Szellemtan

 

"Minden emberben benne szunnyadnak olyan képességek, amelyeknek kifejlesztésével ismereteket szerezhet a magasabb világokról - a lélek és szellemvilágról."
"Minden ismeret, minden tudás, minden gondolat és érzés szellemi belégzés."
(Rudolf Steiner)

„A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a


fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a


szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A


szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban


látja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és


gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben


részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan


nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai


és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.


Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a


halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven


érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a


szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészét nézzük,


ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi


lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál


között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,


hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon


lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!


Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan


világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után


viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja


a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni


fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a


tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket


gyárt, hanem eleven dolgot művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet


fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék


formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké válnak!”


(Rudolf Steiner)

Rudolf Steiner A szellemtan fontossága - videó

Az áldás törvénye

 

"A tibeti nyelvben az "áldás" szó átváltozást jelent valamilyen fenség, magasztosság vagy erő segítségével. Egyszerűen szólva az áldás olyan élménynek, tapasztalatnak az eredménye, amely jobbá teszi az elmét, szellemi emelkedést idéz elő."

(Tendzin Gjaco a 14. Dalai Láma)

Az áldás törvénye

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisz­tább és legfinomabb formája, és az univerzum leg­hatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. A szeretetnek ez a kimeríthetetlen ereje itt van kö­rülöttünk, és csak arra vár, hogy egy teremtő moz­gásba hozza. Az áldás törvénye a következő:

Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pil­lanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét.

Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy „ellenséget", egy barátot nyerek vele.

Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni; vala­mely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldani ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem a külső jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s ezáltal életre is keltjük. Isten a következő szavakkal hívta fel Ábrahám figyelmét az áldás ha­talmára: ,,...és megáldalak téged... és áldás leszesz" (Teremtés 12,2). Hogy milyen formában kérjük az áldást, annak nincs jelentősége: kérhetem szóban, kérhetem gondolatban vagy akár érzés formájában.

A legfontosabb, hogy tiszta szívből kívánjam. Hagy­hatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.

Megáldhatok minden létezőt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáld­hatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki szá­mára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.

De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sőt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldha­tom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szer­vet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hi­vatásomat, a házamat, különösen pedig a családo­mat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.

Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettől kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.

Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Pa­radicsomot. Az igaz tudat lehetővé teszi számomra, hogy a „mennyországban" éljek itt és most.

(Forrás: new-reiki)

Őrangyalod

 

„Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, tanítókra van szükségünk, akik pallérozzák elménket és irányítanak; és Isten erre módot is adott, angyalaira bízva, hogy okítsanak és vezessenek bennünket."

(Aquinói Szent Tamás)

 

Az angyalok tér által nem korlátozott, az embernél nagyobb tudással bíró, de nem mindentudó élő valóságok. Nincs fizikai életformájuk és nemük, csak vibrációjuk: fényből és energiából álló lények. Ők a Teremtő és az emberiség közötti összekötő kapocs.
Az őrangyalok olyan hatalmas, többdimenziós szellemlények, akik földi tartózkodásunk idején kísérnek bennünket. Őrangyalunk segít abban, hogy feladatainkat, próbatételeinket megértsük, és könnyebben átvészeljük. Finoman figyelmeztet, ha eltérünk attól a tervtől, ami vállaltunk, mielőtt megszülettünk ezen a planétán. Vigyáz ránk, bátorít minket, üzeneteket közvetít hozzánk, és tanácsokat sugall.

Mindenki kap angyali védelmezőt, aki erre a bolygóra inkarnálódik, de nem mindenki veszi igénybe. Az emberek általában nem is tudnak arról, hogy rendelkeznek egy melléjük kirendelt segítséggel a szellemi világból. Ám az angyaloknak tilos beavatkozniuk védencük sorsába, amíg az nem jelzi, hogy igényt tart rá. Csak akkor léphetnek közbe, ha a rájuk bízott személy életveszélybe kerül, de még nincs itt az ideje a távozásának. Minden egyéb esetben tiszteletben tartják a szabad akaratot.

Fordulj hát bizalommal őrangyalodhoz! Ha komoly gondod vagy beteljesületlen vágyad van, kérd meg, hogy segítsen, és hallgass a tanácsaira! Befolyásolásra, irányításra nem alkalmazhatóak, de örömükre szolgál, ha például harag, bánat, bűntudat energiáinak kitisztítására kérjük őket. Minél erősebb a hited, és minél többet relaxálsz, annál könnyebben leszel képes kapcsolatba kerülni az őrangyaloddal.

(forrás:astronet.hu)

 

Ha ráhangolódunk spirituális énjükre, megtapasztalhatjuk őket. Van aki látja (látók), van aki hallja (belső hang, gondolat által) őket, míg mások érzik jelenlétüket (bizsergést, meleget, simogatást, szélfuvallatot is érezhetnek).

Kis halál

 

 Az Ezüstszál (ezüst fonal) láthatatlan köldökzsinór földi megtestesülésünk és a lelkünk között, amely velünk együtt érkezik meg születésünkkor, és amely halálunk után elszakad, hogy szabadon engedje lelkünket - levetett porhüvelyünk fogságából.

 

Minden álom egy kis halál

Sokak szerint az álom olyan, mint megannyi kis halál. Leszáll az éjszaka csendje, s mire szemünk az álomtól elnehezedvén lecsukódik, a lelkünk útra kel. Magunk mögött hagyjuk a fájdalmat, bánatot, nehézségeket, s kíváncsian nézelődünk álmaink új helyszínén: olykor idegenekkel, máskor ismerősökkel találkozunk. Néha idegenben találjuk magunkat, máskor viszont derengeni látszik egy-egy ismerős vidék, ám mire azonosítanánk a látottakat, felébredünk.

Az Ezüst szál bizonyára jó hosszú és erős, akárcsak az újszülöttet édesanyjával összekötő köldökzsinór, hiszen az álomkutatók szerint éjjelente gyakran más dimenziókban, előző vagy párhuzamos életekben járunk, s az Ezüstszál mégis érintetlen marad...

Egészségügyi dolgozók azonban inkább megfoghatatlan, aura-szerű fénycsóvát látnak a haldoklók feje fölött, amelyről ez idáig nem tudták bizonyítani, hogy vajon a test körül tekergő Ezüstszál, vagy maga a távozó Lélek látható-e ilyenkor? A test pedig szó szerint (is) megkönnyebbül. Magyarázat nincs rá, de a halál beálltának megállapítása után a fizikai test kb. 30-40 dkg-mal könnyebbé válik...

(forrás:astronet.hu)

Meditációval tudatosan is  kiléphet az asztráltestünk  a fizikai testből .

A föld szeretete

 

„A természet varázsát ontja bőven.
A fűben,a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad:
De nincs oly jó,melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”
(William Shakespeare)

"Olyan globális kérdések esetén, mint a Föld megőrzése, és igazából minden probléma kezelésekor, az emberi tudat kulcstényező... A külső környezet megváltozása érdekében először magunkban kell változtatni… A természeti erőforrások pusztítása a tudatlanságból, a Föld élőlényei iránt tanúsított tisztelet hiányából és a mohóságból származik.
Először arra kell törekednünk, hogy ezeket a tudatállapotokat legyőzzük, ráébredjünk lényeket nem bántani, és felismerni az együttérzés szükségességét..

A probléma holisztikus megközelítésére van szükség, vegyítve a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzettel.”

(Dalai Láma)

Az üvegházhatás fokozódása, az ózonréteg elvékonyodása, savas esők, olajfoltok a vizek felületén, szennyezett és fogyó ivóvízkészlet, túlnépesedés, a trópusi esőerdők pusztulása, az állat- és növényvilág genetikai sokféleségének gyors ütemű csökkenése, a termőföld elszennyeződése, a szeméthegyek stb. Ebből kiút csak akkor lesz, ha egyre többen felismerik Seattle indián törzsfőnök 1854-ben megfogalmazott gondolatának igazságát, amely szerint “ Valamennyien a Föld részei vagyunk, és a Föld a részünk.” Természetesen nemcsak felismerni kell, hanem ennek a szellemében élni, dolgozni, nevelni gyermekeinket

A kereskedő és az aszkéta

"A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát."

(Mahatma Gandhi)

Egy nap egy gazdag ember meglátogatott egy aszkétát, aki egyfolytában imádkozott és böjtölt. A vagyonos kereskedő meghatódott a másik Isten iránti alázatától és felajánlott neki egy zacskó aranyat.
-Tudom, hogy jó célra fogod költeni, ezért azt akarom, hogy fogadd el tőlem!-mondta.
-Egy pillanat.-felelt az aszkéta- Előbb tudnom kell, nem tilos-e elfogadnom a pénzed. Mondd, van még neked elég otthon?
-Persze, legalább ezer ilyen zacskóm!
-És mondd, szeretnél még egyszer ezer ennyi aranyat?
-Természetesen! Mindennap keményen dolgozom, hogy több pénzem legyen.-válaszolta a kereskedő.
-És mégsem elég az, amennyid van?
-Nem; mindennap imádkozom hogy több legyen.
Az aszkéta ekkor visszaadta az arannyal teli zacskót a kereskedőnek.
Sajnálom, de nem fogadhatom el a pénzed. Nem volna tisztességes, hogy egy gazdag ember elvegye a koldus pénzét.
-Engem nevezel koldusnak, s magadat gazdagnak?!
-Természetesen. Gazdag vagyok, hisz megelégszem mindazzal, amit Isten ad nekem. Te pedig koldus vagy, mert mindegy, mennyit ad neked az Urad, mindig elégedetlen vagy és többért könyörögsz.

Az ego

"A szellemi fejlődésünk legfontosabb feladata az egotól való megszabadulás. A keleti filozófiák az egotól való megszabadulást a megvilágosodás feltételeként említik."
" Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egoval járó boldogtalanságot is."
 (Osho)

Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat. ...
Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztosan nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában... senki, csak te. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tudhat róla semmit, tehát bármit is mondtak az tévedés volt. Felejtsd el!
Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget - ezekből a vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az ego halála.
Az ember tehát ott is bonyolultságra komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna, pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. Így egyre fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban - mindenütt.
A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. Így aztán az oktatás és a nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit, amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerû, az az õ szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.
Az emberi társadalom mindez idáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson. Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni - hogy mit várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle vezetők - mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.
Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.
Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni, hogy egyszer majd valaki mások legyünk - mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el az a pont, ahol azt mondhatnád: "Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is, amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár. Így aztán mindig lesz valaki, aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke. Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz majd, mint egy idióta - nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.
Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen képtelenség - a létezés nem így van kitalálva.
Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fûződik, hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal. Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!
Ha épp "válsz valamivé", az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek, teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez megtörténjen veled. Így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.

Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem akarok elvenni tőled. Csakis az egódat - ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye. Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed. Persze nem is kell neked adnom - mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.
Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el, közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. Így aztán egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted. Az élet olyan rövid - ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!
Csak meg kell értened a lényeget.
A siker
Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?
Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.
Na már most, ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnál különlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás. Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz a fodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg is tanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festő vagy ... csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mind csak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.
Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem, tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket soha senkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.
Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet, mert már a tiéd - csak vedd észre! Merülj el önmagadban és érezd! Senkinek nincs olyan ujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme, mint a tiéd. Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznek egymástól - bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképp nőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.
Azt kérded: "Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?" Vedd észre a valóságot! Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elveszti az értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik. Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog. Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Elõször különlegessé akartál válni, most meg megpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol... folyton javítani akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy.

 

Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged. Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog, hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! Így most láthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többi emberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek - mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezt hajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csak megvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.
De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagy különleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más is különleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy az azt gondolod: "Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." - akkor még nem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkal összemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogy vagy....
Én én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlitgatás csak belső konfliktushoz vezet. Az összehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: "Miért nem vagyok olyan, mint te?", akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csak tönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolat vagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.
Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritka ez? Miért nem tisztelik az emberek az életet - a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nem tiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd a rózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, az apádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, ha saját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.
Miért? Mert arra tanítottak, hogy másokat utánozz. Már gyermekkorodtól kezdve azt szajkózták, hogy "Légy olyan, mint Krisztus!", vagy "Légy olyan, mint Buddha!" De ugyan mi a fenének? Miért kéne olyanná válnod, mint Buddha? Buddha sem lett soha olyan, mint te! Buddha, az Buddha volt. Krisztus meg Krisztus. Krisna pedig Krisna. Miért kéne olyanná lenned, mint Krisna? Mi rosszat követtél el, hogy olyanná kellene válnod, mint Krisna? Isten nem teremtett két Krisnát. Nem teremtett két Buddhát és két Krisztust sem - soha! Ugyanis Isten nem valami futószalag. Ő valódi teremtő, nem egy Ford gyár, ahol az egyik autó után jön a másik, a másik, megint egy másik... Isten nem futószalagon gyártja az embereket. Õ igazi teremtő: soha nem teremti meg kétszer ugyanazt.
Ami csupán másolat, az nem is értékes. Gondolj csak bele: Jézus és te. Ez sehogy se passzol! Jézus nagyon régen élt, az ókorban; neki a múzeumban a helye, nem a te életedben. Isten soha nem ismétli önmagát. De neked folyton azt mondogatták, hogy valaki mássá kell válnod. "Nézd, milyen intelligens a szomszéd fia... légy te is olyan, mint ő!" vagy "Nézd meg azt a lányt, milyen kecsesen jár! Légy te is olyan, mint ő!" Mindig azt tanították, hogy légy valaki más. Azt bezzeg senki nem mondta, hogy légy önmagad, és tiszteld a saját lényed, mert az Isten ajándéka.
Soha ne utánozz senkit! Ne légy imitátor! Légy hiteles, légy csakis önmagad, és akkor pontosan tudni fogod, hogy különleges vagy. Isten nagyon szeretett téged, ezért létezel! Az õ szeretete az oka annak, hogy egyáltalán létezel - különben nem is születtél volna meg. Léted az szeretetéből következik.
De a te különlegességed nem mások ellenében létező különlegesség. Nem arról van szó, hogy a szomszédaidhoz, a barátaidhoz, a feleségedhez vagy a férjedhez képest vagy különleges. Egyszerűen azért vagy különleges, mert egyedi vagy. Egyedül te vagy olyan, mint te magad. Ha így nézed a dolgot, ha így fogod fel, a különlegességre való törekvés egyszerűen szertefoszlik. 

 

Amikor különlegessé akarsz válni, az olyan, mintha egy kígyónak lábakat akarnál adni. A szerencsétlen kígyó ebbe belehal. Te persze azt hiszed, jót teszel vele; együtt érzel a kígyóval, ezért akarsz lábat adni neki: "Szegény kígyó, hát hogyan jár majd lábak nélkül?" Képzeld el, mit szólna egy százlábú... megsajnálná a kígyót, és ezt mondaná: "Szegény kígyó! Nekem száz lábam van, neki megy egy sincs! Így nem lehet élni! Legalább néhányra szüksége van." Ha valóban megoperálja a kígyót és ráerősíti a lábakat, a kígyó azt biztosan nem éli túl. A kígyó úgy van rendben, ahogy van. Semmi szüksége lábakra. Te is úgy vagy rendben, ahogy vagy. Ezt nevezem én a saját lényünk iránti tiszteletnek. Az önmagunk iránti tiszteletnek pedig semmi köze az egóhoz, ezt ne feledd! Önmagunk tisztelete nem azonos az önimádattal. Azzal, hogy tiszteljük magunkat, valójában Istent tiszteljük! Tiszteljük az alkotót, mert mi nem vagyunk mások csak festmények - az õ festményei. Aki tiszteli a festményt, tiszteli a festőt is. Tiszteld, fogadd el, ismerd fel, és ez az sok őrült vágy a különlegesség iránt egy csapásra megszűnik.

( Osho - Az ego könyve )

A Karma Törvénye

  "Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."

(Müller Péter)

A Karma Törvénye (Tett és Következmény) a kozmikus okszerűség törvénye. A Karma Törvénye az ok és okozat törvénye.

Létezik a Karma Törvénye, ami a kozmikus rend része. Úgy is ismerik, mint végzet, eleve elrendeltetés, sors, nemezis és hasonlók.

A Karma Törvénye egyetemes és örök, mint a végtelen tér. A Karma Törvénye azonos itt is és ott is, ma épp olyan, mint volt tegnap és lesz holnap.

A Karma Törvénye mindent átjár és nem bújhatunk el előle. Ural valamennyiünket még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. A Karma Törvénye hat önökre akár akarják, akár nem, akár szeretik, akár nem, akár hisznek benne, akár nem, legyenek önök akár hinduk, akár buddhisták, akár keresztények, akár taoisták, akár zsidók, akár muszlimok.

„Ki mint vet, úgy arat”. Tömören így írja le a Karma Törvényét ez az ismert mondás. Ebben az összefüggésben az „a mit akartok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” vallásos alapelv bizonyosan megszívlelendő tanács.

A másoknak okozott jót vagy bajt, akár szándékosan, akár nem, közvetlenül vagy közvetetten, úgy, hogy teszünk valamit vagy úgy, hogy elmulasztunk valamit megtenni, a jövőben vissza fogjuk kapni. Ez a sors iróniája.

És mindez matematikai pontossággal fog bekövetkezni. Hihetetlenül hangozhat, de a Karma Törvénye tökéletes pontossággal dolgozik. Soha senki még egy tollpihe súlyával sem kap többet vagy kevesebbet, mint az éppen neki szánt mérték.

A Karma nem megtorló büntetés, hanem a kiegyenlítés egy törvénye. A büntetés e törvénye az igazság és a kegyelem pillérein támaszkodva tartja fenn a kozmikus egyensúlyt.

Az igazság kegyelem nélkül zsarnokság lenne, a kegyelem igazság nélkül pedig bűnpártolás.

Valójában, a Karma orvosság a léleknek. Bizonyos mértékben tanulunk azáltal, hogy elszenvedjük a fájdalmat, amit egykor másoknak okoztunk.

Tanulunk a keserű orvosságból és jobb emberekké válunk. Azonban kívánatosabb, hogy nem legyen muszáj szenvednünk.

Kiváltképp, ha a beavatás útján járunk, bármilyen karma, amivel tartozunk akadállyá válik, ami visszatart minket az úton. Így hát hasznos tudnunk, hogy a karma alkudható, mert a törvény épp úgy kegyelmes, mint igazságos is.

Miután eltávolítottuk a belsőnkből azokat a pszichológiai elemeket, amik egy hibát követtek el, képtelenné válunk annak újbóli elkövetésére. Ekkor az e hibából eredő karma megbocsájtható.

Nincs más végzet, mint saját tetteink eredményei, de megvan a cselekvési szabadságunk, ami lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, ha elég bölcsek vagyunk hozzá. Nem muszáj szenvedéssel fizetnünk. Fizethetünk úgy, hogy jót cselekszünk, ha fel tudjuk ismerni, mi a helyes és azt tesszük.

(forrás:vopus.org)

Reinkarnáció - karma

 

„Minél tudatosabb vagy, annál kevesebb pillanatnak állsz ellen, annál többet fogsz élni és teremteni, ám annál kevesebb öntudatlanul visszacsapó hatást – karmát – hozol létre. Mert bizony a tudatos lény nem semleges vagy mozdulatlan, nem csak megfigyelő. Épp ellenkezőleg! Lángolva él, izzik és teremt, csak mivel tudatosan csinálja, tudja, mit csinál."

(A.J. Christian)

Nincs olyan ember a világban, akinek nem fordult volna még meg a gondolat a fejében, hogy vajon mi lehet a halál után? Van-e egyáltalán élet a halál után? Létezik-e menny és pokol? Vagy esetleg van lehetőségünk reinkarnálódni?
A modern tudományok, és a tudósok nem tudnak ésszerű magyarázatokat adni a reinkarnáció folyamatára. Az emberek többsége hisz benne, vagy tudja, érzi, hogy van, létezik LÉLEK. Ám a keleti vallások művelői olyan parányi "részecskeként" írják le, amelyet szabad szemmel nem láthatunk. A probléma pedig itt kezdődik. A mai világban ugyanis a "Hiszem, ha látom!" alapelve működik, így kevesen vannak, akik hisznek a létezésében. Pedig valójában csak egy kicsivel több időt kellene fordítanunk a keleti vallások tanai felé, és megérthetnénk a lélekvándorlás folyamatát és "Miért"-jét? . Rengeteg filozófus foglalkozott, és foglalkozik még a mai napig is az indiai, Védikus írások tanulmányozásával, amelyek magyarázatokat adhatnak a Lélek rejtelmeire.
A lélekvándorlással kapcsolatosan az első és legfontosabb dolgot kellene megértenünk: csak a testünk változik az évek múltával, a lelkünk ugyanaz marad. Természetesen folyamatos fejlődésen megyünk keresztül életünk során, hiszen a minket érő változások, események hatására folyamatosan bővülnek az ismereteink. Azoknak, akik megkérdőjelezik a lélek jelenlétét, talán a legjobb példát annak létezésére, az álmaik mutathatják meg. Biztosan mindenkinek volt már olyan álma, amelyben saját magát látta különböző szituációkban, olyan helyszíneken, ahol még soha életben járt. A filozófusok szerint ezek a helyek azok, ahol előző életeink során már megfordultunk. Vagy a másik álom, - amelyet már személy szerint én is átéltem -, hogy az álmunkban saját magunkat látjuk, ahogyan alszunk.
Egy világhírű szívsebész, Wilfred G. Bigelow például hitt a lélek létezésében, és állította, hogy a halál beálltakor változások észlelhetők a környezetben. Talán valahogyan úgy érezzük, mintha a szeretteink még mindig ott lennének köztünk Lélekben. Ugyanúgy figyelnének minket, mint mindig azelőtt, csak mi már nem láthatjuk, nem érinthetjük meg őket. Ezek a testekből kikerült lelkek, attól függően milyen életet éltek, vagy reinkarnálódnak vagy hazatérhetnek Istenhez, az örök boldogság birodalmába.

Az, hogy milyen formában születünk újjá, csak tőlünk függ. A karmánktól. A karmák foglalják magukban azokat a cselekvéseket, amelyeket a jelenlévő anyagi világban elkövetünk. Ezek visszahatásai köszönnek majd ránk a következő életünkben. Például, ha valakinek a soha nem sikerül semmi ebben az életben, úgy tartják a tanok, ez azért van, mert előző életében valami rossz dolgot követett el az embertársai vagy a környezete ellen. Az embernek tehát meg kell tanulnia becsülni és tisztelni mindazt, amit ettől az élettől kapott, és helyesen élnie. Helyesen élnie úgy, hogy minél kevesebbszer kelljen újjászületnie ebbe az anyagi világba. Egy másik fontos felvetnivaló pedig, ha a lélek még nem született újjá és nem is tért még vissza Isten birodalmába, akkor hol lehet? Ezek a lelkek talán bolyonganak. A tanok úgy tartják, hogy csak azok a lelkek bolyonganak közöttünk, amelyek öngyilkosságot követtek el. Akár fizikai, akár lelki öngyilkosságot. Ezeket a szellemeket súlyos bűneik miatt fosztották meg fizikai testüktől. Manapság már rengeteg könyv született a lélekvándorlásról. A legtöbb a reinkarnációval kapcsolatos tapasztalatokat meséli el. Vannak, akik állítják, hogy emlékeznek előző életükre, és vannak azok ,akik hitelesebbek- , ők gyermekeikben vélik felfedezni elhunyt nagypapájuk, nagymamájuk szokásait, vonásait. Valaki a sorsban hisz, valaki a véletlenekben, valaki pedig abban, hogy valami felsőbb erő irányít mindent az életünkben. Én hiszek a sorsban, hiszem azt, hogy mindennek oka van, ugyanakkor azt is, hogy az elhunyt szeretteink figyelnek minket, vigyáznak ránk onnan fentről, és attól függően mennyi szeretet és odafigyelést kaptak tőlünk segítik a sorsunkat.  (Forrás: Visszatérés, a reinkarnáció tudomány című könyvből)

Test és lélek kapcsolata

Minden emberben isteni szikra szunnyad. Élet feladatunk ezt a szikrát lángra lobbantani. Ha magasztos eszményeket követünk, s ha így harmóniában élünk önmagunkkal, megszabadulunk a betegségtől és a szenvedéstől.Ha azonban pusztán emberi természetünk szabja meg cselekedeteinket, díszharmóniába kerülünk önmagunkkal. Ez a díszharmónia aztán betegségekben és sorscsapásokban jelenik meg.

Testünk, sőt egész életünk nem más, mint lelki állapotunk pontos tükörképe, hiszen a lélek alakítja a testet és határozza meg sorsunkat.
A legkitűnőbb orvos és a legjobb gyógyszer sem képes gyógyítani, ha nem működik bennünk a gyógyító erő. Ezért a szellem erejével való gyógyítás nemcsak törvényszerűség, hanem a lélek és a test egészségéhez vezető egyetlen út is.
Minden betegséget legyőzhetünk szellemünk erejével. Ha azonban szellemi beállítottságunk negatív, önzőek, gyűlölködőek és haragosak vagyunk, nem lehetünk tartósan egészségesek. Különösen a sok félelem teszi beteggé és idejekorán öreggé az embereket.
Pozitív beállítottság, belső nyugalom és az élet megmásíthatatlan változásai iránt tanúsított derűs higgadtság mellett azonban megőrizhető az egészség és a rugalmasság.
Roppant nagy hatalma van gondolatainknak. Saját döntésünktől függ, hogy hasznunkra, vagy kárunkra fordítjuk-e ezt a hatalmat. Nemcsak egészségünket vagy betegségünket befolyásolhatjuk gondolataink erejével, hanem sorsunkat is gondolataink teremtik.
Ez törvényszerűség, egyikünk sem vonhatja ki magát alóla. Egyúttal azonban nagyszerű esély is.
Esély arra, hogy kívánságaink szerint alakíthassuk életünket. Sorsunk lapjában véve egészségi állapotunktól függ. Itt meg próbálom bemutatni azt az utat, amelyen járva a betegség legyőzhető, az egészség fenntartható és megerősíthető. Az egészség többé nem csupán reménye; az birtokolni fogja azt a módszert, amellyel egészségét megteremtheti.
Nemcsak tanácsokat kap az olvasó, hanem áttekinthető technikát is, amelynek segítségével szellemileg meggyógyíthatja önmagát.
"Nemzedékünk legnagyobb felfedezése, hogy az ember gondolatainak megváltoztatásával képes az életét is megváltoztatni, mert sorsunkat gondolatink határozzák meg." William M. James
Élete első felében az emberek többsége aláássa egészségét, hogy pénzre tegyen szert. Élete második felében aztán odaadja ezt a pénzt az egészségéért.

Kurt Tepperwein saját történetét meséli el abban a könyvben amely ezeknek az oldalaknak is a forrása, és alapját szolgálják!

"Én is beleestem ebbe a hibába évekig. Nem vettem tudomást testem egyre gyakoribb vészjelzéseiről, míg aztán az örökös túlfeszítettség következményeként 1969-ben be nem nyújtották a számlát. Kórházba szállítottak akut veseelégtelenség miatt, és súlyos műtéten estem át. Később derült ki aztán, hogy a várt eredményt a műtét sem hozta meg. Professzorom azt mondta: mielőbb újabb műtétre van szükség, a vesémet el kell távolítani, különben nem fogok meggyógyulni.
"Még össze sem szedtem magam az előző műtét után, ezért nem tudtam az újabbra vállalkozni. Számíthattam arra, hogy elveszítem a másik vesémet is, és művesével élhetem le életem hátralévő részét.Ebben a kilátástalan helyzetben "véletlenül" értesültem egy tanfolyamról, amelynek a szellemi gyógyítás volt a tárgya. Én, a "realista" más körülmények között aligha érdeklődtem volna ez iránt, hiszen erősen kételkedtem az efféle dolgokban; de minthogy beteg voltam, meg akartam próbálni mindent. Ezért hát ellátogattam a tanfolyamra. Újonnan szerzett ismereteimet csakhamar kipróbáltam önmagamon. A panaszaim kezdtek fokozatosan elmúlni. Néhány héttel később, amikor egészen megszabadultam a tüneteimtől, újabb vizsgálatra mentem a professzorhoz. A röntgenfelvételek minden kétséget kizáróan tanúsították, hogy a "beteg" vese kifogástalanul működik. Öt év telt el azóta, és én tökéletesen egészséges vagyok.Tovább haladtam a megkezdett úton és amit tanultam, életem tartalmává tettem. Ezt a könyvet hálából írtam meg, és azért, hogy másoknak is megmutassam a lehetőséget önmaguk meggyógyítására."

(Forrás: lelkiharmónia)

Reinkarnáció és genetika

Ki hinné, hogy a genetika és a spiritualitás hányféle szálon fonódik egymásba? Holott a reinkarnáció és a karma törvényei sok-sok előző élet emlékeivel terhelik meg a testet és a hozzá kapcsolódó tudatot. Lélek, erőmezők, gének, jellem, vérvonalak és dinasztikus öröklődés – millió oda-visszahatás forrásai, melyek hatásai a testi adottságainkban, az egészségünkben és a betegségeinkben, a szellemiségünkben és az ösztöneinkben egyaránt megnyilvánulnak. Akkor miért nem tudnak ezekről többen?

Az ősi vallások szinte mindegyike eredeti formájában magában foglalta az újraszületés (reinkarnáció) doktrínáját. Meglepő, de még a Biblia is több tucat helyen utal rá. Igaz, abból már a kora keresztény időkben igyekeztek kigyomlálni a reinkarnáció minden csíráját, hiszen hogy nézne azt ki, hogy egy lélek önmagára hagyhatná az addig felhalmozott vagyonát? Skandalum! A financiális vallások ezt nem tűrhették. Ennek ellenére a hinduizmusban, a buddhizmusban, számos keleti vallásban misztériumiskolában, illetve eretneknek titulált szektában (például az Albigensekében) fennmaradt annak az elképzelése, miszerint a lélek testet cserél, és ily módon fejlődik világkorszakokon át, s csak gyűjt-gyűjti a rengeteg megtapasztalást, hogy tökéletesedhessen általuk.

Eleinte a hipnózis segített annak feltárásában, hogy előző életeink léteztek, illetve amiként erről szó lesz, valamilyen formában most is bennünk élnek, illetve annak eredményei nem tűntek, nem enyésztek el nyomtalanul semmiben. Ennek az élményanyagnak a java a tudatunk küszöbe alatt tárolódik, de mostanság valahogy kezdenek egyes információk át- meg átszivárogni a misztikusnak tűnő tudatalattiból a tudatba. Talán ez az új korszellemnek köszönhető.

A transzállapotok nem hiten alapulnak, hanem a gyakorlaton, amelynek során a tudat mélyrétegeibe lehet hatolni. S tegyük hozzá, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat és nem kis kihívás sem a terapeuta, sem a páciens számára.

Aki elfogadja, hogy van lelke, valamint azt, hogy ez az Istenből való részünk egyfajta evolúciót fut be a földi létben, annak érdemes eltöprengnie azon, hogy milyen pozitív következményei vannak rá nézve a reinkarnációnak.

Ha nem vagyunk túlzottan földhöz ragadtak, s hiszünk az energia- és ezáltal az információ-megmaradás törvényében, akkor csupán ki kell terjesztenünk azt a pszichére és a lélekre, vagy akár a kozmoszra is. Hiszen az energia valamilyen formában mindig megmarad, legfeljebb átalakul.

A reinkarnáció tana sokakat elgondolkoztatott, így Püthagoraszt, Szókratészt, Vergiliust, Ovidiust, Leibnitzet, Schopenhauert, Goethe-t, Emersont, Jack London, Mark Twaint, Arthur Conan Doyle-t, Edisont, Victor Hugot, Lev Tolsztojt és sokan másokat. Igaz, az illető urakat nem kifejezetten erről az oldalukról ismerjük. De miért is nem?

Aki a reinkarnációt komolyan veszi, annak világképében megfogalmazódik a halhatatlan lélek és a romló test kettőssége, az időtlenség és az idő dichotómiája. S nem utolsó sorban rájövünk arra, hogy létezik egy alá-fölérendeltségi viszony, amely a lélek javára billenti a mérleg serpenyőjét. Vagyis lélek nélkül nem is létezik az ember. Különben nincs élet és a test is abban a pillanatban, hogy elhagyja a lélek, bomlásnak és oszlásnak indul. Tehát a lélek az élet hordozója.

Ugyanakkor az életben mindenben működik az ok-okozat rendszere, ezoterikusan fogalmazva a karma, illetve amit sokszor elfelejtünk, hogy minden egy bizonyos célra tart, vagyis céllal rendelkezik. A magasabb rendű léleknek is van célja. Például a megtapasztalás és az információk begyűjtése. De mivel egyszer elindított egy ok-okozati láncolatot, így bizonyos értelemben mindig onnan kell folytatnia testi létét, ahol korábban abbahagyta. Nem ennyire vaskalapos és merev a rendszer, de azért a logikája érzékelhető: az elvarratlan szálakat előbb-utóbb el kell varrni, illetve „amit főztél, edd is meg” alapon működik.



Nyilvánvalóan a lélek egyre több tudásra tesz szert és finomodik a jelleme és a lénye. Talán ezen a ponton ragadható meg a legjobban a reinkarnáció lényege: az isteni, univerzális törvények újra és újra szembesítnek bennünket lényünk pozitív és negatív, előnyös és hátrányos, sikeres és sikertelenséget szülő tulajdonságaival. Bizonyos idő áll rendelkezésünkre itt a testben, hogy erre ráeszméljünk, felismerjük, megértsük és megváltoztassuk. Természetesen dönthetünk másként is. Így vagy úgy, de magunk köré szőjük sorsunk hálóját azokból az információkból, amelyeket magunkban megszültünk, vagy amelyeket megszereztünk. Innen nézve a halál gondolata abszurd és végső megsemmisülés nem létezik. Ha viszont elodázzuk a helyzeteink sikeres megoldását, akkor számolnunk kell a következményekkel. Nem annyira erkölcsi, mint inkább értelmi kérdés ez. Amit elrontottunk, azt helyre kell hoznunk, hogy rend legyen, s ne káosz.

Egy regressziós hipnózisban az ember újra és újra átélheti előző életeinek emlékeit a halál katartikus élményével együtt. Ez sokszor belső változtatásra sarkallja az embert. Miért? Mert szabad akaratából így dönt. Nem kényszerből, hanem belátásból. Például azért, mert nem óhajt bizonyos hibákat újra elkövetni. Ha ebből az aspektusból tekintünk önmagunkra, akkor az sem lehet véletlen, hogy a lélek, mint előző életből hozott vágyak, emlékek és hajlamok sokasága, bizonyos testekbe kívánkozik, míg másokat elkerül. Például azért, mert azok nem szolgálják az élettervét. A lélek szülőket választ magának, akik szintén emlékek, vágyak stb. fonalaiból szövik a maguk sorsát. S az sem a véletlenen vagy a vakszerencsén múlik, hogy bizonyos információkat tároló testekbe érkezünk.

Arról van tehát szó, hogy a testet a lélek építi fel. Genetikailag meglehetősen hasonlóak vagyunk és „csak” a génjeinkben eltárolt információk némelyike dönti azt el, hogy milyen lesz a fizikai megjelenésünk, milyen erősségeink és gyengeségeink lesznek, milyen lesz a magasságunk, a szemünk színe, sőt egyes betegségekre való hajlamainkat is a genetika predesztinálja. Legalábbis úgy tűnik. De ha a gének mögé pillantunk és megvizsgáljuk, hogy azok is energiamezők és hihetetlen mennyiségű információhalmazok fizikai megjelenései, akkor rájöhetünk, hogy teljesen mást jelent az örökléstan, mint eddig hittük. Hiszen a genetika rengeteg ősünk emlékanyagának a kulcsa. Gondoljuk meg, hogy hány ősünk emlékei rögzültek és összegződtek a másolódó génbankunkban. Nem csak a szüleinké, hanem az ő szüleiké is, meg az övéké is… Az átörökítés folyamata tehát magában rejti egyfelől az ősök emlékeit, másfelől az ősök bizonyos karmáját is.

Ha bizonyos információk a génjeinkben megvannak, akkor azok nem ok nélkül vannak ott és nem is céltalanul a semmiért, hanem okkal és céllal. Természetesen itt jöhetne egy ellenvetés, miszerint az egypetéjű ikrek élete és tulajdonságai merőben eltérhet egymástól, vagyis nem érdemes mindent a genetikával összefüggésbe hozni. De éppen ellenkezőleg! Ez azt támasztja alá, hogy a genetikai kódokat valami „fentről”, például egy magasabb rendű intelligencia vezérli: hol bekapcsolja, hol kikapcsolja, s ez alapján ír magának sorsot.

Ez még távolról sem jelenti azt, hogy mi magunk képesek volnánk felülírni a tudatunkat latba vetve a saját genetikai kódjainkat, de azért piciny hatásokat elérhetünk. Azt viszont nagyon is jelenti az imént vázolt emberkép, hogy a tetteinkkel az egyes életeink vagy életszakaszaink ok-okozati módon összefüggnek. Ha egy felsőbb akarat egy gént bekapcsolt (aktivált), akkor ki is kapcsolhatja. A betegség és a gyógyítás lényegében annak függvénye, hogy az emberben lakozó lélek mit és hogyan akar megtapasztalni, no és persze milyen áron.

Távol áll tőlem ennek az egész folyamatnak a megértése, de annyit azért valószínűsítek, hogy a sejtjeink önálló memóriával rendelkező, bonyolult kis világok, amelyek energiamezőiknél fogva egy intelligens vezérlés alatt állnak. Ez az Intelligencia a lélek, mely tudással és képességekkel van tele. A lélek tudatosan, terveinek megfelelően választja azt a genetikai vonalat, amelybe bele kíván születni. Természetesen elképzelhetőnek tartom, hogy ebben lehet nem kevés következetesség mind faji, mind nemzeti, mind családi, mind nemi okokkal összefüggésben.

Befejezésképpen csak annyit vetnék fel, hogy mi van akkor, ha egyes vérvonalak tisztaságának megőrzése ilyen típusú spirituális-lelki-genetikai nyomvonalat követ. Hiszen ez garantálja a hosszú távú ismeretek kontrollált fejlődését és alkalmasint hasznosítását. Például egy dinasztia esetében.

(Száraz György)

A szeretet fontossága....

"Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ami van, és ami örökké lesz.
Ez a dolog a szeretet:
A szeretet, amely teremtett,
A szeretet, amely táplál,
A szeretet, amely fenntartja
Isten világegyetemét." 

(Sry Chinmoy)

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: -Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet! mondta a Bánat! én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!