2025. február 28., péntek

Halálközeli élményeiről vallott Schobert Norbi



Schobert Norbi életveszélyes operáción esett át 2012-ben. A 10 órás szívműtét egy pontján egy műszív tartotta fenn a fitneszguru keringését, amíg az orvosok a végső beavatkozást elvégezték. Most először vallott halálközeli élményeiről, amelyek teljesen átformálták az élethez való hozzáállását.


A műtét előtt behívta a feleségét, Rubint Rékát, hogy el tudjanak köszönni, mivel a túlélési esélye 10 százalékos volt. 
“Behívtam az ügyvédemet, mindenkit. Mindent a Rékára írattam, amit csak lehetett és fontos volt. Átadtam neki a karórámat, a jegygyűrűmet, igazolványokat, és elköszöntem tőle. Réka letérdelt az ágy szélére elém, megfogta a kezemet és nem sírt, nem zokogott, hanem azt mondta: 
"Kösd össze a szívemet egy képzeletbeli aranylánccal és ezt ne engedd el! Azért mész erre az útra, mert az élet valamit tanítani akar” – mesélte a Fókuszban Schobert Norbi, aki – amikor Réka letérdelt elé – azt látta, hogy egy óriási, barna-fekete angyalszárny nyílt volna ki körülötte és ezt állítólag a felesége is látta. Norbi ekkor megnyugodott és várta a maratoni műtétet, melynek során a szívét megállították.

“A műtőablakon kirepültem, nyár volt és repültem meztelenül a város fölött. Láttam a régi lakásunkat, a Ráday-Erkel sarkán lakott a nagyapám, nagyanyám, akik már rég meghaltak, és az ablakból éreztem a rántott hús illatát. Éreztem, hogy le kell repüljek hozzájuk, és meg kell ölelnem őket. Ekkor gondoltam azt, hogy ha ezt megteszem, akkor itt is fogok maradni. Tehát akkor az én mennyországom a gyerekkorom lesz. Hát, nem repültem le. Visszarepültem a kórházba, és utána ébredtem fel 10-12 óra múlva az intenzív osztályon” – vallotta be a fitneszguru, akinél a műtét után a beépített defibrillátor többször is bekapcsolt.

“Néztem a monitort a fejem fölött és láttam, hogy a pulzusom egyre gyorsul, majd megáll, és vízszintes vonal van. És elkezdtem süllyedni az ágyban, egyre mélyebben. A plafon kinyílt, mint egy alagút, és láttam a folyosón a Rékát a jövőben fekete ruhában leguggolva sírni. Ez elég ijesztő érzés volt ezt így látni. És akkor kértem a Jóistent, hogy bocsássa meg a bűneimet és engedjen vissza. Ekkor megütött a gép, kétszer-háromszor. Volt pulzusom, és visszajöttem. Volt két-három ilyen alkalom” – osztotta meg az élményeit Schobert Norbi, aki úgy érzi, új esélyt kapott, és ezt nem veszi természetesnek.

- forrás:nlc.hu -

- - - - - - 

Schobert Norbert - Utazás a lelked körül
forrás: LifeTV
 

2025. február 27., csütörtök

„Elsöprő bizonyítékok fényében arra jutottam, hogy biztosan létezik a túlvilág” – 5000 halálközeli élményt tanulmányozott egy orvos


Vajon létezik-e a halál utáni élet? Egy onkológus több mint 5000 halálközeli élmény tanulmányozása után arra jutott, hogy az örök kérdésre a válasz az, hogy: igen.


Jeffrey Long harminchét évvel ezelőtt még onkológus rezidensként dolgozott, ekkor tanulta meg, hogyan a sugárterápia segítségével, hogyan kezelhetik a leghatékonyabban a rákot. Akkoriban – lévén nem volt még internet – nem tudott rákeresni az őt foglalkoztató kérdésekre, így a kutatómunka zömét a könyvtárban végezte. Az egyik ilyen kutatása során kezébe akadt egy cikk, melyben különféle halálközeli élményekről írtak. Jeffrey azt mondja, az orvosi képzésen arra tanították őket, hogy az emberek élete során kétféle állapot létezik: az élő és a halott.

„Egy kardiológustól olvastam egy cikket, amiben olyan betegek történeteit írta le, akik meghaltak, majd újra életre keltek. Nagyon eltérő, szinte hihetetlen történetekről számolt be. Ettől a pillanattól kezdve lenyűgöztek a halálközeli élmények vagy más néven NDE-k (halálközeli élmény)” – mesélte az Insider-nek.

Hozzátette, véleménye szerint halálközeli élményről akkor beszélhetünk, ha a beteg kómában van, vagy megállapítható nála a klinikai halál beállta. Emlékeztetett, hogy vannak, akik ebben az állapotban hallanak, látnak, különböző érzelmeket éreznek, sőt, olykor még más lényekkel is kapcsolatba lépnek.

 Elárulta:
Az, hogy többet megtudtam ezekről a tapasztalatokról, alapvetően megváltoztatta az univerzumról alkotott nézetemet.

Jeffrey-t annyira magával ragadta a halálközeli élmények tanulmányozása, hogy elindított egy alapítványt, ami kifejezetten ilyen élményeket kutat és amelynek segítségével eddig több mint 5000 hasonló esetet tanulmányozott. Az eredmények kiértékelésében egy másik orvos, illetve egy tudós is a segítségére volt. Mindezek alapján megállapították, hogy a halálközeli élményeknek bizony közös szálaik vannak.

Szkeptikusan vágtam bele ebbe a projektbe, de az elsöprő bizonyítékok fényében arra jutottam, hogy egész biztosan létezik a túlvilág – jelentette ki.

Az orvos CT-vizsgálatot futtat a vezérlőteremből (Fotó: Getty Images)

Az onkológus szerint nincs két egyforma halálközeli élmény, azonban az események tanulmányozása során megállapította, hogy az ilyen esetek egy előrelátható sorrend mentén alakultak ki. Az NDE-vel rendelkező emberek 45 százaléka testen kívüli élményről is beszámolt: ekkor mondhatni “kiváltak” a testükből és kívülről látták/hallották, hogy mi történt a környezetükben, mindezt úgy, hogy fizikailag már halottak voltak. Jeffrey azt mondja, egy nő még arról is beszámolt, miszerint az újraélesztési kísérlete során látta, amint az orvosa a földre dobott egy szerszámot. Ezt nem sokkal később maga az orvos is megerősítette.

„Nem találtam tudományos magyarázatot ezekre a tapasztalatokra. Közhelyesnek tűnhet, de a többség erős fényről, alagútról, vagy a szeretteiről mesél az élmény kapcsán. Az elmúlt 25 évnyi kutatómunka során arra jutottam, hogy ezek a leírások azért váltak ennyire ismertté, mert igazak. Ez idő alatt még egy öt év alatti gyerekekből álló csoporttal is dolgoztam, akik ugyanezekről az élményekről számoltak be, mint a felnőttek” – tette hozzá.

Persze Jeffrey nemcsak ezekről a “hagyományosnak tűnő” esetekről számolt be. Egy nő például elvesztette az eszméletét, miközben éppen lovagolt. A teste az ösvényen maradt ugyan, ennek ellenére a tudata a lovával együtt vágtatott vissza az istállóba. Nem sokkal később pontosan le tudta írni, hogy mi történt a lovardában. A beszámolója hitelességét később mások is megerősítették.

Orvos vagyok. Olvastam különböző agykutatásokat és minden lehetséges magyarázatot mérlegeltem. Ennek a jelenségnek még csak távolról sem lehetséges fizikai magyarázata – mondta.

Az onkológus azt is hozzátette, hogy szerinte az esetek tanulmányozása jobb orvossá is tette. 
„Ma már nagyobb önbizalommal, illetve szenvedéllyel kísérem végig a pácienseimet az életveszélyes betegségeiken” – mondta végezetül.

- forrás: nlc.hu -

- - - - - 

Kapcsolódó írás
Elképesztő halálközeli élményben volt része egy metafizikából doktorált professzornak

- - - - - -

Dr. Jeffrey Long – Halálközeli élmények - videó

2025. február 25., kedd

Thomas Edison sokat köszönhetett édesanyjának… A szó ereje: Élet és halál van a nyelv hatalmában!


Thomas Alva Edison 1847-1931

Egy napon egy kisfiú hazatért az iskolából, és átadott egy cetlit az anyjának a tanárától. Az anya könnyes szemmel olvasta fel a levelet fiának. Az anyja így olvasta fel neki: 

„Értesítés. Mivel a fia egy zseni, és nincsenek tanáraink, akik még tanítanának neki valamit, kérem, ügyeljen az oktatására.” 

Sok évvel később, ennek a már felnőtt fiú a családi papírokat és aktákat nézegette, amikor megtalálta ezt a levelet. Kinyitotta, és újra elolvasta. 

Nagyon meglepődött, amikor azt látta, hogy a levélnek nem ugyanaz a tartalma, mint amit az anyja olvasott fel neki. A levélben valójában ez állt: 

„Értesítés. A fia értelmi fogyatékos, már nem tudjuk a többi gyerekkel együtt nevelni az iskolánkban. Ezért azt javasoljuk, hogy otthon gondoskodjon az oktatásáról.” 

Ezt a fiút Thomas Alva Edisonnak hívták, és már világhírű feltaláló volt. 

Edison sírva fakadt, amikor mindezt elolvasta, és saját naplójába pedig ezt írta: 

„Thomas Alva Edison szellemileg visszamaradott gyermek volt, aki édesanyja hősies erőfeszítéseinek köszönhetően a század egyik legfontosabb emberévé vált.”

- forrás: cultura.hu -

- - - - - - 

A szó ereje - videó
Élet és halál van a nyelv hatalmában!
forrás:sevaster1

2025. február 23., vasárnap

Vincent Tolman 45 percig halott volt, elmesélte túlvilági élményét


Vincent Tolmant hivatalosan halottnak nyilvánították, miután véletlenül túladagolt egy testépítő táplálék-kiegészítőt. A férfi azt állítja, egy spirituális vezető megmutatta neki a túlvilágot, és elárulta neki az élet titkát.


Tolman azt mondta, végignézte, ahogy a mentősök megpróbálják újraéleszteni, majd amikor ez nem sikerült, hullazsákba tették, és elindultak vele a kórházba. Közben azonban egy másik, spirituális élményben is része volt, aminek során szellemi vezetője megmutatott neki minden jót és rosszat, amit élete során tett, majd elkalauzolta őt a mennyországba.

Mivel több jót cselekedett, mint rosszat, beléphetett a túlvilágra, ahol szellemi vezetője, aki Drake-nek nevezte magát, telepatikusan elmagyarázta neki az Univerzum működését és az élet értelmét. „Nagyon nehéz elmagyarázni, mert minden nonverbális volt – közvetlen megértésen alapult” – mondta a férfi, hozzátéve: 
„A Föld csak egy iskola, mindig is csak egy tanterem volt, és soha nem volt tárgyalóterem.”

Vincent Tolman egy erős táplálék-kiegészítőt használt a testépítő edzéseinek fokozására, de az Egyesült Államokban kifogyott a készlet, ezért egy thaiföldi cégtől rendelt, és egyik barátjával azonnal ki is próbálták. „Szombat reggel vettük be, de rögtön éreztük, hogy valami más benne” – magyarázta.

Nem tudták, hogy ez a termék jóval erősebb volt, mint amihez hozzászoktak, és véletlenül túladagolták magukat, amitől önkívületi állapotba kerültek, és hányni kezdtek. Úgy döntöttek, elmennek enni valamit, abban a reményben, hogy ettől talán jobban érzik magukat.

A barátja már az autóban kezdte eszméletét veszteni vezetés közben, ezért Vincent folyamatosan rázogatta, hogy ébren tartsa, de közben ő maga is küzdött azért, hogy ébren maradjon. Végül megálltak egy étteremnél, és Vincent bement a mosdóba, ahol végül eszméletét vesztette, de mivel közben folyamatosan hányt a hátán fekve, megfulladt.

Amikor a mentősök megérkeztek, Vincent azt állítja, látta, amint megpróbálták újraéleszteni, majd miután nem jártak sikerrel, hullazsákba tették, és elindultak vele a kórházba. Azt mondja, mindezt úgy nézte végig, mintha egy filmben történt volna, és közben végig hallotta azoknak az embereknek a gondolatait, akik körülvették.

Különösen az egyik mentősre összpontosított, aki csak most kezdte a munkát, és nem tudta elfogadni, hogy valaki az ő szeme láttára haljon meg, ezért már a mentőben újra próbálkozni kezdett az újraélesztésével, így végül sikerült őt megmenteni.

Vincent hivatalosan 45 percig volt halott, és a következő három napot kómában töltötte. Eközben volt része a túlvilági élményben, amit elmesélt.

„Elkezdtem látni minden rossz dolgot, amit valaha is tettem – még kisgyerekként is -, mindent, ami önző volt vagy negatív hatással volt valaki másra. De nem csak a saját szememmel láttam mindezt, hanem mindazok szemével is, akikre hatással voltak a tetteim vagy a szavaim. Furcsa volt, mert úgy éreztem, hogy ez hosszú ideig tartott, de ugyanakkor néhány másodpercnek tűnt” – mondta.

„Miközben ez történt, elkezdett körülvenni ez a sötét energia, ez a félelemenergia … aztán hirtelen elkezdtem érezni ezt a melegséget, mintha valaki egy nagyon erős fényt gyújtott volna, vagy mintha a nap előbukkant volna egy felhő mögül, és elkezdte volna melegíteni a hátamat. Ez a melegség kezdte átjárni az egész lényemet, és megfordultam, hogy megnézzem, honnan jön ez a melegség. Ahogy megfordultam, láttam minden jó dolgot, amit valaha is tettem az életemben. Kezdtem látni, hogy valójában sokkal több jót tettem, mint amennyi rosszat, de sokszor nem is tudtam, hogy változást hoztam az emberek számára. Éreztem ezt a hatalmas, feltétel nélküli szeretetet, békét és melegséget” – mesélt halálközeli élményéről a férfi.

Ekkor pillantotta meg spirituális vezetőjét, akiről először azt hitte, maga Isten. Miután magába szívta ennek a magasabb dimenziónak a különös békéjét, Vincentnek felajánlottak egy választási lehetőséget. Elmondták neki, mennyire hiányozna a családjának, és különösen az édesanyjának, ezért meghozta a fájdalmas döntést, hogy visszatér a testébe.

„A halál nagyszerű volt. Könnyű volt meghalni. Amint ellazultam és elfogadtam, gyönyörű volt. Őrület, hogy ennyi félelemmel vesszük körül a halált, mert ez volt a legjobb része. A nehéz rész a visszatérés volt” – mondta a férfi.

forrás:twice.hu

- - - - - - 

45 Percig halott volt Vincent Tolman - videó
forrás:Halálközeli Élmény

2025. február 20., csütörtök

Gyökössy Endre : Recept



Recept gyűlölet ellen


Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
- Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. - Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
- Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
- Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám ,,kislánya" legyek a házasságban és ne feleség.
Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak.
Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
- Azért jöttem.
- Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
- Igen, körülbelül így.
- Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
- Igen.
- Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
- Mit tegyek hát?
- Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
- Írom.
- Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. - Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
- Már évek óta nem zongorázik.
- De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Jaj!
- Miért, jaj?
- Mert évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: - Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó vagy mostanában hozzám. - Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: - Adja másnak is oda ezt a receptet!
-Tessék.

- Gyökössy Endre -

- - - - - - 

Riport Dr. Gyökössy Endre lelkésszel - videó
forrás:Biblia – egészség – zene

Ősi indián legenda az örök szerelemről - Tanmese



"Egy régi legenda szerint egyszer egy sziú indián szerelmespár elmentek az öreg sámánasszonyhoz…
′′ – Szeretjük egymást – kezdte a fiatalember. – És összeházasodunk.”

„- És annyira szeretjük egymást, hogy félünk. Varázslatot, talizmánt akarunk.
Valami, ami garantálja, hogy mindig együtt lehetünk.
Győződjünk meg róla, hogy egymás mellett leszünk, amíg megtaláljuk Manitut a halál napján.”

„- Kérem – ismételték – tehetünk még valamit?”

Az öregasszony rájuk nézett, és látta, hogy milyen fiatalok, és szerelmesek…

′′ -Van valami…mondta egy hosszú szünet után – de nem tudom,
nagyon nehéz és áldozatos feladat.

′′ -Nem számít - mondták mindketten - Mindegy mi az, megtesszük.”

„- Látod leányom azt a magas hegyet a falunktól északra?

Egyedül és fegyver nélkül mássz fel oda, s ejtsd foglyul a legszebb és legerősebb sólymot.
Kapd el, és élve hozd el ide a telihold utáni harmadik napon.” 

A fiatal nő csendben bólintott.

′′ És te, – szólt az ifjú harcoshoz – ′′ Megmászod a Mennydörgő hegyet;
ha felérsz a csúcsra, megkeresed a legbátrabb sasokat, és csak kezeddel, hálóval, sérülésmentesen kell elkapnod és elhozni, élve, ugyanazon a napon …”

A fiatalok útra keltek, hogy teljesítsék a megbízott küldetést, az egyikük észak felé, a másikuk dél felé….

Ahogy elérkezett a telihold utáni 3. nap, a két fiatal újra ott volt a sámánasszony ajtaja előtt, a kért madárral.

Az öregasszony megkérte őket, hogy nagyon óvatosan vegyék ki a táskákból. Igazán gyönyörű példányok voltak, határozottan a legjobbak.

„- Magasra repültek? – kérdezte az öregasszony

„- Igen, határozottan!
Ahogy kérted…és most? -kérdezte a fiatalember.
Megöljük őket és megisszuk a vérüket?"

"– Nem – mondta az öreg."

"- Megsütjük őket, és megesszük?- kérdezte a fiatal nő"

"- Nem!
Azt fogjátok tenni, amit mondok...
Fogjátok a madarakat, és kötözzétek egymáshoz ezekkel a bőr csíkokkal…
Ha megkötöztétek, engedjétek őket szabadon, hadd repüljenek."

A harcos, és a fiatal nő ,azt tették amit kért, és a madarakat egymáshoz kötötték, majd elengedték.

A sas és a sólyom megpróbált repülni, de csak a padlón sikerült hemperegniük.
Néhány perccel később, a képtelenségtől ingerülten, a madarak egymást csípték, hogy megsérüljenek.

Ez a varázslat! 

"– Sose felejtsétek, amit láttatok
Olyanok vagytok, mint a sas és a sólyom; ha megkötözöd a másikat, még ha szeretetből is teszed...
nem akarsz kúszva-mászva élni, … előbb-utóbb elkezded bántani a másikat.
Ha azt akarod, hogy a köztetek lévő szeretet tartson, repüljetek együtt, de soha ne megkötözve!"

- forrás:facts.hu -

- - - - - - 

Leo Rojas - El Condor Pasa - videó

2025. február 19., szerda

A Waldorf pedagógia lényege



A gyermekközpontú és ganzheitlich (teljes-szemléletű) nevelés

A Waldorf pedagógia egy olyan nevelési irányzat, amelynek középpontjában a gyermek teljes fejlődése és egyéni képességeinek kibontakoztatása áll. Az elgondolás Rudolf Steiner nevéhez köthető, aki a 20. század elején fejlesztette ki ezt a nevelési módszert. A Waldorf pedagógia lényege, hogy egyedi megközelítést kínál a tanítás és a nevelés terén, ahol a gyermek érzelmi, szellemi és fizikai fejlődése egyaránt hangsúlyt kap.

A legfontosabb alapelv a Waldorf pedagógiában az, hogy minden gyermek egyedi egyéniség, és sajátos képességekkel, érdeklődéssel és kreativitással rendelkezik. Ennek megfelelően a tanítás nem csupán tudásátadás, hanem a gyermek egész személyiségének fejlesztése és gazdagítása is. A tanterv rugalmasan alkalmazkodik a gyermek fejlődési szakaszaihoz, és hangsúlyt helyez az olyan készségekre és képességekre, mint a kreativitás, a problémamegoldás, a kritikus gondolkodás és az együttműködés.

A Waldorf pedagógia másik meghatározó jellemzője a ganzheitlich megközelítés, vagyis a teljes-szemléletű nevelés. Ennek értelmében a tanítás és a tanulás minden aspektusa összekapcsolódik, és a gyermek szellemi, érzelmi és fizikai részei egyaránt fejlődnek. A művészetek, például a zene, a mozgás és a képzőművészet, fontos szerepet kapnak a tanításban, mivel ezek segítik a gyermek kreativitásának és kifejezőképességének fejlesztését.

A tanítási módszerek és a tantervek kidolgozása során a Waldorf pedagógia nagy hangsúlyt fektet az életkori sajátosságokra. A gyermek fejlődési szakaszaihoz igazodó tananyag és tevékenységek segítik a személyiség harmonikus kibontakozását. Az életszerű tapasztalatok, a szabad játék és a kreatív tevékenységek szintén fontos szerepet játszanak a tanulási folyamatban.

Összességében a Waldorf pedagógia célja a gyermek egész személyiségének kiegyensúlyozott fejlesztése, a kreativitás és a kritikus gondolkodás ösztönzése, valamint a pozitív szemlélet és az együttműködés kialakítása. Ez az irányzat a gyermeket arra ösztönzi, hogy aktív részese legyen saját tanulási folyamatának, és megalapozza az élethosszig tartó tanulás alapelveit.

A Waldorf pedagógia lényege az alábbiakban foglalható össze:

Fejlődési szakaszok szerinti oktatás: A Waldorf pedagógiában hangsúlyt fektetnek a gyermekek fejlődési szakaszai szerinti differenciált oktatásra. A tanítási módszerek és tananyag a gyermek korához és fejlődési szintjéhez igazodnak.

Művészeti nevelés: A Waldorf iskolákban a művészetek nagy hangsúlyt kapnak. A tanulás művészi módon történik, és a festészet, rajzolás, zene, mozgás, dráma és kézművesség aktív részét képezik a mindennapi oktatásnak.

Harmónia és környezetbarát környezet: A Waldorf iskolákban fontosnak tartják a harmóniát és a környezetbarát szemléletet. Az iskolák gyakran természetes anyagokból készült, meleg, otthonos környezetet teremtenek a gyermekek számára.

Szabad játék és mozgás: A gyermekeknek lehetőségük van szabadon játszani és mozogni az iskolaudvarokban és környezetükben. A szabad játék és mozgás fontos szerepet játszik a gyermekek egészséges fejlődésében és tanulásában.

Évadhoz kapcsolódó ünnepek: A Waldorf iskolák az évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket ünnepelnek, amelyekben a természet és az ember közötti kapcsolatot hangsúlyozzák.

Késleltetett betanítás: A Waldorf pedagógiában az írás-olvasás és matematika betanítását későbbre, általában az iskolakezdés utáni időszakra halasztják. Ehelyett az első években a játék és a kreativitás kiemelt szerepet kapnak.

Tanítók művészi előképzettsége: A Waldorf tanítók általában rendelkeznek művészi képességekkel és művészeti előképzettséggel, ami lehetővé teszi számukra, hogy a tananyagot művészi módon közvetítsék a gyermekek számára.

Kis osztálylétszám: A Waldorf iskolákban általában kis osztálylétszám jellemző, ami lehetővé teszi az egyéni figyelem és segítségnyújtás biztosítását minden gyermek számára.

Ezek csak néhány jellemző dolog a Waldorf pedagógiára vonatkozóan. A pedagógiai irányzat számos egyéb jellemzővel és megközelítéssel rendelkezik, amelyeket a gyermekek kreatív és egészséges fejlődése érdekében alkalmaznak.

- forrás:waldorfart.com -

- - - - - -

Éld át a tanulnivalót! – Bemutatkozik a Waldorf-iskolarendszer - videó
forrás: nlc


Egy iskolát akkor lehet Waldorf /Rudolf Steiner iskolának tekinteni, ha a tanítók/tanárok többsége a feladata iránti lelkesítő szellemben él. Ez könnyűvé teszi a nehezet, lehetségessé a lehetetlent, és bevilágítja a sötétet.

- - - - - 

Rudolf Steiner öröksége brit dokumentumfilm - videó
forrás:Andrea Madaras

2025. február 17., hétfő

A különbség Tolsztoj és Dosztojevszkij között - Nem hagyta a világ, hogy az agg Tolsztoj élete végén elvonuljon tőle


Tolsztoj és Dosztojevszkij

A különbség Tolsztoj és Dosztojevszkij között

Dosztojevszkij hét évvel korábban született, mint Tolsztoj, de tizenkilenc évvel előtte hunyt el. Bár soha nem ismerkedtek meg személyesen, egy alkalommal mégis egy helyen tartózkodtak: egy irodalmi esten, ahol anélkül találkoztak, hogy tudtak volna egymás jelenlétéről. Tolsztoj ugyanis éppen akkor hagyta el a rendezvényt, amikor Dosztojevszkij megérkezett.

Később, Dosztojevszkij feleségének, Anna Grigorjevnának Tolsztoj ezt mondta:
„Sajnálom, hogy soha nem ismerhettem meg a férjét. Dosztojevszkij mindig is egy olyan ember volt számomra, akiben valódi keresztényi érzés lakozott. Képes volt meghódítani az emberek szívét.”

Úgy tartják, hogy Dosztojevszkij nagy tisztelője volt Tolsztoj Anna Karenina című regényének. Egy író naplójában ezt írta:
„Leonyid Tolsztoj gróf, minden kétséget kizáróan, a legnépszerűbb író az olvasók minden rétegében.”

Ennek ellenére Dosztojevszkij nem nézte jó szemmel Tolsztoj kiváltságos helyzetét és fényűző életét. Úgy érezte, hogy a hatalmas honoráriumok, amelyeket Tolsztoj kapott a műveiért, túlzóan magasak. Meggyőződése volt, hogy az írói sikerekhez hozzájárult Tolsztoj vagyona és előkelő társadalmi helyzete is.

1881-ben Dosztojevszkij meghalt. Amikor Tolsztoj megtudta a hírt, mély szomorúság lett úrrá rajta, és ezt írta egy barátjának, Szaharovnak:
„Soha nem találkoztam Dosztojevszkijjel, nem volt semmilyen személyes kapcsolatom vele, de amikor meghalt, hirtelen megértettem, hogy ő állt hozzám a legközelebb, és ő volt számomra a legkedvesebb ember. Mintha ő maga én lettem volna.”

Dosztojevszkij halálának éve fordulópont volt Tolsztoj életében, egy spirituális átalakulás időszaka. Míg Dosztojevszkij befejezte Bűn és bűnhődés című regényét, addig Tolsztoj éppen a monumentális Háború és béke megírásán dolgozott. Kettejük munkássága és személyisége különbözött, de hatásuk a világirodalomra felbecsülhetetlen.

- forrás: Merj élni -

Ilja Jefimovics Repin (1844–1930): Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Nem hagyta a világ, hogy az agg Tolsztoj élete végén elvonuljon tőle

Lev Tolsztoj maradandó nyomot hagyott a világirodalmon, és kétségtelenül a leghíresebb orosz írók egyike. Élete végén azonban egyre több feszültség gyötörte, és egyre gyökeresebb változásokat eszközölt magán és környezetén – ezek végül halálát is befolyásolták.

1910. október 28-án éjjel három órakor Szofja Bersz grófnő lépések dobogására ébredt. Férje, Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf – ekkoriban Oroszország leghíresebb írója – idegesen járkált fel s alá a szomszéd szobában a Jasznaja Poljana nevű birtokukon található házukban, Moszkvától körülbelül 150 kilométerre délre. Férje azt mondta, csak gyógyszert vett be, megkérte, hogy feküdjön vissza aludni, és becsukta az ajtót. Másnap reggelre Tolsztoj eltűnt. Az író orvosa, Dr. Makoveckij kíséretében, durva paraszti ruhákban felszállt egy harmadosztályú vasúti kocsira, és elindult, hogy utolsó napjait máshol töltse.

Tolsztoj hagyott egy levelet feleségének, amelyben azt írta: „Ne keress! Azt érzem, vissza kell vonulnom az élet gondjaitól. Az állandó vendégek, az állandó látogatások, az állandó kinematográfosok zaklatnak engem Jasznaja Poljanában, és megmérgezik életemet. Fel akarok épülni a világ gondjaiból. Erre van szüksége lelkemnek és testemnek, melyek 82 évet éltek már e földön.”

Tolsztoj ezen a nagy, arisztokratikus birtokon született, amelynek neve „fényes tisztást” jelent, az évek során azonban egyre inkább csapdának érezte. Az „Anna Karenina” 1877-es megjelenését követően Tolsztoj „megtérésen” ment keresztül.

„Igazi uraság, van ez a birtoka az orosz vidéken egy olyan faluban, amely szintén gyakorlatilag a saját tulajdona, és innen odáig jut, hogy megtagadja a gazdagságot – gyakorlatilag életközépi válságot él át, és mivel ő Tolsztoj, úgy van vele, 'meg fogom oldani'” – mondja Ani Kokobobo, a Tolstoy Studies Journal című Tolsztojjal foglalkozó irodalmi szaklap szerkesztője, akinek a közeljövőben jelenik meg könyve A szex bölcse: Tolsztoj elméletei nemről, identitásról és közösülésről címmel.

Az új hévtől fűtve Tolsztoj az 1890-es években újrafordította és újraértelmezte az Újszövetséget, és kritizálta az orosz ortodox egyház értelmezését. „Úgy dönt, oly módon kell élni az életet, amely nem kötődik szorosan a testhez, az egyéniséghez, a vagyonhoz vagy a szexhez” – mondja Kokobobo. 1901-ben az írót kiátkozta az egyház, és nemesi mivolta ellenére elhagyta társadalmi rangjának jelzőit. Egy paraszti viskóba költözött a birtokán, „kizárólag az egyszerű parasztok ételét fogyasztotta, és a parasztság ruháit öltötte magára – durva zubbonyt, bő nadrágot magas szárú marhabőr csizmába tűrve, bőr övet és szőrmesapkát” – írta 1910. november 13-án a New York Times a botrányról.

Tolsztoj birtokán étkezdéket alapított a szegényeknek és iskolát a parasztgyermekeknek, saját maga is földet művelt, és azt is igyekezte elintézni, hogy neki járó jogdíjak nélkül kerüljenek kiadásra művei. Hirdette a szexuális absztinenciát is, ez azonban igencsak ellentmondott saját életének – 48 év házasság alatt Szofjával 13 gyermekük született. A feleség nemigen tudott mit kezdeni az író új nézeteivel. „Ha kettejük naplóit összevetjük, látszik, hogy más világokban élnek” – mondja Kokobobo. „El tudják képzelni, milyen lehetett ez a feleségnek – 'Van 13 gyermekünk, és te hirtelen az anti-szex prófétája lettél?”

Tolsztoj régóta elmélkedett a halálon, Jasznaja Poljanánál azonban elkerülhetetlen felelősségekkel volt körülvéve mint úr és mint híresség. Azonban álruhában utazva sem tudta elkerülni a nyilvánosságot: az újságírók mindenhol a nyomában jártak, és őrültségként írták le minden lépését. Először a samargyinói zárdához utazott, ahol legkedvesebb nővére, Marija apáca volt. Miután itteni látogatása nyilvánosságra került, továbbállt, és látszólag a Kaukázusba igyekezett eljutni.

November 15-én azonban – alig két héttel azután, hogy elindult otthonról – súlyosan megbetegedett, és egy Asztapovo nevű város vasútállomására vitték be. Felesége odasietett hozzá, azonban egészen az utolsó percekig – öt nappal később – nem engedték a közelébe. A sajtó és az őt bolondnak tartó kritikusok gyűrűjében korántsem azt a nyugodt, csendes halált kapta, amelyre vágyott.

A brit Times egyik cikkében még halálakor is igen durván ítélkezett felette: „Tolsztoj egykor jelentős művész volt a betűk terén, tiszta vízióval rendelkező író, lenyűgöző megfigyelőképességgel, összefüggő stílussal. Újabban nyilvánvalóan megőrült, elvonult meghalni a vadonba, mint egy vadállat. A nyilvánvaló vicceket mellőzzük. Igen szomorú helyzet.”

Kokobobo úgy látja, Tolsztoj halála az általa évtizedek óta dédelgetett ideológia természetes végkifejlete volt. „Az irónia persze az, hogy Szofja volt, aki törődött vele, ő volt a partnere, ő tette lehetővé az életét – mondja. „Senki sem értette meg őt és törődött vele úgy, mint Szofja. Amint kikerült az ő vonzásköréből, meghalt.”

forrás: mult-kor.hu

Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828-1910

AZ ÍRÓ, AKI MEGOLDOTTA AZ ÉLET ÉRTELMÉT | Lev Tolsztoj - videó
forrás:Filozófia Bölcsessége

2025. február 16., vasárnap

Nikola Tesla jobban szerette a galambokat, mint az embereket


A magánéletben Tesla kifejezetten visszahúzódó, emberkerülő természet volt, aki sohasem tudta megértetni magát az átlagemberekkel, ahogyan a „tömeg” sem értette meg őt – élete utolsó évtizedeiben egy New York-i hotel kétszobás lakosztályában élt magányosan. Míg az emberek társaságától tartózkodott, a különc zseni teljesen más „társaságban”, a galambok között találta meg valódi lelki társait: rajongásig szerette a nagyvárosi utcákon, tereken, háztetőkön szép számban előforduló apró madarakat, akik az emberekkel ellentétben nem beszéltek, ezért sokkal könnyebben tudott közeledni hozzájuk, különleges természetük, sehová sem tartozásuk és szabad szárnyalásuk pedig rokon lelkekké tette őket Tesla szemében.

Tesla gyakran járta a New York-i parkokat, ahol órákon át a galambokat etette, sőt, a sérült madarakat haza is vitte magával, ápolta, gondjukat viselte, amíg fel nem épültek és ki nem repülhettek a nagyvilágba. Szállodai lakosztályának ablakait nyitva tartotta, hogy szárnyas barátai bármikor meglátogathassák, és annyira nagylelkű volt velük, hogy egy ízben arra utasította a hotel főszakácsát, készítsen egy különleges magokból készült „menüt” az „illusztris vendégek” számára.

Tesla időskorában

Élete nagy szerelme egy galamb volt

A különc, visszahúzódó feltaláló a szerelemtől és a nőkkel való intim viszonytól is irtózott: önként vállalt cölibátusban élte az életét, és teljesen elvetette a házasság gondolatát, ugyanis, mint mondta, az efféle felesleges dolgok csupán elterelnék a figyelmét és elvonnák az idejét a mindennél fontosabbnak tekintett munkájáról. Egy alkalommal, 1922-ben mégis azon kapta magát, belehabarodott „valakibe”, méghozzá egy különlegesen szép és kecses fehér galambba.


A tudós a saját ablakpárkányán ismerkedett meg a szárny- és lábtörést szenvedett nőstény jószággal, amely többször is odarepült, gyengélkedve, eleség reményében: Tesla nem csupán heteken keresztül gondját viselte a galambnak, de több mint 2000 dollárt költött az ápolására, és még egy különleges szerkezetet is eszkábált a törött testrészek sínbe tételéhez. A közeli barátság plátói szerelemmé fejlődött a különc zseni részéről, aki egy ismerősének írt levelében nyíltan bevallotta, úgy érzett a gyönyörű, fehér madár iránt, „ahogyan egy férfi egy nő iránt érez”. „Csak kívánnom kellett, és máris repült hozzám” – állította – „amíg ő velem volt, úgy éreztem, van célja az életemnek.”

A furcsa románc végül költőien szomorú véget ért: nem sokkal azelőtt, hogy elpusztult, a fehér galamb utoljára még egyszer berepült a hotelszobába, hogy elmondja „kedvesének”, nemsokára meg fog halni. Tesla saját állítása szerint ekkor a madár szeméből vakító fehér fény áradt, erősebb, mint bármilyen világosság, amit valaha képes volt előállítani elektromos berendezéseivel.

- Forrás: Rudolf Dániel - divany.hu -

- - - - - - - 

A VILÁG LEGZSENIÁLISABB EMBERÉNEK
SZOMORÚ ÉS TRAGIKUS TÖRTÉNETE - videó
forrás:Vicc Elek

2025. február 14., péntek

Jó és rossz szellemek


Valójában nincs olyan, hogy jó és rossz szellem. Csak szintek, fejlettségi fokok vannak, és akit mi emberek gonosznak, rossznak mondunk, az valójában csak egy alacsony fejlettségi szinten álló, alacsony rezgésű szellem, aki az alacsony fejlettségi fokánál fogva nem érzi át a tettei következményeit, így még abban leli örömét, ha rombolhat vagy másoknak árthat. 


Pont úgy, ahogy az iskolákban is történik. Az iskolákban mindig akad egy-két tanuló, aki ahelyett, hogy a tanulással foglalkozna, inkább az osztálytársait piszkálja, de nem gonoszságból, csupán tudatlanságból. Egyszerűen nem érzi át, hogy mit okoz a másiknak ezzel. Mikor ez a gyerek felnő, és felnőtt fejjel, nagyobb tudással, fejlettebb gondolkodással visszagondol a korábbi tetteire, jó esetben már bánja, hogy elkövette azokat és lelkiismeret furdalást érez miattuk. Rosszabbik esetben még felnőtt korában is megmarad ugyanazon az alacsony szinten és tovább folytatja ártó cselekedeteit, amik már sokkal merészebb tettekben nyilvánulhatnak meg, és természetesen az azokért járó negatív következmények is nagyobbak lesznek majd.

Így van ez a szellemeknél is, akik a fejlettségi szintjüknek megfelelően különbözőek lehetnek, és akik számos néven és alakban ismeretesek. A különböző népek, kultúrák különböző néven emlegetik őket, de sok esetben ugyanarról a szellemről van szó. Ugyanis a szellemek az emberek előtt mindig olyan alakban jelennek meg, ahogy őket az adott kultúrában élő ember felismerni és elfogadni tudja.

Egy tiszta, magas rezgésű, jó szándékú szellemi lény (pl.: az angyalok) egy európai ember számára, ha valamilyen fontos okból megjelenik akár a valóságban, akár az illető álmában, akkor valószínűleg egy fehér ruhás, fényárban úszó férfi vagy női alakban fog megjelenni, mert tudja, hogy az európai kultúrában őket így szokták ábrázolni és ebben a formában tudják őt felismerni. Egy dzsungelben élő törzs tagjainak viszont megint más alakban fog megjelenni, talán épp egy harci díszbe öltözött férfi alakjában, mert tudja, hogy ők abban a formában ismerik fel őt. Az angyalok és más tiszta szellemi lények mindig segítségére vannak az embereknek, de nem csak nekünk, hiszen az emberek megsegítésén kívül még számos feladatot ellátnak itt Földünkön, de a mindenség más régióiban és szféráiban is.

Az alacsony rezgésű, alacsony fejlettségű un. „gonosz” szellemekkel (pl.: démonok) is hasonlóképpen van. Ők is pontosan tudják, hogy mi az az alak, amelyben őket ábrázolni szokták és mi az az alak, amelyben félelmet és rettegést tudnak belőlünk kiváltani. Az alacsony rezgésű szellemek többnyire fekete emberi alakban vagy fekete, gomolygó, füstszerű alakban jelennek meg. A fekete szín egyébként nem csak azért van, mert így félelmetesebbnek néznek ki, hanem egészen egyszerűen azért, mert az alacsony rezgéseik miatt a lelkük fekete színű és nem sugároz ki fényt és szeretetet, ellentétben például az angyalokéval, akik a magas, tiszta rezgéseik miatt mindig fényben ragyognak. A gonosz szellemek is többfélék lehetnek. Vannak, akik megelégszenek azzal, ha néha ráijesztenek egy-két emberre mondjuk egy régi elhagyott házban, amely esetleg egykor az övé volt. Hang és fényhatásokkal, esetleg tárgymozgatásokkal. De a legalacsonyabb fejlettségi fokokon lévők már akár odáig is elmerészkednek, sőt épp az a céljuk, hogy az adott ember életét megpróbálják tönkretenni és öngyilkosságba hajszolni.

Honnan tudjuk, hogy épp egy jó vagy egy rossz szellemmel van-e dolgunk? Ezt nagyon könnyen meglehet állapítani. A tiszta szellemi lények megjelenése, jelenléte, akár látjuk őket, akár nem mindig kellemes, jóleső, nyugalmas érzéssel tölt el bennünket. Az ő jelenlétükben is kirázhat minket a hideg, de sosem jelentkezik mellé félelem, nyugtalanság és a legkisebb negatív érzés sem.

Amikor épp egy gonosz szellemmel van dolgunk, akkor azt mindig hidegrázás, félelem, nyugtalanság, kétely kíséri. Egyszerűen nem érezzük ilyenkor magunkat biztonságban, magunk mögé nézünk, vagy épp kényszert érzünk, hogy felkapcsoljuk a lámpát, mert rosszul érezzük magunkat a sötétben. A gonosz szellemek gyakran álmunkban látogatnak el hozzánk és az álmunkon keresztül próbálnak hozzák férni, megrémíteni.

Tudni kell, hogy az alacsony rezgésű szellemek a mi félelmeinkből táplálkoznak, mert a félelem valójában nem más, mint egyfajta energia. Ezért van az, hogy próbálnak minket megrémíteni, hogy így energiához jussanak, és mert örömüket lelik a mi megrémítésünkben. Ez az oka annak is, hogy többnyire sötétben jelentkeznek, mert úgy könnyebben elérhetik a céljaikat. Akár hanghatásokkal vagy tárgyak mozgatásával is próbálkozhatnak téged megrémíteni, de ne add meg nekik ezt az örömöt!

Éppen ezért ha úgy véled, úgy érzékeled, hogy egy gonosz szellem van a közeledben, ha azt érzed, hogy valamiért indokolatlanul nyugtalanságot, félelmet érzel, akkor mindig jusson eszedbe az, hogy épp az a céljuk, hogy megrémítsenek téged. Tudd, hogy minden, amit tapasztalsz, csak színjáték azért, hogy elérjék a céljukat. Tudd, hogy valójában semmi hatalmuk sincs feletted, ha nem félsz tőlük, ha nem adsz nekik energiát a félelmeddel. Ne tápláld őket a félelmeddel!

Hogyan távolítsd el a gonosz szellemeket?

Fontos, hogy tudd ők csak alacsony rezgésű, alacsony fejlettségű szellemek, akiknek még fejlődésre, tanulásra van szükségük, pontosan úgy, ahogy az iskolákban is a gyengébb tanulóknak. Ahogy az iskolákban is a gyengébb tanulókat nem büntetni, nem elkergetni, pláne nem megsemmisíteni kell, hanem tanítani, mégpedig minden tanulót a saját szintjének megfelelő módon, úgy a gonosz szellemeket is. Például egy óvodás, vagy épp egy első osztályos tanuló nem ugyan azt tanulja és nem ugyanolyan módon, mint egy nyolcadikos. Az alacsony fejlettségű szellemekkel is ekképp kell bánni.

Egyszerűen mond ki ilyenkor néhányszor hangosan és határozottan a következőt parancsoló módon: „Jézus nevében parancsolom, hogy minden ártó szándékú szellem térjen vissza a fénybe és szeretetbe.”

De mondhatod azt is, ezt már kérve, határozott módon: „Istenem, kérlek, segíts és áraszd el ezeket az ártó szándékú szellemeket fénnyel és szeretettel!”

Vagy például: „Istenem, kérlek, töltsd be ezen alacsony fejlettségű szellemek lelkét fénnyel és szeretettel, és óvj meg tőlük!”

Amint kimondod valamelyiket néhányszor hangosan, megfogod látni, hogy a félelmed és a nyugtalanságod hirtelen megszűnik majd, és újra biztonságban fogod magad érezni. Ez annak a jele, hogy a gonosz szellemek elmentek.

Ha a fenti három példa mondatot megnézed alaposabban, észreveheted, hogy nincs bennük ártás, bántás, büntetés, elűzés, megsemmisítés, stb. Csak tanítás, megismertetés szerepel bennük! A horror filmekben a gonosz szellemeket, mindig elakarják pusztítani, elakarják űzni onnan, ahol épp vannak, de a valóságban egy szellemet sem lehet elpusztítani se a jót, se a rosszat. Az elűzésük szintén nem egy bölcs cselekedet, hiszen ekkor egyszerűen csak azt érnénk el, hogy majd később, amikor megint megerősödik, esetleg visszajön hozzánk vagy keres magának egy másik áldozatot. Ugye milyen butaság!

Amikor Istent, Jézust, vagy bármely tiszta szellemi lényt kérjük, hogy segítsenek, akkor sosem kérhetjük őket arra, hogy ártsanak bárkinek is, és még ha kérnénk is, akkor sem tennék meg, hisz ők tiszta szellemi lények, akik senkinek, még a „gonosznak” sem ártanának. Ehelyett arra kérjük őket, hogy árasszák el őket fénnyel és szeretettel, hisz meg kell őket tanítani, meg kell őket ismertetni a fénnyel, szeretettel, azaz Isten fényével és szeretetével, a tudással! Amikor erre kérjük Istent vagy Jézust, akkor ők a mi kérésünkre megvilágítják a tudás és szeretet fényével ezen alacsony fejlettségi szintű szellemeket. Mintegy piciny betekintést engednek nekik a magasabb szférákba ahol csak szeretet, béke, öröm és boldogság van, és ekkor átérzik a tetteik következményeit. Ekkor vagy megrettenek a rájuk váró hosszú, fáradságos és sok megpróbáltatással járó fejlődési folyamattól, ami ahhoz kell, hogy oda jussanak, és ezért visszamennek inkább a saját alacsony rezgésű síkjukra maguktól, vagy saját szabad akaratukból vállalják azt és elindulnak a megismerés útján a magasabb szférákba, azon az úton, amin mi emberek is járunk például itt a Földön.

A fenti három példát megnézve láthatod azt is, hogy nem szerepel bennük az, hogy: „Távozzatok innen!” Ahogy korábban mondtuk ez nem lenne bölcs dolog, mert később visszajöhetnének vagy épp másik áldozatot keresnének, amit szintén nem akarunk. A „Távozzatok innen!” helyett csak azt mondjuk, hogy térjenek vissza a fénybe és szeretetbe, azaz a megismerésbe, tudásba, Isten fényébe, szeretetébe. Megint csak a tanítás, a megismertetés a cél!

A fenti három példa csak példa. Alkalmazhatod bármelyiket, amelyik szimpatikus! Segíteni fog, ha arra kerül sor, de akár te magad is megfogalmazhatod őket a saját szavaiddal, ahogy jól esik, ahogy könnyen megtudod jegyezni. De fontos, hogy sose legyen ártó szándékú a segítségkérésed. Istent, vagy Jézust kérd, hogy segítsenek neked, azáltal, hogy az alacsony fejlettségű szellemeket megismertetik a fénnyel és szeretettel, a tudással, a tetteik következményeivel, stb. Egy helyre küldheted őket úgy, hogy ne ártsanak, az pedig szintén a fény, a szeretet, a megismerés, a tudás, azaz Isten fénye és szeretete!

A lényeg, hogy a gonosszal, az alacsony rezgésű szellemekkel nekünk sosem szabad ártó módon fellépnünk, hiszen azzal mi is csak olyanok lennénk, mint ők, ráadásul nem szüntetné meg a problémát, legalábbis tartósan nem. Feléjük úgy kell fordulni, mint egy gyermekhez, aki még nem tudja, aki még nem érzi a tettei következményeit, ezért meg kell őket tanítani arra, de szeretettel, megértéssel és türelemmel.

Hogy miért kell kérni a segítséget? Miért nem avatkoznak be egyből az Égiek közvetlenül? Ahogy Az ima ereje írásban már említettem, mert ha mást nem is tud megtenni az ember a saját ügyében, de legalább annyit tegyen meg, hogy kérjen. A másik ok, hogy az ember megtanuljon hinni az isteni segítségben, a szellemvilágban, a szellemvilág létezésében, hogy valójában mi emberek is szellemek vagyunk, csak épp emberi testben. Ha mindig, minden probléma még az előtt megoldásra kerülne, még mielőtt az kifejtené látható, érezhető hatását, az emberek sosem gondolkodnának el azon, hogy valójában kik is ők, hogy honnan jöttek, és hogy hová fognak visszamenni.

- forrás:egybenegy.hu -

- - - - - - 

Gyertyás védekezési módszer - videó
forrás és előadó: Karsay István spirituális tanító

2025. február 12., szerda

Szabó Sándor - Uram, köszönöm...




Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S hogy boldogabb vagyok, mint bármikor ezelőtt.
Amit a legjobban köszönök, utoljára hagytam,
Köszönöm az életet, amit tőled kaptam.

- Szabó Sándor - Uram, köszönöm -

- - - - - - 

Szabó Sándor - Uram, köszönöm  2011. febr. 22. - videó
forrás: szsaca -saját verse

Roland Tiller festőművész


Roland Tiller Németországban élő festő és grafikus. Az általa tartott festés szemináriumok alapja Liane Collot d'Herbois kutatásain alapul, aki továbbfejlesztette és elmélyítette J.W. Goethe és Rudolf Steiner színelméletét, és a színek szellemi megértéséből fakadó tudását a gyakorlatban is alkalmazta.

Roland Tiller

Nagyon fiatal voltál amikor a festészetnek ezzel a módjával találkoztál, és szerencsés, hogy magától Lianétól tanultál. Mi vezetett téged oda fiatalként, és mire találtál? 

RT. Most valami nagyon fontosat mondtál, tér, amiben lélegezni tudunk. Ha nem lélegzünk, nem élünk - ez alapvető. És ahogy a lélegzés része a középpontunknak, a szív területe is a középpontban van. És ezzel visszatértünk a történetemhez, mert valószínűleg csak a szívemre hallgattam. Gyerekként, mint a legtöbb gyerek, sokat festettem, rajzoltam. Visszanézve igazából a saját világom volt az, amit ábrázolni tudtam, tekintet nélkül a külvilágra. 
Szerencsére a szüleim mindig támogatták ezeket a tevékenységeket, bár nem voltak hivatásos művészek, tehát fejlődni tudtam művészi kifejezésmódban. 
12 évesen volt az első kiállításom. Megtanultam, hogy munkámmal örömet tudok okozni az embereknek. Ez elég ok volt arra, hogy ebbe az irányba induljak el. Grafikai tervezést tanultam, de mindig festettem mellette. Ebben az időszakban szerencsém volt. hogy jelentős művészekkel találkoztam Bécsben, ahol felnőttem. 
Sok művészetet láttam és sokféle művészet- és színelmélettel találkoztam. Saját tapasztalataim alapján éreztem, hogy a szín több, mint materialitás. Ezt a tényt csak sejtettem, de nem igazán értettem, vagy elemeztem magamnak. 

Mihály arkangyal

A bécsi Művészeti Akadémián egy professzor azt válaszolta a kérdéseimre, hogy tanulmányozhatnám Goethe színelméletét. És ez igazán fordulópont volt, ami sorsszerűen Goethetől Steinerig, és Liane Collot d’Herbois-ig vezetett. 
20 éves voltam, amikor egy kicsi bécsi könyvesboltban kezembe került Liane könyve a fényről, színről és sötétségről. Teljesen el voltam ragadtatva a tartalmától, miközben nem volt benne egyetlen festmény sem. Ezt a könyvet olvasni igazán beavatás volt. A kapcsolat a belső és a külső világ között, a színek és az emberi lélek fejlődése, az emberiség fejlődésének kulturális korszakainak kapcsolata a színek világához, a gondolkodás-érzés-akarat kapcsolata a színekhez, a szervek működése, mint színminőségek… fantasztikus volt ezekről olvasni. És újra és újra elolvastam, mert ezt nem lehet azonnal megérteni, olyan sok információ van benne . Minden összekapcsolódott, az összes színelmélet és a különböző nézőpontok, melyekről korábban hallottam és tanultam az életemben egy nagy tálcán állt előttem egy mindent összekapcsoló rátekintésben, ami nem zárt ki semmit, mert minden benne volt. Világos volt számomra, hogy meg kell ismernem a bölcsességnek ezt kincsét. 

A Fény születése

Egy évvel később már Hollandiában voltam, ahol Liane élt ez időben, 85. évében. Hét évig voltam Hollandiában, egy kis művészeti akadémián tanultunk Lianétól, ott találkoztam a feleségemmel és a lányunk is ott született. Mondhatjuk, hogy igazán otthon éreztem magam. 
Mi a művészeti utat tanulmányoztuk a fénnyelszínnel-sötétséggel dolgozva, nem a terápiás munkát, ami abban az időben egyre ismertebbé vált. A művészeti irány egészen más kihívások elé állít, másfélét, mint a terápiás munka, és az én utam és a feleségemé is a művészeti út volt. Lianével földi élete utolsó hét évében találkoztunk és bámulatos volt, ébersége és világos gondolkodása. Mindig kaland volt amikor beszélt, vagy ránézett a munkánkra. Biztosak lehettünk abban, hogy új impulzusokkal megyünk haza. Most már több, mint 20 éve dolgozom ezekkel az impulzusokkal és azt kell mondanom, az emberiség jelenlegi fejlődési szakaszára tekintve, hogy még csak a kezdeteknél tartunk. Az ő impulzusai olyan messzire mutatóak, hogy biztos vagyok abban, hogy még a művészek jövőbeli generációja számára is gyümölcsözőek lesznek. És dolgozni fognak vele.

Oltárkép

Emlékszem amikor először találkoztunk Hollandiában az Emerald Foundation képzésen, azt mondtad, hogy a fény-szín-sötétség tiszta antropozófia , élő antropozófia. Nekem ez nagyon fontos és igaz mondat volt akkor. Le tudnád most írni, te mit értettél ez alatt?

R.T. Igen, tudod én nem voltam waldorf diák, soha nem hallottam antropozófiáról talán csak a szüleimtől az orvoslás világáról. Igazán csak a művészettel törődtem az életemben. Majd fiatal emberként Hollandiába mentem, és ahogy korábban mondtam, azért, mert el voltam ragadtatva a fény-szín-sötétség ideájától. Ott sokat hallottunk az antropozófiáról és a tanárok mindig csodálkoztak hogy én mindent azonnal megértettem. Azáltal, hogy fényben, színben, sötétségben gondolkodtam, az összes tartalmat gyorsan meg tudtam érteni. Tehát arra jutottam az évek során, hogy az ezekkel a minőségekkel való intenzív munka az maga a gyakorlati antropozófia, közvetlenül látható, közvetlenül tapsztalható. Ez természetesen a csinálás módját jelenti, nem csak gondolkodni és beszélni ezekről a tartalmakról.

Őrangyal

Találkozás

- forrás:festesterapia.wordpress.com - részlet -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás
Ki volt Liane Collot d'Herbois

Brian Wolfe (Waldorf-tanár) krétával - videó
forrás:Brian Wolfe

2025. február 10., hétfő

Robin Williams és Koko a gorilla emlékére



Amikor Robin Williams újra megnevettetett egy gorillát, miután fél évig gyászolta barátja halálát.

Néhány amerikai etológus megtanított egy Koko nevű gorillát jelnyelven keresztül beszélni az emberekkel.

Koko rendkívül intelligens volt, de nagyon nehéz időszakon ment keresztül, annyira, hogy a biológusok attól féltek, hogy a melankólia egy komoly formájától kezdett szenvedni.

A kutatók segíteni akartak Kokónak, új barátot találtak neki, ugyanakkor tanulmányozni is akarták, hogyan reagál az emberekkel.

Valójában a jelnyelvet tanulmányozva és a fajunkkal való kommunikáció képes volt más gorillákhoz képest Koko tökéletes példány volt annak megállapítására, hogy léteznek-e valódi kognitív határok a fajunk között vagy sem.

Aztán megkérdezték Robin Williamst, aki főleg arról ismert, hogy nagyszerű komikus, hogy szeretne-e néhány órát Koko társaságában tölteni, próbáljon természetes módon kapcsolatba lépni vele, mintha egy normális segítségre szoruló ember lenne.

Williams azonnal elfogadta, még ha kétségei is voltak a találkozó módját illetően. Nem volt a főemlősök szakértője, és félt, hogy túl kínos lenne békésen kapcsolatba lépni az állattal.

Azonban, amikor a gorilla elé érkezett, Williamsnek igazi megvilágosodása volt.

Williams azzal, hogy engedte, hogy az állat önmagában megismerje, rájött, hogy Kokóval való interakció olyan, mintha egy nagyon kíváncsi gyerekkel lépne kapcsolatba. A gorilla lassan egyre jobban érdeklődött a látogató iránt, annyira, hogy lenyűgözte a szemüvege, és "furcsa üvegszemeivel" szerette volna látni.

Koko hamarosan jelbeszédet használva kezdett beszélni Williamsszel, azt sugallva, hogy játszanak vagy meglepően intelligens kérdéseket tett neki, ami sokkolta a színészt. Ketten néhány perc alatt még viccelődni is kezdtek, egymást csiklandozni, játszani, elmesélni az élettapasztalataikat.


Ez mélyen meglepte a kutatókat, akik arra kérték Kokót, hogy határozza meg a színészt egy választott szóval. A gorilla a "barát" kifejezést használt.

Williamst is határozottan zavarta a találkozó, különösen amikor megtudta, hogy sikerült megnevettetnie egy gorillát, aki a magányosság miatt depresszióba eshet.

Ezt követően úgy döntött, hogy amikor teheti, meglátogatja Kokót, és reklámfilmeket forgat vele a védett fajok megőrzése és az állatkísérletek ellen.

A Koko és az amerikai színész között kialakult kötelék olyan mély volt, hogy túlélte Williams 2014-ben bekövetkezett halálát. 
Amikor az öreg gorilla tudomást szerzett barátja haláláról, eljelelte oktatóinak, hogy mennyira bánatos, és néhány napig csendes maradt, ajka remegett a gyásztól.

Koko vigasztalhatatlanul tudta, hogy soha többé nem látja őt.

Koko 4 évvel később, 2018-ban, 46 évesen hunyt el. Ma a tudományos kutatás történetének egyik legfontosabb főemlőseként emlékeznek rá.

-Daily Factfinder-

forrás: Hermann Zsuzsa

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:
Koko, a beszélő gorilla üzenete az emberiségnek

- - - - - -

Koko és Robin Williams - videó
forrás:kokoflix


Dr. Francine Patterson pszichológusnő és Koko 1978 - videó
(akinek segítségével az évek során elsajátította a jelbeszédet)