A FOTÓS LEKAPOTT EGY MÓKUST, MIKÖZBEN AZ MAGÁHOZ ÖLEL EGY VIRÁGOT

A holland fotográfus, Dick van Duijn rögzítette azt a pillanatot, ahogy egy mókus éppen magához ölel és megszimatol egy virágot.

Kép: Dick van Duijn Facebook

A fotós a tavalyi év során Ausztriába látogatott, ahol egy imádnivaló fotósorozatot készített, amelyben egy mókus (európai földi mókus/ közönséges ürge) a biztosan nagyon fárasztó napján megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegyen egy virágot.

Képek: Dick van Duijn Instagram

Van Duijn a PetaPixel-nek adott interjúja során mesélt a fotósorozatról és a mókusokról: “Az első napon megfigyeltük őket és viselkedésüket. A második napon egész nap fényképeztük őket. Közvetlenül a naplemente előtt, amikor a fény lágy és szép lett, az egyik a sok földi mókusból egy sárga virág felé sétált, hogy utána kezébe vegye és megszimatolja azt.”

Képek: Dick van Duijn Instagram

“Amikor láttam, hogy ez megtörténik egyből tudtam, hogy egy nagyon különleges és intim pillanatot sikerült rögzítenem” – mondja Van Duijn. “Nagyon boldog és elégedett voltam a kattintással.” Csupán két órájába és 200 fotóba került, hogy elkapja a tökéletes pillanatot.

Kép: Dick van Duijn Facebook

Van Duijn továbbá azt mondta, hogy reméli ez a fotósorozat ösztönzi az embereket arra, hogy több időt töltsenek a szabadban. “Ha emlékeztetjük az embereket arra, hogy milyen gyönyörű és aranyos a természet, jobban fogják érezni magukat, és az őket körülvevő világot.”

(Forrás:jazzyradio.hu)

Egy hely, ahol a mókusok kézből esznek - videó
forrás: Hajdú Online

A Debreceni Egyetem Mátrai Gyógyintézetének parkjában élő kis mókusok egyáltalán nem félnek az emberektől, akik rendszeresen etetik őket.

Egyformák-e az emberek lelkei?

A hermetika, az egyiptomi bölcsesség erre a kérdésre úgy válaszol, hogy bár minden lélek halhatatlan, mégsem nevezhető a létmódjuk egységesnek, merthogy vannak olyan lelkek, amelyek magasabb térségekből származnak és nemesebbek a többieknél.

Ez a csak látszólag rasszista megközelítés mély igazságokra világít rá. Elsőként mindjárt arra, hogy a lelkek isteni természetük ellenére sem egyenlők. Minden lélek fejlődik, s mindegyik tart valahol: ki előrébb, ki hátrébb az önmegvalósítás ösvényén. Abban azonban nagy különbséget lát Hermész Triszmegisztosz, hogy melyik lelket milyen mértékben tartja fogságban az anyagi világ. Merthogy embernek lenni egyszerre jelenti a halandóság és a halhatatlanság birtoklását. Nyilvánvalóan a test a halandó részünk, míg a szellemünk és a lelkünk halhatatlan.

Aki az alsóbb világok energiáitól megtévesztve éli az életét, kevésbé tudja a lelkét fejleszteni, aki pedig a felsőbb világokra hangolódik, az tisztán láthat. De vajon mi dönti el, hogy ki melyik világra hangolódik? Talán a Sors.

A Sors persze nem személytelen erő a hermetikában, hanem konkrét entitások precíz döntése. Az életünk tehát több döntés eredménye. Az emberi akaraton túl azonban ott találjuk a Sorsírók akaratát is. Ezek a lények nem a saját kényük-kedvünk szerint ítélnek meg minket, hanem az elkövetett cselekedeteink és tetteink alapján. Nem érdemes leszűkíteni ezt a kérdést a bűn és bűnhődés problémakörére, de első megközelítésben nem árt tisztázni, hogy a léleknek mindennel el kell számolnia, amit okozott. Tehát a lélek saját sorsának okozójává lép elő a hermetika szerint.

Azt az emberi elme nem képes átlátni és megítélni, hogy egyes sorshelyzetekbe miért csöppent, hacsak nem rendelkezik olyan tiszta tudással, amely ezt számára megvilágítja. Így nem csoda, hogy az ember szellemi látás híján nem lát értelmet a sorsában.

Annyit azonban bármikor megtehet, hogy fejleszti magát. Megfigyeli az életét és törekszik felismerni benne a hibákat, amiket sokféleképpen hívhat: tudatlanság, bűn, büntetés stb. Akárhogy hívja is az ember a jelenében ható erőket, egy valami alól nem vonhatja ki magát: a felelősség alól. Ez a felelősség azonban nagyon összetett.

Ahhoz, hogy megértsük, meg kell vizsgálnunk a tudatosságunkat. A tudatosság, mint ahogyan a neve is mutatja, képes elvezetni minket a tudáshoz. De vajon mit kellene tudnunk? A tudás végső soron a transzcendens tudást jelenti. Ez az anyagtalan tudás képes kapcsolatot létesíteni a lelkünk és a szellemünk között. Tehát egyáltalán nem anyagi tudás. Amikor szert teszünk a lelki tudásunkra, akkor szellemünk megvilágosodik és látni kezd. Így kezdik elnyerni az életünkben lévő dolgok az értelmüket. Így tudatosul minden: a jó és a rossz közötti különbség, s a döntés felelőssége is. Amíg ezt az állapotot nem érjük el, addig ki vagyunk téve a sors viszontagságainak és nem mi irányítjuk az életünket.

Abban nem vagyunk egyformák, hogy kinek mennyi idő és megtapasztalás szükségeltetik ahhoz, hogy ezt a szintet elérje. Van, akinek szinte automatikusan megadatik már az életének korai szakaszaiban, hogy összekapcsolódjon a lelkével és a szellemével, de többségünknek nem.

Egyszerűbben fogalmazva, ha valakinek nincs transzcendenciája, akkor nem tud azzá a valakivé válni, aki igazi lénye (lelke és szelleme) szerint lehetne. Márpedig minden ember elsődlegesen transzcendens lény, s csak másodlagosan testi. Ezért a lélek halála a materializmus és a szellem halála a véget nem érő anyagi érzékkielégítés és anyagi tudás általi korlátoltság. Ennek az egyoldalú életfilozófiának a felismerése, a kibogozása és az anyagi-anyagtalan létezés kiegyensúlyozása az, ami oly nagy különbségeket tud eredményezni ember és ember, lélek és lélek között.

Ki képes kitörni a sorshelyzetéből? Kinek van igazi lelki ereje a belső konfliktusainak megoldásához? Ki képes az ellentmondásokat és az akadályokat felszámolni az életében? Ki tud uralkodni a saját sorsa felett?

A hermetika a megoldást az önismeretben látja, amelyhez a legnagyobb lehetőséget paradox módon a válságok rejtik és szolgáltatják. A Sors sokszor éppen a válságok és a konfliktusok által mutat utat és nem a sikerek által. A krízisek, a feszültségek megoldása azonban kényes kérdés, ugyanis csak abban az esetben nevezhető értelmesnek, ha a korábbi rezgésszinthez képest magasabbra juttatja el az embert. Más esetekben elfojtásba, önbecsapásba, kompenzációba, látszatokba és sok egyéb dologba csaphat át.

Ezért lehetnek és vannak is különbségek a lelkek között, hiszen a fejlődésükben a világkorszakok alatt egyesek sokkal nagyobb magasságba értek el, mint a többiek. A szentek, a magasabb világokból alászálló, nemesebb lelkek nyilvánvalóan azért tér(het)nek vissza, hogy továbbsegítsék lélektestvéreiket az isteni szeretet útján, amely a magasabb szellemi létállapotokba, az isteni Jóhoz, az Értelemhez vezet. Azt nem állítom, hogy az isteni szeretethez, mert álláspontom szerint most is abban élünk, csak nem ismerjük fel a Szeretet és az Értelem azon finom jeleit, amelyekről ez a cikk szólni szeretett volna.

(forrás: Száraz György - boldognapot.hu)

Return To Your Soul (432 Hz) ~ Asha
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=VPnpAzE87YY

Lélekvándorlás - ahogy az egyiptomiak látták

Az egyiptomiak voltak az elsők, akik azt tanították, hogy az emberi lélek halhatatlan, és a test halálakor más élő dologba költözve újjászületik

Az az egyiptomi szokás, hogy a mumifikált holttestet egyre növekvő finomsággal kidolgozott szarkofágok sorába helyezték el, az emberi szellem három elemét szimbolizálta. Ezek neve a ka, ba és akh, és megfeleltethetők az asztrális testnek, az elmének és a halhatatlan léleknek. 

Az ezoterikus hagyomány szerint az asztrális test a plasztikus éterikus energia mátrixa, amely a fizikai formák szellemi mása. A testetlen én a testen kívüli élmény során képes leválni a testről. Ezt az ént ilyenkor egy köldökzsinór köti a fizikai testhez, amelyet csak a halál képes elmetszeni. 

"A lélek egyik formából a másikba vándorol, a zarándokúton sok az állomás. Testeidet leveted, mint az elhasznált ruhát; ruháidat összehajtogatod. Ó, milyen ősi vagy, emberi lélek, örökkévaló vagy te, igen. 

(Egyiptomi hermetikus szöveg részlete) 

A kifinomult egyiptomi temetkezési rítusok célja valószínűleg az volt, hogy a testetlen lelket keresztülvezessék az alvilágon. 

A főpapok teljes ismerettel rendelkeztek a spirituális birodalmakról; erre a tudásra a piramisokban lezajlott beavatási szertartások során tettek szert. Bár a piramisok elsősorban a fáraók sírjai gyanánt épültek, volt egy másodlagos céljuk is. Szent helyek voltak, ahol a főpapok mágikus rítusokat hajtottak végre, és felöltötték annak az istenségnek az isteni formáját, akivel kapcsolatba akartak lépni. Ezt akkor tették, amikor a felső birodalmakba szándékoztak asztrális utazást tenni. A fizikai test korlátaitól megszabadulva szabadon fedezhették fel az univerzumot és együtt lehettek az istenekkel.

A három Gízai piramisról kimutatták, hogy a Tejút Orion csillagképének három csillagával állnak kapcsolatban. Az Orionnak misztikus jelentősége volt az egyiptomiak számára, akik úgy gondolták, itt található az alvilág urának, a holtak bírájának, Ozirisznek a birodalma.

A piramisok formáját úgy alakították ki, hogy a Föld mágneses energiáit összpontosítsák, és a beavatásra váró képtelen legyen ellenállni annak az erőnek, amely asztrális énjét a testéből kiszakítja.

 Ezt az elméletet az 1930-as években próbára tette a rettenthetetlenül bátor angol okkultista, dr. Paul Brunton, aki engedélyt kapott arra, hogy végrehajtsa egyedülálló kísérletét a Nagy Piramisban, a Királyok Kamrájában. Itt egy spontán asztrális utazást élt át. 

“… minden izmom elgyengült. Ezután bénító letargia kúszott végig a végtagjaimon. Az egész testem nehézzé és érzéketlenné vált… Az az érzésem támadt, mintha trópusi szélvihar kapott volna el, és felfelé sodorna egy keskeny nyíláson át; ezután pillanatnyi rettegést éltem át, majd beléptem a végtelen térbe… Szellemként léptem ki földi testemből.” 

Piramisenergia

 

Néhány évvel ezelőtt amerikai tudósok egy csoportja mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a piramis szerkezete, alakja és dimenziói – a négy háromszög alakú oldal és a négyzet alakú alap – egy magasabb szintű energiamezőt hoz létre, ugyanúgy, ahogyan az ingáról is azt gondolják, hogy a Föld mágneses energiáit fókuszálja a jóslatot kérő közvetítésével. Nem tudtak semmit bizonyítani. Azok, akik ma látogatják meg Egyiptomot, gyakran számolnak be a sírok közelében érzett meleg, különös, csiklandozó érzésről. Ez lehet az, amire általában úgy utalnak, mint “piramisenergia”, amely sokak szerint meghatározott jelenségeket okoz; például a kicsorbult pengék élessé válnak, ha egy éjszakára egy piramis modelljében hagyjuk őket.

Amikor néhány évvel ezelőtt a közismert brit látnok, Tony Stockwell meglátogatta a Nagy Piramist, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megérintse a Nagy Galéria falait, 

bár az őrök erősen figyeltek, és látogatókat mindenütt táblák figyelmeztették, hogy tartózkodjanak ettől.
“Amint a kezemmel megérintettem a falat, azt éreztem, hogy a fehér fény és egy energiahullám óriási tömege zúdul át a testemen” – idézi fel önéletrajzában, a Spiritedben. 

“Olyan volt, mintha a testemet valamilyen nagy erejű áramforráshoz kapcsoltam volna… Az ezt követő hetekben nagyon élénk voltam, szinte röpködtem, úgy éreztem, újjászülettem, eltöltött az energia, és a fáradtságnak a nyomát sem éreztem..."

Paul Roland: Reinkarnáció - Hihetetlen történetek előző életekről

(forrás: astronet.hu)

Kapcsolódó írás
Nagy Piramis Királykamrája:

 https://dszilvia.blogspot.com/2016/01/nagy-piramis-kiralykamraja.html

Bizonyítható a túlvilág létezése?

Mióta az ember a Földön él, azóta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon ennyi csupán a létezése, amennyit testi élete alatt tapasztal belőle, vagy volt előtte is, s lesz utána is valami? Hogy van-e egy - most ugyan a fizikai érzékszervekkel nem érzékelhető, de annál valóságosabb - magasabb rendű szellemi hatalom, ami mindazt fenntartja és irányítja, amit tapasztalunk?

Súlyos és lényeges kérdések ezek, hiszen mind a mai napig nem sikerült rá megnyugtató választ találni - objektíven legalábbis. Ráadásul alapvetően három csoportra oszthatók az emberek ilyen szempontból. Az egyik csoportba tartozók eleve a felvetést is nevetségesnek tartják, s úgy vélik, az elmúlt egy-kétszáz év tudományos felfedezései éppen alátámasztották, hogy valójában nincs is Isten. A második csoport, bár nem voltak ehhez köthető saját megtapasztalásaik, de alapvetően elfogadják, mint lehetséges létezőt, s érdeklődnek is a spirituális témák iránt. S végül, a harmadik csoport, akiknek meghatározó, saját élménnyel a birtokukban a legkevésbé sem kérdés, hogy van túlvilág, s hogy a lelkünk számára sem a test, sem annak élettartama nem meghatározó. Az első csoportba tartozók biztos tudással rendelkeznek a materialista világot illetően, a másodikba tartozók hiszik, hogy nem pusztán ennyi a világ, míg a harmadik csoportba tartozók tudják, hogy van ezen túl is létezés - sőt, még csak ezen túl van.

Természetesen, élesen az első és a második-harmadik csoportot lehet különválasztani. Ők azok, akiknek a legtöbb esetben lehetetlen vállalkozás dűlőre jutni, s többnyire meddő vita alakulhat ki közöttük, a saját világképük mellett való érvelésükkor. Miért van ez, hogy ennyire másképp látjuk a világot? Miért van az, hogy az egyik ember számára nyilvánvaló tény a túlvilág létezése, a másik számára pedig legfeljebb a humor kategóriát jelenti? S miért van az, hogy bár a szellemvilág képes lenne megmutatni magát mindenki előtt, és kellőképpen nyilvánvalóan, de mégsem teszi?

Csak rövid összefoglalásképpen; a történelem során bár mindig változott az ember világnézete, s a vallások, az istenhitek is folyamatosan átalakultak, mégis elmondható, hogy a túlvilágban többnyire hittek az emberek. (Például a halotti tor is régre visszanyúló szokás, mely annak egyértelmű tudását jelentette, hogy a testi halál csak hazatérést jelent, amit ünnepelni kell.) Nyilvánvaló, hiszen a lelkében mindenkinek ott van ennek a tudásnak a csírája. (Hisz mindannyian a szellemvilágból érkeztünk, csak most a fizikai test többé-kevésbé, de jelentősen leszűkíti a teljes tudatosságunkat.) A hit még erősebb volt hajdanán, hiszen a világ működéséről alig rendelkeztek ismeretekkel a történelmi időkben, s jobb híján ebből a bennük lévő csírából építkeztek. Tudták a lelkük mélyén, hogy van odaát, hogy van egy magasabb szellemi erő, ami mindazt irányítja, amit látnak és érzékelnek, de mivel a fizikai világról nem sok mindent tudhattak, hajlamosak voltak mindent kizárólag a szellemi erőkkel magyarázni. Nyilván nem álltak messze - képletesen - a valóságtól, de természetesen a fizikai világnak azért megvannak a maga törvényei, amelyet még meg kellett ismerniük. Hiszen ahhoz, hogy igazán megértsük a szellemi világot, előbb a fizikait (a szellemi világ teremtményét) kell megismernünk. Amikor azonban az elmúlt két-háromszáz évben a tudomány eljutott oda, hogy egyre mélyebben feltérképezhette és megérthette a fizikai világot, az első időszakban (s némileg még ez tart most is) hajlamos volt arra a (téves) következtetésre jutni, hogy ezzel végső soron Isten nem létezését sikerült bizonyítania. Az ember a tudományos felfedezései és a világ mélyebb megismerése mentén sorra úgy érezte, hogy egész addig csak egy mesében, egy illúzióban élt, hogy képzetei a túlvilágról csak a fantáziája szüleményei voltak. Hiszen minél előbbre jutott a felfedezésekben, Istent - legalábbis szó szerint - csak nem találta meg.

Ma figyelhető meg ennek a folyamatnak a második szakaszába való áttérés, amikor is a fizikai világ alapos megértésével a tarsolyában az ember újra csak előveszi igényét a szellemi megismerésére is. A folyamat tehát nem véletlen. Meg kellett előbb ismernie alaposabban a fizikai világot, hogy igazán megértse majd a szellemit, s ne tulajdonítson neki olyan dolgokat, melyek túlzónak, helytelennek minősülnek. Az, hogy ebből először téves következtetést vont le (miszerint akkor nincs is szellemi világ), a folyamat egy lehetséges velejárója volt. Alakulhatott volna ugyan másképpen is, de az ember végül ezt az utat járja végig - ám a cél előbb-utóbb így is a teljes megértés lesz majd. Másképpen fogalmazva a technikai fejlődés noha szükségszerű velejárója volt (s az most is) az emberi fejlődésnek, de abban a formában, hogy teljesen kizárni igyekezett a szellemi világot, zsákutcának minősül hosszú távon, s ezt érezhetjük is a legtöbben. Nincs olyan technikai újítás, olyan találmány, mely valóban (s nem csak látszatra) az emberiség érdekét szolgálná, amely a szellemi világ el nem fogadásával született. S többek között azért is tart a világunk, a technikai fejlődése által, azon a szinte fenntarthatatlan szinten, mert a fejlődés annak szellemében zajlott, hogy csak a fizikai világ létezik - így valódi összhangot, harmóniát nem teremthet. Ez csak akkor valósulhat meg, hogy ha az emberiség a túlvilág létezésének tudatában, s annak törvényeinek ismeretében hozza meg technológiai újításait, s ebben a szellemben fejlődik. (A legfőbb törvény: csak azt tedd mással, amit szeretnéd, hogy mások tegyenek veled, hiszen noha különálló lények vagyunk, a forrásban mind összetartozunk, s amit mással teszünk, azt valójában magunkkal tesszük - ezt a törvényt ismerteti és tanítja mindannyiunk számára a karma rendszere.)

Tehát most érünk el lassan a folyamat azon részéhez, ahol újra előtérbe kerül a szellemi világ elfogadása, immár nagyobb tudatossággal, s több ismerettel rendelkezve a fizikai világról. A folyamat természetesen lassú, ám ugyanakkor biztos. Noha még mindig nagyon sok emberre a folyamat első része hagyott mély nyomot (hogy a szellemi világ, lám, nem is létezik), mégis egyre többen lesznek olyanok, akik ráébrednek, hogy ez így kevés, ez így nem kielégítő. Még mindig sok ember gondolja úgy, hogy lám, régebben az emberek milyen buták voltak, mit sem tudtak a fizikai világról, s ezért mennyi butaságot kitaláltak a szellemi létezéséről (pedig valójában arról van szó, hogy jól hitték, csak sok mindent tévesen, éppen a hiányos ismereteik miatt). Még mindig sok ember úgy gondolja, bezzeg most már mennyivel okosabbak vagyunk, s fel is háborodnak azon, ha valaki "még mindig" elhiszi a régi hülyeségeket. De egyre többen vannak olyanok is tehát, akik ezen igyekeznek túllépni.

Tudjuk, hogy a fizikai világban, a Világegyetemben, (földi ésszel felfogva) végtelen számú és színtű világ található, a végtelen számú planétákon. Azért, hogy mindegyik lélek, amikor a kötelező testet öltéses időszakukat élik, mindig le tudjanak születni éppen olyan világba, amilyen a fejlettségi szintjüknek és megélni kívánt vagy kénytelen igényeiknek megfelel. Ezért bár sokunk nem először van már a Földön, s azon emberek többsége, akik most itt élnek, egy ideje már ide inkarnálódnak, mégis elmondható, hogy mindig olyan lelkek jönnek ide is, akiknek éppen itt, az itt zajló folyamatokban van szerepük és tanulni, megélni valójuk, s mi is csak addig születünk ide, amíg az itt zajló folyamatokban szükségszerű részt vennünk. S azt is tudjuk, hogy minden lélek fejlettségi szintje két alapvető dologban mutatkozik meg a testi élete alatt. Másképpen szólva két dologtól függ, hogy ki, mennyire számít fejlett léleknek. Az egyik, hogy mennyire gonosz, mennyire önző. A másik pedig, hogy mennyire képes elfogadni a szellemi világ létezését. Az előbbiek minél kevésbé, míg az utóbbiak minél inkább vannak jelen valaki fizikai életében, annál fejlettebb, annál idősebb léleknek minősül a szellemvilágban. Az elsőnek a magyarázata, hogy minél idősebb egy lélek, a karmáján keresztül annál inkább belátja már, mit jó tenni mással és mit nem. A másodiknak pedig, hogy az a tudás, mely a lélekben van már a leszületés előtt is, annál kevésbé süllyed mélyre a testi élete alatt, minél idősebb egy lélek, tehát a testi élete alatt annál könnyebben képes az a felszínre törni. Az, hogy a Földön éppen - az előbbiek értelmében - milyen gondolkodású és típusú emberek vannak, attól függ, hogy milyen fejlettségi szintről érkeznek ide éppen a lelkek. Annak oka tehát, hogy ilyen lényeges különbséget tapasztalunk az embereknél, a túlvilág elfogadásához való viszonyukat illetően, az az, hogy lélekfejlődésben más és más szinteken állnak.

Teljesen tiszteletben kell tartanunk azt, hogy sok ember nem nyitott a szellemvilág felé. S ha nyitott is, csak a nyíltságának megfelelő mértékben kell segítenünk őt a további megértésekben. El kell fogadnunk, hogy mindenki áll egy bizonyos lélekfejlettségi szinten, ahol azok is álltak már korábban, akik most előbbre tartanak, s ez egy természetes folyamat. Valakinek oly mélyre süllyed még a tudatalattijában az igazság tudása a testi élete alatt, hogy képtelen feltörni, míg másoknak ez játszi könnyedséggel megtörténik.

Fentebb tettem fel a kérdést, hogy miért nem mutatja meg a szellemvilág széles körben, nyilvánvalóan magát, noha megtehetné? Mert az előbb említett, lélekfejlődési folyamaton mindenkinek végig kell mennie. A belső késztetésen túl, adnak az Égiek bőven annyi bizonyítékot, amennyi elegendő azok számára, akik képesek nyitni felé.
 A bizonyítékokról itt írtam bővebben:

Medek Tamás: Bizonyítékok lelkünk túlvilági létezésére

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/04/medek-tamas-bizonyitekok-lelkunk.html

Bőven ad saját megtapasztalást is azoknak, akiknek elérkezett annak ideje. A többieknek viszont el kell érni még erre a szintre a saját erejükből - de ez persze életeken átívelően is történik. A szellemvilág nem fogja nyíltan az egész világ előtt megmutatni magát, legalábbis olyan fizikai világokban nem, ahol a lelkek többsége erre még nem érett. El kell fogadnunk, hogy egész egyszerűen a Földön jelenleg élő emberiség jó része még nem érett rá, hogy a szellemvilág megmutassa magát. Mindenki annak a tudásnak a csírájával érkezik tehát a fizikai világokba, hogy ő nem csupán annyi, amennyit most érzékel magából, de ahhoz, hogy ez a testi élete alatt is felszínre törhessen, érnie kell és dolgoznia kell rajta az adott léleknek. Amennyiben képes nyitni már a szellemvilág elfogadása felé, számtalan bizonyítékkal szembesülhet, amit ha nem képes elfogadni, valójában nem is nyitott még rá. Csak egy példa. Adott egy halál közeli élményt átélő, aki az átélése után arról számol be, hogy a klinikai halál állapotában, test nélkül, lélekben létezve leolvasott egy, az adott helyiségben található sorozatszámot, melyet közölni is képes, s mely helytállónak bizonyul, s melyről bizonyítható, hogy nem szerezhette a hagyományos érzékszervei által. S adottak olyan emberek, akik ennek ellenére is azt mondják, hogy nem, ez nem lehetséges, ez csak az agy haláltusája, ez csak képzelet. Pedig valójában ez nem más, mint a képtelenségük arra, hogy a szellemi világ létezését testi életük alatt is elfogadják, befogadják. (Ilyenkor az Égiek azt mondanák: "Hát milyen bizonyítékot küldjünk még neked?")

Bizonyítható tehát a túlvilág létezése? Igen, de nézőpont kérdése. A szellemvilág küld bőven jeleket, s akkor ott van még a belső késztetésünk is. Ám egyénileg eltérő, mennyire vagyunk képesek észre venni azokat. Akik nem nyitottak felé, azok számára nem bizonyítható, a szellemvilág bárhogy is próbálkozik. (Erőltetni viszont nem fogja, hiszen tudja, hogy ez egy természetes folyamat, melyre előbb-utóbb mindenki megérik - ha most nem, majd a következő életei valamelyikében.) Akik egy kicsit is nyitottak, azok észre vehetnek számtalan olyan jelet és egyértelmű bizonyítékot, melyekben úgyszólván nem illene kételkedniük.
Azok, akik saját tapasztalással nem rendelkezhetnek még, számukra a hitük megerősítése a feladat, tehát még nem feltétlen cél a biztos tudás, csupán annak elérése, hogy a szellemvilág létezését valamilyen szinten elfogadják. Akik viszont már saját élményt is kaphatnak, s kapnak, azok számára pedig nem kérdés többé, hogy van-e túlvilág, vagy nincs, hiszen ők már biztos tudással rendelkeznek - másszóval számukra már megadatott, hogy a belső, feltörő hitük a saját, meghatározó élményeiken keresztül biztos tudássá váljon.

Nem várhatjuk tehát (itt a Földön még egyenlőre), hogy a túlvilág oly módon bizonyítható legyen, mint például a gravitáció vagy például annak ténye, hogy a víz felforr 100 fokon. A szellemvilág, fizikai világban történő bizonyítása egy lassú folyamat, melyen mindannyian keresztül megyünk, s melyből mindannyian csak annyit kapunk, amennyit az adott lélekfejlődési szintükön kaphatunk, illetve képesek vagyunk befogadni. Először kellett hozzá, hogy igazán megismerjük a fizikait, de kell hozzá az is, hogy ezen ismeretekből ne téves következtetéseket vonjunk le.

Bizonyítható a túlvilág létezése? Igen, csupán nyitottság kérdése, melyet nem vesznek észre, akik nem nyitottak rá, melyre felfigyelnek azok, akik igen, s mely egyértelműen bizonyítást nyer azok számára, akik az előző kettő stáción már most és korábbi életeik során végig mentek. Az Égiek megkövetelik tőlünk ezen a szakaszokon való végig haladást, s tudva, hogy mindennek eljön az ideje a megfelelő időpontban, tartsuk tiszteletben mindenki álláspontját, világnézetét a tekintetben, hogy bizonyíthatónak, bizonyítottnak tekinti-e a túlvilág létezését vagy sem.

 (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)


Halálközeli élmény - Átjáró Ég és Föld között - Putnoki Tibor, Horányi Ágnes - videó
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=DefqH54EqZ4

Feltámadás a halálból - Fatima

Egy újjászületett keresztény etióp asszony meghalt, és míg muzulmán rokonai siratták és egy pünkösdi pásztor imádkozott érte, ő a mennyei valóságot látta.

Visszatérése csodálatos bizonyság volt rokonai körében, és megtéréseket eredményezett.

készítette: 700-as Club, ATV
(forrás: youtube)

Imáink

Sok helyen olvasom, hogy ne használjuk az 'Ámen' szót és a katolikus imákat sem. Mi erről a véleményed? Valamint Istennek vagy Teremtőnek nevezzük imáinkban, akihez szólunk?

Ugye azt tudod, hogy a vallásról és az egyházról mi a véleményem, az álláspontom. Gyakorlatilag ugyanaz igaz rájuk, mint a politikára, annyi különbséggel csak, hogy az egyház a lelki dolgokat, míg a politika az evilági dolgokat lovagolja meg. Noha van igazság abban, amit mondanak, mégis amit átadnak az embereknek, már tele van félrevezetésekkel és megvezetésekkel, s azt a célt szolgálják, hogy féljél tőlük, hogy szolgáld őket, s hogy uralkodhassanak feletted. Így én mindkét "intézménytől" igyekszem távol tartani magam. Elfogadom és tiszteletben tartom őket, de a legkevésbé sem helyes útnak.

Ilyen értelemben tehát sem az imákat, sem az ámen szót nem használom és azt gondolom, bármit is jelentsenek, nem az a lényeg, hogy használod-e őket vagy sem. (Az ámen szó jelentése "úgy legyen", bár hallottam már eltérő értelmezést is.) Ha Te szólni kívánsz felsőbb szellemi erőkhöz, Istenhez, Jézushoz, angyalokhoz, stb., akiben hiszel, semmi szükség mások által alkotott imákra és ámen szókra. Pláne nem olyan imákra, melyek szó-összetétele és akár a hangulata idegen is számodra.

Egyszerűen, akár szóban, akár gondolatban szólítsd meg tehát azon szellemi lényt, akit megszólítani kívánsz és a saját szavaiddal, szeretettel, alázattal, de emellett úgy, ahogy Neked jól esik, mondd el neki azt, amit el szeretnél mondani. Amit közölni kívánsz vele, ami a lelkedet nyomja, s amit kérni szeretnél vagy amiért hálás szeretnél lenni. Sokkal jobban fog esni neki az, ami Tőled és ami szívből jön, mint amit azért mondasz csak, mert valakik azt szokássá kívánják vagy kívánták tenni. S a megnevezés is épp úgy rád van bízva, amellyel néven illeted azt a szellemi lényt, akit megszólítani kívánsz. Nevezheted Istennek is, Teremtőnek is, ami Neked jól esik.

Összességében elmondható tehát, hogy egy emelkedettebb szellemi lénynek, akihez "imáinkban" fordulunk, semmi más nem számít, mint hogy szeretettel, alázattal, de szívünkből szóljunk, s úgy, ahogy az nekünk jól esik, ahogy az nekünk kedves. Nem azt fogják nézni, hogy milyen névvel és/vagy imával szólunk hozzájuk, hanem azt, hogy közben mi van a szívünkben és a gondolatainkban, érzelmeinkben, melyet feléjük irányítunk.

 (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Bagdi Bella: Napindító ima -videó
forrás:Bagdi Bella

Miron tanítások a befele figyelésről és a belső csendről

Mindig azt tanítom, hogy a tudatosság az egy olyan állapot, amely nagyon összetett, de nagyon letisztult, csendes tudatállapotról szól.

“Amikor én azt mondom, hogy tudatosság, ezt úgy mondják keleten, hogy megvilágosodottság. Belső fény áradata. A tudatosság azt jelenti, hogy megvilágosodottság állapotában élek. Hogy ide el tudjak jutni, van egy folyamata, vannak feltételei, és ezt szeretném megvilágítani. Ezt a folyamatot meg kell élni, ráadásul minél tudatosabban kell megélni, abban el kell mélyülni, azt át kell engedni magadon, hagyni, hogy átformáljon, hogy eljuss a tudatosságig.

Ahhoz, hogy valamit tudatosan éljek meg, azt először tudatosítani kell. Tudatosítani a megélést. Az átlagember itt már megbukik. 

Mit jelent ez, hogy tudatosítani? Úgy megfogalmazni, hogy közben nem viszonyulok, nem reagálok, nem agyalok rajta, nem minősítem, csak megélem, de megfogalmazom. Mit csinálsz akkor, amikor valamit úgy élsz meg, hogy odafigyelsz? Szemléled.”

“A befele figyelést a hétköznapok pörgésében is el kell kezdeni gyakorolni. Egy-egy beszélgetésben, találkozásban ne arra figyelj elsődlegesen, amit a másik mond, hanem a csendedbe helyezkedve figyeld, hogy a belső érzékelésed mit mond róla.
Figyeld közben az intuíciódat. Hallgatod, szemléled, és nézed őt. Milyen érzések keletkeznek benned? Az egy dolog, hogy meghallgatod őt, de még fontosabb, hogy közben odafigyelsz, mit érzel magadban. Arra, hogy vele beszélsz, a tested (a műszer) mit jelez, milyen érzéseket, milyen finom érzeteket ad. A cél, hogy amikor már az elméd csendben van, akkor eleve mindig hozzáférj ezekhez az érzetekhez, tapasztalásokhoz, ezáltal megtanulod azt, hogy a tested, mint műszer, a lelked, mint a műszer része, vagy akár a gondolatok, azok folyamatosan jeleznek, tájékoztatnak mindenről. Nemcsak arról, ami benned zajlik, hanem arról is, hogy a külvilág változásai benned milyen változásokat generálnak.”

“Kicsit nehéz, megtartani a belső csendet. Nem agyalni, nem reagálni azonnal. A legnagyobb hiba, amikor az ember a saját gondolataira, érzelmeire reagál. Ez a legnagyobb csapda. Amikor elindulsz a tudatosság folyamatában csak jönnek érzések, érzelmek, indulatok, negatív gondolatok és, még mindig reagálsz rá. Ha azonban nem reagálsz a negatív gondolatra, hanem azonnal felírod a pozitív megfelelőjét, akkor ez nem lesz tovább séma az elmédben. Ugyanígy kell bánni minden gondolattal és érzelemmel. Ami benned van azzal kapcsolatban, hogy a másik miket beszél, létrejön egy érzet, és ezt a csendedben figyeled, nem fogsz reagálni rá. Így kezeld ezentúl a gondolatokat, és az érzelmeket. 

Ne reagálj a gondolataidra, az érzelmeidre, a fizikai érzeteidre, a külvilágra, hanem szemléld azokat.  

Kezd el figyelni azt, hogy benned mi zajlik, nem reagálsz rá, hanem szemléled tovább, és rá fogsz jönni, hogy ez egy folyamat. Reggel elkezded a napodat, közben van egy csomó találkozásod, impulzusod, információd, benyomásod, hangulatod, külvilág, belvilág, de te mégis maradsz a szemlélődés folyamatában. Ez a bölcs ember hozzáállása.”

Az EGO el fogja veled hitetni, amíg elhiteti addig a csapdájában vagy!

“Amíg te elhiszed, hogy viszonyulnod, reagálnod kell, kezdened kell vele valamit vagy mondani kell mindenáron valamit, addig soha nem leszel a helyeden. Ha csendben tudsz maradni, bölcsen hallgatni, szeretettel, elfogadással szemlélni, akkor – még ha nem is szóltál – jobban fognak szeretni mintha szólnál. Jobban fognak szeretni, jobban el fognak fogadni, és jobban a helyeden fognak kezelni. A belső csended, a belső harmóniád az tud ragyogni. Minden erény, és minden pillanat, amit az erényekben élsz meg, a csendedben élsz meg, az ragyog. Csak a belső harmóniád tudja a környezetedet feltölteni, felemelni, és megváltoztatni. Azáltal, hogy a környezetedre így hat, a környezeted is máshogy fog hozzád viszonyulni. Ez az egyetlen működési szabály, amit tudni kell, itt minden ember tükör.
Minden egyes tükör – ha az egóval azonosulsz – hozzásegít ahhoz, hogy magadat elveszítsd, hogy önmagadat minél kevésbé ismerd, hogy önmagadat minél jobban feláldozd. Ha minden egyes tükröt a helyén szemlélsz, tudod, hogy az csak egy tükörkép és tudod, hogy azzal neked nem kell semmit kezdened, az egy információ, ha valami nem tetszik, azt kijavítod magadon. Ez az utolsó, a folyamat legvége, amikor leteszed azt, hogy mindenáron meg akarod változtatni, mikor leteszed azt, mindig neked legyen igazad, amikor leteszed, hogy mindenáron reagálj vagy véleményed legyen róla és azt a véleményt még ki is kelljen mondani. Amikor ezeket leteszed, akkor lesz benned csend. Amíg ezeket nem tudod letenni, addig tudd, hogy nincs benned csend. A belső csendben ezeket olyan könnyű letenni. Amikor ez megtörténik, akkor megjavul a kapcsolatod, helyreállnak a baráti viszonyok, megtalálod a helyedet. A helyed az egy olyan hely lesz, ami csendes, ahol meg tudod tartani a csendet, egy olyan környezet lesz, olyan emberekkel, akik nem billentenek ki.”

Prof. hc. Dr. Varga Tamás Miron

(forrás: kicsibudoar.hu)

Dr. Bagdy Emőke elmondja, hogyan vonzzuk be a jó dolgokat az életünkbe!

Egy nagyon hasznos és tanulságos részletet hoztunk Prof. Dr. Bagdy Emőke “Hogyan lehetnénk boldogabbak?” című könyvéből. Manapság globális problémává, már-már népbetegséggé vált a negativitás, az önbizalomhiány, a kishitűség. 

 

 Dr. Bagdy Emőke
fotó:Orbital Strangers

 

A napi mókuskerék során egyre nehezebben vesszük észre a körülöttünk lévő jó dolgokat, a mindennapi csodákat, pedig ezek sokat segíthetnének a hangulatunkon, közérzetünkön. Köztudott, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, így bármilyen élethelyzetben is vagyunk épp, a megfelelő hozzáállással segíthetünk magunkon. Ebben segít nekünk Bagdy Emőke, a pszichológus tanácsait jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe:

“Minden reggel, amikor felkelünk, állítsuk be az agyunkat, az elménket a pozitív dolgokra. Egyszerűen határozzuk el, tápláljuk bele az agyunkba, hogy ma csak jó dolgok fognak történni velünk. Mondjuk el magunkban ezt a pár mondatot ébredés után:

“Jó reggelt kívánok magamnak, minden szerettemnek, és azoknak is, akikkel ma találkozni fogok. Egy fénycsóvát vezetek végig a testemen, minden alkotóelemem, a legapróbb sejtjeim is mosolyognak, örülnek a mai napnak. Ma valami jó dolog fog történni velem.” 

 

Próbálják ki bátran, működik!

A gondolat, a tudatunk ereje hatalmasabb, mint gondolnánk. Ez a folyamat a kvantumfizikában is ismert. A szemünk befogadja, amit lát, az ingereket és az információkat pedig a tarkólebenybe viszi. Ha az agy azt az “utasítást” kapta, hogy ma jó dolgok történnek, akkor ezeket fogja keresni. Ez a feladat, így eszerint cselekszik: megkeresi a jó dolgokat. És egy rövid idő után valóban észrevesszük majd a körülöttünk lévő örömteli eseményeket, dolgokat. Nyitottak leszünk a jó befogadására, érzékelésére. Érzelmi világunk pozitív irányba fordul, energia-háztartásunk feljavul. És a legjobb az egészben, hogy ehhez nem kell pénz, vagy egyetemi végzettség, csak egy kis akarás és odafigyelés. Egy héten át minden nap tudatosítsuk magunkkal, hogy ma jó dolgok történnek velünk, és közben figyeljük magunkat, lelkiállapotunkat, és a közérzetünket is.

Érdemes lehet ebben az időszakban naplót is írni, aminek segítségével még egyértelműbb lesz számunkra, hogy amit csinálunk, működik. Ha másnak nem is, higgyünk magunknak, a saját magunkon tapasztaltaknak!” – írja könyvében Dr. Bagdy.

 (forrás:ketkes.com)

Bagdy Emőke – Hogyan lehetnénk boldogabbak? (Mezőkövesd 2011) - videó
forrás:Bagdy Emőke előadásainak saját csatornája

 https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=AFeAbLN0XlE&feature=emb_logo

 

 

A mennyei fényben – Ha meghalok, mi lesz a gyermekeimmel?

Egy esős szombat este volt Illinoisban, ahogy visszaemlékszem arra a téli napra Texasban. 1955 – az új otthonunk konyhai mosogatójánál állva a Légierőnél szolgáló férjemre gondoltam, aki egy héttel korábban indult 3 éves Angliai küldetésre. A két drága kislányom, Cathy 6 éves és Carol 18 hónapos, a közelemben játszottak. Néhány héten belül csatlakozni fogunk a férjemhez, milyen csodálatos volt az életünk és milyen szerencsések voltunk. Két évvel korábban ateista voltam és most keresztény vagyok, van egy keresztény otthonom és családom.

Értem jött a Halál

Ahogy a konyhában álltam, hirtelen fájdalom nyilalt a hasamba és a térdemre rogytam. Egy órán belül túl gyenge voltam ahhoz, hogy talpon maradjak. A gyerekeimért aggódtam és hívtam anyám és apám, hogy jöjjenek segíteni. Nővérként tudtam, hogy valami kritikus történik és próbáltam logikusan gondolkozni a fájdalom forrásáról. Egy héttel azelőtt voltam a légi bázis nőgyógyászánál, mert “tudtam”, hogy terhes vagyok. Vizsgálat után nem értett velem egyet és kijelentette, hogy nem vagyok terhes. Nem hittem neki. Terhes voltam, de méhen kívüli terhesség volt, amikor is az embrió a méh helyett a petevezetékben tapadt meg. Ez azt jelentette, hogy a fájdalom amit éreztem az embrió növekedése miatti petevezeték kiszakadás volt, és véreztem a hasüregembe. A lelkészünk és a felesége megérkezett, hogy imádkozzon anyámmal és apámmal.

Élet a halál után

Az utam a bázis kórházáig fájdalmas volt. Érkezésemkor azt mondták nekem és apámnak, hogy várakozzunk, annak ellenére, hogy a tüneteimmel tisztában volt a személyzet. Végül elhelyeztek egy asztalra a vizsgáló szobában, amikor elkezdtem érezni, hogy az életem elillan és a gondolataim a gyerekeim körül forogtak. Mi lesz velük, ki fogja őket szeretni és és ki fog vigyázni rájuk?

A hallásom kiváló volt, minden kimondott szót hallottam a szobában. Három orvos volt jelen és két asszisztens. Tudtam, hogy aggódnak, ahogyan megpróbáltak pulzust és vérnyomást mérni. Ebben a pillanatban lassan elkezdtem a plafon fele lebegni, ahol megálltam és lenéztem a lenti eseményekre. Ott volt az élettelen testem az asztalon és az egyik doktor mondta egy éppen a szobába lépő doktornak “hol voltál, hívtunk, most már késő, elment, nincs pulzusa és vérnyomása.” A másik doktor azt mondta, “mit fogunk mondani a férjének, csak egy hete ment el angliai kiküldetésre.” Az én pozíciómban felettük azt mondtam magamnak, “Igen, mit fogtok mondani a férjemnek, ez egy jó kérdés. Nagyon figyelmes tőletek.” Emlékszem, hogy ezen a ponton azt gondoltam, “Hogyan lehetek viccelődő ilyen időkben?”

Ezután többé már nem láttam magam az asztalon vagy a szobában levőket. Hirtelen észrevettem a legmennyeibb fényt, ami teljesen körülölelt. A fájdalmam elmúlt és a testemet úgy éreztem, mint még soha, szabadnak. Örömöt és odaadást éreztem. A legcsodálatosabb muzsikát hallottam, ami csakis a Mennyből jöhetett. Azt gondoltam,”szóval így hangzik a mennyei zene”. Felfigyeltem a béke érzésére, ami túl van a felfoghatóságon . Elkezdtem nézni a fényre, megértettem mi történik velem, és már sosem akartam elmenni innen.

Egy isteni lény jelenlétében voltam, akit Isten fiának, Jézusnak hívnak. Nem láttam Őt, de ott volt a fényben és telepatikusan beszélt hozzám. Isten túláradó szeretetét éreztem. Azt mondta, hogy vissza kell térnem a kis gyermekeimhez és még van elvégzendő munkám a Földön. Nem akartam elmenni, de lassan visszatértem a testembe, ami ekkor már egy másik szobában volt és műtétre készítették elő. Visszanyertem az eszméletem elég időre ahoz, hogy elmondjam a személyzetnek, hogy újra ver a szívem és a méhen kívüli terhességem és a vér a hasüregemből eltávolítható a műtéttel. Ettől a pillanattól kezdve nem emlékszem semmire órákig.

Isteni Látogatás az Ágy mellett

A Mennynek volt egy másik üzenete nekem és ezúttal nem hagytam el a testem. Egy intenzív ágyon voltam a műtét után, amikor az életem legjobb pillanata történt. A mennyei fény visszatért és teljesen megtöltötte a szobát. Ezúttal Jézus látomása jelent meg a fényből nekem és Ő csodálatos volt, megtöltötte a szobát a jelenlétével és a szeretete és irgalma ott volt. A látomás róla a vállától a feje tetejéig mutatta. Telepatikusan szólt hozzám,”Emlékezz amit mondtam neked, emlékezz hogyan jelentem meg neked és ez vigaszt és biztos pontot fog nyújtani a munkához amit majd végzel. Most már tudod, hogy nem kell félned a haláltól”.

A Következő Napok

A következő néhány napban a kórházi tartózkodásom alatt a személyzetből sok kíváncsiskodó talált okokat, hogy meglátogasson. Gyorsan utaznak a hírek az orvosi közösségekben és mindenki tudta, hogy halottnak nyilvánítottak és aztán újra éltem. A Bibliám mellettem volt és amikor a nőgyógyászom meglátogatott feljegyezte ezt és a vallási nézeteimről kérdezett. Tudtam, hogy hallotta amit mondtam az engem meglátogató személyzetnek. Ők ott voltak, amikor halottnak nyilvánítottak. Miután meggyógyultam, elmondtam a halálom alatt történt összes beszélgetést. Le voltak döbbenve.

Néhány nappal később elhagytam a kórházat és ahogy hazaértünk, láttam a babám és a 6 éves lányom az ablakban, minket vártak. Azt mondtam a szívemből,“Köszönöm Istenem, hogy visszatérhettem a kis gyermekeimhez és hogy megadtad nekem, hogy anyjuk lehessek.” Mindig emlékszem az édes arcocskájukra az ablakban.

A Következő Évek

Később csatlakoztunk a férjemhez Angliában és végrehajtottuk a küldetésünk, gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkoztam. A halállal kapcsolatos tapasztalatom nagyobb mélységet adott az életemnek és a Vasárnapi iskolai munkámnak a fiatalokkal. Az Államokba visszatéréskor a családom nőtt és én folytattam a munkám és nevelésem, ápolást tanítva egyetemi professzorként. Mindig hálás voltam, hogy visszatérhettem a Földre és kaptam egy másik esélyt és, hogy az itteni időm bölcsen használjam. Most már nyugdíjas és halálos rákbeteg vagyok, akinek nagyon jó élete volt, és a halál élményem még most, 43 év után is a szívemben, lelkemben és szellememben él. Isten szeretete és kegyelme kitart.

1950-ben az orvosok és kórházak által követett orvosi gyakorlatba nem fértek bele olyan jelenségek amik magukba foglaltak halálközeli élményeket vagy egyéneket, akik meghaltak majd újra éltek mennyei élményekről beszámolva. A halállal kapcsolatos élményem szent és a szívemhez közel álló volt nekem. Csak a férjemmel, apámmal és később a gyerekeimmel osztottam meg. 1970-ben könyvek kezdtek megjelenni a témáról és emberek egész tömegét találtam hasonló élményekkel. Habár sok egyén beszámolt élet kiértékelésről és alagútról, én nem tapasztaltam egyiket sem. Talán az élet kiértékelésem megtörtént amikor Keresztény lettem, amikor is visszatekintettem az életemre és meggyóntam bűneimet Krisztusnak. Megnyugtató számomra, hogy a társadalmunk manapság nagyon tájékozott és a halállal és haldoklással kapcsolatos kutatás folyamatosan fejlődik.

(Forrás: ndref.org - http://tulvilagrakeszulok.hu)

Féllábbal a túlvilágon: Tapasztalatok az élet és halál közötti mezsgyéről (1. rész) - videó

forrás:  https://www.youtube.com/watch?v=Er64t9RtLuQ

Féllábbal a túlvilágon: Tapasztalatok az élet és halál közötti mezsgyéről (2. rész) - videó

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=qw8ZZeIE4_Y&list=RDEr64t9RtLuQ&index=2

 

Örökkévaló Teljesség

"Az emberi élet célja, hogy megtudd magadról, hogy nem ember vagy, hanem Isteni Örökkévaló Fény ami az egész Létezést megtölti élettel és Egy mindenkivel."

Egy átlagos ember, a mai világban nagyon keveset tartózkodik a jelen pillanatban. Az emberek az elmében lévő egos programokkal azonosítják magukat.

Az egos programok a megjelenő gondolatok és érzések összessége. Az emberek többsége a gondolatoknak adott figyelem által, hol a múltban, hol pedig a jövőben van. Az ego ezeken az idősíkokon mozog, fenntartva ezeket, rögzült másoktól átvett hamis programok által, melyek emlékképekhez, gondolatokhoz, érzésekhez kötődnek.

A gondolat végterméke az érzelem. Az érzelmek pedig újabb gondolatokat hoznak létre. Egy ember élete során nagyon sok érzelmet folyt el tudatosan és tudat alatt egyaránt. Az elfojtott érzések felgyülemlenek és testi , érzelmi elváltozás , vagy rendellenes viselkedés formájában fejeződnek ki. 

Létrejön egy egyéni elkülönült valóság a többi emberhez képest. Az elmében megjelenő egos hamis programokkal való teljes azonosulás állapota, a tudatosság azon állapota, amikor belealszik egy álomba, és azt álmodja, hogy elkülönült Önmagától a Teljességtől. Valójában az összes szenvedés és fájdalom, vágy, félelem, ellenállás tapasztalása, ebből az elkülönültségből, és az érzésekhez való kötődésből fakad. Az elmében létrejövő ego elkülönültségének sebét és az érzésekhez való kötődést a jelen pillanatban feltárulkozó Örökkévaló Fény-Feltétel nélküli Önmagában teljes Szeretet képes gyógyítani.

A Feltétel nélküli Szeretet, Kegyelem, Univerzális Életerő felé fordulás önkutatás által elindul az elme másoktól átvett egos hamis programoktól , hátráltató érzelmektől való kiüresedése, megtisztulása és feltárulkozik az elme ártatlansága, szeretet alapúsága. Önkutatás, a Legfelső Jónak, Kegyelemnek való Önátadás által az elme fokozatosan beleolvad a Magasabb Énbe . E- folyamat tapasztalása az amikor a Lélek felébred a test személy álom állapotból és az Örök Mostot , elkezdi újra tapasztalni és megjelenik az a tudomás, hogy a Lélek sosem született és halt meg. 

Az Örök Mostban a Teljesség van, a Végtelen Örök Tiszta Fény, ami által minden Él és minden Létezik. A Végtelen Örök Tiszta Fény , Szent Szellem által minden és mindenki Egy, hiszen a különféle módon megjelenő formáknak ez a formamentes Önvaló az alapja. Ugyanaz az az Egy tudatosság néz 7 milliárd emberen keresztül. Minden és mindenki az Önvalóból származik és Most is ebben van, még akkor is, ha erre nem tudatos.

Jelen korban egy olyan tudati emelkedés indult el, melynek hatására nagyon sok mindenki elindult az önkutatás útján, hogy feltárja ki is Ő valójában és végre begyógyítsa az ego elkülönültségének álombéli sebét. Van aki külső mester, van aki belső mester vezetése által halad ezen az úton Végső Örök Igaz Önmaga felé. A külső, és belső mester az Egy a Szent Szellem megnyilvánulása , ami Önmaga felé vezeti Önmagát . Valójában egyéni énből Felébred Végtelen Örök Önmagára . Ez a Felébredés a Kegyelem ajándéka, ami mindig akkor és ott tárulkozik fel szabadon, amikor itt az ideje annak, hogy megnyilvánuljon. Az első nagyobb Ébredést, követően a folyamatos önkutatás által, az Élő Valóságba , a teljességbe egyre több bepillantás tárulkozik fel, és az Igaz Valóság tudatállapota egyre tartósabban jelenik meg.

(forrás: Dongó Andrea - orokkevaloteljesseg.hu)

Boldogság Forrása benned lakozik - videó
forrás:Örökkévaló Teljesség

https://www.youtube.com/watch?time_continue=425&v=4H44YKAaFAc&feature=emb_logo 

 

Dongó Andrea 

forrás:google.hu

Mit talált Sherlock Holmes a túlvilágon?

Balogh Béla Interjú

A híres regényalak atyja, Sir Arthur Conan Doyle – az angol Spiritiszta Társaság vezetője – már életében rengeteget foglalkozott a túlvilággal. Két évvel halála után „helyszíni közvetítés” formájában egy médium révén, ám a rá jellemző fanyar humorral és iróniával mondta el, hogy spiritiszta korában mekkorát tévedett a túlvilággal kapcsolatban, és milyenek valójában azok a lelki síkok, amelyekre az ember érzelmei, gondolatai, és tettei alapján „rezonanciajegyet” vált, és behangolódik.

 Sir Arthur Conan Doyle
forrás: google.hu

Sir Arthur tudósítása elképesztően izgalmas és tényszerű. Sokak számára a túlvilági élet hit kérdése.

Sir ARTHUR CONAN DOYLE:

Mi a spiritizmus? - Az új kinyilatkoztatás

Sir Arthur Conan Doyle, a bűnügyi történetek nagymestere Sherlock Holmes alakjának megalkotója ezúttal a túlvilággal és az elhaltak szellemével való kapcsolat létrehozásáról vall, valamint egy új vallás kialakulásáról. Elemezve a szellemtan mibenlétét és a túlvilág felépítését így vélekedik erről: 

"Vagy teljes őrültségről van szó, vagy a vallásos világnézet átalakulásáról, mely tökéletesen felpáncéloz a halálfélelemmel szemben"

Balogh Béla – A végső valóság, a Gyógyító meditáció és A tudatalatti tízparancsolata című sikerkönyvek szerzője – számára, aki hídépítő mérnök, és a spirituális világok létének szükségességét a tudományos eredmények összevetésével is sikerült bizonyítania.

Balogh Béla

– Rá kellett jönnöm – mondja –, hogy a fizikusok több mint száz év komoly kutatómunkája után sem találtak „legkisebb anyagi részecskéket”, nem találták meg az anyagot. Addig jutottak el, hogy az anyagnak van anyagi- és hullám természete. Úgy gondolom, hogy minden hullámnak rendelkeznie kell forrással, tehát – amennyiben hullámtermészetet mutat –, az anyagnak is. Csakhogy ez a forrás nem található meg az anyagi világban. Így csakis a kozmikus sugárzásnál jóval magasabb rezgésszámú energiáról lehet szó, amely képes arra, hogy a kreatív intelligencia végtelen mezején létre hozza azokat a hullámokat, amelyeket mi anyagnak érzékelünk. Testünket is csak azért érezzük szilárdnak, mert az azonos típusú és energiájú állóhullámok anyagi tulajdonságokat mutatnak egymáshoz viszonyítva.

– Abban a tudatban élünk, hogy a gondolatainkat az agy hozza létre. Ezek szerint ez sem igaz?

– Gondolatainknak hatalmas energiája van. Leonid Vasiliev orosz fiziológus kísérletsorozata bebizonyította, hogy a gondolat energiája képes áthatolni akár egy ólomkamra falán, majd hatalmas távolság (1700 km) megtétele után telepatikus úton eljut egyik embertől a másikig. Az a különös, hogy ma mindent meg tudunk mérni, amit földi anyagok kibocsátanak, csak a gondolatot nem. Erre az egyetlen logikus magyarázat az, hogy rezgésszáma sokkal magasabb a földi anyagénál. A gondolatot nem az agy hozza létre, így gondolatainkat és a gondolkodás képességét a test halála után sem érheti károsodás. Az agy úgy működik, mint egy vevőkészülék. Ha ezt felismertük, érthetővé válik, hogy a halálközeli élmények esetében hogyan lehetséges az, amit oly sokszor dokumentáltak és ellenőriztek. A klinikai halál beálltától az újraélesztésig eltelt időről a beteg képes számot adni – hogy elhagyta a testét, a kórtermet, és ezt vagy azt látott. Testen kívüli állapotban lát, hall, érzékel, gondolkodik, és emlékezik, sőt, az emlékeket képes visszahozni, és átadni az agynak, amikor újraélesztik.

- Ha a lélek és a tudat nem szűnik meg a test halálával, akkor akár új testet is ölthet?

– Regressziós hipnózisban előfordul, hogy a páciens nem áll meg a gyermekkornál, hanem visszatér valamelyik előző életébe, olyan idegen nyelven szólal meg, amit soha nem tanult, nem is hallott. Egy – Angliában jól ismert – médium 1940-ben arról számolt be, hogy régi inkarnációjában az ókori Egyiptomban beavatási szertartáson esett át. Leírta a szertartás előtti eseményeket és a terembe vezető útvonalat is. Szerinte a bejárat a Szfinx lábai között volt, levezették a Szfinx alatt lévő terembe. Onnan földalatti folyosón vitték a piramis alatti beavatási helyiségbe. És negyven évvel azután, hogy ez a reinkarnációs emlék nyomtatásban megjelent, kutatók rádiólokátorokkal és ultrahangos vizsgálattal bemérték, hogy a Szfinx alatt valóban van egy terem, ám feltárását az egyiptomi hatóságok a mai napig nem engedélyezték.

- Mondhatjuk azt, hogy az eddig elmondottak kizárják az élet megszűnését?

– Erre van egy negyedik bizonyíték is: a kozmikus sugárzás. Ezt földi anyag létrehozni nem képes. Ha csupán földi anyagokból gyúrt lények lennénk, akkor képtelenek lennénk kigondolni bármit, ami nincs meg bennünk. Elvileg fogalmunk se lehetne a kozmikus sugárzásról, és semmi olyasmiről, ami bennünk – a materialista tanítás és az evolúció elméletének értelmében – nincs meg. Sőt, tovább mennék. A magasabb rendű intelligencia, a lelkivilágok, vagy Isten fogalma meg se születhetne a gondolatainkban. Azért tudunk róluk, mert mindannyian a lelki világban, pontosabban lelki világokban élünk. Minden éjjel kapcsolatba kerülünk velük, álmunkban. Ilyenkor magasabb rezgésszámú energiára hangolódunk be annak a magasabb rezgésszámú energiatestünknek a segítségével, amit a halálközeli élményekben is használunk. Amíg az álomvilágban tartózkodunk, az a világ is teljesen normálisnak, és – ami fontos – anyaginak tűnik. Az álomvilág nem máshol, csak más hullámhosszon van. Bennünk. Ahogy Isten, és a többi lelki világ is. 

 (Balogh Béla - baloghbela.hu)

Balogh Béla - Az Ember, Energialény!- videó
forrás:ÁLOM EGY ÉLET

Álomvölgy Meditációs Központ, a tudás alapú spiritualitás

 Rengeteg támogatásnak és bizalomnak, anyagi és fizikai segítségnek köszönhetően elkészült Piliscsabán az Álomvölgy Meditációs Központ, ahol a tudomány és a spiritualitás kéz a kézben jár. Amikor hozzákezdtek, még csak egy álom volt. Ma szívet melengető valóság, és sokak számára fejlődési, tanulási lehetőség. Ezt a földi csodát sokan együtt hozták létre, és most nagy boldogság mindenkinek, hogy megnyithatják a központ magasabb világokba vezető kapuját, az érdeklődők számára. A létesítmény csodálatosan példázza, hogy hogyan működik az Univerzum. Ez történik, amikor az elméletből tudás és valós teremtés lesz. Ez a teremtés komoly mintázat az emberiség tudatmezejében, ami mások számára ugyanezt az utat jelentős mértékben meg tudja könnyíteni.

 Balogh Béla és Jakab István beszélgetése - videó

forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

https://www.youtube.com/watch?time_continue=275&v=4xfrehDoPN8&feature=emb_logo

 
Tudomány és Meditáció

A 2011-ben Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés szerint teljes univerzumunknak mindössze 4%-a anyag (és ebben minden közeli és távoli galaxis benne van), és 96% az az energia, amely ezt az anyagi világot átitatja. Ez minden tárgyra, minden élőlényre és minden égitestre érvényes. Így az ember fizikai teste teljes energialényének mindössze 4%-a. A fennmaradó 96% az aurának nevezett energiatest. Ez az embert alkotó energia nincs elválasztva más emberek energiájától, sem a bolygóétól, sem az univerzum többi részétől. Egy egységes – és tudatos – energiauniverzum részei vagyunk, hiszen, ha a részek tudatosak, akkor az egységes egész sem lehet tudat nélküli.

De van itt még valami…
A materialista emberek nagy többsége elutasítja a spiritualitást azzal az érvvel, hogy a gondolatainkat az agyunk hozza létre, és az agy halálával úgy is vége mindennek, a halál utáni lét csak vágyálom.
Nos ezen a ponton érdemes segítségül hívni a jól dokumentált, több nyelven publikált kísérleteket, amelyek azt bizonyítják, hogy az agy – legyen bármilyen bonyolult és összetett – nem képes gondolatokat generálni, és nem képes emlékeket sem tárolni. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodás nem a fizikai test születésével kezdődik, és nem is szűnhet meg az agy halálával. Az evolúció elmélete a fizika törvényeinek ellentmondó elképzelés.

Az Álomvölgy Meditációs Központban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy segítsünk felismerni az összefüggéseket, amelyek teljes összhangban vannak a fizika törvényeivel, a kutatási eredményekkel, valamint az ősi bölcsességgel, a felemelkedett Mesterek tanításaival.

Mindezekkel együtt az elme és az elméleti tudás ennek a csodálatos energia-univerzumnak csak a megértésére alkalmas, a megismerésére nem.

Önmagad és az univerzum megismerésére egyetlen energiaközpontod alkalmas, és ez a Szíved. Ez az az energia-kapu, amely megnyílik a rendszeres meditáció hatására, és betekintést enged a magasabb világok szépségébe.

Az Álomvölgy Meditációs Központban ebben a kapcsolatteremtésben segítünk. Találkozhatsz eltávozott szeretteiddel, őrangyaloddal, lelki Mestereddel, megismerheted az univerzum titkait is, ha kitartóan és megfelelő módon törekszel erre, de eredményt csak rendszeres meditációval és embertársaid szolgálatával érhetsz el.

 Álomvölgy Meditációs Központ:
https://alomvolgykozpont.hu/ 

Wass Albert: Te és Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyezõ rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. 

Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinõ a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, elõkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-mûvész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy mûvész keze dolgozik körülötted.

Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy mûvész. Mûvész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percrõl-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élõ valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. 

Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendõs, nyúlszõrkalapos, szénhiánnyal küzdõ, mûhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelõsek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésbõl, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törõdik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Õ a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törõdik csupán.

Isten mûvész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Õ alkotott, azért vállalja a felelõsséget. Ott minden az Õ elgondolása szerint történik, tiszta és mûvészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs gyõzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendezõ keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elõl a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesbõl, kivonta magát a mûvészi rendezõ keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az elõadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelõsségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Õ igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekrõl. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségébõl mire végezte. 

Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelõs, ha szíved idõ elõtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelmûen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Õ menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki.

Te kell fölkeressed Õt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerûen csak látni akarod Õt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nõ. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik.

És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg elõtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy elõítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd mûvész-szemével végigsimogat és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bõrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

 (Wass Albert: Te és Isten)

Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) - videó

forrás:Szabolcs Pető

Csak a gyenge ember gyűlölködik

Rengetegszer jött szembe velem mostanában egy örök érvényű igazságnak szánt bölcsesség, mely szerint - és most nem pontosan idézek: aki rendben van önmagával, az másokat sem bánt. Elgondolkodtam kicsit a dolgon (jó szokásomhoz híven), hogy, ha mindez valóban így van, ahogy fentebb írva vagyon, akkor hogyan lehetséges az, hogy kismilliónyian vagyunk, akik napi szinten szorongunk, fájdalmas emlékeket cipelünk, dühösek vagyunk és soha az életben nem voltunk kibékülve önmagukkal, de mindennek ellenére mi mégsem a külvilágon próbáljuk megtorolni a sértettségeinket?

Megmondom én, hogyan lehetséges mindez. A képlet egyszerű. Ilyen tekintetben kétféle ember él a földön: az egyik, aki a környezetét hibáztatja mindenért és másoktól várja a megoldást a bajaira, meg a másik, aki tudja, hogy bármi is történt vele a múltban, egyedül ő képes helyreállítani a rendet magában és maga körül.

Mert az a nagy helyzet kérem szépen, hogy gyűlölködni a világ legkönnyebb dolga. Nem kell hozzá se ész, se erőfeszítés. Hát mennyivel egyszerűbb már szimplán csak széttárni a kezeimet és azt mondani, hogy én semmiről sem tehetek, mint megkeresni és megválaszolni a saját miértjeimet... Utóbbihoz ugyanis, jó nagy adag bátorság és kitartás kell - és ezen két összetevő nem épp a legkeresettebb alapanyag mostanság.

Ezért, ezen a vonalon maradva én azt gondolom és mondom inkább, hogy nem (csak) azok nem bántanak másokat, akik rendben vannak önmagukkal. Nem-nem. Azok sem bántanak másokat, akik, bár nincsenek teljesen rendben a saját énképükkel, de elég bátrak és erősek ahhoz, hogy befelé kezdjenek figyelni.

Egyedül a gyenge ember az, aki bánt. És azért bánt, mert fél. Fél szembenézni önmagával. Retteg attól, hogy összeomolna a terhei súlya alatt. Nem tudja, hogy ő az, aki örök boldogtalanságra ítélte saját magát és azt sem tudja, hogy a szabadulásáért is egyedül csak ő a felelős. Ezért aztán mindenkit gyűlöl. Mindenkit mindenért okol, de önmagát sohasem érzi felelősnek semmiért.

A gyenge ember mindenkit megpróbál lehúzni a saját szintjére. Fröcsög, mocskolódik, kötözködik, szurkálódik. Hibáztat, címkéz, másokra mutogat, károg, panaszkodik, rosszindulatúskodik, miközben az erős, határozott, intelligens ember szerepében tetszeleg. Hogy is szokták mondani? Ja igen, felfelé nyal, lefelé tapos. Képtelen elfogadni a "másságot". Azt, hogy az ő világnézetén kívül még ezer másiknak is lehet létjogosultsága és, hogy valójában egyikünk sem tudja a tutit, mindannyian a zavarosban halászgatunk csupán.

A gyenge ember hatalmat akar. Minden és mindenki felett. Mert retteg attól, hogy, ha nem nála van a kontroll, újra megsérülhet. Mert sérült, ez biztos. Aki gyűlölködik, azt bántották. És ezért ő is ártani akar. Nem tudja, hogy semmilyen bosszú, semmilyen mások ellen elkövetett aljas húzás sem lesz képes csillapítani a lelkében tomboló haragot. Nem tudja, hogy nem az az erős, aki képes bántani másokat, hanem az, aki felül tud emelkedni a saját fájdalmain.

Az erős ember nem bánt másokat. Akkor sem, ha nincs rendben önmagával, ha cipelnie kell a sorsát, ha égeti a lelkét a fájdalom és akkor sem, ha épp gyűlöli magát. Bármilyen kudarc, kín és csapás éri, tudja jól, hogy egyedül ő csillapíthatja a saját fájdalmát, amit csak úgy képes megtenni, ha befelé figyel. Ha feldolgoz, megemészt, félretesz, megbocsájt, elnézi a saját és más emberek gyarlóságát.

Nem bánt másokat, mert tudja jól, hogy a haragja őrizgetésével csak beleragasztja magát az adott helyzetekbe és húz maga után olyan embereket, akiknek semmi keresnivalója az életében.

Az erős ember elfogad, megért, átértékel, megbocsájt, nyitott szemmel jár, nem ragaszkodik eszmékhez, nem fröcsög, nem utálkozik és nem gyűlölködik. Mert tudja jól, hogy a gyűlölködés a gyenge emberek fegyvere és, hogy

nem az az erős, aki mások felett akar uralkodni, hanem az, aki saját magán.

(forrás:lelekhatar.blog.hu)