában lapuló - a tudomány számára megmérhetetlen, ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan - agyi energiát talán mégiscsak meg lehet mérni - a hatásaiban. Például abban, hogy egy vagy több ember meggyógyul.

Gondos mérlegelés után indította be kísérletsorozatát, amiről valójában az érintettek nem sokat tudtak. De volt kísérleti csoport és kontrollcsoport, ahogy kísérletnél kell. Az ima a koncentrálás egyik nagyon erős formája, amikor csak egy dolog lebeg az imádkozó szeme előtt: az óhajtott cél. Ezt a célt meditálással, erős koncentrálással a nem hívők is elérhetik. A pozitív energia gerjesztése és másokra történő átvitele ugyanis nem csak a vallásos embernél segít. Byrd professzor is erre építette tézisét.


A kísérletsorozat célja az volt, hogy bebizonyítsa (vagy megcáfolja, ha a eredmény negatív lesz): az imádkozók energiája olyan erőket hoz létre, amelyek hatást gyakorolhatnak a szívbetegek gyógyulására. (Mivel a professzor a szívbetegségek specialistája, így a saját betegei között nézett szét "kísérleti alanyokat" keresve.)

A kísérletsorozat tíz hónapig tartott, és összesen 402 infarktus utáni, a San Franciscói Központi Kórházban fekvő beteg volt benne "érintett". A betegeket számítógépes sorsolással, véletlenszerűen osztották két csoportba. 192 beteg kerül a kísérleti csoportba és 210 a kontrollcsoportba. Nem csak a betegek nem tudták, hogy őket két csoportra osztották, de erről nem értesítették se az orvosokat, se az ápoló személyzetet. Mind a 402 beteg megkapta a szükséges kezelést, viszont 192-ért imádkoztak is. Elég sokat.


Byrd "profi imádkozókat", katolikus és protestáns szervezeteket keresett meg, gondosan ügyelve, hogy azok lehetőleg földrajzilag szétszórtan az Egyesült Államok különböző területein éljenek. Az imádkozók tudták, hogy olyan szívbetegért fognak imádkozni, aki most kórházban van, és elég rossz az állapota, tehát nagyon ráfér az efféle külső segítség. Hogy mégis legyen valami fogódzójuk, minden csoport megkapta egy-egy beteg keresztnevét. Abban egyeztek meg, hogy naponta egyszer (lehetőleg azonos időben) az imacsoport minden tagja fohászkodik a rájuk kiosztott "Johnért", Williamsért", Jenniferért" stb. A sors furcsa fintora, hogy a kiválasztott betegek nemcsak keresztények voltak, hiszen köztudott, hogy Kaliforniában gyakorlatilag a világ összes népéből és vallásából származó ember megtalálható. Egy-egy betegért legkevesebb öt, maximum hét személy imádkozott nap mint nap. Byrd professzor és munkatársai pedig eközben mind a 402 beteg minden rezdülését szorgosan feljegyezték. Amikor a kísérlet véget ért, elkészítették a számításokat és a következő, nagyon meglepő eredményre jutottak.

Azok között, akikért imádkoztak, ötödannyiszor kellett antibiotikumot alkalmazni, mint a kontrollcsoport pácienseinél. A szívelégtelenség okozta tüdőödéma harmadannyi volt, mint a kontrollcsoportnál. Ez pedig már aligha lehetett véletlen! De voltak látványosabb eredmények is. Az imacsoportba tartozó betegek közül a kritikus időszakban egyetlenegyet sem kellett lélegeztetőgépre tenni, miközben a kontrollcsoport betegei közül tizenkettővel ez történt. Ha a kísérlet mondjuk egy új (vegy)szer kipróbálását célozza, akkor ez az eredmény már jelentős sikernek számít!

A kísérlet során nemcsak a betegek "vizsgáztak, hanem az imádkozók is! Az imájuk hasznos volt, használt a betegeknek, és használt a tudománynak is. Byrd professzor bebizonyította, hogy a gondolat, a megfoghatatlan akarat valójában olyan energia, amit ugyan egzakt módon nem tud mérni, mégis valósággá válik, átlép a létező dolgok világába, és ott hatást gyakorol. A professzor állítja: ezt a bioenergiát érdemes volna minél jobban kihasználni.

A kísérlet eredményét a "szkeptikusok" persze hevesen támadták, s támadják ma is. Egyesek azt még hajlandóak lettek volna elfogadni - mint azt egy tévéműsorban elmondták -, hogy némi pszichés segítséget adhatnak azok, akik a beteg ágya mellett ülnek, vagy a műtét idején a folyosón várakoznak, és erősen gondolnak a betegre, esetleg imádkoznak érte. De hogy ismeretlen emberek imája egy számukra vadidegenért, ráadásul sok ezer kilométerrel távolabbról hasson, azt butaságnak tartják.

Aki viszont hisz abban, hogy az ember nemcsak anyagból áll, hanem valami több is van benne, aminek mellesleg nem okvetlenül kell, hogy köze legyen bármilyen valláshoz, hithez, egyházhoz, istenhez -ez újabb bizonyíték a lelkiség mellett. Ha "lélekkel", vagyis gondolati úton, a tudattal lehet hatni valós eseményekre, akkor nyilvánvaló, hogy ez nem csupán az orvostudomány terén hasznosítható.

(Forrás: astronet.hu)

Újra programozhatjuk a DNS-ünket és meggyógyíthatjuk magunkat frekvenciákkal, rezgéssel és energiával?

Mintha csak megerősítenék sokunk megérzését, hogy a "hulladék" DNS-ünk korántsem eldobható, a Sydney-i Centenáriumi Intézet Gén és Őssejt Terápia Programja bebizonyította, hogy az emberi DNS 97 százaléka programozza, vagy kódolja a fehérjéket a testünkben. A tanulmányban részt vett egyik kutató azt mondta: "ez a felfedezés, beleértve azt, amire korábban "hulladékként" hivatkoztunk, egy új szintre emeli a génkifejeződés szabályozását..."

Ez azt is jelenti, hogy többféle módja létezik, melyre a hagyományos tudománynak még rá kell bólintania, melynek segítségével átprogramozhatjuk a DNS-ünket - akár a rákossá vált, vagy mérgek, negatív érzelmek által megrongálódott sejteket, melyekről bebizonyosodott, hogy nem kívánt hatásuk van az egészségre. Sokan az emberi DNS-t az internethez hasonlították. Hatalmas mennyiségű információval kommunikál mikrokozmikusan kicsi, de lényeges módon, utánozva a hatalmas információs portálokat, hasonlóan a több milliárd egymáshoz csatlakozó weboldalhoz az egész világon. Ez magyarázatot adhat az intuíciónkra, a spontán gyógyulásra, és számos más jelenségre, melyet a hagyományos tudomány most kezd megérteni.

Káoszelmélet és DNS

A káoszelmélet azt állítja, hogy a kaotikus látszat egy nagyon bonyolult rendszer, melyet végtelen sorban bekövetkező nagyon finom változások befolyásolnak. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberek 3 milliárd bázispár DNS-el rendelkeznek, melyek többsége megegyező, de 3 milliárd a 4. hatványon pozíciójuk lehetséges - ez nagyobb szám, mint a világegyetem részecskéinek száma, így nevezhetjük a DNS-t egy rendkívül szervezett, összetett rendszernek - ami látszólag egy káosz. Vajon nem lehetséges, hogy egy ilyen komplex rendszert a fény vagy akár az emberi hang nagyon finom változásai befolyásolhatják?

A DNS-spektrum: zenélni a biológiával

Számos tudós van (nem is beszélve a több ezer évnyi spirituális hozzáértőről), akik azt állítják, hogy a fény és a hang megváltoztatja a DNS-t, közvetlenül befolyásolva a biológiánkat. A DNS egy nyelv típus, jóllehet elég összetett. Számítógépes szimulációkkal és tisztán biológiai megközelítéssel a nyelvet nem sikerült megérteni, ugyanúgy, ahogy az emberi nyelv sem képes leírni az emelkedett tudatállapotokat.

A hagyományos tudomány azt fogja mondani, hogy miközben a DNS építési szabályokat foglal magában, amelyek hatással vannak a különböző szekvenciákra, a DNS "szótár" nem követi a Zipf törvényt, melyet minden természetes nyelv követ. Így bár a DNS-nek van szerkezete, de nem egy nyelv. Ha néztél valaha egy zenészt, aki technikaliag az abszolút tökéletességig jártas a hangszerén való játékban, de valahogy elvesztette az érzelmi "nyelvet", ami szükséges egy ihletett előadás közvetítéséhez, akkor megérthető, hogy tökéletes kifejezések vagy szekvenciák összeillesztése nem magyaráz egy teljesen különálló és finom nyelvet, melyet az emberi szív és az elme beszél. Ez a megfelelő ritmusok és hangjegyek technikai tökéletessége, párosítva szívvel és szenvedéllyel. Hasonlóképpen a DNS felfűzhető számtalan jellegzetes módon, de ez a hulladék DNS az, amely eldönti, hogy a sejtek között kialakul a rák, vagy megajándékoz a tisztánlátás képességével.

Orosz nyelvészek, Dr. Pjotr ​​Garajajev és Vlagyimir Poponin úgy találták, hogy a DNS nem követ az emberi nyelvhez hasonló mintákat és szabályokat, de messze nem ez a legérdekesebb információ.  Dr. David Deamer és Susan Alexjander biológusok felfedezték, hogy a DNS saját maga hozza létre gyönyörű zenéjét, mielőtt még megpróbáljuk azt megváltoztatni. Ténylegesen megmérték a DNS molekuláris rezgését, és infravörös spektrofotométer segítségével rögzítették. Infravörös fénynek tették ki a DNS mindegyik részét és mérték azt a hullámhosszat, amit ez elnyelt, és így határozták meg a hangfrekvenciáját. Amit kaptak, egy "kísértetiesen gyönyörű zene". "Néhány frekvencia kombináció," mondta Alexjander, "... teljesen lenyűgözőek. Számomra élőnek hangzik."

Ez valódi?

Míg ez érdekes és inspiráló, legalábbis a képzelet számára, az éneklő DNS elképzelése és a DNS újra struktúrálása szándékos frekvenciával jelenleg nehezen ültethető át gyakorlati alkamazásba, és hiányzik a legitim tudományos alátámasztása. Ahogy a Kí-re, a kínai orvoslás által felvázolt lényegére az életnek, nehezen találtak ellenőrizhető bizonyítékot, és ezek az elméletek a new age és az áltudományok körébe tartoztak sokáig.

A tudomány ugyanakkor megerősíti, hogy a hang és a fény is közvetlenül befolyásolja a test gyógyulási folyamatait. A Cincinatti Egyetem kutatói mérhető sikert értek el nagyfrekvenciás elektromos jelek érrendszeri sejteknél történt alkalmazásával, nagy hatással gyógyítva krónikus és állandó sebeket, mint a diabéteszes fekélyek. Évtizedeken át Royal Rife és frekvencia gyógyító gépét rejtélyként tartották számon, mely széles skáláját gyógyította a betegségeknek, parazitáknak, bakteriális és gombás fertőzéseknek. Felfedezései azt sugallják, hogy minden élő szervezetnek saját egyedi rezonancia frekvenciája van, és elektromos áramnak alávetve a szervezetet, konkrét kórokozókat, betegségeket és fogyatékosságokat lehet semlegesíteni, és megsemmisíteni gyógyszerek vagy invazív eljárások nélkül. Továbbá az akupunktúrának, az ősi kínai gyógyászati rendszernek, mely közvetlenül hat a test energia hálózatára, kézzelfogható gyógyító hatása volt milliók számára évszázadokon keresztül, melyet nemrég igazoltak a tudományos kutatások.

Ezek a példák alátámasztják egy bizonyos fokig az ősi spirituális elképzelést, hogy az emberi testet finom energetikai rendszer élteti, melyet manipulálni lehet hang, fény vagy szándék alkalmazásával. Hogy megértsük ezt tapasztalati szempontból, szükséges kifejlesztenünk az érzékenységet felismerni és irányítani ezt az energiát, de sokak számára ez túl nehéz és módszeres, hogy a szokásos mindenapi életük részévé váljon. A legtöbb embernek egyszerűen nincs türelme a gyors tempójú környezetben, hogy ráirányítsák a figyelmüket, beleértve a tudósokat is.

A sámánizmus találkozik a tudománnyal

Míg a tudomány a kvantum univerzum megértésében tesz izgalmas előrelépéseket, az időtlen sámánista gyógymódok már régóta a gyógyulás és spirituális fejlődés útját járók népszerű témája. Valójában a sámánizmus a legjobb példát kínálja arra, hogy a hang és az irányított energia használata gyógyulást hozhat a test és a lélek számára.

A sámán gyógyítók eszköztárában a leggyakrabban használt szent dalok, melyeket a betegnek énekelnek, hogy befolyásolják az egészségüket és jólétüket, varázslatosan finom és láthatatlan lelki hatásokat váltanak ki a testben és a lélekben. Emellett a sámánok gyakran alkalmaznak csomagban szárított leveleket, valamint egyéb zenei eszközt hangok létrehozására, melyek befolyást gyakorolnak a szervezet energetikai rendszerére. Gyakran párosítják növényi gyógyszerekkel, a sámán praktikák erős pozitív hatással vannak a betegre, és néhány tudós elismeri, hogy az alkaloidokban gazdag Ayahuasca gyógyszer segíthet a rák gyógyításában. Eduardo E. Schenberg a Sao Pauloi Egyetemről közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatása azt jelzi, hogy a DMT és harmine vegyületek, melyeket az Ayahuasca-ban találtak, "előidézik néhány rákos sejt halálát, és gátolják a humán daganatos sejtek szaporodását."

A sámánok gyógyító ereje - videó

 

Míg a leegyszerűsítő tudomány jó a molekuláris reakciók elkülönítésében, az igazság az, hogy a Ayahuasca témájában végzett bármilyen kutatás hiányos a sámán gyógyítók jótékony jelenlétének hiányában, akik képesek arra, hogy a legnagyobb energetikai potenciált hozzák ki az Ayahuasca kémiai vegyületeiből, vagy bármilyen más növényi gyógyszerből. A vegyületek kezelése a valódi sámánizmus nélkül üres, és hiányzik a sámáni gyógyszerek gyógyító potenciáljának teljes képéből. Az elsődleges eszköz, melyeken keresztül a sámán kommunikál a beteggel a hangszerek és már eszközök hangja és rezgése, mely jól demonstrálja, hogy a gyógyítás tudományának egy jelentős része rezgéssel és frekvenciával működik.

Következtetés

Érdekes dolog a kemény bizonyítékokon tűnődni, hogy a frekvencia és a rezgés közvetlenül befolyásolja a DNS-t, és ennek során a test gyógyulási folyamataira kerül sor, azonban bőségesen van emberi test tapasztalati bizonyíték, hogy további vizsgálatokra ösztönözzön a témában.

Nem egy egyszerűen bizonyítható vagy cáfolható elmélet, és a válaszok valószínűleg nem szolgálják mindenki megelégedését. Azt láthatjuk, hogy az igazság relatív az emberi tapasztalatok sokféleségében, és olykor egy egyén spirituális vagy kozmikus élményeken megy keresztül, melyek nem tartoznak a merev tudomány megmagyarázható területeihez. Ez egy bonyolult és néha felmelegített téma egy olyan világban, melyet továbbra is az anyagtudomány ural, és megpróbálja a misztikus és spirituális jelenségeket leredukálni agyi kémiai és személyiségbeli anomáliákra. Ezzel egyidőben az emberi faj egyre jobban kezdi megérteni, hogyan vagyunk kölcsönhatásban a természeti világgal, beleértve a testünket, ami azt jelenti, hogy készen kell állnunk az intuitív tapasztalatok útján szerzett információk behatóbb vizsgálatára.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

A halál nem végállomás!

A halálközeli élményt a jelenlegi orvostudomány az egyik legnagyobb rejtélynek tartja.  A klinikai halálból visszatérők beszámolóját eleinte nem vették komolyan, az agy pillanatnyi hallucinációjának tartották. Aztán az orvostudomány fejlődésével egyre több embert sikerült visszahozni a klinikai halál állapotából. Ezen emberek beszámolói arról az időről, amikor az orvosok szerint már bekövetkezett a halál, kísértetiesen hasonlóak voltak.

Mikor ez a jelenséget, már nem csak egy egy, az életbe szerencsésen visszahozott ember írta le, akkor már a kutatók is kezdték ezeket az élményeket komolyan venni. Különösen akkor kapták fel fejüket, mikor ezekben a beszámolókban a klinikai halálból visszatérők olyan dolgokról számoltak be, amiről fizikai létükben nem szerezhettek tudomást.

Pam Reynolds egy ritka operáción ment keresztül, hogy eltávolítsanak az agyából egy hatalmas basilaris aneurizmát (agyér daganat), ami az életét fenyegette. Az Aneurizma mérete és elhelyezkedése azonban kizárta a biztonságos eltávolítást a szokásos neurosebészi módszerekkel.
Végül elkerült egy orvoshoz, aki újszerű műtéti eljárásáról, az úgynevezett hipotermiás szívmegállításról ismert. Ezzel a módszerrel nagy esély mutatkozott  Pam aneurizmájának sikeres eltávolítására. A műtét módszere, az orvosok által "megállásnak" nevezett eljárás, szükségessé tette Pam testhőmérsékletének 15 Celsius fokra csökkentését, a szívverés és a légzés leállítását. Ebben a fázisban agyhullámai ellaposodtak, a vér kifutott fejéből. Amikor Pam minden életfunkciója leállt, az orvos bekapcsolta a sebészeti fűrészt, és elkezdte átvágni Pam koponyáját. Miközben ez történt, Pam jelzése szerint érezte magát "felbukkanni" a testén kívül, és lebegni a műtőasztal fölött. Aztán nézte, ahogy az orvosok dolgoznak élettelen testén egy ideig. A testenkívüli helyzetéből megfigyelte, ahogy az orvos fűrészeli a koponyáját, amit olyannak látott, mint egy elektromos fogkefe.

Pam Reynolds

A műtét ideje alatt a mindennapi értelemben véve halott volt. Az aneurizma eltávolítása után újra élesztették, visszatért az életbe. Abban az időben, amíg Pam testét leállították, Pam halálközeli élményt tapasztalt meg. Beszámolója szerint, testét elhagyva, felülről figyelte a műtét menetét, a műtéthez használt speciális szerszámokat, a műtét közben elhangott orvosok és nővérek közti beszélgetéseket. Ezekről részletesen beszámolt. Ez az ellenőrzött beszámoló az egyik erős bizonyítéka a test és a tudat ketté válásának.

Dr. Peter Fenwick egyik vezető tekintélyű neuropszichiáter Angliában, aki sokat foglalkozott  halálközeli élményekkel,  kijelentette: "Még nagyon távoli a folyamat megismerése, az elméletek messze vannak a tényektől."

A halálközeli élmények vizsgálata több szakaszt különböztet meg.

• Az első fázisban gyakran éreznek félelmet, amelyet később az események tökéletes felismerése vált fel. Pontosan értik, hogy miről beszélnek egymást közt az orvosok és ápolónők (annak ellenére hogy előtte nem részesülnek orvosi képzésben), ám amikor megkísérlik megszólítani ezeket a személyeket, vagy más jelenlévőt senki sem látja vagy hallja őket. Ekkor megpróbálják a jelenlévők figyelmét magukra hívni, így hogy megérintik őket. Amikor azonban ezt teszik kezük egyenesen áthatol a személy karján, mintha az nem is léteznék
• A második fázis a nyugalom és fájdalommentesség érzése. Amikor a beteg a saját fizikai testébe tartózkodik gyakran érezhet erős fájdalmat. Amikor azonban kilép testéből igazi nyugalom és fájdalommentesség alakul ki. Egyes kutatók szerint amikor az agy ilyen intenzív fájdalmat tapasztal egyfajta kémiai anyagot szabadít fel a testben, amely megszünteti a fájdalmat
• A harmadik fázis a „testen kívüliség” megtapasztalása. Amikor az orvos közli a halálhírt a beteg perspektívája gyakran megváltozik. Úgy érzi felemelkedik és a magasból látja saját testét. Legtöbben arról számolnak be, hogy ilyenkor az énjük nem egyszerűen lecsupaszított tudat. Bár fizikai testükön kívül mégis valamiféle testben tartózkodnak. Azt mondják, hogy a szellemi testnek a fizikai testtől eltérő az alakja és jellege. Karja van és formája, de a legtöbben elbizonytalanodnak, ha szavakba kell foglalniuk a látványt.
• A negyedik fázis az alagútélmény. Az alagútélmény általában a testtől való elváláskor következik be. Ilyenkor egy kapu vagy alagút nyílik meg előttük, és sötétségbe kerülnek. A sötét terület végén pedig ragyogó fényáradat várja őket. Vannak, akik nem alagúton keresztül haladnak, hanem lépcsőn mennek fel. Nem ritka csigalépcső említése sem. Mások arról számoltak be, hogy gyönyörű, díszes ajtókon mentek át, s ezt egy másik világba való belépésként foghatjuk fel. Egyesek szelek fütyülését hallják, amikor belépnek az alagútba, mások elektromosan vibráló hangokat vagy halk zümmögést. Az alagutat szinte végtelen szélesnek és hosszúságúnak írják le legtöbben, amelynek végében vakítóan ragyog a fény. Az illető útja egy folyosón keresztül vezet az erőteljes fény felé.
• Az ötödik fázis a sugárzó lények erőtere. Az alagútban az emberek rendszerint sugárzó lényekkel találkoznak. Ezek nem közönséges fényből álló lények. Csodálatos, erős, mindent elárasztó, foszforeszkáló fényt bocsátanak ki, amelyek az embert szeretettel tölti el. Olyan ez mintha szeretet-fényzivatarban fürödne az ember. Ez a fény ugyan sokkal erősebb a földi fényeknél, mégsem bántják a szemet. Ellenkezőleg: meleg, vibráló és életteli.
• A hatodik fázis a fénylények portfoliója. A halálközeli élményt átélt ember részese általában egy felsőbbrendű Fénylénnyel való találkozásnak. A keresztény hitben nevelkedett emberek gyakran Istennel, vagy Jézussal azonosítják őt. Más vallások hívei Buddhának vagy Allahnak hívhatnák. Néhányan viszont azt tartják, hogy a fénylény nem Isten, nem is Jézus, mindazonáltal szent személy. Bárki is legyen ez a lény tökéletes megértést és szeretet sugároz. Olyannyira hogy a legtöbben vele szeretnének maradni.
• A hetedik fázis a visszatekintés. A visszatekintés idejére a természeti környezet eltűnik, s helyébe a halálközeli élményt átélő ember életének minden mozzanatát, visszapörgető, színes háromdimenziós, panorámaszerű képsor lép. A megjelenítés általában nem követi az időrendet, s az élmény tanúja mindezt kívül állóként szemléli.
• A nyolcadik fázis a gyors felemelkedés az egekbe. Nem mindenki tapasztalja meg azonban az alagútélményt a halál közelében. Néhányan lebegésérzésről számolnak be, úgy érzik, hogy hirtelen felemelkednek az egekbe és a műholdak, űrhajósok távlatából szemlélik a világegyetemet.
• A kilencedik és egyben utolsó fázis a vonakodás a visszatéréstől nevű jellegzetesség. Ez azt jelenti, hogy a halálközeli élményt sokan annyira kellemesnek találják, hogy nem akarnak visszatérni az életbe. Ezért aztán gyakran dühösek az orvosokra, amiért visszahozták őket. A halálközeli élmény tanúi gyakran viselkednek így. Ez azonban csak rövid ideig tartó érzés. Ha úgy egy héttel később kérdezik meg őket már örülnek, hogy visszatértek.

Az ilyen irányú klinikai megfigyelések igazolni látszanak a különböző vallások tanításait, mi szerint az emberi test csak a lélek (tudat) porhüvelye és a halál nem a végállomás!

(forrás: costadelsolmagazin.com)

- - - - -

Pam Reynolds élménye - A tudat túléli a fizikai halált - videó

Gangaji - Megvilágosodás

Amikor valaki megkérdi,
miről tanítok,
aki nem ismer engem
vagy nem hallotta
a tanításaimat,
vagy nem ismeri
azokat a szavakat,
melyek ebben a sajátságos
szubkultúrában használatosak,
akkor a legközvetlenebb
válasz, amit adni tudok,
az az, hogy egyszerűen
annyit tanítok, hogy
a boldogság most is
benned található,
a belső béke folyamatosan
élő benned.

Gangaji

Bármennyire keresed ezeket
külső történésekben,
ha hajlandó vagy megállni ebben a keresésben
és ha figyelmeddel magadba nézel,
legbelülre,
a lehető legmélyebbre,
mélyebbre, mint az érzelmeid
vagy a gondolataid,
vagy mint az érzéseid vagy bármilyen
önmagadról keletkező belső benyomásnál is
mélyebbre,
akkor felfedezed, hogy
önmagad leglényegibb összetevője
a boldogság, a béke,
a beteljesültség.
Valójában ugyanezt mondom akkor is,
amikor olyan szavakat használok, mint
szatszang, Isten,
önvaló és tudatosság.
Egyszerűen annyi, hogy
a belső béke jelen van.
Te vagy a béke forrása.
Önmagadról alkotott meghatározásaid
maguk lehetnek az akadályai annak, hogy
megtapasztald önmagadról az igazságot.
Ám ha hajlandó vagy
figyelmeddel
mélyebbre menni
minden képnél,
melyet magadról alkottál vagy
mások alkottak rólad, akkor felismered
a határtalan békét,
a felülmúlhatatlan békét, mely túláramlik minden
hiányérzeten, minden szeretethiányon.
Mesterem úgy tanította, hogy
a másodperc egytizenkettedére,
vonulj vissza mindenből,
legyél nyugodt,
hagyd abba önmagad és a világ
fogalmakba öntését,
hagyd abba a belső képalkotást
a világról és magadról,
tartózkodj a nyugalomban, a békességben,
ebben a pillanatban.
Ebben a pillanatban
nincsen világ, nincsen "én",
mely szemben állna a világgal
vagy a világ része lenne,
hanem csak béke van,
beteljesültség.
Ekkor a tapasztalataid a világról,
önmagadról vagy másokról,
ebben a csendességben
jelennek meg és tűnnek el;
a harag, félelem,
szomorúság megtapasztalása
ebben a tudatosságban
tűnik fel és tűnik le;
ez az alapja létezésednek,
ez a béke maga.

(Gangaji)

Gangaji - Megvilágosodás - videó

David Icke – Mi teremtjük saját valóságunkat!

“Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan?  Ellentétben azzal, amit az orvostudomány megszállottan szajkóz: a fizikai test nem a teljes emberi lény. A test fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk megtapasztalja a fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk.

David Icke

A Teremtés … és az igazság felszabadít nem más, mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa (megjelenési módja, arculata, nézőpontja – a ford.). Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha ezt a megnevezést kívánod használni.

A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító fényként látok, és amely minden mást létregondol – e Szellem közepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük.

Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. 

 Pontosan úgy, mint ahogy az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van.

Nem lépnek kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-lelkünk – tehát gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: a „genetikus űrruhából”.

A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen kívüli” élmények alatt is, amikor a lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően egyező tapasztalatokról számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára.

Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy szanszkrit eredetű csakra – fénykerék – néven ismertek.

Ezek az örvények energiaspirálok, amik keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit talán stressz okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, avagy a lelki nyugalom, jóllét, az egész-ség hiánya.

A kozmoszból folyamatosan mágneses energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. „gyökércsakrán” át. Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző frekvenciáival, majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk a környezetünkbe…

Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”, „hívogatónak” vagy éppen „ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör” valójában az emberek által – a jelenben vagy a múltban – keltett rezgések, energialenyomatok összessége.

Régi csaták helyszínein gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a résztvevők fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. Alapvető különbség van a gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, miközben áthalad rajtunk.

Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik gondolatilag, érzelmileg és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog.

Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába burkolóznánk. A „hasonló hasonlót vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső személyiségünk külső tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező-azok vagyunk, amit gondolunk
vonz magához.

Minden,ami létezik, energia….. Az energia tudatosság, a tudatosság…. Azért vonzódunk bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek.

Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan  az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az leszel!”. Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”.

Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk, a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük:

Mi teremtjük saját valóságunkat!

A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat.

Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket.

Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit teszünk.

Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket.

Ez minden, amiért a karma létezik. A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük.

Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más. Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan: az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani! A valóság teremtése sok szinten történik.

Az egyének közti kölcsönhatások összessége felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk.

A tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű.

Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a „kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj minden egyes tagja hozzáférjen.

Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új xvi azok vagyunk, amit gondolunk információt.

Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja megteremteni.

Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót.

Ez teremti a világméretű valóságot. A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?” Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó.

Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára.

A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz a vallásokra is.

Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek.

Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek.

Mert mit is mondunk nekik? „Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem „Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést.

A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi szintre emeljük.

Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét, tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak.

Őket is mi teremtettük, saját képünre és hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt megszüntetni

” … és az igazság felszabadít” egyszerűen azzal, hogy mi magunk felhagyunk a manipuláció használatával. Az emberi felfogás ilyesfajta átalakulása létfontosságú e bolygó jövőjére és a világra nézve, amit gyermekeinkre hagyunk! Az emberiség vágya, hogy átruházza a döntés felelősségét, lehetővé tette olyan rendszer kifejlődését az eltelt évezredek folyamán, amely rendszer ma egy világméretű fasiszta diktatúra megteremtésének küszöbén áll.

Hogy a fasizmus Adolf Hitlerrel véget ért!? Bárcsak úgy lenne! Ma is ugyanaz a fasiszta gondolkodási séma irányítja a világ titkos kormányát, ami percről-percre úgy manipulálja az emberi elmét, hogy elfogadja a központosított világméretű zsarnokságot.

Ezt a zsarnokságot úgy hívják Új-VilágRend! És hacsak fel nem rázzuk magunkat spirituális szendergésünkből, akkor ez Világkormány létrejöttében fog megnyilvánulni, valamint központi Világbankban és fizetőeszközben, Világhadseregben, és olyan népességben, amelyet beültetett mikrochipek kötnek össze a központi számítógéppel.

Ha bárki úgy gondolja, hogy ez nevetséges, akkor neki a következő néhány száz oldal nagyon is kijózanító lesz! Elképesztően közel vagyunk mindezekhez. Itt az ideje felnőni és felébredni! Miközben annak történetét olvasod, hogy hogyan irányították és manipulálták ily mértékben életedet és az egész bolygóét, kérlek, ne téveszd szem elől: ezt közösen hoztuk össze.

Az emberek, akiket megnevezek és az események, amelyekről írok, csak tükrök, amik visszatükrözik az emberi fajra és a Földre a saját gondolatmintáinkat. Ez a világ
csupán fizikaivá vált emberi gondolat.

Amikor felismerjük, melyek a káros gondolatminták és eltávolítjuk azokat, a fizikai valóságunk meg fog változni, és a világ is meg fog változni. De nem előbb!
Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik” .

(David Icke: És az igazság felszabadít!)

David Icke - A rezgésszint változása (videó)

PIRAMISOK vs piramisok

A piramisok és a piramisszerű építmények, az első emberi civilizációk legérdekesebb alkotásai. Megvizsgálva őket jól látható, hogy különbözőek. Különböznek méreteik, anyaguk, geometriájuk, díszítésük (vagy annak teljes hiánya), és természetesen építési koruk.

De vajon ki és miért építette őket?

A piramisok fő elhelyezkedése

Gízai piramisok

Bár sok piramis található Egyiptomban, azonban az igazi a Gízai. Itt három piramis található. Egy hatalmas, ennek középpontja pontosan az északi szélesség 29 fok, 58 perc és 55 másodpercen helyezkedik el, a 30. szélességi körtől csupán egyhatvanad foknyi távolságra.

A második nagy piramis középpontja 13 szögmásodpercnyire (egy fok 13/3600 része) délre található ettől a vonaltól. A két nagyobb piramis egyforma magas, azért, mert a középső  magasabb alapokon fekszik.

A nagy piramis építése érdekes volt, mert igazából egy hegyből indultak ki, melyet átformáltak piramis alakúvá, majd külsejét kövekkel borítottak. A belsejébe üregeket és járatokat vájtak, még az alapjába is, lefele.

A fő égtájakat követő elrendezés, az oldalak tökéletes dőlése kb. 52 fok, ekkor a piramis magasságának a kerületéhez viszonyított aránya pontosan megegyezik a kör sugarának és kerületének arányával, a tökéletesen vízszintes padozatra épített négyszögletes alap, mind arról tanúskodnak, hogy aki építette az igen jól ismerte a mérnöki, építészeti, csillagászati, geometriai, földrajzi tudományokat, ráadásul képes volt mozgósítani a szükséges munkaerőt.

További érdekesség a belső tér összetettsége, galériák, folyosók, kamrák, aknák, ezeknek mind északra néző nyílásai, valamint a záró és tömítő rendszerek.

Ami még nagyon fontos, hogy ez a három piramis mentes mindenféle belső díszítéstől, hieroglifától, felirattól. Nem található benne eltemetett fáraó, vagy fáraót dicsérő írás sem. Ezek a piramisok sosem voltak temetkezési helyet.

A Gízai piramisokról a sumer istenek is írnak, hiszen űrrepülőik ez alapján szálltak le, illetve fel, amolyan irányítótoronyként szolgáltak.  Életkoruk minimum több százezer év, de akár millióról is beszélhetünk.

A fáraók piramisai

Az egyiptomi piramisok nagy részét a fáraók építették. Összehasonlítva a gízai piramisokkal, hatalmas a különbség. A fáraók nem tudtak tökéletes piramist építeni. Többen is megpróbálták, de ezek a saját nagy súlyuk miatt összedőltek. Aztán kicsit csaltak az építkezésen, nem 52 fokos, hanem kisebb dőlésszöggel dolgoztak, esetleg megtörték az oldalakat (két dőlésszög).

A belső kialakítás is teljesen más. Szintén sok a járat, kamra, de nem annyira mérnöki, precíz, hanem inkább titkos, rejtett. A piramis egész belseje tele van a fáraót dicsérő hieroglifákkal, a fáraó halála utáni útjának leírásával. Szinte nincs üres felület a belsejében.

Ami még fontos, hogy a fáraók sosem voltak eltemetve a piramisokban. Ezt ma már minden kutató elismeri. Ha találtak is holttesteket, azok biztosan nem a piramis építésének idején kerültek oda, hanem évszázadokkal később.

A fáraók piramisai építészetileg nem sikerültek olyan jól, nagyon sok összeomlott, megrogyott. Minden fáraó épített magának egy-egy piramist, és igyekezett az előző uralkodóénál nagyobbat építeni. Természetesen ez a sok folyamatos piramisépítés megviselte az ország gazdaságát, nehezen tudták megvalósítani. Nem egyszer előfordult, hogy nem járt sikerrel az építkezés, ilyenkor valamelyik félbemaradt építményt folytatták, vagy egyszerűen a fáraó beköltözött egy régebbi piramisba.

Fontos volt még az időtényező, ugyanis a fáraók nem voltak örök életűek, uralkodásuk gyakran 30-40 évig tartott, ez idő alatt el kellett készülni.

Miért épültek a piramisok?

Mivel a Vízözön alkalmával (i.e. 11.000)  tönkrement az előző űrrepülőtér, ezért újat kellett építeni. Ez a Sínai félszigeten valósult meg. A Gízai piramisok közül a nagy volt egyben az irányítóközpont is. Éppen az irányítóközpont birtoklásáért zajlott két piramisháború (i.e. 8.970, és i.e. 8.670). A háborúk mérete megfelel a két világháború méretének. A nagy piramis belsejében a mai sci-fi filmeknek megfelelő hightech volt. A második háború után, a győztes kiszereltette a teljes felszerelést és az irányítóközpontot a mai Jeruzsálem helyére vitette. Innentől kezdve a piramisok csak jelzőkőként funkcionáltak.

I.e. 3.400 körül a már üres piramisba bebörtönözték Marduk királyt, mivel gyilkossággal vádolták. Ekkor a kijáratokat be is falazták. Azonban anyja, aki isteni származású volt, kijárta Anu-nál, a legfőbb istennél (az úrhajósok vezetőjénél), hogy a halálbüntetést száműzetésre módosítsák. Mivel azonban sietniük kellett, a befalazott gránit tömböket nem tudták mindenhol kibontani, ezért új járatokat nyitottak és végül az utolsó gránit tömböt felrobbantották. A gránit felrobbantásakor fehér, lisztszerű por keletkezik. Ezután befalazták a piramis bejáratát.

A piramisba több ezer évig senki sem ment be. Az első feltárást Al Mamoon arab sejk végezte, i.sz. 820 ban. Mivel nem ismerte a bejáratot, ezért vaktában el keztek alagutat ásni és hamarosan belefutottak egy már meglévőbe. A piramis belsejében fehér port találtak mindenhol szanaszét és több helyen lábnyomokat, sietős haladás nyomait. Fantasztikus élmény lehetett több ezer év után megtalálni a régi nyomokat.

Azóta előkerültek a piramis tervrajzai és ezen nincsenek rajta a kimenekítés során vésett járatok. Csak az elmúlt 40 év során találták meg az összes ide vonatkozó sumer leírást és állt össze a kép.

A fent leírtak régészeti leleteken alapulnak, mely leírások megtalálhatók több nagy európai város múzeumaiban

Robert Ballard 1882-ben vonatból szemlélve rájött, hogy a piramisok síkba helyezésével kapott állandóan változó hosszúságú egyenes segítségével bárki könnyedén meghatározhatja saját helyzetét és haladási irányát. Továbbá a piramisok egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük alapján a klasszikus pitagoraszi háromszöget rajzolják meg, az egyes piramispárok között meghúzható egyenesek hosszúsága a 3:4:5 aránnyal írható le. Megfigyelhető továbbá, hogy a piramisok által vetett árnyékok hatalmas napóraként működnek, az árnyékok iránya és hossza jelöli az évszakot illetve napszakot.

A Gízai nagy piramisra jellemző, hogy tele van légaknákkal, és érdekes mód a belsejében levő nagy kamrában a hőmérséklet állandóan 20 fokC, függetlenül attól, hogy kinn meleg van, vagy hideg.

Már Napóleon tudóscsoportja megállapította, hogy biztosan nem temetkezési célt szolgált, hanem az állandó hőmérséklet és páratartalom miatt biztosan technikai felszerelést tároltak, üzemeltettek.

Szintén érdekes, hogy a piramis belsejében bárhol is vannak emberek, egymás beszédét tisztán, érthetően és kellemes hangerővel lehet hallani, tehát lehet egymással kommunikálni.

Az oldalsó, felfele menő nyílások pedig fényjelek kibocsátására szolgáltak, ahogy ez az ékírásos agyagtáblákon látható is, ezekkel navigáltak az istenek (űrhajósok) leszálláskor.

Az egyiptomi piramisok már emberi alkotások. Mivel temetkezési célt nem szolgáltak, céljuk az volt, hogy a Gízai piramisok analógiájára (melyek az isteneket navigálták), a fáraók halál utáni mennybemenetelét navigálják. Természetesen a fáraók emberi vonásokkal rendelkeztek, azaz mindegyik nagyobbat akart építeni, mint az elődje, ha nem sikerült, elfoglalt egy már meglévőt, hisz haláláig meg kellett egyet építeni, különben hogy navigál el a túlvilágra.

Mivel az építtető mindig egy fáraó volt, ezért aztán a belsejét a fáraó bölcsességéről, tudásáról szóló hieroglifák, képek ezreivel díszítették, had lássák az istenek, mennyire megérdemli az örök életet.

A Szfinx pillantása

Ha lehet a Szfinx rejtélye még megoldatlanabb. Építésének ideje csak nagyjából deríthető ki, mert i.e 5 000-ben már írtak róla, illetve i.e. 1 400 körül már restaurálták. Mikor kiderült, hogy alagút köti össze a mellette található nagy piramissal, akkor kiderült, hogy kb. egy időben épültek.

Érdekesség, hogy a 30. szélességi körön található és kelet felé néz.

A régi egyiptomi kultúrában a Szfinx volt a felemelkedés helye, legalábbis végig így nevezeték.

Az istenek úrhajóinak itt kellett elemelkedni a Föld felszínétől. Azt viszont nem tudni, hogy kit ábrázolt, és miért ilyen volt a formája. Esetleg az istenek ősi kultúrájában kellene keresni ezt a jellegzetes alakot.

Richard C. Hoagland a “The Monuments of Mars, a City on the Edge of Forever” c. könyvében érdekes kapcsolatot mutatott ki a Marson talált Arc-al. Kutatásiért tudományos kitüntetést kapott.

Részletek olvasható az Emlékmű a Marson az örökkévalóságnak résznél.

Büszkeség, öntudat

A legtöbb nemzet büszke múltjára, ezt ők öntudatnak nevezik. Ez kifejezetten igaz azokra a nemzetekre, melyek nagy múlttal rendelkeznek. Az esetek többségében azonban az öntudat nem engedi felszínre jönni a valós információkat. (A szerk. megjegyzése: a magyar nép miért nem hajlandó büszke lenni múltjára?)

Példa erre Mexikó, ahol az olmékok mint régi, dicső, nagy tudású ősök, maradandót alkottak. Mikor a tudósok el kezdték feszegetni, hogy az olmékok Afrikából jöttek, és bizonyították ezt a gyerekek porcelán játék elefántjaikkal (Amerikában sosem voltak elefántok), a sumer leírásokkal, illetve a tudósok által bizonyított időpontokkal (i.e. 3000), akkor a mexikói múzeumokból eltűnt minden, ami erre utalt, szinte egyik napról, a másikra. Helyhiány miatt a raktárakba kerültek, a mexikóiak pedig kikérték maguknak, hogy az olmékok Afrikából jöttek volna.

Törökországban is hasonló a helyzet, tudni kell, hogy Sin isten, akiről később a Sínai-félszigetet nevezték el, i.e. 600 körül komoly központot hozott létre. A törökök büszkék is erre, és igyekeztek eltűntetni minden olyan régészeti leletet, mely repülőket, űrrepülőket ábrázol, mondván akkoriban nem voltak repülők. Néhány éve az „egyéb” kategóriában kiállítottak egy-két ilyen űrrepülő szobrot, de hamar újra eltüntették, arra hivatkozva, hogy ezek a tárgyak zavarják a vallásos emberek gondolkodását.

Mindettől nem különbözik Egyiptom sem, ahol az egyiptológusok egyértelműen elzárkóznak attól, hogy földönkívüliek alkottak volna bármit. Egyszerűen bántja öntudatukat és nem is hajlandók beszélni róla. Történelmük i.e. 3500 körül kezdik, hogy mi volt előtte, az tabu, pedig a sumer leírások beszélnek a Gízai piramisokról, piramisháborúkról Marduk befalazásáról a Gízai piramisba, sok-sok történelmi eseményről, és személyről, például Ozirisz és Széth istenek vérre menő harcáról Egyiptom területének birtoklásáért, Isis istennőről és fiáról Horusról, Thoth istenről, stb. Mindez történelemkönyvként le van írva a sumer régészeti leletekben.

Az egyiptológusok fenntartják, hogy Khufu (Keopsz) fáraó építette a legnagyobb Gízai piramist, Chefra a következőt, míg Menkaura a harmadikat.

Azonban Keopsz uralkodása előtt, keletkezett egy győzelmi emlékmű, mely egy, az Észak-Egyiptomban uralkodó király, Menes magasztalására született, ebben le van írva, hogy Menes Felső és Alsó Egyiptom királya, mindez legalább 500 évvel Keopsz előtt. Az emlékmű beszél a Gízai piramisról és annak rejtélyeiről, többek között a ma használatos DNS jel is szerepel az ábrázolásban. A piramis helyét úgy jelöli meg, hogy a Szfinx mellett. (A fáraó korszak előtt királyok uralkodtak, ezek először istenek vagy leszármazottai voltak, később királyi dinasztiák alakultak. A királyi korszak bukása után kezdődött a fáraó, mint uralkodói korszak)

A nagy piramisban az egyetlen Keopszra utaló jel egy piros festékkel írt felirat, melyet szemtanúk szerint egy 1837-ben festett fel egy feltáró. Ráadásul az ábrázolás csak a modern értelmezésben olvasható Khufunak, az ő korabeli olvasatban Ra-nak. (Thoth isten eltávolítása után Ra/Marduk volt a főisten, úgy nevezték, hogy a láthatatlan, mert sosem volt egyiptomi területen, hanem a sumer területeken háborúskodott). A festéket akkoriban elemezték, és kiderült, hogy egy közönséges, a helyiek által használt jelölő festék, mely nem bír ki több ezer évet. Külön érdekesség, hogy semmilyen más jelölés nincs a piramis belsejében, egy hieroglifa sincs bevésve a falakba, és főleg nem festve.

Két angol tudós, Robert Bauval és Adrian Gilbert rájött, hogy a Gízai piramisok elhelyezkedése teljesen megfelel az Orion csillagkép csillagjainak, azonban nem a Keopsz idejéből, hanem több ezer évről korábban, i.e. 10490 körüli időkből. Akkor istenek uralkodtak az akkori területek felett és nem emberek, és a fáraó mint fogalom sem létezett még.

1986-ban, két francia régész Gilles Dormion és Jean-Patrice Goidin valamilyen csoda folytán (nemzetközi megegyezés) engedélyt kapott, hogy a piramis belsejében műszeres méréseket végezzen. A szponzor a francia energetikai társaság volt. Az ok, amiért támogatták a kutatást az volt, hogy több piramis ábrázol villanykörteszerű alkotásokat, mintha azok mesterséges fényforrások lennének.

Gravitációmérő készülékükkel hamar kimutatták, hogy a vastag falakon túl létezik legalább egy üreg, mely belső terem lehet. Sikerült lyukat fúrniuk a falba, céljuk az volt, hogy kamerát helyeznek be a belső üregbe. A kemény kőfal átfúrása után érdekes homokra futottak, ez különleges homok volt, mintha valamivel keverték volna és semmi köze nem volt a kint található homokhoz. Jelentésükben azt írták, hogy értékesebb, mint az arany. Az eset publikálása után két nappal hazaküldték a kutatókat. Az egyiptomi laboreredmények szerint a homok Egyiptom teljesen más részéről származik és fémmel van bevonva. Amerikai laborvizsgálatok alapján megállapították, hogy a homok kvarc kristályokból áll, melyek szokatlan módon vasoxiddal vannak bevonva, és bele van keverve egy szokatlan mesterséges anyag, akár a mai műanyag.

1987-ben, mikor már elült a „homok” vihar, jöttek a japánok még komolyabb műszerekkel. Őket már kevésbé engedték be a piramisba, ezért főleg annak környékét kutatták. Kiderítették, hogy a Szfinx alatt és környékén sok üreg található, és egy átjáró van a nagyobbik piramis és a Szfinx alatt található üreg között. Mikor a japánok ásni szerettek volna, akkor őket is hazaküldték, viszont megígérték, hogy hamarosan nemzetközi fórumokon megvitatják a témát. Sosem történt meg, azonban bebizonyosodott, hogy a nagy piramis egy időben épült a Szfinxel.

1920-ban a Szfinx teljes teste homokban volt, de ez így volt Napóleon korában is (ő ásta ki), sőt i.e.1400-ban is, ekkor már javítani is kellett az erősen megkopott Szfinxet. A műszeres vizsgálatok megállapították, hogy a külső kő felületek közül, csak a fej az eredeti, a többi mind javított.

Több nyugati egyetem is elemezte a Szfinxet és megállapították, hogy az erózió, mely ma főleg az eredeti felső részen látható, nem a szél műve, hanem a vízé.

Ezek után ma nem sok esély van, hogy hozzáértő szakember vizsgálódhasson akár a piramisban, akár a környékén. A nemzet öntudata nem engedi meg, hogy beengedjék az idegeneket, majd azok sorra bizonyítják, hogy földönkívüliek alkották a mai napig is álló három igazi piramist. A piramis belsejében időnként restaurálási munkák folynak, nem tudni milyen céllal.

Az Egyiptomi Múzeum Kairóban komoly mennyiségű régészeti leletet állít ki, természetesen az egyiptológusok szemszögéből. Minél fontosabb volt egy fáraó, annál előkelőbb helyen és nagyobb területen van bemutatva minden hozzá köthető lelet. Így nem is meglepő, hogy Chefren fáraónak hatalmas szobra van, a szobron maga Hórusz isten vigyáz rá. Az sem meglepő, hogy Menkaura fáraónak is hatalmas szobra van kiállítva, ő a harmadik Gízai piramis építőjének van kikiáltva, azonban hozzájuk képest sehol sincs Keopsz. Ő csak egy kis szobrot hagyott hátra az utókor számára saját magáról, az is egy hátsó helyen található. Míg a másik két fáraó nevéhez rengeteg egyéb lelet is köthető, addig Keopszhoz semmi. Hát így emlékezik meg Egyiptom a világ legtitokzatosabb, leggigantikusabb, napjainkban is látható sok ezer éves alkotás vélt alkotójáról?

Ugyanakkor „hely hiányában” sok érdekes lelet nem kerül bemutatásra, például olyan alkotások, melyek messze Keopsz előtt említik a Gízai piramisokat, a két piramisháborút, a DNS-t ábrázolják, űrrepülőket, helikopterszerű repülő eszközöket, leszállási térképet a Földre vezető úton, stb.

Valahogy elkerülte a kiállítók figyelmét és megtekinthető az „egyebek” kategóriában egy hidraulikus lendkerék, melyet Gízától nem messze déli irányban találtak, és ez kísértetiesen hasonlít a NASA számára fejlesztés alatt álló példánnyal. A kiállítóknak abban igaza van, ha Keopsz korában létezett olyan tisztán emberi tudás és technika, hogy egy Gízai piramist építsenek, akkor simán el tudták készíteni ezt a hidraulikus lendkereket a maga tizedmilliméteres pontosságával, melyet ma számítógép vezérelt forgácsológépekkel valósítunk meg. A leletről részletesebben olvashatunk a sumer oldalon.

Ami a történelem könyvekből kimaradt

Az első és talán a legfontosabb elgondolkodni magán a piramis alakján. Megállapítható, hogy az 52 fokos oldaldőlésű piramis különlegesség a világegyetemben. Egyetlen fáraó sem tudott ilyet építeni, életkoruk is töredéke a Gízai Nagy Piramisénak. Azok akik ilyen tömegű köveket meg tudtak mozgatni, azok nem primitív népek voltak, hanem voltak olyan okosak és tudták, hogy egy földi dimenzióváltást csak a kőépítmény él túl.

A spirituális világ használ egy meditációt, melynek a neve Mer-Ka-Ba. Ez a legerősebb ilyen jellegű meditáció, népi neve asztrál kasza. Itt két ilyen piramist forgat az ember maga körül, és hatalmas energiamező jön létre körülötte. Egyes páholyok képzésénél is alappillér.

Ez működik nem csak embernél, hanem a Föld viszonylatában. Az amerikaiak hajtották végre a Philadelphia kísérletet. A második világháború vége felé a haditengerészet azt kutatta, hogy hogyan tegyenek teljesen láthatatlanná egy hadihajót. A kísérletek Tesla vezetésével kezdődtek, azonban az ő titokzatos halála után Neumann vezetésével folytatták. Van néhány nem túl szerencsés, még ma is létező túlélő.

Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, a Gízai Nagy Piramis a Föld energetikájához kapcsolódik, ezt definiálja mind a forma, mind a hely.

A Nagy Piramis alatt található nagy kamrát 1984-ben lezárták a látogatók elől. Az ok, hogy ijesztő és megmagyarázhatatlan események történtek, melyek során sok turista halt meg. A halált sokszor olyan mérges pókok és kígyók okozták, melyek nem is léteznek Egyiptomban. Az utolsó eset során mérges gáz ölt meg egy egész csoport turistát, mintha terroristatámadás lett volna, pedig nem volt. A hivatalos, de nem publikus magyarázat szerint itt találkozik a harmadik és a negyedik dimenzió. Minden amit érzünk, gondolunk, az megtörténik. A mai kor embere, tele félelemmel, aggódással, életre kelti félelemit. Ennek mintájára született a Gömb c. film.

A Piramis alatti alagútban olyanok is történtek, hogy valaki becsukta a szemét, esetleg meditált és egy teljesen másik teremben találta magát. Ehhez hasonló, mikor álomszerű élményeket éltek át a látogatók. Sok cikk jelent meg ehhez hasonló eseményekről. Az egyiptomi hatóságok tudják, amit tudnak, még ha nem is mondják, de rájöttek, hogy csak az alagút vége a veszélyes, ezért 1985-ben megnyitották az alagút nagy részét, csak a vége van lezárva, kissé álcázott formában. Azóta nem történtek sem balesetek, sem „megmagyarázhatatlan” események.

Érdekes hely még Dendera temploma. Itt található egy oszlop, mely egy adott pontig a múltat ábrázolja képi formában, majd az adott ponttól a jövőt.

Markáns példa erre a kinagyított részlet, hiszen ez a mai kor katonai arzenálját ábrázolja. 1991-ben egy nyugalmazott katonatiszt elmondta, hogy ez az ábrázolás a Sivatagi Vihar hadművelet. Ez volt az egyetlen olyan háború, ahol az ilyen helikopter és az ilyen tankok egyszerre vettek részt a harcban. Sem addig, sem azóta nem volt ilyen ütközet.

A kép alsó részén egy újabb, sokat vitatott ábrázolás, mely sokak szerint villanyárammal működő égőt ábrázol, mások a kozmikus energia megcsapolásáról beszélnek (akár Tesla, Tiltott Találmányok).

A Szfinx vélhetően egyidős a Nagy Piramissal, hiszen alagút köti őket össze, Mint tudjuk, ezt japánok kimérték, éppen ezért megtiltották a további kutatásokat.

Napjainkra a Szfinx megdőlt a jobb válla irányába, a jobb váll és a mancs reped szét. Másfelől a fej úgy néz ki, mintha le akarna esni. Az egyiptomiak nagy erőfeszítéseket tesznek, nehogy mindez bekövetkezzen, hiszen akkor sok minden láthatóvá válna, amit nagyon nem szeretnének. Thoth szerint mikor leesik a feje, akkor láthatóvá válik egy időkapszula. Szintén Thoth szerint a Szfinx alatt egy város van, ahogy ma neveznénk egy több négyzetkilométeres plaza.

1996-ban az egyiptomiak leástak a mancs mellett, és ahogy azt a japánok kimérték egy termet találtak, illetve 12 emelet mély épületkomplexumot. A teremben fénymezőre bukkantak, illetve energiakapura, melyen átmenni nem tudtak. Egy spirituális mester tudta hosszas kísérletezés után kikapcsolni.

(forrás: maga-a-valosag.com)