László Ervin – Az Önfelismerő Kozmosszal Integráns Tudatosság

Azért jöttem, hogy azokról a kapcsolódási pontokról és elgondolásokról beszéljek, melyeken az Integral Foundation, az Integral Institute és a Budapest Klub közösen osztozik. Hiszünk egy egységes, egy globálisan holisztikus világban, egy globális, holisztikus tudatosságban.

Prof. Dr. László Ervin 

Mai teremtett világunk nem tartható életben jelenlegi formájában. Nem az emberiség nem tartható fenn, hanem a világ, amelyet teremtettünk. Ez a világ széttöredezett. Olyan mint egy dzsungel: ember embernek farkasa.

Szerintem a világ integrális, integráns egész. Ha elkezdünk integrálisan gondolkodni, akkor kezdjük el kapisgálni, hogy milyen igazán a világ.  Egy létező megoldás tehát, hogy éljünk integráns egész tudatosságban.

Ez egy olyan tudatosság, mely mélyebb valóságában tudja érezni azt, ami van; sokkal mélyebb szinten tud kapcsolódni ahhoz, ami van. Az “integráns” nagyon sokféle módon jelenti azt, hogy egész, nem szétválasztott, nem részekre osztott, hanem Egyként létező. Olyan kulcsfogalom ez, amiben mindig előkerül a tudatosság.

Amit teszel, az nagyon a tudatosságod tükröződése. Ha ez egy integrális világ, akkor integrális tudatosságra van szükségünk.

Mi az az integráns, integrális tudatosság?

Hadd vázoljam fel először, hogy mi nem az. A jelenlegi értelmezést, a domináns, úgynevezett fősodratú, tudományos elképzelést a tudatosságról én Turbina Elméletnek hívom. (Turbine theory).

Szerintem ez nagyon veszélyes értelmezés, mert különválasztja a Tudatosságot: “az én tudatosságomat csakis az én saját agyam hozza létre”. Így hozza létre ez a domináns tudományos meggyőződés a szétszakítottságot: mindannyiunk tudatossága egymásétól szétválasztott.

A tudatosság ezen felfogása azon hibás elgondolásra építtetett, hogy ha az agy hozza létre a tudatosságot, akkor a tudatosságnak meg kell szűnnie, amint az agy leáll. Azonban ellenőrzött klinikai kísérletek sokasága bizonyítja, hogy számos ember, aki átlépte a halál küszöbét, visszajött; ezt hívjuk halálközeli élménynek, NDE-nek (lásd: IANDS.org , near-death.com, NDERF.org).

Tudatos élményük volt, miközben az agy halott volt! Lapos jeleket mutatott az EEG-készülék, ami az agyi “EKG”. Sok szálon kapcsolódtak közben ehhez a valósághoz, így valami több van ebben jelen, mint a fizikai világ. Számos tényszerű bizonyíték is van. [Lásd még: Common aftereffects of near-death states]

Amit teszel, az az egész kozmoszra hatással van! Ha fejleszted a tudatosságod, ettől fejlődni fog a kozmosz tudatossága is! 

Parányi input, de egy hologramban, minden rész minden változása tükröződik minden másik részben. Tudományos fantasztikumnak tűnhet, de ma már ez a kvantum-fizikából ered, ami meg van támasztva bizonyítékokkal.

A kozmosz holografikus tudatossága a te tudatosságodban jelenik meg/tudatosul. Ezért számodra is elérhető az integrális tudatosság. Ekként az Integrális Tudatosságként részese vagy a nagyobb egésznek és hozzájárulhatsz a Világhoz.

(forrás: exopolitikamo.wordpress.com)

Prof. Dr. László Ervin:

1932-ben született Budapesten. Pályáját rendkívül fiatalon zongoraművészként kezdte, már tizennégyévesen megkapta a Zeneakadémia művészdiplomáját. A negyvenes években Amerikába költözött, majd a hatvanas évek közepéig híres zongoraművészként járta a világot. Ekkor már a filozófia területén is kiemelkedő munkát végzett a legnagyobb európai és amerikai egyetemek vendégprofesszoraként és rendes tanáraként. A hetvenes évek elején a Princeton Egyetemen képviselt rendszerfilozófiai elmélete mérföldkővé vált, majd az ENSZ egyik fő intézetének az igazgatója lett és megjelent a „Célok az emberiség számára” című alapműve is.

A nyolcvanas években Olaszországba vonult vissza, hogy elméleti munkáinak szentelje idejét. A tudat és valóság új kapcsolatait meghatározó PSZI-mező elmélet megalkotása mellett, az emberiség globális társadalmi problémáival foglalkozva a harmadik évezred új szemléleti módjait dolgozza ki, ami a planetáris tudatosság felfogásában az általa alapított nemzetközi Budapest Klubot is meghatározza. Több mint hatvan könyvvel a háta mögött jelenleg a SZINTÉZIS Szabadegyetem tudományos fővédnöke, a Budapest Klub elnöke, a Római Klub tagja, és az UNESCO tudományos igazgatójának főtanácsadója. A közelmúltban László Ervin professzort béke Nobel Díjra jelölték, továbbá 2010 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

(forrás: szintezis.info.hu)

Az Önfelismerő Kozmosszal Integráns Tudatosság - László Ervin professzor - videó

A szakkarai madár

Az egyiptomi fáraók sok ezer éves sírkamrájában igenis találtak „repülőt”! Nem is egyet! Modellnyi, néhány centis, vagy kicsit nagyobb méretben.

A szakkarai piramisokból előkerülő kis szobrocskákat a kutatók sokáig „madárként” vették leltárba. Honnan is sejthették, hogy repülővel van dolguk, ráadásul a „pilótafülke” helyére az ókori gyártók madárszemet festettek.

Csakhogy a modern repüléstudományi laboratóriumban elvégzett tesztek és egyéb vizsgálatok megdöbbentő eredményre jutottak. A figurák szárnyának felületi kiképzését, formázását az alkotó olyan tárgyról mintázta, amelynek szárnyát és farkát a repülés avatott szakértői, mint hordfelületet építették meg…!

A különös madármodellből – az antiküthérai számítógép lelettel ellentétben – nem csupán egyetlen darab került elő. A gízai piramisokban ugyan nem, de másutt találtak hasonlót. Amikor pedig a különös leletnek a híre elterjedt, kiderült, hogy hasonlót – „fémből” – már a perui és kolumbiai indiánok is készítettek. Az övék inkább a mai deltaszárnyú „katonai vadászgéphez” hasonlítanak. 

A modellek vizsgálatát a New York-i Aeronautical Institute-ben végezték, és a végső eredmény minden kétséget kizáróan az volt: „a több ezer éves lelet egytől egyig repülőgépmodell!”

Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: mi kapcsolhatta a több ezer évvel ezelőtti, még a vasat sem ismerő egyiptomiakat a mai repülő szerkezetekhez? Földön kívüli idegenek hagyták rájuk? Vagy egy sokkal korábbi, a maihoz hasonlóan fejlett, ám pusztulásra ítélt földi civilizáció hagyatéka? Jó lenne tudni. A jelek szerint azonban ennek a tudásnak még nem jött el az ideje.
( Nemere István)


Ókori egyiptomi repülő - videó

Hamvas Béla : A beavatás hét fokozata (Scientia sacra)

A földi lét varázslat és a földi élet csupa összetévesztés. A földi ember azonosítja magát, éspedig kényszerből és szükségből a nehéz anyagi testtel, a természettel, az idegtesttel, a tudattalan emlékezettel.

A beavatottnak ezeket az összetévesztéseket mind fel kell ismernie. A felismerés nem nyugodt, személytelen, vagy szemlélődő tevékenység, hanem az összes erők legmagasabb fokú erőfeszítése. Minden réteg küszöbén őrség áll. Ez az őrség a daimon. A daimon a sors őre. A daimonokat az őskori hagyomány a bolygókról nevezte el.

Az ember hét körön süllyedt az anyagi létbe, és hét körön át kell visszatérnie. Ez a hét kör a világegyetemben a bolygók hét körének felel meg. Ezen alapszik az asztrológia. A Hold a fizikai test, a Merkúr az értelem, a Vénusz a lélektest, a Nap az érzékelés, a Mars az életerő, a Jupiter a cselekvés, a Szaturnusz a gondolkozás.

Az első három réteg a nehéz test, az idegtest, és a tudattalan felszámolása. Ez a három réteg a földi léthez tartozik. A felszámolás itt sem jár nehézség nélkül.

Az összefüggés alapja a hetes szám. Az út, amit az ember megtett, amíg nehéz anyaggá vált. Az asztrológia megmutatja, hogy az emberi lélek milyen úton szállt alá. Ha a mester ezt az utat látja, meg tudja mondani, milyen utat kell megtennie visszafelé. Meg tudja mondani, hogy milyen daimonnal fog találkozni, hol milyen harcot kell vívnia. Az asztrológia csak a legnagyobb és legmélyebb összefüggésekben érthető. A beavatottnak meg kell ismerkednie daimonjával, hogy le tudja küzdeni. A daimon mint Indiában mondják a lélek karmikus angyala, és a lelket nem ereszti vissza. Az embert arra kényszeríti, hogy az életet az ő parancsa szerint élje. S ha valaki meg akar szökni előle, bosszút áll. Ez a küzdelem teljesen belső, láthatatlan. Ha a tanítvány a daimont megnevezi, az a szolgája lesz. A hét bolygó körét a hermetikus hagyomány a Teremtő hét lélegzetének nevezi.  Ez a hét lélegzet a beavatás hét lépcsője, a hangsor hét hangja, a szivárvány hét színe, a Mithras-misztérium hét fokozata.

Az első fokozat a tanítványt elragadja, fölemeli. Ez a tudat kitágulása. Az anyagi énből való kilépés. Az anyagi világ merő varázslat, az érzéki látásnak a valósághoz nem sok köze van.

A második fokozat a levegőből a bolygók körébe való átlépés. Az egység, a tiszta szellemi távlat előérzete, ami az ésszerű gondolkozásban nyilatkozik meg.

A harmadik fokozat, amikor a tanítvány a bolygók köréből kilép, és a Sarkcsillaghoz érkezik. Az ész, és az érzékek számára értelmetlen képek, az emberi sors tulajdonképpeni urai. Mert az ember fölött igazi hatalma nem az érzéki képnek, nem az ésszerűségnek, hanem a belső képvilágnak van. Itt azonosulnak, és válnak el nem az ésszel megfogható tények, hanem az észfölötti alakok, amellyel az emberi én magát folyton azonosítja. Itt élnek a kollektív emlékezet képei. Itt alakulnak ki az érzelmek, ösztönzések, melyek az embert sorsába vezetik. A jóslás, a távolbalátás, az előérzet is ebből a körből valók.

A negyedik lépcső vezetését a Nap veszi át. A Nap az égi világosság. Ez a mítosz köre. A mítosz világának érvényessége nemcsak az egész emberiségre, hanem minden időre és a lét minden fokára kiterjed. A mítosz túllép az emberiségen. A mitikus látás ismeri a démonokat, isteneket, angyalokat, túlvilágot, halottakat. A mítosz végtelenül világosabb, intelligensebb, éberebb, mint az ész, vagy a belső érzék.

Az ötödik fokozaton a beavatott találkozik a Sors-szüzekkel. Ez az ideák világa. Az ideának a mítosszal ugyanolyan viszonya van, mint az értelemnek az érzéki tapasztalattal. Az ember úgy gondolja, hogy az egyetlen valóság az érzéki tapasztalat. A mítoszt és az ideát absztraktnak találja. Az értelem mint az érzéki világ alapelveinek, törvényeinek felismerése. Az idea nem egyéb, mint a mítosz kozmikus képvilágában az alapelvek és a törvények felismerése. A mítosz még képszerű, az ideában már nincs kép, csak ragyogó alak.

A hatodik fokozaton az emberi lélek találkozik a Sarkcsillag őrével. Ezt nevezik okkult körnek, vagy a tiszta szellem csarnokának. Már érti a mítosz az idea világát. Itt minden értelem csődöt mond. Itt az értelem számára felfoghatatlan, anyagtalan lebegés közepén a lélek tanácstalanul áll. Nem lát irányt, célt, ésszerűséget, formát, csak fényességben tündöklő könnyű imbolygást.

A hetedik az eksztázis foka. A tudat teljes átemelése az isteni világa. Mithra isten megjelenik és a visszatérő lelkeket fogadja. Ez a megváltás. Ez az abszolút. Nincs változás, nincs mozgás, nincs én, csak a lét. A lélek most megnyugszik. Tudja, hogy megérkezett.

(Hamvas Béla: A beavatás hét fokozata (Scientia sacra)

AZ vagy - Alan Watts

Az élet értelme egyszerűen annyi, hogy éljünk. Ez annyira világos és nyilvánvaló, annyira egyszerű.
Mégis mindenki óriási rémülettel futkos fel-alá, mintha valamit saját magunkon kívül akarnánk elérni.

 Alan Watts


Ebben az univerzumban egyetlen nagy energia létezik, ... valójában ennek az egyetlen energiának a
sorozata vagy, ...

Alan Watts (1915-1973) ismert angol származású filozófus, író, 1938-ben költözött az Egyesült Államokba. Több mint 25 könyvet és cikket írt vallási témákban. Foglalkozott a zen buddhizmussal, egyik legnépszerűbb könyve a “The Way of Zen”, az első bestseller buddhista témában. Teológia szakon végzett, egy ideig pap is volt. Az ember tudatosságával a „The New Alchemy” (1958) esszéjében és a „The Joyous Cosmology” (1962) könyvében foglalkozott. Szerinte a buddhizmus inkább lehetne a pszichoterápia eszköze, mint vallás.

(Forrás: unicafe.hu)

AZ vagy - Alan Watts - videó

A tisztánlátás

Valamennyi magasabb képesség az emberiség eredendő sajátja, mint például a tisztánlátás képessége is, ami minden egyes emberben látensen megvan, ezzel születünk. Gondoljunk csak a csecsemőkre, akik sokszor mellénk, vagy fölénk néznek, mert még természetes módon látják az aurát.

 De amit sajnos gyermekkorban, az első néhány évben legtöbben el is veszítünk, ami leginkább a mai életvitel kényszerítő hatásainak köszönhető. Azok, akikben már megnyilatkozik, egyszerűen kissé előttünk járnak ebben a sajátosságban a többiekhez képest. A tisztánlátás, mint oly sok dolog a természetben, főleg rezonancia kérdése, és főleg rezgés által érnek bennünket kívülről benyomások. Azoknak a rezgéseknek a mennyisége, amelyekre képesek vagyunk válaszolni, valójában igen csekély.
A rendkívül gyors rezgések között, amelyek az éterre hatnak, van egy bizonyos kicsiny terület, egy nagyon kis terület, amelyre az emberi szem retinája képes reagálni, és ezek a speciális rezgések keltik bennünk azt az érzést, amit fénynek nevezünk. Azaz, csak azokat a tárgyakat vagyunk képesek látni, amelyekből az a sajátságos fajtájú fény árad ki, vagy verődik vissza.

Pontosan ilyen módon az emberi fül dobhártyája viszonylag lassú rezgések bizonyos nagyon kis tartományára képes reagálni, amelyek elég lassúak ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a bennünket körülvevő levegőre, így csak azokat a hangokat halljuk meg, amelyeket olyan tárgyak keltenek, amelyek bizonyos mértékben abban a speciális tartományban képesek rezegni.

Jól ismert, hogy nagy számban vannak rezgések a két tartomány felett és alatt is, következésképp léteznek nagy mennyiségben olyan fények, amelyeket nem látunk, és sokféle olyan hang, amelyekre füleink nem reagálnak.

Ami tény, hogy az emberek jelentősen különböznek a fizikai érzékekkel elérhető nagyon kevés rezgésre való reagálási képességükben is, habár nem túl tág határok között. Ezt hívjuk érzékenységnek .
Egy példa: Ha valaki vesz egy karbon-biszulfid prizmát, és annak segítségével egy tiszta színképet vetít egy fehér papírlapra és néhány embert arra kér, hogy jelöljék meg a papírlapon a színkép szélső határait, akkor dokumentálható, hogy látóképességük mennyire különböző. Néhányan úgy látják majd, hogy az ibolyaszín messzebbre terjed, mások talán jóval kevesebb ibolyaszínt vélnek látni. Lesznek talán néhányan, akik a spektrum mindkét végén tovább látnak, ők lesznek azok, akiket érzékenyeknek nevezünk és akik ténylegesen fogékonyak a rezgések széles skálájára, szemben az átlaggal.
A hallás esetében hasonló eltérés tesztelhető. Jó példa erre a denevérek hangja egy nyári éjszakán, amiből nagyon sokan egyáltalán nem észlelnek semmit és képtelenek bármit is meghallani belőle.
Nincs merev határa az éteri és a levegőben levő rezgésekre reagálás emberi képességnek, azonban néhányan közülünk már nagyobb mértékben rendelkeznek ezzel az erővel, mint a többiek, sőt ugyanannak az embernek a képessége alkalmanként változó lehet. Ezek a képességek kifejleszthetők és a megfelelő időben megtanulhatók. Azok a rezgések, amik túl vannak a fizikailag általában észlelhetőkön, nagy számban léteznek és egyszerűen csak megismerésre várnak.

A Röntgen sugarakkal végzett kísérletek meglepő eredményekre nyújtanak példát, egy újabb felfedezés, mely bizonyítja, hogy egy átlátszatlannak tekintett anyag ezen sugarak előtt megnyílik. Így megmutat egy olyan módot, amivel az elemi tisztánlátás magyarázható, mint például egy lezárt dobozban lévő levél elolvasása. Az ember képes látásával a röntgensugarak módjára áthatolni az anyagon, ez a képesség elsajátítható.

A tisztánlátást néhány ember mintegy fejesugrással kezdi, és szokatlan érzékszervi inger alatt képessé válik arra, hogy az éppen adott pillanatban lásson valami megkapó látványt, és ilyen esetben, mivel az alkalom nem ismétlődik meg, nagyon gyakran arra a következtetésre jut, hogy bizonyára hallucináció áldozatává vált. Mások időnként kezdik észrevenni az emberi aura ragyogó színeit és rezgéseit, megint mások növekvő frekvenciával látnak és hallanak valamit, amire a körülöttük levők nem fogékonyak, ismét mások arcokat, képeket, vagy színes energiaformákat látnak szemeik előtt elúszva a sötétben, mielőtt nyugalomba merülnek, míg talán a legáltalánosabb tapasztalat valamennyi közül azoké, akik mind világosabban kezdenek visszaemlékezni arra, amit láttak és hallottak a másik síkon alvás alatt.
A tisztánlátás fokozatai nagyban különböznek jellegükben és ezen belül is számtalan formában jeletkezhetnek. Osztályozhatók talán aszerint is, hogy a jelenség rendszeres-e, az illetőnek van-e hatalma felette, vagy teljesen rapszódikus, akaratlan dologról van szó, illetve képes-e használni képességét éber állapotban a fizikai testben, vagy csak akkor, ha ideiglenesen elszakad testétől alvásban, vagy esetleg transzban, egy módosult tudatállapotban.

Az egyszerű tisztánlátás

A látás spontán megnyílása, amikor valaki asztrális vagy éterikus lényeket lát, akik történetesen körülötte jelen vannak, de nem lát távoli helyszíneket, amelyek más időhöz tartoznak, mint a jelen.

Tisztánlátás térben

Helyszínek vagy események látásának képessége, amelyek távol vannak térben, vagy közbülső tárgyak takarásában.

Tisztánlátás időben

Tárgyak vagy események látásának képessége, amelyek időben vannak távol, azaz a múltba vagy jövőbe látás képessége.


EGYSZERŰ TISZTÁNLÁTÁS: TELJES

Úgy határoztuk meg ezt, mint az asztrális vagy éterikus látás puszta megnyílása, ami képessé teszi birtoklóját, hogy lásson bármit, ami körülötte jelen lehet a megfelelő szinteken.Érzékeny emberek között ennek a fajta tisztánlátásnak minden fokozatát megtaláljuk, kezdve attól az embertől, aki egy ködös benyomást szerez, egészen az éteri és az asztrális látás teljes birtoklásáig.

Éterikus látás

Ez, ahogy már említettük, egyszerűen fizikai rezgéseknek a szokásosnál jóval nagyobb sorozatára való érzékenységből áll, birtoklása mindazonáltal látótérbe hoz sok olyan dolgot, ami iránt az emberi faj többsége még vak marad.A legfeltűnőbb változás, ami ennek a képességnek az elsajátítása által az élettelen tárgyak megjelenésében keletkezett, hogy legtöbbjük csaknem átlátszóvá vált bizonyos rezgések hullámhossza eltérésének betudhatóan, Képesnek találja magát, hogy a lehető legkönnyebben véghezvigye „a téglafalon való keresztüllátást” mivel újonnan szerzett látása számára a téglafal állaga nem látszik sűrűbbnek, mint egy lágy ködé.A kiterjedt látás lehetővé teszi számára azt is, hogy többé-kevésbé világosan észlelje elementális vagy egyéb teremtmények különféle osztályait, akiknek a testei nem képesek semmilyen sugár visszatükrözésére sem a szokásosan észlelt színkép határain belül. Ezen belül elsősorban az elemlényeket értjük.
Egy másik tény, ami hamarosan szintén tudomására jut, a színérzékelés kiterjedése. Képessé válik néhány teljesen új szín látására, a legkevésbé sem a színképben foglaltakra emlékeztetve, ahogy azt ma ismerjük, természetesen egészen leírhatatlanul bármilyen kifejezéssel, ami rendelkezésünkre áll.

Asztrális látás

Bár a két képesség különbözik egymástól,az egyik elsajátitása magával vonja a másik képesség bizonyos szintü megjelenését is.A különbségekre úgy tudunk legkönnyebben rávilágitani, ha összehasonlítjuk a két látásmódban jelentkező eltérő észleléseket.
Ha éterikusan néznél egy fakockát, mindegyik oldalán felirattal, olyan lenne, mintha a kocka üveg lenne, úgyhogy átlátnál rajta, és visszafelé látnád a feliratot a túloldalon, míg a jobb- és baloldalon egyáltalán nem lenne számodra világos, hacsak nem mozdulsz el, mivel oldalvást látod. Ha azonban asztrálisan nézed, minden oldalát egyszerre látod, és mindent a helyes módon, mintha az egész kocka ki lenne terítve előtted, és belsejének minden részecskéjét is látnád, nem a többin keresztül, hanem mindent kiterítve.
Éterikus látással egy könyv belső lapjain levő írások egymásra vetitődnek,ezért nehéz azt elolvasni. Asztrális látással elkülönithető az az egy lap írása,amelyet látni szeretnénk. Az asztrális látó minden tárgynak nemcsak a belsejét, valamint külsejét látja, hanem asztrális ellentétpárját is.
Asztrális látással képes lesz látni az aurát egészen az asztrális testig. Az asztrális aura foszforeszkáló ködével körülvéve fogja látni őt, ragyogó színek minden fajtájának felvillanásával, a színárnyalat és ragyogás állandó váltakozásával, ahogy a személy gondolatai és érzései változnak.
A mentális síkon lakó lények széles palettája válik igy láthatóvá.De szintén láthatóak a mentálon tartózkodó "földi lelkek" is.

(forrás: atlantiszfenye.hu)

A lélek születés előtti sorsépítéséről…

Tudom, hogy ez „meredek” téma, de kikerülhetetlen. Igyekszünk ezt érthetően leírni, mert ennek az ősi tanításnak a segítségével sok mindent jobban érthetünk meg az életünk eseményeiből.

A jelenlegi nyugati civilizáció hivatalosan elfogadott materialista beállítottságú intézményei, és iskolái nem fogadják el a lélek „pre-egzisztenciájának”, vagyis a lélekvándorlásnak a tanát. Nevezetesen tagadják azt, hogy az emberi létezés lehetséges test nélkül is, valamint nem fogadják el azt sem, hogy az emberi lélek többször is testet ölthet, annak ellenére, hogy lényegében ez minden ősi világkép egyik legjelentősebb tanítása. A mai spiritualitás hétköznapi nyelvezetében erre egy szanszkrit kifejezést használnak, ez pedig a reinkarnáció.

A reinkarnáció mint tény nem csak egyfajta keleti babonaság, hanem egykor része volt a korai keresztény tanításoknak is. (lásd pld. Origenész tanait) Az emberi élet, az emberi sors teljessége nem érthető meg a reinkarnáció ismerete nélkül, hiszen az ember az életeinek a láncolata révén „okul és tanul” (József Atilla), s mint egy spirálon haladva emelkedik a magasabb, az isteni szintek minőségei felé.

Nézzük hát, mit is mondanak az ősi tanítások a lélek útjáról! Minden lélek feladattal, de kijelenthetjük azt is, hogy küldetéssel érkezik vissza a test, az anyag világába.

Mikor véget ér egy „földi út”, s a lélek végleg kilép a fizikai testéből (ezt ma halálnak nevezik), akkor énünk nem anyagi része átlép a „túlsó oldalra”. Ez az oldal azonban nem idegen a számára, hiszen a „földi életében” is minden elalvást követően ide érkezett. Újra találkozik a családjának a tagjaival. Találkozik olyan társakkal is, akikkel ebben az életében nem is találkozott. Egészen csodás élmények ezek, igen gyorsan átminősül ezeknek a hatására az élet egészéhez (evilági, és túlvilági) való hozzáállása. Lassan hozzászokik ahhoz, hogy már nincs fizikai teste. Lassan lekopik róla a hatalom, a birtoklás, a szexualitás, a dominancia, vágya, mert ezek a fizikai testhez kötődnek! Mindazok a célok, és értékek, amelyek a földi élet fő motivációi voltak, lényegtelen csacskasággá válnak. Aztán eljön a számvetés ideje. Bele kell nézni az utolsó élet „valódi valóságába”.

Ekkor átnézi a maga mögött hagyott életet. Ez persze nem csak egy szimpla áttekintés! Újra átéli az életét, de már nem a saját szemszögéből, önnön vágyaiból, céljaiból kiindulva, ahogyan ezt a testben töltött évtizedekben tette, hanem úgy, hogy a tetteinek, a gondolatainak, a szavainak a következményeit éli át. Tehát, ha valaki felé szeretettel, odafigyeléssel viseltetett, akkor az ebből adódó hála, és szeretet élményét éli meg, ám amikor valakit pofon ütött, akkor most nem a benne felsistergő, pofont szülő indulatot éli újra át, hanem annak a pofonnak a fájdalmával ismerkedik meg, amelyet ő adott.

Tehát végignézi, végigéli újra a lélek az utolsó életét. Számot vet azzal, hogy megtette-e, és ha igen, milyen szinten azt, amiért leszületett a Földre. Hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal?

 

Lényegében itt tudatosodik bennünk az, hogy valójában miket is tettünk, miket okoztunk, és miről is szólt a magunk mögött hagyott élet! Az emberi létezés talán legfontosabb stációja ez.

Még egyszer fontos megjegyezni azt, hogy itt nincs fizikai testünk. A birtoklás, a hatalom, a szexualitás vágya, fizikai test nélkül nem működnek, így ebben a létformában ezek nem motiválják az embert. Itt az „Isteni harmónia” elérése a cél, hogy a „Fény teljességébe”, a Teremtőjéhez érkezhessen végre vissza a lélek. Ennek fényében teszi dolgait a lélek.

Tehát végignézi, végigéli újra a lélek az utolsó életét. Számot vet azzal, hogy megtette-e, és ha igen, milyen szinten azt, amiért leszületett a Földre. Hagyott-e maga után tartozást, okozott-e diszharmóniát cselekedettel, szavakkal, avagy gondolatokkal? Ha igen, akkor még olyan „rezgések”, olyan harmóniátlanság van benne, amellyel még nem tud kapcsolódni a „magasabb régiókhoz”. Újra harmóniába kerülni, kiegyenlíteni a sorsunk mérlegét, csak a testi létezésben, a Földön lehet. Megszületik újra az a vágy a lélekben, hogy visszatérjen a Földre, hogy legyen új teste, mellyel, mint eszközzel megadhassa a tartozásait, s visszaállíthassa a harmóniát.

A lélek elkezdi eltervezni, majd felépíteni a „következő életét”. Ebben a tervezésben segítségére vannak azok az emberi lelkek, akiknek már nincs dolguk a Földön”, akik már túl vannak az „emberi testben töltött iskolai tanulmányokon”. Ők már tudják, hogyan vezet ki az út a sorsok láncolatából (karma), így lélektestvéreik segítségére sietnek, hogy ők is sikerrel léphessenek magasabb dimenziókba. Ezeket a lelkeket nevezik a „sors angyalainak”.

A leszületés mellett döntő lélek kiválasztja azt a történelmi időt, melyek keretei a legalkalmasabb az ő fejlődéséhez. Kiválasztja a szüleit, a testvéreit, a barátait, a szerelmeit, a gyermekeit, különböző típusú kapcsolatait úgy, hogy a „sors-játszótársak” lelkével előzetesen egyeztet.

 

(Vajon miért van az, hogy néhány ember az életünkben egyből szimpatikus, vagy éppen ellenszenves?) Felépít, kidolgoz egy életutat, amelyben vannak sikerek, és kudarcok is, de lényeges az, hogy mindegyik élmény, mindegyik tapasztalás tudást, bölcsességet érlel majd a földi megélés során. Az előző életekben megszerzett képességeket felhasználhatjuk, s „beletehetjük” az új életünkbe, aztán majd, mikor eljön az idejük, tehetségként, zsenialitásként jelennek meg. Az új tanulmányok, amelyek még hiányoznak az eszköztárunkból, belső, de akár külső inspirációként sarkallnak majd minket új földi életünkben a fejlődésre.

A szülőket gyakran „odafentről” a leszületésre váró lélek hozza össze. Sugallatokat, gondolatokat képes elültetni az eljövendő apja, és az anyja tudatában, s ezeket követve apa, és anya „véletlenül” végre egymásra talál. Sok esetben egy igen különös mágikus állapotba kerülnek, melyet szerelemnek nevezünk. Ebben az állapotban (sajnos nem mindig) érkezünk el egy igen fontos pillanathoz, s ez a fogantatás pillanata! Ekkor három lélek fonódik egységbe, a nő, a férfi, és a gyermek lelke. Ettől a pillanattól válik anyává a nő, apává a férfi, bár ekkor ők még nem tudatosak erre. A gyermek azonban igen! Végre elkezd kialakulni az új ruhája, az új eszköze, vagyis az új teste. (Igen fontos lenne napjainkban az, hogy minél több gyermeket váró pár tudatában legyen annak, hogy a szexuális együttlétben itt a varázslat lehetőségét adja a sors. Legyen ez a szertartás méltó egy új szent szövetség, a család megszületéséhez, vagy ha már van gyermek, akkor a gyarapodásához!)

Alakul, formálódik az új test…

 

Minél kifejlettebb a leszületés előtt álló lélek új teste, annál több időt tölt benne. Próbálja új ruháját a lélek. Szoktatja magát fokozatosan ahhoz, hogy hamarosan újra a földi világ lakója lesz, fizikai testtel. Amikor azonban anya, apa, egy testvér, vagy egy családtag szól a pocaklakónak, ő abban a pillanatban ott terem, és boldogan issza régi-új társának a szavait. Ezek a kapcsolatok, és beszélgetések rendkívül sokat segítenek a léleknek! Ebből merít plusz erőt a magzat.

Aztán eljön az a pillanat, amikor a kozmikus idő minősége, és az ő új földi küldetésének a minősége egybecseng, s ekkor történik meg a születés. A születés angyalai mindig gondoskodnak arról, hogy a kellő időben történjék meg ez a pillanat. Egy kívülálló ítélheti úgy, hogy idő előtt, vagy idő után született, ítélheti úgy, hogy „nem természetes módon” született és így tovább. A lényeg spirituális szempontból az, hogy a születés mindig pont akkor, és úgy történik, ahogyan azt előre eltervezte odaát a lélekcsalád, mert a születés módja, és élménye is kozmikus tanításokat hordoz mind az anyának, mind az apának, mind a gyermeknek! A többi csupán vélekedés, vagy ítélkezés kérdése.

A gyermek pici teste elválik az anya testétől, először vesz újra önállóan lélegzetet, s a köldökzsinórt is elvágják. Elkezdődött egy új élet, beindult a program, amelyért visszatért a Földre a lélek. A születés pillanata mágikus pillanat. A születés pillanatában egy kozmikus minőségekkel, és energiákkal rendelkező Isteni teremtmény, az Ember kezd új utat. A születés pillanatának bolygó, és csillagállásai tükrözik, ragyogják vissza a leszületőre az előtte álló élet minden feladatát, és lehetőségét. A sors titkait a csillagfejtők, a régi korok asztrológusai, és a mai korok asztrozófusai ismerik a legpontosabban, hiszen az asztrozófia, magyarul a csillagbölcselet tudományának az az alaptétele, hogy minden ember elválaszthatatlan része az Univerzumnak, így a kozmoszba helyezve, a csillagokat figyelembe véve érthető meg minden testet öltött ember élete, és küldetése.

A sors titkait a csillagfejtők, a régi korok asztrológusai, és a mai korok asztrozófusai ismerik a legpontosabban, hiszen az asztrozófia, magyarul a csillagbölcselet tudományának az az alaptétele, hogy minden ember elválaszthatatlan része az Univerzumnak.

És ez a legnagyobb titok! Ebben van a legnagyobb lehetőség! Belepillantani a születésünk idejébe. Látni azt, hogy milyen küldetéssel, milyen inspirációkkal, milyen képességekkel születtünk. Megérteni azt, hogy miért ők lettek a szüleim, miért őt/őket választottam a társaimnak, barátaimnak, miért ők lettek a gyermekeim, s majd az unokáim. Egyáltalán felismerni azt, hogy merre is van az előre, merre, és hogyan lehet emelkedni az életben a teljesség, az egészség, és a boldogság felé.

(forrás: Fényadó- http://2012.blogger.hu)

Megvilágosodás: A gondolat fölé való emelkedés

Nem kulcsfontosságú a gondolkodás ahhoz, hogy életben maradjak ebben a világban?

Az elméd egy műszer, egy szerszám. Arra való, hogy bizonyos feladatokhoz használd, és amikor az adott feladatot elvégezted, letedd. Véleményem szerint a legtöbb ember gondolkodásának 80-90%-a nemcsak ismétlődő és haszontalan, hanem - diszfunkcionális és gyakran negatív természete miatt - többnyire még káros is.

Eckhart Tolle

Figyeld meg az elmédet, és egyet fogsz velem érteni! Ez azonban sajnos jelentős mértékű életenergia-veszteséget is okoz. Valójában ez a fajta kényszeres gondolkozás nem más, mint szenvedélybetegség. Mi a jellegzetessége ennek a szenvedélybetegségnek avagy függőségnek? Egyszerűen: már nem érzed, hogy van lehetőséged kilépni belőle. Nálad erősebbnek tűnik. Az öröm hamis érzetét is megadja. Olyan örömét, ami minden esetben fájdalomba fordul át.

Már miért lennék a gondolkodás rabja?

Mert azonosulsz vele, ami azt jelenti, hogy éntudatodat az elme tevékenységéből és tartalmából eredezteted. Mert abban a hitben élsz, hogy megszűnnél, ha abbahagynád a gondolkodást. Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtól függő, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy.

Ez a fantoméned az egód. Az ego valójában elmetevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben. Az ego fogalmát többféleképpen értelmezik. Könyvemben a ,,hamis én" értelemben használom, amelyet az elmével való öntudatlan azonosulás hozott létre.

Az ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes fejreállítása a felelős azért, hogy ,,egoüzemmódban" az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy ki-elégülést találjon ott.

Azt mondja: ,,egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek." De még olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent látja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegén keresztül nézi, vagy egy cél elérésének eszközévé redukálja. Olyan cél eszközévé, ami minden esetben az elme által kivetített jövőben található. Figyeld csak meg az elmédet, és meglátod majd, hogy az valóban így működik! A fölszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Képtelenség azonban megtalálni a jelen pillanatot, amíg te az elméd vagy.

Nem akarom elveszíteni az elemző- és megkülönböztetőképességemet! Szívesen megtanulnék világosabban gondolkozni, jobban összpontosítva, de nem óhajtom elveszíteni az elmémet. Hitem szerint a gondolkodás képessége a legnagyobb kincsünk. Nélküle csak egy különleges állatfaj lennénk!

Az elme uralma csupán egy lépcsőfok az evolúcióban. Itt az ideje, hogy sürgősen továbblépjünk a következő lépcsőfokra, különben az elme, ez a szörnyeteggé nőtt fe-nevad, elpusztít minket. A gondolkodás és a tudat nem rokon értelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak csak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra.

A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti, nem pedig az alá, az állat- vagy a növényvilág szintjére történő lesüllyedést. Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használod gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig. Többnyire gyakorlati célokra alkalmazod, ám az önkéntelen, belső párbeszédek helyét a belső csönd és nyugalom veszi át.

Amikor viszont használod az elmédet - különösképp, ha valamilyen kreatív megoldásra van szükséged -, akkor néhány perces intervallumokban váltakozol a gondolat és a csönd, az elme be- és kikapcsolt állapota között. Utóbbi a gondolatmentes tudatosság állapota. Csak ekkor lehet kreatívan gondolkozni, mert csak ebben az állapotban van a gondolatnak valódi ereje. A gondolat önmagában, amikor már nem kapcsolódik össze a tudat sokkal hatalmasabb birodalmával, gyorsan meddővé, beteggé és rombolóvá válik.

Az elme lényegében túlélési gépezet. Alkalmas támadásra és önvédelemre más elmékkel szemben, információ gyűjtésére, annak tárolására és elemzésére, viszont egyáltalán nem kreatív. Minden igazi művész - akár tudatában van, akár nem - az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot. Ezt követően az elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy fölismerést.

Még a nagy tudósok is arról számolnak be, hogy alkotó áttörésük pillanatai a mentális nyugalom idejére estek. Amerika legkiemelkedőbb matematikusai körében - beleértve Einsteint is - fölmérést végeztek, amelyben munka-módszerükre kívántak fényt deríteni. Meglepő módon az derült ki, hogy ,,magának a kreatív folyamatnak a meghatározó, rövid szakaszában a gondolkodás csupán alárendelt szerepet játszik".

Ezért azt mondhatom, hogy a tudósok többsége nem azért nem kreatív, mert nem tudja, hogyan kell gondolkozni, hanem, mert nem tudja, hogyan hagyja abba a gondolkodást! Nem az elme, nem a gondolkodás eredménye, hogy a Földön az élet csodája vagy a tested megteremtődött és fennmaradt. Nyilvánvaló, hogy egy olyan intelligencia műve, amely sokkal hatalmasabb, mint az elme.

Hogy tud az egyszerű emberi sejt, amelynek mindössze 0,02-0,03 milliméter az átmérője, annyi instrukciót tartalmazni egyetlen DNS-molekulában, amely írott formában 1000 darab, egyenként 600 oldalas könyvet töltene meg? Minél többet tudunk meg a test működéséről, annál inkább rájövünk, milyen hatalmas is az az intelligencia, amely működésben tartja, s valójában mily keveset is tudunk róla. Amikor az elme újra összekapcsolódik ezzel az intelligenciával, akkor fantasztikus szerszámmá válik! Akkor már valami önmagánál nagyobbat szolgál.

(Eckhart Tolle - A most hatalma)

Megmagyarázhatatlan gépezetek a sejtekben

Hogyan befolyásolták az evolúcióelméletet a DNS-el kapcsolatos felfedezések? Mario Seiglie, a Good News riporterének interjúja Michael Behe-vel, a Darwin fekete doboza című könyv szerzőjével

Good News: Mi készteti Önt arra, hogy mint a biokémia professzora megkérdőjelezze Darwin evolúcióelméletét?

 Michael Behe

Michael Behe: Régebben én is hittem Darwin elméletében, hiszen erre tanítottak a középiskolában és az egyetemen. Most azonban biokémikus vagyok, és amikor az ember biokémiát tanul, akkor igen összetett molekularendszereket tanulmányoz, melyek a sejt alapjait képzik, s melyekre maga az élet is épül. Sokszor elcsodálkoztam azon, hogyan tudott volna egy ilyen komplex rendszer lépésről lépésre kifejlődni a darwini folyamat alapján, de egy vállrándítással megpróbáltam elintézni a kétségeimet.

GN: És mi történt azután?

MB: Az 1980-as évek vége felé professzorként biokémiai tudományos munkatárs voltam, és olvastam az Evolution: A Theory in Crisis (Evolúció: válságban egy elmélet) című könyvet, melynek szerzője a genetikus Michael Denton. Ebben a műben Denton számos ellenvetést hoz fel Darwin elméletével szemben, melyekről azt gondoltam, jó érvek, bár azelőtt még sosem hallottam róluk. Mérges lettem, hiszen egy vezető egyetem professzora voltam, és még sosem hallottam ezeket a kritikákat, nem is beszélve a lehetséges válaszokról. Haragudtam, mert rávettek, hogy elfogadjam a darwini elméletet, de nem azért, mert a bizonyítékok teljesen meggyőzőek, hanem csak azért, mert elvártak, hogy ebben higgyek.

GN: Ekkor mit tett?

MB: Miután elolvastam Denton könyvét, elhatároztam, hogy elmegyek a könyvtárba, és utánanézek, hogy értelmezte-e valaki a bonyolult sejtrendszereket a darwini elvek alapján. Teljesen elképedtem, amikor nem találtam semmilyen publikált anyagot, és szinte semmit, ami erről a témáról szólt volna, vagy megpróbálta volna érthetően megmagyarázni, hogyan eredményezhetne fokozatos fejlődés ilyen komplexitást. Akkor merült fel bennem, hogy új elképzelésekre van szükség, és elkezdtem az alternatívákon gondolkodni.

GN: Ön gyakran beszél “molekuláris gépezetekről”. A molekuláris világban az élet minden struktúráját molekuláris gépezetek építik fel?

MB: A sejtben számos dolog molekuláris szerkezetekből áll. A szó legszorosabb értelmében ezek olyan gépek, melyeket molekulák építenek fel. Ezek fogaskerekekkel, csavarokkal rendelkeznek. Léteznek kis “molekuláris kamionok”, melyek “sztrádákon” haladnak, vannak kis “forgalmi jelzőtáblák”, és így tovább.

A sejtben azonban nem minden gép(szerű). Néhány dolog üzemanyagként szolgál a gépek számára, aztán vannak összetevők, melyek téglát és cementet képeznek, és így egyben tartják az egész struktúrát. Ezeket az elemeket nem nevezném gépeknek. Ezek alkotják a sejt építményét, azonban a sejt legérdekesebb részei mégis az elegáns gépek.

GN: Melyek a kedvenc példái a molekuláris szerkezeteket illetően?

MB: A kedvenc példáim azok, melyek a mindennapi életben is megtalálható gépekre emlékeztetnek. Legkedvesebb példám talán az ostoros baktérium, mely a szó szoros értelemben egy “csónakmotort” használ a haladáshoz. Ez éppen úgy működik, mintha egy hajómotort helyeznénk egy csónakra, hogy átkelhessünk a vízen. A benzin helyett azonban a sejt savat használ, amely a sejt egyik feléből a másikba áramlik.

Vannak csavarok, melyek egybefogják a darabokat, és egy kampós rész, mely tulajdonképpen egy univerzális csatlakozási pont, mely lehetővé teszi a rúd meghajtását és a propeller forgatását. Létezik egy horony, melyet staternek neveznek, és amely az egész struktúrát a sejt falához kapcsolja, és lehetővé teszi, hogy ne mozduljon el, míg a propeller forog.

Amikor bemutatom ezt a struktúrát, az emberek azt kérdezik, hogy ezt a gépet véletlenül nem a NASA tervezte-e, vagy pedig azt mondják, hogy biztosan egy mérnöki szaklapból származik. Amikor elmondom nekik, hogy ez egy biológiai szerkezet, amely a sejtben található, gyorsan megértik, hogy ezek a dolgok nem úgy néznek ki, mint amit a darwini fejlődés alapján képzelnénk – inkább olyanok, mintha megtervezték volna őket.

GN: Vannak más, hasonlóan meglepő példák?

MB: Például az a hálózat, amely eljuttatja a szállítmányokat a sejt egyik feléből a másikba. Az anyagot szállítani kell, majd kicsiny molekuláris teherhordókra kell helyezni. Ezeknek tudniuk kell, hogy melyik irányba menjenek, hol van a célállomásuk, mikor kell odaérkezniük, és mit kell szállítaniuk, csakúgy, mint az UPS-nek, vagy a FedEx-nek. A szó szoros értelmében vannak teher(autók), autópályák, közlekedési jelek és számos egyéb dolog, melyek a sejt működéséhez szükségesek.

GN: Darwin elképzelése tudományosan helytelen lenne?

MB: Ez attól függ, hogy mit ért “tudományosan helytelen” alatt. A jó gondolatok és a reményteljes elképzelések alkotják a “jó” tudományt, és ha kiderül, hogy azok végül is nem helyes következtetésre vezettek, annak ellenére a “jó” tudományhoz tartozhatnak. Azt gondolom, Darwin elképzelése jó gondolat volt. Helyesnek tűnt, amikor felvetette, de már 1859-ben is, amikor az elméletet javasolta, elismerte, hogy vannak vele problémák.

Amikor publikálta a teóriáját, azt feltételezték, hogy az élet alapjai egyszerűek. A sejteket primitív kis kocsonyás, protoplazmaszerű dolgoknak tekintették. Darwin azt remélte, hogy ha többet tudunk meg az élet ezen egyszerű alapjairól, akkor rájöhetünk, hogy az egyszerűség hogyan alakul át bonyolultsággá, amelyet az olyan szervek esetén tapasztalhatunk, mint a lábak, a szem és a fül.

Ez (az evolúció) egy jó ötlet volt, de kiderült, hogy helytelen. Ahogy a tudomány fejlődött, és egyre többet tanultunk meg az életről, egyértelműen láthatóvá vált, hogy nem igaz, hogy a komplexitás csak a folyamat végén jött létre, az elején pedig csak egyszerűség volt – hanem összetettség van a csúcson, és még nagyobb fokú összetettség az alapoknál.

Megértettük, hogy a sejt nem egy egyszerű kocsonyacsepp, hanem a már említett molekuláris gépezetek léteznek benne. Egyfajta kifinomult mechanizmussal rendelkeznek amelyet az ember nem képes reprodukálni, és a legnagyobb részét én magam megmagyarázhatatlanul komplexnek tartom. Ha egyetlen alkatrészt is eltávolít az apparátusból, akkor az nem marad üzemképes, ugyanúgy, mintha kivenné az autóból a gyújtógyertyákat, amely így működésképtelenné válna. A sejtben is ugyanígy leállnának a folyamatok.

Ezeket a dolgokat egyetlen újságcikk sem magyarázza meg Darwin elmélete alapján, és jó okunk van rá, hogy azt gondoljuk, Darwin teóriájával nem is tudjuk őket megmagyarázni.

Ha ilyen szempontból tekintünk Darwin elméletére, sokkal több korlát mutatkozik az alkalmazásában. A darwini evolúcióelmélet valóban meg tudja magyarázni, amikor egy organizmus csekély mértékben megváltozik – a természetes kiválasztódás ezt képes megmagyarázni. Például, hogy hogyan alakulhatott ki a jeges medve a barna medvéből. Vagy megmagyarázhatja, hogy a rovarok hogyan válnak ellenállóvá a rovarirtószerekkel szemben, és így tovább. Tehát megmagyarázhat kisebb változásokat, de az élettel kapcsolatos nagy kérdések esetén problémák vannak vele.

GN: Mit ért az alatt, amikor azt mondja, hogy valami egyszerűsíthetetlenül összetett, és hogyan egyeztethető ez össze a darwini evolúcióelmélettel?

MB: Ez úgy hangzik, mintha különleges kifejezés lenne, valójában azonban egy egyszerű gondolatot takar. Azt jelenti, hogy Önnek van egy gépe, egy szervezete vagy egy rendszere, melynek a különböző alkatrészei hatással vannak egymásra. Eredményként olyan összhatást hoznak létre, melyre az egyes részek önállóan nem volnának képesek, és ha akár egyet is elvesz az alkotórészekből, akkor a rendszer összeomlik, mert a helyes működéshez az összes alkotórészre szükség van.

Példának itt van az egérfogó. Általában egy falapra felhelyeznek egy rugót, egy ütőszerkezetet, egy támasztópöcköt és egy ütőfejet. Ha csak egyetlen alkatrészét eltávolítjuk, akkor a szerkezet nem fog működni, és Ön nem tudja megfogni az egeret.

Nagyon nehéz megérteni, hogyan lehetne egy egérfogót lépésről lépésre haladó folyamat révén fejleszteni, ahol a rendszer minden egyes lépésnél ellát valamilyen feladatot, és minden lépés a rendszer előnyére válik. Merthogy a darwini evolúciónak ezen a módon kell működnie. Lennie kell egy már egy üzemképes rendszernek, és a természetes kiválasztódás megpróbálja ezt lassan egy jobb rendszerré fejleszteni.

Azonban ha egy egérfogót valaki egy falappal akarja elkezdeni, az egyetlen egeret sem fog fogni. Így a természetes kiválasztódásnak nem lenne oka arra, hogy megtartsa. Még ha hozzátennénk egy újabb alkatrészt, még akkor is képtelen lenne ellátni a funkcióját a szerkezet. A csökkenthetetlen komplexitással kapcsolatban az a legfontosabb, hogy számos olyan rendszer működik a sejtben, melyek pontosan ezzel a sajátossággal rendelkeznek. Ha egyetlen alkotóelemet elveszünk, a rendszer összeomlik, képtelenné válik ellátni a feladatát.

Tehát ez a nagy probléma a darwini evolúcióval: nem lehetséges az alkotóelemeket ilyen fokozatos úton egymáshoz illeszteni. Úgy tűnik, értelemre van szükség, valamilyen külső intelligens hatóerőre, hogy az alkotóelemek rendszerré álljanak össze.

GN: Melyek az “intelligens tervezés” mozgalmának leglényegesebb gondolatai?

MB: Az alapgondolat az, hogy a természetes rendszereket vizsgálva észrevehetünk egy intelligens tényezőt, ami szoros kapcsolatban áll a rendszer megalkotásával. Jó példa erre az USA-ban található Rushmore-hegy.

Ebbe a sziklába négy amerikai elnök arcképét vésték bele. Ha egy másik országban élne, és soha nem hallott volna a Rushmore-hegyről, és arra menne az autójával, akkor mikor hirtelen megpillantaná az arcokat a sziklán, rögtön tudná, hogy ezeket nem az erózió, a szél, vagy valami más, értelem nélküli természeti erő hozta létre. Tudná, hogy mindez egy elme műve, egy kultúra hagyta ott a kéznyomát.

Ugyanez a gondolat a természet minden területén alkalmazható. Tegyük fel, Ön csillagász, és a rádióhullámokat tanulmányozza, melyek betöltik az univerzumot. A legtöbb ezek közül statikus, de ha egy célra irányítaná az antennáját, és hirtelen olyan rádióhullámokat hallana meg, melyek valami hasonló üzenetet továbbítanak: “Mi is kérünk pizzát!”, vagy “Üdvözlünk az Alfa Centauryról”, akkor ostobaság lenne mindezt a véletlennek tulajdonítani, amelyet természeti erők okoznak. Ezekről azt gondolná, hogy értelmes földön kívüli lényektől származnak.

Nos, ha egy biológus azt gondolja, hogy a sejt egy protoplazma pötty, de elkezdi vizsgálni a kérdést, és rájön, hogy ezek nem egyszerű valamik, hanem apró elegáns gépezetekkel van teli – melyek bonyolultsága még a mi képességeinket is meghaladja -, akkor mindez jelenteni fog számára valamit.

Az intelligens tervezés hipotézise azt mondja, hogy mindez egy tudatos tevékenységre utal, mivel az anyag, az energia és a természet folyamatai nem elegendőek annak magyarázatára, hogy hogyan vált a sejt szervezett struktúrává.

GN: Az információ beágyazottan van jelen a DNS anyagában, az energiában vagy valami másban?

MB: Ez egy kiváló kérdés. Az 1960-as években egy fizikokémikus írta le világosan, hogy az információ sem nem anyag, sem nem energia, hanem valami egészen más. Egy papírt hozott fel példának, amelyen írás olvasható. Azt mondta, hogy a tinta és a papír kémiai szerkezete jól ismert, azonban az üzenetet nem lehet sem a papír, sem a tinta fizikai tulajdonságaival megmagyarázni.

Ugyanígy, a DNS-ben információt találunk, és ez az információ nem a DNS kémiai vagy fizikai tulajdonságaiból következik, hanem a DNS-t alkotó részekből, az úgynevezett nukleotidokból, melyek egy szálra vannak felfűzve. A levél szavaihoz, mondataihoz vagy a bekezdésekhez hasonlóan értelmezhető információként szolgálnak a sejt számára, hogy hogyan állítsa elő önmagát.

Tehát az intelligens tervezés elméletében elfogadottá vált, hogy létezik intelligencia, az információ pedig nem anyag vagy energia. Azt mondjuk, igen, van valami más a DNS-ben, ez pedig nem más, mint az intelligencia elem.

GN: Mit gondol, mi lesz a helyzet 2025-ben az intelligens tervezés mozgalma és a darwini evolúció tekintetében?

MB: 2025-ben gyermekjátéknak fog tűnni a sejt összetett genomjának ma ismert szerkezete ahhoz a komplexitáshoz képest, amelyet az elkövetkező húsz évben fogunk felfedezni. Ahogy egyre többet tudunk meg a sejtről, minden egyes alkalommal rájövünk, hogy az mennyivel összetettebb, elegánsabb és bonyolultabb, mint előtte valaha is gondoltuk, és ez a tendencia nem csökken.

Tehát a most szóban forgó dolgok, melyek az intelligens tervezésre utalnak, gyermekjátéknak fognak tűnni azokhoz a felfedezésekhez képest, melyek ránk várnak. Úgy vélem, az intelligens tervezés elmélete egyre erőteljesebb lesz. A probléma inkább politikai, mintsem tudományos jellegű. A tudományos bizonyítékokat könnyű megérteni, néhány ember azonban elkötelezte magát a materializmus mellett. Ahhoz, hogy az intelligens tervezés elmélete betörjön a tudományos életbe, változásra van szükség.

Az egyik lehetőség erre vonatkozóan, ha a hallgatók és az ifjú tudósok sokkal nyitottabbak lesznek az intelligens tervezés elmélete iránt, és lehetővé válik, hogy tudományos életpályának válasszák, valamint bemutathassák látásmódjukat. Ha az emberek kritikus tömege úgy dönt, hogy nyitott az intelligens tervezés gondolata iránt, akkor úgy vélem, a darwinizmus valóban össze fog omlani.

Jelenleg mindennek kialakulását egyszerűen a társadalmi nyomás akadályozza a tudósok között, akik egy bizonyos módon látják a világot. Ha azonban a kutatók szélesebb csoportjának véleménye eltér majd ettől a látásmódtól, akkor a darwinizmusnak kell majd bizonyítania létjogosultságát, és azt gondolom, hogy erre képtelen lesz.

(forrás: charoninstitute.wordpress.com)

- - - - - - - 

Darwin fekete doboza - videó

Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnök előadása az intelligens tervezettségről 

Miért nem jöhetett létre a sejtek felépítése evolúciós folyamatok révén?

forrás:ertelmes

Különleges képességű gyermekek

A csöppségek észlelik a túlvilág mozgásait, csak épp a felnőttek nem veszik komolyan őket.

A gyerekek különleges képességei talán nem számítanak újdonságnak az ezoterika iránt nyitottak számára. Sokat hallunk az indigó gyerekekről, kristály gyerekekről, és napjainkra sajnos divatot is teremtettek belőlük. A kék vagy csillogó aurával rendelkező apróságok különleges képességekkel bírnak, mások mint a többiek, de a parapszichológusok szerint igazából minden gyerek kiválasztott.

7- 9 éves korunkig mindannyian érzékeljük a túlvilági erőket. Ez az az életkor, amikor leszakadunk édesanyánk aurájáról, és a társadalmi nyomás miatt el is fojtjuk magunkban a látás képességét. 

Viszont az előző életről és a sarokban megbújó alakról beszélő gyerekeket a szülők nem tudják kezelni – mondta el Uza Gitta, parapszichológus.

A kicsikben félelmet gerjeszthet, ha szellemeket látnak, és ha ezt elárulják a szüleiknek, az apa és az anya nem segít a lelki állapotukon. Leintik, hogy ugyan már, nincs ott semmi, ezzel azt az érzést keltik a kisfiúban vagy kislányban, hogy nem számíthat senkire egyedül maradt a félelmével. De az sem jó megoldás, ha a gyereket folyton biztatjuk, hogy beszélgessen a túlvilági lényekkel, és mondja el, mit lát.

Az a legjobb megoldás, ha engedjük beszélni az élményeiről, nem állítjuk le, de nem is faggatjuk, csupán hagyjuk beszámolni őt a látottakról. Ha meghallgattuk, és nem akarja tovább feszegetni a témát, nyugtassuk meg, hogy nem kell félni, és el hisszük, hogy látja őket, csak nekünk már nincs meg ez a képességünk.

A gyerekek az angyalokat is látják, és időnként üzeneteket hallanak. Ha éjjel gyakran felsírnak, rendszeresen ágyba vizelnek vagy rettegnek a sötétségtől, valószínűleg olyan lényekkel találkoznak, amik megijesztik őket. A biztonságot kell megteremteni számukra, hogy ne szorongjanak ezektől az eseményektől. Ha sikerül velük elfogadtatni ezt a képességet, előfordulhat, hogy felnőttkorukra is meg tudják őrizni.

A felnőtté válás során mindig a gyerek maga befolyásolja, hogyan alakul a kapcsolata a természetfelettivel. Lehet, hogy ezoterikus segítővé válik, de ha másképp dönt, akkor lassan elhalványul ez a tulajdonság. A legtöbben úgy növünk fel, hogy szüleink racionális agyunkat erősítik, ezért nem emlékszünk egy-két éves korunk szokatlan eseményeire, pedig mindenki úgy születik, hogy szoros kapcsolatban áll a kozmikus egységgel.

A lélek az előző életéből különleges képességeket hoz magával.

Sajnos amikor a gyermekek különbsége kiderül a bölcsődében, vagy óvodában nem tudják kezelni a helyzetet. Ezért a legegyszerűbben oldják meg, kezelhetetlennek kiáltják ki. Pedig nem ez a legjobb megoldás azért, mert nem olvad be a tömegbe. Egyszerűen ezeknek  a gyermekeknek más az értékrendjük, a gondolkodásuk, képzelet világuk, a mozgás igényük.. Semmi esetben sem kezeljük betegként!

Ilyen gyermekek az Indigók, kristályok...

Egy Indigó vagy Kristály gyermek nevelése különleges megtiszteltetés a zűrzavarnak és a változásoknak ebben az időszakában. Szülőként közreműködtök abban, hogy a nevelés új mintáit hozzátok létre a bolygón. – Szerző: Celia Fenn

Gyermekeitekkel együtt részt vesztek abban, hogy a szülő- gyermek kapcsolat rezonanciáját a jelenleg lehetséges legmagasabb szintre emeljétek.

Az Indigó és a Kristály gyermekek „küldetéssel” érkeztek a bolygóra. Az Indigók azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék a létező rendszereket és hiedelmeket, a Kristályok pedig azért érkeztek, hogy a szeretetre és hatalmunk visszaszerzésére tanítsanak minket. Szülőkként társak és partnerek vagytok a tanításnak és a gyógyításnak ezen folyamatában.

Képes leszel segíteni a gyermekedet abban, hogy teljesítse a küldetését, ha megérted, neked mi a szereped. Indigó gyermek szülőjeként számíthatsz arra, hogy minduntalan kihívások elé fogsz nézni, ám a képességeid birtokában, hogy kezelni tudod ezeket a kihívásokkal, egy könnyebb kapcsolatot fogsz teremteni kettőtök között. Kristály gyermek szülőjeként nagyon erős akarattal és gyakori hatalmi harcokkal kell szembenézned. Megismétlem, ha megvannak a szükséges képességeid, hogy bánni tudj ezekkel a dolgokkal, akkor az segíteni fogja a gyermeked fejlődését és kibontakozását.

Az új nevelési szemlélet

Az új nevelési szemlélet a Szereteten alapszik és a Szívközpontból fakad. E szerint az új szemlélet szerint minden gyermek egy ajándék és megtiszteltetés. A nevelést a szív tapasztalatának tekinti, ahol a szülő feladata, hogy felneveljen és támogasson egy újonnan érkezett lelket a Földön. Ez a feladat egy partnerkapcsolat, amelyben a szülő és a gyermek osztoznak a növekedés és tanulás tudatos tapasztalatának megteremtésében, annak kalandjában.

Ebben az új szívközpontú nevelési modellben a gyermeket annak tekintik, aki – egy magasan fejlett léleknek. Az Indigó vagy Kristály lélek saját bölcsességgel érkezik, és feladatának része, hogy ezt átadja a felnőttek világának. A szülő szerepe gyakran az, hogy segítse a gyermeket, hogy eljuttassa ezt az üzenetet a világnak. Hogy ezt megtehesse, a gyermeknek szeretetre, táplálásra van szüksége, bátorításra, hogy teljesen kifejezze azt, aki és ami ő valójában, és lehetőségekre, hogy kifejlődhessen teljes potenciálja egy szerető környezetben.

Ahhoz, hogy ilyen szülő vagy nevelő legyen valaki, a Szeretetnek, a Türelemnek, a Tiszteletnek és a Feltétel Nélküli Elfogadásnak szerepelnie kell az alapvető szülői vagy nevelői képességei között. Szükség van arra is, hogy az új szülő megtanulja és megértse a Megbeszélés, Kommunikáció és a Fegyelem képességeit is.

(forrás: egikapcsolat.eoldal.hu)

Kristálygyerekek, akik 2000 után születtek - Dr. Gelléri Julianna, Partl Viktória - videó

A természet IQ-ja

A természet IQ-ja című, közel egyórás film az állati ösztönök megfejtetlen rejtélyeit és az eredetükre adható lehetséges válaszokat mutatja be.

A rovarok, a madarak és az emlősök viselkedésük jelentős részét veleszületett, ösztönös módon hajtják végre. De vajon honnan származnak titokzatos és összetett viselkedési mintáik? A természet IQ-ja című könyv szerzője Hornyánszky Balázs és Tasi István.

A kötet amerikai kiadása az USA Book News versenyében a tudomány kategórián belül a Best Books of the Year díjban részesült 2009-ben. Az azonos című film a könyv mondanivalóját látványos természetfilm jelenetekkel illusztrálja, és arra készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezhetetlennek hitt igazságokat gondoljon újra. Leleményes zsákmányszerzőkkel, a védekezés, álcázás és csalás mestereivel, együtt élő fajokkal és a madárvándorlás meghökkentő eseteivel ismerkedhetünk meg, miközben kirajzolódik előttünk a modern természettudományos magyarázatok egyik fehér foltja – és a lehetséges megoldások skálája.

Darwinnak annyi - videó

A természet IQ-ja nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy nyílt párbeszédet kezdeményezzen Darwin evolúcióelméletének alternatíváiról. A film az állatvilág ösztönös viselkedési formáiból száz példát tár elénk. Ezek mindegyikére jellemző a magas fokú komplexitás, valamint az, hogy e magatartásformák csak akkor eredményesek, ha a viselkedéslánc minden láncszeme egyidejűleg van jelen. Ha csak egyetlen láncszem is hiányzik, az egész viselkedés működésképtelen. A szerzők ebből azt a logikus következtetést vonják le, hogy az ilyen jellegű viselkedések nem hosszú evolúciós folyamat során alakultak ki, hanem készen jelentek meg.

A rendkívül díszes, gazdagon illusztrált könyv egyszerre gyönyörködtet, szórakoztat és elgondolkodtat. Napjainkban a legtöbb kutató Darwin evolúcióelméletét fogadja el, és a viselkedési formák fokozatos, lépcsőzetes változásával magyarázza a magatartásformák kialakulását. Óriási meglepetések érhetnek azonban bennünket, amikor ezen a módon próbáljuk levezetni a konkrét állati cselekvések kialakulását,s kiderül, hogy ez lehetetlen. Elképzelhető, hogy egy természetfeletti intelligencia tükröződik a sokszínű világban, mely saját, ötletes megoldásait alkalmazta az élővilág kialakítása során. 

(Hornyánszky Balázs, Tasi István)

A filmben szót kapnak olyan tudósok, akik szerint egy felsőbbrendű értelemnek szerepet kellett játszania a fajok eredetében, mert ehhez az anyagi valóság törvényszerűségei nem elegendőek. Így a természet spirituális szemléletmódjai is említésre kerülnek.

Teljes film itt:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-termeszet-iq-ja-dokumentumfilm-LHeXtJEue4ErkU5A

A természet IQ-ja film (részlet)-videó