Emberhez méltón élni...

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád...
Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik...


Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak...
Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére...
Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet...
(Seneca)

A szellemi törvények - A polaritás törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos, csak kifejeződési fokát tekintve különböző. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Ezen a világon minden jelenségnek két oldala van. Ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg.

Mihelyt ezt belátjuk, mihelyt felismerjük a két pólus közötti egyet, a látszólagos dualitás megszűnik, s mi újra összhangban vagyunk önmagunkkal, az élettel, az egész teremtéssel.

Mindezt könnyen felismerhetjük, ha tudatunkat a hideg-forró ellentétpárra irányítjuk. Tételezzük fel, hogy odakint húsz fok van, amit valószínűleg inkább kellemesnek érzékelnek, mint hidegnek vagy melegnek. Egy közép-afrikai lakos minden valószínűség szerint hidegnek találja, egy eszkimó viszont melegnek, holott se nem ez, se nem az. Minthogy az ellentétek igaz természetük szerint egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. A gyűlölet így fordítható át például szeretetbe. Nem kell mást tennem, csupán álláspontomat megváltoztatnom, s a dolgok megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatom, a sötétséget fénnyé. Tudatom rezgésének megváltoztatásával "álláspontomat" változtatom meg. Szellemi technikák alkalmazásával segítséget tudok nyújtani embertársamnak, hogy gyengéjét erősségévé változtassa, éspedig oly módon, hogy tudata rezgését megemelje, mert a pozitív pólus mindig magasabb rezgésszámú. Tudatunk rezgésszintjének emelésével azonban nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz.

Tudatunk rezgésének emelésével a körülöttünk lévő embereket is megváltoztatjuk, hiszen a rezonancia törvénye értelmében önmagunkban is új tartományokat mozgatunk meg, amelyek ezáltal aktiválódnak: olyan erőket és képességeket ébresztünk ekképpen bennük, melyek létezéséről korábban tudomásuk sem volt. A szó szoros értelmében "felébresztjük" az emberben rejlő jót, ekképpen mi magunk válunk "gyógyszerré" a többiek számára - és áldássá az egész világ számára.

Aki tudatát magasabb rezgésszintre hozza, ezzel természetesen az alacsonyabb tudatszint ellenreakcióját hívja életre, ám ha továbbra is magasabb szinten tartja magát, ez az ellenreakció nem érhet fel hozzá. Céltudatosan haladhat az "én-pólustól" az "én vagyok pólus" felé, azaz Igaz Valója felé, és felismeri, hogy nem a világ poláris, hanem csupáncsak a mi tudatunk. Tudatom megváltoztatásával megváltoztatom a világomat. Tudatrezgésünk tudatos és célzott megemelését követően ugyanúgy uralni tudjuk rezgéseinket, mint egészségünket, életkörülményeinket és ekképpen sorsunkat - birtokba vettük tehát szellemi örökségünket.

(Kurt Tepperwein)

A Csakrák működésének egészségünkre gyakorolt hatásai

"Ha gondolatainkban a szeretet kapja a legnagyobb szerepet,akkor a csakrák tökéletesen egészségesen működnek.

Az energia egyenletesen áramlik,mi pedig harmóniát és boldogságot tapasztalunk."

(Dr. Doreen Virtue)

A szanszkrit eredetű "csakra" szó magyar jelentése "kerék", ezek a tölcsér formájú energetikai központok állandóan forgásban vannak, tölcsérszerűen, befelé keskenyedő áramlásként járják át szervezetünket.

Auránk energetikai rendszerével vannak összefüggésben, melyek biztosítják szervezetünk energiaáramlását.

A csakrák az étertestben elhelyezkedő egyfajta energiatölcsérek, melyek energiát vesznek fel az Egyetemes Energiamezőből, így látják el fizikai testünket energiával.

Ábrázolásuk lótusz virágot formáz, a virágok szirmai (vortexex) a csakrához tartozó meridiánok számának felelnek meg.

Minden csakrának egyedi feladata, funkciója van vitalitásunk fenntartása érdekében.
Minden egyes csakra, egy-egy mini Akashánk.

Tárolják életünk eseményeit, az eseményekhez tartozó érzelmi megélésünket, meg nem élésünket, elfojtásokat, lelki traumákat.

Minden ilyen trauma nyomot hagy maga után a csakrákban.

Lelki összhang hiányában rezgésszámuk megváltozik, ekkor beszélünk a csakrák alul, illetve túlműködéséről.

A rendellenesen működő csakrák kihatással vannak a „finomtestekre”, azon keresztül a fizikai testre, így csak idő kérdése, hogy fizikai szinten mikor nyilvánulnak meg a szervi betegségek, illetve elváltozások.

Ami alulműködő csakra esetében daganatos elváltozásokat, túlműködés esetén gyulladás formájában mutatkozik meg az adott csakrához tartozó szervekben.
Az energiablokkok megszűnésével a csakrák működése, és így a szervezet energiaellátása helyreáll, és aktiválódik testünk öngyógyító mechanizmusa.

(forrás:segítő szeretet agape)

A szellemi törvények - Mi az energia?

Valamennyien rendelkezünk energiával, különben nem élnénk. Ez az energia testi erő, egészség vagy kisugárzás formájában jelentkezhet. Energiánkkal szabályosan magunkkal ragadhatunk másokat.

Az energia szó görög eredetű, és azt jelenti: hatóerő. A fizika úgy definiálja az energiát, hogy az "erő szorozva az úttal". Energiát használunk akkor is, ha dolgozunk, ha sétálunk vagy akár pihenünk, sőt gondolkodásunkhoz is energiára van szükségünk. Az energiát nem lehet előállítani, sem megszüntetni, csupán formáját lehet megváltoztatni. Az elektromos energia fénnyé vagy meleggé alakulhat. Albert Einstein szerint az anyagot is át lehet alakítani energiává és az energiát anyaggá, hiszen az anyag is csupán az energia egy különleges megjelenési formája. Minden, ami a Földön létezik, a Naptól kapja az energiáját. A növények kémiai energiaként raktározzák el a napenergiát, melyet aztán az emberek és az állatok felhasználnak. Minden sejtünk szabályos "erőművel" rendelkezik, az úgynevezett mitokondriumokkal, amelyek lehetővé teszik ezt a feldolgozást. Az élelem az oxigén hatására alkotóelemeire bomlik, és a benne tárolt energia felszabadul. Ennek az energiának egy részét a test használja fel regenerációjához, a maradékot erőként vagy testmelegként érzékeljük. Ha ezt az energiát egyetlen célpontra irányítjuk, az erő megsokszorozódik.

Ekképpen tud az ember szinte mindent elérni, ha minden energiáját egyetlen célra koncentrálja.

A gondolkodás szellemi energiák mozgósítása. A kitartóan aktivizált energia láthatóvá válik. Minden gondolatnak van egy biokémiai és egy bioelektromos hatása. Naponta mintegy tizenötezer gondolat fordul meg a fejünkben, melyek többsége lényegtelen, érdektelen, gyakran egyenesen negatív. A gondolatokból azonban tettek születnek. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek követik. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket.

Könnyen be tudjuk bizonyítani magunknak gondolataink azonnali biokémiai és bioelektromos hatását, ha elképzeljük, amint beleharapunk egy citromba. Kettévágjuk a citromot, és nagy boldogan beleharapunk - s a tudatalatti máris több nyálat termel, hogy a citromsavat felhígítsa szájunkban. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra, éspedig sokféle testi és érzelmi reakcióval. Meg kell tehát tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az energia, amelyet mozgósítunk, annál súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk, akár tudatosan, akár tudattalanul Ha egy nagyvállalatnál a kifutófiú hibát követ el, a főnöke megfeddi, ám ha a vezérigazgató követ el hibát, esetleg pozícióját veszti. A tudatalatti úgy gondolja, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán azonnal megjeleníti, amit gondolunk, miként a szántóföldön megterem, amit a paraszt vet.

Minden létező valójában besűrűsödött szellem. Az egész teremtés ennek az egyetlen szellemnek a produktuma, gondolatainak manifesztációja.

Minden anyagiban tehát nem az anyag a lényeges, hanem a szellemi struktúra, amit az ember esetében tudatnak nevezünk. Igaz Valónk szerint valamennyien tiszta tudat vagyunk. S minthogy képesek vagyunk gondolkodni, az a feladatunk, hogy felelősen részt vegyünk a teremtésben.

Az általunk Istennek nevezett egyetlen szellem mindannyiunkon keresztül hat. A teremtés tökéletes, de nincs befejezve, folyamatosan történik - rajtunk keresztül. Minden gondolatunkkal változtatunk a teremtésen. Amíg csupán a külső formát szemléljük, nem látunk semmi hasonlóságot, közöset, csupán akkor vesszük észre a sokság mögött rejlő egyet, ha az ősszubsztanciára gondolunk, amelyből valamennyien származunk. Már maga a szó, "szubsztancia", igen fontos útbaigazítást ad: sub annyit jelent, alatt, és a stare annyit jelent mint állni. A szubsztancia tehát valami olyasmit jelent, ami alatta áll valaminek, valami valóságosabbnak. Ebből a valóságos szubsztanciából jött létre minden, ami "megjelent", tehát ami megjelenít, az jele valaminek. Ez az igaz valódi szubsztancia mindenütt rendelkezésünkre áll, és kész arra, hogy bármely kívánt formában megjelenjen, mihelyt valamely teremtő megalkotja. Az a forma, melyet gondolatainknak adunk, benyomódik ebbe a szubsztanciába, és "megjelenésre" készteti. Az élet mindig csak IGENT mond!!!

Miért nem mondjuk meg hát az életnek, mit hozzon létre? Bármit gondoljon is egy teremtő, annak meg kell jelennie. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára.

Mindent el tudok érni, amire csak gondolok.

Ami korlátok közé kényszerít, az az én gondolatom és az én hitem. Ha megnyitom magam, gondolataimat és hitemet kitágítom, megszüntetem ezeket a korlátokat, minden lehetővé válik számomra, és a lehetetlen szót kitörölhetem a szótáramból.

Az embert a gondolkodás képessége különbözteti meg a többi élőlénytől. Az ember gondolatain keresztül tudja az energiát tevékenységgé alakítani.

Minden anyag abból az egyetlen erőből jött létre, és abból az egyetlen erőből áll, amely az atomokat rezgésbe hozza és összetartja. Ebben az erőben egy ismeretlen szellemet kell feltételeznünk, amely minden anyag ősalapja. Nem a látható, de múló anyag a való, az igaz, hanem a mögötte rejlő szellem az igaz valóság.

Az anyag energia, az energia pedig nem más, mint az egyetlen tudatos szellem tevékenysége.

(Kurt Tepperwein)

A lélek hangja

Amikor behunyod a szemed és a belső világodat figyeled, akkor részben hazatérsz. Mert minden ilyen kis betekintés egy felébredés, egy aprócska megvilágosodás. A cél egy magasabb szintű tudatosság, amely átjárja a külső világban élő lényedet.

 

Mindannyiunkban megvannak azok a képességek, hogy a körülöttünk lévő világot értelmezni,rendszerezni tudjuk. Ezek a tapasztalatok lenyomatot képeznek a pszichénkben, a lelkünkben egy életre. Amikor felidézzük ezeket az emlékeket, létrehozunk érzéseket a szívünkben és a múlt lenyomatai elgondolkodtatják az elménket,mintha újra élnénk őket a jelenben. A külvilágban történő események a belső világunk tükörképe. A figyelmünket tudatosan irányítva, rájövünk, hogy a világ körülöttünk rejtett részekből áll és arra figyelmeztet minket, hogy milyen kiváltságosak vagyunk.

Te és én tudatos lények vagyunk, akik élnek egy egy fizikai testben, de ez nem az igazi otthonunk. Élünk térben és időben, de a valódi önmagunk, a lelkünk, egy egyedülálló kifejeződése, a szellem általi betöltekezésnek. Életünk egy végtelen számú lehetőségek összefüggése. Amikor életünkben napi szinten döntéseket hozunk, minden választás létrehoz egy mintát. Ezek a minták nyilvánulnak meg jellemünkben. A személyiségünk lesz élő bizonyítéka a belső folyamatainknak és a mi gondolataink testesülnek meg az észlelt világunkban.

Mint ilyen, az élet és a lelkünk is fénybe borulhat. Minden pillanatban lehetőséget kapunk arra, hogy megtapasztaljuk a lelkünk világát a legkülönfélébb módokon. A múlt, a jelen vagy a leendő vágyak vezetnek minket az élet útján. Ez az út a kinyilatkoztatás erejével hat a lelkünkre. Ennek az útnak a végét nem lehet látni, csak az nyer betekintést, aki felébredt.

(forrás: spiritualisebredes)

A szellemi törvények - A rezgés törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Még a legkeményebbnek tűnő anyagban is állandó rezgésben vannak a molekulák, s ugyanez igaz a fényre, a melegre vagy az energiára. 

Minden gondolat, minden érzés, minden kívánság vagy akarat különböző frekvenciájún rezgés, és erejüknek, illetve tartalmuknak megfelelően hatnak. Hasonlóképpen hat rám mindaz, amit észlelek vagy amit elképzelek.

Ingázónak nevezzük azt az embert, aki reggelente beutazik a városba a munkahelyére, és este ismét hazatér. Ő is "rezeg" a "naponta egyszer" frekvenciával, ami az ő saját individuális frekvenciája. Ugyanakkor a szíve egy perc alatt hetvenet ver, tudatának más rezgése van, mint a gondolatainak vagy az érzéseinek és így tovább, s végül a szervezetét felépítő atomoknak megint csak egészen más a rezgésszámuk. Soha nem egyetlen rezgéssel van tehát dolgunk, hanem minden egyszerre sokféle rezgésben van, s ez egyszeri és megismételhetetlen egészet képez. Nincs olyan, ami ne volna rezgésben, miként olyan sincs, aminek csupán egyetlen rezgése volna. Minden mindennel összefügg, és befolyásolja egymást. Ekképpen tehát minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozata. Minden rezgés megfelel egy hangnak, egy színnek, egy formának és így tovább. Ezen a világon tehát soha nincs tökéletes nyugalom, hiszen minden rezgésben, mozgásban van - él!

A tudósok energiának hívják azt, ami rezeg, a metafizikusok szellemnek, a hívők pedig Istennek. Voltaképpen mindegy, milyen néven nevezzük ezt a valóságot, amely létezik, és rezgésfrekvenciája határozza meg a manifesztáció formáját, amely végeredményben mindig az egyetlen erő kifejeződése.

Könnyen tudatosíthatjuk a különböző rezgéseket, ha elképzelünk egy kereket, amelyik lassan körbeforog a tengelye körül. Látjuk a mozgást, de nem hallunk semmit. Amint nő a forgási sebesség, egyszer csak mély, brummogó hangot hallunk. Ahogy nő a sebesség, úgy válik ez a hang egyre magasabbá, míg végül már semmit nem hallunk. A sebesség tovább növekszik, és egyre nagyobb meleget érzékelünk. Állandóan fokozódó sebesség mellett sötétvörös színt látunk, amely lassan kivilágosodik, végül narancssárgává válik, majd átmegy zöldbe, a zöldből kékbe, lilába s végül ibolyakékbe. A sebesség fokozódik, s ekkor az ibolyakék is eltűnik - a tárgy láthatatlan sugarakat bocsát ki. Tovább növekvő sebesség mellett elektromosság és mágnesség sugárzik, és végül a molekulák széthasadnak, és eredeti atomjaikra hullanak szét, majd az atomok is részecskékre esnek szét, és végül ezek a részecskék is finom anyagszubsztanciává oldódnak. Ha a frekvencia tovább nő - az eredeti anyagi tárgy már rég feloldódott -, a rezgés tovább emelkedik, míg végül beolvad az abszolútumba, amely minden létező mögött rejlő utolsó valóság: az ISTEN.

(Kurt Tepperwein)

Nyitva van a szíved?

Égetően szükségünk van arra, hogy mindannyian elkezdjünk a tolerancia, a megbocsátás, az önzetlenség, a feltétel nélküli szeretet minőségei szerint élni. Ennek kulcsa minden egyes emberben ott rejlik és nem más, mint a szív megnyitása.

A szív megnyitása alatt tulajdonképpen azt a folyamatot értjük, amikor tökéletesen nyitottan és örömmel élünk, bízva

1. önmagunkban

2. másokban és

3. az isteni gondviselésben.

 Mindannyian megtapasztaltuk már ezt az állapotot, valószínűleg többször is, de a mindennapok során szerzett sérelmek és félelmek miatt csak kevesen tudják minden pillanatban átélni.
Számos területen lehetséges a fejlődés a szív mély és valódi megnyitása nélkül is, ám minél több szeretetet tudunk magunkban megtartani és mások felé sugározni, annál magasabb szintre léphetünk és szándékaink annál tisztábban érvényesülnek.
A legtöbb ősi vallás és tradíció az önzetlenséget, a szeretetet, az alázatot, a másoknak való segítségnyújtást elengedhetetlennek tartja a spirituális fejlődés ösvényén, mivel ezek gyakorlása révén élhetjük át a másokkal való magasabb szintű egység-tudatot.

Elkülönültség és megosztottság - ezt tanultuk, de vajon ezt is adjuk-e tovább?
A modern kor teljesítményorientált, versengő és anyagias kultúrájában felnövekvő ember ezen értékek híján gyorsan megtanul bezárkózni. Védekező mechanizmusaink sokszor a fizikai vagy lelki traumát átélt gyermeki énünk vigasztalanságából származnak. Céljuk – egyébként érthetően - az, hogy megvédjük magunkat egy károsnak ítélt külső behatástól. Amikor azonban a szívünk be van zárva, egy ponton túl már önmagunkat vágjuk el az élet szépségeitől, örömeitől és a másokkal való kapcsolattól. Így ezek a jól felépített falak valójában gátolják a kapcsolatokból származó öröm, boldogság megélését, érzelmeink kimutatását, és végső soron a másoktól, akár a saját szeretteinktől való elidegenedéshez is vezethetnek.

Az ember igazi központja: a szív
Az energiaközpontok sorában a középen található szívcsakra vagy szívközpont a legtöbb ősi tradícióban megkülönböztetett szereppel bírt. Energiarendszerünkben valóban különleges helyet foglal el: az itt tárolt negatív energiák (sérelem, neheztelés, ítélkezés, harag, bosszúvágy, megbántottság, gyűlölet, félelem a szeretettől vagy attól, hogy megnyíljunk stb.) megtisztítása nélkül a szervezetünk energiaáramlása mindkét irányban, lefelé és felfelé is elégtelen. Vagyis nem tudunk igazán gyökeret verni, tökéletesen bízva az életben és nem tudjuk a finom inspirációkat sem befogadni a magasabb szférákból.
A tudatosságunk emeléséhez át kell élnünk a szívcsakra leckéit az elfogadásról és a feltétlen, önzetlen szeretetről, könyörületessé, szolgálatkésszé kell válnunk. Ez igen nehéz, sőt, gyakran fájdalmas tapasztalatokkal is járhat, amikor legszívesebben elmenekülnénk a súlyos érzelmeink, a sérelmeink emlékei elől. Ezért fontos, hogy kiemelt területként kezeljük a „szív-ügyeinket”, legyen szó baráti, szerelmi, szülő-gyerek vagy bármilyen más kapcsolatról.

Önmagunk szeretete
Az első és egyben legnehezebb lépés mindig önmagunkkal kezdődik. Saját magunkat kell elfogadnunk tiszta szívből. Meg kell bocsátanunk magunknak a hibáinkat, elvétett ügyeinket, a másoknak mondott bántó szavakat, a rossz döntéseket és a látszólagos tévutakat. El kell fogadnunk szeretettel azt, ahol most éppen vagyunk. A másokkal szemben gyakorolt feltétel nélküli szeretet alapja minden esetben önmagunk szeretete, túlzott kritika, ítélkezés vagy önhittség nélküli elfogadása. Csak ebből a pontból lehetséges másoknak is hasonlóképpen megbocsátanunk mindazért, amit ellenünk elkövettek.
/forrás:hazateres.net/

A lélek szerkezete

A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából nem sok sikerrel jártak. Azért szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, - például a magyar időfizikus csoport által, de más, külföldi kutatók révén is, - amelyeknek köszönhetően már elég sokat megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Ezek alapján az alábbiakat tudhatjuk meg róla:

A lélek egy fizikailag is létező speciális, elemi részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén, az un. thalamusban helyezkedik el. Rövid kis csápok állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt ezek a kis „csápok”egyfajta kapcsolódó inrefészek szerepét látják el az agyi idegrendszerhez. Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a thalamusba, mert az „interfészen” keresztül minden információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki.

Természetesen mint mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel bírt pl. Jézus, Mani, Atilla király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk. A normál lélek súlya kb. 0,072 g, űrtartalma 5,2359 x 10^-13 cm³, fajsúlya pedig 1,375 x 10¹¹ g/cm³. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm³, akkor láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál, vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban).

Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű. Tömegének mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg, csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is (emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések szerint kb. 1,629 x 10²³, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000. A központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64 rétegű cellácskákból áll, melyek különböző információkat tárolnak. A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen életünkben összegyűjtött információkat. Itt most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre, stb is. A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit tárolják. Ezek - mivel eléggé el vannak zárva – nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által, de a regressziós hipnózissal innen is tárhatók fel emlékek. Összesen mintegy 5000 életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a tömegtehetetlensége is nagyon nagy). Ekkor következhet be agyrázkódás, hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti magáról, s majdan egy másikban újra inkarnálódhat.

Lelkünk még kevéssé ismert része, annak belső magja, a lélekelektron. Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluidszállal össze vagyunk kötve a szülőbolygónkkal, ezen keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magasszintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren keresztül magával Istennel is. Ily módon kaphatunk ihletet, juthatunk problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden pillanatában isteni megfigyelés alatt...

(forrás:arvisura.)

Müller Péter: Mások jönnek helyettük...

“Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.

Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni.

Ők maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik

emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat.

Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek.

A hazugságok, önáltatások ideje lejárt.

Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.

Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végigmennünk.

Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!

Aki megtalálta “középpontját” , messzire sugárzik!

Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.

Rokonlelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.

Ne félj, hogy társtalan maradsz.

Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”.

Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik.

Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.

Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.

Mások jönnek helyettük…”

- Müller Péter -

A szellemi törvények - Az evolúció törvénye

Az evolúció törvénye azt jelenti, hogy minden állandó változásban van. Pantha rei, mondják a görögök, azaz minden folyik. 

A természetben és az egész kozmoszban uralkodó rend örökös fejlődésre, egy felsőbb létre utal. Az egész univerzumban nincs tehát két dolog, lény vagy jelenség, amely tökéletesen azonos volna. Minden egyszeri és egyedülálló, ez a pillanat is, amely még eddig soha nem volt, és ezután már soha nem lesz. Az egész teremtés egy örök premier.

Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete, ami ugyancsak véget fog érni, hogy ismét valami újnak adjon életet, és ez így megy a végtelenségig. Ennek a megállapításnak ugyanis az ellenkezője is igaz: ha minden véget ér, ami valaha kezdődött, akkor az, aminek nincs kezdete, vége sincs: az egyetlen erőnek, az életnek, a létnek!

Az örök létezés, bár állandó változásban van, sem nem csökken, sem nem növekszik - van. Változtatja formáját, kifejeződését, és mégis állandó. Minden, ami van, az "Egyből" jött létre, és az "Egy" mindenben benne van. Minden része az egynek, és mégis egy egész.

(Kurt Tepperwein)

A szeretet

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedéseket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
Hanem, ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségeteket, és elmentek a szeretet szérűjérõl.
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívbõl, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok õt dicsérje."
 (Kahlil Gibran)

A szellemi törvények - A harmónia törvénye

Ez a rendkívül fontos törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, és ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, vagy legalábbis gyorsan visszaálljon. Ebből vezethető le az összes többi szellemi törvény - valamennyi benne foglaltatik. A harmónia törvénye arról is gondoskodik, hogy a szellemi törvények különféle hatásai végül ismét harmóniához vezessenek. 

"Az egyik feltételezi a másikat" : ahol sok a fény, ott sok az árnyék is, vagy: aki elvesz, attól elvétetik, és aki ad, annak adatik. Itt is különbséget kell tehát tenni aközött, hogy adok-e avagy kapok!

Ez a törvény láthatóan az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az inga kilengésében. Neki köszönhető, hogy minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti és visszaállítja a harmóniát.

A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, munkánk során, betegségben és szenvedésben éppúgy, mint az egészségben és a boldogságban. Valahányszor az ember önhatalmúlag megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít. Ha tiszteletben tartjuk magunkat, és jól érezzük magunkat a bőrünkben, megtettük az első lépést a harmónia felé.

Polinézia püspökei a következő parancsban fogalmazták meg a harmónia törvényét: "Ne bánts meg senkit és semmit, ne zavard meg mások harmóniáját, mert ők is te vagy."

Ez természetesen azt is jelenti, hogy az ember önmagát se bántsa meg, ne tegyen szemrehányást magának, vagy ne legyen bűntudata, de azt is jelenti, hogy az igazságot se sértsük meg a legcsekélyebb becstelenséggel sem. Meg kell tehát szabadulni minden önérdekű makacsságtól, önfejűségtől, amellyel újra meg újra megzavarhatjuk a teremtés harmóniáját.

Fel kell ismernem, valójában ki vagyok: egy mindent átfogó tudat individualizált része, amely azáltal, hogy él, részévé válik a teremtés szimfóniájának.

(Kurt Tepperwein)

Jelenlét

-      Hol keressem a megvilágosodást? Itt.
- Mikor nyerem el? - Éppen most.
- De akkor miért nem érzem?
- Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom?
- Semmit, csak nézz.
- Mire?
- Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem?

-       - Nem, a közönséges nézés jó lesz. - Nem úgy   nézek állandóan?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.

-      (Anthony de Mello)

A jelenbeli tudatosság gyakorlásával mélyülni fog benned a nyugalom és a béke érzete. Ami azt illeti, ez a mélység feneketlen, s szétárad benned a belőle születő öröm is: a Létezés öröme.

Az elfogadás egyszerű, mégis alapvető bölcsesség. Sokkal hatékonyabb, mint ellenszegülni az élet áramlásának. A Most az egyetlen, ahol igazán megtapasztalhatod az élet áramlását, az elfogadás tehát a jelen pillanatra vonatkozik: feltételek és fenntartások nélkül.

Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.

Ha eljutsz a jelenlét bizonyos szintjéig, többé nem lesz szükséged a negativitásra, amely mindig arról beszél, mire is van szükséged még az életedben - ám amíg ez a negativitás veled van, használd fel! Amikor észleled, hogy valamilyen formában feltámad benned, ne tekints rá hibaként, hanem inkább segítő jelként, amely arra emlékeztet, hogy fokozd a jelenlétedet.

Légy úgy jelen, mint önnön elméd szemlélője. Szemlélője saját gondolataidnak, érzelmeidnek és számtalan helyzetben létrejött reakcióidnak! Ügyelj a gondolatokra, érezd az érzéseket, és figyeld a reakciókat! Így fedezed fel magát a megfigyelő jelenlétet, az elmetartalom mögötti csendes szemlélőt.

Megállíthatod az aggodalmaskodást egyszerűen azzal, hogy tudatosítod az adott pillanatot. Tedd tudatossá a légzésedet! Érezd, ahogy a levegő átjárja a testedet! Érezd belső energiameződet!

(Forrás: siker-boldogsag)