A szellemi törvények - Az áldás törvénye

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. A szeretetnek ez a kimeríthetetlen ereje itt van körülöttünk, és csak arra vár, hogy egy teremtõ mozgásba hozza. Az áldás törvénye a következõ:

Amit tiszta szívembõl megáldok, az abban a pillanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét.

Amit tiszta szívembõl megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy "ellenséget", egy barátot nyerek vele.

Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni; valamely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldani ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem a külsõ jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s ezáltal életre is keltjük. Isten a következõ szavakkal hívta fel Ábrahám figyelmét az áldás hatalmára: ,,...és megáldalak téged... és áldás leszesz" (Teremtés 12,2). Hogy milyen formában kérjük az áldást, annak nincs jelentõsége: kérhetem szóban, kérhetem gondolatban vagy akár érzés formájában.
A legfontosabb, hogy tiszta szívbõl kívánjam. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
Megáldhatok minden létezõt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáldhatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki számára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.
De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sõt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldhatom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szervet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hivatásomat, a házamat, különösen pedig a családo­mat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.
Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettõl kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.
Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Paradicsomot. Az igaz tudat lehetõvé teszi számomra, hogy a "mennyországban" éljek itt és most.

(Kurt Tepperwein)

Zen tanítások: A tiszta tudat

Tévedünk, ha a tudat tisztaságát a tudat ürességével azonosítjuk. Az üres tudat tulajdonképpen értéktelen a zen szempontjából, és így ennek megvalósítása nem célja a zen gyakorlásnak. Annál értékesebb viszont a tudat tisztasága.

A tudatot hasonlíthatjuk egy lakáshoz. Ebben a lakásban mindenféle berendezési tárgy helyezkedik el, mely tárgyaknak fontos funkciójuk és szerepük van, miközben az életet éljük. Ha belépünk ebbe a lakásba szinte az első pillanatban észrevesszük, hogy ez egy tiszta, rendes ház-e, vagy pedig lakója elhanyagolja. Észrevesszük persze akkor, ha igényesek vagyunk, és van szemünk is a tisztaság meglátására. Tegyük fel, hogy kaptunk egy olyan lakást, amely koszos, piszkos, elhanyagolt. Nyilvánvaló, hogy nem dobjuk ki az összes berendezési tárgyat a lakásból nagytakarítás ürügyén, hanem minden egyes tárgyat letisztítunk és rendet rakunk. Csak a piszkot és a rendetlenséget távolítjuk el. Egy üres lakást lehet ugyan tisztának nevezni, csak éppen alkalmatlan, hogy benne lakjunk.
A tudatot is számtalan dolog szennyezi. De azért még ne akarjuk eldobni az egész gondolkozást, mert vannak hibás gondolataink. Vagy, mert nem mindig sikerül logikusan átgondolni valamit. Vagy azért, mert gondolatainkat sokszor nem odaillő, a gondolkodási folyamatot félrevezető érzelmek kísérik. De ne dobjuk el az érzelmeinket sem, csupán azért, mert ezek között vannak kellemetlenek, másokat sértők vagy konfliktust eredményező érzelmek. Ha eldobnánk, ez azt jelentené, hogy tudatunk a vártnál sokkal nagyobb mértékben szennyezett. Ennél már csak egy hibásabb látásmód létezik: az egész tudatot megszüntetni akaró látásmód. Természetesen vannak még más tudatfolyamatok és tudatállapotok is, melyek szintén lehetnek szennyezettek vagy tiszták.
A zen a gyakorlással, az elmélyedéssel, az elmélkedéssel – ami a tudat kutatását jelenti –, a tiszta tudatot akarja elérni, anélkül, hogy a tudatfolyamatokat meg akarná vagy meg kellene szüntetni. A tudatot tisztává tenni, a tudatot tisztába tenni, ez minden zen gyakorló célja Bódhidharma óta, és ezt a tanítást adták át közvetlen módon, szívtől szívig, tudattól tudatig a zen mesterek.
A fentiek illusztrálására álljon itt egy régi zen történet Terebess Gábor fordításában:
„– Még egy ilyen nagy bölcs se szabadulhat a portól? – kérdezte a söprögető Csao-csou zen mestert egy látogató.
- A por kívülről jön – felelte Csao-csou.
Máskor egy szerzetes szólította meg:
– Hogy találsz egy porszemet is ilyen ragyogóan tiszta kolostorban?
– Nézd, itt van még egy – nyugtatta meg Csao-csou.”

De mik is azok a szennyeződések, tisztátalanságok, melyektől meg akarjuk tisztítani a tudatot?
Gondoljunk arra, hogy a tudat igazi természete a függetlenség, a szabadság. Ez jelenti a tudat szellemi természetét is. Ha a tudat korlátok közé van kényszerítve, azaz a tudatfolyamatok, melyek benne zajlanak, függenek más tudati tényezőktől, akkor ez a tudat elveszti igazi természetét, elveszti szabadságát. Ez az, amit a zen szennyezett tudatnak nevez. A nem-tiszta tudatban az elfogultságtól kezdve, az önismeret hiányán keresztül, az előítéletekig egy sor olyan tényező van jelen, mely akadályozza a tudat szabad mozgását. Ezeket az akadályokat kell megszüntetni ahhoz, hogy megélhessük szabadságunkat.
Nehezen elhárítható akadályt jelentenek például a „jól informáltság”, az „okosabbság”; a nehezen megszerzett tudásunkba vetett hit; a tudatról, szabadságról és a tudatfolyamatokról megszerzett ismeretek. Ugyanis ha nagyon jól tudjuk, hogy mi az „igazság”, akkor még azt sem tudjuk elfogulatlanul megítélni, ami közvetlenül a szemünk előtt történik. Nem tiszta a tudatunk.

Az elfogulatlanság – amikor úgy látunk, hogy szemünket nem befolyásolja annak a tudása, hogy mit kellene látnunk – lehetőséget teremt arra, hogy úgy és olyat láthassunk, ahogy és amit azelőtt még soha, és amit elfogulatlanság nélkül nem is pillanthatnánk meg. Ez a tiszta tudat. Amikor a dolgok igazi természetüknek megfelelően nyilvánulnak meg. Amikor a tudat is igazi természetét mutatja fel.

 

A szellemi törvények - A hit törvénye

Túlságosan nagyra értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékérõl.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: "...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
 

A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.

A hit "belsõ tudás", amely nem külsõ bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belsõ felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erõnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amirõl az ember legbelül mélyen meg van gyõzõdve. A gyógyító hit már nem a külsõ látszatra figyel, hanem a belsõ létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.
Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek elõidézõje, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a "kitartó hit" fontosságát. Elõfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erõsítgetni hitünket.

A hit tehát nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, a valóságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezõjében, mint amit el kíván érni. A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövõbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erõ számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erõ most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdõdik. A kitartó hit, mint a belsõ valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetõvé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtõdik a kívánt állapot:
 "Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek."

(Kurt Tepperwein)

Az Isten

-         Ki az Isten?
- Az Isten a világ szellemi lényege.
- Honnét tudjuk, hogy van Isten? 

- A világban vannak anyagi jelenségek, tehát van anyag. A világban vannak szellemi jelenségek is, tehát van szellem.
- Hány Isten van?
- A világnak egy szellemi lényege van. De ez a szellemi lényeg nagyon sokféle szinten, és sokféle formában nyilvánul meg. Ezt tudva, beszélhetünk akár istenekről is.
- Miért keletkezett annyi vallás?
- Minden vallás ugyanarról az egyetlen transzcendenciáról beszél, más történelmi korszak, más kultúra más formanyelvén, máshová helyezve a hangsúlyokat. A Biblia Istene sem azt mondja, hogy nincs isten rajtam kívül, hanem csak azt, hogy ne legyenek neked isteneid rajtam kívül.
- Melyik Isten igazi vallása?
- Amelyik nem tartja magát igazabbnak a többinél.
- Személy-e az Isten?
- Kezdetben nem volt személy, hanem egy téren és időn kívüli - tehát makrokozmikus - erő. Azután évezredek óta annyi, őt személyesen megszólító szellemi energia áramlott felé, hogy lassanként személyessé is vált. Így hát kölcsönösen teremtik egymást az emberrel.
- Van-e bennünk valami Istenből?
- Az igazi emberben van valami Istenből, egy rész az egészből, térben és időben, tehát a mikrokozmikus létben.
- Vannak nem igazi emberek?
- Egy idő óta egyre többen születnek a földre emberformában, de lélek - azaz isteni rész - nélkül. Isten fiai ok is, de nem a mi kozmoszunkból jönnek. Tevékenységük itt és most kedvezőtlen a számunkra.
- Mit csinál bennünk az isteni rész?
- Várja, hogy mi megváltsuk őt. Ez azt jelenti, hogy olyan szintre kellene fejlődnünk, amikor már véglegesen leszállhatunk a lét kerekéről, kiszakadhatunk az újratestesülések forgatagából és ezzel együtt belőlünk is kiszabadulhat az isteni rész és visszatérhet eredetéhez, a makrokozmikus léthez.
- Csonka-e most az Isten?
- A tökéletes mindig tökéletes marad. Az Isten az emberrel és az egész teremtett világgal együtt tökéletes. A teremtés és az egész világ-fejlődés az Istennel történik, az Isten belső folyamata. Istenen kívül nincsen semmi se.

(Popper Péter)

Az ajtó

Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó.

A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Ha teljesen leállítod a képzeletedet, egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen, és a megértés segít gazdagabbá tenned a kapcsolataidat. Most, hogy már tudod, hogy a kapcsolatok a képzelet teremtményei, miért nem fordítasz még több képzeletet rájuk? Miért nem élvezed ki őket annyira, amennyire csak lehetséges? Ha a virág nem más, mint csupán a képzeleted teremtménye, miért nem teremtesz gyönyörű virágot? Miért elégedsz meg egy közönséges virággal? Engedd, hogy virágod smaragdokból és gyémántokból legyen.
Bármit teremt a képzeleted, engedd. A képzelet nem bűn, hanem képesség. Ahogyan átkelsz egy folyón, és hidat építesz a két part között, éppúgy működik a képzelet két ember között. A két létező kivetít egy hidat - nevezd szeretetnek, nevezd bizalomnak -, amely a képzelet teremtménye. A képzelet az egyetlen kreatív készség az emberi lényekben, ezért minden, ami kreatív, az a képzelet teremtménye. Élvezd, és tedd egyre csodálatosabbá és csodálatosabbá. Idővel el fogsz jutni egy pontra, ahol nem függsz többé a kapcsolatoktól. Megosztod, amid van. Ha van valamid, megosztod másokkal, de elégedett vagy úgy, ahogy vagy. Minden szeretet a képzelet teremtménye, de nem negatív értelemben, ahogyan ezt a kifejezést általában használni szokták. A képzelet isteni képesség.

(Osho)

A bőség energia

A leggyorsabb módja az életedbe történő beáramlás növelésének energiaszinted emelése, hogy több életerőd, energiád legyen.
Ha valaki a 0% energiaszinten van, akkor halott. Sajnos nagyon sokan élnek picivel a 0% fölött.
Másrészt, ha azt vesszük, hogy a legmagasabb energiaszint a 100%, akkor amint magasabbra lépsz a skálán, többet fogsz kapni a jó dolgokból, mert magasabb szinten rezegsz.

 
Minél magasabbra jutsz a skálán, annál könnyebben tudod használni a Vonzás Törvényét. Csak annyit kell tenned, hogy kigondolsz valamit, érzelmet adsz hozzá és gyorsan manifesztálódik, mert életerőd szabadon áramlik, nincs elzáródva.

Energiaszinted nem csak pénzt vonz életedbe, hanem minden mást, beleértve más embereket is. Ha nagyon alacsony az energiaszinted, ugyanazt az energiát vonzod be, amit kibocsátasz. Más szavakkal olyan embereket és kapcsolatokat vonzol életedbe, melyek ugyanilyen alacsony szintű energiával rendelkeznek.

 
A legtöbb embernek tudtán kívül egyszerűen több energiára van szüksége. Azt hiszik pénzt akarnak, pedig a pénz nem más, mint egy energia forma.

Állj meg itt és gondolkodj el rajta, mert ez kulcsfontosságú pont a pénzáramlat megnyitásához! Ha ezt megérted, meglátod, hogy az egész világ megváltozik. Összegezhetjük úgy is, hogy ha növeled energiaszinted, növeled bevételeidet.
Ilyen egyszerű.

(Dr.Robert Antony)

A szellemi törvények - Az imagináció törvénye

Minden képszerû elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. Ha eközben a hittel szemben fellép az akarat, mindig a hit gyõz. A képszerû elgondolások esetében minden erõszakos igyekezet az ellenkezõ hatást éri el.
Minden ember képes arra, hogy elgondolásait képszerûen jelenítse meg. Egy gyermek a hallottakat vagy a látottakat csakis képszerûen tudja megjeleníteni. Minden jó építész elõször lelki szemei elõtt látja a kész házat, mielõtt még papírra vetné az elsõ vonalakat. Némelyek azonban hagyták ezt a természetes velünk született képességet "elaludni", mert már csak álmukban használják, de bármely pillanatban újra lehet ébreszteni.

A kép a tudatalatti és a lélek nyelve. A kívánt végeredményt képszerûen teljes részletességében ajánlatos kidolgozni, színesen és az eredeti környezetben kell elképzelni, majd egyre pontosítani, egyre aprólékosabban kidolgozni. A kép természetesen akár film is lehet.
A belsõ képek életünk nagy részét meghatározzák. Ha egy bizonyos képet vagy elképzelést nem tudatosan hívunk elõ tudatunkba, akkor a tudatalatti a belsõ raktárt, a "belsõ képtárat" veszi elõ, és ezeket a képeket valósítja meg. Ezért ajánlatos a kívánt végeredményrõl tiszta képet alkotnunk. Ezeket a képeket újra és újra tudatunkba emeljük, és ott lehetõleg sokáig megõrizzük. A kívánt végeredménnyel ellentétes képeket tudatosan ki is "olthat­juk" belsõ képtárunkból, vagy egyszerûen lecserélhetjük elképzeléseinkre.
Képzelõerõre van szükségünk ahhoz, hogy a kívánt végeredményt képszerûen meg tudjuk jeleníteni, és ezeket a képeket szemünk elé tudjuk varázsolni. Minden gyerek képes erre, ám idõvel elveszítjük ezt a képességünket, mert alig-alig használjuk. Ám mindaz, amit elfelejtettünk, újra felidézhetõ.
A következõ dolgokat tudjuk képszerûen megjeleníteni:

• konkrét tárgyakat
• absztrakt fogalmakat és értékeket
• cselekvésfolyamatot vagy filmet
• önmagunkat

A megjelenítéshez alkalmazhatjuk a vetítõvászon ­technikát, ami azt jelenti, hogy magam elé képzelek egy üres vetítõvásznat, és hagyom, hogy a kívánt végeredményrõl szóló film vagy képsor megjelenjen rajta. Ha az nem elég, akkor ajánlatos egy valóságos képet beszerezni, legyen az akár egy újságkivágás, egy fotó vagy egy kollázs.
Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyûlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia. Minél tovább és minél gyakrabban jelenítem meg szellemi képernyõmön a képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia.
Fontos az is, hogy a kívánt végeredménnyel azonosuljak: hogyan fogok érezni, hogyan fogok viselkedni, ha az általam elképzeltek megvalósulnak.
Ha a kép kellõképpen eleven, önállóvá válik, ami azt jelenti, hogy kezdetben én döntök a részletek felõl, ám lassanként maguktól jelennek meg lelki szemeim elõtt, mígnem azáltal, hogy újra meg újra elképzelem, végleges formát öltenek.

Ha ilyen kép lebeg lelki szemei elõtt, és néhány percig meg tudja tartani, akkor az szellemi szinten már meg is valósult. Minthogy minden változáshoz energiára van szükség, ezért a fizikai megjelenítéshez megfelelõ mennyiségû energiát kell mozgósítani és a képpel összekötni. Egy egyszerû változást egyetlen üléssel meg lehet valósítani, nagyobb dolgokhoz alkalmasint akár száz ülés is szükséges lehet. Ez szellemi szinten is ugyanúgy mûködik, akár a fizikában.
Amint készen van a kép, és elegendõ energiával van feltöltve, akkor még "magamévá kell tenni". Birtokba veszem oly módon, hogy azonosulok vele, érzem, miként érzem majd magam, és látom, miként fogok majd viselkedni. Mindenekelõtt végtelen hálát érzek azért, hogy elképzeléseim beteljesülnek. Ezután mindent teljesen elengedek, hogy a kép manifesztálódhasson.
Talán arra gondol, hogy mostantól kezdve semmi sem lehetetlen. Ez abban az esetben igaz, ha képes elegendõ energiát mobilizálni. Csupán az ön által mobilizált energia mennyisége szab korlátokat. Végtelen és kimeríthetetlen energia vesz körül bennünket, ám ebbõl csupán annyit tudunk mozgósítani, amennyit képesek vagyunk felfogni. Tudatunk kitágításával megnöveljük a felhasználható energia mennyiségét.
Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy csak azt tudjuk fogadni, aminek jövetelét már látjuk lelki szemeinkkel. Amint látom a kívánt végeredményt, szellemiekben megteremtem, és a mentáltréningek segítségével a fizikai szinten is megjelentetem. Ez lehet egészség, valamely probléma megoldása, sze­retet, munkahelyváltás vagy spirituális fejlõdés. Ezek mind-mind a teremtés tökéletes ideái, ame­lyek nyomban megvalósulnak, mihelyt tudatomban rögzítem õket!!!

Ehhez két erõre van szükségem:

• képzelõerõ
• megjelenítõerõ

A képzelõerõ közvetíti a képeket, éspedig vagy az emlékezetbõl, vagy pedig a képzeletbõl. A megjelenítõerõ ezeket a képeket szellemi képernyõnkre varázsolja, és ott rögzíti. Minél pontosabban képzelek el valamit, és minél hosszabb ideig tartom ezen a szellemi képernyõn, annál több energia árad, és annál gyorsabban fog a fizikai síkon is megjelenni.
A képszerû megjelenítés nem olyan látást jelent, mint amit két szemünk kínál. Mindenki képes rá, sõt nem is lehet meg nélküle, mert a képszerû megjelenítés a "tudattalan nyelve". Csupán arról van szó, hogy ezt tudatosítsuk. Sokat segít, ha úgy teszünk, mintha látnánk ezeket a képeket, és minden apró részletükkel együtt alaposan megszemléljük: hogy néznek ki, milyen színeket, milyen formákat észlelek, milyen érzéseket keltenek bennem?
És ezzel eljutottunk a "belsõ megéléshez". Így tudom a testemben végbemenõ történéseket, folyamatokat észlelni és irányítani: gondolataimat, anyagcserémet, vérkeringésemet, emésztésemet stb. Felismerem, hogy én nem a testem vagyok, az csupán létem egyik kifejezõdése, és én határozom meg, hogy mi történik. Én uralom a testem!
A kívánt végeredményt a lehetõ legprecízebben, legpontosabban ajánlatos megformálni, miként egy operatõr dolgozik, aki a látottakat filmre rögzíti. Tehát a "sors-fotósnak" olyan tisztán, világosan és tökéletesen kell megfogalmaznom kívánságomat, hogy képes legyen a kívánt állapotot megteremteni.

Nem azt kapjuk ugyanis, amit kapni akarunk, hanem azt, amit megrendelünk!
Minél pontosabban kifejezésre juttatom kívánságomat, annál pontosabban tudja a sors az ekképpen megalkotott képet fizikai szinten manifesztálni! Minthogy ezek a ,,belsõ képek" határozzák meg az életünket, az adott képeket ellenõriznem is kell magamban, hogy vajon pillanatnyi állapotomnak megfelelnek-e.
A "belsõ képeknek" három fajtáját különböztetjük meg:

• Aktív képek.

Ezek azok a képek, amelyek az adott idõszakban tudatosan vagy öntudatlanul meghatározzák éle­temet.

• Latens képek.

Ezek azok a képek, melyek mélyen el vannak rejtve a tudatalattiban, melyeket tudattalanul érzékeltünk, vagy éppen szándékosan "felejtettünk el", és tétlenül pihennek bennünk, mígnem egy speciális helyzet éltre nem kelti õket.

• Óhajtott képek. Ezek azok a képek, amelyekre nagy szükségünk volna az életben, mert építõ jellegûek, és személyiségünk fejlõdésére jó hatással volnának, ám nincsenek meg!

Ezeket a képeket kellene megteremtenünk ahhoz, hogy beteljesedett életet élhessünk.

Az aktív és a latens képeket rendszeresen ajánlatos ellenõrizni, hogy vajon raktározásuk még mindig kívánatos-e. A fölöslegessé vált, túlhaladott képeket, programokat és magatartásmintákat mentálisan újra át kell élni vagy fel kell oldani. Mert ezek is megvalósulnak, és fölöslegesen vesznek el tõlünk energiát.
A festõ azt a képet festi, amelyet önmagában lát. Az élet hasonlóképpen jár el: megteremti azokat az életkörülményeket, amelyeket mi "belsõ képként" látunk és rögzítünk.

(Kurt Tepperwein)

Spirituális tanmese

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett:
- És most? Akarsz még mondani valamit?
A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: "És most?" Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva volt és puhány, akkor mosolygott, és megpróbált a kedvében járni. De Buddha egyikhez sem hasonlított; nem volt dühös, egyáltalán nem sértődött meg, és gyáva sem volt. Csak tárgyilagosan megkérdezte: "És most?" És más nem történt.

Buddha tanítványai viszont nagy haragra gerjedtek, nem gondolkodtak, hanem reagáltak. Legközelebbi tanítványa, Ánanda így szólt:
- Ez túl sok, ezt nem tűrhetjük el. Te csak tartsd magad a tanításaidhoz, mi meg majd megmutatjuk ennek az embernek, hogy ilyet nem tehet! Meg kell büntetnünk érte! Máskülönben mindenki elkezd majd ehhez hasonló dolgokat cselekedni.
Buddha ezt felelte:
- Hallgass! Ő nem okozott nekem fájdalmat, de te igen. Ő új ember, idegen. Bizonyára hallott felőlem valamit, hogy "ez a férfi vallástalan, veszélyes ember, aki letérít másokat a helyes útról, egy forradalmár, egy erkölcstelen gazember", és ezek alapján alkotott rólam képet. Nem engem köpött le, hanem a saját elképzelését, azt a képet, amelyet rólam alkotott - hiszen nem ismer engem, akkor hát hogyan köphetett volna le engem?
- Ha mélyebben belegondolsz - mondta Buddha -, a saját elméjét köpte le. Én nem vagyok része, és látom, hogy ez a szegény férfi bizonyára valami mást is akar mondani, mert ez is a közlés egyik módja - a köpés is egy eszköz arra, hogy elmondjunk valamit. Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy a nyelv alkalmatlan - a mély szerelem, az erős harag, a gyűlölet, az imádság idején. Vannak olyan intenzív pillanatok, amikor a beszéd kevés. Ilyenkor tennünk kell valamit. Amikor nagyon szerelmesek vagyunk, és megcsókoljuk vagy megöleljük a kedvesünket, mit teszünk? Elmondunk valamit. Amikor haragszunk, rettenetesen haragszunk, és megütjük vagy leköpjük a haragosunkat, azzal is mondunk valamit. Én megértem ezt az embert. Bizonyára valami mást is akar mondani, ezért kérdeztem meg tőle: "És most?" A férfi még inkább összezavarodott.
Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:
- Ti nagyobb fájdalmat okoztatok, mert ti ismertek engem, évek óta velem éltek, és még mindig visszatámadtok.
A férfi meglepetten, összezavarodva tért haza. Egész éjjel nem tudott aludni. Ha valaki találkozik egy buddhával, rendkívül nehéz, lehetetlen ugyanúgy álomba merülnie, mint előző éjszaka. Szüntelenül ott kavarog a fejében az élmény. Nem tudta megmagyarázni magának, mi történt. Egész testében remegett, és verítékezett. Még sohasem találkozott ilyen emberrel; Buddha darabjaira törte egész elméjét, minden megrögzött szokását, egész múltját.
Másnap reggel újra odament. Buddha lábaihoz vetette magát, aki újra megkérdezte:
- És most? Hiszen ez is egy módja annak, hogy elmondjunk valamit, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amikor idejössz, és megérinted a lábamat, azzal olyasmit mondasz, amit szokványos eszközökkel nem lehet elmondani, amihez minden szó kevés; nem fér el bennük.
Aztán így folytatta:
- Nézd, Ánanda, ez a férfi megint itt van, és mond valamit. Olyan ember, akiben mély érzelmek dúlnak.
A férfi felnézett Buddhára, és azt mondta:
- Bocsáss meg azért, amit tegnap tettem!
Buddha így felelt:
- Bocsássak meg? De már nem vagyok ugyanaz az ember, akivel tegnap azt tetted. A Gangesz szüntelenül áramlik; soha nem marad ugyanaz a Gangesz. Minden ember egy folyó. Az az ember, akit leköptél, már nincs itt; én csak hasonlítok rá, de nem vagyok ugyanaz, sok minden történt ebben a huszonnégy órában! A folyó nagyon sokat haladt előre. Ezért nem tudok neked megbocsátani, mert nincs bennem semmi neheztelés irántad. És te is más vagy. Látom rajtad, hogy már nem vagy ugyanaz az ember, aki tegnap idejött, mert az a férfi dühös volt - milyen dühös volt! Ő köpött, te pedig meghajolsz előttem, megérinted a lábamat; hogyan lehetnél ugyanaz az ember? Nem vagy ugyanaz, ezért felejtsük is el a dolgot. Az a két ember, aki köpött, és akit leköptek, már nincs többé. Gyere közelebb! Beszélgessünk valami másról!"
(Osho)

Milyen szemüvegen át nézed a világot ?

Nem is tudod, hogy ez milyen bölcs tanács. Az öreg Mózes azt mondta az embernek: "Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van.

Ha az Életet választod - most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az

Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a

szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.

A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy

nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s

erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy

"áldott" szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő

"miért".

Az "áldás szemüvegén" át bölcsen látod a világot. Jó,

hogy sós a leves, mert legalább nem kell megenni - van finomabb. Jó,

hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár

lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. Jó, hogy zuhog az

eső, mert jó lesz a termés.

Hamlet királyfinak vacak élete volt. Az apját megölte a nagybátyja,

majd elszerette az édesanyját, elvette a királyfi trónját, száműzte,

őrületbe hajszolta a szerelmét, végül egy mérgezett karddal meg is

ölette. Ez a bölcs királyfi mégis azt mondja egyszer: "Nincs a világon sem jó, sem rossz - a gondolkodás teszi azzá" - vagyis fontos, hogy milyen szemüvegen át nézed a világot.

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van

rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva.

Életörömre.

Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért.

Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek.

Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka

az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van

bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. Tedd csak fel az "áldott

szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi

jóság van.

Ha derűs emberekkel találkozol, ne az életrajzukban keresd a jó közérzetük titkát - hanem a szemüvegükben.

Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást.

(Müller Péter)

A spirituális ember élete

Akkor mondhatja magát valaki spirituálisnak, ha értékrendjében első helyen az alázat áll, és nem képzeli magát mindenhatónak, mindenki felett állónak. Tiszteli embertársait, tudja, mi a becsület, és hiszi, hogy egyetlen tette sem marad következmény nélkül. Vállalja a felelősséget a gondolataiért, a cselekedeteiért, és mivel egységben gondolkodik, képes a nagyobb közösség szempontjai szerint ténykedni.

A spirituális ember igyekszik szeretettel teli viszonyt ápolni a szüleivel, nem tart haragot a rokonaival, megpróbál kijönni a kollégáival, megbocsát embertársainak. Nem játssza a mártírt, nem ostorozza magát a hibáiért, és ha teheti, összekapcsolja a hivatását a kenyérkereső munkájával, mert ettől érzi hasznosnak magát. Úgy él hogy nem használ ki senkit és nem élősködik senkin.

Sokan azt hiszik, hogy a spirituális emberek szentek. Ez tévedés, mert aki a szellemi és a lelki fejlődés útjára lépett, az a földi életet nem becsmérli, csak más értékek szerint éli. Nem magasztalja fel a szegénységet, és nem mondja azt, hogy a gazdagság bűn. Viszont, ha kell megvédi az érdekeit, de nem él vissza a hatalmával, és a tudásával. Törődik az egészségével, odafigyel a táplálkozására, megfontolja, hogy mit néz a tévében, vagy minőségi, magasabb színvonalú újságokat, könyveket olvas. Beszédtémája nem a pletyka vagy mások rosszindulatú kibeszélése. A megjelenése pedig rendszerint szolid, ápolt, tiszta, mert a vonzereje nem a kirívó ruhákban, vagy a pólót szétfeszítő, dagadó izmokban, hanem a kisugárzásban rejlik.

Szex és spiritualitás

A spiritualitás útján haladó ember nem azért létesít szexuális kapcsolatot, mert a felgyülemlett feszültséget így akarja levezetni. Először támad igénye a lelki, majd a szellemi, és csak azután a testi egyesülésre.

Úgy tűnik, mintha néhány száz évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna spirituális életet élni, hiszen nem nehezedett olyan óriási nyomás, külső befolyás az emberekre, mint napjainkban. A spirituális életmód kialakítása valóban akkor sem volt könnyű, hiszen például a pénz vagy a hatalom minden korban fontos volt. De ahogyan ma, úgy tegnap is feltétel volt bizonyos erkölcsi fejlettség. Aki a mindennapjait a spiritualitás szabályai szerint szeretné élni, annak rendelkeznie kell önfegyelemmel, kitartással és hatalmas lelkierővel.

A szellemi és a lelki átalakulásokban segítségünkre vannak a spirituális témájú könyvek, amelyek révén jobban megértjük, hogy minden mindennel összefügg. Hatásukra tágul a tudatunk, és más dimenziókat ismerhetünk meg. Ennek az életmódnak a gyümölcse később, évek múltán érik csak be. Utána teljesebbnek láthatjuk az életünket, bölcsebbek leszünk. Tudatosul bennünk, hogy az életben minden kézzel fogható értéket , bankban lévő pénzt, vagyont érő tárgyakat, fontos személyt  elveszíthetünk, csak a lelki és a szellemi, vagyis a spirituális értékeket nem.

És ekkor egyértelmű választ tudunk magunknak adni azokra a kérdésekre: Mire vagyok én jó, mit érek én, és miért vagyok a földön? Hasznos vagyok-e, szükség van rám egyáltalán, szeretnek engem, tisztelnek engem?

(forras:poenixiskola.blog)

7 titok, amivel megismerheted felsőbb éned

Mindannyian kapcsolatban állunk az Isteni Erővel. Ha a rendelkezésünkre álló képességek és teremtő hatalom egy kicsivel nagyobb részét használnánk, már úgy érezhetnénk, hogy csodatévők vagyunk. Megmutatjuk, hogyan fejlesztheted ezt a képességed.

A bennünk lévő felsőbb én fogalma messze meghaladja a tudatos elménk által felfoghatót. Ez az az erő, amiből a történelem nagy zsenijei és tanítói merítenek, és itt történnek a csodák az életünkben. A következő hét lépés segíthet abban, hogy kapcsolatba lépj a felsőbb éneddel.

1.    Hit és elvárás: alakítsd át a világképed!

Első lépésként hidd el, hogy létezik a felsőbb éned, akivel/amivel kapcsolatba tudsz lépni. Ez után vedd magától értetődőnek, hogy ez a kommunikáció folyamatosan fejlődni fog, ahogy kitartóan dolgozol a belső fejlődéseden.

Enélkül a két dolog nélkül igen nehéz bármit is elérni az életben, legyen az szellemi vagy fizikai szinten. Az elvárás annyit jelent, hogy . Ha lemész a boltba tejfölért, nem reménykedsz benne, hogy majd egy pohár tejföllel jössz haza – talán, esetleg, hátha -, hanem tudod, hogy ez fog történni. Ugyanígy kell hozzáállni bármilyen feladathoz, célkitűzéshez az életben. A nem megfogható, szellemi dolgok esetében ez még fontosabb.

Alapvetően materialista szemléletben nő fel a legtöbb ember. Ez a világ teljesen figyelmen kívül hagyja, leértékeli a szellemi, spirituális világot, pedig az jócskán felette áll az anyaginak. Ha gyakrabban olvasol, hallgatsz olyan tanítóktól, akik a saját szellemi képességeid kibontakozására bíztatnak, és ebben segítenek, egy idő után természetes lesz számodra az egész.

2.    Egyedüllét és meditáció

Különíts el magadnak időt arra, hogy időnként teljesen egyedül tudj lenni. Lehetőség szerint minden nap legalább fél órát, de bármi jobb, mint ami eddig volt. Ha teheted, találj egy csendes helyet, és ülj le. Ne csinálj semmit. Ne várj semmit az ücsörgéstől, ne legyen célod vele. Ez először valószínűleg nagyon kényelmetlen és furcsa lesz. Tarts ki. Időt kell adnod magadnak, hogy lenyugodj, áttérj egy másik síkra, és meghalld a belső hangod. Lehet, hogy ott helyben történik valami, de az is lehet, hogy a napi események során következik majd be.Egyszer csak hirtelen rádtör a megoldás, vagy egy ötlet valamivel kapcsolatban. Pont az hív fel, akire szükséged van. Pont olyat ajánlanak, amire vágysz.

Amikor ücsörögsz, egyetlen dologra törekedj: hogy kiűzd az állandó mentális párbeszédet a fejedből. Próbálj egyszerűen csendet teremteni, és ezzel lehetőséget adsz a felsőbb énednek, hogy megnyilatkozzon. Ha például a légzésedre figyelsz, az segíthet ebben, de bámulhatod egy gyertya lángját is, vagy képzelj el egy aranygömböt a napfonat csakrád körül, ami az egész lényed energiával tölti fel. Sokféle eszközt használhatsz, a lényeg, hogy simítsd ki a forgalmi dugót a fejedben.

3.    Napló

Írd le az érzéseid, érzelmeid, álmaid és meglátásaid minden nap. Vezess naplót, lehetőleg csak magadnak, így nem befolyásol, ki mit gondolhat majd róla. A feljegyzések segítenek, hogy még közelebb kerülj az intuitív önmagadhoz. Felteszed a felsőbb énednek a kérdést, majd később, amikor válasz érkezik valamilyen formában, azt lejegyzeteled. Ha ezt rendszeresen teszed, és hiszel magadban, kivétel nélkül mindig meg fog érkezni a válasz. Onnan már csak azt kell eldönteni, mit is kezdj vele.

4.    Belső párbeszéd

Kezdj beszélni a felsőbb énedhez. Próbáld ki a következő 40 napban, hogy minden egyes nap elmondod: „Tudom, hogy létezel, és szeretnélek jobban megismerni, és hallgatni rád. Kérlek, kezdj el beszélni hozzám, és vezess az életben.” Ne aggódj, ha az elején ez teljesen egyirányú kommunikáció, elvégre évtizedekig nem is szóltatok egymáshoz. Beletelik egy kis időbe, mire beolajozódik a gépezet, de onnantól csodásan működik majd. Nyugodtan mesélj, kérdezz, és figyelj a válaszokra. Meg fognak érkezni.

5.    Az élet leckéi

Tekints úgy az életre, mint valami titokzatos iskolára. Higgy abban, hogy az egész életed – események, helyzetek és az emberek – azért van úgy elrendezve, ahogy, hogy Kezeld mostantól úgy az életet, mintha afelé terelgetne, irányítgatna folyamatosan, ahol neked jó. Amikor valami történik az életedben, legyen az jó vagy rossz, kérdezd meg magadtól, mit tanultál belőle. Amint megtanulsz úgy tekinteni a saját életedre, mint egy színdarabra, aminek a főszereplője vagy, a felsőbb éned is egyre nyilvánvalóbban lesz jelen az életedben.

6.    Álmok

Számíts rá, hogy a felsőbb éned néha az álmaidon keresztül beszél majd hozzád. Mielőtt elalszol, végezz némi nyújtást és lazítást, majd teljesen engedd el a tested. Tegyél fel egy kérdést a felsőbb énednek, és várj is rá választ. Amikor felébredsz, próbálj visszaemlékezni az álmodra, amennyire csak tudsz, és írd le a naplódba. Ha általában nem emlékszel az álmaidra, ehhez kell némi kitartás. Ha türelmes vagy, szépen elkezdenek majd beugrani az álmaid, és teljesen egyértelműnek fog tűnni, mi a válasz. Kitartás, próbálkozás.

7.    A jelen tudatában

Koncentrálj egyre jobban a jelenre, a mostra. Amikor eszel, légy tudatában annak, hogy eszel. Érezd az ízeket, az étel rezgését, ahogy felveszi a tested a tápanyagokat. Amikor sétálsz, légy tudatában annak, hogy sétálsz. Érezd a tested mozgását, a szellőt, az illatokat, nézd meg a fákat, az embereket, a házakat. Bármit teszel, légy tudatában, hiszen az egyetlen valóságos pillanat mindig a mostani: az régi elmúlt, a jövőbeli pedig még nem jött el. Ezért is fontos megtisztítani az elméd az aggodalmaktól, a pótcselekvésektől, a rögzült sémáktól. Élj a jelenben, és teremts helyet a felsőbb énednek, hogy segíthessen a mindennapokban is.

És ne feledd a türelmet: időbe telik, míg megtanulod, rászoktatod magad, beélesíted az érzékeid, hogy újra kapcsolatba kerülj a felsőbb éneddel. Semmilyen próbálkozás nem hiábavaló, és mindig megvan az eredménye. Ne felejtsd el, hogy a felsőbb én mindig kapcsolatban akar lenni. Ő nem egy másik valaki, ő is te vagy, sőt, ott az igazi éned, a végtelen és mindenre képes szellem. Megéri újra felfedezni önmagad.

(Forrás: elozoeletek.blogspot)

 

Mi az élet értelme?

“Ne keres­géld az élet értel­mét: adj értel­met az életednek!”

Egy­szer, élet­utunk közép­tá­ján egy­szerre csak elkö­vet­ke­zik az az álla­pot, ami­kor min­den eddig elért ered­mé­nyünk meg­kérdő­je­lező­dik. Egész­sé­ge­sek vagyunk, a szak­mánk­ban is min­den megy a maga útján. Ám egy­szerre fel­buk­kan egy kér­dés: hát ennyi volt az egész? És hiába talá­lunk ezer okot is arra, hogy elé­ge­det­tek legyünk az életünk­kel, még­sem vagyunk azok.

Ekkor ala­po­san végig­gon­dol­juk, mi min­dent értünk el idáig. Saját házunk van, jó kap­cso­lat­ban élünk, a gye­re­ke­ink is egész­sé­ge­sek. Még a kar­ri­e­rünk lét­rá­ján is vezet­nek föl­felé további fokok. A sür­gető kér­dés azon­ban még min­dig ott zaka­tol: ha az életem máso­dik fele is éppo­lyan sike­res lesz, mint az első volt, és a végén vissza­né­zek, vajon elmondhatom-​​e a végén, hogy tel­jes életet éltem? És –akarva-​​akaratlan– két­sé­gek kínoz­nak, ha a vála­szon tör­jük a fejünket.

Aztán meg­kér­dez­zük magunk­tól: hát milyen is volna az a tel­jes, igazi élet? Hir­te­len rádöb­be­nünk, hogy sor­sunk bizo­nyos, a maguk ide­jén igen nagy jelentő­ségű­nek vélt mér­föld­kö­vei ala­po­san meg­fa­kul­tak, elvesz­tet­ték jelentő­sé­gü­ket. Más­részről viszont a koráb­ban jelen­ték­te­len­nek hitt dol­gok közül sok­nak megnő a fon­tos­sága. Leg­gyak­rab­ban olyan ese­tek ezek, ame­lyek­ben a mások­kal fenn­tar­tott kap­cso­lat ját­szik sze­re­pet, olyan talál­ko­zá­sok vagy barát­sá­gok, ame­lyek­ben eset­leg segí­teni tud­tunk másokon.

Aztán még azt is meg­kér­dez­zük magunk­tól, mi rej­lik még ben­nünk, amit érde­mes fel­színre hozni?

Mi az élet­utunk légy­ege, mi a fel­ada­tunk az élet­ben, és vajon melyek azok a csak tőlem elvár­ható lépé­sek, ame­lye­ket ezen a – senki más által nem jár­ható – úton meg kell tennem?

És ekkor tuda­to­sul ben­nünk, hogy még min­den nyitva áll, még bár­me­lyik pil­la­nat­ban meg­vál­toz­tat­hat­juk életün­ket, még a való­ban fon­tos dol­gok felé for­dul­ha­tunk. Kezdőd­het az élet­nek neve­zett nagy kaland!

(Kurt Tep­per­wein)