Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet állat valaha kaphatott

 Kedvenceink a mi kis hétköznapi hőseink, hiszen odaadásukkal, feltétel nélküli szeretetükkel átsegítenek minket a nehezebb időszakokon. A segítő- vagy mentőkutyákat már ténylegesen arra képezik ki, hogy életeket mentsenek, vagy hogy megkönnyítsék embertársaink mindennapjait. Azonban vannak szolgálatunkban álló állatok, akik vészhelyzetekben tanúsítanak olyan mértékű bátorságot, amellyel egyszerre többek életét is megmentik. Az ő érdemeik elismerésére jött létre a Dickin-medál.

A díjat Maria Dickin, egy beteg állatokról gondoskodó szervezet alapítója hozta létre 1943-ban. A medál a Viktória-kereszttel egyenrangú kitüntetés, amely kizárólag állatok számára adományozható. 1949-ig 32 galamb, 18 kutya, 3 ló és egy cica nyerte el az elismerést. Utóbbiról mi is megemlékeztünk egy korábbi cikkünkben. Több mint 50 évig az utolsó kitüntetett egy Tich nevű kutya volt, aki a Királyi Lövészhadtestben szolgált 1941 és 1945 között.

Aztán 2000-ben ismét életre hívták a Dickin-medált, és posztumusz odaítélték egy Gander nevű újfundlandinak, aki még a második világháború során az egyik ázsiai csatában több katona életét is megmentette. Azóta pedig majdnem minden évben kiosztják a díjat (egy kivételtől eltekintve kizárólag kutyáknak), de már nem csak a második világháborúhoz köthető hőstettek miatt, hanem például terroristák elleni akciók során szerzett érdemek alapján. A legutóbbi díjazott Bass a malinois kutya volt, aki az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált Afganisztánban, és több ember életét is megmentette.

A macska, akit kitüntettek

Nem túl sok olyan állat ismert, akit szolgálataiért még ki is tüntettek volna, de Simon, a hős macska közéjük tartozik. Régebben megszokott jelenség volt, hogy a hajókon cicák is „szolgáltak”, ugyanis a tengerészek úgy tartották, hogy a macska szerencsét hozhat nekik a nyílt vízen. Nem is beszélve arról, hogy szorgosan vadászták a nemkívánatos, potyautas rágcsálókat. Simon is egy ilyen cica volt, de hősiességével kiemelkedik társai közül.

A történet hasonlóan kezdődik, mint a legtöbb koldusból lett királyfié. Simon kóbor macska volt Stonecutters Islanden, míg egy ifjú matróz 1948-ban magához nem vette, és titokban fel nem juttatta a hajóra, melyen szolgált. Ez a hajó a HMS Amethyst volt, mely a Brit Haditengerészet kötelékéhez tartozott. A macska hamar belopta magát a tengerészek szívébe, és rövid időn belül már a kapitány hálókabinjában aludt. Persze azon túl, hogy szórakoztatta a legénységet, ugyanaz volt a feladata, mint a többi hajón szolgáló cicáé, tehát ő is egerekre és patkányokra vadászott.

Egy év múlva, 1949-ben a HMS Amethyst a kínai polgárháborúban vett részt, fedélzetén a hős cicával. A Jangce folyón történt hatalmas ütközetben a hajó kereszttűzbe került, és sajnos nem úszta meg épségben. Egy ágyú a kapitány kabinját is eltalálta, aki sajnos életét vesztette, de Simon csodával határos módon túlélte a harcot. A repeszek ugyan átszakították a tüdejét, és égési sérüléseket is szenvedett, de a cica hamar felépült, hogy a lábadozó katonák felépülését szolgálhassa. Novemberben érkeztek meg a plymouth-i kikötőbe, ahol Simon megbetegedett, és karanténban elpusztult. A macska híre azonban a brit emberekhez is eljutott, akik hősként tekintettek rá az ütközetben elszenvedettek miatt, így a temetésén több száz fős tömeg vett részt. 2007-ben aztán a Brit Haditengerészet is posztumusz kitüntetésben részesítette Simont. Megkapta a PDSA Dickin Medal-t, amely a brit hadsereget szolgáló állatoknak jár, valamint a Blue Cross kitüntetést is, melyet bátorságával és hősiességével érdemelt ki.

A ’70-es évektől a szigorodó egészségügyi szabályozások miatt a hajókon már nem tartózkodhattak macskák, így több hős tengerész cicával nem valószínű, hogy találkozunk, de a tengerparton annál inkább.

- Forrás: enkedvencem.hu -

Oscar – a jós

Oscar terápiás macskaként „dolgozott” egy Rhode Island-i szanatórium demenciában szenvedőket kezelő osztályán. Hírnevét annak köszönheti, hogy képes volt előre megjósolni a betegek rövidesen bekövetkező halálát. Ha Oscar egy gyógyíthatatlan páciens mellé feküdt, a nővérek már tudták, hogy betegüknek nagyjából egy órája lehet hátra, így értesíthették a családot, hogy vegyenek búcsút szeretett rokonuktól. A jós cicus 2010-ben több mint 50 halálesetet jelzett előre.

- forrás:enkedvencem.hu -

Kapcsolódó írás:

A macska, aki előre jelezte a betegek halálát

https://dszilvia.blogspot.com/2017/09/telepatikus-macska-erzi-halalt.html

- - - - - - - -

Oscar a macska, előre jelezte a betegek halálát - videó

Mi történhetett? Leonardo da Vinci két évre eltűnt, aztán feltalálta a tankot

Idegenszerű lények, korukat megelőző találmányok jelennek meg az 1478 után született művein.

Az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakjaként Leonardo da Vinci élete viszonylag jól dokumentált. Szinte mindig tudjuk, merre, hol járt, kinek a szolgálatában alkotott – kivéve egy kétéves időszakot 1476–1478 között, amikor rejtélyes módon eltűnt.

Leonardo 26 évesen bukkant fel újra, és a később született írásaiban jó néhány különös, rejtélyes történetet olvashatunk. Például egy barlangról, amely titokzatos módon vonzotta magához, és néhányan azt állítják, hogy ez lehetett az az „időalagút”, amelyen keresztül átjutott egy másik világba, egy új dimenzióba, vagy egyenesen a jövőbe.

A fiatal zseni mindezt úgy írta le később, hogy egy hatalmas és misztikus barlang bejáratához lépett, és rettentően megrémült az üreg sötétségétől. Viszont arra is kíváncsi volt, mi rejtőzhet odabent, ezért belépett – és onnantól kezdve évekig bizonytalannak tűnik a sorsa.

Visszatérve semmiféle rejtélyes dologról nem számolt be, idegeneket, földönkívülieket sohasem emlegetett. Ugyanakkor számos olyan ötletet papírra vetett rajzok formájában, amelyek messze megelőzték a korukat.

Helikopterhez hasonló repülő szerkezetek, autószerű közlekedési eszközök, páncélozott tankok, óriási tűzerejű gépfegyverek, fogaskerekekből és rugókból álló bonyolult találmányok elevenednek meg az 1478 után született munkáin.

Furcsa, torz arcú embereket is rajzolt, bár az már korábban is jellemző volt Leonardóra, hogy az utcán járkálva keresgélte a szokványostól elütő, rút ábrázatokat. Mégis felvetődhet a kérdés: talán ilyen lényekkel találkozott a titokzatos barlang mélyén?

A reneszánsz korral foglalkozó művészettörténészek a rejtélyes esetekre sokkal hétköznapibb válaszokat adnak. Véleményük szerint a művész-tudós-feltaláló szokatlan eltűnése alighanem egy 1476-os, törvénybe ütköző cselekedetével állhat kapcsolatban.

Abban az évben Firenzében dolgozott, Andrea del Verrocchiónál tanulta a festőmesterséget, amikor összeütközésbe keveredett a hatóságokkal. Súlyos bűnnel, szodómiával vádolták meg, ami alighanem homoszexuális viszonyt jelenthetett.

Felmentették, de aligha lehetett más választása, mint eltűnni szem elől. Az 1478-ig tartó két évet feltehetőleg barátoknál, rokonoknál húzhatta ki, hogy elfelejtsék a bűneit, és tiszta lappal indíthassa a karrierjét.

- forrás:promotions.hu -

- - - - - - -

Hihetelen Leonardo da Vinci titkai lelepleződnek, 

amiről tudnod kell - videó

forrás:A Titkos Könyvtár

EGO ÉS A LÉLEK

TÉGED MELYIK IRÁNYÍT?

EGO ÉS A LÉLEK

Az ego megértése kicsit extrém gondolkodást igényel mindazoktól, akik eddig nem foglalkoztak vele. Azért nehéz megérteni az egót, mert az egonk (nyelvtani jelentése: Én) nem azonos velünk, de teljesen összeolvad az egyéniségünkkel.

Tudni, hogy van egonk és megérezni az egot, nagyon nem ugyanazt jelenti.

Az egó (az én) határozza meg a gondolatainkat, döntéseink túlnyomó részét. (Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy észre sem vesszük.) A gondolkodásunkat nagyon komoly százalékban az egónk irányítja, hiszen - lássuk be - a gondolataink mögött többnyire az önérdek lapul.

Az ego a testet, a test pedig az egót szolgálja.

Az egonak minden kell ami jó a testnek, még akkor is ha ezzel épp kárt okoz a test tulajdonosának vagy másoknak. Sokan úgy gondolhatják, a gondolataimat a testemmel tudom megvalósítani. Ez ugyan igaz, viszont az nem mindegy, hogy egy ösztönös vágyat valósítunk meg, vagy pedig megpróbálunk - az egónk lecsendesítésével - egy pillanat alatt jó döntést hozni.

Természetesen az egót elnyomni se jó. Az a lényeg, hogy ne legyünk egymás rabszolgái. A test csak egy burok, ami elválaszt a külvilágtól valami mást. A testünkkel tudatosítjuk mások számára, hogy létezünk, hiszen ez látható tapintható belőlünk.

A testnek semmi más szerepe nincs, minthogy fennmaradjon az ember, elvégezze a munkáját, és nagyon nagy mértékben hozzásegítse a gondolatai közléséhez. Abban hiszünk amit látunk, és arra építjük az életünket amit látunk, tapintunk.

A testnek hiszünk leginkább, ehhez ragaszkodunk, ettől nem akarunk megválni, mert nagyon sok minden jót a testünkkel tapasztaltunk meg. Egy biztos, az egó iszonyatos erővel ragaszkodik a testhez.

Mit akar az egó? - Magamnak akar mindent. - Zavarja ha másnak több van. Ez lényegében ugyan az, de nagyon apró különbségek mégis vannak köztük.

Amikor az egonk épp magamnak akar mindent, akkor önző, kapzsi, hatalmas élni akarási vágya van. Amikor zavarja ha másnak több van, akkor éppen irigy, önsajnáló, önző, büszkeségét zavarja.

Példával illusztrálva:

Ha valakit megfosztottak a büszkeségétől, egy bizonyos helyzetben porig aláztak, akkor az illetőnek a büszkesége padlón van, erősödik az irigység, gyengül az élni akarási vágy.

Ha a büszkeség dominál valakiben, vele erősödik az uralkodási vágy.

Ha a kapzsiság dominál, erős az élni akarási vágy.

Akinél az önsajnálat dominál, annál az uralkodási vágy gyenge, büszkeség gyenge, élni akarási vágy gyenge.

Az egoból cselekvő ember jellemvonásai:

- Hajlamos a pesszimizmusra, gyanakvó és negatív, gyakran inkább a rosszat látja meg az eseményekben, és néha az emberekben is, semmint a jót;

- Gyakran igen mogorva és lehangolt, száraz és cinikus humorérzéke van, ami azt is magába foglalja, hogy kegyetlen éllel ugrat másokat;

- Hajlamos uralkodni mások felett, és feldúlttá vagy rosszkedvűvé válik, ha kihívásokkal kerül szembe;

- Hatalmi játszmákba bonyolódik, és aggodalom vagy félelem gyötri amiatt, hogy másvalaki jobban teljesíthet, mint ő, vagy másokat nagyobbra értékelnek, vagy jobban megbecsülnek, mint őt;

- Kritikus, ingerlékeny és türelmetlen

- Negatív, panaszkodós, szeret pletykálni;

- Kedvencei vannak, akiknek pártját fogja, akikkel szimpatizál, és néha összejátszik;

- Alábecsüli az élettől kapott adományok értékét, és nehéznek találja számba venni az áldásokat, melyekben részesült;

- Katasztrófa, dráma és káosz kíséri életútját;

- Elhagyatottnak, magányosnak érzi magát, és szétmorzsolódhat a stressz súlya alatt, annak ellenére, hogy külsőre erősnek látszik;

- Bíráló, azt azonban nem szereti, ha őt bírálják vagy kritizálják;

- Hisz a büntetés szükségességében, amíg másokról van szó, miközben saját tetteiért nehezen vállal felelősséget;

- Bizalmatlan másokkal szemben és nehezen fogad el másokat egyenlő félnek;

- Nehezen kezeli a más kultúrából vagy társadalmi csoportból származó embereket;

- Gyakran nem tudja megvalósítani a helyzetében rejlő lehetőségeket.

A fentiekből is kitűnik, hogy az egonk "felelős" a hibáinkért, azonban ha megérezzük a hibánkat, azt valami más - nem az intelligenciánk - érzi meg. És ez a valami más a LÉLEK és az abból fakadó SZERETET.

Azért érezzük meg, mert szeretetet érzünk az iránt, akit megbántottunk. Tehát az egót az intelligenciánk felismeri, de a szeretet az ami igazán képes azt kordában tartani.

Ha a hibáink egy részét az önzőség, irigység generálja, akkor a szeretetet (ami le tudja győzni az egót) is kell hogy generálja valami. Ez a valami pedig a LÉLEK.

Egy biztos. A mások szeretete nem az egó tulajdonsága. A szeretet a lélekből ered. Mivel minden embernek van lelke (mert megszületett), így minden emberben ott van a szeretet is. (Igaz, ezt szétnézve a nagyvilágban, nehéz elfogadni. Nehéz mert nem látható vagy tapintható, még kevésbé érzékelhető, mert az egó teljesen eluralkodott az embereken.)

A szeretet, jóság - tehát a lélek - mindenkiben megvan, aki megszületett. Ezért van, hogy egy kisbaba még annyira tiszta lelkileg, mert csak a szeretet és jóság él benne. (A bajok később kezdődnek, amikor az egó kezdi észrevétlenül átvenni a lélek elől az "irányítást")

A lélek - és az abból fakadó szeretet - az egót folyamatosan óvatosságra, mérsékletességre próbálja inteni.

Sajnos az egó hallani sem akar a szeretetről, már az önmagán kivüli szeretetről. A lélek azonban sokunkban kitartóbb, mint sem gondolnánk, és az életünk során sokszor tapasztalhatjuk, hogy az idő múlásával többet hallgatunk a szeretet, megértés súgására, mint az egó dübörgő követelőzésére.

A lélek szintjén élő ember jellemvonásai:

- Optimista és minden dologban a jót látja, hálás azért, amije van, és hisz az univerzum és minden benne létező csodájában;

- Áldottnak érzi magát és bízik abban, hogy bármi történik is, az tanulását, fejlődését szolgálja;

- Élvezi a baráti társaságot, de kedveli az egyedüllétet is, ritkán érzi magát magányosnak;

- Általában véve boldognak érzi magát,nem táplál magában neheztelést vagy keserűséget;

- Kedélye rendszerint derűs; erős, ugyanakkor gyengéd, örül mások sikerének, friss energiákat, örömöt és boldogságot hoz a társaságba;

- Türelmes és nyitott, diszkrét és tiszteletteljes;

- Ggyakran igen egyszerűen él, szeret meditálni, kreatív és békés;

- Elfogad minden fajt és minden társadalmi helyzetet, tiszteli a kulturális különbségeket;

- Érzi, hogy szeretetben és oltalomban van része;

- Lelkesül azért, hogy új elgondolásokat ismerjen meg, növekedjen és a lehető legtöbbet hozza ki magából;

- A nehézségeket kihívásoknak és a változás katalizátorainak tekinti;

- Örömét leli abban, ha segíthet másokat fejlődni;

- Felelősséget vállal tetteiért és nem hibáztat másokat;

- Hajlamos békés harcosként fellépni az elnyomottak ügyében;

- Mivel hisz a karmában, az "aranyszabály" szerint próbál élni

Amikor az egó szeretne elszabadulni és tombolni, akkor az intelligenciánk és a lélek segítségével azt helyes mederbe tudjuk terelni.

Erre egy egyszerű gyakorlatot találtam ki:

Ha érzem, hogy egy döntésem nagyon ösztönből (indulatból) szeretne megszületni, akkor először is kérem az angyalok segítségét az agyam lecsendesítésére, majd elképzelem, hogy a LELKEM (egy nagyon magas, kedves, szép és gyengéd fiatal nő) kézen fogja az EGÓMAT (egy kisebb alak, de sem neme, sem konkrét kinézete nincs) és elmagyarázza neki, hogy most csendesen kell figyelnie, mert egy problémát kell megoldanom, ami miatt nem szabad engem zavarnia. A LELKEM ekkor kedvesem megsimogatja az EGÓM arcát, átöleli, mint egy kedves a kedvesét, és elsétál vele. Az egóm meg megy vele sértődöttség és duzzogás nélkül, mert érzi, hogy a Lelkem nagyon szereti őt, nincs mitől tartania, nem akar neki sem rosszat, sem bánatot okozni.

És én teljesen megnyugszom és várom, hogy a megoldás megszülessen a fejemben. Nem görcsölök, nem idegeskedek, és jön a megoldás, majd követi a tett is.

Mióta így oldom meg a felmerülő problémáimat, számottevően kevesebb a rossz döntésem (amit mindig is érez valahol az ember a lelke mélyén), és sokkal optimistábban állok a nehezebb feladatok elé is.

- forrás: angyalfenyhozo.hupont.hu - angyalforras.hu -

- - - - - - 

Angyal meditáció - videó

“Fehér fény és angyalok: láttam anyát és apát” – állítja a halálból visszatérő Erika

 

Döbbenetes beszámolója sokak számára hitet adhat a halál utáni létezéssel kapcsolatban.

Erika meg van róla győződve, hogy amit látott, az maga a valóság volt és egy másik dimenzió, ahová a halálunkat követően mindannyian kerülünk.

M. Erika megdöbbentő története kezdett el terjedni a közösség médiában.

A teljes nevét elhallgató 35 éves nő pár hónappal ezelőtt szenvedett súlyos autóbalesetet.

Majdnem amputálni kellett a kezeit és az egyik lábát, valamint a rengeteg vérveszteség miatt a kórházba szállításáét követően 16 percen át a klinikai halál állapotában volt.

Ezalatt azonban Erika tudata nem szűnt meg.

Mindent érzékelt maga körül.

Elmondása szerint felülről látta a kórtermet és benne saját magát, és a körülötte a mentést végző orvosokat, mintha csak egy díszlet lenne az egész.

Könnyűnek érezte magát és át tudott hatolni a mennyezeten.

“Mintha semminek sem lett volna fizikai hatása rám, a falakon és a mennyezeten is át tudtam nyúlni, émelyítő és furcsa érzés volt”

– tette hozzá.

Hirtelen aztán egy húzó érzést kezdett érezni.

“Mintha a vállaimnál a hónom alá nyúlt volna Isten, elkezdtem felfelé lebegni, megnyílt a mennyezet, majd mindent fény árasztott el”

-emlékezett vissza Erika.

Meg van róla győződve, hogy magával Istennel vagy Jézussal találkozhatott.

A következő amire emlékszik, hogy egy hatalmas, aranyozott kapu előtt áll ahol rég elhunyt szeretteit látta.

“Láttam anyát és apát, fiatalabbak voltak több évtizeddel mint amikor meghaltak, de felismertem őket.

Boldogok voltak és azt mondták amikor odaléptem hozzájuk hogy megöleljem őket, hogy még nem jött el az időm, és hogy vissza fognak küldeni a Földre, de hamarosan újra találkozunk majd”

-meséli Erika meghatottan.

A következő másodpercekben hirtelen lefelé kezdte valami húzni és visszatért a saját testébe.

16 percet töltött a halál állapotában, de ő mégis óráknak érezte az “odaát” töltött időt.

Erika azért osztotta meg a világgal a vele történteket, hogy mindenkit megnyugtasson.

LÉTEZIK odaát valami, amit a műszereinkkel és a tudományukkal még nem vagyunk képesek megmagyarázni.

- forrás:titkokszigete.hu -

- - - - - - - 

Halálközeli élmények - Dr. Pilling János - videó

forrás:Gyaszportal

Lenyűgöző tény a ló szívéről és az emberrel való érzelmi kapcsolatáról

Egy átlagos felnőtt ló szíve körülbelül 5 kg-ot nyom - az emberé 300g körül van.

A ló nyugalmi pulzusszáma körülbelül 28-40 ütés/perc, de stressz vagy intenzív tevékenység során a maximális szívfrekvencia 220-ra is emelkedhet.

A ló szíve hihetetlenül erős: nyugalomban körülbelül 25–40 liter vért pumpál át percenként, de maximális fizikai terhelés (például vágtázás közben) ez az érték drámaian megnőhet — akár 250 liter/percre is.

Tanulmányok bizonyítják, hogy az ember szívverése befolyásolhatja a ló szívritmusát és fordítva, tehát hatással vagyunk egymásra. Nyugodt interakció során az ember és a ló szívverése szinkronizálódhat - ezt a jelenséget bioelektromos rezonanciának nevezik.

Ha egy csendes együttlét során a ló szívverése lelassul - ez a bizalom egyértelmű jele.

A lovak már a fizikai kontaktus előtt is megérzik az ember szívverését, akár több lépés távolságról is.

A ló szíve erős elektromágneses mezőt generál, amely képes érzelmi jeleket továbbítani más lovaknak, sőt, az embereknek is.

A lovak magasan fejlett paraszimpatikus idegrendszerrel rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy biztonságos környezetben gyorsan megnyugodjanak.

A vezető szorongása vagy félelme stresszt válthat ki a lóban - még akkor is, ha nincs valós veszély.

A fiatal lovak gyakrabban élnek át érzelmi "viharokat" - az emberekhez hasonlóan szívük és idegrendszerük még fejlődésben van.

A trauma "érzelmi lenyomatot" hagyhat a ló szívverésében, még jóval a fizikai felépülés után is, de a lovak képesek az érzelmi gyógyulásra - a kedves és gondoskodó emberi kapcsolat stabilizálhatja a szívverésüket.

Tudományos tanulmányok igazolják, hogy az ember és ló közötti érzelmi kötődés nem mítosz és a szívek valódi fiziológiai kölcsönhatásának akár gyógyító ereje is lehet.

- forrás:Equimedia -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:

Dr. Peyo, ahogy szeretetteljesen becézik

https://dszilvia.blogspot.com/2025/07/dr-peyo-ahogy-szeretetteljesen-becezik.html

Giuseppe Sanmartino: Fátyolozott Krisztus

A „fátyolos Krisztust” Giuseppe Sanmartino 1753-ban alkotta meg egyetlen márványtömbből. Annyira átlátszóvá tette a márványt, hogy ez szülte azt a népszerű pletykát, miszerint valódi fátylat helyezett a szoborra, és alkímiával kővé alakította.

Évszázadokon át valódinak hitték Krisztus fátylát.

A rendkívül valósághű lepel tömegeket ejtett gondolkodóba.

Az 1700-as évek közepén Antonio Corradini (1688-1752), a fátylas szobrok elismert alkotója azt a megbízást kapta, hogy készítse el a lepellel letakart Jézus Krisztus szobrát.

Mivel a művész hamarosan elhunyt, már nem tehetett eleget a felkérésnek, és csupán a tervezett mű terrakottamodelljét volt ideje létrehozni. A feladatot Giuseppe Sanmartino (1720-1793) vette át.

Egy Krisztus-szobor áttetsző márványfátyollal

A pontos megbízás, amit Sanmartino kapott, úgy szólt, hogy egyetlen márványtömbből készítse el a holtan fekvő Jézus szobrát, a lehető legnagyobb realizmussal, áttetsző lepellel a testén.

Giuseppe Sanmartino: Krisztus a lepel alatt. 

Más címmel: Fátyolozott Krisztus

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan várhatták a szobrásztól, hogy márványból átlátszót alkosson, Sanmartinónak azonban nem jelentett lehetetlen kihívást a mű elkészítése. 1753-ban előállt alkotásával, a heverőre fektetett Jézus szobrával, akinek minden tagján, minden arcvonásán érezni a borzasztó kínokat, amelyeket elszenvedett, és akinek a testét a megrendelt, áttetszőnek tűnő fátyol borítja.

Az emberek lélegzet-visszafojtva szemlélték meg a döbbenetesen valósághű leplet, és talán maguk is összezavarodtak, hogy egy mesterien megmunkált márványfelületet vagy valódi fátylat látnak-e a szemük előtt.

A fátyol legendája

A művet az olaszországi Sansevero Kápolnában állították ki, a fátyol rejtélye pedig olyan nagy port kavart, hogy a kedélyek még a következő évszázadok során sem csillapodtak. Laikusok, tudósok és műértők sora próbálta megfejteni, hogyan készülhetett a fátyol, de mindhiába. A találgatások eredményeként különleges legenda szövődött a szobor körül.

Eszerint a művész nem egyedül készítette a leplet, és nem is márványból, hanem egy valódi fátyolból, amelyet a kész szoborra terítettek. Úgy sejtették, Raimondo di Sangro, alkimista tudós lehetett Sanmartino társa, aki megtaníthatta őt, milyen módszerrel márványosítsa ezt a textilanyagot.

Bár a legenda izgalmas és titokzatos, mégsem igaz. Modern eszközökkel végzett vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a szobor fátyla valódi márványból van, és nem valamiféle alkimista trükk segítségével készült.

A szobor a Sansevero Kápolnában.

Akárhogyis, az alkotás valósághűsége bámulatos: nem véletlen, hogy a világ egyik legjelentősebb szobraként emlegetik, és hogy annyian látogatják a nápolyi kápolnában. Érdekes, egyúttal újfent Sanmartino zsenialitását támasztja alá, hogy a szintén elismert szobrászművész, Antonio Canova (1757-1820) tíz évet szánt a Fátyolozott Krisztus reprodukálására, de nem járt sikerrel.

- forrás:femina.hu -

- - - - - - - 

Sansevero-kápolna és a Fátyolos Krisztus - videó

forrás:On Focus

Halálközeli élményéről beszélt Jeremy Renner: "Ki voltam akadva, hogy visszahoztak"

Nem sokan fogadtak volna 2023 első napján arra, hogy a színész életben marad. Jeremy Renner azonban felépült és halálközeli tapasztalatait is megosztotta.

Jeremy Renner úgy véli, megjárta a túlvilágot

Forrás: Getty Images Europe

Nem sokon múlott Jeremy Renner élete 2023. január 1-én: egy 14 000 kilós hókotró zúzta össze a sztár testét a saját háza előtt. Egy ideig nem lehetett tudni, felépül-e, de talpra állt és azóta is dolgozik. Amíg azonban az év elején megemlékezett az ominózus napról, és köszönetet mondott azoknak az embereknek, akik akkor megmentették az életét, most arról beszélt, dühös volt, amikor visszahozták az életbe, ugyanis halálközeli élményében olyat tapasztalt, amit álmában sem gondolt volna.

Jeremy Renner kis híján meghalt

"Emlékszem, ahogy megrepedt a fejem" - nyilatkozta később a sztár. "Egy mozdíthatatlan tárgy és egy zúzó erő, és valaminek engednie kell. De hála Istennek, a koponyám nem adta meg magát teljesen, de pulzusom egyre alacsonyabb lett Az arccsont eltört, a szemgödör eltört, és aztán a gép által okozott zúzástól a szemem kidudorodott, A jobb szemgolyómmal láttam a bal szemgolyómat" - emlékezett vissza Jeremy Renner a balesetére. A színészt repülővel szállították kórházba, ahol két hetet töltött az intenzív osztályon. Többek között 38 csontja tört el, összeesett a tüdeje és átszúrták a máját. Több műtéten és fizikoterápián esett át.

Úgy emlékszik, járt a túlvilágon

Jeremy Renner később a Let’s Talk Off Camera című podcastben beszélt arról, hogy halálközeli élménye volt, amit csodálatos utazásként írt le. "Csodálatos megkönnyebbülés, ahogy eltávozol a testedből. Ez a legfelemelőbb béke, amit valaha is érezhetsz. Nem látsz semmit, csak azt, ami a lelki szemeid előtt van. Mintha csak az atomjaid lennének, a DNS-ed, a lelked" - idézi a Just Jarred Rennert, aki hozzátette, mérges volt azért, hogy újraéleszették. "Nem akartam visszajönni. Annyira ki voltam akadva" - mondta.

forrás:life.hu -

- - - - - - - 

A színész orvosai azt mondták neki, hogy soha többet nem lesz képes járni, a futásra még csak gondolni se gondoljon. Ám Renner véghez vitte a lehetetlent, újra tud járni, sőt, futni, és nagyon formában érzi magát.

Jeremy Renner arról beszél, hogyan változtatta meg 

halálközeli élménye az életszemléletét - videó

forrás:The Tonight Show Starring Jimmy Fallon

Az angyalok ma is köztünk járnak?

Az emberi lélek mélyén, minden korokon átívelve, ott él egy ősi emlékezet: hogy nem vagyunk egyedül a világban. Az emberiség hajnalán még természetes volt, hogy az angyalokat, ezeket a tiszta, ragyogó létezőket jelenlévő segítőknek tekintették. Nem mesebeli alakok voltak, hanem a mindennapok szövetségesei: közvetítők ég és föld között, láthatatlan fivérek és nővérek, akik csendben vezettek, óvtak, vagy éppen bátorítottak bennünket.

Ma, amikor a tudomány hideg fényével próbálja megvilágítani a világot, és az emberi értelem mindent mérni, boncolni, adatokká faragni akar, sokak tudatából kihullott az angyalok valósága. Az égi jelenlétet mesévé, szimbólummá vagy gyermekkorhoz kötődő képzelgésnek bélyegzik. Pedig a világ nem lett szegényebb attól, hogy mi elfordítottuk tekintetünket: az angyalok ma is itt vannak, ugyanazzal a hűséggel és szeretettel, amellyel évezredeken át kísérték az emberi utat.

Az angyalok energiája nem tolakodó. Nem kényszerítenek ránk semmit, hiszen tiszteletben tartják a szabad akarat törvényét. Csak akkor tudnak belépni életünkbe, ha meghívjuk őket. Ha az ember szíve egy pillanatra megnyílik, ha elcsendesedik, és belül megszületik a tiszta kérés: „segítsetek”… abban a percben az angyali erők szárnycsapása megmozdul körülöttünk. Nem mindig úgy, ahogyan várjuk, de mindig pontosan úgy, ahogyan szükségünk van rá.

A mai embernek talán épp azért van nagyobb szüksége az angyalokra, mint bármikor: mert a zaj, a rohanás, a bizonytalanság és a félelem sötét erőteret sző körénk. Az angyali energiák ezzel szemben a fény tiszta rezgését hordozzák. Amikor kapcsolódunk hozzájuk, szívünkben béke születik, és a lélek emlékezni kezd arra, hogy honnan jött, és miért van itt. Az angyalok nem oldják meg helyettünk a sorsfeladatainkat, de emlékeztetnek arra, hogy van erőnk, hogy nem vagyunk elhagyatva, és hogy az emberi út végső célja a szeretet kiteljesítése.

Talán a legnagyobb különbség régi és mai kor között az, hogy a régi ember természetesnek vette az angyalok jelenlétét, a mai embernek viszont tudatosan kell visszatalálnia hozzájuk. Az angyalok ma nem templomok mennyezetéről vagy imakönyvek lapjairól szólnak hozzánk, hanem a csendből, az álmokból, a szív váratlan megérintéséből. Ott vannak a pillanatban, amikor valami belül azt súgja: „ne add fel”. Vagy amikor minden összeomlik körülöttünk, és hirtelen egy ismeretlen nyugalom árad belénk.

Az angyali energiák tehát nem múltidéző legendák. Élő, jelenvaló erő, amely ma is körülölel minket. Nem kívánnak semmi mást, csak hogy figyeljünk rájuk. Hogy egy pillanatra félretegyük a kétely zaját, és megengedjük, hogy szívünkben újra megszülessen a kapcsolat.

Mert az emberiségnek ma talán jobban, mint bármikor szüksége van arra, hogy emlékezzen: a világ nem csupán anyag és küzdelem. Vannak szárnyak, amelyek hordoznak bennünket. És ha kérjük, ma is felragyognak körülöttünk az angyalok, hogy fényükkel bevilágítsák az utat, amely hazavezet önmagunkhoz…

- Forrás,jegyzet:EnigmaZoli Enigma -

- - - - - - - 

Angyalok énekelnek a mennyben - videó