Kire hat az átok? Zen tanítómese az átkozódásról

Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.

Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyenge pontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.

Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.

A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték? – Mester, hogy tudtad elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást? Erre a Mester így felelt:

– Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?

 (forrás:filantropikum.com)

Beszkennelték a testen kívüli állapotot

A University of Ottawa egyik pszichológushallgatójáról nemrég kiderült, hogy akaratlagosan meg tudja élni a testen kívüli állapotot: ez szerencsés áttörés lehet a kutatóknak, akik eddig nem tudták tanulmányozni a jelenséget. A kutatók fMRI-készülékkel beszkennelték a nő agyát az élmény alatt.

A testen kívüli élményt a legtöbben halálközeli élménnyel együtt élik meg: úgy érezzük, hogy saját testünk felett lebegünk, és úgy látjuk, ahogy a sebészek láthatnak minket, amikor fölénk hajolnak. Az élményt általában a testben lévő gyógyszerekhez vagy trauma hatására felszabadult hormonokhoz kötik.

Az egy részvevős tanulmányt a nyílt hozzáférésű Frontiers of Human Neuroscience-ban közölték még februárban. A szerzők a University of Ottawán működik pszichológiai iskola tagjai. Az eredmények szerint a nő pontosan alvás előtt éri el ezt az állapotot, de csak néha.

A kutatók azt írják, képes volt magát nézni úgy, hogy a levegőben forog a teste körül, illetve fekszik és vízszintes síkban gördül. Azzal viszont tisztában van, hogy valódi teste mozdulatlan.

fMRI-vel felvették

A kutatók fMRI-szkennelést csináltak a páciensen a kísérlet előtt, és azután is, hogy megkérték, lépjen át a testen kívüli állapotba, hogy pontosan megnézhessék, mi történik az agyában. Az eredményeket összehasonlították azzal, amikor simán képzelődik.

Kiderült, hogy azok a területek is aktiválódnak az agyban, amikor megéli az állapotot, amik a mozgás mentális reprezentációjáért felelősek. a kiegészítő motoros terület, a kisagy, az anguláris tekervény, az alacsonyabb temporális tekervény és az orbitfrontális kéreg, de a vizuális kéreg is észleltek aktivitást.

Az biztos, hogy a nő nem hamisítja a tüneteket, valami biztostan történik az agyában, ami alapján máshogyan éli meg a világot. A kutatók azonban egyelőre nem tudják megmondani, mi lehet a pontos ok, ráadásul a tanulmányban csak egyetlen résztvevő volt.

A kutatók szerint ez az élmény sokkal gyakoribb lehet, mint eddig gondoltuk, a megfigyelt nő meglepődött, hogy nem mindenki képes megélni ezt az állapotot. Az egész hasonló lehet a szinesztéziához, amikor az emberek színeket hallanak vagy éppen hangokat szagolnak.

(Forrás:index.hu)

Gunagriha testen kívül - videó

Betty J. Eadie: Átölel a fény

 

Igaz történet

Az Átölel a fény egy indián származású ifjú hölgy halálközeli élményét közvetíti számunkra, aki 31 éves volt, amikor súlyos betegsége kapcsán komoly műtétre került sor. Az operáció után fellépő komplikációk miatt került ebbe az állapotba, és hiába volt a legszeretőbb anya, mégsem akart visszajönni, hogy beteljesítse földi küldetését.

Betty J. Eadie

Az élmény hatására évekig tartó depresszióba esett, mire sikerült feldolgoznia a történteket, visszailleszkednie a földi életbe, amiben mellette állt hűséges, kitartó és szerető társa, a férje, Joe. Betty megdöbbentő módon, elragadó naivsággal írta meg túlvilágon szerzett élményeit nyolc évvel később, amelyben keveredtek a valóság, és a fantázia elemei, mégis jó szívvel ajánlanám bárkinek, akit a téma érdekel.

Mély átéléssel ír a túlvilágról, a Teremtőről, Jézusról, az angyalokról, és a szellemekről.

Egy olyan titkot rejtenek sorai, melyet évezredek óta tanítanak a próféták, és a nagy vezetők. Amikor olvastam, az addigi kutatásaim összefoglalóját jelentette, tehát biztos lettem benne, hogy jó úton járok.

Az átkelésről így ír:

„egy energiahullámot éreztem. Szinte olyan volt, mintha valami megpattant vagy kieresztett volna bennem, és mintha valami hatalmas mágnessel a szellememet hirtelen kihúzták volna a mellkasomon keresztül fölfelé. Az első benyomásom az volt, hogy szabad vagyok. Semmi természetellenes nem volt ebben az élményben".

Élményei nyomán azt a következtetést vonta le, hogy minden embernek rendkívül fontos küldetése van, melyet teljesíteni kell, addig nem mehet haza. A földön fekvő, részeg hajléktalannak, aki a saját piszkában fekszik, éppúgy van feladata, mint annak, aki azt hiszi, hogy mások felett áll, mert okos, mert gazdag, vagy szép. A feladatainkat önként vállaljuk, mindent előre tudunk, mi akarjuk! Szükségünk van rá a lelki fejlődésünkhöz.

A gyerekeink minket választanak szülőnek, mi választottuk a saját szüleinket, odafönn ismertük egymást, mindent előre megbeszéltünk, csak a feledés fátylát borították ránk, úgy jöttünk le.

Az előző életeinkről szerzett tapasztalatok pedig szerinte nem mások, mint a sejtjeinkbe kódolt ismereteink, amit magunkkal hoztunk. Ö azt állítja, csak egyszer születhetünk.

Akkoriban voltak nekem is ilyen gondolataim…

Mi van, ha tényleg csak egyetlen esélyünk van az életre? Ha csak egy alkalmunk van bizonyítani? Sokszor foglalkoztatott a gondolat. Nem lehetünk benne biztosak, hogy van másik lehetőségünk, ezért ebből kell mindent kihozni! Meglehet a reinkarnációs tapasztalatok csak az asztrálsíkon szerzett köztudat emlékei?

Van egy kínai mondás, mely úgy szól:

„Minden embernek 100 élete van, de csak egyet élhet le teljesen. Vigyázz rá, hátha ez az!”

A Trója című filmben láttam, amikor Achilles azt mondja a lánynak:

„Az istenek irigyelnek minket, mert halandók vagyunk, mert bármelyik pillanat lehet az utolsó, nem tudhatjuk, melyik az. Ez teszi olyan gyönyörűvé, olyan megismerhetetlenné, megismételhetetlenné, kiszámíthatatlanná az életet!”

Akinek annyi adatik, hogy születés után rögtön meghaljon, annak is fontos célja van. Neki nem kellett végigélnie egy egész életet, mert annyira fejlett szellem, az ő feladata az volt, hogy a környezetét fejlessze.

A Teremtőről azt írja, az ember nem lenne képes elviselni a látványát, a hangját, ezért üzen nekünk a követeivel. Ő ezért soha nem jelenik meg előttünk. Elküldte egyszülött fiát, hogy utat mutasson nekünk. Jézust, aki a buta földi törvények ellen a legnagyobb lázadó volt…

Az emberek nincsenek azonos fejlettségi szinten (lelkileg), ezért szükség van a vallásokra, mert minden embernek kell valahonnan ismeretet szerezni, valamilyen módon el kell jutnia a hithez. Ezért Isten nem haragszik, engedi, hogy egyénileg jussunk el hozzá. Ezt a következtetést valószínűleg keresztényi neveltetésből vonta le.

„A Földön tehát minden vallásnak szerepe van, mert vannak emberek, akiknek éppen arra van szüksége, amit az egyik, vagy a másik tanít. A vallás lesz az első lépcsőfok a további tudáshoz. Minden egyház olyan szellemi szükségleteket elégít ki, amelyet talán egy másik nem tudna. Egyetlen egyház sem elégítheti mindenkinek a szükségleteit minden szinten. Amint az egyes ember ismerete Istenről és önmaga örök fejlődéséről magasabb szintre emelkedik, elégedetlenné válhat jelenlegi egyházának tanításaival, ezért egy másik filozófiát, vagy vallást keres, amelyik betöltheti ezt az űrt. Amikor ez bekövetkezik, akkor egy magasabb szintre jutott, és további ismeretek után fog vágyódni, újabb fejlődési lehetőség után.”- írja.

Ezért nem szabad elítélnünk senkit a vallásáért, ezért kell a lelkiismereti szabadság, és a vallásszabadság. Minden egy tőről fakad, csak mindenki más módszerrel próbálja, másnak nevezi, ezzel pontosan egyet tudtam érteni.

„A gyermekekben felnőtt szellem lakozik.”

Sokszor észrevettem én is, egy-egy gyermek úgy néz rám, hogy abból arra következtettem, komolyabb, felnőttebb, mint én, voltak ilyen óvodásaim… - Ilyenkor a köznyelv azt mondja, koravén gyerek. Én azt mondom, bölcsebb, mint én, meg néhány felnőtt, amit az ősi tudásának köszönhet.

Betty azt írja, hogy a teremtésnél ott álltunk a teremtő mellett, mi akartuk, hogy ilyen legyen a világ, mi kértük. Teremtőnk pedig szabad kezet adott nekünk. A teremtőnk isteni részei vagyunk, az anyagba tett gyermekei, akiket feltétel nélkül szeret. Nem ő fog minket megítélni, hanem mi magunkat!

A pozitív pozitívat vonz, a negatív negatívat…

A mennyország és a pokol bennünk van, miénk a döntés, hogy melyikben akarunk élni! Ha pozitívan gondolkodunk, akkor rezgésszintünk megemelkedik körülöttünk, a számunkra jót fogjuk bevonzani!

Maga sem tudott róla, hányszor megbántott másokat. Észrevette, akinek fájdalmat okozott, az sértettségében megbántott másokat, aztán ez a dominó elv szerint végigment, majd visszatért ahhoz, aki kezdte, csak sokkal erősebben. Azonban, ha kedves volt valakihez, akkor a dominó elv szerint ez ment végig, ez tért vissza hozzá megsokszorozódva. A tanácsa tehát az, legyünk kedvesek, rendesek, végtelenül türelmesek egymással, így mi is azt fogjuk visszakapni.

Szeressük egymást, mert a másik is mi vagyunk! Mind egyek vagyunk! Senki sem jobb, vagy rosszabb a másiknál! EGYEK vagyunk!

A megbocsátásról azt írja: Először önmagunknak kell megbocsátani!

Minden eseményre szükségünk van a fejlődéshez, az Atya mindenről tud. A bűnöket, és szenvedéseket is ki kell próbálnunk, hogy azután tudjuk értékelni a jót, az egészséget, az erényt. Árnyék nélkül nincs fény! A betegségeket szintén magunk választjuk, előre tudjuk, tehát nem váratlanul tör ránk az ilyesmi. A betegségek tényleg üzennek nekünk! Csak meg kell figyelni, hogy mit! Meglehet, nem nekünk, hanem a környezetünknek van szüksége a mi betegségünkre, hogy ők fejlődjenek, változzanak általa.

Ír a balesetekről is, és nekem is volt ismerősöm, aki úgy halt meg, hogy megdöbbent a fél világ, miért éppen ő, hiszen olyan jó ember volt, és évekig kerestük az okokat. A könyve erre is választ adott. A balesetek sem véletlen történnek! Lehet, hogy valakinek, aki látszólag nem érdemelte meg, ez volt megírva, hogy az, aki életben marad, fejlődjön. Aki balesetben hal meg, már teljesítette a feladatát, ez volt a végső küldetése. Ezzel megakadályozott egy sokkal nagyobb bajt, ami bekövetkezett volna, és olyan embereknek kellett volna meghalniuk, akik még a földi feladataikat nem fejezték be.

Ír a szeretetről, az önszeretetről, mert aki saját magát nem szereti, másokat sem szeret őszintén… Először tehát saját magunkat kell szeretni, ezen keresztül tudunk másokat elfogadni, megszeretni!

Először minden gondolatban létezik, majd csak utána valósul meg!

A gondolatainknak HATALMA van!

Mégpedig mi sem tudjuk elképzelni, hogy mekkora! Nagyon kell vigyázni, mit gondolunk, mert mind megvalósul, a rossz is. Azért kellene irányítani őket! Ha a jót várjuk el, azt kapjuk, ha a rosszat, akkor meg azt.

Odaát várnak ránk, feltétel nélkül szeretnek, így, ahogy vagyunk, elfogadnak gyarlóságainkkal együtt, ott csoda vár ránk, a fény, az öröm, a szeretet, ha átkerülünk, vissza sem akarunk majd jönni, mert nem szeretnénk újra a hús foglyai lenni. Ő ezt élte meg, amikor visszajött, ezért esett mély depresszióba.

A könyv magával ragadó egyszerű, közérthető stílusa egy olyan hiányt pótol, aminek kapcsán elvadult világunkban újra szívünkbe költözhet a remény, hiszen soraiban elmerülve újra rájöhetünk, nemcsak az anyag vagyunk…

(Brátán Erzsébet)

 

- - - - - 

BETTY J. EADIE: Átölel a Fény:
http://www.feny-angyalai.hu/magyar/svetelna_knihovna/htm/hu/hu_kniha_v_naruci_svetla.htm

 

- - - - - - 

Betty J. Eadie: Igaz story - videó

 

Hogyan lesz az energiából anyag?

A kvantumfizikusok másik zavarba ejtő felfedezése az, hogy a szubatomi részecskék úgy viselkednek, mintha tudathasadásuk lenne.  Néha anyagként, mint nagyon apró billiárd golyók száguldoznak az atomon belül, máskor pedig, óceánon áramló energiahullámokként viselkednek.

Szinte úgy tűnik, ha a tudós részecske után kutat, akkor a szubatomi anyag engedelmesen részecskeként viselkedik, és ha hullámként keresi, akkor hullámként tűnik fel. Ez tehát a következő jelzés arra vonatkozóan, hogy az emberi elme képes hatást gyakorolni „arra a valamire”, amelyből az anyagi világ készül.

Hogyan lehet ezt a kétféle viselkedést értelmezni?  Einstein bebizonyította, hogy az anyag energiából áll, és az atomok keletkezésekor az energia a sűrű anyagnak megfelelő formát ölt magára.  Az energia hullámok viselkedése a tudósok által ismert dolog, azonban az energia fogalmát nem tudják igazán meghatározni.  A legtöbb, amit mondanak az az, hogy az energia egyfajta rezgés.

A következő megállapítás az, hogy az anyag egyfajta tiszta energiából jön létre.  Ha az energia rezgés, akkor a tiszta energia egy olyan fajta rezgés kell, hogy legyen, amelyik az anyag részecskéinek rezgése fölött áll.  Ahogy az energia rezgése csökken, úgy válik sűrűbb anyaggá, vagyis a tiszta energia a sűrű anyagra jellemző megjelenést ölt.  Ezt a tényt támasztja alá a kvantumfizikusok megfigyelése, hogy a szubatomi részecskék egy látszólag üres térben tűnnek fel.  A részecske hirtelen a semmiből tűnik elő, majd további részecskékre osztódik, amelyek egymással ütköznek, végül eltűnik, vagyis visszakerül oda, ahonnan jött.

Honnan tűnhetnek elő a szubatomi részecskék?  A kvantumfizikusok fedezték fel azt, hogy lehetetlen bármely kísérlet eredményét pontosan előre jelezni.  Bizonyos végkimenetelek valószínűsége sejthető.  Ez a tény okozta azt az észrevételt, hogy ameddig valaki a megfigyelést nem végzi, addig a szubatomi részecskék nincsenek jelen az anyagi világban, az anyag világában.  Helyette abban a világban léteznek, amelyet a valószínűség világának nevezhetünk.  Ebben a világban számos lehetősége van bizonyos részecskék megjelenésének bizonyos helyeken.  A megfigyelés ideje alatt az egyik ilyen lehetőség válik valósággá, és a sűrű anyagi részecske megjelenik az anyagi világban, ahol mérhetővé válik.

Világossá válik, hogy a kvantumfizika alkalmazása a filozófiában olyan világképet jelez, amely a következő elemeket foglalja magába:

Kell, hogy legyen valami azon túl, amit a tudósok anyagi világegyetemnek hívnak.  Ezt hívhatjuk a valószínűség világának, kvantum mezőnek, a tiszta energia világának, más dimenziónak, párhuzamos világegyetemnek vagy bármi másnak.  Mindenképpen kell, hogy legyen a magasabb rezgéseknek egy világa, amelyben csak tiszta energia van, de nincs sem fizikai anyag, sem fizikai energia.  Ahogy a tiszta energiahullám rezgése csökken, akkor szubatomi részecskeként jelenik meg a térben, és ezek a részecskék később az anyag építőkockáiként működnek, vagy pedig olyan fizikai energiahullámokként, mint a fény.

A két világ között nincs átjárhatatlanság.  Valójában az anyagi világot egyfajta energiaáramlás hozza létre és tartja fenn minden bizonnyal, amely magasabb valóságból ered, és onnan áramlik az anyagi világba.

A folyamat, amelynek során az energia anyagi formát ölt, úgy tűnik, hogy megkerülhetetlenül feltételezi egy magasabb szintű tudatforma létezését.  A kvantum fizikusok felfedezése alapján anyag nem hozható létre tudatos elme közreműködése nélkül.  Latolgatják, hogy az univerzum létezne-e egyáltalán, ha senkinek a figyelme nem irányulna rá.

 Az emberi elme az anyag legalapvetőbb szintjén működik közre, és látszólag szerepet játszik abban, hogy energiát juttasson a magasabb szintű valóságból az anyagi világba, valamint abban, hogy az energia bizonyos formát öltsön.

Ezeknek a tudományosan igazolt tényeknek az a következménye, hogy a tudomány mostanra egy olyan világképet tár elénk, amely nagyon hasonló ahhoz, amelyet a szellemi tanítások már évezredek óta jeleznek.  Természetesen a szellemi tanítások teljesen más elnevezéseket használtak, amelybe belefoglalták a mítoszok és legendák világát, hozzáigazítva azt a mostani modern kultúrához képest sokkal fejletlenebb kultúrákhoz.  Mostanra úgy tűnik, hogy a fő különbség a tudományos és a szellemi világkép között egyedül a nevezéktan.  Fellelhető-e olyan megközelítés, amely egyesítené a kettőt?

Itt szükséges megjegyeznünk, hogy nincs egyetlen olyan vallás sem, amelyet a tudomány érvényesítene.  Valójában az a világkép, amelyről az előbb szó volt, a legtradicionálisabb vallásoktól kívánná meg azt, hogy szabaduljanak meg a legnagyobb becsben tartott tantételeiktől.  Nagyon sok vallás azon alapszik, hogy Isten olyan magasabb valóságban létezik, ahová emberi lény önmagától nem képes eljutni.

Tehát szükséges a vallás vagy egy megváltó saját magunkon kívül az üdvözülésünkhöz.  Az új világkép azt jelzi, hogy ezen változtatni kell.  Az emberi elme ugyanis önmagában képes hatni az anyagi világon túli valóságra, ami azt jelenti, hogy nincs önmagunkon kívül semmire szükségünk ahhoz, hogy a szellemi valósággal kapcsolatba kerüljünk.  Számtalan szellemi tanító képviselte már ezt a tanítást.  Például Buddha azt mondta, hogy a szenvedés oka az elmében található tudatlanság formájában.  Tehát a szenvedésen való túllépés útja a magasabb szintű tudatosság kialakítása, amely mentes a tudatlanságtól.

 Jézus szintén azt tanította, hogy nincs szükség semmilyen intézményrendszerre ahhoz, hogy Isten országába juthassunk:„az Isten országa ti bennetek van” (Lukács 17,21).  Lehetséges, hogy a tudomány azt az alapvető igazságot fedezte fel az emberi elmével kapcsolatban, amelyet Buddha és Jézus már más-más nyelven korábban kijelentett?

(forrás: jezustanitasok.hu)

Miért tudnak az angyalok repülni?

Angyalokról másképpen

Minden vallás bemutatja, hogy a Legfelső Teremtő Lény a maga egyediségében és mindenhatóságában miként gyakorolja a hatalmát. Lehet hallani mitikus históriákat a teremtésnek és az életnek nevezett folyamatokról, Gondviselésről és fejlődésről, félistenekről és teremtményeikről, segítőkről és halandókról. Én most egy picit más oldalról közelítem meg ezt az egész kérdéskört, mert így talán mindenki közelebb állónak érzi majd magához a felsőbbrendű lények világát.

Elsőként azt szeretném szavakba önteni, hogy én kiket is értek angyalok, angyali lények alatt. Ha etimológiailag közelítem meg az angyal kifejezést, akkor meglehetősen sokat elárul már maga a szó is. Az angyal szógyöke az „ang” tő, melynek jelentése „élet”. Ebből az atlantiszi kifejezésből ered az egyiptomi „Ankh”, ami az Élet Kulcsa, vagy az „igazi életismeret kulcsa”. Ehhez a tőhöz járul az „el” végződés, mely azt fejezi ki, hogy „Isten fénye”. Ha precízebbek akarnánk lenni, akkor megkettőznénk az l-betűt és „ell” végződést adnánk neki. De bárhogy is, a lényeg, hogy „ang+el=angel”, vagyis angyal. Ezt másolja a latin angelus, a francia ange, a német Engel, az olasz angelo, a spanyol ángel, és így tovább. Eredeti jelentése tehát „Élő Isten Fény”.

Így azonnal kiviláglik, hogy én Angyalok alatt a Teremtő egyes aspektusait, megnyilvánulási formáit értem, hozzáteszem, a teremtés kezdeti stádiumában. Hiszen voltaképpen minden teremtmény a Legfelsőbb Lény megnyilvánulása, s mégis micsoda különbségek vannak köztük. Tehát az Angyalok először mindenképpen a Legfelső Úr, a mindent átható Teremtő Tudat Követei, ha úgy tetszik, Hangjai, megint másként fogalmazva Erői.

A földi kultúrák közül elsőként az atlantisziaknak sikerült teljesen megismerniük az angyalok világát. Ők tökéletes ismeretek birtokában voltak, még egy Angyali Szótárat is létrehoztak, mely olyan szertartások és szimbólumok gyűjteménye volt, amelynek segítségével képesek voltak megidézni az angyalokat a támogatásukat kérve.

Az atlantiszi beavatottak képesek voltak kommunikálni az angyalokkal, látni az angyali hierarchia különböző létmódjain egzisztáló lényeket, ugyanakkor szabadon mozoghattak az angyali világokban. Ennek köszönhetően ismereteik és hatalmuk emberi léptékkel felfoghatatlan magasságokba emelték őket.

Az atlantiszi kultúra vezetői is angyalok voltak, pontosabban egy Arkangyal, magyarul Főangyal. Az atlantidák, Atlantisz lakói, az angyalokat Lokiknak, míg a főangyalokat Arklokiknak szólították.

Itt térnék ki arra, hogy az angyaltan nem is olyan egyszerű tudomány, hiszen ahány kultúra, annyi tudásirányzat, és ahány irányzat, annyiféle megközelítés létezik az angyali kasztok osztályozására. De ne vesszünk el a részletekben, inkább tekintsük végig a főbb rendeket.

1. Szeráfok vagy Szerafimok: ők az Úrhoz legközelebb álló angyali lények. Nevük a héber seraph szóból eredeztethető, melynek jelentése égni. Valójában ők tisztán tűzből, mármint a Legfelső Úrból kiáradó tűzből (szeretetből!) állnak.

2. Kerubok: ők a Bölcsesség Angyalai és a Mennyek Küszöbének Őrzői. Általában véve szárnyas oroszlánként ábrázolják őket. Ők a Teremtő akaratának a közvetítői.

3. Trónok: ők Isten szellemi törvényeinek a képviselői. Minden teremtmény – az emberi is beleértve – spirituális törvényeit ők szabják meg és tartatják be.

4. Uraságok: az isteni bölcsesség és tudás letéteményesei.

5. Erősségek: a mozgás és a dinamika biztosítói.

6. Hatalmasságok: a formavilág kialakítói.

7. Archék: más néven fejedelemségek. Ők az egyes világkorszakok vezető lényei.

8. Arkangyalok: népszellemek, olyan lények, akik az egyes lelki fajok irányításáért felelnek.

9. Angyalok: egyes lelkek vagy kisebb csoportok őrangyalai, spirituális vezetői.

A sor természetesen nem ér véget, hiszen a bolygóknak, a csillagoknak, csillagcsaládoknak éppen úgy vannak angyalai, mint más magasabb rendű princípiumoknak. Például a Harmóniának vagy az Örökkévalóságnak.

Az angyalok döntő befolyást gyakorolnak az életünkre, mind az egyéni, mind a kollektív sorsunkra. Míg az Őrangyalok vigyáznak ránk, addig más Arkangyalok vallásokat indítanak el az emberiség életében, megint más Arklokik a közelgő Isteni Terv egyes fejezeteit irányítják, más angyali rendek titkos társaságokat és kiválasztotti csoportokat készítenek fel a korszakváltás nem zökkenőmentes időszakaira. Egyes angyalok könyveket ihletnek, mások találmányokra inspirálnak. Egyszóval, az isteni világok angyalai mindent átható módon, minden részletre kiterjedően irányítják a földi életet.

Az angyalok munkássága a fejlődő lélek, vagyis az ember számára abban áll, hogy rávezesse az emberi elmét arra az önmegvalósító útra, melyen járva emberi gyarlóságait levetkezve a benne rejlő isteni szikrát hozhatja helyzetbe és működésbe. Magyarul az angyalok közbenjárásával, tanításaik és erőik által az ember megszabadulhat kötöttségeitől, melyek gátolják őt a szellemi (spirituális) felemelkedésben. Az ember, mint teremtő lény, a tiszta valóságot, a Mindenség törvényeit és az Élet értékeit az angyali iránymutatások által érheti el és értheti meg.

Az ember egészen addig nem jut előrébb a teremtés spirituális ranglétráján, vagyis nem kerül közelebb a Teremtőhöz, amíg a súlyait le nem teszi. Az angyalok azért tudnak repülni, mert már megszabadultak a súlyaiktól. A „repüléshez” természetszerűleg nem szárnyakat, hanem isteni tudást használnak, melynek az emberiség is fokozatosan a birtokába kerülhet. Itt döntő a szabad akarat, vagyis aki akarja, elfogadja, aki nem óhajtja, elutasíthatja a segítő kezet. Az angyali rendek már egy ideje kinyilatkoztatták, hogy az emberen áll vagy bukik, mit kezd ezzel a lehetőséggel, de a (magasabb világokra vonatkozó) tények nem tudása már nem mentesíti az emberiséget az előtte álló, tornyosuló és közelgő következmények és krízisek súlya alól.

Ma egyre több olyan lehetőség és esély kínálkozik, amikor a fejlődni vágyó lélek angyali energiákhoz juthat. Léteznek a természetben olyan szent helyek, nevezhetném őket akár átjáróknak is, amelyek bizonyos együttállásokkor megnyílnak és rajtuk élő angyali energia folyik át a mi világunkba. Ezek az angyali kapuk közvetlen összeköttetést jelentenek a fizikai és az angyali világok között.

Aki ilyen energiákból merítkezik, illetve töltődik, annak a gondolkodásmódja, az érzelemvilága, a tudatossága és ezeken keresztül az életről alkotott elképzelése gyökeresen megváltozik. Megszabadul a téves hiedelmektől, levetkőzi az elvárások és normák nyomasztó terheit és fokozatosan összhangba kerül a Kozmosszal, a Világmindenséggel és az Angyalok világával. Így megszületik az emberben az a fajta tudatosság, mely a „gazemberi” tudatosság fölé emeli őt. Az ilyen lélek értővé, látóvá és tudóvá válik az angyali inspirációk és intuíciók irányába, s élvezni kezdi életének minden pillanatát, mert benne egy stabil és konstruktív (építő jellegű) harmónia alakul ki, egy összhang önmagában önmagával és a teremtő lényekkel.

(Száraz György)

A pók hálójában: a személyes történetünk fogságában

Mindenkinek megvan a maga személyes története. A személyes történetünk szálait a szüleink kezdték el fonni, először ők mondták meg nekünk, hogy kik vagyunk és ők közvetítették felénk azokat a szabályokat is, hogy hogyan kell együtt élni a többi emberrel egy adott társadalom keretei között.

Aztán a kis én megszületésével megjelent bennünk az ego belső hangja és ettől a pillanattól kezdve ő vált a személyes történetünk mesélőjévé. Egy történetet kezdett el mesélni nekünk arról, hogy kik is vagyunk és hogy merre tart az életünk. Ez a történet annyira meggyőző számunkra, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni az igazságát. Vajon valóban igaz-e ez a történet, vagy csak egy belső fecsegés, amely az évek során belegabalyított bennünket a gondolatok pókhálójába?

A személyes történetünk anatómiája

Életünk minden tudatos pillanata egy önmagunknak mesélt személyes énközpontú történet kereteibe illeszkedik be és azon belül értelmezhető. Ez azért van így, mert annyira mélyen azonosultunk a személyes történetet mesélő egónk belső hangjával és ezzel a személyes történettel, hogy ez adja egész életünk alapját.

Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk ezt a személyes történetet, akkor azt találjuk, hogy a belső történetünk élmények és gondolatok szövedékéből áll. Gondolatokból, amelyek megmagyarázzák az élményeinket, gondolatokból, amelyeket elhittünk, amelyekkel azonosultunk, és amelyek így az önmeghatározásunk alapját adják.

A személyes történetünk így szinte a bűvkörében tart bennünket, egy hipnotikus állapotban, amelyben minden figyelmünket leköti a belső hang és az általa mesélt történet. Így elveszítettük az éberségünket, a valóság szinte elmegy mellettünk, mert mi csak a valóság azon elemeire figyelünk, ami megerősíti a mi személyes történetünket. Így nem férünk hozzá életünk mélyebb dimenzióihoz, amelyek ugyan jelen vannak az életünkben, de az éberségünk hiánya miatt elveszítettük velük a kapcsolatunkat.

A személyes történeten túl

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi tényleg csak a személyes történetünk vagyunk, vagy esetleg pedig sokkal többek vagyunk annál? Mindenkiben él annak a halvány gyanúja, hogy a személyes történetünk nem tükrözi annak a valóságát, akik mélyebb szinten vagyunk.

Ha személyes történetünkben látszólag minden rendben van, elérjük a céljainkat, akkor boldogok vagyunk és ez a gyanú teljesen elhalványul bennünk, és a személyes történetünkkel való azonosulásunk erősebbé válik. Vannak azonban az életünkben, a személyes történetünkben olyan pillanatok is, amikor úgy érezzük, hogy semmi sem sikerül, ezért boldogtalanok vagyunk és szenvedünk. Ekkor erősödhet fel újra az a gyanú bennünk, hogy többek vagyunk, mint személyes történetünk gondolat halmaza. Rájövünk, hogy életünk egyszerűen több a gondolatoknál.

Amíg azonban ragaszkodunk a személyes történetünkhöz és annak a mesélőjéhez, addig életünk mélyebb dimenziói elérhetetlenek maradnak számunkra. Nem azért, mert nincsenek jelen az életünkben, hanem azért mert a személyes történetünk hálójának a fonása leköti minden figyelmünket.

A személyes történetből való felébredés

Ha tudatára ébredünk a személyes történetünknek, amelyet önmagunknak mesélünk, akkor felébredhetünk személyes történetünk hipnotikus bűvöletéből.

Ahhoz, hogy tudatára tudjunk ébredni személyes történetünknek, fel kell tennünk magunknak a kérdést: Ki az, aki a fejemben beszél, ki ez a belső hang, aki a személyes történetemet meséli nekem? Erre csak az az egy őszinte válasz lehetséges, hogy: Fogalmam sincs! Minden más válasz csakis a személyes történet részeként értelmezhető, ezért elvetendő.

Ez az őszinte válasz egy megrázó élmény lehet számunkra, amely teljesen összekuszálhatja az életünket. Minél jobban azonosultunk a személyes történetünkkel, annál nagyobb lehet a megdöbbenésünk. Elvész a biztonságunk abban, amit eddig a személyes történetünknek tartottunk. Ez azonban egy olyan tapasztalat, amely elvezethet bennünket ahhoz a ponthoz, amikor megkérdőjelezzük az önmagunkról mesélt történetünk igazságát.

Ez az első jele annak, hogy kezdünk ébredezni a személyes történetünk hipnotikus hatása alól. Mivel ekkor már a figyelmünket nem köti le teljes egészében a személyes történetünk mesélése és az azzal való azonosulás, ezért érzékennyé válunk életünk mélyebb dimenzióira.

A létezés teljessége vagyunk

Az Élet mélyebb dimenzióihoz a kapu az éberség, amely a figyelmünknek a személyes történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként jelenik meg. Az éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.

Amit ebben az éber tudatállapotban, a gondolatokon és érzéseken túl először megtapasztalunk, az a létezés teljessége. ebben az állapotban eltűnik minden széttöredezettség az életünkből, felismerjük létezésünk belső tágasságát, annak belső boldogságát és nyugalmát. Otthon érezzük magunkat a saját bőrünkben, és felismerjük, hogy az éber tudatosság mentes mindenféle gondolattól és érzéstől.

Ekkor dönthetünk arról, hogy folytatjuk-e a személyes történetünk mesélését, vagy túllépve azon elmozdulunk létezőségünk csendes alapja felé.

(forrás: Kery Ervin- A tudat ébredése - utjelzok.blogspot.hu)

Világok Egysége

Egyszer eljön a nap

a Szeretet és az Egység ünnepe

amikor az ég és a föld összeér:

és a "tékozló fiú" hazatér.

Eljön az idõ, amikor újra találkozunk

égi atyáitok, bátyjaitok, nõvéreitek

unokabátyjaitok és unokanõvéreitek.

A Tudat által és Benne létezik a Teremtés teljessége.

Ismerd fel azonosságodat a Végtelen Tudatossággal,

hiszen minden Általa lett és Te egylényegű vagy Vele!

Te Vagy a Végtelen Tudatosság.

Mindenek Forrása.

Egyénnek álcázva.

Ismerd fel, hogy az egész Univerzum a Te Tudatosságodban jelenik meg.

A Tudatosság békéje, az Egység szeretete legyen Veletek mindenkor.

Testvéreink az Univerzumban!

Szeretettel köszöntünk Benneteket!

Békesség van szívünkben!

Érző lények vagyunk

Lelkek az Univerzum minden szegletéből.

Eljöttünk az "égi mennyegzőre"

Hogy lelkünkben újra egymásra találhassunk.

Elérkezett a Fátyol Leomlásának Ideje.

Soha többé nem lesztek egyedül.

Társaitok vagyunk a Teremtésben.

Szeretettől dobogó szívű távoli rokonaitok.

Éljetek békével

Teremtsetek szeretettel

Szolgáljátok az Égi Egyet!

Mely Egy Veletek!

Nincsenek többé határok és kiváltságok.

Vége a pusztításnak.

Az Univerzum jósága mindenkié.

Emeljétek szíveteket!

Építsétek Lelketeket!

A Végtelen Szeretet: Egy Veletek.

A Végtelen Tudatosságban

Egy vagyunk: Veletek.

(forrás: youtube.com)

Világok Egysége - videó

Parajelenségek a laboratóriumban

A parapszichológiai, más néven pszi jelenségeknek, vagyis az ember és környezete közötti olyan kölcsönhatásoknak, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai törvényekkel, két fő csoportja van.

Az egyik fő csoport az érzékszerveken kívüli észlelés, vagyis a telepátia, azaz gondolatátvitel illetve kiszámíthatatlan jövőbeli eseményekről való információszerzés. A másik nagy terület, a pszichokinézis, azaz tudatunk közvetlen hatása a tárgyi környezetre. Például kanálhajlítás. Sokakat érdekel, hogy ezeket a képességeket, jelenségeket, létre lehet e hozni kísérleti körülmények között is.

1990-ben a magyar egyetemek és akadémiai intézetek tudományos beosztású munkatársai közül minden tizediket, 180 embert megkérdezték hogy mit gondolnak a parajelenségek létezéséről. Többségük a telepátia és rokonjelenségeinek létezését igazolt ténynek, vagy legalábbis valószínűnek tartotta, tudományos kutatásukat pedig, csaknem mindenki fontosnak vagy legalábbis szükségesnek érezte.

Egy Zuglóban található nemzetközi hírű parapszichológiai jelenségekkel foglalkozó laboratóriumban már hosszú évek óta folynak kísérletek az ilyen jelenségek létezésének tudományos bizonyítására. A Szintézis Laborban, mely a világ tíz legjelentősebb parapszichológiai kutatóhelye között van, évek óta telepatikus képességek vizsgálata folyik. Kontrollált körülmények között mérik benne nem csak a gondolatátvitel működését, hanem, az emberi pszichikum egyéb különleges képességeit, az érzékszerveken túli észleléseket.

A kutatások lényege nem a gondolatátvitel tényének bizonyítása, hiszen ez a múlt század közepére egyértelműen megtörtént, J. B. Rhine, amerikai kutató, a kísérleti parapszichológia megteremtője az átlagemberek olyan pszi képességeit vizsgálta, mint például a telepátia, vagy a véletlenbefolyásolás. Rhine vizsgálataiban kockadobó gépeket alkalmazott, a résztvevők feladata az volt, hogy pusztán tudati elvárásukkal befolyásolják az eredményeket. Ezekkel az elsőre abszurdnak tűnő kísérletekkel bizonyította, hogy pszichés elvárásaink hatnak a véletlenfolyamatokra. Sok azonos célú kísérlet eredményének összesítése szerint az érzékszerveken kívüli észlelés statisztikusan bizonyítottnak tekinthetők.

Ezeket a jelenségeket tehát  ma már nem bizonyítani, hanem megérteni kell. Ezért a szintézis Laborban annak feltárása folyik,, hogy a mindenkiben létező telepatikus képességeket, milyen hangulati és környezeti körülmények befolyásolják.

Miért fontos ez? Nos, bizonyára mindenki saját magán is tapasztalta már, hogy lelkiállapota befolyásolja azt, hogy mennyire sikerülnek a dolgai. Lelkiállapotunkkal hatni tudunk a véletlenek tűnő folyamatokra. Pszichénkkel pozitív és negatív irányba is befolyásolható életünk.

A megfelelő pszichés állapot megszerzése és fenntartása tanulható. Erre a tanulásra különösen akkor van szükség, amikor rosszul mennek a dolgok, és rossz lelkiállapotunk miatt egy lefele tartó spirálba kerül az életünk Egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanunk rosszkedvünk által vájt gödörbe. Semmi sem sikerül. Mindig csak baj ér minket.

Egy zavaros és kontrollálatlan pszichéjű ember, az őt érintő eseményeket káros módon befolyásolhatja. Az ilyen emberek az áldozatok, a pechesek.  Akinek a lelkében rend és harmónia uralkodik, a sorsában is ezt tapasztalja visszatükröződni. Ezért a Paulinyi Tamás vezette laboratóriumban a gondolatátvitel jelenség természetének megértése, fizikai és pszichológiai ismeretrendszerünkbe való beillesztése a legfontosabb cél.

Paulinyi Tamás író, költő, pszi-kutató, szabadegyetemi igazgató

Az már egyértelműen kiderült, hogy jó hangulatban, ellazult, szorongásoktól, félelmektől és teljesíteni akarástól mentesen a telepátia képessége erősebben érvényesül. A kutatások új iránya ezért most az, hogy megvizsgálják, módosult tudatállapotokban, amilyen mondjuk a hipnózis, hogyan lehet gondolatot közvetíteni.

A telepátia kísérletekben az asszisztens, egy, a számítógép által véletlenszerűen kiválasztott képet néz. Őt nevezik a kísérletben adónak. A tőle tökéletesen elzárt, izolációs térben fekvő kísérleti alany, a vevő pedig megpróbálja vizualizálni, majd lerajzolni, amit maga előtt lát, vagy látni vél. Majd a kísérlet vezetőjének jelenlétében négy különböző kép közül kiválasztani azt, amelyikhez leginkább hasonlót látott. Ha a telitalálatokat csak a véletlen egyezés eredményezné, akkor hosszú távon a helyes választás nagyjából minden negyedik alkalommal fordulna elő.

A laboratórium kísérletsorozataiban a célkép eltalálása, kétszer ennyi esetben történik. Ezek az eredmények ma már nemzetközi hírűek.
Annyi már bizonyos, hogy az, amit az érzékszerveken túli észlelésekről ma tudunk, megkérdőjelez sok mindent, amire a mai tudomány felépült. Az is kiderült, hogy gondolatainkat nem titokzatos agyhullámok, valamilyen eddig ismeretlen sugárzás, vagy rezgések közvetítik. A telepátia, nem így működik.

Az emberi tudatnak van egy olyan képessége, amely a tőle fizikailag elzárt környezetet észlelni tudja, illetve arra hatni tud.  Ez a képesség sem tértől sem időtől, sem távolságtól nem függ. Az amerikaiak végeztek sikeres telepátia kísérleteket űrhajóról is.

Amint sikerül megfejteni, és befolyásolni az emberi tudatnak ezt a működését, sok mindenre képesek leszünk, akár még arra is, hogy gyógyszerek nélkül meggyógyuljunk.

(forrás: astronet.hu)

Paulinyi Tamás, a Szintézis (2005) - videó

Láma Ole Nydahl - Félelem nélküli halál

Tanácsok életünk döntő pillanatához

Láma Ole Nydahl

A tibeti buddhista mesterek évszázadok óta örömet és jelentést fedeznek fel a haldoklás folyamatában. A halál számukra nem valami misztikus dolog. Tudják, mi fog történni, és nagyszerű lehetőségnek tekintik a spirituális fejlődésre. A Félelem nélküli halál az ő tanításaikat teszi elérhetővé a modern nyugati világ számára.

 

A tibeti mesterektől napjainkig

 

Láma Ole Nydahl Félelem nélküli halál című könyvében azt a tudást sűríti össze, melyet a buddhista mesterekkel keleten töltött évek alatt sajátított el. Magyarázatait a mai kor emberének haldoklási folyamata során szerzett több évtizedes tapasztalatok gazdagítják. Ez a könyv a bizonyíték, hogy a tibeti mesterek bölcsessége a mai nyugati világban él tovább.

1968-ban Láma Ole és felesége, Hannah a tibeti buddhizmus kagyü és nyingma iskoláinak mestereitől kezdtek tanulni a Himalájában. 1972-ben Láma Ole tanítója, a nagyszerű 16. Karmapa, Rangdzsung Rigpe Dordzse kérésére elsajátította a tudatos halálnak (phova) nevezett ritka meditációs gyakorlatot. Azóta több mint 90 000 embernek tanította meg a phova gyakorlatát szerte a nyugati világban.

 

A halál megértése a félelem megszűnéséhez vezet

 

Az emberek kevésbé félnek attól, amit ismernek. Ez a halálra is igaz. A phova gyakorlattal és az ebben a könyvben található tudással lehetőség van arra, hogy a halál pillanatában a félelmet, az elvárásokat és a kétséget bizalommá és a tudat nyugodt állapotává alakítsuk.

(forrás: felelemnelkulihalal.hu)

- - - - - 

Láma Ole Nydahl - Félelem nélküli halál - videó

Dimenziókapuk létezésének bizonyítékát jelentette be a NASA!

Sci-fi szerzők kedvenc témája az a bizonyos "kapu", vagy más néven féregjárat. Egy különleges átjáró az időben vagy a térben, amelyen át az utazók hatalmas távolságokra juthatnak el egyetlen szempillantás alatt, csakhogy egy ilyen ajtó egyben út az ismeretlenbe. Persze, ha egyáltalán létezik.

Ez azonban a NASA legutóbbi bejelentése után, már nem kérdés többé:

Bizony, hogy létezik. Saját honlapján közölte ugyanis a szenzációsnak tűnő hírt az Amerikai Űrhajózási Hivatal, majd hamarjában egy közel négy perces kisfilmet is készítettek, amelyben megpróbálják annak lényegét, a laikusok számára is érthetővé tenni.

Az Iowai Egyetem, plazmafizikusa, Jack Scudder jött rá, hogy a Föld mágneses mezeje bizonyos helyeken összekapcsolódik a Nap mágneses mezejével, létrehozva ezzel egy állandó, folyamatos és megszakítás nélküli kapcsolatot a Föld és a Nap között. Ezeken a kapcsolatokon, vagy ahogy ők nevezik X-pontokon, pedig vannak úgynevezett kapuk, amelyekről egyelőre sejtelmük sincs, hogy hova vezethetnek.

A bejelentéssel egyidőben azt is közölték, hogy 2014-ben, egy több évig tartó misszióba kezd a NASA, melynek során az energia részecske detektorokkal és mágneses érzékelőkkel felszerelt űrhajók legfontosabb feladata lesz megfejteni a különös kapuk titkait.

A feladat persze távolról sem egyszerű. A NASA azonban egyelőre egy néhány soros tényhíren kívül csak az alábbi rövidebb videót hozta nyilvánosságra a témával kapcsolatban, amelyből a felfedezés több részlete is kiderül és amelynek magyarul feliratozott változata itt megtekinthető:

(forrás:vilaghelyzete.blogspot.hu)

A NASA bejelentette, hogy bizonyítékot talált a dimenziókapuk létezésére - videó

prof. Dr. László Ervin - Az Új Generációk Küldetése

Meg tudja nekem valaki mondani, hogyan működik a világ?
Klímaválság, élelemválság, energiaválság. Pénzügyi válság.

Interjú László Ervin professzorral.

–     Hadd kezdjek egy elég merész kérdéssel! Úgy gondolom, hogy Ön azon kevesek egyike, akik értik is, hogy mi megy végbe a világban. El tudná kérem magyarázni nekünk, mi történik ma a világban?

prof. Dr. László Ervin

Nem egyszerű. De úgy gondolom, van egy alapvető tényező. Egy olyan világot teremtettünk, ami gyorsabban változik, mint ahogyan mi felfogjuk. Összefonódik: ezt úgy szoktuk kifejezni, hogy globalizálódik, de ennél többről van szó: túlhaladja a megszokott közösségi tereket és kereteket.

Régen az egy adott közösséghez tartozó emberek rendelkeztek a közösséghez szükséges mentalitással, értékekkel, látásmóddal, és törődtek egymással, érezték az összetartozást; és a világ többi része valahogyan ezen a körön kívül esett számukra.

Az emberek úgy gondolkodtak magukról, hogy csakis egy bizonyos csoportnak a tagjai: csak egy falunak, egy városnak, egy régiónak, egy nemzetnek, csak egy kontinensnek a részei. És ez volt a világlátásuk, a világuk.

Ma azonban a világunk ezekből a hagyományos szerveződési rendszerekből egyre csak összetettebb egymásba kapcsolódásokba lép, egyre több és több területen, és az emberek gondolkodásmódjukkal ezt még nem érték utol.

Ez a sok-sok érdekcsoport a világban, ez a sokféle emberi közösség, mindannyian saját egyéni érdekük maximalizálására törekednek és lényegében mind semmibe veszik a többiek igényeit, vagy csak érintőlegesen veszik azokat figyelembe.

Figyelembe kellene venni azt is, hogy ez a világ nagyon aprólékos módon finomhangolt. Rendkívül könnyen kihozható az egyensúlyából. Jelenleg fenntarthatósága határán áll. Globális világot teremtettünk, mentalitásunk azonban még mindig lokális. Ez a probléma gyökere.

– Igen. Hogyan segíthetnek nekünk a kvantumfizika felfedezései megérteni, hogy mi is zajlik a világban?

Oly sok mindent nyerhetünk a kvantumfizika révén, de az egyik legalapvetőbb, mely véleményem szerint a legfontosabb, az az, hogy összeköttetésben vagyunk.

Az úgynevezett Newton-i tudomány szerint minden lokálisan történik, azaz minden csakis itt, egy bizonyos időben és térben történik és ezek az események csak mechanikus törvények által vannak kapcsolatban egymással (amiket például az elektromagnetikus kapcsolatok révén is ismerhetünk).

Ma azonban az információ révén már globális összeköttetésben állunk. Miközben tényleges fizikai kapcsolataink még mindig lokálisak.

A kvantumfizika pedig felfedi előttünk, hogy a kapcsolataink nonlokálisak. Egymást átszövőek, összefonódóak. Túllépnek a Newton-i, mindennapos, háromdimenziós téridő-valóságon.

Az összefonódások olyanfélék, mint egy hologram: egy hologramban minden elem egyszerre jelen van minden másik elemben. Minden történés egyszerre zajlik.

Tehát ha szembemegyünk, ha észlelünk, ha ráhatást gyakorlunk bármilyen részre, akkor ez minden többi részre azonnali hatással lesz.

A tradicionális társadalmak tudták, hogy mind kapcsolatban állnak egymással és a természettel, a kozmosszal. Ők még érezték ezt a kötődést.

Mára egy olyan buborékot teremtettünk, egy olyan eltérést az egészséges ösztöneinktől, amely szerint az egész világ csak mechanisztikus, mint egy gépezet, és minden úgy működtethető, mint egy helyi, anyagi elven működő gépezet, mely szerint: ha itt megnyomunk egy gombot, csak itt működik.

Azonban ma, ha benyomnak egy gombot, az mindenhol változást hoz.

– Én a magam küldetésében olyan embereket igyekszem találni, akik tervekkel rendelkeznek a változtatáshoz.

Felismertem, hogy olyan sok ember van, akik annyira jók abban, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mi nem működik, de csak maroknyi ember van, akinek terve is van a változtatásra.

Tudomásomra jutott, hogy harminc éve Ön számos tervvel lépett elő, példaként a “Célok az emberiségnek” című tanulmányával, de ezeket újra és újra figyelmen kívül hagyták, különösen az ENSZ-en belül.

És azt értettem meg ebből, ahogy beszéltük is, hogy ez a politikai akarat hiánya miatt volt így. Szóval mi is a politikai akarat valójában?

A politikai akarat az a mentalitás, hogy vagyunk “mi” és vannak “mások”. Ez a gondolkodás nagyon elidegenítő, amely így fest: “A saját érdekeimet kell képviselnem”, egy olyan helyzetben, ahol vagyok “én” és vannak “mások”.

A “mások” vagy barátok, vagy ellenségek, vagy partnerek, vagy közömbösek, de nem hozzánk tartozó, és nincs egy közös “mi együtt” mentalitás.

Ezért a politikai akarat az, hogy kristály tisztán képviseljük azt, ami a “mi érdekünk”, az “én érdekem”, az “azonnali érdekem”.

Dolgoztam például az ENSZ-ben 7 évig, kutatási igazgató voltam, a legkülönfélébb projekteket terveztük meg, és a hatalmon lévő emberek egyénenként azt mondták, csodálatos, ebbe az irányba kellene haladnunk, de amikor oda jutunk, hogy ténylegesen cselekedjünk ezek alapján, akkor az úgynevezett nemzeti érdekeket, vagy helyi érdekeket érvényesítik.

– Ez volt az a pillanat, amikor felismerte, hogy a tudatosság az, aminek legelőször változnia szükséges?

Nincs más út.

Régen barátokkal találkozókat szerveztünk, gyakran diskuráltunk arról, hogy mit kellene tenni a világért. Különböző terveken, projekteken dolgoztunk, és esténként csalódottan egybegyűltünk, és azt mondtuk, már megint nem használtak fel ezekből semmit. És akkor beszélgetünk tovább és éjfélre rájövünk, hogy hogy igen, még mindig nincs meg a politikai akaratuk. Ekkor még társalgunk egy kicsit és éjjel 2-re rájövünk a megoldásra, hogy mindez azért van, mert nincs meg a kellő tudatossági szintjük.

Akkor azt mondtam, hogy hát miért nem kezdjük akkor a tudatossággal? Ne várjunk annyi ideig! Inkább nézzünk szembe az ügyben a legfőbb problémával egyenesen annak gyökerénél!

– Mi a tudatosság?

A tudatosság számomra a látásmódod önmagadról és a világról, amely megmondja neked, hogyan élj.

Alapvetően a tudatosság az egy mentalitás. A tudatosság a világnézeteden alapuló mentalitás. Megmondja az értékeidet, és az értékeid megmondják, hogyan cselekedj.

Sokszor nem vagyunk tudatában ezeknek az értékeknek, de a tudatosság, pontosabban fogalmazva a tudatosan élés az az, hogy felismered, hogy mik az értékeid, és ezekkel összhangban is cselekszel.

Mivel meghatározza, hogyan élsz, ezért a tudatosság a kulcs ahhoz, hogy hogyan működik a világ, mert a világ az emberek interakcióin keresztül él. Minden egyes ember interakciója alkotja a világot.

– Szóval akkor mi a legfontosabb és legbehatásosabb dolog, amit megcselekedhetünk?

Egy kicsit klisészerű, de ez egy jó klisé: amit Ghandi mondott: “Változtasd meg saját magad!” Ebben az esetben: “Változtasd meg a mentalitásodat.”

Világunk egy nagyon finom egyensúlyra állított világ, amely kényszerű válaszutak sokaságának határán áll, ezért szükségszerű, és lehetőség van rá, hogy pillangóhatással éljünk.

A világ sorsa nem megjósolható, de befolyásolható. Egy kicsiny fluktuáció a válságos pillanatokban befolyással lehet a nagy egész végkimenetelére.

És ez lenne a pillangóhatás. A pillangóhatás azt jelenti, hogy egy apró, parányi fluktuáció a levegőben még egy olyan parányi is, amit egy pillangó szárnycsapásai okoznak, képesek láncszerűen okozni egy olyan légáramlatot, légörvényt, amely felduzzadhat és megváltoztathatja az éghajlat-rendszert.

– Jelenti ez azt is, hogy rendelkezésünkre áll a hatalom az egész rendszer megváltoztatására?

Igen, megvan rá az erőnk. Ám nem minden esetben. A rendszernek nagyon kritikus fázisban kell lennie ahhoz, hogy megváltoztatható legyen. Máskülönben a rendszer megvédi a státuszkvóját.

Ezt az állapotot a válság létállapotaként ismerjük. De amint tudjuk, ahogy a szó kínai megfelelője emlékeztet bennünket, a “krízis” szó egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget.

A válság az átalakulás lehetőségpontja. Ezen a ponton, igen, a jelképes pillangó megváltoztathatja az egész rendszert.

A rendszerelmélet a következőt fedi fel: minden egyes rendszerszintű változás esetén a változás a perifériáról érkezik.

Tudjuk azt például a biológiából, hogy amikor van egy ökorendszer, ami többé már nem képes fenntartani magát, akkor a győztes fajok nem a központi fajok közül mutálódnak ki, és a rendszeren belüli megjelenésük nem nyilvánvaló.

A mutációk a periférián élő fajokban ütik fel fejüket, melyek folyamatosan mutációkat termelnek. Ezek a mutációk, ezek a fajok mielőtt a centrummá válnának, a központ szemszögéből “reményteljes torszülöttek”.

A jelenlegi rendszer számára torszülöttek, nem normálisak. De reményteljesek, mert elképzelhető, hogy amikor a rendszer változik, akkor átveszik az irányítást.

– Akkor igaz az, hogy erősebbé válhatunk, mint bármikor az emberiség történelmében?

Kivételes esélyünk van most erősnek lenni, mert most esélyünk van arra, hogy tudatosan, bár nem a legjobb szó, az emberiség sorsának irányítóivá váljunk, nem uralmi módon értem, és hogy az egész fajunk sorsát irányítsuk, vezessük.

Megvan a lehetőségünk, van esélyünk, hogy tudatos ráhatással éljünk, döntő, életbevágó ráhatással, mert az átalakulás ideje folyamatban van.

– De akkor miért érezzük magunkat még mindig gyakran tehetetlennek és összezavarodottnak?

Mert még mindig úgy tűnik, mintha a világ egy hatalmas gépezetként működne, amely saját pusztulásába menetel, saját vesztébe rohan. Saját válságpontjába. Valóban így tűnik.

Ugyanakkor vessünk egy pillantást az új mentalitásra, az újgondolkodású társadalmi csoportokra: nagyon sok módon ezek már sokkal inkább az összekapcsolódáson alapulnak, a közös hullámhosszra kerülés fontosságának felismerésén.

Van valami, aminek hatására változnak az emberek. Ha összeveted ezt a feltörekvő kultúrát a tíz vagy akár a húsz évvel ezelőtt született generációk kultúrájával, szemmel látható, hatalmas a különbség.

Legyél a periféria, tartozz a kulturális élretörők közé! Legyél a felébredő pillangó!

Higgy nekem, ha össze tudod hozni az újgondolkodású társadalmi rétegeket, hogy erősebbé váljanak, az fogja megváltoztatni a világot.

Minél több ember kezd el másképpen élni, annál inkább fog példájuk terjedni: ők kínálják az alternatívát.

Teremtsd meg magad az alternatívát!

–        Tehát egyszerűen csak éljük az új világot?

Legyél az új világ. Legyél a változás. Igen.

Hozd össze az embereket, hogy lássák, hogy van értelme. Hogy teljes emberré tesz!

Történelmi feladat ez. Kihívás, amelynek megválaszolására születtél!

(forrás: exopolitikamo.wordpress.com)

Interjú László Ervin professzorral - videó