Peller Mariann Lorna Byrne-nal beszélgetett

Szeptember 30-án, Magyarországon tartott előadást az angyalainkról, Istenről és a feltétel nélküli szeretetről, Lorna Byrne. Az ír származású, világhírű írónőre nagyon is igaz a mondás, a jóból keveset adnak. Értem ezt úgy, hogy egyrészt nagyjából 2,5 órát tölthettünk együtt vele, másrészt pedig Lorna tényleg nagyon pici. Amikor kezet fogtunk, el is szégyelltem magam, amiért nem elég, hogy 177 cm vagyok, de még magassarkút is húztam az esemény tiszteletére.

Mert bizony rég nem izgultam úgy, mint a vele való találkozás előtt. Ritkán van alkalmam olyan emberrel találkozni, aki tisztán látja, hallja az angyalokat, elhunyt szeretteink lelkeit, sőt, magát, Istent is. Amikor bemutattak bennünket egymásnak, olyan szeretetteljesen mosolygott rám, hogy elszállt az izgalmam. Nyújtottam a kezemet, mire ő megölelt és megpuszilt. Ha új emberrel találkozom, azonnal kialakul bennem egy benyomás, ez teljesen természetes. Lornával kapcsolatban olyan ismerős érzés fogott el, mintha már találkoztunk volna. Végül is találkoztunk, én ugyanis korábban is beszéltem hozzá, legalábbis gondolatban, amikor a könyveit olvastam.

,,Amikor bemutattak bennünket egymásnak, olyan szeretetteljesen mosolygott rám, hogy elszállt az izgalmam"
Forrás: Peller Mariann

De most ott állt előttem egy tüneményes kis nő, akiből sugárzott a szeretet.

Mielőtt megkezdődött volna az előadása, melyet volt szerencsém moderálni, tudtunk egy picit beszélgetni az öltözőben. Alig vártam, hogy feltehessek neki egy-két olyan kérdést, amit a nagyközönség előtt nem szerettem volna, mert az önző dolog, hisz a válaszok valószínűleg leginkább számomra érdekesek. De mivel nyitott volt a társalgásra, megkérdeztem, ami leginkább nyomta a szívemet.

"Lorna, én tudom, és értem, hogy azért születünk meg újra és újra, hogy tanuljunk, fejlődjünk spirituálisan, majd amikor elértük a legmagasabb szellemi szintet, többé nem kell leszületnünk, hanem végleg visszatérhetünk Istenhez, eggyé válva vele. De mondd, szerinted miért kell ennyit szenvednünk, mi értelme ennek az egésznek? Hát nem tudta Isten, hogy a teremtés ennyi fájdalmat szül majd? Talán csak unatkozott, és ezért kezdett bele a teremtésbe?"

"Tudod, Isten jó kedvében, határtalan szeretettel fogott bele a teremtésbe. Teremtményei mind, egytől-egyig hordozzák Őt magukban. Így rajtuk (és rajtunk) keresztül tapasztal meg mindent, ezzel bővítve a minden tudást tartalmazó „könyvtárát". De azt hiszem, nem gondolt Ő arra, hogy a teremtményeiben, amikor anyagi testet öltenek, az árnyék világ is életre kel, és rajtuk keresztül a sötét oldal is megnyilvánulási lehetőséget kap majd. Mert Ő csak a szeretetet, a könyörületességet ismerte. Éppen ezért Isten is „alkalmazkodik" a változásokhoz, a kialakult helyzethez oly módon, hogy a jövőnk (mind az egyéni, mind pedig az emberiségé) meg van bár írva előre, de nem csupán egyetlen verzió létezik. Nekem megmutatott már több jövő lehetőséget. Volt köztük fájdalmasan szomorú, mert nem tanultuk meg a leckét, és tönkretettük a Földet. De volt olyan is, amelyben az emberiség egy sokkal fejlettebb szellemi szinten, egységben él mind a Földdel, mind pedig a benne lakozó Istennel, és ezért látni fogja az angyalokat is ugyanúgy, ahogyan én magam, most."

Lorna Byrne: ,,Isten nekem megmutatott már több jövő lehetőséget"
Forrás: Peller Mariann

Ez azt jelenti, hogy most is látod az őrangyalomat, például?

"Igen, látom."

Megkérdezhetem, hogy néz ki?

"Persze. Az angyaloknak nincsen neme, de többnyire választanak egyet, amikor megmutatják magukat. A tiéd most nőként jelent meg, és mögötted áll, háromlépésnyire, de valahogy mégis összeér az energiátok. Nagyon magas, vékony, a ruhája pedig hófehér, de ezüstös színekben játszik, csodaszép. Ő soha nem hagy magadra téged, ő fog segíteni, amikor egyszer majd elhagyod ezt a földi életet, és a Mennyországban is veled marad, mert tudja, hogy a lelked, Isten egyik apró, ragyogó szikrája."

,,Ő soha nem hagy magadra téged, ő fog segíteni, amikor egyszer majd elhagyod ezt a földi életet, és a Mennyországban is veled marad"
Forrás: Peller Mariann

Ezután magára hagytuk Lornát, mert mindig imádsággal készül fel az előadásaira. Az előadásról csak annyit mondanék, hogy voltak olyan pillanatok, amikor minimum 500 ember nyúlt a zsebkendője után, köztük én is, a meghatódottságtól. A végén pedig az összes jelenlévőre, egyenként áldást kért. Az emberek pedig türelmesen, csendesen végigvárták, mire sorra kerültek. Semmi tülekedés, semmi botrány, csak harmónia és béke. Feltöltött ez az élmény, mert Lorna számomra hiteles, csodálatos lélek, aki boldogan ad – végtelen szeretetet, bárkinek.

(forrás: Peller Mariann life.hu)

Lorna Byrne: Lépcső a mennyországba

Első könyvét követően tömegesen érkeztek LornaByrne-hez reakciók az olvasóktól. Vallási nézetektől függetlenül egyöntetűen mind azt mondják, hogy Lorna visszaadja számukra a reményt, és segít nekik ráébredni a tényre, miszerint nem számít, mennyire egyedül érzik magukat, hiszen velük van az őrangyaluk. Lorna folyamatosan, kicsi kora óta látja az angyalokat- videó

Nagy tanítók, isteni követek kísérik az emberiséget

A korábbi évezredekben, amikor a Földön még sok nagy mester élt fizikai testben, tanításaikon keresztül meg tudtuk érteni a nagyobb összefüggéseket. Általuk kaptunk ismereteket arról, hogyan épül fel az élet.

Ezek a tanítók azok – akik ha láthatatlan módon is – még ma is kísérik az emberiséget, támogatnak minket, és mellettünk állnak, míg tapasztalatainkon keresztül növekszünk, és magunk is, síkról-síkra emelkedve, felismerjük a magasabb összefüggéseket.

Ám aki csak érintőlegesen foglalkozik azzal, ami a hétköznapi dolgokon túl van, kevés vonzalmat fog érezni a magasabb rendű igazságok iránt. Aki azonban már elkezdett intuitívan gondolkodni és érezni, az ellenállhatatlanul vonzódni fog az ősi bölcsességekhez.

A Föld Szellemi Hierarchiája már a fejlődés korai szakaszaiban is kísérte az emberiséget. „Ennek a Szellemi Hierarchiának a követei már a korai emberiség mellett is ott álltak, ők adtak nekik törvényeket és alkotmányt, vezették őket mint királyok, tanították őket mint filozófusok, és mint papok vállalták a vallási vezetésüket. Az ókor minden népe, mint félistenekre, mint hősökre tekintett ezekre a hatalommal bíró férfiakra, akik nyomot hagytak az irodalomban, az építészetben, és részt vettek a törvénykezésben. Ők mint tanítók és mint vezetők álltak az emberiség mellett, és már annak gyermekkorában is, tanították az alapigazságokat az egymást követő fajoknak és népeknek. Tudásukat mindig olyan formában és olyan szimbólumokon keresztül adták át, hogy az adott kor emberei képesek legyenek azt megérteni. Azóta is, ha szükséges, újra és újra, és mindig újabb módon közvetítik az emberiségnek az igazságot.” (Titkos tanítások)

De II. Theodosziusz császár Kr. u. 450-ben betiltotta a misztériumiskolákat, és a „pogányságot”, ahogy ő nevezte, száműzte a teljes Római Birodalomból, amihez akkor Macedónia, Kréta, Szíria és Egyiptom is hozzátartozott. I. Iusztinionosz császár Kr. u. 529-ben az utolsó athéni filozófiai iskolát – a Platón által alapított akadémiát – is bezáratta, és minden, ami nem volt keresztény, üldözés és elnyomás alá került. Így azt a mondatot is, hogy: „Az istenihez való felemelkedés az újjászületés útján át lesz lehetséges”, törölték, és száműzték a keresztény-ortodox hitvilágból. Ezzel az újjászületés ősi tana Kr. u. 553-ban, a II. konstantinápolyi zsinaton Iusztinionosz bizánci császár által törölve lett.

Az átalakulásnak ebben az időszakában a természettudományok – mint a geometria, asztronómia, földrajz és matematika – addig soha nem látott fejlődésnek indultak, miközben a filozófia és az ismeretelmélet egy elkülönült iskolát alkotott. Ez a megosztottság szétválasztotta a tudományokat, és egészen a mai napig két külön csoportot képeznek, ez viszont komoly akadályt jelent az emberség fejlődése szempontjából.

Ám a misztériumiskolák bezárásának valódi oka talán igazából a tagjainak belső elgyengülése volt. A természetnek az az elkerülhetetlen folyamata és körforgása, ami mindent a születés-növekedés-érés-hanyatlás periódusaiba helyez. A misztériumok az évszázadok során elvesztették szentségüket. Már számtalan olyan tagja volt a közösségnek, akiket nem belső fejlődésük, hanem világi okok miatt vettek fel, és a szent rítusokból felszínes szolgálat lett. A dogmák és a papság száma megnövekedett, az igazság szelleme pedig elveszett, és a „fény” egyre inkább elsötétült.

„Így az a kevés tanító, aki a szent titkokat tárta fel, ismét száműzetésbe kényszerült, és kis közösségeket alkotva a sivatagban vagy a hegyek között keresett menedéket, ahogy az esszénusok is. Azok, akik átkeltek a tengeren akár India, akár az Újvilág felé, ünnepélyes esküt tettek, hogy hallgatnak, és szent ismereteiket, szent tudományukat titokként őrzik. A mesterek egyre inkább visszahúzódtak a világ legrejtettebb szegleteibe, és mélyebben, mint valaha, elrejtőztek az emberi tekintet elől.” (Rejtett tanítások)

De ez a rombolás csak a misztériumok felszínét érintette, a mag és a szív, a fény testvérisége, sértetlen maradt. A tanítóknak ez a közössége a mai nyelvben mint a Fehér Testvériség, a Föld Szellemi Hierarchiája ismert, akik felügyelik az emberiség fejlődését, és az ősi igazságokat sértetlenül megőrzik.

Hiszen ők már régen végigjárták saját fejlődési útjukat, és mégis, ezek a mesterek azok, akik mindig is segítséget nyújtottak nekünk, a legősibb időktől kezdve mindmáig. Vezetik a tanulókat az intuíciójuk által, mutatják az utat, és kísérik a lépteiket.

De ez a tanítás nemcsak arra vezet rá, hogy megtaláljuk a spirituális fényt, hanem megtanít a sötétséget is kiegyensúlyozottan megélni. És az önzetlen vágyakozást a tudás iránt, hogy képesek legyünk az emberek mellé állni. Ezért az ellenálló képességünk próbái az utunk fontos időszakai.

Mert a spirituális munka annyit jelent, hogy mi magunk is egyre magasabb síkon születünk meg.

(forrás: Eva Gostoni - evagostoni.hu)

Kvantumfizikusok szerint az emberi tudat már a születés előtt létezik

A legtöbb tudóst még mindig zavarba hozzák a tudattal kapcsolatos kérdések, hogy miért rendelkezünk vele és hogyan lehet jelen folyamatosan. Az egyik elmélet szerint a tudat egy kvantumos, szubatomi szinten jön létre egy olyan energián keresztül, amely állandóan létezik az univerzumban.

Az elmélet Einstein híres idézetén alapul, amikor azt mondta: "Az energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, csak az egyik formából alakulhat át egy másikba."

Dr. David Hamilton szerint minden létező dolog a tudat része, és az egész univerzumban jelen van a kvantum részecskéken keresztül, és amikor megszületünk, a fizikai lényünkbe kerül.

Azt állítja: "Úgy hiszem, hogy mindannyian létezünk, mielőtt megszületünk a Földön. Mindannyian tiszta tudatok vagyunk, amely jelenleg egy fizikai dimenzióban összpontosul."

"A tudomány tipikusan azt mondaná, hogy az élet véletlenszerű, végső soron a szubatomi részecskék véletlenszerű születéséből ered, de ezzel nem értek egyet teljesen."

Az élet folytatódhat a halál után

"A főáramú tudomány szerint a tudat az agy kémiájának mellékhatása. De úgy vélem, hogy az agy csupán befolyásolja a tudatot, nagyjából ugyanúgy, ahogyan a tv-készülékek kábelének minősége befolyásolja a jelfeldolgozást, és így a kép minőségét. A TV nem hoz létre programot, és az agy sem hoz létre tudatosságot," mondta Hamilton.

A tudat "tovább létezik egy párhuzamos univerzumban"

"A tudat a természet számára alapvető fontosságú - a valóság szövetébe van beágyazva. A tudat meghaladja az időt és a teret," mondta.

"Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy tiszta tudatosságként létezünk, akkor léteznünk kellett már akkor is, mielőtt megszülettünk volna. Tényleg mindenhol és mindenütt jelen vagyunk!"

Dr. Robert Lanza hasonló elméletben hisz.

Úgy véli, hogy a tudatunk a testünkben található energia által létezik, és ez az energia újra felszabadul, miután fizikai lényünk megszűnik létezni egy olyan folyamatban, amelyet "biocentrizmusnak" nevez.

Mint ilyen, amikor fizikai testünk meghal, a tudatunk energiája tovább létezik kvantum szinten.

Dr. Lanza azt mondja, hogy "végtelen sok univerzum létezik, és minden, ami esetleg előfordulhat, egy bizonyos világegyetemben megtörténik".

Dr. Robert Lanza

Ennek eredményeképpen az ő felfogása szerint a tudat továbbra is létezik egy párhuzamos univerzumban.

Dr. Lanza a határozatlanság elvére hivatkozik, Werner Heisenberg német fizikus 1927-es elméletére, amely szerint egy objektum sebessége és pozíciója egyidejűleg mérhető.

"Csak vegyük fontolóra a határozatlanság elvét, a kvantummechanika egyik leghíresebb és legfontosabb aspektusát. A kísérletek megerősítik, hogy beépül a valóság szövetébe, de csak egy biocentrikus perspektívából van értelme."

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

Isten vagy tudomány - videó:
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/tudat-a-szuletes-elott-zMhelJPNq4emt7HM

Nem árthat nekem

Drunvalo története egy csodáról

Ezt az ámulatba ejtő történetet akkor hétvégén mesélte el. Biztosít minket afelől, hogy valós történetről van szó. Egy igaz történet.

 

Drunvalo Melchizedek

Egy emberről szól, akivel egyszer Drunvalo találkozott és nem tudta nem észrevenni, mert a férfit egy ragyogó, fehér fénygömb vette körül - a szó szoros értelmében beburkolva őt.

Drunvalo még soha nem látott egyetlen embert sem ilyen energiamezővel. Tehát megállt és beszédbe elegyedtek. Beszélgettek egy darabig.

Majd felálltak, meghajoltak egymásnak, elváltak és mindenki ment tovább a maga útján.

Évekkel később, amikor Drunvalo egy előadássorozatot tartott Japánban, ugyanez a fénygömb besétált a szemináriumára és leült. A teremben minden fej a férfi felé fordult. Ahogy elsétált az emberek mellett, azok meghajoltak előtte.

„Ki ez az alak?" Drunvalo tudni akarta.

A szeminárium segítő személyzete hitetlenkedve nézett rá. „Te nem tudod, hogy ki ez?!" Drunvalo azt mondta, hogy olyan volt, mintha nálunk Robert Redford, vagy az Egyesült Államok elnöke sétált volna be a terembe. Egyszerűen nem hitték el, hogy van valaki, aki nem ismeri fel ezt a személyt.

„Nem. Nem tudom, hogy ki ő. Ki ez?"

Elmondták neki.
Kiderült, hogy a leghíresebb személyiség Japánban, akit minden férfi, nő és gyerek ismer. Hogy miről híres? Egyszerűen arról, hogy még életben van! Már meg kellett volna halnia.

Merthogy ez az ember az 1945-ös hiroshimai atombomba robbanási övezetében tartózkodott. Olyan közel volt az eseményhez, hogy gyakorlatilag látta a zuhanó bombát.

És túlélte.

Nem csak hogy túlélte, hanem épségben, mindenféle sérülés nélkül úszta meg. És soha nem szenvedett semmiféle sugárzási ártalom okozta betegségben vagy bármiféle kellemetlen tünetben, ami az eseménnyel állna kapcsolatban.

A szemináriumon tartózkodó emberek elmondták, hogy Japán tudósok azóta folyamatosan tesztelik emberünket. Drunvalo legutolsó információja az emberről a 90-es évek végére datálódik, amikor is az illető még mindig ép és teljesen sugárzásmentes volt. Azonban gyerekként a bomba ütötte kráterben vagy ahhoz nagyon közel találták meg. Teljesen sértetlen volt. Érintetlen. Ez hogy lehet?

A hihetetlen igazság az, hogy emberünk gyermekként úgy gondolta, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy bármivel szemben megvédje magát. Egyszerűen „nem tudott jobbat".

Amikor látta az alászálló bombát és rájött, hogy kevesebb, mint egy másodperce van, hogy cselekedjen, a magasba emelte a kezeit és kijelentette - teljes belső tudását, erejét és isteni mivoltát megszólítva a kis szívében -

„NEM ÁRTHAT NEKEM!"

Valóban elérkezett az idő

 

Úgy fest, hogy most éljük azokat a Végnapokat, amikről a próféciák jövendöltek. Mindaz, amiről a felkészülésünk szólt, most itt van.

Néhányunknak azt mondja a szíve, hogy tegyünk óvintézkedéseket - tároljunk élelmet, készítsünk túlélő egységcsomagokat, gondoskodjunk víztartalékról magunk és családtagjaink számára. Drunvalo azt mondja, úgy érzi, hogy ezen a téren hallgatnunk kell a belső vezetésünkre, és mint spirituális harcosoknak, igenis résen kell lennünk.

És mégis, bármit is tegyünk, tudnunk kell, hogy a végső megmérettetés során a Szeretet léte elégséges lesz. A lényünk maga elégnek bizonyul majd.

Ezt látjuk a végső igazságnak mi itt a Spirit of Ma'at magazinnál, a jelen világunkban, a jelen időben, a jelen helyzetben.

Íme egy részlet Drunvalo 1998-as előadásából, ami a Próféta Konferencián hangzott el, az alábbi címmel:

A szeretet a válasz minden kérdésre

Ami igazán fontos ebben az átmeneti időszakban, az a tudatossági szintünk. A tudatosságunk képes megbirkózni bármilyen fizikai problémával. Lásd és élj is a Szeretet Egysége szerint!

Ha tudatában vagy, hogy csak egyetlen Isten létezik és hogy minden létforma szorosan összekapcsolódik egymással, és látod is ezt az egységet ha körbenézel és végezetül, ha eszerint az egység szerint éled mindennapjaidat, az Anyaföld meg fog védelmezni és óvatosan átsegít majd a következő világba. Ez az a nagy titok, amit az Élet és az Anyatermészet védelme magában rejt.

Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Úgy, hogy megválunk a régi, a Jó és Gonosz ellentétpárra épülő tudatosságunktól. Ezt kell tennünk, hogy eljussunk egy magasabb tudatossági szintre. A régi tudatosság úgy tekint magára, mint valamire, ami be van zárva a testbe, minden mást azon kívül létezőként érzékel. Ez a szemléletmód csak illúzió. Ezt a hinduk Maya-nak nevezik.

Hermész az ősi görögöknél egyszer azt mondta: „Ahogy fent, úgy lent." Híressé vált ez az idézet, és mostanság a tudomány is kezdi ezt visszaigazolni. Makro- és mikrokozmosz egymás tükörképei. Hasonlóképpen egy másik idézet is fontos: „Ahogy kívül, úgy belül." Bent és kint kapcsolatban állnak egymással.

Ez az a terület, ahol fontos teendőnk van, hogy tudniillik rá kell, hogy jöjjünk, hogy belsőnk történései a külvilágban tükröződnek vissza - ami oda-vissza igaz. Erre a kapcsolatra pedig az érzelmeink hatással vannak.

A félelem egy összezsugorított létezési formát hoz létre. A szeretet pedig egy kiterjesztett létezést valósít meg. Amikor a félelem miatt ebben a zsugorított állapotban vagyunk, akkor a külvilág irányítja a belső világunkat. Amikor a szeretet hatja át a lényünket és a kiterjesztett állapotban vagyunk, akkor a belső világunk fogja irányítani a külvilágot.

Mi történik amikor elveszíted az állásodat? Érzéseid félelembe csapnak át, magadba fordulsz - összezsugorodsz -, és úgy érzed, hogy a világ összes terhe a nyakadba szakad. Mennél jobban a félelem lesz úrrá rajtad, annál nehezebb lesz új munkát találni.

Amikor a szeretet érzése a domináns és a kinyílt, kiterjesztett állapotban vagyunk, valahogy minden természetszerűen sikerül. Az emberek téged akarnak majd felvenni adott munkára, mert a környezetedben akarnak tartózkodni. Itt a kapcsolat.

Tehát az interdimenzionális túlélés kulcsa az, hogy pozitívak maradjunk, feltöltődve az élet szeretetével, még akkor is, amikor a külvilág kilátástalannak tűnik. Ismerd fel, hogy a Természet tökéletes! Ugyanakkor hasonlóan fontos az is, hogy tudd és lásd is, hogy a Szellem és a Természet él és tudatosan érzékel téged. Fejleszd ki magadban a kommunikációt Istennel! Erre jó példa a bennszülöttek világlátása, mint pl. a kahunák Hawaii-on. Hiszik, hogy a Természet él és tudatossággal bír.

A végső megoldás pedig az, ha ezt a „kapcsolatot", ami a Természethez fűz minket, magunkba olvasszuk. Engedjük, hogy a belső, gyermeki énünk kerüljön előtérbe, hadd „játsszon" az Élettel.

Meher Baba tökéletesen megfogalmazta ezt: „Légy boldog, ne aggódj!". Bashar másként fogalmaz. Ő azt mondja, hogy legyünk boldogok minden ok nélkül.

Ez a gyermeki öröm az, ami hazavezet minket.

Emlékszel?

Szeretettel és szolgálattal: Drunvalo

(forrás: eletaszivekben.hu)

Drunvalo Melchizedek - Az új emberiség születése - videó:

 https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/az-uj-emberiseg-szuletese-R60JdPOiGsF1JEJt

 

LELKI ÉBREDÉS - Mik a jelei a lelki ébredésnek?

Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajával nem azonosította magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól:

 Gárdonyi Géza
 

A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesbedtek.
Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát?
Ha a testem egyes részei elveszhetnek anélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús.
Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik.
Így válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem.
Dehát mi vagyok én, és mi a testem?
Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi.
A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk. Aktáink be vannak pecsételve, és ismeretlen levéltárban hevernek. Emlékezetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegyház irattárában.
Hol az az irattár?
Hol az a levéltár?
Hol ítélnek el bennünket?
Miért?
Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön.

(Gárdonyi Géza: Földre néző szem - Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz)

- - - - - - - 

Gárdonyi Géza: Földre néző szem
Égre néző lélek - Intelmek fiaimhoz:
 http://mek.oszk.hu/10800/10892/10892.htm

- - - - - - - -

Gárdonyi Géza - Égre néző lélek - Mik a jelei a lelki ébredésnek? - videó

Laura Lynne Jackson: A Fény, Ami Összeköt - Történetek a mennyből – földi halandóknak

Laura Lynne Jackson feleség, anya, középiskolai angoltanár – és médium. Adottságait a paranormális jelenségekkel foglalkozó legkiválóbb tudományos szervezetek vizsgáztatták, és igazolták valódiságukat. Jackson annak szentelte életét, hogy fölfedezze a túlvilághoz kötődő kapcsolatainkat, beszélgessen eltávozott szeretteinkkel, és segítsen megbékélni a veszteségeinkkel.

Laura Lynne Jackson 

Létezik-e túlvilág? Mi történik velünk, amikor meghalunk? Hogyan találjuk meg az életben a valódi utunkat? Ezekre a kérdésekre választ kaphatunk Laura Lynne Jackson médiumtól, A fény, ami összeköt című könyvéből. Igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.

A fény, ami összeköt különleges nézőpontból közelíti meg a mindenkit foglalkoztató, örök kérdéseket, miközben olyan hétköznapi emberekről olvashatunk, akik újra találkozhattak elhunyt barátaikkal és családtagjaikkal: igaz történetek sorát ismerhetjük meg az élet és halál közötti határon átívelő megbocsátásról és megbékélésről.

A szerző csodálatos világlátása ráirányítja a figyelmünket arra, hogy a szeretteinkhez fűződő kapcsolatunk áthatol időn és téren: azért vagyunk itt, hogy önzetlenül szeressünk, és elfogadjuk mások szeretetét. Kiszélesítve az emberi tapasztalatról alkotott elképzelésünket és tudatosságunk határait, a könyv fogódzót nyújt ahhoz, hogyan éljünk teljes életet.

„Laura Lynne Jackson vagyok, feleség, anya és középiskolai angoltanár, valamint látnok-médium is.

Valószínűleg nem felelek meg annak az elképzelésnek, amelyet általában az emberek a látnok-médiumokról alkotnak. Nem mondok jövőt sem tealevelekből, sem tarot kártyából, és nem dolgozom látványosan. Nem vagyok jövendőmondó, és nincs kristálygömböm (jó, igazából van egy pici, ami dísztárgyként funkcionál, ugyanis amikor megláttam egy áruházban, nem tudtam neki ellenállni, és megvettem). Szóval, én csupán egy ember vagyok, akiben másoknál kifejezettebben megvan egy bizonyos adottság.

Tisztánlátó vagyok, vagyis rendelkezem azzal a képességgel, hogy emberekkel és eseményekkel kapcsolatban az öt érzékszerven túl más eszközökkel is információhoz jussak. Tisztánhalló is vagyok, vagyis nem csak a fülemmel vagyok képes hangok érzékelni, továbbá tisztánérző is, ami lehetővé teszi számomra, hogy nem emberi eszközökkel érzékeljek dolgokat.

Például egy vendéglőben érzem annak az embernek a távoli energiáját, aki előttem ült a székemen, mintha csak több tucat energia-ujjlenyomat hemzsegne ott. Ha ez az energia negatívan érint, udvariasan meg szoktam kérni a főpincért, hogy ültessen át egy másik asztalhoz, ha pedig nincs több szabad asztal, azt mondom, hogy el kell mennem. Ezt a férjem és a gyerekeim nem mindig veszik jó néven, a főpincért már ne is említsem.

De nemcsak látnok vagyok, hanem médium is, vagyis képes vagyok kommunikálni olyan emberekkel, akik eltávoztak erről a földről.
Ha az olvasó első kérdése az, miért történt minden így, az első válaszom az, hogy nem tudom. Egész eddigi életemet azzal töltöttem, hogy erre rájöjjek.”

(forrás: eletforma.hu)

Laura Lynne Jackson- videó

Egy hajszál választotta el őket a haláltól, de visszatértek

Alagútélmény, az életfilm lepergése, elhunyt rokonokkal való találkozás, a mindent megértés érzése, testen kívüli tapasztalatok. Becslések szerint minden harmadik vagy negyedik klinikai halálból visszatért ember átél halálközeli élményeket. 

A jelenség léte megkérdőjelezhetetlen, helyszíntől, kultúrától, kortól és vallástól függetlenül számolnak be hasonló tapasztalatokról azok, akiket már megérintett a halál szele. A miértekre ellenben nincs válasz.

József ötvenéves, azt állítja, élete során háromszor is átélt halálközeli élményeket. Először 19 évesen, amikor egy ejtőernyős ugrásnak kis híján tragikus vége lett. Nyolcszáz méter magasból ugrottak, de József kivételesen másnak az ejtőernyőjét használta.

“Normál esetben ilyen magasságból öt másodpercnél többet nem szabadna zuhanni, viszont az én ernyőm nem nyílt ki, ezért 10 másodpercig tartott a szabadesés, mire az utolsó pillanatban sikerült kinyitni az ejtőernyőt. Miközben zuhantam, lepergett az életem, olyan volt, mintha mondjuk egy ezer képes archívumból diavetítést készítettek volna nekem. Nem folyamatos filmet láttam, hangokkal, illatokkal, hanem képeket az életemből, 3 hónapos koromtól kezdve az akkori időpontig.”

Ekkor még nem foglalkoztatta különösebben a dolog, örült, hogy élve megúszta. Később azonban még kétszer volt része hasonló tapasztalásokban. 2012-ben fél éven belül két motorbalesete is volt. Először megúszta sérülések nélkül, mivel tél lévén rendesen fel volt öltözve protektoros ruhába.

Az élmény nagyon hasonló volt a fiatalon átéltekhez. Lepergett az élete, és felülről, úgy három-négy méteres magasságból látta saját magát, és a körülötte történteket. Másodjára azonban a baleset már sokkal súlyosabb volt. Szintén motorral belecsapódott egy szembejövő autóba, az ütközés következtében pedig 15 métert zuhant.

“Az orvos azt mondta, tulajdonképpen nem is kellene már élnem, mert az ütközés olyan erejű volt, mintha 80 km/h-val belerohantam volna egy betonfalba. Nyolc bordám eltört, amik elől-hátul átszúrták a mellhártyámat, hosszában eltört a medencém is, és leszakadt néhány izmom.” 

 

 Fotó: 123rf

József életét az mentette meg, hogy a hátán cipelt egy hátizsákot, amiben volt egy laptop és egy esőkabát. Ez a kis pakk gerincprotektorként funkcionált, ezért „csak” deréktól lefelé tört össze a teste.

“Ez a halálközeli élmény sokkal intenzívebb volt a többinél. Itt is megvolt, hogy kívülről, a magasból néztem le saját magamra, láttam, hogy mi történt, és történik, hogy a gázoló odarohan hozzám, hogy letépje a fejemről a sisakot, én pedig kiabálok vele, hogy ne tegye! Megszűnt a tér és az idő, és jött egy kellemes, jóleső érzés, olyan jó, hogy megtartanád ezt a pillanatot életed végéig. Aztán következett az alagút a fényes ponttal a végén, de valahogy úgy éreztem, hogyha ezen most átmegyek, akkor nem fogok tudni visszajönni. Ezért elkezdtem kézzel-lábbal kapaszkodni, hogy nehogy már, nekem még sok dolgom van! Akkor érettségizett a lányom. Majd mintha egy belső hang vagy nevezhetjük akárminek, rám szólt volna, hogy te jó ember vagy, neked még feladataid vannak, menjél vissza!”

A férfi leszögezte, nem hívő ember, és az élmények hatására sem tért meg. Ésszerű magyarázata viszont nincs a történtekre, és pontosan tudja, hogy a racionalitásnak és a józan észnek teljesen ellentmondanak az átéltek.

Józseféhez hasonló történetet ezret és egyet lehet olvasni, hallani. 1975-ben magyarul is megjelent a Raymond Moody amerikai pszichiáter által jegyzett könyv, amiben 150 páciens számolt be halálközeli élményeiről. Nemrég pedig R. Kárpáti Péter rendezésében elkészült egy nyolcrészes magyar dokumentumfilm sorozat, Élet az élet után címmel, illetve ez alapján egy kétkötetes könyv magyarok klinikai halál állapotában átélt élményeiről. 

A film egyik részében például egy lány arról mesél, hogy erős menstruációs vérzés következtében összeomlott a keringése, amikor a férfi élményeihez hasonlóan kilépett a testéből, kívülről látott mindent, majd jött az alagút, sőt, ő még rég elhunyt rokonaival, barátaival is találkozott, mielőtt az újraélesztés sikeres volt.

Paulinyi Tamás pszí-kutató szerint bár a tudományos világ jelentős része mereven elzárkózik ettől a témától, a halálközeli élmények létezése koránt sem tekinthető fehér foltnak vagy a haldoklók illúziójának.

“A tudományos parapszichológia régóta tisztában van azzal, hogy a tudatunknak vannak tér-időn kívüli észlelései és hatásai. Amivel én foglalkozom, a telepátia és a megérzések területe, azt bizonyítják, hogy képesek vagyunk tér-idő függetlenül észlelni, vagyis ezek az élmények nem vezethetők vissza agyi folyamatokra.” 

Paulinyi Tamás

A szkeptikusok gyakran az oxigénhiányos állapottal magyarázzák a halálközeli élményeket, ám a pszí-kutató ezt is megcáfolja.

“Léteznek olyan műtétek, helyzetek, amikor bizonyítottan nincs agyi tevékenység, és ilyenkor a mai materiális pszichológia és biológia szerint semmilyen tudattevékenységre nem vagyunk jogosultak.”

A halálközeli élmények egy része ráadásul visszaigazolható – folytatja Paulinyi Tamás. Gyakran hallani ugyanis olyanról, hogy bár az illető teste agyfunkciók nélkül hever a műtőasztalon, tisztán érzékeli az újjáélesztés körülményeit, illetve olyanokat is észlel, amiket kitalálni sem lehet. Látja például a műtőlámpa tetején felejtett csavarhúzót vagy éppen utólag el tudja mesélni, hogy a szomszédos helyiségben kik voltak kiírva műtétre.

“Ha ilyen információk birtokában vagyunk teljesen felesleges biológiai magyarázatokat keresni, illetve agyi érzékelésről beszélni. Az érzékszervek ilyenkor nem működnek, műtét közben egyébként is többnyire be van hunyva az ember szeme.”

A miértekre azonban a tudományos parapszichológiának sincs konkrét válasza, csupán elképzeléseik vannak. Meglátásuk szerint fizikai valónkban egy teljesen más tudati szinten működünk.

“Jelen pillanatban is észlelni tudjuk a jövőt, csak az éber tudatállapotunk képtelen arra, hogy belelásson magasabb dimenziójú tudatfolyamatokba.”

Dr. Bárdos György, az ELTE Élettani és Neurológiai Tanszékének docense abszolút az élettan és a biológia oldaláról közelít a témához. A halálközeli élmények létezését azonban ő sem cáfolja, sőt.

“Nagyon sok irodalmat olvastam a témában, és egyértelműen az a véleményem, hogy a tapasztalatok létezése felől semmi kétség. Jó kérdés persze, hogy abból, amit a visszatérők mesélnek mennyit éltek át akkor, illetve mennyi, amit a régebbi emlékekből emelnek be.”

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a világszinten olvasható beszámolók egyformasága nem tudható be puszta véletlennek. 

Dr. Bárdos György

Bárdos tizenöt évvel ezelőtt maga is tervezett egy tudományos kutatást a halálközeli élményekről, meg is pályázta a rá való anyagi fedezetet, ám ezt akkor visszautasították, mondván, nincs elég publikációja a témában.

“Lehetne ezt a területet tudományos módszerekkel vizsgálni, hiszen ha szórványosan is, de léteznek adatok, amik azt mutatják, hogy igenis felmutatható valamiféle agyi aktivitás, olyan határesetben, amilyen egy halálközeli állapot.”
– mondja a docens.

“Korábban biológiailag bizonyították, hogy az oxigéntartalom hirtelen csökkenése vagy a véráramlás megváltozása, generálhat ilyen élményeket. A lebegés és boldogság érzésre pedig magyarázat lehet, hogy az oxigénhiányos állapot először az agy azon területén szűnik meg, ahol a fájdalomérzékelés zajlik, így amikor a fájdalom eltűnik, bekövetkezik a boldogságérzés. Illetve ugyanezen okból megszűnik a testérzékelés is, ami magyarázat lehet a lebegésérzetre”
– folytatja György.

“Egy időben olyan idegrendszeri átvivő anyagokat keresgéltek az agyban, amik halálközeli élmények közben felszabadulnak. Találtak is egy vegyületet, ami speciálisan azokhoz a sejtreceptorokhoz kötődik, amik hasonló élményeket kiváltó kábítószereket is felfognak. Azt gondolták, megvan a válasz a miértekre. Aztán ez egyszer csak eltűnt a szakirodalomból, és most sehol sem lehet megtalálni.
Hogy mindez csak blöff volt vagy később bizonyították az ellenkezőjét, azt a docens sem tudja.”

A klinikai halál állapotában “látottakat” úgy magyarázza, hogy ilyen élettani helyzetben az ember sok olyan dolgot lát, amit normál esetben nem vesz észre. Mondjuk egy lámpán visszatükröződő arcot vagy a csempéről visszatetsző történéseket. A hiányzó részeket pedig szerinte a memóriából pótolják az átélők.

Egyetemes magyarázat tehát továbbra sincs a jelenségre, és Paulinyi Tamás úgy véli, a közeljövőben nem is lesz. A történetek azonban egyre csak gyűlnek, R. Kárpáti Péterhez folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb megdöbbentő beszámolók, így várhatóan nemsokára megszületik az Élet az élet után című sorozat harmadik kötete.
(forrás: Haszon Zsófia / 24.hu - http://rejtelyekszigete.com)

Prof. dr. Bárdos György neurobiológus, Eötvös Lóránd Tudományegyetem - videó

Kopogó szellem, avagy Poltergeist - Poltergeist lökte fel a paranormális kutatót!

Poltergeist. Ez a kifejezés németül van, és tökéletesen le is írja, mi az: zajos szellem. Ez a fajta paranormális jelenség hányakat késztetett már arra, hogy mindenüket, otthonukat otthagyva az életükért meneküljenek.

És ami még félelmetesebb, hogy a kopogó-szellem jelenség teljesen hétköznapi dolog. Rengeteg abszolút nem hívő ember, teljesen normális körülmények között találkozott már vele. És rengeteg film is készült, úgyhogy, ha még nem is éltünk át ilyet, pontosan tudhatjuk, mire számítsunk.

A tudományos világ a kopogó szellemeket rosszindulatú, romboló, minimum gonoszkodó, és feltétlenül zajos, nem igazán jó szívvel várt egyedekként tartja számon, és nem véletlenül. Ezt a fajta paranormális jelenséget már a kora középkorban megfigyelték, és a tudósok (igen, erről még a tudósok is hajlandók tudomást venni) azon vitatkoznak, vajon mi is okozhatja. Jellemzőek a röpködő tárgyak, rossz szagok, hangos zajok, dübörgés, csapkodás hangjai, megmagyarázhatatlan elektromos jelenségek… és még hozzá esetleg megjelenő szellemek.

A független, és a megtörtént esetek elemzésén alapuló kutatás némi fényt vethet a jelenségre. Általános megegyezés szerint a kopogó szellem lehet (de csak lehet) nem tudatos pszichokinézis (azaz gondolattal tárgyak mozgatásának) eredménye.

A kutatások szerint a kopogtató szellemek áldozatainak nagy része 25 év alatti nő, akik nem is tudnak róla, hogy ők maguk okozzák a zűrzavart. Az ő érzelmi problémáik vetülnek ki, a harag, a félelem, a paranoia, és a skizofrénia. Rajtuk, ha pszichológus segít, a kopogtató szellem is hamarosan eltűnik.
Igen, a legtöbb ilyen jelenség instabil egyénekhez köthető, de nem mindegyik. Vannak olyanok is, melyek kísértetekhez kapcsolódnak. Ezekre aztán végképp nincs tudományos magyarázat.

A kopogó szellemek lehetnek veszélyesek, fizikai és szellemi értelemben is, és rendszerint nem helyhez kötődnek, hanem személyhez. Tehát nem elég esetleg elutazni, elköltözni.
(forrás:noiportal.hu)

Poltergeist lökte fel a paranormális kutatót!

Nemrég napvilágot látott egy olyan paranormális témákat feszegető videó, melyben lehet, hogy lencsevégre kapták a világ legerősebb bizonyítékát arra vonatkozóan, hogy van valami a halál után.

Sean Reynolds és Rebecca Palmer paranormális kutatók ugyanis nem csak átéltek valamit, de fel is vették azt.

Egy háromgyerekes anyukával találkoztak, akit a felvétel tanulsága szerint egy démon szállhatott meg.

Vagy legalábbis nagyon közel volt hozzá a démon, körülötte lebeghetett, ugyanis amikor Reynolds - az egyik kutató - megpróbált közelebb menni a nőhöz, hirtelen valami egy hatalmas elemi erővel lökte fel.

A férfi elmondta, hogy soha azelőtt nem élt még át hasonlót.

Érezte, mintha valaki előtte állt volna, és beleütközött, majd fellökte. Meglehetősen erős energiákat érzett maga körül.

A felvételt a New Mills Művészeti Színházban vették fel Manchesterben.

A felvételt rengetegen látták, és sok szakember szerint hiteles is lehet. Mindazonáltal mások szerint nem lehet elég egyértelműen eldönteni, mi löki pontosan hátra a paranormális kutatót, vagy hogy a jelenet nem-e szándékosan megrendezett.

(forrás: avilagtitkai.com)

AZ ÉLET MÉLYEBB DIMENZIÓIHOZ VEZETŐ ÖSVÉNY

Az Élet mélyebb dimenzióihoz az Éberségen keresztül vezet az út. Az Éberség a figyelmünknek a személyes történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként jelenik meg.

Az Éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.

Mit is jelent ébernek lenni?

Ha egy beszélgetés során szóba kerül az Éberség fogalma, akkor az Éberséget sokan összetévesztik az ébrenléttel.

Az Éberség azonban nem azonos az ébrenléttel, mivel az ébrenlét az Éberségnek csak az egyik, mondhatnánk úgy, hogy a legkülsőbb dimenziója, a felszíne. Azonban az Éberség három dimenzióját különíthetjük el.
Az Éberség legkülsőbb dimenzióját, tehát a felszínét a figyelem fókuszának a jelen pillanatban történő legtágabbra való kinyitása alkotja.

Ébernek lenni ekkor azt jelenti, hogy most, ebben a pillanatban lecsukott szemmel (vagy anélkül) egyszerre figyelünk a belső világunk történéseire (testi érzéseinkre, gondolataink áramlása. érzelmeink csapongása) és a külső, körülöttünk lévő világra (a közvetlen környezetből származó hangok, illatok stb.).

Ekkor csak a jelen pillanat történéseire irányul a figyelmünk.

Az Éberség másik, mélyebb dimenziójának a szemszögéből az Éberség egy olyan tudatminőségként értelmezhető, amikor nem értékeljük, nem minősítjük, nem ellenőrizzük a jelen pillanatban bennünket ért tapasztalatokat (figyelmen kívül hagyjuk az elme elemző és kategorizáló működését) és ezzel egy időben feladjuk az események irányítására való törekvésünket is.

Nincsenek elvárásaink az adott pillanat tapasztalataival szemben, elfogadjuk azt, ami történik, és nem próbáljuk meg eldönteni, hogy az jót vagy rosszat jelent számunkra.

A legmélyebb dimenziója az Éberségnek a tudatnak egy olyan állapotát jelenti, aminek a legfőbb jellemzője a megfigyelő tudatosság jelenléte.

Ebben a tudatállapotban mintegy külső tanúként megfigyeljük a bennünk és körülöttünk történteket és nem engedjük, hogy azok magukkal sodorjanak, vagy mélyebben megérintsenek bennünket.

Mintegy tér keletkezik köztünk, mint megfigyelő tudatosság és a bennünket ért tapasztalatok között. Ez a tér teszi lehetővé azt, hogy ne azonosuljunk teljes mértékben a tapasztalatainkkal, hanem külső tanúként tudjuk megfigyelni azokat.

Az Éberség így egyben Jelenlét is, ami azt jelenti, hogy nemcsak a jelenleg folyó cselekedeteinknek, hanem önmagunknak, mint a cselekedeteink megtapasztalójának is a tudatában vagyunk.

(Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója - ebresztohivas.blogspot.hu)

Bagdi Bella - Eckhart Tolle tanításai - videó

A hatodik érzék tanulható

Századunk kihívásait a testi-lelki harmónia és az öngyógyítás képességének elsajátításával győzheted le. Ebben egy új érzékelési forma is segíthet.

Sokan vannak, akik hisznek a lét megfoghatatlan, magasabb rendű értelmében, abban, hogy az ember többre rendeltetett a mindennapi robotnál, és bármilyen kicsinyke is, fontos része a világegyetemnek, mellyel épp úgy, mint minden más élővel és élettelennel, képes kapcsolatot és kölcsönös harmóniát teremteni. Ha te is közéjük tartozol, talán készen állsz arra is, hogy megismerd és elsajátítsd az érzékelés egy egészen új formáját.

Egy ősi érzékelési forma

A kutatók szerint az evolúciós folyamat korai szakaszaiban, mikor egyéb lehetőségek még nem álltak rendelkezésére, az ember egy sajátos képességet tudhatott magáénak, melynek révén többi érzékszerve nélkül is képes volt kommunikálni az őt körülvevő világgal.

Ez a magasabb rendű érzékelési forma a különféle anyagi szerkezetek szubatomjai által kibocsátott, rezgésekkel jellemezhető kisugárzások észlelését, beazonosítását és megkülönböztetését jelentette, mely képesség azonban a civilizáció megjelenésével, a kommunikációs formák leegyszerűsödésével és egyértelműbbé válásával egyre inkább elhomályosult. Vannak azonban, akik ma is használják ezt az ősi tudást, legyen szó az állati érzékelésről, a természeti népekről, a különleges adottságokkal rendelkező emberekről vagy épp a fogékonyságukról híres gyerekekről.

A gyerekkorral vége?

A vizsgálatok eredményei alapján a szakemberek megállapították, hogy a gyerekek öt-tíz éves korukig rendelkeznek ezzel a plusz érzékelési formaként jellemezhető vagy legalábbis ahhoz hasonló adottsággal, azonban - mint ahogy azt a Kaliforniai Egyetem kutatói is bizonyították, miután 59 kamaszodó gyerek agyhullámait vizsgálták alvás közben öt éven át - az idegsejtek közötti speciális kapcsolatok, melyek mindezt biztosítják, redukálódnak, egy részük elvész, illetve a hozzájuk tartozó agyhullámok frekvenciája is csökken.

A jelenség ahhoz hasonlítható, mint amikor feledésbe merül egy ritkán ismételt információ - tanulmányok is bizonyítják, hogy az agy korlátoz bizonyos funkciókat, ha azokat valaki nem használja rendszeresen.

Tanuld újra a technikákat!

A speciális, ősi érzékelési technika azonban, mivel egykor létünk - és génjeink - szerves része volt, nem tűnt el, csupán szunnyad valahol mélyen, minek köszönhetően a megfelelő módszerekkel, az adott idegi kapcsolatok felerősítésével tudatosítható, gyakorolható, újratanulható és fejleszthető, épp úgy, mint bármilyen más készség vagy képesség. A 21. század ráadásul sokak szerint meg is követeli ezt - még a NASA kutatói is úgy vélik, hogy a jövő embereinek elengedhetetlen sajátossága kell, hogy legyen -, mivel így jóval könnyebbé válik az alkalmazkodás a modern kor feltételeihez, többek között a testi-lelki kiegyensúlyozottság és az öngyógyítás is megvalósulhat általa.

Gyógyulj, és tedd teljessé az életed!

A megfelelő technikák alkalmazásával nemcsak azt tanulhatod meg, hogyan ismerheted fel az egyes tárgyakat és élőlényeket látásod és hallásod nélkül, csupán rezgéseik alapján, de szervezeted összefüggéseit, szerveid kapcsolatát is érzékelheted, mi által képes leszel feloldani tested blokkjait, biztosítani a megfelelő energiaáramlást, azzal együtt pedig egészségedet is. Harmóniát teremthetsz belsődben, testileg és lelkileg is szépülhetsz, sőt, idővel a szavak nélküli kommunikációra és az idegrendszer rezgéseinek észlelése által a gondolatok érzékelésére is képessé válhatsz.

(forrás: femina.hu)

Hogyan fejleszthető a hatodik érzékünk, a harmadik szem és a spirituális képességeink? Egyszerű gyakorlatok mindenki számára Slezák Marcsi spirituális tanítótól - videó

Zene és öngyógyítás

Már Arisztotelész és Platón is ismerte a zene mágikus titkát, miszerint a dallamok jótékony hatással vannak az egészségre és viselkedésre, harmonizálják az ember működését, minden síkon. A zeneterápia hivatalos megjelenése ennek ellenére egészen a második világháborúig váratott magára. A fizikailag-mentálisan sérült veteránokat a viharos évek során zenészek “ápolták” a kórházakban, méghozzá meglehetősen speciális módon – az érzelmekre való ráhatással. Ez a terápia olyan sikeresnek bizonyult, hogy mára tökéletesen ismertté és elismertté vált a zene gyógyító hatása, legyen szó annak passzív hallgatásáról vagy épp aktív gyakorlásáról.

Mire is jó a zene?

A zene bizonyítottan javítja az emberi kapcsolatokat, aminek egyik oka természetesen az egyéni közérzet pozitívra hangoló hatása is. A zenehallgatás, a zenélés fejleszti a problémamegoldó készséget, oldja a fájdalmakat, fizikai és érzelmi téren. Segít továbbá a stresszkezelésben, ellazít – és semmilyen mellékhatása nincs. Pszichológiai, pszichiátriai betegségek kezelése során is kiválóan alkalmazható, sőt, a különböző függőségek hatékony oldásában is számíthatunk rá. Az agresszió levezetésében, a helyes énkép kialakításában szintén gyakorlati ereje van. A zene által keltett rezgéseket ugyanis az agyunk regisztrálja, és ezáltal különböző folyamatokat indít el a szervezetünkben.

Talán kevesebben tudják, hogy hangterápiának nevezzük azt a zenés együttlétet, amikor ősi kultúrák népi hangszerei szólalnak meg (pl. sámándob, djembe, tibeti hangtálak, gongok). Ezek belső vizünkre hatva gyógyítanak bennünket. A hangterápia a kibillent energia-egyensúlyon tud hatékonyan segíteni, aminek visszaállítása felerősíti az öngyógyítás képességét. Stresszkezelésre, érzelmi stabilizációra, alvászavarokra, a szorongások, félelmek kioltására kiváló megoldást jelenthet, ilyen módon pedig tökéletes támogatója az immunrendszernek is. A hanggal való gyógyítás így nem véletlen, hogy minden ősi civilizációban vezető gyógymódnak számított.

A klasszikus zeneterápia során ezzel szemben megkomponált zenei művek hallgatásáról van szó, vagy például csoportos hangszerhasználatról, adott ritmusra, dallamra. Mára bebizonyosodott, hogy skizofréneknél, neurotikusoknál, de még Alzheimer-kórban szenvedőknél is eredményt lehet elérni efféle tevékenységekkel. Sőt, agyér-megbetegedések esetén is kimutatták, hogy napi két óra klasszikus zene hallgatással jelentős javulást eredményezhet a pácienseknél.
A vokális terápia során – az énekhang minőségétől függetlenül – dalolunk. Ezt persze lehet autodidaktaként is alkalmazni, egyénileg vagy csoportosan, a fürdőkádban vagy meditációs céllal. Az éneklés szakszerű gyakorlásával egyébként még a dadogás is eredményesen kezelhető.

Szakralitás és zene

Nem meglepő, hogy régen a zenének szakrális jelentősége volt, a szellemi vezetők írták fel “receptre” követőiknek. Ők állították, a megfelelő muzsika még az ördögöt is képes kiűzni az emberből.
Ma is használhatjuk ezt az évezredes gyógymódot – akár egyénileg, otthon zenét hallgatva, vagy akár csoportban – baráti társaságunkat megörvendeztetve vele. Természetesen a zeneválasztás tudatos kell, hogy legyen – a rap vagy a rock például negatív módon befolyásolja működésünket. Amit a szakemberek javasolnak számunkra: a neurózisra, kimerültségre, a szív- és érrendszeri betegségekre remek gyógyír a komolyzene, Bach zenéje a magas vérnyomást csökkenti, Verdié az alacsonyat egyenlíti ki. Várandós anyukák körében kötelező Mozartot hallgatni.

Egészségügyi kihívások, amelyekre pozitív hatással van a muzsika: neurózis, kimerültség, álmatlanság, szív-és érrendszeri betegségek, bélrendszer, gyomor, vese, máj, légzőrendszer, asztma kezelése. A májfunkcióknak például a fából készült hangszerek hangjai tesznek jót. A hegedű és a zongora az idegekre hat nyugtatóan, a szaxofon a vese működését támogatja. Depressziósok számára kifejezetten kötelező a zenehallgatás – ha pedig feszültek vagyunk, forduljunk bizalommal Debussy muzsikájához, de tudósok szerint ez esetben láncban sokszor meghallgatható John Lennon Yesterday című száma is. Mozart kiváló hangulatjavító – de 15-20 percnél hosszabban – terápiás céllal – ne hallgassunk zenét – ezt javasolják a szakemberek.

(forrás: http://szivkozpont.fenyhordozok.hu)

Mozart - Eine kleine Nachtmusik KV. 525 - I. Allegro - videó

Átváltozás

Minden tovább-haladáshoz az elengedésre van szükség, minden újjáépítést lebontásnak kell megelőznie. De a tudatot változtatni éppen olyan nehéz, mint egy hegyet megmozdítani. Ezért van az átalakulásokhoz évezredekre szükség. Hogyan is tudnánk végig haladni az életen az önmagunkkal vívott valódi harcok nélkül? Az életet valóban megélni és egy célt a szemünk előtt látni annyit jelent, mint gondokat és megerőltetést vállalni, és ezáltal sokszor, mint egy szakadék szélén állni. Így éli át a lélek a Földön a „tisztítótüzet”, ami megtisztítja a múltját, hogy szabaddá váljon az új számára.

Mennyi egyensúlytalanság keletkezik azáltal, hogy a látható és megfogható világot tekintjük még mindig az egyetlen valóságnak, és a láthatatlant nem tartjuk egyenrangúnak. Az egész világ szenved ettől az egyensúly hiánytól. Minden elszigetelő gondolat, egy feszültséggel teli energiamezőt vonz a Föld köré, és nem vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, ami körülvesz minket, amit mi sorsként élünk meg. Így az egyensúly a világban se tud addig helyreállni, amíg mi nem vagyunk készen magunkban is helyet adni az élet teljességének.

De minden élet, minden korszak hátrahagyja a maga jellemzőit, és az egyes időszakok sajátosságai lenyomatokként maradnak meg az emberek tudatában. Így egy következő nemzedék kérdéseire is azok az elképzelések és szokások adnak választ, amelyek az elmúlt évszázadok életét és gondolkodását uralták. Ez az oka annak, hogy mi még ma is öröklött igazságokban élünk, és szemléletekben, amelyek a régi tapasztalatokon alapulnak. Mindennek dacára büszkén nevezzük sajátunknak mind az öröklött nézeteket, amin változtatni az Én-érzés elvesztését jelentené.

Még a szavakat is, mint: „változás”, „továbbhaladás”, vagy „növekedés” nehéz megérteni. És csak egy külső változás, nem jelent változást. Senki sem lesz más azért, mert kilép egy kapcsolatból, elhagy egy helyet, vagy felhagy egy tevékenységgel. Mert ha nem kész arra, hogy újrafogalmazza a beállítottságát és mindazt, ami számára fontos, akkor az új helyen, az új emberek között is csak ugyanazokra a már ismert tapasztalatokra talál.

A lényeges változás azt jelenti, hogy már nem a külvilággal, hanem saját magunkkal vívjuk a harcot, és merünk önmagunkkal szembenézni. De minden kiábrándító tapasztalat önvizsgálathoz vezethet, mert kialakulhat a felismerés, hogy az egyensúly hiánya bennünk is megvan. Sok lépésen és különböző tapasztalatokon át vezet az ösvény a lényünk belső világába, hiszen mindenki csak a saját hajlandósága szerint tudja kialakítani a maga útját.

Korunk nagy ajándéka, hogy szabadságot ad, és sokféle igazságot mutat fel.Ebben áll a mai idők egyedülálló sajátossága, mely határtalan lehetőséget és teljes szabadságot ad arra, hogy milyen módon szeretnénk a saját valóságunkat kibővíteni. Hisz minden embernek más volt a múltja, és ezzel más értékeket hordoz magában a már leélt életeiből. Ennek megfelelően minden következő igazság is csak a már meglévőnek a folytatása lehet, mert minden új gondolatnak és minden új tapasztalatnak össze kell tudni kapcsolódnia a már meglévővel. Igaz ugyan, hogy minden új életnek új iránya és új célja van, de a magunkkal hozott régi természetünk adja a gyökeret, az új tapasztalatok megéléséhez is.

Korunk nagy kalandja az Énnel való új találkozás lehetősége. De ha a mai, csaknem határtalan szabadságunk idejében új és ismeretlen utakon járunk, nincs semmi biztosítékunk arra, hogy célunkat el is fogjuk érni, és a biztonság lesz a kísérőnk. A múlt hagyományos normái ugyan megadták a stabilitás és a biztonság érzését, de mint minden öröklött, sokszor szűknek és nyomasztónak is tűnt. A mai megújuló világunkban, még nagy a tájékozatlanság, de ennek dacára – vagy talán éppen ezáltal – határtalan a lehetőségünk, a saját magunk egyensúlyát megtalálni, az életünket a saját igazságaink, és a saját érzéseink felelősségével járni, a saját életünket élni, és a saját lelkünk útjait keresni.

A lelkünk irányadásával, és a tudatunk átalakulásával a magasabb és világosabb szférákba vezető utat járni, ahol felismerhetővé válik az élet végtelensége, a létezés körforgásának a folytatása.

(forrás: evagostoni.hu)

A Tudatalatti és az Égi Kapu megnyitása * 4-7 Hz * 936 Hz frekvenciák- videó

A gyógyulás lényege az öngyógyítás

Gondolataink és érzéseink azok, amelyek megbetegítenek vagy meggyógyítanak. A betegség tulajdonképpen a lélek üzenete. Azt üzeni, hogy változtatni kell a gondolkodásmódunkon, helytelen hozzáállásunkon.

A neves amerikai jövőkutató, John Naisbitt egyszer azt mondta: “belefulladunk az információkba, de szomjazunk a bölcsességre!” Kurt Tepperwein szerint az ész mindig kételkedik és kétségbeesik. A lélek és a tudat az, ami bízik az életben, tehát segítheti a gyógyulást is.

Kurt Tepperwein: Szellemi ​öngyógyítás

https://hu.scribd.com/document/26089878/Szellemi-Ongyogyitas

Tepperwein, a nálunk is népszerű német természetgyógyász, legújabb – Az öngyógyítás erői című – könyvében a mindent átfogó gyógyulás útját mutatja be. “Mindannyiunk számára eljött az idő, hogy felismerjük: a betegségek okait nem a testben, hanem sokkal inkább a szellemben és a lélekben kell keresnünk!” – írja bevezetőjében. Testünk tünetei, illetve állapota gondolatainkat és hozzáállásunkat tükrözi.

Aki folyamatosan építő és pozitív gondolatokat őriz a tudatában, annak a teste is egészséges marad. Természetesen nem elég annyi, hogy pozitívan gondolkodunk, de nem veszünk tudomást a legelemibb természeti törvényekről: például helytelenül lélegzünk, egészségtelenül táplálkozunk, környezeti ártalmaknak (például elektroszmognak) tesszük ki magunkat, stresszes és zaklatott életet élünk. Az élet az energia egyik legintelligensebb formája, az energiát pedig az ember saját maga is irányíthatja a testében.

“Amikor tudatára ébredtem ennek – írja Tepperwein -, elkezdtem beszélgetni a testemmel. Azt mondtam a szívemnek, legyen erős, és verjen nyugodtan és egyenletesen. A tüdőmnek azt tanácsoltam, lélegezzen nyugodtan és mélyen, és árassza el a testem nyugalommal, és azt, hogy töltse fel nyugalommal testem valamennyi sejtjét – ez meg is történt.”

Ha meg akarjuk érteni a betegségek lényegét, többet kell tudnunk az “önazonosságról” is: hogyan azonosítjuk magunkat? Mit értünk az alatt, ha azt mondjuk: “én”? Minden embernek van egy valódi lénye: ÖNMAGA. Ha ezzel a lénnyel, ezzel a valódi önmagunkkal azonosulunk, és “önazonosan” élünk, harmóniába kerülhetünk saját magunkkal és meggyógyulhatunk.

Viszont sok ember elfelejtette ki is valójában, és hamis dolgokkal azonosul. Vannak, aki a testével, annak hibátlanságával, hatékonyságával és teljesítményével azonosul, ilyenek a sportolók, a testépítők és a modellek, vagyis a testkultusz képviselői.

Mások a munkájukkal vagy a karrierjükkel, esetleg valamiféle társadalmi szereppel azonosulnak, és hatalmas, csillogó falat építenek a “személyiségük” köré. Olyanok is vannak, akik a vagyonukkal azonosulnak. Vagy a partnerükkel, a családjukkal. Ezek az emberek tulajdonuknak tekintik a másikat, és nem engednek szabad teret neki önmaga kibontakoztatásához. Ez boldogtalansághoz és szenvedéshez, később betegséghez vezet.

Hamis önazonosság

A hamis önazonosság azonnal napvilágra kerül, ha az érintett hirtelen munkanélkülivé válik, elveszíti a vagyonát, nyugdíjba küldik, tönkremegy a párkapcsolata, vagy kirepülnek a gyermekei. Életét hirtelen üresnek, értelmetlennek, jelentéktelennek és értéktelennek érzi. A hamis önazonosság miatt diszharmónia alakul ki, ami fájdalomban, betegségben jelentkezik. Ahol nem a valódi ÖNMAGUNK, hanem a szorongó vagy agresszív EGO mondja ki az utolsó szót, ott előbb-utóbb diszharmónia, valamint (párkapcsolati, munkahelyi, társadalmi) fájdalom és betegség keletkezik. S aki nem változtat az életmódján, annak a testét tönkreteszi ez a diszharmónia.

A gyógyítás azt jelenti, hogy A LÉT MINDEN SZINTJÉN tökéletes egészséget teremtünk. A valódi egészség több a betegség hiányánál. Az egészség az elevenség, az energia, a lelkesedés, az életöröm meglétét hordozza magában.

A gyógyulás pedig – függetlenül attól, milyen formában következik be – mindig öngyógyítás. A legjobb orvost és a legdrágább gyógyszert is csak a belső gyógyító erő teheti hatékonnyá.

Tepperwein szerint “a hagyományos orvoslás ma már csak “tűzoltást” végez, és csak akkor avatkozik közbe, ha már nagyon muszáj. Általában csak a legnagyobb tüzet oltja el, a keletkező “vízkárok” pedig sokszor még a tűz okozta károknál is nagyobbak.

A valódi gyógyulás az egésszé válást is mindig magában kell, hogy hordozza. A magyar nyelvben ez nagyon képletes: EGÉSZ-SÉG azt jelenti, hogy valaki tökéletes, eggyé válik önmagával, illetve a természettel, része az univerzumnak.

Minden betegség a saját magunkhoz vezető utat mutatja meg. A betegségek által új perspektívák és a lét új szintjei nyílnak meg, új oldalunkat ismerhetjük meg.

Lüktető energiamező

Az orvostudomány egyre inkább felfedezi azt, amit a természetgyógyászok már évszázadok óta tudnak: hogy a szervezet energiamező. Az ember valójában energiatest. Ez az örökké lüktető energiatest irányítja a szervezetünkben zajló valamennyi biokémiai folyamatot. A gyógyszer hatása is abban rejlik, hogy a benne rejlő energia befolyásolja a szervezet energiamezejét – a rezgésén keresztül hat, és így elektromágneses úton közöl információt a szervezet energiamezejével.
Mindezek tudatában a távgyógyítás, a szellemgyógyítás vagy a kézrátétellel történő gyógyítás is érthetőbbé válik: a gyógyító egyfajta rezgést visz át a páciens energiatestére, aki együtt kezd rezegni a gyógyítóval. Energia-mezejének köszönhetően sokszor már a gyógyító jelenléte is gyógyító hatású lehet.

S mert a gyógyító erő korlátlan, nem létezik gyógyítható és gyógyíthatatlan betegség. Csak olyan emberek vannak, akik egy adott időpontban nem készek arra, hogy átadják magukat a gyógyulásnak, illetve olyan orvoslás van, amely nem találta meg a gyógyítás útját.
(forrás: astronet.hu-http://betegsegnyelv.hu)

Gyógyító meditáció - Teljes gyógyulás a gondolat erejével - zmuniverzum videó

Hogy ne féljük a halált, egyszer meg kell halnunk

A halálközeli élményekről beszélni sokaknak tabu. Tudományosan nem magyarázható, hogy miért ugyanarról, vagy legalábbis nagyon hasonlókról számolnak be ősidők óta azok, akik már jártak a halál kapujában. R. Kárpáti Péter egy nyolcrészes dokumentumfilm-sorozatban kérdez szakembereket, ismert embereket és túlélőket arról, hogy mi történhet akkor, amikor klinikailag már nem élünk.

A Barátok köztből 2013. január 3-án tragikus halállal kiírt Berényi András megformálója egészen új szerepet talált magának: dokumentumfilmes lett. R. Kárpáti Péter leforgatott egy nyolcrészes ismeretterjesztő sorozatot, ami a halálközeli élményeket kutatja, illetve megírta könyvben is a kutatása eredményeit Élet az élet után címmel.

Élet az élet után - R. Kárpáti Péter - videó

A filmért egyelőre nem kapkodnak a csatornák, de már vetítik: szűk körben, beszélgetéssel egybekötött matinén meg lehet nézni egy-egy részt az Örkény István könyvesboltban. Egy-egy ilyen szeánszon olyan is részt vesz, aki hisz, és olyan is, aki nem, vagy szkeptikus. R. Kárpáti viszont nem moderál ilyenkor, csak informál: nem állítja, hogy van élet az élet után, de azt sem, hogy a halálközeli élmények csak az agy szüleményei. Ahogy ő fogalmaz: „az oxigénhiányban vergődő agy utolsó nagy jótéteménye”. Az élmények ugyanis jók. Olyannyira, hogy aki átélte, visszavágyik, de legalábbis nem fél már a haláltól. A fénylénnyel való találkozás után a halál már nem borzalmas, hanem kellemes asszociációkat ébreszt azokban az emberekben, akik valamiféle tapasztalattal rendelkeznek.

Évezredek óta ugyanis nagyon hasonló élményekről számolnak be a klinikai halált megjárt emberek. Az élményanyag visszanyúlik az ókori egyiptomi időkig, ahol úgy hitték, hogy a lélek három összetevőjéből a ká például a halálkor távozik a testből, a bá viszont szoros kapcsolatban van vele a halál után, de utazgathatott a síron kívül is, hogy felkeresse az elhunyt életében látogatott helyeket. A lélek utolsó alkotórésze az ah, mint az itteni és a túlvilág között ide-oda közlekedő szellem.

De hiába az ősi megfigyelések, tudományosan lehetetlen megfogni és kutatni. Az R. Kárpátiéval azonos című Raymond A. Moody-mű a hatvanas években foglalkozott először behatóbban a túl- és átélőkkel, addig az Egyesült Államokban is tabu volt a téma. A kötet bestseller lett, de még manapság is a legtöbb tapasztaló arról számol be, hogy legyintenek rájuk, az orvosok és nővérek sokszor kifejezetten hallgatásra szólítják fel azt, aki feléledve mesélne az emberi aggyal nehezen meg- és felfogható impressziókról.

R. Kárpáti Magyarországon is szeretné meghonosítani, hogy nyíltabban beszéljünk a témáról. Ehhez felkért számos szakértőt és átélőt, mindegyiknek megvan a saját verziója és magyarázata arra, hogy mi történhet az emberrel a halála pillanatában.

De hogy lehet-e ez több mint hitkérdés? Nem. Vágó István például teljesen szkeptikus, neki édesapja kétszer is a klinikai halál állapotában volt, és nem történt vele semmi. Legalábbis nem emlékszik sem alagútra, sem fényre, sem testen kívüli élményre. Aki viszont fel tud idézni valamilyen élményt – állítólag a klinikai halál túlélőinek 30 százaléka –, azt nem lehet eltántorítani, hisznek benne, hogy sokkal jobb lesz majd a világuk a halál után, de abba is beletörődtek, hogy nekik még előtte dolguk van "az evilágon".

Az annyira rettegett halál ugyanis minden beszámoló szerint csodálatos, abban olyan, mindenki által vágyott érzések párosulnak, mint a feltétlen szeretet, a megbocsátás. A fényesség uralja ezeket a képeket, és a fénypont, melyhez közeledve egyre nagyobb a bizonyosság arról, hogy odaát jobb lesz.

R. Kárpáti beszédre bírja a tapasztalókat, akik olykor sírva is fakadnak az élménybeszámolójuk alatt. Közben pedig orvosok, tudósok, teológusok is nyilatkoznak, hogy ők saját tudásuk – és hitük – szerint mit gondolnak a témáról. Egy szívsebész például saját születését élte meg a klinikai halálban egy fulladásként, jóval később derült ki, hogy a nyakára tekeredett köldökzsinórral jött világra. De más beszámolók is csodával határosak: egy híres történet szerint egy epeműtétes nő, miután visszahozták, elmesélte, hogy milyen színű zokni volt az őt műtő orvos lábán, és azt is leolvasta, hogy kik voltak beosztva aznapra a műtőtábla szerint. Hogy ebben mi a csoda? A nő világéletében vak volt, és ezeket a képeket a klinikai halál állapotában látta csupán (stimmelt a zokni színe és a beosztás is).

Lehetséges magyarázatok

A könyvben és R. Kárpáti sorozatában még számos ilyen és hasonló történetet elevenítenek fel, a magyarázatok pedig sokrétűek. Egy amerikai pszichológusprofesszor például kvantumfizikai folyamatként képezi le a lelket. Stuart Hameroff elmélete szerint a lélek az agysejteken belül található, amire a halálhoz közeli állapotban kvantumgravitációs tényezők hatnak, ez okozza az élményeket. Egy berlini kutatócsoport 2011-ben rukkolt elő egy másik lehetséges magyarázattal, miután patkányokon kísérleteztek: hat patkánynak adagolták túl az altatót, és azt vették észre, hogy az agyukban megháromszorozódott a szeratoninszint. Alexander Wutzler a kutatócsoport vezetője arra jutott, hogy ugyanez történhet az emberi agyban is a klinikai halál következtében, és ez okozhatja a HKÉ-t, a halálközeli élmény orvosilag is használatos rövidítését.

Paulinyi Tamás, a Szintézis Szabadegyetem tanára, és parapszichológia-kutató nem gondolja, hogy ilyen egyszerűen, materiálisan és biológiai-fizikai alapokon meg lehetne fogni a történéseket. Ő azt mondja, hogy nem is tudjuk emberi aggyal felfogni, sem adekvátan szavakba önteni, hogy mi történik. Szerinte a tudat nem a testhez kötött, hanem fordítva: a test szorul bele a tudathalmazba, így attól még, ha valakinek a testi funkciói megszűnnek, a tudat létezhet.

HKÉ-irodalom

A halálközeli élményeknek főleg ezoterikus irodalma van, a szépirodalmi feldolgozásai közül talán Nádas Péter Saját halál című műve a legizgalmasabb. A 2004-ben kiadott saját fotóival illusztrált mű egyéni élményét írja le, és Forgács Péter rendezésében film is készült belőle. „Hangsúlyozom, hogy nem egyenesen tartottam a mélyről a fény felé, közben elfordultam. Mintha csavarmenet vinne előre. Azt hiszem, hogy összesen kétszer fordultam át, de nem egyszerre tettem meg e két teljes fordulatot. Mintha kétszer mozdult volna be a látószögem. A szakaszos mozgásról van ugyan képem, de nem okozott önálló testi érzetet. A megelőző állapothoz, az ősállapothoz képest ismeretlen eredetű nyugtalanságot, feszültséget támasztott, bár nem állíthatnám, hogy az én testi érzetem volt. Van egy képem, amint a fényforrás helyzetéhez képest alulról fölfelé mozdul el a látvány, lassan fordul el, és akkor megáll. Látom a barlang ovális, erősen fodrozott bejáratát. Aztán megint megindulok a csavarmenetben, a fényforrás alámerül, amiből utólag az is megállapítható, hogy balról jobb felé mozgok el a térben, amelyet a tudat barlangként mutat be. A két hangsúlyosan szakaszos mozgás, az elfordulás és a közeledés között van egy rövid szünet. Megakadás. Amíg az erő ismét fel nem ragad, s megint csak fordít és lök a fény felé” – írja Nádas Péter.

A csillogás című Fliegauf Benedek-filmben pedig Nádason kívül még Dobronay László és Gesztelyi-Nagy Judit beszélt saját élményéről 2008-ban. A fekete háttérben, mindenféle háttérzene és vágások nélkül készült film hatása maga az elbeszélő és története, melyek magukban megállják a helyüket.

Dobronay László tévés rendező-operatőr beszámolója a személyes halál-tapasztalásáról 1. - videó

"Szürkés, ezüstös színbe borult az egész táj. Mint hogyha kinyitnának egy ajtót, jött egy fény, ott állt benne valaki vagy valami. És azt mondta, hogy ott van a kocsiban, akit eddig magadnak gondoltál. És mondtam, hogy de hát én itt vagyok. Azt mondja, igen, te itt vagy, de akit eddig magadnak gondoltál, az ott van. Nézd meg!" – emlékezett Dobronay László rendező, operatőr.

Dobronay László tévés rendező-operatőr beszámolója a személyes halál-tapasztalásáról 2. - videó

"A fényesség ahogy nőtt, úgy lettem egyre boldogabb. Olyan nagyra nőtt, mint mondjuk a Föld. Akkor valami olyanfajta boldogság öntött el, ami leírhatatlan. Tudtam, hogy ez az, amit keresek. Tudtam, hogy ez az, amit mindenki keres. Azt is tudtam, hogy innen nincs tovább: ez az eleje és a vége" – mondta Gesztelyi-Nagy Judit.

Joel Schumacher 1990-ben az Egyenesen át (Flatliners) című mozifilmben pedzegette a témát. A szereplők orvostanhallgatók, akik elkezdenek kísérletezni a klinikai halál állapotával, előidézik a halált, és hagyják, hogy pár percet ott töltsön az épp soron következő, sőt licitálnak is egymásra: 2-2 és fél, majd 3 percet is klinikai halálban tartják egymást. Az azokban az időben befutó színészek mellett (Kiefer Sutherland, Kevin Bacon és Julia Roberts) a sztori azért érdekes, mert ebben a verzióban a múltba mennek vissza a halál kapuján kopogtatók, és régi bűneikkel kell szembenézniük. Ezért korántsem olyan boldog és felhőtlen halálközeli élményeket gyűjtenek.

Egyenesen át részlet - videó

Ebből a szempontból nagyban különbözik a film a valós és dokumentált tapasztalatoktól, ám a múltbéli emlékeknek a közös élményanyag halmazában is helye van: a lepörgő filmként megjelenő életjelenetek nem csupán a klinikai halált átélő embereknél jelentkeznek, hanem például zuhanás során is beszámolnak róla a balesetben szenvedők attól függetlenül, hogy elhagyják-e pár pillanatra (percre) fizikai létüket, vagy sem. Hogy ez miért történik, ugyancsak nem magyarázható meg jelenlegi tudásunkkal.

Paulinyi Tamás úgy véli, azért nem tudunk mit kezdeni a meglévő tudásanyaggal, mert hasonlatosak vagyunk Platón barlanglakóihoz. Hiába engednek ki a barlang őrei egy rabot a világosságra, a többiek a sötétségben vannak, csupán árnyékokat és torz hangokat hallanak, ezért el sem tudják képzelni, hogy igaz és valós lehet az, ami ezen kívül létezik.

(forrás: http://hvg.hu)