A világba küldött áldás
a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum
leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. A szeretetnek ez a
kimeríthetetlen ereje itt van körülöttünk, és csak arra vár, hogy egy teremtõ
mozgásba hozza. Az áldás törvénye a következõ:
Amit tiszta szívembõl
megáldok, az abban a pillanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal
megkezdi áldásos tevékenységét.
Amit tiszta szívembõl
megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy "ellenséget",
egy barátot nyerek vele.
Megáldani annyit
jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni;
valamely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldani ugyanakkor azt is
jelenti, hogy nem a külsõ jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s
ezáltal életre is keltjük. Isten a következõ szavakkal hívta fel Ábrahám
figyelmét az áldás hatalmára: ,,...és megáldalak téged... és áldás
leszesz" (Teremtés 12,2). Hogy milyen formában kérjük az áldást, annak
nincs jelentõsége: kérhetem szóban, kérhetem gondolatban vagy akár érzés
formájában.
A legfontosabb, hogy tiszta szívbõl kívánjam. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
Megáldhatok minden létezõt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáldhatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki számára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.
De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sõt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldhatom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szervet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hivatásomat, a házamat, különösen pedig a családomat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.
Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettõl kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.
Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Paradicsomot. Az igaz tudat lehetõvé teszi számomra, hogy a "mennyországban" éljek itt és most.
A legfontosabb, hogy tiszta szívbõl kívánjam. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
Megáldhatok minden létezõt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáldhatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki számára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.
De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sõt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldhatom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szervet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hivatásomat, a házamat, különösen pedig a családomat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.
Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettõl kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.
Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Paradicsomot. Az igaz tudat lehetõvé teszi számomra, hogy a "mennyországban" éljek itt és most.
