Az Isten

-         Ki az Isten? - Az Isten a világ szellemi lényege. - Honnét tudjuk, hogy van Isten? - A világban vannak anyagi jelenségek, tehát van anyag. A világban vannak szellemi jelenségek is, tehát van szellem.  "Isten Szeme" egy helixköd 700 fényévre tőlünk, a Vízöntő csillagképben.   - Hány Isten van? - A világnak egy szellemi lényege van. De ez a szellemi lényeg nagyon sokféle szinten, és sokféle formában nyilvánul meg. Ezt tudva, beszélhetünk akár istenekről is. - Miért keletkezett annyi vallás? - Minden vallás ugyanarról az egyetlen transzcendenciáról beszél, más történelmi korszak, más kultúra más formanyelvén, máshová helyezve a hangsúlyokat. A Biblia Istene sem azt mondja, hogy nincs isten rajtam kívül, hanem csak azt, hogy ne legyenek neked isteneid rajtam kívül. - Melyik Isten igazi vallása? - Amelyik nem tartja magát igazabbnak a többinél. - Személy-e az Isten? - Kezdetben nem volt személy, hanem egy téren és időn kívüli - tehát makrokozmikus - erő. Azután évezredek óta annyi, őt személyesen megszólító szellemi energia áramlott felé, hogy lassanként személyessé is vált. Így hát kölcsönösen teremtik egymást az emberrel. - Van-e bennünk valami Istenből? - Az igazi emberben van valami Istenből, egy rész az egészből, térben és időben, tehát a mikrokozmikus létben. - Vannak nem igazi emberek? - Egy időóta egyre többen születnek a földre emberformában, de lélek - azaz isteni rész - nélkül. Isten fiai ok is, de nem a mi kozmoszunkból jönnek. Tevékenységük itt és most kedvezőtlen a számunkra. - Mit csinál bennünk az isteni rész? - Várja, hogy mi megváltsuk őt. Ez azt jelenti, hogy olyan szintre kellene fejlődnünk, amikor már véglegesen leszállhatunk a lét kerekéről, kiszakadhatunk az újratestesülések forgatagából és ezzel együtt belőlünk is kiszabadulhat az isteni rész és visszatérhet eredetéhez, a makrokozmikus léthez. - Csonka-e most az Isten? - A tökéletes mindig tökéletes marad. Az Isten az emberrel és az egész teremtett világgal együtt tökéletes. A teremtés és az egész világ-fejlődés az Istennel történik, az Isten belső folyamata. Istenen kívül nincsen semmi se.      (Popper Péter)

Légy önmagad mestere

Egy idős zen Mester épp a halálán van, mikor a tanítványai köréje gyűlnek és megkérdezik:

- Mester sohasem árultad el nekünk , ki volt a te mestered. Sokszor kérdeztük, de Te mindig kitértél a válasz elől. Most ,hogy elhagyod ezt a világot , kérünk áruld el nekünk.
A mester így felelt:

- Azért nem válaszoltam soha erre a kérdésre, mert nem volt kizárólagos mesterem, sok-sok embertől tanultam. Az első tanítom egy kisgyerek volt.
Egyszer elmentem egy városba. Noha akkoriban még nem ismertem az igazságot, igen művelt és tanult ember voltam. Híres tudósként ismertek szerte az országban; sőt még külföldön is. Az emberek járni kezdtek hozzám, abban a hitben , hogy én ismerem az igazságot, én pedig tudtomon kívül úgy tettem, mintha tényleg ismerném. Öntudatlan voltam. Tanító lettem anélkül, hogy bármit is ismertem vagy tapasztaltam volna az igazságból. Anélkül, hogy beléptem volna a saját belső világomba, óriási jelentőségű dolgokról beszéltem. Ismertem az összes szent iratot, mind a kisujjamban volt.

De képzeljétek el, a történet idején olyan helyen voltam, ahol senki se ismert, egy távoli vidéken és igencsak sóvárogtam rá, hogy valaki feltegyen már nekem egy kérdést, és megmutathassam, mit tudok; de senki nem kérdezett. Három napig csendben kellett maradnom. Olyan volt ez számomra , mint egy böjt. Már nagyon ki voltam éhezve a hallgatóságra, valakire aki figyel rám, de senkivel se találkoztam, aki ismert volna. Bementem a városba. Esteledett, épp arra jött egy kisfiú, aki egy agyaglámpást tartott a kezében. Megszólítottam:
- Fiam, kérdezhetek tőled valamit? Hová viszed ezt az agyaglámpást ?
- A templomba - válaszolta a fiú. Anyám mondta, vigyem magammal mert ott sötét van és anyámnak a szokása, hogy esténként elhelyez egy lámpást a templomban, hogy a templom istenének ne kelljen sötétben lennie.
- Nagyon intelligensnek látszol. Elárulsz nekem még valamit? Magad gyújtottad meg ezt a lámpást?
- Igen - felelte a fiú.
-Akkor kérlek, felelj még egy harmadik kérdésre. Ha te gyújtottad meg a lámpást, akkor meg tudod mondani, honnan jön a láng? Hisz látnod kellett.
A fiú elnevette magát.
- Mutatok valamit. Csak figyelj !-mondta.
Azzal elfújta a lángot, majd így folytatta:
- A láng a szemed előtt tűnt el. Meg tudod mondani, hová ment? Hiszen látnod kellett!
Nem tudtam felelni, elszégyelltem magam. Leborultam és megcsókoltam a lábát. Ő volt az első mesterem. Abban a pillanatban ráébredtem , hogy az összes filozófiai és metafizikai tudásom hasztalan. Egyetlen dolgot sem tudok magamtól. Még azt sem, hogy honnan jön és hová megy a fény a lámpásból és közben arról beszélek, ki hogyan és mikor teremtette a világot! A fiúval való találkozásom után eldobtam az összes addig tanult ismeretemet; elégettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy híres legyek, sutba dobtam egész addig szerzett hírnevemet. Koldulni kezdtem, mindenki elől eltitkolva kilétemet és lassanként egyre mélyebbre jutottam a meditációban, felfedeztem a saját intelligenciámat. Eggyé váltam vele....

Azzal a mester lecsukta szemét és békében távozott. A tanítványok álltak még egy darabig. Mély csend ereszkedett rájuk és megértettek mindent.

Légy önmagad mestere. A válaszok benned vannak. Amikor nem a saját tapasztalatod alapján tanulsz, akkor a tudásod teljesen haszontalan.

9 útmutató a boldog élethez, Mark Twain-től

Bizonyára nem ismeretlen Mark Twain neve. A világhírű Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai mellett számos nagysikerű mű szerzője, kiváló író és tehetséges szónok, szatirista és professzor. A sok mindenen keresztülment író (regényeinek elsöprő sikere, barátsága egy olajmágnással, publikációs társulatának kifosztása, feleségének és három gyermekének halála…), rengeteg élettapasztalattal rendelkezvén különleges világszemlélet birtokosa. Talán ezért is maradtak fenn mai napig és váltak közkedveltté idézetei.

Itt van most tőle kilenc tanács, ami akár a mi világnézetünket is megváltoztatja.

• “Az ember nem lehet elégedett életével, ameddig nem elégedett önmagával.” – élj harmóniában magaddal.
•  

Ha viselkedésünk és tetteink elégedetlenséggel töltenek el bennünket, akkor időnk számottevő részében nagy eséllyel egy általános diszkomfort érzéssel fogunk küzdeni. Ha folyton csak vádoljuk önmagunkat, kérdőre vonjuk döntéseink helyénvalóságát és indokolatlanul felelőssé tesszük magunkat, egy folyamatos belső feszültséget generálunk, ami semmilyen pozitív kihatással nem lesz ránk. Ezzel szemben az elégedettség nyugalommal tölt el és belülről fakadó szabadságot ad ahhoz, amit igazán tenni szeretnénk. Meg kell adnunk magunknak azt a lehetőséget, hogy azok lehessünk, akik igazán szeretnénk – ezt pedig ne másoktól várjuk.

• „A kor csak a mi agyunkban létezik. Ha nem gondolunk rá, nem létezik.” – mi vagyunk saját magunk akadálya?
•  

A legtöbb esetben, ami korlátoz minket, az csak a mi elménkben létezik. Hihetjük azt, hogy zavarja az embereket a magasságunk, az életkorunk, a szokásaink vagy a kevés hajunk. De ez csak akkor lehetséges, ha mi is így gondoljuk. Nem mindenkinek éppen olyan könnyű figyelmen kívül hagyni azt, amit az emberek róla gondolnak, vagy legalábbis azt, amit elképzel, hogy gondolnak róla. Mégis meg kell próbálnunk mindenekelőtt saját elveinkre és elvárásainkra alapozni.

• „Az emberiségnek egyetlen hatásos fegyvere van, és ez a nevetés”- lazíts és szórakozz.
•  

A humor és nevetés valóságos fegyverként működnek a szürke hétköznapok ellen. Bármilyen komoly vagy kellemetlen helyzetben vagyunk, a nevetés mindig javítja lelkiállapotunkat. Ez pedig feltétele a jó munkavégzésnek, mivel a negatív érzelmekkel teli elménk gátolja bennünk a kreativitást, az alkotókészséget, a tenni akarást. A megnyugvás segít abban, hogy problémáinkra mihamarabbi megoldást találjunk.

• „A harag olyan sav, mely több kárt okoz annak, amiben tárolják, mint annak, amire öntik”- kerüld el a haragot.
•  

Dühösnek lenni legtöbbször értelmetlen. A harag és bosszúság az oka annak, hogy sokszor elveszítjük az irányítást és semmit nem tartunk szem előtt azon kívül, hogy felgyülemlett indulatainkat valakin levezessük. Ilyenkor nehéz tudatosítani azt, hogy a düh sokkal rosszabb hatással van saját magunkra, mint a másikra. Azt kell megértenünk, hogy a bennünk levő harag csakis önnön energiaszintünket rombolja, és nem pedig azét, akire/amire kivetítjük.
Egyszerűen, haragosnak lenni nem kifizetődő.

• „Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.”- ne gondold, hogy mindenki adósod.
•  

Ha gyerekkorban mindig mindent megkapunk, felnőttként is az az érzés marad bennünk, hogy nekünk jogunk van mindent birtokolni anélkül, hogy tennénk érte. Elvárjuk a világtól, hogy amire csak szükségünk van, megkapjuk tőle és bosszankodunk, ha ez véletlenül nem így történik. Az élet pedig nem fog mindent tálcán elénk tenni. Tudatosítsuk, hogy sikereink csakis saját erőnkből érhetők el, saját fizikai- és szellemi erőfeszítéseink által. Nem várhatjuk el mástól, hogy céljainkat helyettünk megvalósítsa.

• „Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözősége teszi lehetővé például a lóversenyt is.”- bármit bárhogyan csinálunk, készüljünk fel, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
•  

Ha valamit másképp kezdünk csinálni, mint azelőtt- szemléletet váltunk, véleményt alkotunk, más lesz fontosabb vagy megváltozik az ízlésünk, a körülöttünk levő emberek különbözően fognak erre reagálni. Van, akinek tetszik, van, aki közömbös. Van, akit megzavar és van, aki teljesen elutasítja ezt és valósággal akadályoz minket az előrehaladásban. Az emberek reakciói gyakorlatilag nem minket, hanem saját magukat minősíti, az, ahogyan érzéseiket kinyilvánítják velünk szemben gondolatok, szavak és ítélkezés formájában. Természetesen építkezhetünk ezekből a visszajelzésekből, de nem feltétlenül kell meghatározóvá válniuk a további döntéseinkre nézve.

• „Szabadulj meg a problémák gondolatától. Takard le füled és tarts őket minél távolabb magadtól.”- engedjük el a negatív érzéseket.
•  

Az, amire sok figyelmet fordítunk, befolyásolja a dolgok alakulását. El lehet merülni a gondok süllyesztőjében, a mindennapos nehézségek hálójában, áldozatként élve meg minden történést, minden döntést. Vagy lehet egy percre magunkba szállni és eltöprengeni mindazon jó dolgokról, amiben részünk lehet. Azokról a dolgokról, ami csak nekünk van, amit csak mi érzünk, ami csak értünk van. Ha fel tudjuk szabadítani azt az erőt, ami leköt a negatív gondolatok szintjén, tudatosan pozitív irányba alakíthatjuk gondolatainkat. Minden nap, egyre többször. Akár a buszon is.

• „Legjobb módja a vidámságnak, ha másokat vidítunk fel.”- kölcsönös jóérzés keltése.
•  

Legegyszerűbb módja annak, hogy jól érezzük magunkat az, ha másokat töltünk el jó érzésekkel. Ez lehet bármily nemű segítség, jó tanács, ölelés, adakozás, mosoly, meghallgatás. A másokon való önzetlen segítés óriási pozitív töltettel bír, önmagában hordozza a feltétlen szeretet csodálatos érzését. Ez kétélű kardként működik: nem tudunk másnak örömet okozni anélkül, hogy mi magunk sem részesülnénk az érzésből.

• „Húsz év múlva jobban fogod bánni azt, amit nem tettél meg, mint azt, amit megtettél. Szedd fel a horgonyt, és fedezz fel!”- kommentár nélkül…
•  

(Egyed Zsuzsanna)

A kvantumgyógyítás alapjai – A Tudat és tudatosság teremtő ereje

Napjainkban a hagyományos orvostudomány mellett egyre elismertebbek és keresettebbek az úgynevezett alternatív gyógymódok, amelyeknek nagyon sokféle változata ismert. Egyik legújabb, s legnagyobb reményekre jogosító terület a kvantumgyógyítás, mely nemzetközi szinten már emberek ezreinek nyújtott segítséget. Ennek ellenére a tudomány képviselői még kicsit gyanakodva tekintenek az eredményekre, mivel a jelenlegi materialista világkép nem mindig ismeri el azokat az elveket, melyekre épülve az alternatív gyógymódok kifejtik hatásukat.

 

 

Két okból tekinthető tarthatatlannak ez a nézőpont. Az egyik, hogy napjainkra már megkérdőjelezhetetlen az alternatív gyógyítás létjogosultsága, hiszen több ezer dokumentált eset van annak hatékonyságáról. A másik ok, hogy már létrejött az a tudományos paradigma, ami megadja az elméleti alapot a nem anyagi valóságok gyógyításban történő felhasználására. Pusztán arról van szó, hogy mindez még a szakma előtt is kevéssé ismert „a tudat alapú tudomány”, ahogy Amit Goswami, a nemzetközi hírű fizikusprofesszor nevezi az új szemléletmódot. Ennek az új világképnek a gyakorlati felhasználása a kvantumgyógyítás, s annak legfiatalabb és legígéretesebb irányvonala, a Quantum Balance Módszer (QBM), melynek alapelvein keresztül kaphatsz mélyebb bepillantást a Tudatod teremtő erejének titkaiba.

A kvantumgyógyítás definícióját legszebben talán Deepak Chopra, a világhírű orvos és író fogalmazta meg , amikor ezt írta: „A kvantumgyógyítás a tudatosság egyik formájának (az elmének) azon képessége, hogy spontán módon kijavítsa a tudatosság egy másik formájában, (a testen) jelentkező hibákat.” Még rövidebben fogalmazva ezt írja: „Ha rövidebb definíciót követelnének, egyszerűen azt mondanám, hogy a kvantumgyógyítás békét teremt.” Persze az idézetek némi magyarázatra szorulnak, hiszen olyan fogalmakat - tudat, tudatosság, elme, béke - használ a neves szerző, melyek sok félreértésre adhatnak okot, hiszen mindegyik olyan kifejezés, melyhez többféle jelentéstartalom társítható.

A tudatosság, tudatosodás például meglehetősen divatos téma manapság, azonban sokan és sokféleképpen használják és értelmezik a jelentését. A médiában gyakran lehet hallani tudatos vásárlókról, vagy éppen tudatos környezetvédőkről. Természetesen hasznos kezdeményezésekről van szó a maguk helyén, a kvantumszemlélet azonban teljesen más értelemben használja a tudatosodás, tudatosság kifejezéseket. Arra a jelenségre utalunk vele, amikor valaki felismeri – akárcsak pillanatokra is - a személyiségén túli részt a teljesebb lényében, és újra létrehozza a belső egyensúlyt a létezésben. Ez a tudatállapot-változás mindig egy gyökeres belső minőségi változással jár együtt, melynek mintegy „mellékes” hatása lehet az öngyógyító folyamatok aktivizálódása.

A legfontosabb, amit érdemes tisztán látnod - sőt, megtapasztalnod a tudatosodással kapcsolatban, - hogy te nem a gondolatok eredményeképpen létrejött személyiség vagy. Illetve nem csak az. Az csak egy része, egy nagyon apró töredéke valódi lényednek. A spiritualitásban és a szellemi úton a legfontosabb cél, hogy felfedezd az elme által létrehozott „gondolati”, és „fogalmi” világot, valamint annak hatásait a saját Valóságodra, testi, lelki és szellemi életminőségedre.
A kvantumszemlélet és a tudat alapú valóságmodell megismerése, megértése és gyakorlati felhasználása nyitottá tehet bárkit, hogy észrevegye a mentális és érzelmi feszültségeket önmagában, és azok hatásait az életében. Ezt követően kerülhet sor a Test – Elme – Tudat egyensúlyának kialakítására, ami az öngyógyítás másik alapvető feltétele. Az első lépés tehát az, hogy felismered: a testi elváltozás mindig valamilyen mentális vagy emocionális feszültség megjelenése a testi szinten. A következő lépés, hogy nyitottá válsz a fizikai test testen túli „finomtestek” létezésére és megismered azok összefüggéseit a fizikai testtel. Ez a tudatosság jelentése a gyógyításban, amit nevezhetsz akár a gyógyítás spirituális megközelítésének is.

Bizonyára észrevetted, milyen fontossága van az öngyógyításnak ebben a rendszerben. Ennek oka, hogy a kvantumgyógyítás igazi kérdése nem az, hogy a gyógyító képes-e segíteni a hozzá fordulón emberen, hanem az, hogy rá tudja-e vezetni, hogy az segítsen önmagán. Hiszen a tudat hozza létre a testet az elme segítségével. Ebből a megközelítésből már teljesen természetesek az anyagi szemléletmód szempontjából „csodálatos” vagy „spontán” gyógyulásnak nevezett jelenségek.
A gyógyító valódi feladata segíteni a felfedezést a másik ember valódi öngyógyító képességeit illetően. Ehhez természetesen saját, egyéni tapasztalatokra, felismerésekre és egy gyökeresen megváltozott szemléletmódra van szükség. A kvantumszemlélet felhasználása azonban hozzásegíthet bárkit, hogy ezeket átélje, és saját élményekkel segítse elő a Tudat teremtő erejének felhasználását.

(Szatmári L. Miklós)

Döbbenetes infók a Szeretetről és Albert Einsteinről

Immár több, mint 1 évszázaddal ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek? A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.

Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, ami láthatatlanul is képes hatni a tűre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak az, amit a szemünkkel látunk.

Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el.
Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idő nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények.

Egy hatalmas illúzió, ráadásul olyan tökéletesen megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz.

Ekkortájt hagyta el a száját az a mondat, amit azóta sokszor idéznek tőle:

Csak két dologban hihetsz:
Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem.

Mindez több, mint 1 évszázaddal ezelőtt történt.
Mi az, ami napjainkban történik?

Tudósok megállapították, hogy az emberi DNS-ben lévő információk mindössze 3-5%-a felelős azért, hogy a petesejt és a spermium találkozása után egy hús-vér emberke születhessen.
95% pedig valami egészen másért felelős. Bár, sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy 95%-ig az.
Érted ezt? Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy, nem is látod. Annak aki vagy, és aki lehetnél, mindössze 5%-át látod.

“Amikor Szent-Györgyi Albert elkezdte erőltetni, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy sokkal több dolog függ össze olyan dolgokkal, amiről elképzelni sem tudjuk, nem csak kortársai nevették ki, de a Magyar Tudományos Akadémia még arról is gondoskodott, hogy ezek a cikkek eltűnjenek az életművéből, nehogy a tudós egy nagy bohócnak tűnjön az utókor számára, akinek csak malaca volt, amiért felfedezte a C vitamint.”

Napjainkban kezdték el kutatni, kutatgatni a levegőben, éterben, illetve ismeretlen dimenziókban lévő információs mezőket.
Ma már tudjuk, ha egy csoport jó kedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobb kedve lesz, pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik előtte bent voltak a teremben.

Mit jelent az, hogy ma már tudjuk?????
Hiszen legtöbbünk  még soha nem hallott erről! Ha ez igaz lenne, mindenhol erről beszélnének.
Ha valami fontos és igaz, akkor annak vezércikknek kell lennie a médiában… Vagy mégsem?

A válasz: vagy mégsem.

A CIA és a KGB több, mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. Hogyan lehetne kiszedni titkos információkat több ezer kilométerre lévő emberek agyából. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb szinten történő tanulmányozására van szükség.

A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen a kreativitása, elérhesse céljait, és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára.

De a legfontosabb amit felfedeztek:
ha egy ember növeli személyes tudatosságát, az hatással van más, távolban lévő emberek tudatosságára is.
Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását. Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, mások zsoldos katonájaként embereket megöljenek.

Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa, ahogyan szeretné, kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezés mentesség állapotában tartható fenn.

Így talán könnyebb megérteni, miért december 23-ára időzítik a különböző hatóságok a felszólító leveleiket.
A különböző hatalmi praktikáknak hála, ma már azok se tudnak nagyon az óhajtott lelkiállapotba kerülni, akik ismerik ezt a titkot.

Tudjátok miért fontos a tudatosság növelése?
Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti.
Ilyen felállásban már nem is hangzik olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem?
A legtöbb ember éppen eltudja dönteni, hogy pisilni kell, kakilni kell, fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a legalacsonyabb rendű ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani.

“Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elő, hogy akkor törjön ki a legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert sikerült megtermelni.
Amíg Bangladesben az emberek a saját halott gyermekeiket ették meg, addig Oroszországban a mozdonyokat búzával fűtötték. Annyi búza termett, hogy nem fért be a tározókba”

“Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, hogy Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozzon reggeltől estig minden nap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a másnapot. Nem pénzért dolgoznak. A szüleik azért adják be őket ide, mert addig sem nekik kell etetniük a gyermeket. Arra ugyanis már képtelenek”

De az sem fordulhatna elő, hogy este a fotelban ülve a befektetési tanácsadód, távol-keleti részvényeket sózzon rád, mivel azok most extraprofittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani a saját gyermeked jövőjét.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, és Ítélkezés mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában. 
És ez teljesen független a vallásoktól is.

Indiában, amikor egy gyógyító mesterré válik, két utat választhat. Vagy elmegy az emberek közé és fizikailag gyógyítja őket, vagy felmegy a Himalájába egy barlangba és onnan gyógyítja a világot meditáción keresztül kvantum szinten.

A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van:
Mindenki dolgozzon saját magán!
Soha ne hibáztassunk senkit. Még a politikusokat és a papokat se. (Sokan dolgoznak közülük is egy jobb világon)

Induljunk el befelé, és rövid időn belül, ha nem is a helyes válaszok, de a helyes kérdések elő fognak bukkanni. 
A legfontosabb kérdésekre pedig több ezer éve megvannak a helyes válaszok. Csak élni kell velük.

Tudom, hogy a villanyszámla meg a lakástörlesztő előteremtése teljesen eltereli az ember figyelmét a nemesebb gondolatokról, és azok sokkal nagyobb gondnak tűnnek pillanatnyilag, de az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendő.

Ha van egy nagy álmod, higgy benne, higgy a Létezés bölcsességében a megvalósulás fontosságát illetően, kerülj a Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létező legnagyobb sebességgel indul el a megvalósulás útján.

Einsteintől átvéve: fogalmam sincs hogy ez az egész hogyan működik, csak azt tudom, hogy igaz.

(Tarnóczy Vilmos)

A reinkarnációról - Bepillantás a lélek útjába a halál után

A halál utáni élet bizonyítéka tovább erősödött néhány úttörő hipnoterapeuta munkája eredményeképp, mint Dolores Cannon, Dr. Ian Stevenson és Dr. Michael Newton. A több mint 50 évnyi, páciensekkel folytatott ülések információi dokumentálják az emberek tudatalatti emlékeit elmúlt életeikből, és emlékeket két élet közötti időkről, mely kutatási bizonyítékok szintén a reinkarnáció létezését támasztják alá. Dr. Newton kifejti, hogy az emberek hipnózis alatt nem álmodnak vagy hallucinálnak, és ebben az állapotban nem képesek hazudni. Arról számolnak be, amit látnak és hallanak a tudatalatti elméjükben, mintha minden egy szó szerinti megfigyelés volna. Míg hipnózis alatt vannak, lehetséges, hogy félreértelmeznek valamit, amit látnak, de nem fognak beszámolni semmi olyanról, amit nem éreznek szó szerint igazságnak.

"Azt is megállapítottam, hogy nem számít, hogy valaki ateista volt, mélyen vallásos, vagy bármilyen filozófiai meggyőződésben hitt, amikor a megfelelő szupertudatos hipnotikus állapotban volt, valamennyiük beszámolója összhangban volt..." Dr. Michael Newton

Érdekes módon Dr. Newton is beszámolt arról, hogy sok kliense vonakodott túl sokat felfedni az életeik közötti időkből, mintha egy univerzális etikai kódexfélét követnének, ahol az információnak nem szabadott volna kiderülni az emberiség számára egy bizonyos oknál fogva. Az évek során Dr. Newton feljegyezte a kliensei leírásai közötti hasonlóságokat, végül összerakott a folyamatról egy képet, melyen a lelkünk keresztülhalad kezdve a pillanattal, amikor "meghalunk", az "újjászületés" pillanatáig. Ezek azok a szakaszok, melyeket leírt:

1. Halál és távozás - A legtöbb ember emlékszik, hogy lenézett a testére, és látta a többi embert, ahogy gyászolnak halála fölött. Vannak, akik arról számoltak be, hogy a szeretteik körül maradtak a temetésük után. Ez idő alatt sokan úgy érezték, hogy egy fény húzza maga felé, és leírtak egy alagútszerűséget, ahova eljutottak.

2. Átjáró a szellemvilágba - Ez az a szakasz, ahol az emberek leírták, hogy egy alagúton haladtak keresztül, és a végén elérték a fényt. Az alagút helye változó, mivel egyesek szerint úgy tűnt, hogy a testük fölött jelent meg, mások elmondták, hogy a Föld fölött utaztak, hogy elérjék azt. Miután elérik az alagút végét, a legtöbben szinte mindig különböző módon írnak le gyönyörű látomásokat, zenét és tájat. Dr. Newton azt sugallja, hogy ezek a képek életünk szeretett emlékei, hogy segítsenek egy ismerős érzést adni a nyomasztó folyamat során. A fiatalabb lelkek szomorúságot vagy zavart érezhetnek ez idő alatt, és azt is elmondták, hogy vezetők jönnek, hogy segítsenek, és kényelmet nyújtsanak.

3. Hazatérés - Itt üdvözölnek bennünket azok a lelkek, akik közel állnak hozzánk. Fénylő lényekként jelennek meg, akik olyan emberek arcát mutatják, akik még "életben" vannak a fizikalitásban, mivel a lelkünk csak egy kis százalékát vetíti ki magából a fizikai testbe, így a léleknek mindig lesz egy része, ami létezik a szellembirodalomban. Ebben a szakaszban a lélek többre kezd emlékezni a túlvilágról és a korábbi életeiből, egy nagyobb nyugalom érzését adva a folyamatban. Azok a lelkek, amelyek gyilkosságot vagy öngyilkosságot követtek el, a vezetőjükkel elemzik a tetteiket, és döntenek egy megfelelő útról, hogy megkezdődjön szinte azonnal.

4. Orientáció - Az orientáció szakaszában a lélek elveszít minden sajnálkozást, kétséget, szomorúságot, traumatikus emléket az előző életéből, ahogy leírták, egy "fényzuhanyon" történő keresztülhaladás során. Ez megújítja a lélek vibrálását, és visszaállítja az eredeti rezgését. Ezután a vezetőnkkel megbeszélünk mindent, ami az életünkben történt, és döntünk arról, hogy átéljük vagy sem a várakozásainkat arról, hogyan kezeltük azokat az eseményeket, és hogy a leckéket meg kell-e ismételnünk a következő életben.

5. Átmenet - Miután befejeztük a fényzuhanyt, és végighaladtunk az előző életünkön, akkor belekerülünk valami olyanba, amit a legtöbben az egész utazás leglélegzetelállítóbb látomásaként írnak le. Itt a lelkek egy mega-központját látjuk ugyanazon szakaszban, mindegyikük gyönyörű fényalagutakon haladnak át a rendeltetési helyükre. A legtöbben ezt izgalmas pillanatként írják le, mert nincs sötétség, csak a tiszta fény, és a magunk módján mi is találkozunk a lelki családunkkal, lelkekkel, aki a fejlődésük egy hasonló szakaszában vannak, és akikkel megosztottuk az életünket. Ha találkozunk ezekkel a lelkekkel, általában összehasonlítjuk a tapasztalatainkat és tanulunk egymástól. Ők azok a lelkek, akikkel újra és újra reinkarnálódunk, különböző szerepeket játszunk egymással mint partnerekkel, testvérekkel, nővérekkel, szülőkkel, gyerekekkel stb. Néha a jelenlévő lelkek halványabbak és csendesebbek mint mások, ez azért van, mert abban a pillanatban még egy fizikai kivetülésben vannak. Egy másik fontos aspektusa ennek a szakasznak, hogy találkozunk egy nagy tanáccsal, amely felügyeli a korábbi életeinket, és még részletesebben belemegy a tapasztalatokba és a levont tanulságokba.

6. Elhelyezés - Ez a szakasz majdnem olyan, mint egy iskola, ahol a lélekcsaládok nagyobb csoportjai (akár több ezer), akik egymás körül testesültek meg ciklusokban, az előző tapasztalataikból tanulnak. Itt az emberek leírják, hogy konkrét jelenetekbe vetülnek ki előző életükben, és más emberek elméjébe, hogy teljesebb megértésük legyen a nagyobb képről. Itt érezzük, hogy mások mit éreztek, hogy megtanuljuk, hogyan okoztunk fájdalmat az embereknek bizonyos helyzetekben. Ebben a szakaszban láthatjuk, amint a lélekcsoportok körökben csatlakoznak, további ötleteket osztanak meg, énekelnek, és más örömteli eseményt tapasztalnak meg.

7. Az életválasztás - Ebben a szakaszban bekerülünk egy nagy fénygömbbe, ahol aztán kiválasztjuk a következő életutunkat. Képesek vagyunk több útvonalat is látni, és képesek vagyunk átmenetileg kivetülni ezekbe az életekbe, hogy érezzük, melyik lenne a legmegfelelőbb. Arra is képesek vagyunk, hogy gyorsan előrehaladjunk az idővonalon, hogy megnézzük azokat a kritikus eseményeket, melyek történni fognak. Néhány lélek a nagyobb kihívás megtapasztalását választja, mint például a fogyatékkal élés és a korai elhalálozás.

8. Egy új test kiválasztása - Ez a folyamat egy része az előző élet kiválasztási szakaszának, de van egy külön kategorizálás, mert ez a fizikai megjelenésre fókuszál, mellyel a következő életben fogunk rendelkezni. Ez a választás nagyban befolyásolja a tapasztalatunkat, úgyhogy rendszerint sokat gondolkozunk azon, hogy milyen legyen. Ha egy életben valaki elhízott volt, akkor valószínűleg úgy dönt, hogy a következőben sovány lesz, stb.

9. Felkészülés és beszállás - A következő életút kiválasztása után találkozunk a lélekcsoportunkkal, azokkal az emberekkel, akik szerepet fognak játszani a következő életünkben, hogy alapos tervezést végezzünk, és létrehozzuk a szinkronicitásokat és útmutatókat, melyek egész életünkön át fognak vezetni. Magasabb szintű útmutatók is segítenek megtervezni konkrét szimbólumokat, melyeket látni vagy hallani fogunk, melyek elindítanak bizonyos gondolatokat és cselekvéseket adott időpontokban. Miután a szinkronicitások eldöntésre kerültek, akkor ismét találkozunk egy tanáccsal, hogy áttekintsük a következő életünk céljait és terveit. Ez a találkozó türelemre, az igazságra, mint értékünk megtartására, és önmagunkban való bizalomra is ösztönöz bennünket a nehéz helyzetek közepette, és hogy elkerüljük, hogy belemerüljünk a haragba és a negativitásba.

10. Újjászületés - Az emberek beszámolója szerint ugyanazon az alagúton át utaztak vissza a Földre, melyen eltávoztak, belépve az anya méhébe. Ötéves koráig a lélek képes elhagyni a gyermeki testet, és találkozni más lelkekkel ha jónak látja, de visszakerül a testbe, ha bármilyen zűrzavar lép fel. Az első néhány évben a lélek azon fog dolgozni, hogy integrálja energiáját az agyba.

Az életeink közötti tapasztalataink ezen vázlata több évtizedes értékes kutatáson alapul, és ahogy Dr. Newton és más hipnoterapeuták állítják, az emberek a hipnotikus állapotban sohasem fognak hazudni, és csak azt fogják leírni, amit valóban látnak. Hogy van az, hogy szinte mindenki, aki hipnoterápián ment keresztül, vagy akinek halálközeli, testenkívüli élménye volt, függetlenül attól, hogy milyen vallási vagy kulturális háttérrel rendelkezett, annyira hasonló tapasztalatokról számol be? Talán csak véletlen egybeesés? Hogyan lehet, hogy olyan emberek is emlékeznek ilyen jellegű tapasztalatokra, akik a klinikai halál állapotában voltak? Ezeket a fajta kérdéseket csak a tudomány és a spiritualitás egybeolvadása képes megválaszolni. Az elkövetkező években tanúi leszünk több ilyen összetalálkozásnak a látszólag két független terület között, ami végső soron közelebb visz bennünket az élet, a halál és a tudat megértéséhez, ahogy ezelőtt még sohasem történt.

(Forrás: Collective Evolution)

Dr. Robert Almeder filozófiaprofesszor beszél a reinkarnációról és Dr. Ian Stevenson munkásságáról.

A tudat létezik a testen kívül is!

A halál közelébe került emberek gyakran számolnak be testen kívüli élményeikről. De vajon milyen tudományos értéke van ezeknek a leírásoknak? Michael Oort, a németnyelvű testvérfolyóiratunk munkatársa, erről kérdezte Pim van Lommel holland kardiológust, aki a halálközeli élmények alapos tanulmányozása alapján arra a jelentős következtetésre jut, hogy a tudat testen kívül is létezik!

Dr. Pim van Lommel holland kardiológus

Oort: Ön kardiológus, és évek óta kutatja az ún. halálközeli élményeket. Mi késztette Önt arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon?

Van Lommel: 1969-ben kerültem először kapcsolatba a halálközeli élményekkel. Akkoriban, az úgynevezett reanimálás kezdeti időszakában még megnevezésünk sem volt erre a jelenségre. A szívmasszásról és a defibrillációról, azaz az áramimpulzussal végrehajtott újraélesztésről szóló első cikkek 1962-ből származnak! A kórházakban csak 1967-ben állították üzembe az első szívellenőrző állomásokat, vagyis csak azóta lehet sikeresen újraéleszteni azokat, akiknek megállt a szívműködése. Azelőtt minden beteg, akinek leállt a szíve, meghalt!

Oort: Ez már teljesen feledésbe merült...

Van Lommel: Akkoriban még a tanulmányaimat végeztem, és sikerrel reanimáltunk egy pácienst. Az ápolónővér és én mint ügyeletes orvos nagyon örültünk ennek a sikernek! Maga a beteg viszont nagyon csalódott volt, amikor az élményeiről - fényről, alagútról, zenéről és csodaszép tájakról - mesélt nekünk. A szavai kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek, ám komolyan nem kezdtem el foglalkozni a jelenséggel, mígnem 1986-ban elolvastam George Ritchie Return from Tomorrow (Vissza a holnapból) című könyvét. Ebben arról ír, hogyan kapott 1943-ban orvostanhallgatóként tüdőgyulladást, amibe bele is halt. Mikor halottnak nyilvánították, az egyik hallgató annyira megrémült, hogy rábeszélte az orvost, adjanak az elhunyt szívébe közvetlenül egy adrenalin injekciót - ami akkor teljességgel szokatlan volt. Több mint kilenc percnyi halotti állapot után George Ritchie felébredt, majd megírta könyvét a halálközeli élményeiről. Később mesélt minderről az egyetemen is, ahol egyik hallgatóját úgy hívták, hogy Raymond Moody. Moody annyira fellelkesült a hallottakon, hogy gyűjteni kezdte a hasonló történeteket, és 1975-ben megjelentette Life after Life (Élet a halál után) című könyvét. Moodytól származik a "halálközeli élmények" kifejezést is, amit aztán ő terjesztet el.

Elolvasván ezeket a könyveket, 1986-ban magam is elkezdtem szisztematikusan kikérdezni a betegeimet. Két év alatt 50 páciens közül, akik túléltek egy szívleállást, 12 beszélt a halálközeli élményéről. Mivel az orvostudomány akkori állása szerint a halálközeli élmények egyáltalán nem voltak elfogadottak, néhány kollégámmal 1988-ban hozzákezdtem ezek prospektív (jövőre irányuló) tanulmányozásához. Ebbe mindazokat az embereket bevontam, aki túlélték szívműködésük leállását, vagyis meghaltak volna, ha öt vagy tíz percen belül nem élesztik őket újjá. Ebben az időben négy év alatt tíz kórházban 344 pácienst kérdeztünk ki, és megpróbáltunk magyarázatot találni a halálközeli élményekre.

Oort: Később voltak még további vizsgálataik?

Van Lommel: Nemsokára belekezdtünk egy hosszabb távú vizsgálatba, amelynek során a pácienseket kettő és nyolc évvel az esemény után is megkérdezik a halálközeli élményeikről. Ezeket az eredményeket összevetettük páciensek olyan csoportjának felmérésével, amelyeknek a tagjai szintén átélték a szívleállást, viszont egyáltalán nem tudtak halálközeli élményekre visszaemlékezni. Ennek révén meg tudtuk állapítani, hogy azok az életben bekövetkező változások, amelyekről a halálközeli élményekkel rendelkező emberek mindig beszámolnak, a szívleállással vagy tényleg a halálközeli élményekkel függnek-e össze. Ennek a 2001-ben, a "The Lancet" nevű folyóiratban (ez az egyik legnevesebb orvostudományi eredményeket közlő folyóirat - a szerk. megj.) közölt tanulmánynak az lett az eredménye, hogy azok az elméletek, amelyeket addig a halálközeli élmények magyarázatának tartottak - oxigénhiány, halálfélelem, gyógyszerek, hallucinációk vagy akár a fontoskodás is - egyáltalán nem bizonyultak igaznak. Mindegy, hogy valaki csak 30 másodpercre vagy három percre távozott el, volt-e halálfélelme vagy nem, tudta-e megelőzően, hogy léteznek halálközeli élmények vagy nem - mindez nem játszott semmilyen szerepet. Ugyancsak lényegtelen, hogy milyen vallású, képzettségű, fajú vagy nemű az illető. Mindössze az volt feltűnő, hogy a halálközeli élmények fiatalabb pácienseknél gyakrabban fordultak elő, illetve akkor, ha a pácienst már többször újra kellett éleszteni. Statisztikailag nézve a dolgot, azoknál, akiknek már volt halálközeli élményük, nagyobb a valószínűsége a második halálközeli élménynek. És azt is le lehet szögezni, hogy a páciens emlékezete jó kell legyen ahhoz, hogy egyáltalán képes legyen elmesélni élményét.

Oort: Ellentmondtak ezek az eredmények és felismerések azoknak a várakozásainak, amelyekkel orvosként rendelkezett?

Van Lommel: Nem, mert nem is voltak elvárásaim. Voltaképpen csak azt tudtam megállapítani, hogy egyetlen addig ismert elmélet sem volt érvényes, és hogy az orvostudomány mai állása szerint nincs magyarázatunk arra, miért léteznek halálközeli élmények. A ma érvényes felfogás szerint a tudat az agy terméke - ami egyébként olyan hipotézis, amelyet még sosem bizonyítottak be! Viszont szinte minden ideggyógyász, pszichológus, filozófus abból a materialista modellből indul ki, amely szerint a tudat a működő agy mellékterméke. Ha igaz lenne ez az elgondolás, akkor az öntudatlan állapot pillanatában, amikor a szív leáll, a légzés és a reflexek megszűntek és nem működik az agy, nem lennének halálközeli élmények. Meglepő azonban, hogy a halálközeli állapotban a tudatműködés sokkal erősebb, intenzívebb és hatásosabb, mint a "normális" tudatunk. Sokkal több emlék jön elő, az embernek az az érzése, hogy mindennel kapcsolatban van és nem ritkák a jövőre vonatkozó képzetek, víziók sem. Lehetséges az észlelés a testen túl és a testen kívül, lehet találkozni meghalt barátokkal és rokonokkal, sőt akár olyan emberekkel is, akikről az érintett nem is tudta, hogy meghaltak már. Megtapasztalják az abszolút, korlátlan szeretetet és elfogadást, találkoznak egy fénysugárral vagy egy ismeretlen lénnyel. Sok olyan univerzális elem létezik tehát, amely az emberiség történetének sok korszakában, sok kultúrájában is megjelent, most azonban többször halljuk őket, mert manapság gyakrabban élünk túl egy szívleállást. Németországi és egyesült államokbeli vizsgálatok kiderítették, hogy a nyugati emberek 4,2 százalékának már volt halálközeli élménye. Ez pedig Németországban 3 millió, Hollandiában pedig 600 ezer esetet jelent!

Oort: Kijelenthetjük-e, hogy ma már rendelkezünk olyan tudományos bizonyítékkal, mely szerint az emberi tudat létezhet a testen kívül is?

Van Lommel: Igen, azt gondolom, ez az egyetlen, amit bizonyítani tudunk. Azt nem tudjuk igazolni, hogy a testi halál után a tudat tovább létezik. De állítom, hogy több mint valószínű, mert most éppen azt bizonyítottuk be, hogy az emberek nagyon világos tudattal rendelkeznek akkor is, amikor az agynak már nincs vérellátása. Ha a szív leállt, rögtön öntudatlan állapot lép fel, az agyat ellátó véráramlás 1-2 másodperc múlva a nullával egyenlő. Körülbelül 15 másodperc múlva az agykéreg funkciója megszűnik, a testi reflexek és az agytörzsfunkció úgyszintén, és az ember nem lélegzik tovább. Öt, maximum 10 perc múlva az agysejtek tönkremennek, mert nincs lehetőségük oxigént és energiát tárolni. Az újraélesztésnek ezért kell néhány perccel a szív leállása után sikerülnie.

Oort: Materialista felfogású emberek érvelhetnének azzal, hogy az ilyen pácienseknél talán valahol mégiscsak van egy nem mérhető agyfunkció...

Van Lommel: Az ilyen, talán nem is mérhető agytevékenység viszont érdektelen, mert arról az agytevékenységről van szó, amely - a tudomány mai állása szerint - szükséges ahhoz, hogy a tudatot tapasztaljuk. És a szív leállása során sosem volt efféle agytevékenység az agytörzs és az agykéreg között. És paradox módon az agy kiesése révén akár tiszta tudat is lehetséges.

Oort: Hogy viszonyul a "lélek" fogalmához? Nevezhetnénk a lelket a tudat helyének?

Van Lommel: Tudatosan nem használom a "lélek" és a "szellem" fogalmait, mert mindenki saját elképzeléssel rendelkezik ezekről, és ez könnyen zavart okozhat. Csupán arra szeretnék utalni, hogy a tudat különböző szinteken létezik, és hogy ezek a szintek egymással kapcsolatban vannak.

Oort: Új könyvében azt írja, hogy hívő emberek a halálközeli élmények hatására még vallásosabbak lesznek, de rendszerint már nem akarnak semmit attól az egyháztól, amelyhez tartoznak.

Van Lommel: Az "egyház" nevű intézmény olyan hatalmi eszköz, amely előírja az embereknek, mit és hogyan higgyenek és gondoljanak. A halál közelségének élményében részesült emberek viszont átéltek valamit, és reagálnak, ha belső tudásuk nem egyezik azzal, amit hallanak és olvasnak.

Oort: Pim van Lommel vallásos ember?

Van Lommel: Igen, azt hiszem, nagyon vallásos vagyok, azt azonban nem érzem, hogy közvetlenül valamelyik felekezethez vonzódnék. A halálközeli élmények az én vallásos életemet is meghatározták és meg is változtatták. Legnagyobb tanítómestereim olyan emberek voltak, akiknek halálközeli élményekben volt részük, és hálás vagyok nekik, hogy megosztották velem ezeket az élményeiket.

Oort: Térjünk vissza a halálközeli élményekhez. Összefoglalva a dolgokat, melyek a halál folyamatának jellegzetességei? És mi változik meg az ember számára a halálközeli élményekkel?

Van Lommel: Azt hiszem, a legfontosabb kijelentés ezzel kapcsolatban az, hogy minden ember úgy hal meg, ahogy élt. Ha nem tudja elengedni a dolgokat, akkor a halálban is problémái lesznek az elengedéssel.

A halálközeli élményekkel rendelkező embereknél három szempont van, amely megváltozik számukra: először is eltűnik mindenféle szorongás a haláltól; másodszor: másképp tekintik az életet, hiszen abból az élményből, hogy minden mindennel kapcsolatban áll, jelentősen növekszik az önmaguk iránti figyelem és a mások iránti együttérzés. Harmadrészt javulnak az intuitív képességek. Nem ritka a tisztánlátás, a tisztánérzés, a tisztánhallás, a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos álom, vízió. A legtöbb esetben nem tudják, hogy mit kezdjenek ezekkel; sok olyasmit is érzékelnek, amivel egyébként egyáltalán nem szeretnének kapcsolatba kerülni. Egyszóval: a halálközeli élményekben részesült emberek az észlelés más lehetőségeivel rendelkeznek, amelyek nincsenek időhöz és térhez kötve. Ezek a személyek gyakran rendelkeznek gyógyító képességekkel - mások számára, de maguknak is. Például: kómában lévő pácienseknek gyakran néhány hétre van szükségük, mire ismét hazamehetnek. Halálközeli élmények után mindez sokkal gyorsabban megy végbe - amit gyakran még az orvosok sem értenek. Bizonyára részben a megnövekedett energiával magyarázható, hogy a halál közelségének élményét megtapasztalt emberek gyakran a hospice-mozgalomban, kórházakban és öregek otthonában vállalnak munkát, hogy segíthessenek az embereknek a halálfolyamat során.

Oort: Általában hogyan bírkóznak meg az emberek ezekkel a változásokkal?

Van Lommel: A halálközeli élmények feldolgozása 20-30 évig is eltart, hiszen az embert teljes mértékben magával ragadja ez a tapasztalat. Ezekben az első években gyakran lép föl depresszió, egyfajta "honvágy" - ráadásul olyan dolgokat is érzékel, amelyeket egyáltalán nem szeretne. Ha az illető ilyenkor tud találni valakit, aki egyszerűen csak meghallgatja és anélkül, hogy megmosolyogná, elfogadja a megélt dolgokat, akkor az sokat segíthet.

Oort: Ha a tudat a testen kívül létezik - el tudja-e képzelni, hogy a tudat később ismét kapcsolódhat egy másik testhez?

Van Lommel: Alapvetően abból indulok ki, hogy a nappali tudatunk - az, amivel rendelkezünk, miközben itt, így beszélgetünk - korlátozott tudat, tehát egy nagyobb tudat része, ahogy azt már Platón is leírta. Halálközeli élményeik hatására az emberek arról beszélnek, hogy hiányzik nekik a tágasság, hirtelen ismét korlátok között érzik magukat. Ez a tudat mindig is létezett - nevezzük egyszerűen "nem lokális" tudatnak. Minden tapasztalatunk ebben a nagyobb tudatban rögzült, ott tároljuk. De azt is gondolom, hogy vannak részek, amelyek megint csak egy testhez kapcsolódnak, de az nem Pim, aki aztán visszatér. Ezt a kérdést azonban tudományosan nem vizsgáltam, nem tudom pontosan, és ezért nem is írok róla sokat.

Oort: Utolsó könyve nagy sikert aratott Hollandiában. Hány példányt adtak el belőle?

Van Lommel: Közben már kinyomták a tizedik kiadást, és 84 ezer példányt adtak el belőle. A könyv - első non-fiction könyvként - volt már a bestseller lista első helyén is, és hat hónapja az első tíz legjobban keresett könyvként szerepel.

Láthatóan sokan ajándékozzák és ajánlják másoknak. Feltűnően sok filozófus és teológus írja meg nekem a véleményét. Ugyancsak fontos eszköznek tűnik a gyászolók számára, vagyis olyan emberek számára, akik elveszítették partnerüket és most válaszokat keresnek kérdéseikre. Sokan személyesen is meglátogatnak, hogy elmeséljék történetüket, mivel érzik, hogy én nem hárítom el közeledésüket. Sajnos a halál még mindig tabu témának számít társadalmunkban. A halál utáni élményeket a nyugati kultúrákban nem fogadják el, nem úgy, mint Indiában, Afrikában vagy néhány vidék őslakosainál.

A téma egyszerűen nem illik materialista világfelfogásunkba, és a mai tudomány ugyanazt a szerepet játsza, mint három vagy négy évszázaddal ezelőtt az egyházak. Ami nem illik bele az általános képbe, száműzik, szidják, nevetségessé teszik, elhallgatják vagy semmibe veszik.

Oort: Milyen kérdések érdeklik Önt jelenleg? Milyen kutatásokra készül?

Van Lommel: Azt hiszem, hogy olyan úton haladok, amely még nem ért véget. Sok nyitott kérdés van még, és csak azáltal tudunk előbbre jutni, ha kérdéseket fogalmazunk meg. Nagyon érdekel engem például a DNS szerepe a tudatunk szempontjából. Hogyan kommunikálnak a sejtek a szívvel? Az agy aktivitása az agyban mérhető, a szívé minden sejtben! Annyi dolog van még, amit nem tudok! De ez jó érzés, mert így szerény marad az ember. Jó dolog megélni, ahogy a könyvem a saját útját járja, és segít az embereken. Csodálatos dolog, ha segíthetek az embereken - ennél többet talán nem is tehetek! Hiszem, hogy a halálkutatás eredményei sok ember saját tapasztalatát és ismeretét igazolják vissza. Ez pedig nagyon fontos a nyugati kultúrában, hiszen sok mindent intuitíven tudunk vagy hiszünk - a tudományos igazolásra azonban ugyanúgy szükségünk van. Fontos szempont, hogy könyvem olvasásakor az olvasó ráismerjen saját tapasztalataira.

Oort: Köszönjük a beszélgetést és további sikereket kívánunk!

(Michael Oort - Grál-üzenet Alapítvány elnöke)

Pim ​van Lommel:Végtelen tudat

A halálközeli élmények tudományos olvasata c. könyve 2007-ben jelent meg a Ten Have kiadónál. A mű Hollandiában jelenleg a 24. kiadását éli, napjainkig német, angol, lengyel, spanyol, francia, lett és olasz nyelven jelent meg. Idén a magyaron kívül kínai nyelven várható a megjelenése. Hollandiában 145 000, világszerte 250 000 példányban kelt el. Végtelen tudat (2007) c. könyv bestseller lett Hollandiában, 2008-ban jelölték az „Év könyve 2008” címre. A mű 2010-ben elnyerte a Tudományos és Orvosi Hálózat könyvdíját.

Pim van Lommel kardiológus 2001-ben, a The Lancet c. neves orvosi lapban publikálta 344 hollandiai beteggel végzett halálközeli élmény kutatását. A kórházban szívmegállást szenvedett 344 beteg közül 62 páciensről bizonyosodott be, hogy halálközeli élmény részese volt. Van Lommel cikke világhírré lett.

A cikk megjelenése óta nem kerülhetjük meg a „halálközeli élmény” (HKÉ) jelenségét. Hiteles tapasztalásról van szó, amely nem a fantázia szüleménye és nem vezethető vissza pszichózisra vagy oxigénhiányra sem, átélőjében pedig maradandó változásokat okoz. Van Van Lommel lépésről lépésre fejti ki könyvében, hogyan lehetséges, hogy a klinikai halál állapotában ilyen mélyreható tapasztalásra tehetnek szert bizonyos betegek. A szerző olyan HKÉ-átélők történeteivel illusztrálja leírását, akik legtöbbjével maga is személyes kapcsolatban volt. Pim van Lommel szerint túlságosan korlátozott az orvosok, filozófusok és pszichológusok jelenleg is uralkodó, materialisztikus látásmódja az agy és a tudat kapcsolatát illetően ahhoz, hogy magyarázatul szolgálhasson erre a jelenségre. Jó okunk van feltételezni, hogy tudatunk működése nem esik teljességgel egybe agyműködésünkkel, hanem a testünktől függetlenül is megtapasztalható.

Pim van Lommel (1943) az arnhemi Rijnstate Kórház kardiológusaként tevékenykedett 1977 és 2003 között. Miután a halálközeli élményekről készült első tanulmánya megjelent a tekintélyes The Lancet c. orvosi lapban (2003), Dr. van Lommel felhagyott kardiológusi pályájával, hogy idejét a halálközeli élményekről való további kutatásoknak és világszerte tartott előadásainak szentelje.

Hit és vallás

A hit lényegét adja vissza a „bizonyítékra való tekintet nélkül hinni” megfogalmazás, amely a hitet a tudomány szöges ellentétévé teszi.
 „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot. A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.” (Zsid. 11,1)
Mózes, Mohamed, Pál és Buddha, Lao-Ce mind ugyanazt tanítják egy más történelmi korszak más szempontjait helyezve előtérbe, máshová téve a hangsúlyokat, más kifejezéseket kedvelve – ám a lényeg azonos.

A vallás egy eszme és cselekvésrendszer, amely  az Ember és az Isten személyes és egyedi kapcsolatáról szól.
A vallás egy praktikus életvezetési rendszer, amely a  mindennapokhoz nyújt elméleti és gyakorlati segítséget.
A vallás az ember „magasabb rendű énjének” való élés, és ha ez nem történik meg, akkor energiáit az alacsonyabb rendű célok szolgálatába állítja.
Példa erre a nyugati világ modern bálványimádata, a hatalom, a szex és a piac szabta értékek előtti hódolás.
A vallás nem lehet az ember életétől elkülönített tevékenység. A vallásos gondolkodásnak a mindennapi élet részének kell lennie.
A vallás lényege, feladata az emberi gondolkodás átalakítása, helyes irányba terelése. Az ember nemcsak anyag, hanem szellem is. Sőt elsősorban szellem. Az ember nem azonos az anyagi testével. Az ember a lelkével azonos, aki sohasem pusztul el. Azonban az örök lélek transzcendentális tulajdonságai az anyagi természet hatására befedődnek.
Ennek a felismertetése, tudatosítása a vallás elsőrendű feladata. Olyan életvezetési mintákat kell mutatni a jelenleg uralkodó túlzottan anyagias életvezetési mintákkal szemben/mellett, amelyek segítenek helyreállítani az emberek lelki egyensúlyát, boldogságát. Vagyis közelebb viszik az Istenhez.
Az élet minden tevékenységét úgy kell végezni, mint egy Istennek szóló felajánlást. A vallás nem jelenthet az ember életétől elkülönített, specializált tevékenységet. A vallásos szemléletmódnak az élet minden területén meg kell mutatkoznia – ez a vallás valódi jelentése.

Mindenkinek a hite olyan, amilyen az egész lénye, az ember lényegét a hit adja: ki miben hisz, azzal azonos.
A vallás segíti az embert tájékozódni a világban, segíti kibontakoztatni képességeit, és lehetőséget ad az egyensúly és a harmónia megteremtésére.

Minden vallás lényege ugyanaz. Bármelyik vallási rendszert követi is valaki, ugyanaz a cél:  meg kell próbálnia megérteni és szeretni Istent. Ha valaki buddhista, mohamedán, vagy Krsna-hívő, mi nem mondjuk: „az nem jó, olyannak kell lenned, mint mi vagyunk.”

A dalai láma szerint:
„A világ nagy vallásainak mindegyike ugyanazon elveket vallja a szeretetről, ugyanúgy célja az emberiség jobbítása a lelki nemesség által, és követőit ugyanúgy jobb emberi lényekké szeretné tenni.”

Gandhi szerint:
„A vallások különféle utak, melyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy különböző utakon megyünk, ha egyszer a célunk ugyanaz?”

A Végső Valóság vagy végső alapelv csak egy lehet, tekintet nélkül a sokféle hitre, amit az emberek tartanak róla legyen az úgy leírva, mint egy vagy több, személytelen vagy személyes, abszolút üresség vagy abszolút Lény, és tekintet nélkül arra, hogy milyen néven nevezzük.

A hit és a tudás
Egyszer egy riporter megkérdezte Carl Jungtól:
Dr. Jung, írásai többségén egyfajta vallásos jelleg üt át. Hisz ön Istenben?
Az öreg Jung szívott egyet a pipájából. - Hiszek-e Istenben? - mélázott el fennhangon.  - Nos, a „hinni” szót akkor használjuk, amikor úgy véljük valamiről, hogy igaz, bár ennek alátámasztásához még nem rendelkezünk kellő bizonyítékkal. Nem. Én nem hiszek Istenben. Én tudom, hogy van Isten.

Mivel, az emberi természetben található eszményképek univerzálisak, azok az emberek, akik elérték a célt, legyen az megvilágosodás, megváltás, megszentelődés, önmegvalósítás, vagy felszabadulás, valóban megtestesítik a legmagasabb emberi tulajdonságokat: a szeretetet, könyörületet, bölcsességet, tisztaságot, bátorságot, türelmet, igazságosságot, erős jellemet, lelki nyugalmat, és belső örömet.

„Mint ahogy a méh mézet gyűjt a különféle virágokról, a bölcs ember is elfogadja a különféle szent iratok lényegét, és csak a jót látja minden vallásban.”        
(Srimad Bhagavatam 11.3)

(Forrás: szeretet.info.hu)