Az legyél, aki vagy!

Folyamatosan vágyakozol, hogy jobb, szebb, erősebb, gazdagabb legyél. Egyfolytában azon mesterkedsz, hogy átalakítsd, megváltoztasd a környezetedet. Beleértve ebbe a tárgyakat, körülményeidet, de még az embereket is.

Mindamellett, hogy ez a törekvés egy természetes állapot, pontosabban az egódnak, az emberi személyiségednek egy természetes állapota, rengeteg energiát igényel. A folyamatos küzdés, küszködés, és az általa átélt szenvedés gigantikus mennyiségű energiádat emészti fel.

Ha egyszer megláthatnád, hogy mennyi is ez az „elpocsékolt” energia, biztosan azonnal véget vetnél mindenféle eszeveszett további küszködésnek.

Egyszerűen hátradőlnél, és csak lazán útjára engednéd azt a sok energiát, had teremtsenek újabb és újabb valóságokat számodra.

De ehhez kell a nyugalom, a higgadtság, a békés szemlélődés képessége.

Kell az, hogy elfogadd azt, ami most van.

Mert csak akkor leszel képes számodra pozitív, új dolgokat teremteni, ha már képes vagy elfogadni, befogadni, azt, ami van. Minden körülmények között. Akkor is, amikor a személyiséged hevesen tiltakozik a körülmények ellen. Akkor is, amikor úgymond borzasztóan szenvedsz.

A tűzokádó sárkányt, ami ott van mindenkiben, így benned is, nem tudod uralni mindaddig, amíg nem sajátítottad el a higgadt, nyugodt és békés szemlélődés képességét. Bármi történjék is.

Mert valójában ez a félelmetes sárkány adja azt a teremtő erőt, amivel Te magad rajzolhatod saját világodat. De ha nem uralod a sárkányt, akkor bizony nem teremteni, hanem akár pusztítani is képes. Akarattal, erőszakkal nem fogod tudni őt irányítani. Csak és kizárólag bölcs nyugalommal.

Hagyd hát végre abba a küszködést! Ne akarj más lenni, mint ami vagy!

Ne akard megváltoztatni a világot!Ne akarj megváltoztatni másokat!

Inkább dőlj hátra és figyeld, hogyan változnak az emberek maguktól, hogyan változik a világ, amelyben élsz! Békésen szemléld az ÉLET hömpölygését, az energia áramlását! És egyszer csak észreveheted, hogy Te magad vagy, aki az áramlást irányítja. Megláthatod, hogy valójában Te vagy az, aki vihart korbácsol a tenger felett, és Te vagy az is, aki termékennyé varázsolja a kopár sivatagokat.

De ehhez el kell fogadnod mindent, amit az élet kínál számodra. El kell fogadnod önmagadat! Ne akarj más lenni, mint aki vagy! Éld meg a jelenedet, éld meg önmagad! Éld meg a pillanatot, őszintén!

Az óceán megszámlálhatatlan vízcseppből áll. Egyik csepp sem akar más lenni, mint ami. Egyszerűen elfogadja azt, ami van. Nem akar kő lenni, nem akar sótlan lenni. Csak teszi a dolgát, simogatja a halakat, öleli a többi cseppeket és gigászi erővel formálja a parti sziklákat. És mindeközben maradéktalanul boldog.

(Földi Gábor)

A szív meghasonlottjai

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettől meghasonlottak.

Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes.

Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.

De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.

Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig.

A szókimondásnak is vannak fokozatai.

Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is célt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja.

Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.

Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.

Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.

A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket.

Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

(Tatiosz: A szív meghasonlottjai)

A tested itt él, de szellemed a múltban vagy a jövőben csatangol

A tested él, de szellemed az időben csatangol

Elindulsz egy üzletbe, hogy lisztet vásárolj. 2 órával később megrakott bevásárlókocsival vonulsz az autódhoz, majd otthon döbbenten veszed észre, hogy számtalan cuccot összevásároltál, de azt az egyetlen dolgot, amiért bevásárolni mentél, nem vetted meg. Egyetlen dologért indultál el, de helyette tengernyi sok egyebet vásároltál, csupán az egyetlen fontos dolgot nem vetted meg.

Sétálsz egy mezei úton. A gondolataidba merültél: „Jajj, miként is oldjam meg ezt a bonyolult helyzetet?”. S amint így magadban tépelődsz, egyszer csak iszonyatos csattanást hallasz, amit azonnal követ egy még iszonyúbb, villámszerűen beléd hasító fájdalom. Egy kis idő múltával magadhoz térsz: körbenézel s meglátod, hogy egy földön lefektetve hagyott kapára léptél s az vágott fejbe hatalmas erővel téged. Nyitott szemmel sétáltál, s mégsem láttad meg az előtted fekvő kapát.

Mondhatjuk: senki nem volt a testedben. Az elméd valahol egy ködös, elvont dimenzióban járt, egy roppant "fontos problémát" akart megoldani, s így a körülötted levő valóságra, az egyetlen létező valóságra vak volt.

Van erre egy gyönyörű, de ugyanakkor meghökkentő történet:

Csak egy pohár víz..

Egy nap az Isten fölöttébb megunta, hogy buzgó híve ájtatosan rebegi napkeltétől napnyugtáig az imádságokat, minden imádság végén valamiféle személyes előnyt kérve tőle, s mennydörgő hangon így szólt imádkozó hívéhez:

"- Itt vagyok. Kívánságod meghallgatásra lel. De mielőtt teljesítem óhajaidat, kérlek, Te is teljesítsd nékem egyetlen kívánságomat!"

"- Óh, Uram" - hajolt meg alázattal az ájtatos hívő - "Mi legyen az? Rendelkezz velem, bármi is légyen az. A csillagokat lehozom az égből, a világ végére gyalogolok érted, böjtölök és sanyargatom a földi testemet.. bármit is kívánj, akár a legnehezebbet is, teljesítem Néked!"

- "Óh, nem! Nem kérek én oly' sokat Tőled" - hangzott az égi hang - "Csupán egy kis szívességet. Egy pohár vizet kérek!"

Az ájtatos hívő buzgón el is rohant, hogy a közelben levő kútról üde, friss vizet hozzon az Úrnak. De amint a kúthoz ért, egy káprázatos, gyönyörű szép leányzót látott maga előtt, amint a kútból korsójába vizet merített. Drága, aranysújtásos ruhát hordott karcsú testén, telt keblei kacéran gömbölyödtek, puha bársonyos bőrét simogatta a Nap lágy melege, s a szél meglibbentette hosszú, göndör haját, ami alól csillogó kék szemek meleg szeretetet sugároztak.

"Óh, mily' tüneményes szépség! Akárcsak egy mesebeli tündér! Óh, bár az enyém lehetne!" - ébredt föl a hívőben az olthatatlan vágy. S hogy kedvében járjon a káprázatos szépségű lánynak, buzgón fölajánlotta, hogy telemeríti a korsót vízzel. A kút vize fölé hajolt és hosszasan elmerengett a vízben tükröződő lány szépségén..

Hosszú utat tettek meg, mígnem a lány házáig értek. Nem is ház, kacsalábon forgó kastély volt az, sőt mi több kacsalábon forgó kacsákkal az udvarban. Tornyos, kacifántos nagy épület, sok-sok szobával, drága mahagónifából készült bútorokkal, s a számtalan ablakban sok-sok színes virág kacagott szembe a látogatókkal. Nemsokára kiderült: párját ritkítóan gazdag a családja, s tekintélyes hozomány várja az eladósorba érett leányzót.

S e naptól kezdve egyre többször találkoztak. Romantikus séták során andalogtak a holdfényes, ezüstös éjszakákban, mígnem az első félénk, bátortalan csók is megtörtént. Nem sokkal később, az apa áldását adta a frigyre és kihirdette a házasságot. Hatalmas lakodalmat csaptak, az úton és az erekben folyt a bor - egybekelt az ifjú pár.

Hozományként nagy farmot kaptak, egy folyó melletti termékeny völgyben: gyönyörű, takaros házzal, sok jószággal - egy mesés vagyont. Nemsokára áldás is kísérte ezt a frigyet, megszületett az első, majd a második csillagszemű kis poronty. A gazdaság irigylésre méltóan gyarapodott, szaporodtak a hízott marhák, gágogtak a libák, csipogtak a kiscsibék - a farm minden teremtménye buján nőtt, gyarapodott. A ház minden lakója harmóniában és bőségben élt.

Így telt-múlt az idő, harmóniában, gazdagságban, bőségben és szeretetben, mígnem egyszer csak hívőnk hosszú üzleti útra ment, otthon hagyva családját és gazdaságát - ez utóbbit a serény szolgahadra bízta.

Amint visszatérőben vándorútjáról megpillantotta otthona völgyét, a döbbenettel földbe gyökerezett a lába és könnyes szemekkel a földre borult. Mert amit szemei láttak, az maga volt az élő borzalom: Hol nemrég még virágzó farmja honolt, most piszkos sár vont be mindent. A ház romokban hevert, s az udvart kedvenc állatai vérbe fagyott hullái ékesítették. Zokogva rohant a hajdani farm romjai felé. Amint odaérkezett, bánatos szomszédjai fogadták. Elmeséltek, hogy nem sokkal az elindulása után szörnyű vihar csapott le a farmra, az épületek összedőltek, a folyó kiáradt és sárral borította be a romokat. Szeretett feleségének és gyermekeinek maradványait pedig elsodorta az áradat.

Minden, ami szép és jó volt, pillanatok alatt köddé vált. Hősünk csak némán állt, majd forró könnyek törtek fel belőle: a borzalomtól kővé dermedten zokogott. "Óh, Uram, miért? Miért tetted ezt velem?". Amint forró könnyei patakokban törtek elő szeméből és hullottak alá a korsó vizébe, egy csöndes hangot hallott: "Nos, kaphatnék egy pohár vizet?"

Fölemelte a fejét, felébredt a gondolatok és vágyak álmából és gyönyörrel tekintett a kút mellett álló Istenre, aki egy szépséges leányzó testébe öltözött..

*

Egyetlen egy tökéletes pillanat van, s ez a jelen pillanat. A végtelen, örökkévaló most pillanata - hiszen soha nem volt olyan pillanat, amikor nem most lett volna.

Isten - Univerzum, Élet, Tudat, bármi néven is nevezzük - csak egyet kér tőlünk: egy pohár vizet, most! Nem álmok szövögetését, nem félelmekben és vágyakban való elmerülést, hanem a jelen pillanatában való tartózkodást. Istentől az örökkévaló most pillanatában – tehát most is! - meghívást kapsz: "Gyere, légy velem az időtlen jelenlét paradicsomában!", de Te helyette az álmodozást választod. Így működik az elme: a jelen pillanatában a szebb jövőt farigcsálja vagy félelmeit szövögeti. És elfeledkezik az egyetlen fontos dologról: a mostról, amiben minden van. A jelen pillanatában élve nincs aggodalom, fölös elmetevékenység, hanem egy mély belső béke, nyugalom, mindenre kiterjedő, mindent átfogó szeretet: a mennyek országa most van. A mennyek országa Tibennetek van – mint ahogy az egyik ősi spirituális írás tanítja.

Elménk elcsatangol, távolra röpít minket, a múltba vagy a jövőbe. Lélekben máshol vagyunk, mint ahol éppenséggel vagyunk: a múlt vagy a jövő filmjeibe merülünk. A testünk üres, a szellem nincs jelen.

*

Vedd újra tudatos használatba a tested. Lakd be tudatosságként!

Légy mindig ott, ahol vagy, és légy jelen! Érezd, ahogy eleven életként belakod a tested. Élvezd, ahogy a Nap sugarai lágyan simogatják a bőrödet, érezd a szellőt, lásd meg a buja természet szépségét - élvezd a létezést! Így találod meg a belső nyugalmad és a boldogságot, amely a létezés öröméből fakad..

(Kery Ervin)

Az okkultizmus nagyasszonya: Helena Petrovna Blavatsky

A XIX. században élt egy asszonyság, aki a maga karakán, bicskanyitogató és mégis békésen harcos személyiségével, no meg pszichikai adottságainak nagy port kavart bizonyosságtételeivel elindította a modern és a jó értelemben vett populáris, mégis autentikus ezotériát és parapszichológiát a világhódító útjára. Ezúttal neki, Madame Blavatskynak szentelek néhány sort.

Helena Petrovna Blavatsky

Helena 1831-ben született a mai Dnyepropetrovszk nevű ukrajnai városban. Édesapja katonatiszt volt, egy német nemesi család sarja. Édesanyja ősi orosz hercegi családok leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Szülei elfoglaltsága miatt nagyszülei nevelték fel. A XIX. századi orosz földön nem volt egy leányálom felnőni. Ennek ellenére spirituálispszichikus képességei már korán kifejlődtek: tisztánlátása olyannyira működött, hogy a helyi hatóság többször kért tőle segítséget. Valósággal falta az akkor fellelhető ezoterikus irodalmat: olyan szerzőket ismert és olvasott előszeretettel, mint a középkori okkultista Paracelsus és Cornelius Agrippa. Korát meghazudtoló érettsége ma leginkább egy indigógyermekhez lenne hasonlítható: öntörvényű, konok, állhatatos, akaratos személyiséggel rendelkezett. Ha nem így lett volna, aligha írt és beszélt volna tizenéves korára nyolc nyelven. Viszonylag korán, tizenhét évesen ment férjhez Nyikifor Blavatsky tábornokhoz. Nem telt három hónapba, amikor elhatározta, hogy elszökik férjétől, mert számára ez a házasság egyenlő volt a börtönnel.

Gyerekkorától kezdve meg volt győződve arról, hogy egy szellemi vezető őrködik felette, akit álmában több ízben is látott. Ez a vízió akkor vált számára bizonyossággá, amikor 1851-ben Londonban személyesen is üdvözölhette. Szellemi vezetője Morya Mahatma volt, aki egyike a Bölcsesség Mesterei nevű Testvériségnek, amelynek egyértelmű célja az emberiség szellemi kibontakozásának elősegítése.

Szellemi vezetője felajánlásának engedve vállalta világmisszióját. Tanulmányútra indult, melynek keretében többek között járt:

- Egyiptomban, ahol mágiát tanult,

- Kanadában, ahol megismerkedett a vörös indiánok kultúrájával,

- Illinois-ban, ahol találkozott a mormonok tanításaival,

- New Orleans-ban a Woodoo rituálékat tanulmányozta,

- Peruban is megfordult, hogy tanulmányozza az inkák hagyatékát,

- Indiában is éveket töltött,

- Kaukázusban a bennszülöttektől tanult,

- Balkánon is megfordult, majd

- Szíria után

- Olaszországba vezetett az útja,

- Tibetben többször is megfordult.

Mindeközben képességeit csiszolgatta. Például, megtanulta kontrollálni a pszichikai teremtő erejét. Ugyanakkor kreativitását millió formában élte ki: koncertezett, vállalkozásokat vezetett és festett. Meglehetősen komplex személyisége volt.

Madame Blavatsky 1875. november 17-én Henry Steel Olcott ezredessel New Yorkban megalapította a Teozófiai Társaságot. Az okkultizmus nagyasszonya mindenben követte Mestere útmutatásait. Így 1879-ben Bombay-ben ismerkedett meg A. P. Sinnett angol újságíróval, akivel karöltve igyekezett világszerte népszerűsíteni a megmagyarázhatatlan, illetve spirituális jelenségeket.

Időközben számos támadás érte. Példának okáért az angol Pszichikai Kutató Intézet kóklernek, szélhámosnak csaknem félnótásnak bélyegezte. Ennek ellenére és mindezek mellett teljes mellbedobással folytatta életfeladatát: Mesterei megbízták azzal, hogy az ősi keleti hagyományokból fordítson le bizonyos részleteket a nyugat számára, hogy ezzel a Sötét Korszak (Kali-Yuga) végképp lezárulhasson.

Első nagy munkája az 1877-ben megjelenő Leleplezett Ízisz korszakalkotó műnek számított, mely az okkultizmus és a metafizika rejtelmeibe kalauzolta az olvasóit. Ennek szellem értékét talán mi sem példázza jobban, mint az a kultúrtörténeti tény, hogy anno Albert Einstein is ebből merített elméleteinek megalkotásához, de ez a mű nagy hatást gyakorolt Rudolf Steinerre, Sir Arthur Conan Doyle-ra, Thomas Edisonra és Mahatma Gandhira egyaránt.

Blavatskyné sokat betegeskedett és szenvedett élete során. Szíve és veséi már jó ideje megkeserítették az életét, reumás ízületei pedig szintén komoly kínokat okoztak számára. De ő csak állhatatosan vetette papírra és tökéletesítette a Bölcsesség Mestereinek üzeneteit. Koot Hoomi Mester maga javította és kommentálta a teozófus tanításokat. A Secret Doctrine – magyarul a Titkos Tanítás/Titkos Tanok – a teozófiai irodalom mindmáig fundamentális alapművének tekinthető, mely megkísérli az Istenek nyelvén íródott bölcsességet átültetni a mai nyelvekre.

Helena Petrovna Blavatsky

Az első kötet Dzyan első hét versének magyarázata. Az első rész a kozmogóniáról (a kozmosz születéséről) szól, a második rész szimbólumokkal foglalkozik, a harmadik pedig a tudomány és a teozófia kapcsolatát taglalja. A második kötet Dzyan utolsó tizenkét versét magyarázza. Utóbbi az emberiség történetét mutatja be az első kötet koncepciói alapján. Ebben a részben az okkultizmus és a gnosztikus doktrínák (tantételek) intenzívebben jelentkeznek, mint az első kötetben. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a gnózis (isteni bölcsesség) forrásának nem Egyiptomot, hanem a keletet jelöli meg a Secret Doctrine.

Blavatsky asszony munkásságának köszönhetően gombamód szaporodtak az okkultistaezoterikus mozgalmak a vén kontinensen. Valószínűleg ez is jókora inspirációt adott neki ahhoz, hogy korszakalkotó remekműveket vessen papírra. A fent említett kettő szerzeményhez még egy csatlakozott: a Kulcs a Teozófiához. Könyveit nem pusztán elméleti síkon írta, hanem komoly mágikus praxist folytatott és rengeteg újítást vezetett be. Ez azon is lemérhető, hogy milyen elementáris hatást gyakorolt a XX. század spirituális, politikai és ideológiai mozgalmaira. Elsődlegesen az árjákról szóló fajelmélete, a mai emberiséget megelőző, elsüllyedt világok története, a ciklikus evolúció, az egyes vérvonalak és az emberfeletti ember megjelenése, valamint annak egy Új Világrend felé orientálódó terve tett mély benyomást a Harmadik Birodalom ideológusaira és vezetőire. A Titkos Tanok a Führernek és holdudvarának szinte a bibliájává vált. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy mindenki számára pontosan ugyanazt jelentették Blavatsky kijelentései, ugyanis ő sokhelyütt burkoltan fogalmaz. Nem mintha kerülni akarná az igazság közlését, sokkal inkább azért, mert a szó nemes értelmében beavatotthoz hűen, burkoltan fogalmaz. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy Blavatsky asszony eszmerendszere abszolút más princípiumokra helyezte le a teozófiai mozgalom alapkövét, mint amire később más csoportok fel akarták használni: egy békés, erőszakmentes, lassú vajúdással végbemenő átmenetet képzelt el a régiből az Új Korszakba, melyben az individuum szabadságáé a főszerep. Többek között ezt fejezi ki a Teozófiai Társaság szimbolikája is, melyben szerepel a hexagram (hatágú csillag), a kígyó, az egyiptomi ankh kereszt és a szvasztika is. Ez utóbbi jelkép a balra néző vagy balkezes, tehát maximálisan pozitív, teremtő erőket kifejező verziója szerepel a teozófus emblémában és mindenféle negatív konnotáció (másodlagos, átvitt jelentés) súlyos félremagyarázása vagy félreértelmezése e szimbólumnak. A pozitív töltetet erősíti az embléma felirata is, mely így szól: „Egyetlen vallás sem magasabb rendű, mint az Igazság.”

Zárójelben jegyzem meg, hogy a legenda szerint Helena Blavatsky unokája, Marianna Blavatsky volt a Geheimnisvolle Korps (Okkult Erők), egy feltételezett náci titkos szervezet, vezetője és Heinrich Himmler Legfelsőbb Papnője. Így mágikus vezetőként egy organikus energiafegyver kidolgozásán munkálkodott és kifejezetten egy pusztító mágiaágazatban jeleskedett. A démonidézésektől kezdve a spiritiszta szeánszokon át az emberáldozati rituálékig sok mindent irányított. Ennek keretében több száz ember életét követelő szadista kísérleteket folytatott és a germán vérvonal okkult tulajdonságait igyekezett megragadni és felerősíteni. Lám, mennyire messze eshet az alma a fájától! Mindazonáltal Blavatskyék genealógiáját (eredettan, származástan) is érdemes volna egyszer levezetni, hogy fény derülhessen arra, honnan e család ennyire vehemens vonzalma és kötődése az okkulthoz.

Madame Blavatsky figyelemreméltó teóriái tehát nagymértékben befolyásolták a náci okkultistákat. Sőt, helytálló kijelentenünk, hogy az 1930-as években indított náci Tibetexpedícióhoz az ő útmutatásai is hozzájárultak. Miként? Az okkultizmus nagyasszonya beszámol egy föld alatti világról, amit rejtélyes őseink hoztak létre. Beszámolói szerinte több ezer kilométer hosszú alagutak kötik össze a világ kiemelt kultikus helyeit és szent városait Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában és Afrikában. Ezen túlmenően van egy fő központ is ezek között, ahol mind a mai napi élnek olyan Ősök, akiket felsőbbrendű fajnak tekintenek az okkultisták. Egy ilyen kapcsolatfelvétel lehetősége ingerelte és ihlette is egyben Hitlert arra, hogy expedíciót indítson Tibetbe e leszármazottak technikai és mágikus tudásának megkaparintása céljából.

1885-ben költözött Londonba. Innentől kezdve folyamatosan dolgozott a teozófia tanainak mind szélesebb körben történő elterjesztése érdekében. Sajnálatos módon az egészségi állapota komolyan megrendült, mígnem 1891. május 8-án, Londonban hagyta el testét végleg. Ez a nap a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz elnevezésű ünnepe lett.

Madame Blavatsky behatóan ismerte a buddhizmust, a hinduizmust, az indián törzsi mágiát, az egyiptomi és a közel-keleti ezoterikus misztériumiskolák beavatotti tudományát, a vallástörténet megannyi stúdiumát és a mitológiát. Munkássága valódi szintézise a XIX. század szellemtudományának, mely ma is számos kérdésben segítheti és megalapozhatja a kíváncsi, kozmikus tudatba integrálódni vágyó emberi szellem fejlődésének útját.

(Száraz György)

Fazekas József: Teozófia - videó 

Al Sullivan halálközeli élménye

A halálközeli élményekről rengeteg beszámoló, vizsgálat és kutatási eredmény áll rendelkezésre, de még mindig nincs olyan elmélet, amelyet minden kutató elfogadna azok magyarázataként. A halálközeli élmények nemcsak a klinikai halál állapotában jelentkeznek - kiválthatják őket egyes műtéti altatószerek, bizonyos kábítószerek, de megtapasztalhatók akár meditációban is.

 

Al Sullivan története

„Koszorúér műtétre toltak a műtőbe, majd az orvos bemutatkozott, akit előtte sosem láttam
(Hiroyoshi Takata-kardiológus)

Folyamatosan beszélt hozzám és mondta, hogy mit csinál, viszont nem kellett figyelnem, hiszen én
egy idő után láttam hogy mit csinál. Nem figyeltem tovább csak elhagytam a testemet és néztem az
egész szituációt kívülről.

Letakarták a szememet, de én láttam az operáló asztalt és rajta magamat. Majd a sebész hátralépett és
elkezdett a kezével csapkodni, nem értettem miért.”

Al Sullivan

Al Sullivan nem tudhatta, hogy hogyan viselkedett a műtős, mit csinál, senki nem mondta neki előtte.

„Éreztem, hallottam az energiát, a szeretetet, édesanyámat.

Minden negatív történés és negatív élmény ami volt az egész életem  során, az  elszállt. 

Majd anyukám azt mondta, valószínűleg itt az ideje visszamennem. Én nem akartam, s kérdeztem,
hogy muszáj?

Először azt gondoltam, hogy az egész történést a szerek, okozzák, amiket beadtak nekem.

Találtam egy támogatói csoportot, aki hasonló esetekkel foglalkozik, s megerősítettek, hogy igen, ez
megtörtént, „meghaltál, a mennybe kerültél, majd visszajöttél.”

Ez egy csodálatos élmény volt számomra.”

(fordítás: Horváth Milán)

 

- - - - - - 

 

 A halál pillanata

A filmben Al Sullivan halálközeli élménye 

 Moment of death ismeretterjesztő dokumentumfilm - VIDEÓ

FORRÁS:Lélek Hangoló Energia

 

Al Sullivan testen kívüli élménye – videó

Tibet és a modern tértechnológiák

Dr. Jarl svéd orvos, nem akart hinni a szemének, mert amit látott, az minden – addigi – természettudományos ismeretének ellentmondott Egy tibeti barátja, akivel korábban együtt tanult az oxfordi orvostudományi egyetemen, mintegy húsz évvel ezelőtt meghívta őt, hogy egy súlyosan beteg tibeti főpap egészségének a helyreállításában segédkezzék.

Buzgó és sikeres munkájának jutalmául beavatták őt egy olyan ősrégi tibeti titokba, amely egészen más megvilágításba helyezi azt az évezredekkel ezelőtti kőkultúrát, amelynek olyan csodálatos és érthetetlen maradványai találhatók a világ számos részén, mint amilyenek az egyiptomi piramisok, a Stonehenge, a kőkörök, a menhirek és a dolmenek, hogy csak néhány ismert példát említsek.

Egy szép napon barátja elvitte őt egy, a kolostoruktól nem túl messzire lévő lejtős völgybe, amelynek egyik oldalát égbe törő sziklafal határolta. Annak egyik részén, mintegy 250 méter magasságban a falon egy olyan lyukat fedezett fel, amely egy barlang bejáratának látszott. A feltételezett barlangbejárat előtt egy sziklapárkány volt látható, amelynek a szélén a szerzetesek egy kőfalat emeltek.

A párkányt csak felülről, a sziklafal tetejéről lehetett megközelíteni. A barátok minden munkanap kezdetén onnan ereszkedtek le a párkányra, kötelek segítségével A rét közepén Dr. Jarl egy hatalmas kőtömbre figyelt fel, amelyet teljesen simára csiszoltak, és amelynek a közepén egy tálszerű bemélyedés volt. E bemélyedésnek az átmérője egy méter lehetett a mélysége pedig 15 centiméter.

A mezőn dolgozó szerzetesek jakok segítségével nagy kőkockát vontattak a fekvő kőtömbhöz, és a kockát a tálba helyezték. A kőkocka egy méter széles és másfél méter hosszú volt. Amikor ezzel elkészültek, barátok sora gyülekezett össze a kőkocka körül, és kilencven fokos ívben, pontosan hatvanhárom méter távolságban a kőtömbtől 19 hangszert helyeztek el. E hangszerek közül 13 dob volt és 6 pedig tibeti trombita. A dobok különböző nagyságúak voltak, lefelé nyitottak.

Minden egyes hangszer mögött egy sor barát sorakozott fel libasorban. A legkisebbik dobnál lévő szerzetesek adták meg a jelet a kezdésre. Ekkor égtelen zenebona kezdődött. Döngtek a dobok, harsogtak a trombiták, és a felsorakozott barátok valami szent éneket kántáltak eszelősen. Mintegy négy percig nem történt semmi. Ezután azonban – ahogy a dobálás egyre jobban felgyorsult és a “zene” egyre intenzívebb lett – a hatalmas kőkocka elkezdett himbálózni és inogni, majd felemelkedett a levegőbe és egyre nagyobb sebességgel felrepült a 250 méter magasban lévő párkányra.

Három percnyi röpülés után már meg is érkezett. Egy óra leforgása alatt a barátok öt-hat kőkockát is a magasba emeltek ily módon. Mindegyik ötszáz méteres parabolikus pályán jutott el , a 250 méter magasban lévő „rendeltetési helyére. A “bűvölés” ideje alatt előfordult, hogy egyik-másik kőkocka széthasadt. Ilyenkor egy, másik, ép kővel helyettesítették. Dr. Jarl már korábban is hallott erről az eljárásról.

Olyan Tibet kutatók, mint Linaver, Spalding és Huc már részletesen írtak róla, de saját szemükkel egyik sem látott ilyen eseményt. Dr. Jarl volt az első európai, akinek módot nyújtottak arra, hogy a szent aktust megszemlélhesse. A svéd orvos eleinte arra gyanakodott, hogy tömeghipnózis hatása alatt képzelődik, és ezért az eseményekről filmet készített. Nos, a film pontosan azt örökítette meg, amit látott, tehát az események a valóságban is megtörténtek.

Amikor Dr. Jarl a filmet bemutatta annak az angol tudományos társaságnak, amely a kutatásait korábban is mindig támogatta, prezentációjával óriási port vert fel. A bemutató után a filmtekercset elkobozták tőle. Ez egyáltalán nem csoda – írja Cathie a már többször említett könyvében – ,mert a pontos mérési adatok alapján igen fontos térgeometriai számítások végezhetők.

A tibetiek tehát ismerték az anyag és a tér valódi szerkezetét. Feltehető persze, hogy a titkot csak a legbeavatottabbak tudták, és az egyszerű szerzetesek csak végrehajtották a feladatokat úgy, ahogyan azokat nekik a feletteseik előírták. Nyilvánvaló, hogy szent énekek helyett bármit kántálhattak volna, hiszen azok a harmonikus frekvenciák voltak a lényegesek az eljárásban, amelyek a térszerkezet bizonyos paramétereivel harmonizáltak. Azokat a hanghullámokat, amelyeket a hangszerek és az emberi hangok keltettek, pontos matematikai számítások alapján úgy irányították, hogy a fókusz középpontjában antigravitációs hatás jöjjön létre.

Ebben a középpontban volt elhelyezve a kő. Ez a hatás az egyharmad kör mentén, amelyet a kő körül alkottak szintén érvényesült. Bizonyos, hogy a hangszerek és az emberek geometrikus elrendezése, valamint száma, igen fontos szerepet játszhatott az egész folyamatban. A dobok méretének és felépítésének, anyagának és hangmagasságának, valamint hangintenzitásának is kiemelkedő szerepe lehetett a mutatványban.

A levitáltatott kőkockák alapméretei megegyeztek a legnagyobb dob méreteivel, csak a formák tértek el egymástól. Igen fontos szerepe lehetett annak a teljesen simára csiszolt tálszerű bemélyedésnek is a földön heverő hatalmas kőtömb közepén, amelybe a levitáltatandó kőkockát belehelyezték. Feltehetően frekvencia kürtőt hozhatott létre.

Láthatjuk tehát, hogy Cathie elképzelései egyáltalán nem nevezhetők ostobaságnak. A könyv részletes számításait nem áll módomban közölni, de annyit mondhatok, hogy engem teljesen meggyőztek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen a Földön már a mi ipari társadalmunk előtt létezett egy magasrendű technológia, csak hát sajnos különböző okoknál fogva ez a technológia elveszett.

A fenti rendkívül érdekes és nagyon sokat mondó történetet egyébként egy Henry Kjelson nevű mérnök és légügyi szakember hozta nyilvánosságra a The Lost Techniques (Elveszett technikák) című művében. Ezek után egészen más szemmel nézhetjük azokat a híreket, amelyek az évezredekkel ezelőtt készült és üzemeltetett repülő szerkezetekről (pl. vimánákról) szólnak.

(forrás: Rejtélyek szigete - Hargitai Károly)

Nasa kísérlet - videó

Csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban

„Mondd meg, mire figyelsz oda, és én megmondom, ki vagy!”

(W. H. Auden)

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.

A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:

– Hallok egy tücsköt.

– Az nem lehet- mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?

– Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt – mondta az indián.

– Ez őrültség- mondta újra a barátja.

Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.  A barátja álla leesett:

– Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.

– Nem- válaszolt a bennszülött – Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.

– Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban. Nem, nem lehetetlen – hitetlenkedett tovább a barátja.

– Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.

Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.

–        Látod már, hogy mire gondoltam? Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

(forrás: szabadonebredok.info)

Óriás plazmakígyók szorongatják a Földet

A magnetoszféra belső rétegeiben rejtőző „kígyók" létezését egy 23 éves fizikus fedezte fel.

A tudósok már közel hatvan éve sejtik, hogy hatalmas plazmaalakzatok rejtőznek a Föld magnetoszférájának belső rétegeiben. Az io9 híre szerint ausztrál kutatóknak most végre sikerült bebizonyítaniuk ezeknek a plazmacsöveknek a létezését, amelyek tekergőző óriáskígyókként fonják körbe a bolygónkat. 

 Cleo Loi

A Geophysical Research Letters című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerkesztője egy 23 éves fizikuspalánta, Cleo Loi, az ARC Centre of Excellence for All-sky Astrophysics (CAASTRO) és a Sydneyi Egyetem végzős hallgatója. A plazmacsövek felfedezése fontos áttörést jelent a tudomány számára; ez az első alkalom, hogy a kutatóknak sikerült megfigyelniük ezeket a különös alakzatokat.

A Föld magnetoszférájában (a bolygónkat körülvevő mágneses mezőben, a szerk.) nagy mennyiségű plazma található: ionizált gáz, amelyet pozitív ionok és az anyagot alkotó atomokról leszakadt szabad elektronok alkotnak. A plazma a csillagok fő építőanyaga, de a bolygóközi térben is nagy mennyiségben megtalálható.

A magnetoszférában lévő plazma a nap sugárzásának hatására keletkezik, amely ionizálja a légköri gázokat. A jobbára ilyen ionizált gázokból álló plazmaszféra a magnetoszféra legbelső rétege, az ionoszféra felett található. A légkörnek ebben a régiójában számos különféle plazmastruktúra alakult ki – köztük a most felfedezett plazmacsövek is.

A The Age riportja szerint Loinak egy 3D-képalkotó eljárás segítségévek sikerült feltérképeznie a plazmacsöveket; a modell elkészítéséhez a dél-ausztrál sivatagban működő Murchison Wide Field Array (MWA) teleszkóp adatait használta fel. 

„Méréseink szerint a [plazmacsövek] nagyjából 600 kilométerrel a föld felett, az ionoszféra felső rétegében kezdődnek, és a jelek szerint egészen a plazmaszféra felső határáig nyúlnak. Nagyjából a semleges atmoszféra határáig – írta közleményében Loi. – A formájuk gyönyörűen követi a Föld mágneses mezejének görbületét, épp úgy, ahogy az északi fény."

Loi meglehetősen innovatív módon használta az MWA-t. A hatalmas rádióteleszkóp 128 antennáját két – egy keleti és egy nyugati – részre osztotta, így azok az emberi szemhez hasonlóan működtek, és a csövek változásait is képesek voltak nyomon követni, lehetővé téve, hogy a kutatók valós idejű 3D- vizualizációkat készítsenek a segítségükkel. „Képesek voltunk megmérni a közöttük lévő távolságot, a földfelszíntől való távolságukat és a dőlésszögüket – mondta Loi. – Erre korábban nem voltunk képesek, egy nagyon izgalmas új technikát fejlesztettünk ki."

Amikor Loi bemutatta az eredményeit, rangidős munkatársai alig hittek a szemüknek. De a fiatal lány nem csak őket, hanem a nemzetközi tudóstársadalmat is meggyőzte arról, hogy a mérések helyesek – nem csoda, hogy idén kivételes eredményeiért ő kapta meg az Ausztrál Csillagászati Társaság Bok-díját.

(forrás: hir24.hu)

3D-s film, plazma csövek - videó

Test és lélek. Harc vagy együttműködés?

Évek óta figyelek. Nézem a körülöttem élőket, járókat, a kismamáim, a klienseim, akik életünk csomóinak kibogozásán fáradoznak. Nézem az embereket a közértben, reptéren, piacon, étteremben, aukción, színházban, itthon és külföldön egyaránt. És nem csak nézem, hanem megfigyelem, látom őket, az arcukat, a testüket, a ruházatukat és a lelküket, az érzelmeiket, a vibrálásukat. Azt látom, hogy minél közelebb vagyunk a civilizációhoz, annál nehezebben mozognak az emberek, annál jobban a felszín a fontos.

Nagyon fontos lenne ráébredni, hogy a test a lélek tükre. Hogy ez a kettő egymás nélkül nem működik, és, hogy nem elég a testre fókuszálni az életünket, ha a lelket, az érzelmeket kizárjuk az életünkből, a test önmaga nem tud kiteljesedni. Nem lehet boldogan élni, ha csak a fizikai síkon teljesítünk.

Mennyi áldozatot hozunk azért, hogy elvárásainknak megfelelően ápoljuk a testünk, lelkünkre meg a maradék maradékából esetleg odadobunk valamicskét. Testre zuhany, arclemosó, szappan, tusfürdő, testápoló, hidratáló, olaj, selyem fehérnemű vagy pamut, minőségi ruhák, bőr cipők, fényvédő krémek, ajakápolók, sminkek, parfümök, ékszerek, órák, arc és testkezelések,, stb, a felsorolás szinte végtelen, korra és nemre való tekintettel, életkori sajátosságoknak megfelelően.

És amikor azt érezzük, hogy a lelkünk igényelne egy kis odafigyelést, elszégyelljük magunkat. Gyengeségnek, kudarcnak érezzük, hogy nem működik frappánsan, magától, segítség, támogatás nélkül. El tudjuk azt képzelni, milyen lenne a testünk, ha soha nem mosdanánk? Ha soha nem mosnánk ki a fehérneműinket vagy a ruhánkat? Ha nem takarítanánk ki a lakásunkat és nem sepernénk fel az utcát?

Akkor miért annyira furcsa és szokatlan, hogy a lelkünk is, akárcsak a testünk, figyelmet óhajt. És a lelkünket nem tudjuk tisztára mosni, mint Ágnes asszony a leplét, csak akkor, ha odafigyelünk a jelzéseire, az üzeneteire.

Megtanulni a test és a lélek összehangolását nem kis mutatvány. Sok-sok munka és nagy kitartás eredménye. És az a megállapításom, hogy nincs két egyforma ember, így két egyforma módszer sem. Ezért zseniális, hogy a mai világban annyi segítő, terapeuta, coach, tréner dolgozik, mert ez azt mutatja, hogy az igény a lélekápolásra egyre nő, bár még korántsem elfogadott. És így mindenki megtalálhatja a számára megfelelő segítőt és módszert. A munka részét senki nem spórolhatja meg. Itt nincs recept, sem gyógyszer sem csodabogyó, ami egy kezelés után begyógyítaná a lelket és megerősítené, stabilizálná az érzelmeket. 

Hányszor rohanunk el indokolatlanul orvoshoz, hogy megnézzen egy vélt tünetet, de a lélekgyógyászhoz csak az utolsó pillanat után jelentkezünk be. Miért nehéz olyan emberekkel gyógyulni, akik nem tudják a tutit, csak támogatják az öngyógyulásunk? Lehet, hogy annyira megszoktuk a szenvedést, hogy már hiányozna, ha nincs? Az is tény, hogy harcolni könnyebb, mint szeretni és egybeolvadni, akár a saját egységünkön belül is.

A lélek és ennek ápolása legalább annyira fontos, mint a mindennapi tisztálkodás. Biztos vagyok abban, hogy eljön az az idő, amikor a meditáció ugyanúgy része lesz a mindennapjainknak, mint a reggeli zuhany. Amikor megtanulunk a gyermekeinktől, gyermekeinkkel leásni a gyökereinkhez, érzelmeink mélyéhez és stabilitásunkhoz. Amikor ugyanannyi figyelmet kap majd a lélek és a szellem is, amennyit a test. És akkor majd mindannyian tudunk egységről, holisztikáról, beteljeseülésről beszélni, hitelesen...

(Dézsi Réka)

A tudat fejlődése és hatalma

Szókratész mondta: Tudom, hogy semmit nem tudok, de többet tudok azoknál, akik nem tudják, hogy semmit nem tudnak. Ez a bölcselet a folytonos hullámzásról, magáról az életről, a változás folyamatának végtelenségéről szól. 

Ennek során folyamatosan próbálgatjuk és megéljük észlelésünk határait, közben új nézőpontok felismerésével magunk is tanulunk. Játék! Játék az ösztönökkel, ötletekkel, gondolatokkal, azok pontosításával, majd megvalósításával. És a folyamat kezdődik újra elölről, illetve más szinten folytatódik egy újabb ötlettel…

A tét, hogy képesek vagyunk-e tudatosan is felfogni és használni azokat a dolgokat, amelyek szerencsére anélkül is működnek életünkben, hogy tudnánk róla. Akik élni tudnak ezzel a misztikusnak vélt képességükkel, mint például a sámánok is, azok többnyire gyógyításra vagy valamely más módon a közösség javára használják. Nem más ez, mint a felnőtté válás folyamata.

Az ember ősidők óta keres, kutat, hogy megismerhesse saját magát és a környezetét. Az 5 érzékszervét mindenki természetes módon tanulja meg használni, ezek a bejáratott csatornáink. A világnak ezen kívüli létezését – mivel korábban csak közvetve volt mérhető – sokáig és sokan nem ismerték el, pedig meglétére egyértelmű tapasztalatok voltak. Természetesen minden időben sok múlt azon, ki mit fogad el bizonyítékként, és ezt főleg politikai indítékok határozták meg. Továbblépésként, fizikai ismereteink bővülésével, rajtunk kívül álló érzékelő rendszereket, műszereket fejlesztettünk ki, így ma már egyértelműen meghatározhatóak az elektromosság, a mágnesesség, a fényjelenségek stb. jellemző paraméterei.

Tehát régóta foglalkoztat bennünket az a kérdés: Hogyan ismerhetjük meg a világot és benne magunkat? Lehetséges-e, hogy más dimenzióba is belelássunk?

A tudomány határai, újabb felismerések

Megismerésünk végesnek tűnik, és az is marad, amíg határt szabunk neki. Hisz elsősorban az igaz vagy nem igaz folyamatos szembeállításával, és csak egy bizonyos nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket. Egyértelműen komolytalan elképzelésnek tűnik például, hogy egy tárlatot kulcslyukon keresztül nézzünk végig! Ahelyett, hogy körbejárnánk, közelről és távolról is gyönyörködnénk a képekben, tárgyakban, megszemlélnénk, esetleg megtapintanánk őket, csak szűk, egyoldalú és távoli rátekintést engedélyezzünk magunknak! Beláthatjuk, ily módon csak minimális információt kapunk az egészről! A megoldás természetesen adott. A nézőpontunk változtatásával felszabadíthatjuk magunkat, alternatívákat sorolhatunk fel a megoldásra, és kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. A tudományos kutatásban is elértünk az eddig működtetett és a megismerést segítő rendszerek határáig, és mert a megoldási lehetőségek már szűkösek, ezért a továbblépéshez új nézőpontokra tehát paradigmaváltásra van szükség.

Milyen feszítő problémák merültek fel?

A vizsgálódások során ráleltünk néhány dologra, amit már nem lehetett félresöpörni. A parányok világában a részecske, az anyag egyeduralma eltűnik", és annak energiaaspektusa válik fontosabbá, pont az a minőség, melyet megfoghatatlansága miatt eddig nehezen értékeltek (ma már könnyebb az energiát értelmezni, mivel mindenki szembesül a kreativitással, ami személyes energetikai tevékenység). Az anyag és energia egymásra hatásából eredő változások specifikus információt, egyedi lenyomatot, mintázatot jelentenek a külső és belső környezet számára egyaránt.

Valójában milyen kapcsolat van anyag és energia, fizikai test és tudat között?

Az élő szervezet igen bonyolult, érzékenyen reagáló rendszer. Folyamatos jó működéséhez szükséges fenntartania saját stabil belső állapotát és külső kapcsolatát a környezetével. A rezonancia elve szerint csak akkor tud interakcióba lépni önmagán belül és a környezetével is, ha hasonló szerveződés található mindenhol. Ez az algoritmus a világegyetemben megvan, létezik, működik, ezért van esély az élet kialakulására elvileg bárhol a világegyetemben.

Hogyan működik a kapcsolattartás a különböző szintek között (fizikai, lelki, szellemi, más dimenziók)? 

Sejtjeinkben másodpercenként átlagosan 7000 biokémiai reakció zajlik. A szervezetben számos rendszer működik a sejten belüli és a sejtek és funkcióik közötti információátvitelre. Ezek közül a biokémiai rendszer (ahol a kémiailag eltérő anyagok – hormonok, citokinek, interleukinek – biztosítják a jelátvitelt) és az idegrendszer (mely a saját elkülönült anatómiai hálózatán keresztül elektromos impulzusokkal, mint digitális jelekkel dolgozik) a legismertebb, szabályozó hatásuk a szervezetben közismerten korlátos. Az anatómiailag szervezett rendszerek képesek szervezeten belüli kommunikációt biztosítani, de nem képesek arra, hogy a környezetbe jeleket juttassanak. Az élőlények egymás közti interakciójához szükség van más mechanizmusokra is, melyek biztosítják, hogy a szervezet nyitott rendszerként léphessen interakcióba. Erre bizonyítékaink is vannak.

Alexander Gurvics orosz kutató már 1922-ben bizonyítékot adott arról, hogy az osztódó sejt fényt bocsát ki, amely fény újabb sejtosztódást idézhet elő. A változást előidéző hatást később mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.

A sejtosztódást stimuláló sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított sokakban.
 
Popp és munkatársai bizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a biofotonok felvételére, raktározására és kisugárzására; és ez a fényanyagcsere biológiai folyamatokat irányít. További kutatásaik eredményeként kiderült, hogy a szervezet a teljes frekvenciatartományban aktív jelkibocsátó.

A környezeti impulzusokra, azaz fizikai behatásokra, stresszre, emóciókra megváltozik az izomerő, a reflexek, az immunműködés; ezek a hatások ma már bizonyítottan elkülöníthetők és mérhetők.

Voll bizonyította, hogy a különböző behatások elektromos változásokat idéznek elő a szervezetben, és olyan gyenge intenzitású jelek gyógyító hatása is kimutatható, mint a homeopatikumok. A korábban csak empirikus módon használt kineziológiai izomteszt hatásmechanizmusára is fény derült az elektrofiziológiai kutatások által. A létrejött izomerősödés reprodukálható így a kineziológiai izomteszt tudományosan elismertté vált.

Allergiás betegeknél megfigyelhető, hogy bizonyos rezgések a tüneteket előhívják, míg mások azonnal megszüntetik azokat, sőt zavaró frekvenciák jelenlétében is tünetmentessé teszik a beteget. A hasznos rezgések rögzíthetők (vízre vagy más dipólus szerkezetű anyagra átjátszhatók, mágnesesen vagy elektronikusan tárolhatók), így később terápiásan fölhasználhatók.

Gyógyszertesztelések biorezonanciás eljárásokkal az elektromosan aktív pontokon mért ellenállás-változásból, illetve a szervezet egészének potenciálváltozásaiból az is eldönthető, milyen anyag okozta/okozza a kóros eltérést, és mivel kompenzálható, ellensúlyozható ez a negatív anyagcsere-folyamat. 

E folyamatokból érzékelhető, hogy a biofizikai kutatások eredményei nem férnek a korábbi tudományos szemlélet keretébe, ezért abból ki kellett lépni, méghozzá az energia, a gondolat, a tudat részletesebb vizsgálatának irányába.

A szervezet, az élő anyag abban különbözik a környezetétől, hogy állandó önszervezést folytat, ebben folyamatosan szinkronizálja alrendszerei működését, vagyis az anyagcseréjét. Ezt a szervezőképességet, valamint az ezzel járó következetesen meghozott döntések sorozatát nevezzük tudatos tevékenységnek. (Ettől eltér a tudat elkorcsosított, akarattal kevert értelmezése.)

Feltételezések szerint a tudat a talamuszban, illetve a központi idegrendszer más régióiban képződő idegimpulzusok eredménye. A kapcsolat a tudat(osság) és létezésünk funkcionális folyamatai között egyértelmű. A bioenergetikai tesztek pedig az érzékelés és tudat kapcsolatát feltételezik, ezen alapulnak. Szellemi tevékenységünknek vannak olyan részei, melyeket rendszeres meditációval vehetünk fokozatosan birtokba, és általa bármit, ami a kozmoszban lehetséges, elérhetünk. Ezek a folyamatok neurobiológiailag (szövettani, elektrofiziológiai változás) azonban nem meghatározhatóak. Olyan kérdéseket feszegetünk tehát, ami egyetemes, összetett, változékony, jó része meghatározhatatlan, ezért ijesztő lehet ahhoz képest, amit eddig gondoltunk róla. Holisztikus megközelítésre van szükség, aminek természetes része az egyes elemek pontos meghatározása, valamint kapcsolataik dinamikájának feltérképezése. A vita a konvencionális tudomány és a holisztikus szemlélet lényeglátása és módszerei között a legegyszerűbben a következőkben fogalmazható meg:

Minél inkább csak a rendszer részleteire koncentrál valami/valaki, annál kevésbé helytállóak az adott részletnek az egésszel kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó megállapításai, tehát annál inkább akadályozni fogja a teljes rendszer látásában.
Minél helytállóbb/alkalmasabb valami a teljes rendszer leírására, annál kevéssé pontos a részletekben, ám ez sokszor egyáltalán nem hátrány, mert ha az egész harmonikusan működik, akkor folyamatosan magához igazítja a részeit (biokibernetika).
A kineziológiának már régóta aktív tárgya a tudat és a test kapcsolata, azok egymásra hatásának vizsgálata, az ismeretek gyógyító felhasználása. Agyunk irányítja izmaink működését, melyek központi idegrendszerünk digitális kijelzőiként működnek. Már az enyhe izomerő-gyengülés is megbízható információt ad minden változásról. Tudatunk folyamatosan figyeli testünket (besűrűsödött információhalmaz), testünk pedig tudatunk minden rezzenésére pontosan reagál. Az izmokban is megvalósul a tudat és az anyag közvetlen egymásra hatása.

Meglepőnek tűnik, hogy a megbetegedett vagy fájdalmas terület érintése önmagában segíthet a probléma megoldásában. De hasonlóan működik, mint amikor egy gondolat aktiválja az agy bizonyos területét és a keletkezett hullámok EEG-vel kimutathatók. Ez az aktiváció egy gondolati mezőt (primer mező), elektromágneses teret hoz létre. Ez minden információt hordoz, és a változása a fizikai testen kívül is érzékelhetővé válik. Mi történik ezzel az információval? Egy vele hasonló rendszerrel, egy másik elektromágneses csomaggal képes kommunikálni, ahol az információ hasznosul, feldolgozásra kerül. Ugyanez a folyamat játszódik le empátia, telepátia és intuíció esetében is. Egyszerűen ráhangolódunk a másik csatornájára, és pontosan érzékeljük a változását. Ez általában nem tudatos. Tehát a primer mező érzékelésére már létezik, vagy tudatosan létrehozunk egy másodlagos, ún. dekódoló mezőt, amely rezonál az előzővel. Így annak információi érzékelhetők, felfoghatók. Abban az esetben pl., ha a tesztelő már tudja, hogy az árnikát fogja használni a könyökfájdalomra, és erre gondol, ez az agyában egy specifikus régiót aktivál, és ezt létrehozza a páciens agyában is a hatás érvényesül, anélkül, hogy a beteg valóban használná a szert.

Nézzük meg pontosan, mi történik a gyógyítási folyamatban. Az első lépés (pl. izomelgyengülés) a primer mezőben jött létre, ez olyan változást eredményezett a terapeutában, amit ő érzékelt és tudatosan megváltoztatott. E kölcsönhatás következtében visszatért a páciens izomereje. A diagnózis, illetve a gyógyító folyamat elindult, tehát látható és érzékelhető!

Az eddigiekből kiderült, hogy a kommunikáció során olyan kapcsolódási pontjaink vannak, melyek csak másfajta odafigyeléssel foghatók fel, pontosíthatók, viszont alapvetően meghatározzák a folyamatot. A tesztelő és tesztelt személy közösen hozzák létre azt az EM teret, melyben az interakció, kölcsönhatás megvalósul ( megfigyelő integrációs modell ). Ebben a közösen létrehozott energiamezőben/rezgő rendszerben jönnek létre a kapcsolatra jellemző irányított változások is. A modell természetesen mutatja, hogy a megfigyelő sem kívülálló, hanem része a rendszernek. Amennyiben megfelelőképpen engedi magát ráhangolódni, együtt lélegezni, rezonálni, kapcsolódni a tesztelt személlyel – azaz érintetté válik a folyamatban -, képes létrehozni a dekódoló mezőt. A tesztelés, megfigyelés így létrejöhet, és a folyamatos értékelés is a rendszer részévé válik.

A közös mező, energiatér létrehozása tehát fontos kezdő lépés minden további diagnózishoz, illetve terápiához. A kineziológiai teszteléseken alapuló módszerek során ezzel a kölcsönhatással, azaz energiával dolgozunk, ami a test, lélek és szellem egysége. A diagnosztikus interakciók létrehozása és felerősítése egyértelműen emberi sajátosság, aminek rendszerszerű és tudatos alkalmazása az összes bioenergetikai tesztben hasznossá vált.

(Németh Hermina)

Teleportálás történt Kínában vagy "valakinek" a megmentése térfigyelő kamera előtt

A következő esetet azért tartottam érdemesnek megosztani, mert 2012. szeptember 5-én történt Kínában egy autókereszteződésben és térfigyelő kamera rögzítette. Mivel a teleportálás jelensége teljesen létező dolog, ezért nem a kételkedés, ami elsőként megjelent bennem, hanem hogy miért és hogyan menti meg valaki vagy valami az illetőt.

 

És ki az a fényes alak ott és aki elsétál.......... ? Ő a kulcsa az egésznek és nem olyan sok mászkál ezen a bolygón belőlük, de vannak, csak ritkán kényszerülnek rá, hogy nyilvánosan is használniuk kelljen ezt a képességüket....... Most viszont muszáj volt.

Nyilván második gondolat, hogy biztos profi hamisítvány a videó.

Balról érkező riksában "valaki" ül, aki érdekes módon fénylik. Valószínűleg nagyon fontos illető lehet vagy különleges, hiszen az érkező autó várhatóan elgázolta volna őket. 
Viszont egyszer csak a másodperc tört része alatt teleportálja őket biztonságba. 

Jól láthatóak fizikai jelek az aszfalton ! A fékező autó féknyomai mellett megjelenik a teleportálás kiinduló helyén egy kör az aszfalton, mely a burkolat felmelegedése miatt van a hatalmas energiától. Ez folyamatosan halványodik is, ahogy hűl az aszfalt.
A másik energiakör az érkezés helyén jön létre. Az "illető" keze jól láthatóan fényárban úszik, majd elrejti és úgy látszik a szeme is világít, közben gyorsan távozik a tett helyszínéről.

A riksa vezetője értetlenül és magába roskadva ül le a padkára, míg az autó vezetője az általa elgázoltaknak hitt sérültet keresi !

Ez elég megdöbbentő és meggyőző videó!

A TELJES VIDEÓ "KIKOCKÁZVA" :

(forrás: http://vilaghelyzete.blogspot.hu)