Egy megható kisfilm egy csodálatos barátságról

Az alábbi kisfilm a Kutyahideg című film rövidített változata, zenei aláfestéssel. A történetet 1958-as japán antarktiszi expedíció ihlette, egy férfi elindul megkeresni a nagy téli viharban eltűnt szánhúzó kutyáit. 

 

 

A kutyák már megmentették egyszer gazdája életét, ezért úgy döntött, hogy nem hagyhatja őket cserben, ezért mindent megtesz, hogy megtalálja őket. Az újboli találkozás nagyon szívbemarkoló, Enya angyali hangja pedig még meghatóbbá teszi az egészet.

(Forrás: eztnezdmeg.com)

 

Semmi sem szilárd: Ez a kvantumfizika világa

Nobel-díjas fizikusok kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a fizikai világ egy nagy tengernyi energia, mely milliszekundumonként vibrál ki és be, újra és újra.

Semmi sem szilárd.

Ez a kvantumfizika világa.

Bebizonyították azt is, hogy a gondolatok azok, melyek összetartják ezt a folyamatosan változó energiát azokká a "tárgyakká", melyeket látunk.

Miért van tehát az, hogy egy személyt látunk, ha ránézünk valakire, egy villogó energianyaláb helyett?

Gondoljunk egy tekercs filmre!

Egy film minden egyes másodperce 24 képkockát taralmaz. Minden képkocka között egy kis rés található. Mivel azon sebesség miatt , amellyel egyik képkocka váltja a másikat, a szemünk be van csapva, így azt gondoljuk, hogy folyamatos és mozgó képet látunk.

Gondoljunk a televízióra!

A tévéképernyő egy egyszerű cső, melyet rengeteg elektron talál el egy bizonyos módon, ami a forma és mozgás illúzióját hozza létre.

Egyébként minden tárgy ilyen. Általában 5 fizikai érzékkel rendelkezünk (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés).

Minden egyes érzékelés egy adott spektrummal rendelkezik (például egy kutya eltérő hangtartományokat is hall mint mi, egy kígyó a fény más spektrumait látja, mint az ember, és így tovább).

Más szóval az érzékszerveink ezt a tengernyi energiát egy bizonyos korlátozott szempontból fogják fel, és alkotnak egy képet. Ugyankkor ez a kép nem teljes, és nem is pontos. Ez csupán ennek az energiának egyfajta értelmezése.

Minden értelmezésünk a valóság egy "belső térképén" alapszik, mellyel rendelkezünk, ami nem a teljes igazság. Ezen "belső térképünk" személyes életünk kollektív élményeinek eredménye.

A gondolataink ehhez a láthatatlan energiához kapcsolódnak, és meghatározzák, hogy az energia milyen formát öltsön. A gondolataink a szó szoros értelmében részecske alapon formálják át az univerzumot, hogy létrehozzák a fizikai életünket.

Nézzünk csak körül!

Minden, amit csak látunk a fizikai világban egy gondolatként kezdte, mely úgymond nőtt, ahogy egyre többen és többször osztoztak rajta és kifejezték, amíg egy fizikai tárggyá vált egy sor lépésen keresztül.

Szó szerint azzá válsz, amire most gondolsz.

Az életed azzá válik, amit a legtöbbször gondoltál és hittél.

A világ szó szerint a tükröd, amely lehetővé teszi, hogy megtapasztald a fizikai síkon azt, amit a saját igazságodnak tartasz, amíg meg nem változtatod.

A kvantumfizika megmutatja nekünk, hogy a világ nem egy szilárd és megváltoztathatatlan dolog, mint aminek tűnik. Ehelyett ez egy nagyon változékony hely, mely az egyéni és kollektív gondolataink segítségével folyamatosan épül fel.

Amiről úgy gondoljuk, hogy igaz, az valójában egy illúzió, olyan, mint egy varázslat.

Szerencsére már elkezdtük feltárni ezt az illúziót, és ami még fontosabb, hogy milyen módon lehet megváltoztatni.

Miből épül fel a tested?

Az emberi szervezet kilenc rendszert tartalmaz, köztük a keringési, emésztési, endokrin, izom, ideg, nemi, légzőszervi, csontváz, és a kiválasztó rendszert.

Mik alkotják ezeket?

Szövetek és szervek.

Miből állnak a szövetek és a szervek?

Sejtekből.

Miből állnak a sejtek?

Molekulákból.

Miből épülnek fel a molekulák?

Atomokból.

Mik alkotják az atomokat?

Szubatomi részecskék.

Mi hozza létre a szubatomi részecskéket?

Energia!

Te és én tiszta fényenergia vagyunk a legszebb, és legértelmesebb konfigurációban. Energia, mely folyamatosan változik a felszín alatt, és te irányítod az egészet az erőteljes elméddel.

Egyetlen nagy csillag vagy, és hatalmas emberi lény.

Ha látnád magadat egy erős elektronmikroszkóp alatt, és egyéb kísérleteket végeznél magadon megfigyelhetnéd, hogy egy folyamatosan változó energiából épülsz fel elektronok, neutronok, fotonok stb. formájában.

Ahogy körülötted minden más is. A kvantumfizika azt mondja, hogy magának egy tárgynak a megfigyelése okozza azt, hogy ott van a tárgy ahol, és ahogy azt megfigyeljük.

Az objektum nem létezik a megfigyelőtől függetlenül. Tehát mint látod, a megfigyelés, a figyelem valami iránt, és a szándék az, ami szó szerint megteremti azt a dolgot.

Ez tudományos és bizonyított.

A világ szellemből, elméből és testből épül fel.

Ezek közül mindháromnak, szellemnek, léleknek és a testnek van egy egyedi funkciója, amin nem osztozunk másokkal. Amit a szemeddel látsz, és a testeddel tapasztalsz az a fizikai világ, amit testnek fogunk hívni. A test egy hatás, amit egy ok hozott létre.

Ez az ok a gondolat.

A test nem hozható létre. Csak tapasztalat lehet, és megtapasztalt... ez az egyedülálló funkciója.

A gondolat nem tapasztalható meg, csak megalkotni, létrehozni és értelmezni lehet. Szüksége van a viszonylagosság világára (a fizikai világra, a testre) megtapasztalni önmagát.

A lélek mindaz, ami életet ad a gondolatnak és a testnek.

A testnek nem áll hatalmában, hogy teremtsen, bár azt az illúziót kelti, hogy képes rá. Ez az oka sok frusztrációnak. A test tisztán egy hatás, és nincs módjában, hogy bármit okozzon vagy létrehozzon.

Az összes információ kulcsa az, hogy miképpen tudod megtanulni az univerzumot másképp látni, mint ahogy jelenleg teszed, hogy képes legyél bármit manifesztálni, amire igazán vágysz.

(Forrás: John Assaraf)

A Tudat kitüremkedései vagyunk

Olyan sokat foglalkoztam az Önvaló megértésével.

Kb. százszor hallgattam meg Ramana Maharishi tanításaiból készült 40 versszak a valóságról című 2 részes hanganyagot, olvastam a könyveit, mégis ma reggel sikerült igazából felfognom, hogy mi is az az Önvaló.

 Jakab István és Dienes István elméleti fizikus, védakutató

Az Önvaló, amit Srí Ramana az egyetlen valóságnak nevez, nem más mint a Tudat.

Ezt Jakab István és Dienes István beszélgetésésből értettem meg végre. Olyan érzés volt, mintha a helyükre csúsztak volna egy puzzle darabjai...

A beszélgetés eredője azt volt, hogy reggeli futás közben Jakab István rálépett egy csigára, mely roppanva összetört. Dinó erre azt mondta, hogy lehet, hogy csak az történt, hogy a csiga esélyt kapott egy magasabb szinten megnyilvánulni.

Ez nyitotta meg azt a kaput, amely a lentebb található eszmecseréhez vezetett, és amely szerint, a csiga tudata és az ember tudata, ugyanannak az egységes Tudatnak egy-egy különböző állapota, megnyilvánulása. Mindkettő a Tudat kitüremkedése.

Itt van az értékes beszélgetés felvétele,érdemes többször meghallgatni.

Most játszuk azt, hogy én kérdezek, és ők, a két István válaszolnak nekem a műsorban elhangzott mondatokkal.

Mi az ember?

Az ember, egy tudatállapot a Tudaton belül. A csiga egy másik tudatállapot ezen a Tudaton belül. Közös Tudatban élünk.

És nincs is saját külön tudata az embernek?

Egyre inkább kiderül, hogy nincs. A tudósok sokáig keresték a tudat forrását az agyban. Mára már egyes agykutatók azt gondolják, hogy az agyműködés a Tudatnak egy folyamata.

Ha nincs saját önálló tudata az embernek, akkor mégis mi készet arra bennünket, hogy különálló létezőknek gondoljuk magunkat?

Az elme késztet erre. A Tudat nem tudja másképp megtapasztalni magát csak úgy, hogy azonosul az egyes állapotaival. Minden egyes azonosulás egy elmeállapotot jelöl. Azt képzeli, hogy kötődik ahhoz az állapothoz. Azonosítja magát vele. Tehát: elme=azonosulás a Tudat folyamataival. Mintha a hullám azt gondolná, hogy ő önmagában létezik, pedig a hullám az óceán mozgása...

A Tudat csak úgy tud felébredeni ezekből az azonosulásokból, hogy túllép rajtuk, és visszakerül abba a nézőpontba, ami mindig is volt. Tehát visszakerülsz abba a nézőpontba, ami mindig is voltál.  Hullámként rájössz, hogy Óceán vagy, más nem is lehetsz.

Ha már tudod, hogy közös Tudatban vagy minden létezővel, hogyan élsz meg egy beszélgetést egy másik emberrel?

Azt hisszük, hogy beszélgetünk, holott a Tudat önmagán belül olvasgat jobbra-balra.

Mi a megvilágosodás?

A megvilágosodás az, hogy tudatában vagy ennek a Tudatnak. Megfigyelő pozícióba kerülsz, megszünteted az azonosulást az énállapotoddal. Azt mondod: az én tudatállapotom egy a sok közül, az egységes Tudaton belül. Visszakerülsz a Tudat szemszögébe, és látod, hogy ugyanaz a Tudat pulzál a csigában, a fában, mindenben. Hullám énállapotból Óceán énállapotba kerülsz, ami mindig is voltál. Ily módon a tudatosságodnak egy sokkal fejlettebb állapotából éled meg a létezésed.

És meddig fejlődhet, tágulhat ez a tudatosság?

Maga ez az egy Tudat, az Univerzumnak is a tudata. A tudatosság odáig tágulhat, amikor az önazonosságod ugyanaz az öntudat, mint a Világegyetem öntudata. Onnan aztán lehet "dimenzióbetyárkodni",és nézni a dínókat...

(forrás: lelekcafe.hu)

A tudat kitüremkedései - Jakab István, Dienes István - videó

Visszatérő lelkek - Gyermekek, akik emlékeznek előző életeikre

Ian Stevenson, belgyógyász és pszichiáter 1943-ban a montreali McGill Egyetemen végezte orvosi tanulmányait, belgyógyász szakvizsgát tett, dolgozott a biokémia területén is, de végül a pszichiátriát választotta. 1957-ben, 39 éves korában kinevezték a Virginiai Egyetem Orvosi Karán a pszichiátriai részleg vezetőjévé, és ettől kezdve tanulmányozta több mint 40 éven át azokat a gyerekeket, akik előző életekre emlékeztek vissza. Munkássága alatt több mint 2000 esetet gyűjtött össze. Kutatásait Chester Carlson, a fénymásolás feltalálója támogatta. Tom Shroder, amerikai újságíró, szigorú kételkedőként kíséri el Stevensont néhány kutatóútjára. "Visszatérő lelkek" című könyvében számol be élményeiről.

Vannak olyan gyermekek, akik képesek visszaemlékezni egy korábbi életre. Tudják, hogy emlékeinek a valósággal való összevetése problémás, amikor egy élet mozaikjait látják, amely évszázadokkal korábban zajlott le. ...
1977 júliusában a bejruti angol nyelvű hetilapban, a Monday Morning-ban egy cikk jelent meg, amely jól érzékeltette, hogyan tekint ezekre az esetekre a szélesebben gondolkodó közösség. Ian Stevenson évtizedeken át dolgozott Libanonban, olvasta a cikket, és meglátogatta Susanne-t 1978 márciusában, nyolc hónappal később, hogy a történet megjelent a Monday Moningban.
Susanne szilárdan ragaszkodott hozzá, hogy ő nem Susanne Ganem. Szüleinek azt mondta, ő Hanan Masszur aki egy operáció után halt meg az Egyesült Államokban, és szeretné visszakapni gyermekeit és a férjét.
A Ganem és a Manszur család korábban sohasem hallott egymásról. Susanne esete azért különösen érdekes, mert emlékszik a pontos nevekre.

Nézzük az esetet:
Hanan Maszur a Suf-hegyekben született az 1930-as évek közepén. Még csak tizenhat éves volt, amikor feleségül ment egy távoli rokonához, Faruk Manszurhoz. Egy évvel később született első gyermeke, Leila, majd két év múlva kislánya Galareh. Egy későbbi vizsgálat során olyan állapotba találták a szívét az orvosok, hogy azt tanácsolták, ne vállaljon még egy terhességet. De nem fogadta meg az intelmet és 1962-ben még egy gyermeke született, egy fiú. 1963-ban Hanan fivére, Nabih, aki előkelő személyiségnek számított Libanonban repülőgép-katasztrófa során életét vesztette. A baleset és Nabih halála jelentős hírnek számított a drúz közösségben. Nem sokkal ezután Hanan egészsége is megromlott. Harmincéves korában Hanan a Virginia állambeli Richmondba utazott, hogy rendkívül kockázatos szívműtétnek vesse alá magát. Leila is Virginiába akart repülni, hogy együtt legyen anyjával, de elvesztette útlevelét, és nem tudott idejében újat szerezni. Hanan a műtét előtt megpróbálta felhívni Leilát, de sehogy sem tudta elérni telefonon. Hanan a következő napon komplikáció következtében meghalt. A nő testét visszaszállították Libanonba.  
Tíz nappal Hanan halála után született meg Susanne Ganem.
Manira Ganem a kislány anyja elmondta Stevensonnak, hogy nem sokkal Susanne születése előtt azt álmodta, kislánya lesz. "Találkoztam egy nővel és megcsókoltam és megöleltem. Ő meg azt mondta: "Hozzád készülök." A nő negyven év körüli lehetett. Amikor később láttam Hanan képét, arra gondoltam, hogy álmomban ugyanígy nézett ki az a nő."
Susanne szülei elmondták Stevensonnak, hogy kislányuk tizenhat hónapos korában ejtette ki az első szavakat. Levette a kagylót a készülékről, mintha beszélni akarna bele, és ezt mondta újra meg újra: "Halló, Leila?" Amikor később hallottak arról, hogyan próbált Hanan telefonálni a halála előtt Leilának, akkor vették észre az összefüggést. De korábban fogalmuk sem volt, kit igyekezett Susanne felhívni. Aztán ahogy idősebb lett, kijelentette, hogy Leila volt az egyik gyermeke, ő nem Susanne hanem Hanan.
Amikor megkérdezték tőle, hogy "Milyen Hanan?" azt felelte: "A fejem még kicsi, várjatok, amíg nagyobb lesz, és akkor el tudom mondani." És két éves korára seregnyi nevet említett: a többi gyerekéét, férjéét, Farukét, valamint a szüleinek és a fivéreinek nevét - összesen tizenhárom nevet. Ilyeneket is mondott: "Az én házam nagyobb és csinosabb, mint ez a ház." Néha így szólt apjához, Sahínhoz: "Szeretlek. Kedves vagy hozzám, ahogyan az apám, Halim is az volt. Ezért fogadlak el." Halim volt Hanan apja.
A fordulat akkor következett be, amikor egyik ismerősük, akinek voltak kapcsolatai a hegyi városban, ahol Manszurék éltek, érdeklődni kezdett, és felfedezte: amiről Susanne mesél, ráillik Hanan Manszur életére. Amikor a Manszur család megismerte a Svaifatban élő kislány történetét, elmentek hozzá látogatóba. A Monday Morning szerint a Manszur család eleinte kétkedve fogadta Susanne állításait. Előkelő és gazdag család révén tartottak attól, hogy Ganemék talán pénzt szeretnének tőlük. De a kislány gyorsan meggyőzte őket, egyebek közt azzal, hogy fényképeket azonosított a családi albumban. Suzy felismerte az összes rokont, és pontosan megnevezte őket.
Susanne anyja elmondta, hogy a kislány mielőtt még írni-olvasni tudott volna, leírt egy telefonszámot, amely Hanan telefonszáma volt, azzal a kis eltéréssel, hogy az utolsó két számjegy felcserélődött.
Susanne megkérdezte Galareh-t, az elhunyt Hanan leányát, hogy Hercule nagybátyja, Hanan testvére, odaadta neki-e és Leilának az ékszereit? Csak a család tudta, hogy Hanan odaadta ékszereit a Virginia álamban élő Hercule nevű fivérének, és arra kérte, hogy majd ossza szét őket Hanan lányai között. Stevenson feljegyzései szerint Faruk, Hanan férje, és Galareh elismerte, hogy Susanne pontosan idézte Hanan kívánságát ékszerinek szétosztásáról.
A professzor azoknak a vallomásával is alátámasztotta a történetet, akik Hanan körül tartózkodtak, amikor a nő kifejezte ezt a kívánságát.
Suzzanne öt éves volt, amikor Stevenson először találkozott vele, nem sokkal a Monday Morning cikke után.
Húsz év elteltével újabb interjúra került sor. Ekkor Susanne úgy nyilatkozott, hogy ma már nem emlékszik eseményekre, de az érzések még eltöltik. Szerinte jól emlékezni, mert ő is megkönnyebbült, és régi családja pedig megnyugodott, amióta tudják, hogy "még itt van". ...

Stevenson professzor 25 esetet gyűjtött össze Burmában, annak az arcvonalnak a mentén, ahol 1945-ben a japán hadsereg megpróbálta feltartóztatni az előrenyomuló britteket. Az esetek köz azt látszik bizonyítani, hogy több burmai gyermek olyan előző életről számol be, amikor ebben a háborúban vesztették életüket.

Egy drúz kisfiú például egészen furcsa nyelven beszélt, amelyről akkor derült ki, hogy japán, amikor egy kirándulás alkalmával a kisfiú odafutott egy csoport japán turistához és szóba elegyedett velük. A kisfiú makacsul állította, hogy emlékszik egy olyan életre, amikor kínai emigráns volt japánban. Tény, hogy korábbi életének lakáscímét is meg tudta mondani, és a család levelet írt az előző személyiség nővérének. A nővér meg is látogatta őket, és a kisfiú előző élete tényeit visszaigazolta. ...

Stevenson professzort egyik bejruti előadása után felkereste Elie Karam, keresztény pszichiáter, aki döbbenten számolt be arról, hogy az előadás után elbeszélvén fivérének az előadás témáját, az felkiáltott: "Nekem is volt már előző életem, de csak arra emlékszem, hogy magas férfi voltam, Bécs külvárosában éltem, és egy autóbalesetben haltam meg." Az esetről annyit tudott meg még Stevenson, hogy a fiú 4 éves korában már beszélt erről a szüleinek, akik nem hallgatták meg. A szülők már nem emlékeztek erre, de azt igazolták, hogy a gyermeket rettenetes fóbia gyötörte, minden alkalommal sikoltozást rendezett, amikor autóba ültették. ...

Stevenson több esetet vizsgált együtt dr. Szatvan Pászricsa indiai pszichológus asszonnyal, aki a bangalore-i Mentális Egészségügyi és Idegtudományi Intézet munkatársa volt.
Egyik esetben egy Delhitől 1,5 órára lévő faluban egy kislány esetét vizsgálták meg. A hétéves Priti mihelyt érthetően tudott beszélni, így szólt fivéréhez és nővéréhez: "Ez nem az én házam, hanem a ti házatok. Ezek a ti szüleitek, nem az enyéim." A nővérének azt mondta: Neked csak egy fivéred van, nekem négy - és kijelentette, hogy a neve nem Priti, hanem Sila, és megmondta "igazi" apjának és anyjának nevét. Könyörgött, hogy vigyék haza abba a városba, melyet Loa Madzsrának neveznek. Ez a város 15-20 km-re fekszik a falutól. Priti szülei sohasem jártak Loa Madzsrában és senkit se ismertek ott. Azt mondták a kislánynak, ne beszéljen butaságokat. Pont az tette hitelessé az esetet, hogy a család teljes érdektelenséget mutatott. A kislány a szomszédot kezdte ostromolni kérésével, hogy vigye őt haza. A szomszéd utánajárt, hogy a nevezett faluban élt egy a kislány által megnevezett férfi, Karna, aki egy Arguri nevű nőt vett feleségül, és tizenéves leányukat Silát , aki átszaladt az úttesten, elütötte egy autó és meghalt. Priti megismerte a hozzájuk látogató Karnát, mint apját, és másokat is felismert, amikor elvitték Loa Madzsrába.
A kislány előző élete haláláról csak annyit mondott: "Felülről estem le."

Szatvan pszichológus-asszony utánajárt Sila halálának, és ekkor kiderült, hogy a 15 éves Sila, néhány füvesasszony társaságában indult el, hogy fűvet szedjen a marháknak. Amikor átszaladt az úton - az asszonyok tanúsították - egy autó elütötte Silát és 3,5 méter magasra dobta a levegőbe.
Priti, miután négyszer-ötször meglátogatta előző családját, sokkal oldottabbá vált, megszűnt korábbi zárkózottsága. ...

(Forrás: Tom Shroder: Visszatérő lelkek - web-hang.hu)

Reinkarnáció és a szülők kiválasztása (kicsit kiszínezve)- videó

Egy fizika professzor szerint tudományos bizonyítékok vannak a "Tervező" létezésére

Az Oklahomai Egyetem egyik fizika professzorának, aki gyakran tölti idejét szétzúzott szubatomi részecskék tanulmányozásával a CERN laboratóriumban Svájcban, van egy másik hobbija - szétzúzni azt az elképzelést, hogy minden tudós szerint a világegyetem valamiféle kozmikus véletlen folytán jött létre.

Dr. Michael Strauss előadásán, melynek címe "Tudományos bizonyíték Isten létezésére" már sok diák és kortársa hallgathatta meg az ország számos egyetemén közel 15 év alatt, köztük a Stanford, a Dallasi és a Santa Barbara Egyetemen, legutóbb októberben a Missouri Egyetemen, azt mondta, hogy megfigyelhető és ellenőrizhető tudományos bizonyíték mutat egy "tervezőre, aki törődik az emberiséggel."

Dr. Michael Strauss

Ezt állítja egy kísérleti részecskefizikus szakértő, aki azt is mondja, hogy a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az univerzum 14 milliárd éves, és hogy az úgynevezett "Nagy Bumm" során jött létre, melyet sok ember hallott már az ateista, vagy agnosztikus tudósoktól.

De Strauss, aki a Higgs-bozon, "Isteni részecske" területén meglévő tudása és szakértelme miatt is ismert, azt mondta a mintegy 200 tanárból és diákból álló közönségének, akik megtöltötték az egyetem nézőterét, hogy a modern tudomány felfedezései bőséges bizonyíték nyújtanak a transzcendens, intelligens tervező létezésére, aki a világot teremtette, és mindennek célja van az emberiség számára.

Ellentmondás volt ugyanakkor az előadása során, hogy állítása szerint nem azért jött, hogy bármiféle Isten létezését bizonyítsa tudományosan. Megjegyezte, hogy ebben a témában még nem sikerült egyezségre jutnia a tudománynak. Ugyanakkor lényeges, és heves viták tárgya, amely méltó arra, hogy megvitassák, idézve Dr Stephen Hawking 2010-es "A nagy terv" című könyvét, hogy bemutassa a témát, amely még mindig a bolygó néhány legnagyobb elméjének a felülvizsgálata alatt áll.

Beszéde alatt Strauss lényegében azt állította, hogy Isten létezésének tudományos bizonyítékára a világegyetem keletkezésének tanulmányozása során találtak rá, a világegyetem tervére, amit Strauss "ritka Föld hipotézisnek" nevez.

Mint mondta, a történelmi időkben minden tudós hitt Istenben, és csak az utóbbi időben, az elmúlt mintegy 200 évben alapul a tudomány azon a feltételezésen, hogy nincsen olyan teremtő, aki uralná a mindenséget.

De 1929-ben Edwin Hubble felfedezte, hogy a világegyetem tágul, ami elvezetett a Nagy Bumm hipotézishez. Egyéb modern kísérletek is alátámasztják ezt az elméletet, mint például az univerzum hőmérséklete és az elemek kialakulása.

"Az általános relativitáselmélet előrejelzése az, hogy a Nagy Bumm maga az eredete mindennek, amit ismerünk: tér, idő, anyag és energia." - mondta Strauss a Dallasi Főiskola hallgatóinak az elmúlt évben. "Tehát a Nagy Bumm egyfajta hibás elnevezés. A Nagy Bumm felveti azt a gondolatot, hogy valami felrobbant, de a Nagy Bumm önmagában nem egy robbanás, hanem ez az eredete mindennek, amit az univerzumban ismerünk."

"Ha a világegyetemben minden létrejött, azután a világegyetem okának mindent felülmúlónak kell lennie, az nem ennek a világnak a része," - érvelt Strauss. "A tudomány belebotlott valami olyasmibe, amit a Biblia régen kijelentett, hogy az univerzumnak volt egy kezdete."

Strauss bizonyítékokat hozott fel Isten létezésére, hivatkozva a világegyetem látszólagos tervezettségére, utalva az anyag mennyiségére az univerzumban, a nukleáris erő nagyságára, és a szén kialakulására, melyek olyan finoman hangoltak, hogyha bármelyik paraméter ezek közül a legkisebb mértékben is módosult volna, akkor az emberi élet nem is létezne. Strauss kijelentette, hogy mintegy 100 hasonló finoman hangolt paraméter létezik.

Strauss "ritka Föld hipotézisében" azt részletezte, hogy mire lenne szükség egy Föld típusú bolygó véletlenszerű megalkotásához, egy olyan bolygóhoz, amely képes fenntartani nem csak a baktériumokat, hanem a magasabb rendű életformákat is, ahogy azt a sci-fi történetekben is megtalálhatjuk (gondoljunk a Star Trek M osztályú bolygóira).

Kiemelte, hogy a Föld mitől egyedi a holdjával, hogy a Nap és a Naprendszer tökéletesen igazodik az élethez, hogy képes legyen túlélni. Kevés olyan bolygó van, ha van egyáltalán, mely körül egyetlen nagy hold kering, mely a megfelelő atmoszféra fenntartásában nyújt segítséget. Kevés olyan szomszéd van, mint a Jupiter, melynek olyan nagy a gravitációja, hogy magába szippantja a Földre veszélyt jelentő fenyegetéseket, mint az üstökösök és az aszteroidák.

Sőt, 322 olyan paraméter van, amelyek ahhoz szükségesek egy bolygón, hogy képes legyen fenntartani a formálódó intelligens életet, és ezen 322 paraméter bekövetkeztének a valószínűsége 10-282.

"Nem valószínű, hogy a Földet valaha is sikerül reprodukálni," - mondta Strauss.

Strauss az előadása közben sokat idézett olyan ateista vagy agnosztikus tudósoktól, akik nem hisznek Istenben, de még mindig elismerték egy magasabb hatalom lehetőségét a munkájuk során megfigyeltekből következően:

Paul Davies: "Ha a fizika tervezés terméke, az univerzumnak kell, hogy legyen egy célja, és a modern fizika erősen azt sugallja nekem, hogy ez a cél bennünket is magában foglal." - Superforce, 1984

Paul Ruben: "A legnagyobb probléma az Ősrobbanás elmélettel filozófiai, talán teológiai: Mi volt az Ősrobbanás előtt?" - Nature, 1976

John Horgan: "A multiverzum elmélet, a teoretikusok most már látják, szinte végtelen számú változatot jelent, amely szinte végtelen számú univerzumot 'jósol'... persze egy elmélet, amely megjósol mindent, igazából nem jósol meg semmit." - Scientific American, 2010

A Missouri Egyetemen tartott előadása előtt egy interjúban Strauss azt mondta, hogy a célja az, hogy arra ösztönözze hallgatóit, hogy kérdőjelezzék meg azt, amit úgy gondolnak, hogy tudnak, ami a tudományos érdeklődés fő szempontja.

"Remélem rá tudom venni az embereket, hogy gondolkodjanak," - mondta. "Gondolkodjanak el olyan módon, ahogy azt korábban nem tették."

"Szenvedélyesen próbálom megérteni, hogy mi az, ami valóban igaz," - tette hozzá Strauss. "A tudomány ezen területén az igazságot keressük az univerzumban. A Keresztények hisznek egy Istenben, amely bizonyítja az igazságot. Kell lennie valamilyen összefüggésnek, ezért fontos megvizsgálnunk, hogyan is néz ki ez az összefüggés."

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

Tudósok bizonyították be a telepátia létezését

A telepátia létezéséről régóta folytatnak vitákat a tudományos élet, és az ezoterikus, spirituális tanok hívei. Nemrég viszont tudományosan is sikerült igazolni, hogy a telepátia létezik. Amerikai és francia tudósok egy tudományos-fantasztikus filmbe illő kísérlet során bizonyították be azt, amit eddig sokan sejtettek: egymástól nagy földrajzi távolságban lévő emberek az agyhullámaik segítségével képesek kommunikálni egymással.

A kísérlet egyik alanya Franciaországban, a másik Indiában volt. A kutatás premiernek számít abban a tekintetben, hogy jól dokumentálhatóan, laboratóriumi körülmények között bizonyította az agy-agy közötti kommunikációt.

Az egyik személyre egy vezeték nélküli, internetkapcsolattal rendelkező elektroenkefalográfot (EEG) kötöttek, és az volt a feladata, hogy egy egyszerű üdvözlési formára gondoljon. A gép a rövid kifejezésből egy bináris, 0-ás és 1-es számokkal leírható, bináris kódot alkotott, majd a kódot e-mailen továbbította Indiából Franciaországba. Ez után a francia alany nem invazív agyi ingerléssel komplex fényvillanást érzékelt, és a vevőkészüléken ezek a villanások bináris számsorokként jelentek meg, amiket lefordítottak, és megkapták az Indiából elküldött üdvözlési formát.

A szakemberek ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a kísérleti alanyokat semmiképp se befolyásolhassák az érzékszervekkel felfogható ingerek, ezért a szemüket és fülüket is letakarták.

Alvaro Pascual-Leone, a Harvard Egyetem professzora elmondta, arra keresték a választ, hogy két ember között létezhet-e kizárólag az agyműködés alapján létrejött kommunikáció.

(forrás: filantropikum.com)

Tarr Bence László és Tarr Dániel egypetéjű ikrek voltak az első ikrek akikkel a SZINTÉZIS paralaborban telepátia kísérletet végeztek. Most a Hajdu-ikreken a sor. Tarr Bence László az RTL Fókusz műsorában.

Bepillantás a lélek útjába a halál után

A tudomány és a spiritualitás a közvélemény szerint megosztott a reinkarnáció ügyében. A két oldal nyilvánvaló; a tudomány hívei úgy vélik, hogy a biológiai halál a mi emberi tapasztalatunk abszolút vége, míg a spiritualisták úgy gondolják, hogy a testünk fizikai edénye tudatunk örök energetikai aspektusának, az úgynevezett léleknek, mely beágyazza magát egy új testbe, miután a korábbi test meghalt.

Sok népszerű vallás, mint a Kereszténység és a Katolicizmus is cáfolja a reinkarnációt, mert ellentmond a teológiai hitrendszereknek, amelyek kimondják, hogy van egy hely, ahová a halál után a bűnösök kerülnek, az úgynevezett “Pokol”, és egy hely, ahová az elhivatottak mennek, a “Menny”. Ez vált tudássá, mellyel a fő vallásokat használják ellenőrző mechanizmusként, hogy manipulálják a tömegeket a félelem segítségével.

Ez nem volt egészen a 17. századig, amikor a tudomány elkezdte befolyásolni az emberek hitrendszereit a tudományos módszerek és a természeti törvények folyamatos fejlődésével. Ezt a rendszert bármilyen igazság kétségbe vonta, melyre nem volt fizikai bizonyíték, és így kezdődött a tudomány dominanciája az emberi társadalomban. Azok a tudományos rendszerek, melyeket létrehoztak, számos újítást és haladást biztosítottak az emberi fajnak, de még mindig sok kérdés van, amit nem tudott megválaszolni a tudományos közösség, mint például a különböző paranormális jelenségek, és más lehetetlen “csodák” a természetben.

A 20. század beindította a tudomány egy új hullámát, amely foglalkozott a tudat, a pszichedelikus és paranormális pszichológia kutatásával, melyeknek együttes célja, hogy összekösse a szellemi és tudományos közösségeket. Halálközeli és testenkívüli tapasztalatok esetében, melynek során az emberek tudatosak voltak, miután kimondták a klinikai halált, elkezdték tesztelni azokat a tényeket, melyeket a tudomány korábban megállapított. Ma az ilyen esetekről még mindig széles körben számolnak be, és jelentős hasonlóságok vannak a jelentések között a világ minden táján. Dr. Pim van Lommel holland kardiológus végezte a legnagyobb kórházon alapuló halálközeli élmény vizsgálatot, évekkel egy betegének beszámolója után, aki látott egy alagutat, egy fényt és gyönyörű színeket, és csodálatos zenét hallott a klinikai halál állapotában 1969-ben. Dr. Lommelt ez arra ösztönözte, hogy tovább vizsgálja a témát, miután részletes halálközeli élményt hallott olyasvalakitől, aki hat percen át volt klinikailag halott.

“Miután elolvastam egy könyvet, elkezdtem meginterjúvolni a betegeimet, akik túléltek egy szívmegállást. Nagy megleptésemre két éven belül mintegy ötven beteg mondta el nekem a halálközeli tapasztalatát… Így 1988-ban elkezdtünk egy prospektív vizsgálatot 344 egymást követő szívmegállás túlélő között tíz holland kórházban… 62 beteg (18%) számolt be néhány emlékről a klinikai halál idejéről… Mintegy 50 százaléka a betegeknek tudatában volt, hogy meghalt a halálközeli élménye során, vagy pozitív érzelmei voltak, 30 százalékuk számolt be egy alagútról, melyen keresztülhaladt, valamint egy égi tájat figyelt meg, vagy találkozott elhunyt rokonaival. A betegek mintegy 25 százalékának halálközeli élménye során testenkívüli tapasztalata volt, kommunikált ‘a fénnyel’, vagy színeket figyelt meg, 13 százalékuk tapasztalta meg életének áttekintését, és 8 százalékuk tapasztalt meg egy határt… Halálközeli élménnyel rendelkező betegek nem mutattak félelmet a halállal kapcsolatban, erősen hittek egy túlvilági életben, és a betekintéssel, hogy mi a fontos az életben megváltozott: a szeretet és együttérzés önmagukkal, másokkal és a természettel. Megértették a kozmikus törvényt, hogy minden, amit másokkal tesznek, végül visszatér hozzájuk: a gyűlölet és az erőszak ugyanúgy, ahogy a szeretet és az együttérzés. Rendkívüli, hogy gyakran volt bizonyíték fokozott intuitív érzésekre.”

A halál utáni élet bizonyítéka tovább erősödött néhány úttörő hipnoterapeuta munkája eredményeképp, mint Dolores Cannon, Dr. Ian Stevenson és Dr. Michael Newton. A több mint 50 évnyi, páciensekkel folytatott ülések információi dokumentálják az emberek tudatalatti emlékeit elmúlt életeikből, és emlékeket két élet közötti időkről, mely kutatási bizonyítékok szintén a reinkarnáció létezését támasztják alá. Dr. Newton kifejti, hogy az emberek hipnózis alatt nem álmodnak vagy hallucinálnak, és ebben az állapotban nem képesek hazudni. Arról számolnak be, amit látnak és hallanak a tudatalatti elméjükben, mintha minden egy szó szerinti megfigyelés volna. Míg hipnózis alatt vannak, lehetséges, hogy félreértelmeznek valamit, amit látnak, de nem fognak beszámolni semmi olyanról, amit nem éreznek szó szerint igazságnak.

Az is megállapítást nyert, hogy nem számít, hogy valaki ateista volt, mélyen vallásos, vagy bármilyen filozófiai meggyőződésben hitt, amikor a megfelelő szupertudatos hipnotikus állapotban volt, valamennyiük beszámolója összhangban volt.

Dr. Michael Newton

Érdekes módon Dr. Newton is beszámolt arról, hogy sok kliense vonakodott túl sokat felfedni az életeik közötti időkből, mintha egy univerzális etikai kódexfélét követnének, ahol az információnak nem szabadott volna kiderülni az emberiség számára egy bizonyos oknál fogva. Az évek során Dr. Newton feljegyezte a kliensei leírásai közötti hasonlóságokat, végül összerakott a folyamatról egy képet, melyen a lelkünk keresztülhalad kezdve a pillanattal, amikor “meghalunk”, az “újjászületés” pillanatáig. Ezek azok a szakaszok, melyeket leírt:

1. Halál és távozás - A legtöbb ember emlékszik, hogy lenézett a testére, és látta a többi embert, ahogy gyászolnak halála fölött. Vannak, akik arról számoltak be, hogy a szeretteik körül maradtak a temetésük után. Ez idő alatt sokan úgy érezték, hogy egy fény húzza maga felé, és leírtak egy alagútszerűséget, ahova eljutottak.

2. Átjáró a szellemvilágba - Ez az a szakasz, ahol az emberek leírták, hogy egy alagúton haladtak keresztül, és a végén elérték a fényt. Az alagút helye változó, mivel egyesek szerint úgy tűnt, hogy a testük fölött jelent meg, mások elmondták, hogy a Föld fölött utaztak, hogy elérjék azt. Miután elérik az alagút végét, a legtöbben szinte mindig különböző módon írnak le gyönyörű látomásokat, zenét és tájat. Dr. Newton azt sugallja, hogy ezek a képek életünk szeretett emlékei, hogy segítsenek egy ismerős érzést adni a nyomasztó folyamat során. A fiatalabb lelkek szomorúságot vagy zavart érezhetnek ez idő alatt, és azt is elmondták, hogy vezetők jönnek, hogy segítsenek, és kényelmet nyújtsanak.

3. Hazatérés - Itt üdvözölnek bennünket azok a lelkek, akik közel állnak hozzánk. Fénylő lényekként jelennek meg, akik olyan emberek arcát mutatják, akik még “életben” vannak a fizikalitásban, mivel a lelkünk csak egy kis százalékát vetíti ki magából a fizikai testbe, így a léleknek mindig lesz egy része, ami létezik a szellembirodalomban. Ebben a szakaszban a lélek többre kezd emlékezni a túlvilágról és a korábbi életeiből, egy nagyobb nyugalom érzését adva a folyamatban. Azok a lelkek, amelyek gyilkosságot vagy öngyilkosságot követtek el, a vezetőjükkel elemzik a tetteiket, és döntenek egy megfelelő útról, hogy megkezdődjön szinte azonnal.

4. Orientáció - Az orientáció szakaszában a lélek elveszít minden sajnálkozást, kétséget, szomorúságot, traumatikus emléket az előző életéből, ahogy leírták, egy “fényzuhanyon” történő keresztülhaladás során. Ez megújítja a lélek vibrálását, és visszaállítja az eredeti rezgését. Ezután a vezetőnkkel megbeszélünk mindent, ami az életünkben történt, és döntünk arról, hogy átéljük vagy sem a várakozásainkat arról, hogyan kezeltük azokat az eseményeket, és hogy a leckéket meg kell-e ismételnünk a következő életben.

5. Átmenet - Miután befejeztük a fényzuhanyt, és végighaladtunk az előző életünkön, akkor belekerülünk valami olyanba, amit a legtöbben az egész utazás leglélegzetelállítóbb látomásaként írnak le. Itt a lelkek egy mega-központját látjuk ugyanazon szakaszban, mindegyikük gyönyörű fényalagutakon haladnak át a rendeltetési helyükre. A legtöbben ezt izgalmas pillanatként írják le, mert nincs sötétség, csak a tiszta fény, és a magunk módján mi is találkozunk a lelki családunkkal, lelkekkel, aki a fejlődésük egy hasonló szakaszában vannak, és akikkel megosztottuk az életünket. Ha találkozunk ezekkel a lelkekkel, általában összehasonlítjuk a tapasztalatainkat és tanulunk egymástól. Ők azok a lelkek, akikkel újra és újra reinkarnálódunk, különböző szerepeket játszunk egymással mint partnerekkel, testvérekkel, nővérekkel, szülőkkel, gyerekekkel stb. Néha a jelenlévő lelkek halványabbak és csendesebbek mint mások, ez azért van, mert abban a pillanatban még egy fizikai kivetülésben vannak. Egy másik fontos aspektusa ennek a szakasznak, hogy találkozunk egy nagy tanáccsal, amely felügyeli a korábbi életeinket, és még részletesebben belemegy a tapasztalatokba és a levont tanulságokba.

6. Elhelyezés - Ez a szakasz majdnem olyan, mint egy iskola, ahol a lélekcsaládok nagyobb csoportjai (akár több ezer), akik egymás körül testesültek meg ciklusokban, az előző tapasztalataikból tanulnak. Itt az emberek leírják, hogy konkrét jelenetekbe vetülnek ki előző életükben, és más emberek elméjébe, hogy teljesebb megértésük legyen a nagyobb képről. Itt érezzük, hogy mások mit éreztek, hogy megtanuljuk, hogyan okoztunk fájdalmat az embereknek bizonyos helyzetekben. Ebben a szakaszban láthatjuk, amint a lélekcsoportok körökben csatlakoznak, további ötleteket osztanak meg, énekelnek, és más örömteli eseményt tapasztalnak meg.

7. Az életválasztás - Ebben a szakaszban bekerülünk egy nagy fénygömbbe, ahol aztán kiválasztjuk a következő életutunkat. Képesek vagyunk több útvonalat is látni, és képesek vagyunk átmenetileg kivetülni ezekbe az életekbe, hogy érezzük, melyik lenne a legmegfelelőbb. Arra is képesek vagyunk, hogy gyorsan előrehaladjunk az idővonalon, hogy megnézzük azokat a kritikus eseményeket, melyek történni fognak. Néhány lélek a nagyobb kihívás megtapasztalását választja, mint például a fogyatékkal élés és a korai elhalálozás.

8. Egy új test kiválasztása - Ez a folyamat egy része az előző élet kiválasztási szakaszának, de van egy külön kategorizálás, mert ez a fizikai megjelenésre fókuszál, mellyel a következő életben fogunk rendelkezni. Ez a választás nagyban befolyásolja a tapasztalatunkat, úgyhogy rendszerint sokat gondolkozunk azon, hogy milyen legyen. Ha egy életben valaki elhízott volt, akkor valószínűleg úgy dönt, hogy a következőben sovány lesz, stb.

9. Felkészülés és beszállás - A következő életút kiválasztása után találkozunk a lélekcsoportunkkal, azokkal az emberekkel, akik szerepet fognak játszani a következő életünkben, hogy alapos tervezést végezzünk, és létrehozzuk a szinkronicitásokat és útmutatókat, melyek egész életünkön át fognak vezetni. Magasabb szintű útmutatók is segítenek megtervezni konkrét szimbólumokat, melyeket látni vagy hallani fogunk, melyek elindítanak bizonyos gondolatokat és cselekvéseket adott időpontokban. Miután a szinkronicitások eldöntésre kerültek, akkor ismét találkozunk egy tanáccsal, hogy áttekintsük a következő életünk céljait és terveit. Ez a találkozó türelemre, az igazságra, mint értékünk megtartására, és önmagunkban való bizalomra is ösztönöz bennünket a nehéz helyzetek közepette, és hogy elkerüljük, hogy belemerüljünk a haragba és a negativitásba.

10. Újjászületés - Az emberek beszámolója szerint ugyanazon az alagúton át utaztak vissza a Földre, melyen eltávoztak, belépve az anya méhébe. Ötéves koráig a lélek képes elhagyni a gyermeki testet, és találkozni más lelkekkel ha jónak látja, de visszakerül a testbe, ha bármilyen zűrzavar lép fel. Az első néhány évben a lélek azon fog dolgozni, hogy integrálja energiáját az agyba.

Az életeink közötti tapasztalataink ezen vázlata több évtizedes értékes kutatáson alapul, és ahogy Dr. Newton és más hipnoterapeuták állítják, az emberek a hipnotikus állapotban sohasem fognak hazudni, és csak azt fogják leírni, amit valóban látnak. Hogy van az, hogy szinte mindenki, aki hipnoterápián ment keresztül, vagy akinek halálközeli, testenkívüli élménye volt, függetlenül attól, hogy milyen vallási vagy kulturális háttérrel rendelkezett, annyira hasonló tapasztalatokról számol be? Talán csak véletlen egybeesés? Hogyan lehet, hogy olyan emberek is emlékeznek ilyen jellegű tapasztalatokra, akik a klinikai halál állapotában voltak? Ezeket a fajta kérdéseket csak a tudomány és a spiritualitás egybeolvadása képes megválaszolni. Az elkövetkező években tanúi leszünk több ilyen összetalálkozásnak a látszólag két független terület között, ami végső soron közelebb visz bennünket az élet, a halál és a tudat megértéséhez, ahogy ezelőtt még sohasem történt..

(Forrás: zjano.eoldal.hu)

A fény az emberek élete

Én vagyok a Szellem, aki a lélek mélyén,
minden lényben kifürkészhetetlenként lakom,
én vagyok mindeneknek a kezdete, a közepe és a vége,
mindennek eredete, élete és megszűnése.

Én vagyok, aki hat az erők birodalmában,
a bölcsek bölcsessége és a szemek világossága,
a mindenség teremtője és atyja,
a mindenség eredete és a halál is,
minden dolognak a vége.

Én vagyok a csend,
melyben az isteni titok lakozik.
Én vagyok mindennek a vetőmagja
minden erők ősereje minden erőben,
minden létezőben a lét eredete;
mert én vagyok minden, nélkülem semmi sincsen.

Minden dologban egyedül Én vagyok.
Ám belőlem keletkezett az egész mindenség
önvalóm megnyilvánulásaként.

Én vagyok a Szellem, minden dolgok kezdete,
közepe és a vége,
minden erők ősereje minden erőben
és minden létezőben a lét eredete.

(Bhagavad Gita)

Isten és ember viszonyáról már sokat írtak, ám Isten létének biztos tudása csak egyetlen helyen keletkezik: az ember szívében. Hogyan viszonyul ez a tudás a tudathoz? Mi a tudat? Az embernek és összetételének, valamint a más lényekhez fűződő viszonyának kikutatása a létező leglebilincselőbb tanulmány.

A kvantumfizika megmutatta, hogy az életet azonosítani lehet a fénnyel, avagy - másként szólva - a sejtek között végbemenő elektromágneses interakcióval, vagy virtuális fotonok illetve energiakomplexumok cseréjével. Létezik tehát világegyetemünkben a nehézségi erő mellett az elektromágneses erő, az energia átalakításának ereje. Ez az erő határoz meg minden földi életet, tartja karban a földi rendet, és ezt az erőt hívják fénynek.

Létezik azonban a végtelenül magasabb rendű fény is, az az erő, amely az isteni rendből jön elő, és amelyről a Bhagavad Gita a következőket mondja:

„Én vagyok a Szellem, minden erők ősereje minden erőben, és minden létezőben a lét eredete.”

Max Planck, a kvantummechanika alapítója azt mondta: „Olyasmi, mint anyag magában véve nem létezik. Nem a látható és mulandó anyag a reális, a valós és a tényleges, hanem a láthatatlan, örök szellem… Ám a szellemi lények nem állhatnak önmagukból, meg kell őket teremteni. Ezért nem szégyellem ezt a rejtélyes teremtőt éppúgy nevezni, mint ahogy ezt minden régi kultúra tette: Istennek.”

Így jutunk el a modern kvantumtudományon át is minden vallások forrásához, Istenhez.

A Tökéletes fény, esszék a lélek tudományáról című könyvben ez áll: „Isten és ember viszonyáról sokat írtak már. Ám Isten létének biztos tudása csak egyetlen helyen keletkezik: az ember szívében. Még ha létezik is az egész világra kiterjedő keresés, és sokan kutatnak is nagy vágyakozással egy megszabadító perspektíva után, ezt a tudást akkor is csak a szívben lehet megtalálni. Az eljövendő idő meg fogja mutatni, hogy egyre többen találják meg újra ezt a titkot.” A szívből felemelkedő benső tudás biztos tudás. Új tudatból fakad: a Gnózisból.

(forrás: lectorium.hu – Pentagram)

Princeton tudósai és orosz tudósok felfedik az emberi aura és szándék titkait

Az emberi energiamezőt tanulmányozó orosz tudós azt állítja, hogy az emberek meg tudják változtatni a világot, egyszerűen azáltal, hogy saját energiájukat használják. Noha ez az elgondolás nem új, nem túl sokan szántak rá időt, hogy tudományosan hozzáfogjanak az ilyen elgondolások bebizonyításához – habár a kvantumfizika területe erősen fényt derített a témára az évek során.

Dr. Konstantin Korotkov

Dr. Konstantin Korotkov, a Szentpétervári Állami Technikai Egyetem fizika professzora állítja, hogy amikor pozitív és negatív gondolatokat gondolunk, mindegyik más-más hatást gyakorol a minket övező környezetre.

„Mi fejlesztjük ki azt az elgondolást, hogy tudatunk az anyagi világ része, és hogy tudatunkkal közvetlenül hathatunk világunkra” – mondta Dr. Konstantin Korotkov.

Emberi szemmel nem könnyen láthatjuk meg az energiát, következésképpen a láthatatlan energia világát az elmének nehéz lehet megragadni tudományos mérések nélkül, hogy igazolja, mi történik. Lehetséges, pontosan ez az oka annak, hogy a valóságunkra ható tudat tanulmányozása virtuálisan érintetlen volt oly nagyon sokáig.

Annak érdekében, hogy hidat verjünk a fizikai és a látatlan világ közé, bioelektrofotográfiának [bioelectrophotography] nevezett technikát alkalmazó tudományos kísérleteket végeztek el. E kísérletek során fel kell tételezni, hogy az emberi test és tudat állandóan energiát bocsát ki. Ezt a feltevést követve, a bioelektrofotográfia célja ezen energiamezőket a test körüli fényként láthatóként felvenni. A metafizikai világban ezt az energia-kibocsátást a személy aurájaként ismerik, és gyakran hivatkoznak rá a mi energiamezőnkként.

Princeton kutatás

Dr. Korotkov nem az egyetlen, aki tanulmányozza az emberi elme, gondolat és energia hatásait a minket övező környezetre. A Princeton Műszaki Tudományok Anomáliákat Kutató Laboratóriuma [The Princeton Engineering Anomalies Research (PEAR) Laboratory] szintén megpróbálja felölelni a tárgyat, és arra következtetett, az elme valójában rendelkezik egy kifinomult képességgel, hogy hatást gyakoroljon a Véletlen Esemény Generátorként [Random Event Generators (REGs)] ismert kimeneti készülékre.

Egy tervezet [projekt], mely kezdetben akkor indult el, amikor egy diák szerette volna tanulmányozni az emberi elme és szándék hatásait a [minket] övező környezetre, szigorú tesztelő laboratóriumhoz fordult, ahol Dr. Robert Jahn és laboráns asszisztense sok órát töltött el kísérletek lefolytatásával annak megállapítása érdekében, hogy vajon az elme gyakorol-e hatást fizikai világunkra, vagy sem.

Jahn és asszisztense képesek voltak meghatározni, hogy az emberi elme kölcsönhatásban áll a gépekkel, melyek egy olyan kapcsolatot mutattak, ami természetében nem fizikai.

Az elme képes volt hatni a gépre, és megváltoztatni az eredményeit oly módokon, melyek a megmagyarázhatón túliak voltak. Lényegében a tudat hatást gyakorolt a fizikai világra.

Annak érdekében, hogy meghatározzák az elme szándékának hatásait a fizikai világra, számos gépet építettek, melyeket véletlen szám generátornak hívtak. A gép alapvetően pénzdarabok feldobását utánozza, és rögzíti az eredményeket az idő alatt.

A gép 200 dobást végzett el, és egy 100-as átlag középértéket mutatott, úgy ahogyan az ember azt elvárná. Érintetlenül hagyva, a gép folytatta az eredmények bemutatását, mely egy 50 / 50 esélyt sugallt a fej vagy írás mutatásánál. Érdekes eredmények jöttek ki akkor, amikor az emberi szándék kezdett el kölcsönhatásba lépni a géppel.

Ami valaha egy véletlenszerű 50 /50 esély volt a fej, vagy írás felmutatásánál, elkezdett eltérni az elvárástól, ahogy a megfigyelő azt kezdte szándékozni, hogy a számok magasabbak, vagy alacsonyabbak legyenek.

Noha az elme hatásai a gépek felett nem voltak nagyok, ez elegendő volt ahhoz, hogy a kortárs fizika képtelen legyen megmagyarázni, pontosan mi is történik. Lehetséges, hogy itt van az, ahová a kvantumvilág fényt deríthet?

Az emberiségre e kutatás feltételes következtetései meglehetősen lenyűgözők, miszerint ez elérhetné a világbéke, az egészséges élet és öröm megteremtésének birodalmait.

Ha a szándékok és gondolatok képesek valamire oly módon kihatni, ahogyan azt fent bemutatták, miért nem fedezik fel annak határait, hogy ez milyen messze képes eljutni?

Hiszem, hogy valóságunkat mi teremtjük a gondolatainkkal és szándékainkkal, és érzem, a tudomány kezdi ezt megerősíteni, és időben fel fogjuk ismerni elménk és szándékunk valódi hatalmát / erejét.

(forrás: https://sites.google.com/)

Dr. Korotkov és a Princeton Egyetem, Princeton Műszaki Tudományok Anomáliákat Kutató Laboratóriumától - videó

Megtaláltam a test-lélek kérdés megoldásának tudományos alapját – Interjú Grandpierre Atillával

Grandpierre Atilla csillagász és zenész - de lehet, hogy fordítva -, vagy újabban inkább az élet minőségét kutató tudós. Aki képbe akar kerülni munkásságát illetően, nekiállhat például átböngészni a honlapját, napokra ott ragadhat cikkeket, interjúkat, tanulmányokat és könyveket böngészve, és még csak az elején tart. Aztán ott vannak a VHK- és Vágtázó Csodaszarvas-lemezek, meg a sok-sok kimaradt koncert! Úgyhogy inkább vágjunk a közepébe, mert egészen elképesztő és izgalmas dolgok derülnek ki olyasmikről, amikkel mi, halandók sajnos csak elvétve találkozunk a mindennapokban.

Grandpierre Attila - zenész, énekes, csillagász, a természettudomány doktora, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa.

Ennyi terület közt akad, ami fontosabb a másiknál? Vagy ha nem is, milyen módon teszed ki a hangsúlyokat és melyiket milyen mértékben?

Olyan ez az egész, mint egy fa, amelynek egyes ágaira rásüt a Nap, ott a legnagyobb a pezsgés, az élet, a fejlődés, de a többi növekedése sem marad abba, sőt az egyik fejlődése a többit is táplálja. Például 12-13 éves koromban faltam a szépirodalmat, a regényeket, és novellákat, verseket írtam. 14-15 évesen a matematikát - az ország legjobbja lettem. De mégis, 15 évesen 9 hónapon át a biológia lekörözte a többit, aztán ismét a matematika következett, majd 18 évesen a fizika és a csillagászat, hogy aztán átvegye a vezető szerepet a filozófia, majd a zene, a művészetelmélet. Azóta ezekhez társult a kvantumfizika, a komplexitás-elmélet, a nemegyensúlyi termodinamika, a pszichológia, tudomány-filozófia, társadalom-kutatás, történelem, tudatkutatás, asztrobiológia, kvantum-biológia. Sok közéleti témájú írásom jelent meg a lapokban, két verseskötetem is napvilágot látott.

Az élő Világegyetem teóriája hol tart a világ tudományos életében? Milyen módon sikerült keresztülvinni a hivatalos természettudományban?

Egyre többen érdeklődnek a Világegyetem élő természete iránt. Úgy látom, lassan érik az idő. És ahogy Victor Hugo mondotta: nincs erősebb hadsereg a világon, mint egy eszme, amelynek eljött az ideje.

Ebben az évben több hónapot töltöttél Amerikában.

Megtaláltam a test-lélek kérdés megoldásának tudományos alapját a biológia és a kvantumfizika határterületén.
Az átjáró a tudatból az anyag világába a kettő közös gyökerén, a vákuumon át vezet. A természet legmélyebb szintje a „vákuum”. Ehhez már csak azt kell hozzátennem, hogy ha a természetben minden egy, akkor legmélyebb szintjén a fizika és a biológia is egy.
Bebizonyítottam, hogy minden élőlény szükségképpen önállósággal bír. Az önállóság csak akkor juthat érvényre, ha fizikailag lehetséges, ha nincs teljes fizikai meghatározottság. A biológiai cselekvőképesség, így az önállóság is, csak a kvantumfizikai határozatlanság révén valósulhat meg. De a kvantumfizikai határozatlanság rendkívül parányi, mikroszkopikus méretű, az önállóság pedig nagy méretekben, a sejtek és a szervezet szintjén kell érvényre jusson. Az önállóságnak tehát meg kell oldania, hogy az elemi részecskék szintjén jelentkező határozatlanságot úgy használja fel, hogy ezek a parányi hatások rendre összeadódjanak, úgy, hogy teljesítsék a biológiai célt. Az önállóság számára a kvantumfizika csak eszköz. Az önállóság tehát a valóság kvantumfizikánál mélyebb szintjéről indul. Így az önállóság feltárása a tudomány fejlődésének is új utat nyit.

Újra működik a VHK, azaz új nevén a Vágtázó Életerő. Ez azért is érdekes dolog, mert a Vágtázó Csodaszarvas született meg pár éve az új, kicsit más jellegű VHK-ként. Most hogy mindkettő párhuzamosan létezik, kicsit bogozzuk ezt ki. Miért volt szükség új névvel ellátni a VHK-t? Már azért is kérdem, mert továbbra is ott virít minden plakáton a VHK név, nyilván marketing szempontból is, de csak azért?

Tizenéves koromban legelső zenekartervem népzenei hangszerekre épült, és ezt sohasem adtam fel. Később baráti kapcsolataim vittek el ettől, így jött létre a VHK. A VHK utolsó lemezének, a Naptáncnak nyitó száma már a Csodaszarvas címmel utal a nemsokára megszülető zenekarra. 1999-tól kezdve a VHK-ban megromlott a viszony, és ezért léptem ki, de sohasem mondtam le a folytatásról. A Vágtázó Csodaszarvas 2005-ös megalakulása, régi tervem kiteljesedése után úgy éreztem, eljött az ideje a VHK újjászületésének. Az újjászületést jelzi a Vágtázó Életerő név, és a VHK feltüntetése a plakátokon azt jelzi, hogy a Vágtázó Életerőben a VHK született újjá.

A Vágtázó Csodaszarvas új lemezén, a Csillaglovagláson számomra az egészen megejtő könnyedség, finomság az új hang az első két albumhoz képest, ami pont ezért még mélyebbre szaladt rögtön. Milyen tudatos munka kellett ehhez?

Úgy érzem, ez a lemez ajándék a másvilágból, az álmok világából. A lemezen szereplő dalok többsége álmomban született. Ezért őrzi az álombeli könnyedséget, különleges valószerűséget, ami sokszor valóságosabb minden külső valóságnál.

Kiemelnél három dalt?

1. Tábortűznél. Izgatott, táncra perdítő hangulattal kezdődik. Sokszor úgy érezni, nincs szebb a világon, mint az igazi barátság és egy igazán hangulatos zene. Ebben a dalban ez a kettő összekapcsolódik, de úgy, hogy megnyílik az ég. Mégis, számomra ennek a dalnak a végkifejlete a lemez tetőpontja. Mindig is úgy véltem, a magyarság lényege a szilaj, istenigazából fakadó, elemi erejű, egetverő érzés. A magyar népzene csúcspontjaiként az ilyen, elemi erejű, tombolóan táncos zenét éreztem. És most ebben a dalban nálunk is felcsillant ennek az időtlen természeti erőnek mindent elsöprő fénye.
2. Éjféli varázs. Erről azt írták a Facebookon, hogy ez a legszebb dal a világon. Bármennyire is ízlés kérdése ez, mégis úgy gondolom, ez a dal egészen különleges, majdnemhogy annyira, mint maga a létezésünk, életünk és a Világegyetem.
3. Gyönyörű vágy. Benne megszólal a végtelenség megtestesült vágya.

Mi az, ami a két bandában most közös, és mi az, ami más, persze a nyilvánvaló külső jegyeken túl?

Közös a zene kozmikus varázserőként tisztelete, közös, hogy tudjuk, tapasztaljuk, életünk kapuit a bennünk rejlő sorsszerű erő, ez a zene képes igazán megnyitni. Ezért mindkét zenekar tudattágító, pszichedelikus hatású. A végletesen átélt élet zenéje: a Mindenséget érzékelő lelki üzemmódtól a tomboló táncig összekapcsolja a világ végeit. A Vágtázó Életerőben ott rejlik harminchat év életkincse, próba- és koncertélményeink, ahogy ez ennek a hét embernek a személyiségén keresztül összeadódik. A Vágtázó Csodaszarvasban az ősi hangszerek kötnek össze bennünket, a természeti népeket, a tájakat a csillagvilágot betöltő érzésvilággal.

Amikor magyarokról, magyarságról beszélünk, az igen kényes pont a kultúránkban. Most elemelkedve a napi politikai hangoktól, mesélj arról, milyen szerepet töltött be kutatásaid szerint a világban régen a magyar nép, és milyen szerepet ma. És hogy lehetne megnevezni azt, hogy egyáltalán milyet kellene, mert a munkásságodat figyelve az derül ki, véleményed szerint nem állunk éppen a helyzet magaslatán.

Mire megy egyedül, önmagában az ember? Mit ér az élet, ha nincs benne haza? Mit ér a lélek, sorstársak, közösség, nemzet nélkül? Ha egyénként kell megvívni szellemi küzdelmünket a fogyasztói társadalom lealacsonyító, erre a célra kitenyésztett hatásrendszerével, nem sok esélyünk van. Ha viszont ráébredünk magyar sorsközösségünkre, ha belülről megváltozunk, megtisztítjuk magunkat az egész modern társadalmi hatásrendszertől, tisztább és erősebb fény járja át világunkat, amelynél egymást segítve küzdhetünk közös céljainkért, egy igazabb, teljesebb valóságért.

Mit látsz a legfontosabb problémáknak a modern világban és milyen gyógyírt adnál az egész emberiségnek?

Hogyan találhatunk vissza eredeti önmagunkhoz? Érdemes tudni, hogy három életmodell a legnépszerűbb a mai világon. Az egyik a materialista, sikerorientált, a másik a régimódi, vallásos-falusias, a harmadik a természetközpontú életfelfogás, amelyben az élet minősége, a természet, az összefogás a legmagasabb érték. Létrejött egy új világmozgalom, az „átfogó kultúra”, más néven a „kulturális kreatívok” mozgalma, és ma már ez a második legnépszerűbb életmodell. Minden ember képes arra, hogy párba álljon a világgal, az egész valósággal, és megtalálja a helyét a Nagy Egészben, hogy megtalálja életének igazi, természetadta értelmét.

Van egyáltalán pihenőidőd? Nehéz ugyanis ezt elképzelni a rengeteg tevékenység láttán.

Ha nem ernyedsz, nem kell töltődnöd! Sokat tornázok, ez valósággal felvillanyoz, sokszor szinte szétrobbanok a jóérzéstől! Ráadásul óriási energiát ad a zene, a könyvek, az izgalmas gondolatok, felfedezések! Csodálatos emberekkel találkozom nap mint nap. Szeretem az embereket, az életet, a világot, és mindháromban nap mint nap részem van. A boldogságomhoz már csak az hiányzik, hogy minél több boldog ember vegyen körül, hiszen nincs nagyszerűbb, mint csupa igazán boldog emberrel együtt élni, Ezért a legszemélyesebb magánügyem, hogy mindannyiótokat a lehető legboldogabbá tegyelek!

(Rácz Mihály - langologitarok.blog.hu)

Vágtázó Csodaszarvas - Éjféli varázs - videó