Ady Endre:
Átutazóban jársz a földön
Átutazóban jársz a földön
Átutazóban jársz a földön!
Ezért lelked vágyakra ne költsön!
A test csak kölcsön kapott öltöny,
amit az idő majd visszahív.
Átutazóban jársz csak itt a
földön, hol embernek lenni
néha börtön máskor léha vicc.
De te magadban égi korok eltűnt
szellemeit hordod, s csak az élet
lángja festi köréd vágyait.
Mind átutazóban járunk itt a
földön, hol e vágyak tüzén
drágakővé edzhetjük a szívnek
álmait. És a pillanatok
felvázolt percein, termőre
vághatjuk gondolatfánk ágait.
Itt csak átutazóban járunk.
S amíg a szellem munkájára
várunk, kincseinkből ültessünk
néhányat el, mert csak itt a földön
élő erő teremt elő olyan
értékeket, mi nélkül a világ
már nem lenne meg. Melynek gyümölcse
a lelkünkből fakadó önzetlen
SZERETET.
