A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.
El kell engedned a múltat. Szabadulj meg a benned felgyülemlett szellemi hulladéktól. Legfőképpen azokat az dolgokat kell elengedned amelyek már nem szolgálják a lelki nyugalmadat, rájuk gondolva pedig kellemetlen érzéseket okoznak neked. Szellemi hulladékaid között lehet például az önzőség, a félelem, az idegesség, az aggódás, a bűntudat, a negatív elvárásaid az élettel kapcsolatban. Örök időkre meg kell szabadulnod tőlük, mert máskülönben meg fognak betegíteni, és óriási csalódásokat okoznak az életedben. Dob el a múlt hátizsákját, mert nagyon nehéz, és fölösleges magaddal cipelned.
Minél negatívabban gondolsz egy múltban megtörtént eseményre, annál nehezebbé teszed a hátizsákod amit cipelsz. Nem az a célod, hogy olyan erősre edzd magad, hogy egyre nagyobb fájdalmat tudj elbírni, hanem, hogy bátorságod legyen ahhoz, hogy egyszerűen letedd az út szélére a zavaros múltad, és zavartalanul haladj tovább az utadon.
Gondolj csak bele, hogy milyen érzés szabadnak lenni. Ha nem éled tudatosan az életedet, akkor a személyiségedet más emberek fogják meghatározni. Ha fegyelmezetlenül elfogadsz minden sugallatot, tanácsot, amiket másoktól kapsz, akkor nagy esélyed van arra, hogy meggondolatlan és zavart életet élj, rajtad kívül ugyanis senki más nem tudja jobban, hogy mi jó neked és mi nem. Dobd el a múltnak azokat a címkéit, amik rossz érzéssel töltenek el. Ha van dolog amit nem szeretsz csinálni, de a környezeted elvárja tőled, akkor is érdemes elgondolkodnod. Az érzéseid nem csapnak be. Ha rosszul érzed magad egy bizonyos helyzetekben, ez azt jelenti, hogy rossz az neked. Figyeld meg alaposan önmagadat, és rá fogsz döbbenni, hogy javarészt szerepeket játszol, és az amit mutatsz a külvilág fele az valójában nem te vagy. De tudd, hogy bármikor meg tudod változtatni önmagad, csak el kell határoznod.. Minden napot kezdj tiszta lappal (Forrás:Motivácio Blog)
"Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe."
(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda)
Amikor behunyod a szemed és a belső világodat figyeled, akkor részben hazatérsz. Mert minden ilyen kis betekintés egy felébredés, egy aprócska megvilágosodás. A cél egy magasabb szintű tudatosság, amely átjárja a külső világban élő lényedet. Mindannyiunkban megvannak azok a képességek, hogy a körülöttünk lévő világot értelmezni,rendszerezni tudjuk. Ezek a tapasztalatok lenyomatot képeznek a pszichénkben, a lelkünkben egy életre. Amikor felidézzük ezeket az emlékeket, létrehozunk érzéseket a szívünkben és a múlt lenyomatai elgondolkotatják az elménket,mintha újra élnénk őket a jelenben. A külvilágban történő események a belső világunk tükörképe. A figyelmünket tudatosan irányítva, rájövünk, hogy a világ körülöttünk rejtett részekből áll és arra figyelmeztet minket, hogy milyen kiváltságosak vagyunk.
Mint ilyen, az élet és a lelkünk is fénybe borulhat. Minden pillanatban lehetőséget kapunk arra, hogy megtapasztaljuk a lelkünk világát a legkülönfélébb módokon. A múlt, a jelen vagy a leendő vágyak vezetnek minket az élet útján. Ez az út a kinyilatkoztatás erejével hat a lelkünkre. Ennek az útnak a végét nem lehet látni, csak az nyer betekintést, aki felébredt.
Te és én tudatos lények vagyunk, akik élnek egy egy fizikai testben, de ez nem az igazi otthonunk. Élünk térben és időben, de a valódi önmagunk, a lelkünk, egy egyedülálló kifejeződése, a szellem általi betöltekezésnek. Életünk egy végtelen számú lehetőségek összefüggése. Amikor életünkben napi szinten döntéseket hozunk, minden választás létrehoz egy mintát. Ezek a minták nyilvánulnak meg jellemünkben. A személyiségünk lesz élő bizonyítéka a belső folyamatainknak és a mi gondolataink testesülnek meg az észlelt világunkban. ( forrás: Jandó József )
"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."
(Hioszi Tatiosz)
"A csend: a bölcsesség várószobája."
(Szent-Gály Kata)
"Néha csendben kell maradnom,
Mert ez az egyetlen módja annak,
Hogy egy kicsit jobban tudjak,
Egy kicsit bölcsebben gondolkodjak,
Egy kicsit tökéletesebbé váljak,
Istent egy kicsit előbb elérjem."
(Sri Chinmoy)
A csend gyógyít.
A csend olyan, mint a tükör. Beletekintve minden világos.
A tükör nem vádol, nem kritizál, hanem segít a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok valójában. Olyan diagnózist tár elénk, amely megszabadít a helytelen gondolkodásmódtól. Hogyan teszi ezt a csend? A csend felszínre hozza az énünk eredeti békéjét, a velünk született isteni békét. Amikor ezt meghívjuk, a béke átjárja az egész lényünket, az összes egyensúlytalanságot harmonizálja
és meggyógyítja.
A csend teljessé tesz és feltölt; gyengéden és mégis erőteljesen aktívvá tesz.
„Bár megírták a Sorsod, de oda az Utat önmagad választod.”
"A sors mindenkit a spirituális világ felé irányít, csak nem mindenki érti az utalásait. A spiritualitás az én értelmezésemben persze nem azt jelenti, hogy el kellene szakadni a valóságtól, és valamiféle elvont lelki-szellemi, felhők közötti világban kellene lebegni. Sőt, aki valójában spirituális, az minden szándékát és gondolatát leföldeli, azaz itt a 3D-ben fizikailag is megvalósítja, de az ehhez szükséges információkat nem a racionális elméjéből, hanem egy sokkal hitelesebb helyről, a tudata központjából, a szívéből szerzi be."
"Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez."
(Osho)
„Mester, beszélj nekünk a Mennyországról és a pokolról.
A legmagasabb spirituális szinten, tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy mint a Mennyország, egy tudati sík. A Menny és a pokol egyaránt az elmében kezdődik. A Mennyország és a pokol egyaránt tudatszintek mélyen bennünk.
Mi a helyzet a nyugati vallások tanításaival, miszerint Istent csak a halálunk után láthatjuk, ha jók voltunk és a Mennybe jutunk?
A Menny és Isten nem valahol messze felettünk vannak, hanem mélyen bennünk, a szívünkben. A Menny nem egy távoli ország, ahol fák, házak és más tárgyak vannak; a Menny egy tudatsík bennünk. Az örök Igazság keresői törekvő szívükben fogják megvalósítani örök Mennyországukat. Minden pillanatban a Mennyországot vagy a poklot teremtjük meg magunkban. Amikor isteni, kiterjedő, beteljesítő gondolatot táplálunk, a Mennyországot hozzuk létre magunkban. Amikor istentelen, csúnya, sötét, tisztátalan gondolatokat dédelgetünk, a saját belső poklunkba lépünk be.
A Mennyországnak maga a fogalma is valami fényes, ragyogó és gyönyörteli, és ugyanakkor halhatatlan. De tudnunk kell, mi a halhatatlan bennünk. A tudat, a bennünk rejlő törekvő tudat.”
(Sri Chinmoy)
Istennel beszélget egy szent ember …
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen…...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
‚A Pokol gyakran itt van a Földön.’
"ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET! AKI BENNEM HISZ, ÖRÖKKÉ ÉL!"
"Mindenkiben akkora a szeretet, amekkora áldozatra képes. De így is mondhatom: A SZERETET ÉN VAGYOK! Hited és döntésed alapján annyit fogadsz el Belőlem, amennyire átadtad magadat Nekem, Jézusnak. Ez az önátadás az, amely csökkenteni, sőt megszüntetni is képes benned minden félelmet."
"Jézus azt mondja: "Az igazság felszabadít." És ennek óriási a jelentősége. Igen, az igazság felszabadít, de nem az igazság tudása. Légy maga az igazság, és akkor felszabadít. Válj te magad az igazsággá, és akkor eljön a felszabadulás. Nem kell elhoznod, nem kell várnod rá. Azonnal megtörténik."
(Osho)
Názáreti Jézus, más néven Jézus Krisztus, vagy egyszerűen csak Jézus, a kereszténység központi személye. Említik a Próféta, az Úr, az Ember Fia, az Isten báránya, a Zsidók Királya,a Pantokrátor, a Messiás, az Üdvözítő és a Megváltó megnevezéssel is.
A legtöbb keresztény felekezet a megtestesült Isten Fiaként tiszteli őt, aki az evangéliumok szerint feltámadt a halálból, miután keresztre feszítették.
Jézus saját magáról a következőket mondta:
"Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam
az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." (Forrás: Wikipédia)
"Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke."
(Friedrich Nietzsche idézet)
"Az élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének. Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker... Csak figyeld meg! Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad - egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj... És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a sablont. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle."
"Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."
(Adam J. Jackson)
Nyitott tenyérrel szeretni
„Egy gondoskodó személy egy pillangó küzdelmét figyelte, amint épp a bábból próbált kitörni. Gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, melyek így egy nyílást formáltak. A pillangó könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni. Ez a gondoskodó személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során erősödnek meg a szárnyak annyira, hogy repülni lehessen velük. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, sosem élt igazán."
Úgy hívom ezt: nyitott tenyérrel szeretni. Ez a tudás lassan érlelődött meg bennem, a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át jutottam el hozzá. Még ma is tanulom: fel kell szabadítanom, akit szeretek, mert ha belekapaszkodom, csüngök rajta és állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
Ha egy szeretett lényt igyekszem megváltoztatni, mert úgy érzem, tudom, hogy milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt egyik legértékesebb jogától: attól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, választásaiért, életmódjáért. Valahányszor ráerőszakolom valakire az akaratomat vagy uralkodni próbálok felette, megfosztom őt attól, hogy a növekedés, az érés folyamatában kibontakozhasson. Birtoklási vágyammal megrövidítem és korlátozom őt, bármennyire szívből jövők is a szándékaim.
A legkedvesebb óvó szándékú tetteimmel korlátozhatom és megsebezhetem a másik embert, és a túlzott védelem és gondoskodás minden szónál ékesebben ezt üzeni neki: „Képtelen vagy gondoskodni magadról. Nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”
Amint tanulom, nap mint nap gyakorlom, már képes vagyok ezt mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értékellek, tisztellek és bízom abban, hogy lesz erőd azzá válni, amivé lehetőséged van – ha nem állok az utadba. Szeretlek annyira, hogy szabaddá tudlak tenni, és egymás mellett mehetünk örömben és szomorúságban.
Meg fogom osztani veled a könnyeket, de nem kérem majd, hogy ne sírj. Ott leszek, ha szükséged lesz rám, átölellek és megvigasztallak, de nem nyúlok a hónod alá, ha már egyedül is boldogulsz. Veled leszek magányodban és gyászodban, de nem veszem azt el tőled. Igyekszem nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani akarsz, ha nem is mindig értek egyet veled.
Lehet, hogy néha dühös leszek rád, de akkor ezt igyekszem őszintén elmondani neked, hogy ne bánjam különbözőségünket és ne idegenedjek el tőled. Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig a szavaidra, mert néha magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm. De ilyenkor is annyira őszinte leszek majd veled, amennyire csak képes vagyok.Tanulom, hogy ezt mondjam, nemcsak szavakkal, hanem azzal is, ahogyan másokhoz és magamhoz viszonyulok – azokhoz, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Ezt hívom hát nyitott tenyérrel való szeretésnek.
Időnként még ma is nehezemre esik, hogy ne nyúljak a bábhoz, de már sokkal kevésbé, mint régen.
Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
"Gondolkoztam ... - szólalt meg.
Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."
forrás:turkiztoll.wordpress.com
- - - - - -
A világ legnagyobb gyémántja - videó
forrás:Video Nyolcezer
A világ legnagyobb gyémántja megtalálásakor több mint 3100 karát volt, és egy dél-afrikai bányából került elő 1905. január 26-án. A bánya tulajdonosáról elnevezett Cullinan-gyémántot végül kilenc nagyobb és több kisebb részre vágták: a két legnagyobb darab a brit uralkodói jogart és a királyi koronát díszíti.
Egy vándor, aki a boldogságot és a tökéletességet kereste egész életében, az útja során eljutott egyszer egy csodálatos völgybe, ahol az erdő közepén egy kis hegyi tó csillogott. A közeli faluban élő emberek azt mondták, ez a hely a mennyország kapuja, és ha valaki kitartóan és jól figyel, akkor itt meghallhatja az angyalok énekét, és egy kis időre bepillanthat a mennyországba.
A vándor úgy érezte, mindenképpen át akarja élni ezt az élményt, és addig fog a tó partján maradni, amíg ez nem sikerül. Letelepedett hát, és ettől kezdve szinte egész idejét azzal töltötte, hogy megpróbálta meghallani az angyali éneket, és meglátni a kaput.
Nagyon figyelt, nagyon koncentrált, de minduntalan megzavarta őt természet mozgása, a napsütés, a felhők elsuhanó árnyéka, a virágok színe. Próbálta behunyt szemmel, de akkor is csak a madarak hangja, a szél zúgása jutott el hozzá, nem az égi ének.
Kitartó volt. Kerek egy évet töltött el a tó partján, de nem járt sikerrel. Be kellett látnia, hogy bármennyire is szeretné, nem képes meglátni a mennyországot. Szomorúan eldöntötte, hogy a következő nap továbbindul.
Az utolsó nap leült a szokott helyére a tóparton, és körülnézett, hogy elbúcsúzzon a tájtól. Rácsodálkozott a körülötte viruló táj szépségére, külön-külön megnézte a tarkálló virágokat. Elmélyülten hallgatta a szél zúgását, a sokszólamú madárdalt, -
– és egyszer csak döbbenten hallotta meg a hangokból összeállva az angyalok énekét.
Ámulva nézett körül, és most már látta mindazt, ami egy éve ott hevert előtte: a mennyország kapuját. És ahogy a szél fodrozta a tó vizét, amelyen szikrázott a napfény, ahogy a felhők árnyéka végigsimította a földet : meglátta magát a mennyországot.
Csak ült, megrendülten, és hosszan nézte a csodát. Aztán fogta a már összecsomagolt holmiját, és visszaballagott a faluba. Vett egy kis földet, és házat épített rá.
Tudta, hogy nem kell tovább vándorolnia. Amit keresett, azt már megtalálta.
„Nem léphetsz rá az ösvényre, amíg nem válsz te magad is ösvénnyé.”
(Zen idézet)
Egy idős zen Mester épp a halálán van, mikor a tanítványai köréje gyűlnek és megkérdezik:
-Mester sohasem árultad el nekünk , ki volt a te mestered. Sokszor kérdeztük, de Te mindig kitértél a válasz elől. Most ,hogy elhagyod ezt a világot , kérünk áruld el nekünk.
A mester így felelt:
-Azért nem válaszoltam soha erre a kérdésre, mert nem volt kizárólagos mesterem, sok-sok embertől tanultam. Az első tanítom egy kisgyerek volt.
Egyszer elmentem egy városba. Noha akkoriban még nem ismertem az igazságot, igen művelt és tanult ember voltam. Híres tudósként ismertek szerte az országban; sőt még külföldön is. Az emberek járni kezdtek hozzám, abban a hitben , hogy én ismerem az igazságot, én pedig tudtomon kívül úgy tettem, mintha tényleg ismerném. Öntudatlan voltam. Tanító lettem anélkül, hogy bármit is ismertem vagy tapasztaltam volna az igazságból. Anélkül, hogy beléptem volna a saját belső világomba, óriási jelentőségű dolgokról beszéltem. Ismertem az összes szent iratot, mind a kisujjamban volt.
De képzeljétek el, a történet idején olyan helyen voltam, ahol senki se ismert, egy távoli vidéken és igencsak sóvárogtam rá, hogy valaki feltegyen már nekem egy kérdést, és megmutathassam, mit tudok; de senki nem kérdezett. Három napig csendben kellett maradnom. Olyan volt ez számomra , mint egy böjt. Már nagyon ki voltam éhezve a hallgatóságra, valakire aki figyel rám, de senkivel se találkoztam, aki ismert volna. Bementem a városba. Esteledett, épp arra jött egy kisfiú, aki egy agyaglámpást tartott a kezében. Megszólítottam:
- Fiam, kérdezhetek tőled valamit? Hová viszed ezt az agyaglámpást ?
- A templomba - válaszolta a fiú. Anyám mondta, vigyem magammal mert ott sötét van és anyámnak a szokása, hogy esténként elhelyez egy lámpást a templomban, hogy a templom istenének ne kelljen sötétben lennie.
- Nagyon intelligensnek látszol. Elárulsz nekem még valamit? Magad gyújtottad meg ezt a lámpást?
- Igen - felelte a fiú.
-Akkor kérlek, felelj még egy harmadik kérdésre. Ha te gyújtottad meg a lámpást, akkor meg tudod mondani, honnan jön a láng? Hisz látnod kellett.
A fiú elnevette magát.
- Mutatok valamit. Csak figyelj !-mondta.
Azzal elfújta a lángot, majd így folytatta:
- A láng a szemed előtt tűnt el. Meg tudod mondani, hová ment? Hiszen látnod kellett!
Nem tudtam felelni, elszégyelltem magam. Leborultam és megcsókoltam a lábát. Ő volt az első mesterem. Abban a pillanatban ráébredtem , hogy az összes filozófiai és metafizikai tudásom hasztalan. Egyetlen dolgot sem tudok magamtól. Még azt sem, hogy honnan jön és hová megy a fény a lámpásból és közben arról beszélek, ki hogyan és mikor teremtette a világot! A fiúval való találkozásom után eldobtam az összes addig tanult ismeretemet; elégettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy híres legyek, sutba dobtam egész addig szerzett hírnevemet. Koldulni kezdtem, mindenki elől eltitkolva kilétemet és lassanként egyre mélyebbre jutottam a meditációban, felfedeztem a saját intelligenciámat. Eggyé váltam vele....
Azzal a mester lecsukta szemét és békében távozott. A tanítványok álltak még egy darabig. Mély csend ereszkedett rájuk és megértettek mindent.
Légy önmagad mestere. A válaszok benned vannak. Amikor nem a saját tapasztalatod alapján tanulsz, akkor a tudásod teljesen haszontalan.
"Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni."
(Buddha)
Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az, az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől.
"Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk."
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam a gyarló halandók kapuján és arra kértem a Világ Teremtőjét, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha lenne rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre, és mindenkire jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Uram, első sorban az érdekelne, mit tartasz legfurcsábbnak a mai emberekben?
Isten készségesen válaszolt: - Azt, hogy nem akarnak megszületni. Nem szeretnek gyermekek lenni, siettetik a felnőtté válást, felnőttek lévén pedig visszavágyódnak a gyermekkorba. Rendkívül furcsa abbéli viselkedésük miszerint az egészségüket is feláldozzák ahhoz, hogy jelentős vagyont, sok-sok pénzük szerezzenek, aztán még több pénzt és kincset költenek arra, hogy visszanyerjék elvesztett egészségüket. Az is különös bennük, hogy túl sokat lesik, kutatják az eljövendő időket; olyannyira, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg igazán. Sokan közülük úgy élnek, mintha sosem halnának meg és úgy halnak meg, mintha sosem éltek volna.
- Uram, Teremtő Istenként, mit szeretnél megtanítani nekünk, embereknek?
- Tanuljátok meg, emberek az életet! Hogy senkitől nem lehet követelni a szeretetet, hanem kiérdemelni kell és hagyni, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, amire vágytok vagy, amit akartok az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettetek. Tanuljátok meg, nem célszerű másokhoz mérni értékeiteket, önmagatokhoz képest legyetek értékelhetőek és elbírálhatóak. Fogadjátok el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbb földi java van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Ébredjetek rá, hogy csupán néhány pillanat kell ahhoz, hogy sebeket ejtsetek valakin, ám sok-sok év szükséges, hogy ezek a sebek begyógyuljanak. Az önzetlen megbocsátást is tanuljátok meg. Fogadjátok el, hogy vannak, akik mélyen éreznek, de nem tudják kimutatni. Vegyétek észre, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a képet és mégis mást-mást látnak, tehát különbözőek vagytok. Meg kell tanulnotok emberek, hogy az igaz és őszinte társ az, aki mindent tud rólatok és mégis szeret titeket.
Megköszöntem Isten szavait és elbúcsúztam.
Ő pedig útravalóként még hozzá tette: - Az emberek elfelejtik, amit mondtál, amit tettél, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettél bennük.
Szerző: Mikolai Bertics Mihály
Csak a Szeretet képes arra - videó forrás:László Ürge
"Mi mindannyian részei vagyunk egy varázslatnak, de egyenként a saját főszerepünket játsszuk az élet nevű csodában."
( Joky van Dieten Maasland)
A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantum (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege, 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal. Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.
Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig. Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.
A kristálykoponya eredete a történelem homályba vész: kora meghatározatlan, funkciója, elkészítésének módja nem ismert. A kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyan technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. A koponya két részből áll, az alsó álkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások. Frank Dorland vezetető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.
A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, ezért az egyetlen eszköz amivel meg lehet munkálni – a mai ismereteink szerint – a gyémánt. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok oldatával végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték. Ez a folyamat körülbelül 300 emberévnyi munkába kerülhetett. A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya tehát vagy egy mára már elfeledett eljárással készült, vagy több évszázad alatt nyert el a mai ismert formáját.
Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek segítségét a rendőrség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, képes rá, hogy a kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Carole szerint a kristálykoponyákat sok-sok évezreddel ezelőtt alkották egy magasabb intelligencia tagjai - egy olyan civilizáció, amely megelőzte a majákat.
A koponya fényvezető- és visszaverő tulajdonságai figyelemreméltók. Fény útjába helyezve a kristály felragyog, a szemüregek pedig a többi résznél is fényesebben világítanak. Ez láthatóan tudatos tervezés eredménye. Számos tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségről számolnak be azok, akik közel kerültek a Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyához. Többen elmondták, hogy képes a színét változtatni, hangot és illatot kibocsátani, szemüregébe nézve pedig némelyek régi épületeket, embereket láttak. Egyszóval a koponya szinte minden érzékszervre képes hatni, ami a mai természettudományos fogalmakkal nem magyarázható.
Ezek a tapasztalatok is azt támasztja alá, hogy a kristálykoponyák sajátos adattároló rendszerek, melyek képesek a körülöttük áramló energiát és rezgéseket, a közelükben előforduló embereket és eseményeket rögzíteni, majd visszajátszani. A régi legendák szerint a kristálykoponyák gyógyításra is szolgáltak. Ezt igazolják a koponyák jelenlegi "gondviselői"is, akik maguk is tapasztaltak gyógyulást, sőt a koponyákat meglátogató vendégek is.
Nem tudjuk, hány darab kristálykoponya lehet a Földön, de közülük hattal Joky van Dieten Maasland büszkélkedhet. A holland hölgy élőlényeknek tekinti a kristálykoponyákat, akikkel állandó telepatikus kapcsolatban áll. Úgy gondolja, hogy élő entitások, élő energia-források. Mindegyikük más típusú kristályból készült és mind máshonnan került hozzá: Oroszországból, Mongóliából, Olaszországból, Peruból, Brazíliából és Guatemalából. Szerinte a kristálykoponyák eszközök, hogy kapcsolatba kerülhessünk a csodákkal. Mindenki számára megnyílnak, akik meditálni szeretnének velük.
"A kristálykoponyák arra tanítanak engem, hogy láthatatlan erők vannak körülöttünk, amiket "lecsapolhatunk", saját javunkra használhatunk, s ezáltal mindig egy pozitív szervezet részei lehetünk. A kristálykoponyák tökéletesen megváltoztatták az életemet. Amióta velem vannak, sok felismerést tettem, minden nagyon szép körülöttem, és csodálatos emberek keresztezik az utamat, akiktől nagyon sokat tanulok."
(Forrás: sonline.hu)
"Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet." (Angela Schwindt)
A spiritualitással foglalkozók abban hisznek, hogy az Isten gyerekek képében küldi a megváltást. Kis harcosok születnek a világra, akik részben tükröt tartanak nekünk, és megmutatják, milyen kegyetlen, durva, közönyös lett a világunk. Másrészt pedig megtanítanak újból szeretni, hinni, a szépre koncentrálni, és nem utolsó sorban jót cselekedni. Ezek a gyerekek, akik mintegy huszonöt éve születnek a földre, újra tanítanak minket arra, hogyan kell élni. Különleges tulajdonságaikról, viselkedésükről, és nem utolsó sorban aurájuk színéről ismerni meg őket. A legidősebbek közülük az indigó gyerekek, ők ma huszonöt és hét év közöttiek. Az aurájuk színében sok a lila, a sötétkék.
Őket követik a hét évesnél fiatalabb kristálygyerekek. Az ő aurájuk áttetsző és ragyogó, mint a kristály.
És a kristálygyerekek gyermekei lesznek majd a szivárvány gyerekek, akik aurájukból a ragyogást, a színek kavalkádját, a boldogságot szórják majd az emberiségre.
Képzelj el egy kisgyereket, aki sose retten meg semmitől, és bátran szembe száll bármivel és bárkivel, hogy a küldetését megvédje. Olyanok ők, mint a kis katonák, akik szívvel-lélekkel harcolnak a küldetésükért. Az a dolguk, hogy segítsenek. Azért születnek, hogy adhassanak. A szivárvány-gyerekek szellemiségük csúcsán vannak már születésükkor.
Az a dolguk, hogy felhívják a figyelmünket az ezerszínű fényre, ami nap mint nap ér minket, mégsem vesszük észre. Ha egy ilyen gyermekre ránézünk majd, úgy érezzük, erdők, mezők, tengerek és az égbolt minden ragyogása egyszerre zúdul ránk.
"Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk."
(Bruno Ferrero nyomán)
A kutatások szerint a megbocsátás mind fizikai, mind mentális egészségünkre kedvező hatással van. Csökkenti a szívritmust és a vérnyomást, a szorongást, a depressziót és a dühöt. A megbocsátó személyek önbecsülése javul, és optimistábban tekintenek a jövőbe.
Akinek megbocsátanak, egy kis "ellenmérget" kap a lelkét elborító méreg ellen. S idővel akár meg is gyógyulhat. Mindig erre gondolj, amikor dühös vagy, amikor valakire haragszol, amikor legszívesebben kitekernéd másik nyakát, mert megbántott, mert félrelépett, mert kevesebbet foglalkozik veled, mert nem úgy viselkedik, ahogyan elvárod tőle. Amikor a saját életét szeretné élni, de nem úgy, ahogy Te akarod. Bocsáss meg neki, hogy megbocsáthass önmagadnak, és feloldódjanak a lelkedet mérgező gátlások!
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
(Antoine de Saint-Exupéry)
Megváltozhat a szív?
Egy őszi hideg szeles késő délután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények, S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.
A férfi a vállát rándítva mondta – én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? – mormogta.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.
Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.
Be – válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe – jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van – mondta a nénike
– a nagymamája vagyok.
A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová – szólt egy nővér
– egy kislányt keresek ma beteg lett –
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- köszönöm – összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra
– köszönöm – csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!
"Az ember szívében lévő lótusz, epekedik a Nap sugaraira, az Úr ragyogására...."
( Sri Sathya Sai Baba)
A lótuszvirágot az egyiptomiak is a reinkarnáció folyamatának a szimbólumaként tartják számon, ugyanis a lótuszvirág megtalálható ugyanabban az összefüggésben az egyiptomi mitológiában, mint a hindu mitológiában. Mindkét kultúrában a legendák szerint az élet a vízből, egy mély, végtelen óceánból és egy hatalmas lótuszvirág sarjadásából jött létre
A lótuszvirág éjjel összecsukódik és a vízbe merül, hajnalban pedig a víz felszínére kerül és kinyílik, csakúgy, mint a Nap.
A lótuszvirág a vizek, a teremtés, a világmindenség és a lélek jelképe, az élet születése, a sötét mélyben rejtőző csíra kibontakozása, félistenek születési helye, örök élet, lelki fejlődés. A Himalája hegység, a világ tartópillére nem más, mint a világlótusz szára és magtokja; az egyes világrészek pedig úgy veszik körül, mint a lótuszvirág szirmai. Magvait és gyökerét megeszik, gyökeréből liszt készül. Csodatevő orvosság és gyógyító erejű étel.
A fraktál szóval rendszerint az önhasonló alakzatok közül azokra utalnak, amelyeket egy matematikai formulával le lehet írni, vagy meg lehet alkotni, s valamely kisebb részük kinagyítva és elforgatva megegyezik az eredeti alakzattal. A fraktálok egészen sajátos képződmények, egyszerre nagyon összevisszák, míg szigorú matematikai törvényszerűségeket követnek. E tulajdonságuk miatt új területet nyitottak a tudomány világában, majd a művészetekben is. A komputer technika segítségével fraktál alakzat generálható két és három dimenzióban, animációként, sőt már farktál zene is létezik.
A fraktál geometria felfedezője Benoit Mandelbrot matematikus professzor volt. Az általa elsőnek leírt és nevét viselő Mandelbrot-halmazzal írta be magát a tudomány nagy felfedezői közé. Felfedezése rendkívüli hatással volt és van szinte valamennyi tudományágra és a művészetekre egyaránt. Benoit Mandelbrot 2003-ban Magyarországon járt és részt vett a VIII. Országos Neumann Kongresszuson. Tőle származik a mondás: "Mindenütt fraktálok vannak!
A kvantumfizika eredményei alapján a tudományban egy új típusú szerkezeti modell eshetősége van kialakulóban az Univerzum felépítésére vonatkozóan. Ez az új modell fraktál jellegű. Így kapcsolódik a kvantumfizika és a fraktál elmélet. Az Univerzum összetétele fraktál, azaz önhasonlóság elven alapul, vagyis egy kisebb rész, avagy alrendszer, felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint az azt magában foglaló nagyobb egység ( amint lent, úgy fent és fordítva ). A fraktál elmélet így nem kizárólag matematikai törvényszerűség, hanem a természetben, a növények, állatok, és az emberi testben is sok helyen megtalálható szerkezeti minta, egy bizonyos az Univerzum egészére kiterjedő általános kódrendszer.
(Forrás: Alexa Szlavics fraktál művész)
A Fraktál Mandalák ugyanúgy, mint a tradicionális mandalák elmélyedést, meditációt segítő ábrák, melyek azonos területeken alkalmazhatóak, mint tradicionális társaik. A Személyes Fraktál Mandala a vele való meditáció során emeli a rezgésszintet, fejleszti a meditatív képességeket, segíti az emlékezést az előző életekre, hetedik érzéket támogatja, felszínre hozza az intuitív képességeket, a belső fejlődést és folyamatokat megerősíti, megnyugtat, ellazít, felemel, harmonizál és békét teremt a lélekben. Színei és formái energetizálnak, a képzelőerőt és a fantáziát élénkíti. Tágítja a tudatot, fejleszti a tudatosságot, fokozza a szabadságérzetet.
