A lélekről

 

Az emberek 40 ezer éve foglalkoznak a lélekkel. Már az ősemberek is – innen visszanézve az idők homályába – tudták, érezték, sejtették, hitték, hogy az ember több mint a teste. Úgy temették el halottaikat, hogy készen álltak a lélek fogadására, ha az megjelenne.

Ez sokak számára hihetetlenül fontos kérdés. Mindmáig milliárdok számára nincs semmi kétség afelől, hogy a halottak valamilyen formában tovább léteznek. Sőt, egészen nagy vallások, egyházak alapulnak azon a hiten, hogy a lelkek vándorolnak, újra meg újra születnek, és életek ezrein keresztül tisztulnak, válnak egyre jobbá, magasabb rendűvé, hogy aztán a végén eljussanak a nirvánába, azaz a megtisztult, boldog és végső állapotba, amely minden létek közül a legjobb, legnemesebb.

A legtöbb nagyon régi civilizációban a lélek az ember része volt, majd amikor a fizikai test meghalt, őseink hitték, hogy a lelke továbbra is ott van. De voltak hasznos lelkek és voltak ártó lelkek. Ez utóbbiakat kísértetként rettegték. Nem egy régi szokás arra utal, hogy mindenképpen szerették volna megakadályozni a halottak visszatérését. Mert bizony nem mindenhol és mindenkor hitték, hogy a halál után a test és a lélek útja különválik. Számos népnél, törzsnél meg voltak győződve arról, hogy ha a halott testével tesznek valamit, ami hitük szerint megakadályozza visszatérését, akkor mintegy bebiztosították magukat a kellemetlen túlvilági látogatás ellen.

Három-négyszáz évvel ezelőtt teljesen elterjedt hit volt, miszerint kísértetek vannak, és azok nem mások, mint a haláluk után valami okból nyugalmat nem lelők lelkei, amelyek bolyonganak valahol a két világ: az élőké és a holtaké határán.

Már a tizennyolcadik, de még inkább a tizenkilencedik században akadtak emberek, akik szerették volna így vagy úgy tudományosan bebizonyítani a lélek létezését! Igen, akkoriban még sokkal több volt a vallásos tudós, aki nem a tagadásból indult ki, hanem Isten létezését akarta igazolni. És mi bizonyíthatná jobban, hogy létezik a Teremtő, ha nem ez, hogy a maga képmására teremtett lénynek, az embernek valami pluszt adott? Valamit, amivel nem rendelkezik sem a növény, sem az állat, csak az ember: a lelke?

Ez a törekvés máig nem hagyott alább. Igaz, a tudósok, akik az utóbbi évszázadban a lélek létezésével vagy nemlétével foglalkoztak, már jobbára nem voltak istenhívők, és nem is ezért érdekelte őket ez a kérdés. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az emberben csakugyan van valami plusz, ami ezen a bolygón tudomásunk szerint más élőlényekben nem található. Ám hogy ez csupán a tudatban rejtőzik-e, vagy csakugyan valami olyasmi, amit léleknek, isteni hozzáadásnak, valamiféle metafizikai többletnek is nevezhetnénk, azt eddig még senkinek sem sikerült bebizonyítania.

Az 1920-as években az angol William McDougal arra a belátásra jutott, hogy ha az élő emberben van valami, amit léleknek nevezünk, vagyis az fizikailag létezik, kell lennie tömegének is! Ha pedig van tömege az élő emberben, akkor a halál pillanatában annak a tömegnek el kell tűnnie – hiszen, ugye azt tanítja a vallás, hogy a halál pillanatában a lélek elszáll. McDougal úgy érezte, ez a gondolat voltaképpen zseniális, és erre kell egy kísérletsorozatot építeni! Hiszen ez akkor is „működik”, ha van lélek, és akkor is hoz tanulságos eredményt, ha nincs. Bármi legyen is a vége, valakik számárra roppant érdekes eredménnyel zárulhat. Vagy van lélek, vagy nincs!

Kórházakban a haldoklók ágyát mérlegekre állította, asszisztensei nem mozdultak el a mérlegek mellől, felírták, mit mutat – és amikor a halottak kiadták utolsó leheletüket, feljegyezték a mérleg állását. Mondani sem kell, a halál pillanatát követően a mérlegek mindenütt bizonyos – igazából jelentéktelen – súlyveszteséget mutattak. Körülbelül 20 grammal lett könnyebb a haldokló, miután meghalt.

Sokan vélték úgy, hogy itt egyáltalán nem a lélekről, hanem a haldokló utolsó kilégzéséről van szó. Amikor valaki meghal, a tüdeje összeesik, és kibocsátja a benne lévő levegőt.

MacDougall alapos vizsgálatot akart végezni, és mielőtt publikálta volna eredményeit, egyszer ő maga is felfeküdt a mérlegágyra. Igyekezet minél jobban kiszorítani a tüdejében lévő levegőt, ez azonban nála nem jelentett számottevő súlycsökkenést.

Nils Olof Jacobson svéd professzor az 1970-es években megismételte McDougal kísérleteit, csak már sokkal pontosabb mérőeszközök birtokában tette ezt. 

Mint azt nemrégen az erről szóló filmben is láthattuk, a haldoklók a halál pillanatában kivétel nélkül 21 grammot veszítettek testsúlyukból. Mivel egy kistermetű embernek a tüdejében nem ugyanannyi levegő fér el, mint egy nagytermetűnek, nem is szólva mondjuk a gyerekekről – a mindig változatlanul ismétlődő 21 gramm szinte jelképesnek is tekinthető.
Jacobson és követői mind a mai napig meg voltak és vannak győződve, hogy a 21 gramm az emberi lélek súlya – és ez az adat egyben a tudományos bizonyíték is arra, hogy az embernek tényleg van lelke.

Konstantin Korotkov orosz kutatónak sikerült azt a pillanatot megörökítenie, amikor a lélek elhagyja az emberi testet. Ezt a lélegzetelállító dolgot az egyetemi tanár egy bioelektrografikus fényképezőgép segítségével tudta elkapni és ezáltal megmutatni a világnak, hogy miként hagyja el a testet a lélek, hogy a túlvilágra kerülhessen.

A felvételt egy úgynevezett gázvizualizációra épülő technikával készítette. Ez a gáz ellepte azt a helyiséget, ahol éppen a haldokló feküdt. Ez a rendkívül fejlett eljárás már megelőzi a Kirlián módszert is, így láthatóvá válik konkrétan az, amint a lélek kilép a testből.

 

Korotkov szerint, aki a Szentpétervári Fizikai Egyetemen dolgozik, a lélek tulajdonképpen egy energiamező, az élet szele, amely leghamarabb a fejen és köldökön keresztül távozik az élettelen testből, legkésőbb pedig a hónalj és a szív környékéről szabadul fel.

A professzor megdöbbentő dolgokat is megfigyelt, hiszen azoknál, akiknél a halál váratlanul következik be, például egy baleset során, az emberi lélek sok esetben zavarodott lesz, miután elhagyta a testet, azután ismét megpróbál visszatérni az élettelen testbe.

Sok teória szerint a lélek alvás közben is kilép a testből. Ezt nevezik testelhagyásnak.
A testelhagyás élménye gyakran spontán módon jelentkezik, de tudatosan is elő lehet idézni. A híres olasz szerzetes, Pio atya képes volt emberek százai előtt megjelenni, miközben a teste valahol máshol volt. Ma már a magyar kórházak orvosai és pszichológusok is segítik az ezotérikus kutatók munkáját és szívesen jegyzik fel a munkájuk során halott-megismert testelhagyásos élményeket.
Sok esetben a kísértetek sem halott emberek szellemei, és a jelenések is igen nagy számban olyan emberek, akik a jelenés pillanatában élnek! Ők egyszerűen csak elhagyják a fizikai testüket, és többnyire éjszaka megjelennek a rokonok, vagy a barátok közelében. A legtöbb testelhagyásos élmény alvás közben történik, vannak azonban olyanok is, akik éber állapotban is képesek kiszállni a testükből, ha akarnak.

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy mindenkinek van egy úgynevezett „éteri ikerpárja”, amit ka-nak hívtak. A ka képes volt elhagyni a testet alvás vagy eszméletlen állapot közben, és ilyenkor más emberek irányítása alá kerülhetett.

A lélek léte több ezer éve foglalkoztatja az emberiséget. A különböző vallásoknak is a szoros része, és az orvostudománynak is több ága foglalkozik vele.

Ennek ellenére, azonban még a mai napig sem tudjuk, hogy pontosan miből áll a lélek.

- Rejtélyek, érdekességek a nagyvilágból -

- - - - - - 

21 gramm - záró jelenet - videó

Remény, Hit, Bizonyosság – Én nem hiszem, hanem tudom!

 

Mindenkiben egészen biztos megfordult már jó párszor az élete során, hogy vajon mi vár rá az élete végén. Vajon annyi, kampec? Esetleg tényleg van mennyország, pokol, stb. És ha igen, akkor vajon én is látni fogom azt a bizonyos fehér fényt, az alagutat, amit oly sokan láttak már, akiknek halál közeli élményben volt részük? Vajon rám is várni fognak odaát a rokonaim, a családtagjaim? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken már egészen biztosan nagyon sokszor elgondolkodtál.

A remény állapota

Amikor valaki ilyeneken kezd el gondolkodni, először mindig jön a remény állapota, az első lépcsőfok. Gondolja magában az illető, hogy de jó lenne, ha tényleg létezne halál utáni élet, ha létezne szellemvilág és valójában az életem tovább folytatódna, ahogy azt oly sok írás és beszámoló mondja. Nagyjából hasonló gondolatok, vágyak, remények fordulnak meg az illetőben. És valóban ki ne akarna örökké élni, és ki akarna meghalni! De ekkor még csak a remény állapotában van az illető, van benne egy halovány reménysugár, pár korábban általa olvasott írás vagy egyéb beszámoló alapján, amikben igazából még nem is hisz, de még is próbálja magát ezek alapján meggyőzni, megnyugtatni, hogy könnyebb legyen elviselnie azt a tényt, hogy egyszer majd rá is sor kerül. 

A hit állapota

Ha valaki elkezd spiritualitással foglalkozni akár csak érdeklődés szintjén is, elkezd olvasni a témában, elkezdi kicsit más szemszögből megfigyelni a világot, az embereket és mindent, ami benne van, és ahogy eközben olyan dolgokat, történéseket, furcsaságokat is észrevesz, amit korábban nem, amik felett korábban csak elsiklott vagy mindig kimagyarázott, elkezdi észrevenni, hogy ami addig csak egy halovány reménysugár volt benne, elkezd megerősödni. Már nem csak reménykedik a túlvilágban, a szellemvilágban, hanem elkezd hinni abban, hogy talán tényleg van valami több, és a világ valójában teljesen más, mint ahogy azt az iskolában tanították vagy, ahogy azt az un. tudósok mondják, gondolják.

Ahogy az illető hite erősödik, úgy növekszik benne a nyugalom, mert már nem csak reménykedik, már kezdi hinni is. De a hit még mindig csak hit, mert még mindig nincs egyértelmű megdönthetetlen bizonyítéka abban, amiben elkezdett hinni. Már van némi tudása, van némi saját tapasztalata, van némi saját bizonyítéka a saját tapasztalatai alapján, de még mindig sok a bizonytalanság benne. Minél több tudásra, minél több saját tapasztalatra, saját bizonyítékra teszt szert, úgy fog növekedni a hite és úgy fog növekedni a nyugalma. De a hit, még mindig csak hit, viszont nagyon fontos dolog!

A hit fontos, mert ez a második lépcsőfok és sokszor van olyan helyzet az életben, amikor hosszú időbe telik, amíg a hit állapotából tovább léphetünk a harmadik lépcsőfokra, a teljes bizonyosság, a teljes megnyugvás állapotába legyen szó bármiről is. 

Hinni nem könnyű!

Az egyik szeánszon épp a nagymamám szellemével beszélgettem és a hitről kérdeztem őt. Megkérdeztem, hogyan lehet olyan dologban hinni, ami még nincs vagy éppen az ellenkezője történik, amit szeretnénk?

A nagymamám szelleme a következő tanítást adta (szó szerint idézem, részlet):

 „A hited magadban kell, hogy kialakuljon. A hit az egy meggyőződés, és az csak benned tud kialakulni. A hitnek akkor van ereje, amikor akkor is bízol valamiben, amikor semmi látszat nem mutatja. Nem kételkedsz, hanem tudod, meggyőződéssel tudod, hogy csak te nem látod a dolgok alakulását, és ha most rosszabbnak is látszik a helyzet, ez is szükséges ahhoz, hogy a várt dolog megtörténjen. A hit az bizalom. Akkor lesz hited, ha megérted, hogy az egész világegyetem törvényszerűségek alapján működik, és ezeket a törvényeket még a fönti világban sem szeghetik meg, mert így lett kitalálva, így van rend, így tud alakulni. Minden dolognak össze kell rendeződni, össze kell állni, és ha te hiszel, tudod, hogy minden rendben van, és ha menet közben valami pont az ellenkezőjét mutatja, akkor is tudod, hogy ez csak egy részeredménye az egész dolognak, akkor tud majd hited lenni, mert tudod, hogy a vége, eredménye az a várt sikered lesz. A hitedet megtartani az jelenti, hogy bízol, hogy a törvények jól működnek, az egyetemleges törvények.” 

A bizonyosság állapota

Ahogy az emberben elkezd erősödni a hit, egyre növekszik benne a nyugalom. De nem kell itt megállni, menj tovább és szerezz teljes bizonyságot, hogy elérd a teljes nyugalom állapotát, amikor már nem csak hiszed, hanem tudod, hogy te egy örök életű szellem vagy, hogy valójában nincs halál, mert az életed végén csak az elhasználódott tested, ruhád cseréled le egy másikra, egy újabbra, hogy létezik szellemvilág, sőt valójában az a te eredeti születési, származási és élő helyed.

Amikor eléred a bizonyosság állapotát, mert már nem csak hiszed, hanem tudod is mindazt, amiben addig csak hittél, akkor elönt téged a teljes nyugalom és sokkal könnyebben, jobban, boldogabban tudod folytatni az életedet és elviselni a terheidet, mert tudod, hogy minden, ami téged ér akár jó, akár rossz, azt te kiérdemelted, ha nem ebben, akkor valamelyik előző életedben.

A bizonyosság állapota akkor következik be, amikor a különböző saját tapasztalásaid révén egyértelművé válik számodra, hogy mindaz, amiben először csak reménykedtél, majd hittél valójában maga a valóság. 

Hogyan szerezhetsz bizonyosságot?

Hogyan szerezhetsz a hiten túl még bizonyságot is, ráadásul nem csak külső, hanem saját, megdönthetetlen bizonyosságot? Nagyon egyszerűen!

Fordulj a szellemvilág felé, és az is feléd fordul. Kezdj el foglalkozni a szellemvilággal és akkor az is elkezd foglalkozni veled.

A szellemek, a szellemvilág valójában mindig mindenkivel foglalkozik, még a legmaterialistább, leghitetlenebb, legfejletlenebb, leggonoszabb emberrel is. A Földön nincs senki se magára hagyva, még akkor sem, ha néha úgy tűnik. Mindenkinek van egy őrangyala és egy vagy több szellemi segítője, akik végig kísérik az illető életét és csendben a háttérben próbálják az illetőt óvni, segíteni gondolatok, érzések, álmok és a lelkiismeret útján, néha pedig a történések befolyásolásával.

De az emberek többsége, annyira „vak” és annyira földhözragadt, hogy még az álmokkal és a lelkiismeretükkel sem foglalkoznak, és ha néha tapasztalnak is valamiféle szellemi, túlvilági élményt észre sem veszik, vagy kimagyarázzák.

Tehát hogyan szerezhetsz bizonyosságot? Először is kezdj el hinni abban, hogy te egy szellem vagy emberi testbe, ruhába bújva, na és persze a szellemvilágban a te eredeti származási helyedben. Kezdj másképp gondolkodni a világról a szellemi mivoltodnak megfelelően. Nagyon leegyszerűsítve próbálj kicsit spirituálisabb lenni és nem elvből elutasítani mindenféle tudományos módon nem igazolható dolgot. 

Kezd el megfigyelni az álmaid, sőt kezdj el álomnaplót vezetni, mert a legtöbb emberhez a szellemek az álmokon keresztül szólnak, hiszen a legtöbben nem képesek őket hallani. Szintén fontos, hogy ezentúl figyelj jobban a gondolataidra, érzéseidre, de legfőképpen a lelkiismeretedre, mert az őrangyalod és a szellemi segítőid sokszor a lelkiismereteden keresztül súgják neked, mit kellene tenned.

Figyelj a jelekre, a furcsa történésekre, egybeesésekre az életed során, mert néha azokon keresztül próbálnak téged segíteni, figyelmeztetni vagy óvni.

Imában is a szellemvilág felé fordulhatsz és kérheted őket, hogy segítsenek neked, hogy erősödjön a hited és a bizonyosságod a szellemvilágban, szeretnél lelki nyugalomra, békére lelni a szellemvilággal kapcsolatosan. Fogalmazd meg a te saját szavaiddal mit szeretnél! Fordulhatsz Istenhez, Jézushoz, az angyalokhoz, a te saját őrangyalodhoz, vagy a vallásod szerinti bármely szellemi lényhez.

 De azt ne várd és kérd, hogy egyből tárgyakat reptessenek a kedvedért meg hasonlók. Ez egy olyan dolog, amit ki kell érdemelni. Amit, ha úgy látnak, hogy megérdemled és szükséges, akkor majd megtesznek.

Minél inkább közelebbi kapcsolatba kerülsz a szellemvilággal, annál inkább fogod látni mindazt, amit addig nem. Egyre inkább fogsz olyan dolgokat tapasztalni, amik szépen lassan növelik majd a hited és a bizonyosságod.

 Én nem hiszem, hanem tudom!

 Számomra a szellemvilággal való foglalkozás és a kommunikáció olyan mindennapos és valóságos dolog, mint mondjuk a te számodra az, hogy reggel felkelsz és iszol egy pohár vizet. Az, hogy én valójában egy emberi testben élő szellem vagyok, hogy a szellemvilágból származok és a többi dolog, mind teljesen természetes számomra már.

 Azt bizonyára tudjátok, de ha nem, elmondom, hogy az angyaloknak a Föld különböző dolgaitól kezdve az emberek megsegítésén át számos feladatuk van, és egyszerre több dologgal is képesek foglalkozni és egyszerre akár több helyen is tudnak lenni épp úgy, ahogy Jézus szelleme, vagy más tiszta, magas fejlettségű szellemi lények. Ezt fizikai látásmóddal nehéz elképzelni, de a szellemvilágban kicsit másképp működnek a dolgok.

forrás:egybenegy.hu

- - - - - - 

 Kovács Magyar András a szellemvilágról - videó

forrás:Televízió Győr

Hogyan találnak ránk az igaz és szép dolgok

 

Apám azt mondta, mindig tartással, egyenesen járjak. Azt mondta, ha így teszek, a jó dolgok megtalálnak majd, s az életem tiszta és egyértelmű lesz. 

 

Csak egyvalamiben tévedett. Nem lett minden egyértelmű, de legalább a tükörbe tudtam nézni. 

 

Sokan kérdik, miként kopik el fényünk. Miként lehet, hogy elveszítjük a ragyogást. Elárulom nektek. Csak akkor történik meg, ha hagyod, hogy a szívedet felzabálja a sötétség. Ha hagyod, hogy mások irigysége, rosszindulata megmérgezze lényedet. 

A világ és a sors időnként összefognak, és belénk harapnak, sebeket hagyva maguk után.
Annyit kell tenned, hogy nem kaparod el folyton a hegeket, hanem hagyod, hogy begyógyuljanak.

 
Aki folyton a múltban él, elveszíti az esélyt, hogy összetalálkozzon a boldogsággal a jelenben, és esélye sem lesz tartalmasabb jövőre. 

Tudjátok, édesanyám mindig a kisgyerekek lelkével csodálkozik rá, ha valami szépet lát. Legyen az egy táj, vagy valami kölyök állat egy természetfilmben. És ezt mondja: 

„Istenem, nézd, milyen tökéletes! Milyen csodálatos a világ! Minden a helyén van benne. Minden a helyén.” 

Azt hiszem, igaza van. 

 

A világ csodálatos… és tényleg minden a helyén van benne. Csak az embernek kell végre megtanulnia tisztességesnek lenni, s nem elfelejtenie, hogy harmóniában kellene élnie vele, s nem eltipornia azt.

 

Ezért ezt kívánom mára nektek: 

Menjetek, szeressetek, éljetek… tartással és egyenesen, hogy rátok találjanak az igaz és szép dolgok. 

- Péter Noel -

 

 - - - - - - 

 

Jakab György: Milyen szép a világ (Louis Armstrong) - videó

forrás:Erika K

11 jel, hogy a lelked már sokszor reinkarnálódott

 

Az életünkben mindenhol megfigyelhetjük a reinkarnáció elveit: a természet körforgásában, az éjjel és a nappal váltakozásában, a Nap, a Hold és a naprendszer periodikus mozgásában. Ugyanakkor a reinkarnáció elveit láthatjuk visszatükröződni minden egyes nap a környezetünkben a növények növekedésében, hervadásában és az új magok kibocsátásában. A magok belefúrják magukat a földbe, sarjadásnak indulnak, majd az élet ismét újjászületik. 

 

 
A reinkarnáció, avagy az energia, illetve az élet újjászületése, mindenhol végbe megy körülöttünk megannyi formában és alakban nap mint nap. Talán ezért is olyan intuitív dolog sokunk számára a reinkarnáció, olyasvalami, ami rezgésbe hozza az élet igazi természetét és valódi esszenciáját. Láthatjuk, hogy az életünk és körülöttünk minden egy alapvető mintázatot követ: a változás, a növekedés, az átalakulás és a fejlődés mintáját. Megfigyelhetjük, hogy az életben minden egy érési folyamaton megy át más és más mértékben és sebességgel. Következésképpen sokunknak a reinkarnáció folyamán végbemenő lelki érési folyamat ösztönösen és alapvetően ugyanolyan helyesnek hangzik, mint a fejlődés folyamata az életben.

Ezenfelül néhányan már átéltünk olyan rendkívüli érzéseket, emlékeket és érzeteket, melyek az ilyen rejtélyes megtapasztalás létjogosultságára mutatnak rá. Sokféle jelet fogunk felfedezni, melyek e cikkben a másik oldalt érinthetik.

Az előző élet és a lelkünk

Voltaire mondta: A metempszichózis (lélekvándorlás) doktrínája mindenekfelett sem nem abszurd, sem nem haszontalan… Nem meglepőbb kétszer születni, mint egyszer; a természetben minden feltámad.

A reinkarnációt metempszichózisként és transzmigrációként is ismerik (ezek a fogalmak nem pontosan ugyanazt fedik – Megj. a Fordítótól.), és az előző életek elképzelése már évezredek óta létezik, visszanyúlik az ókori kelta, görög, ázsiai és indiai hagyományokig. Napjainkban a világ népességének kb. 51 %-a hisz a túlvilág valamilyen formájában, s kb. 7% gondolja úgy, hogy utoljára reinkarnálódott.

A reinkarnáció egyik legbensőbb hite, hogy többségünk sok életet élt már korábban, s olykor képesek vagyunk visszaemlékezni ezekre az előző életeinkre. Ezeket a korábbi életeket és korábbi éneket hajlamosak vagyunk saját magunk és egónk kiterjedéseivel azonosítani.

Azonban, ahogy Sol részletesebben kifejti egyik korábbi cikkében:

Az „individuális én” reinkarnációja csupán akkor lehetséges, amennyiben elhisszük, hogy önmagunk – egónk – érzékelése valóságos. A két identitás, aki két különböző testben lakik a jelenben és a múltban, két nagyon eltérő személyiség. Igazság szerint az „én” egy átmeneti, örökösen változó fenomén. Bár önmagunk identitása és érzékelése folyton változik, van valami, ami ugyanaz marad. Létezik valami bennünk, ami állandó és folyamatos, ez pedig a tiszta tudatosság. Ez a teljesen tiszta tudatosság az, ami az élet megtapasztalója és megfigyelője, s erre a tiszta tudatosságra hivatkozunk „Lélekként”… A reinkarnáció eme megértése nagyon hasonlít a buddhista koncepcióhoz, mely szerint a folyamatosság megmarad, míg az individuum eltűnik.

Tehát, bár nem szükségszerűen „te” vagy „én” éltük át a reinkarnációt és az előző életeket, hanem ezt a bennünk mindig jelenlévő, lelki esszencia tette.

11 jel, hogy a lelkünk már reinkarnálódott

Amikor reinkarnáció alatt a lelki energia érési folyamatát, vagy fejlődését értjük, akkor ebből következik, hogy néhányan intuitív módon olyan különböző dolgokat tapasztalunk az életünkben, melyek tükrözik a lelkünkként ismert energia korát. Gyakran úgy gondolják, hogy jelen életbeli személyes jellemvonásaink, élményeink és képességeink többsége tükrözi, hogy éltünk-e már korábban a Földön. Úgy gondolják, hogy minél érettebbek, minél tehetségesebbek vagyunk az élet bizonyos területein, annál gyakrabban vannak „spirituális” élményeink.

Igazság szerint mindannyian valószínűleg már reinkarnálódtunk, mégis néhányunk többször ment át ezen a cikluson másoknál, így a következő jellegzetességek többségét már megtapasztalta:

Visszatérő álmok

Az álmok a tudatalatti elme visszatükröződései, s az ismétlődő álmok olykor jelezhetnek traumákat, félelmeket vagy olyan gondokat, melyeket az agyunk próbál feldolgozni (befejezetlen ügyek). Az ismétlődő álmok ugyanakkor potenciálisan lehetnek előző életbeli élmények lenyomatai. Sok ember állítja, hogy átélt már bizonyos eseményeket, látott már bizonyos embereket vagy járt már speciális helyeken gyakran álmában, melyeket ismerősnek vélt, s valahogy felismert. Például, nekem gyakran visszatérő álmom egy olyan 15. századi kastély, amellyel kapcsolatban határozott érzésem, hogy nagyon jól ismerem, mégsem láttam vagy jártam abban a várban soha éber állapotomban.

Nem odaillő emlékek

Sokan vannak, akik feljegyeztek gyerekkorukból olyan eseteket, melyek oda nem illő emlékeket tartalmaztak, melyekről később bebizonyosodott, hogy furcsa mód pontosak voltak a részletek tekintetében. Miközben az oda nem illő emlékek betudhatók lennének az egyszerű fantáziának, félreértésnek vagy az emlékezőképességünk hibájának, addig vannak olyan meggyőző bizonyítékok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az oda nem illő emlékek feltárhatják az előző életeinkkel való kapcsolatainkat.

Erős intuíciós érzékenység

Az intuíció az a képesség, amely egyensúlyba hozza a tudatos és a tudattalan elmét, s kiaknázza az eredeti bölcsesség és a velünk született tudás mélyebb forrásait. Úgy tartják, hogy minél érettebbek vagyunk lelkileg, annál közelebb vagyunk a „forráshoz” való visszatéréshez (amit nirvánának, örökkévalóságnak, egységnek is hívnunk), ahonnét a lelkeink érkeztek, s amiből a kollektív tudattalan – az egyetemes tudás forrása – van.

Déjà vu

Életünk egy pontján mindnyájan éltünk már déjà vu-t. Ezt az érzést valahogyan már korábban is megtapasztaltunk vagy megéltük egy korábbi időpillanatban. A déjà vu gyakran spontán módon jelentkezik, kiválthatják illatok, hangok, benyomások, ízek vagy különféle más észlelések. Míg egyesek azt mondják, hogy a déjà vu neurológiai disszonancia, mások szerint a déjà vu más dimenziók lehetőségeit villantják fel – például párhuzamos univerzumokét –, míg megint mások szerint az előző életek élményeinek a feltárója.

Empata vagy

Az empaták magukba szívják az érzelmeket, s bizonyos esetekben a fizikai fájdalmakat is a környezetükben élőktől szó szerint együtt érezve velük, vagy közvetlenül érezvén vagy átélvén, amit mások tapasztalnak.

Míg az empataként való beazonosítás, valamint mások érzelmeinek a megkötése bizonyos esetekben a saját problémáink elkerülésének és mások hibáztatásának lehet egy pszichológiai módja, addig más eredeti esetekben egy olyan lelki jelnek tekinthető, amely arra utal, hogy sok előző inkarnációt éltünk már át és megtisztítva magunkat már eljutottunk a saját személyes énünk és problémáink meghaladásáig, másokra is alkalmazva ezt.

Prekogníció

A jövő érzékeléseként vagy második látásként is ismert prekogníció egy olyan képesség, melynek segítségével információkat szerzünk olyan jövőbeli eseményekről, melyek általában nem ismeretesek. A prekogníció megélhető látomások, fizikai érzetek és érzések, valamint álmok formájában is. Míg egyesek kvázi-tudománynak tekintik, addig mások szerint a prekogníció egy nagyon valós élmény, ami a lelki energia fejlettségét jelezheti.

Retrokogníció

Valószínűleg már kitaláltad. A retrokogníció a fenti prekogníciónak az ellentéte, ami arra a képességre utal, hogy a múlt eseményeiről nem a szokványos módon nyertünk információkat. Ezek a múltbéli események lehetnek a mi életidőnkben, vagy olykor a távoli múltban. Természetesen a retrokogníciót a prekognícióval szemben nem könnyű bizonyítani vagy igazolni, viszont azoknak, akik hiteles módon éltek már meg ilyet (és képesek voltak ezt hitelt érdemlően visszaigazolni), ez a képesség a lelki reinkarnáció egyik jele is lehet.

Idősebbnek érzed magad, mint amennyinek kinézel

Ahogyan néhány ember örök fiatal marad belül még idősebb korában is, ugyanúgy néhányan a jelek szerint „Öreg Lélekként” születnek meg. Az, hogy idősebbnek érzed magad, mint amennyi a korod alapján vagy, gyakran a sok reinkarnálódással hozható összefüggésbe, s ez mutatkozik meg a „Lélek Kora” teóriában, amely szerint létezik egy bizonyos lelki fejlődés: ha csak néhányszor reinkarnálódtál a Földre, akkor ez az energiád korában tükröződhet, s ebben az életedben sok kezdetleges és gyerekes tulajdonságod lehet. Ha azonban a lelki energiád már sokszor reinkarnálódott, akkor érett és bölcs jellemvonásaid lesznek (olyanok, melyeket ebben a cikkben említettünk). Amennyiben idősebbnek érzed magad a korodnál, akkor te talán egy Érett vagy Öreg Lélek vagy.

Erősen vonzódsz bizonyos kultúrákhoz/korszakokhoz/környezethez

Úgy vélik, hogy ha erős, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzel bizonyos kultúrák vagy korszakok iránt, akkor az valamiféle előző élet „maradványa” lehet, amely egy bizonyos helyre, kultúrára vagy környezetre emlékezet, ahol a lelked az előző életeit tölthette. Például, megmagyarázhatatlan módon vonzódhatsz az ázsiai kultúrához, a kelta leletekhez, vagy a 19. századhoz.

Megmagyarázhatatlan félelmek vagy fóbiák

Mint azt az utolsó pontnál érintjük, sokan úgy vélik, hogy bizonyos emlékek vagy élmények képesek tovább adódni és „maradványokat” (lenyomatokat) hagyni az előző életeinkből a gyerekkorunkban vagy a felnőttkorunkban. Hogy ez igazi-e vagy csak a problémák elkerülésének egy formája, nos, sokan úgy vélik, hogy saját életidőnkben megélhetjük a régmúlt traumáinak visszhangját megmagyarázhatatlan félelmek és fóbiák formájában. A példák magukban foglalhatják: a fulladástól való félelmet, bizonyos fajta állatoktól való félelmet, egyes helyektől való félelmet, bizonyos számoktól, színektől, tárgyaktól stb. való félelemet.

Úgy érzed, mintha ez a Föld nem az otthonod lenne

Az „otthon” megtalálása iránti sóvárgás megmutatkozhat egy abbéli vágy visszatükröződéseként, amely a forráshoz (egységhez, tudatossághoz, istenséghez) való visszatérésre irányul. Sok ember úgy érzi, hogy ez a sóvárgás egy hosszú távú atléta futására emlékeztet, aki arra vágyik, hogy elérje a „célvonalat”. Ugyanilyen módon a sokszor inkarnálódott Lelkek is kifejezik ezt az alapvető szükségletüket, amely a ciklus végső befejezésére és a hazatérésre irányul. Azt az érzést, hogy a Föld nem az otthonunk, gyakran kíséri a fáradság és a földi élet iránt érzett óvatosság krónikus érzése.

Vonatkozhat rád bármelyik jel ezek közül?

- Fordította és szerkesztette: Száraz György -

- - - - - 

 

 Lélek ébredése - videó

forrás:Zsu Tamás

Az elengedő szeretet

Müller Péter válasza a postaládájában landolt levélre.

Kedves J! Ősszel elveszítetted a tizenhat éves fiadat. Mivel sok hasonló, kétségbeesett levelet kapok, levelem nemcsak neked, de a többieknek is szól. 

 

Kétségbeestél. Elvesztetted, nem ölelheted többé. Keresed azok társaságát, akiket hasonló sorscsapás ért. Azt kérded, van-e valaki, látó vagy médium, aki fiad lelkével a kapcsolatot fölvehetné. S hogy tanácsolom-e ezt az utat, hogy a fájdalmat enyhítse. Nem, nem tanácsolom!

Sok könyvemben vallok arról, hogy én a szellemi világgal több, közel negyven esztendeje rendszeres kapcsolatban vagyok. Tanítómesterem és a legjobb barátom nem földi testben él.

Tőle tudom, hogy az ilyen átköltözésnél milyen nagy folyamatokon megy át a lélek, és ehhez, mint a fészekből kirepült madárnak, szabadságra van szüksége. Nincs olyan aggodalmas madáranya, aki visszahúzná a kis verebét. Hagyni kell repülni őt. Repüljön, szálljon, és bízz benne: jó kezekben van. Te pedig – bár most még nem érted és nem érzed, hogy elválásotok sorsszerű volt: engedd el őt. Ez egy rövid inkarnáció volt. Fájdalmad lehúzza fiad lelkét. Könnyeid látványa, kétségbeesésed üvöltő hiánya neki is fáj, és bűntudattal tölti el, de nem tud rajtad segíteni. Ha sírsz, tudd, hogy magadat siratod. De próbáljon vigasztalni az a tudat, hogy nem vesztetted el őt. Fiad él!

Nehéz az elengedés egy anyának, tudom, mert belőle született, egy volt vele, ő teremtette, hús a saját húsából a gyermeke, és ilyenkor rá kell ébredni, hogy mégsem az övé – hanem önmagáé.

Figyelmedet arra a világra fordítja, ahonnan te is jöttél, csak elfelejtetted. Ahonnan fiad is jött, és ahová most visszament, és előbb-utóbb utánamész majd te is. Akkor majd látni fogod, hogy az elengedő szeretetben minden mulandó szál elszakad, kivéve egyet: az igazit. Ha gondolsz rá, derűsen gondolj. Hittel, bizakodva, erővel. Hogyha visszanéz rád, nyugtasd meg: „Nem romokat hagytál itt, hanem szerető és bölcs lelki társadat, aki elmúlt földi életed során az anyád szerepét játszotta”. Legyen a szívedben derű. És fájdalmadról tudd, hogy nem legyőzni kell, hanem fölismerni, hogy érlel és gazdaggá tesz.

Egyszer még fogtok ezen a fiaddal boldogan nevetni is.

- Müller Péter -

- - - - - -

 

 Müller Péter: Minden emberi lélek halhatatlan - videó

Medek Tamás spirituális író válaszol 41.

 

Az olyan embereknek, akik nagyon gonoszak és nagyon rosszat tesznek a másikkal, miért nem szólal meg a lelkük? Az ő lelkük akkor negatív irányba fejlődik? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

Egyrészt ugye a lélekfejlettségi szintünk sem egyforma. Minél fejlettebb egy lélek, annál többször visszakapta már, amit korábban tett másokkal, így annál ösztönösebben tudja, mit jó tenni mással és mit nem. Másrészt a lélek, amikor ehhez a testhez (melyben itt a Földön most élünk) hozzákapcsolódik, akkor egyfajta kettős állapotba kerül. Egyfelől van neki egy isteni minőségű énje, egy szellemi eredete, másfelől van egy teste, mely anyagi, s mely állati eredetű, s a vágyak, az ösztönök, melyek a testhez kapcsolódnak, állati minőségűek.

A léleknek nem csak az a feladata, hogy egyre inkább a jót tegye másokkal és saját magával, hanem az is (bár némileg kapcsolatban van a kettő), hogy a testi élete alatt is minél inkább az szellemi mivoltját engedje érvényesülni, a testi, állati mivoltja helyett. Az állatok egy zárt, a fajukra jellemző ösztönprogramot követnek, ezért jellemzően nem képesek az állati szint alá sem és fölé sem helyezkedni. Az ember azonban, éppen a szellemi értelme révén, képes ha akar, jóval az állati szint alá is süllyedni, de jóval afölé is.

Az a lélek, aki most rosszat tesz a másikkal és úgy véljük, a lelke mégsem szólalt meg, ez esetben a következő történik. Megszólal az ő lelkiismerete is, csupán ő egész egyszerűen ezt vagy nem akarja meghallani, vagy meg sem hallja még. Az oka vagy az, hogy még fejletlen lélek, vagy az, hogy nagyon engedi még az állatias ösztönöket eluralkodni az elméje felett, persze e kettő kötődik egymáshoz.

A lelkük ezzel persze nem fejlődik negatív irányba, legfeljebb viszonylag egy helyben marad. Hiszen bármit is tesznek most, a számukra is ugyanúgy működik a karma törvénye, s bármilyen gonoszok és/vagy tudatlanok is legyenek most, előbb-utóbb ők is belátják majd, hogy mit jó tenni és mit nem, tehát az ő fejlődésük is törvényszerű.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Egy kisfiú üzenetet küldött az édesapjának a mennyországba: “Remélem, a legjobb barátok vagytok Istennel”

 

A 7 éves Nicco Lipary üzenetet akart küldeni édesapjának a mennyországba, ezért imádkozott Istenhez, és egyszerűen „elbeszélgetett” az apukájával.

 

Egy szülő elvesztése nagyon nehéz, különösen egy kisgyereknek. De az élet néha nem úgy alakul, ahogy elterveztük. Az egyik dolog, amiben némi vigaszra lelhetünk, hogy beszélhetünk Istennek a fájdalmunkról és a bánatunkról. Ez a gyászoló kisfiú pontosan ezt tette, és miután „elbeszélgetett” az édesapjával, aki a mennyországban van, rendkívül népszerű lett az interneten.

Nicco Lipary édesapja, Jeff, januárban hunyt el egy motorbalesetben, és ezzel a kisfiú egész világa összeomlott. Nővére, Jayda, nem tudta, mivel vigasztalhatná meg a testvérét, de úgy tűnik, Nicco nagyon hasonlít az édesapjukra, és érettebb a koránál.

Egy délután, amikor nagyon hiányzott neki az apja, Nicco úgy döntött, összehívja a családot egy tanácskozásra. Tehát a nővére, Jayda, az édesanyja és néhány barátja leült beszélgetni Niccóval. A nővére szerint a fiú mindenkit arra utasított, hogy írják le, mit szerettek az édesapjában, és mi hiányzik nekik. Miközben leírták az üzenetüket, kis rajzokkal is kiegészítették azokat.

Amikor mindenki elkészült, Nicco imádkozott Istenhez, hogy adja át az üzenetet az apukájának a mennyben. A kisfiú ugyanakkor az apukájával is elbeszélgetett.

Olyan volt, mintha az apja ott lett volna a szobában, Nicco kérdéseket tett fel neki: „Szia, apa, milyen a mennyország? Jó? Rossz, Kérlek, ne mondd, hogy rossz. Remélem, a legjobb barátok vagytok Istennel. Szeretünk, apa” – mondta a kisfiú.

Aztán még hozzátette, kiemelve, milyen jó ember volt Jeff: „Bármit odaadtál volna egy hajléktalan embernek. Szeretünk. Bármit megtettél volna értünk.”

Jayda szerint az öccse meg van róla győződve, hogy az apjuk Isten legjobb barátja. Nicco ezt a legnagyobb magabiztossággal állította: „Biztosan így van. Bízz bennem” – mondta a nővérének. A videó talán legmeghatóbb része, hogy Nicco és Jayda mennyi szeretet kapott az édesapjától.

Annak ellenére, hogy Jeff már nem lehet velük, a szeretete segít a gyerekeinek átvészelni a legnehezebb pillanatokat is, míg egy napon majd viszontláthatják egymást, és akkor Nicco majd személyesen láthatja, milyen is a mennyország, és elbeszélgethet az édesapjával és Istennel is.

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” – Máté Evangéliuma 5:4

forrás:erdekessegek.net

- - - - - - - 

Történet a fiúról, aki az apjával beszélget a mennyországról - videó

forrás: Good Morning America

Anubis - A bölcsesség könyve - Óegyiptomi parapszichológia

 Kevés olyan könyv kerül kiadásra, amely a parapszichológia, a reinkarnáció titkait nem kézikönyvként tárgyalja, hanem bölcsességet kereső, különleges adottságokkal megáldott uralkodók élettörténeteként.

Részlet a könyvből:

 A száműzetés 

Amikor eljött az ideje, hogy visszatérjek a Földre, a Mindenség Urainak egyik hírnöke közölte velem, hogy Kam-ban kell újjászületnem. És azok ketten, akik majd kiformálják új testemet, örömmel fognak fogadni, mert hiszen már megelőzően is társak voltunk és a szeretet, nem pedig a gyűlölség kötelékei fűznek össze. Ez ugyanis az a két kötelék, ami a legszorosabban kapcsolja egymáshoz az embereket a Földön. Fivérem pedig majd az lesz, akivel már hosszú utat tettem meg együtt, a Nagy Utazáson. Amikor ez tudomásomra jutott, kissé megenyhült bennem az a fájdalom, amelyet mindannyian ismernek azok, akiknek el kell hagyniok igazi otthonukat és újabb vándorútra kell kelniök a ködös helyek felé. Mert így legalább lesznek társaim a számkivetésben.

Fivéremet - aki előttem három esztendővel tért vissza a Földre - Neyah-nak nevezték. Amikor ugyanis megszületett, Maat szolgálattévő papja látván, hogyan siet az útjára, ezt mondta: - íme itt van az, aki érdemes arra,hogy Kam népei fölött uralkodjék, mert szellemének társai már előrehaladottak az években. Nevezzék ezt a gyermeket Neyah-nak „Bölcseséggel született"-nek, mert mestere is ezt a nevet viselte, amikor az Őshazában figyelte a hangot, amely figyelmeztette őt a Nagy Eső közeledésére. És ugyanúgy, amint mestere vezette népét, amikor a gonoszok eltűntek a hullámok alatt, úgy vezesse majd ez a gyermek Kam népét, amikor megtámadják a gonoszok, akiket hasonlóképpen elnyel majd a tenger.

ANUBIS

Amikor még igen kicsiny voltam és a járás még újszerű kalandszámba ment, Maata elvitt magával engem és Neyah-t a templomba. Neyah fogta a kezemet, mialatt felmentünk a lépcsőkön. Minden roppant nagynak és hidegnek tűnt az udvar forró napsütése után. A termek egyikében egy hatalmas, fából faragott állat állt, amely feketére festett vadászkutyára hasonlított. Hozzá akartam nyúlni, de Neyah azt mondta, hogy nem szabad, mert ez egy istenség szobra és az istenséget Anubisnak hívják. S hirtelen sokkal idősebbnek éreztem magam két évesnél - olyan okosnak, mint maga Maata, a dajkám - s olybá tűnt, hogy mindent tudok Anubisról, csak éppen nem találok szavakat rá, hogy megmagyarázzam azt Neyah-nak.

Hazatérve elmondtam a dolgot anyámnak, aki megajándékozott egy kis Anubis-szoborral. Ugyanolyan volt, mint az eredeti, csak éppen annak a kicsinyített mása. Még festett kis faházikója is volt, amiben lakhatott. Az ágyam mellé állítottam, hogy reggel, amint felébredek, rögtön láthassam.
Anyám elmondta, hogy Anubis az, aki a gyermekek álmát hozza. Néha azt álmodtam, hogy felnőtt vagyok és különböző igen fontos dolgokat művelek. Nem tudtam pontosan visszaemlékezni rájuk, csak reggel aztán nagyon furcsának találtam, hogy mindössze kétéves vagyok.

 

 ÁLOMORSZÁG 

Egy napon - hároméves koromban - anyámmal fürödtem az úszómedencében. A medence egyik vége egészen sekély volt, úgyhogy ott egyedül is meg tudtam állni. Levettem lapis lazuliból és kagylógyöngyökből fűzött nyakláncomat, meg kis fehér vászonszoknyámat és játszogattam a vízben,
pacskolva a kezeimmel, úgyhogy a vízcseppek felfröcsköltek a levegőbe.
Miután megelégeltem a vizet, meztelenül futkostam a napon. Virágokat szedtem és csokorba raktam, hogy majd odaadjam Neyah-nak, aki kirándulásra ment apámmal.

Ekkor megjelent Maata és kijelentette, hogy itt az ideje lefeküdni mennem. Én azonban nem akartam lefeküdni és meg is mondtam: - Nem, nem akarok! - Ugyanis inkább ott akartam maradni anyámmal a napon. Maata roppant szigorúan nézett és oly magasnak tűnt, mint egy oszlop a nagy csarnokban. Visszaugrottam a medencébe és elkezdtem erősen paskolni a vizet, úgyhogy ha nem akart egész nedves lenni, nem jöhetett a közelembe.
Akkor aztán anyám szólt rám, hogy jöjjek ki, mire ki is jöttem. Maata haragos arcot vágott, mire hanyatt vágtam magam és harsányan kiabálni kezdtem: - Nem megyek aludni! Nem megyek aludni! Nem akarok aludni menni! - És a sarkammal doboltam a földön, hogy láthassa: komolyan gondolom, és ne zavarjon többé. Ez jó ötletnek is bizonyult, mert anyám azt mondta Maata-nak, hogy hagyjon csak ott vele. Így aztán Maatanak el kellett mennie és én pedig kitűnően éreztem magam.

Anyám ekkor megkérdezte, hogy miért nem akarok aludni menni. 

-Mert az unalmas - feleltem - és mert most itt remekül szórakozom.
-Akkor is remekül szórakozhatsz, ha alszol - mondta anyám. 

Nem értettem egészen, hogy mire céloz, amíg rá nem mutatott szoknyámra, amely még mindig ott feküdt a medence szélén. 

- Néha - magyarázta - viseled ezt a szoknyát, néha nem. De amiért nincs rajtad a szoknyád, az még nem
jelenti azt, hogy unatkoznod kell. Amikor bemégy a vízbe, le szoktad vetni a szoknyádat. Ugye, szeretsz a vízben lenni? Nos, amikor alszol, leteszed a testedet és otthagyod az ágyadban, aztán mégy és kitűnően szórakozol. És egész sereg izgalmas dolgot élhetsz át, amiben nem lehet részed akkor,
amikor a testedben vagy, éppúgy, mint ahogy szoknyástól nem mehetsz be ebbe a medencébe... Szoktál néha álmodni?
- Természetesen - feleltem. 

Erre azután megmagyarázta nekem, hogy az álmok tulajdonképpen emlékek azokról a dolgokról, amelyeket akkor csináltam, amikor alvó testemet elhagytam. 

- Ha ágyban fekszel és még mindig fürdeni szeretnél, egyszerűen otthagyod a testedet és ezzel Maata-nak is kedvében jársz, te pedig kijössz és eljátszol a medencében, ami viszont neked szerez gyönyörűséget. És az Álomországban a víz éppolyan nedves és még jobban el tudsz játszani benne, mint amikor ébren vagy.
Miután ezt elmondta nekem, rájöttem, milyen csacsi voltam, hogy nem akartam aludni menni. így hát elhalmoztam csókokkal, aztán bementem a szobámba és megmondtam Maata-nak, hogy bocsánatot kérek, amiért ilyen undokul viselkedtem. Maata erre rögtön nem úgy festett, mint egy távoli oszlop, hanem ismét közelivé és barátságossá vált.

 

 - Joan Grant: Anubis - A bölcsesség könyve Óegyiptomi parapszichológia -

 

 - - - - - -

 

Anubis - videó

 

Az asztráltest követi a gondolatainkat

 

A köldök csakrából jön ki egy hosszú fényszál, és a végén ott van az asztráltest. Pont olyan, mint te csak ő energiából van. Természetesen az asztrális síkon van, ezért nem látható szabad szemmel. 

 

Az asztráltest követi a gondolatainkat. 

Például a munkahelyen vagy és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi van otthon, az asztráltest egyből hazaszalad. Mindig elszalad arra a helyszínre, amire éppen gondoltál. Ha nem tudod a gondolataidat féken tartani és azok folyton csapongnak ide-oda, az asztráltest is szaladgál egyik helyről a másikra. Közben energiát használ fel, és estére azt érzed nagyon elfáradtál.

A gyógyítók az asztráltesttel is gyógyítanak.

De te is megteheted, mert az asztráltest követi a gondolataidat, hogy mit szeretnél tenni egy beteggel. Mindenki tud gyógyítani. A gondolat vezetésével az asztráltest segít, gyógyít. Oly sok a rászoruló embertárs, segítsetek a betegeknek. Még csak nem is kell neki tudni róla, hogy segítettél. Be tudsz nyúlni a testbe, és a szerveket is meg tudod simogatni, hogy szorgalmasan dolgozzanak. Megkéred és az asztráltest szót fogad. Csak jó szándék vezessen. Isten máris beárad a beteg testébe, csak kezdj el segíteni.

Én is asztráltesttel is gyógyítottam sok évig. A beteg testéről minden információ bejött a testembe, és éreztem a vizsgált személyt. Még a tisztán látásom is segítette a gyógyítást. Nem csak éreztem, hanem láttam is a test belsejét. Csodálatos adottság ez, aki ilyen finom testtel rendelkezik. Sok olyan része van a testnek, ahol csak asztráltesttel lehet segíteni.

A köldökzsinór hosszúsága meg van határozva

Én bejártam asztráltesttel az egész Univerzumot. Az Univerzum véges. Vannak határai. Az Univerzumon túl van hét dimenzió, amelyik körbe öleli. A köldökzsinór olyan hosszú, hogy az Univerzumon túli hetedik dimenzióig ér el. A világ tart még tovább is, de az asztráltesttel idáig lehet eljutni.

A köldökzsinór igen sok embernél be van szorulva

Ezért akad sok probléma a köldök körül. Ez az aranyzsinór behálózza a testet. Érinti a szerveket. Azért, hogy ahol van az asztráltest, onnan az információ be jusson a testbe, és a testeddel érzékeld az üzenetet, hogy az asztráltest mit üzen. Nagyon sok információhoz juthatunk a világról az asztráltest által. Ez meditációban történik.
Így a világot is be lehet utazni asztráltesttel. Átmenni a másik dimenziókba. Vissza az időbe, az idő kezdetéig. Mindent látni, mi volt. Csak a jövő nem igaz, ha nézed, mert mindig a most pillanat építi a jövőt.

A jövő folyton változik

Ezért bajban van az, aki negatív dolgokat vetít a saját jövőjébe, és még ő kiabál a legjobban, mert a saját butaságának a csapdájába esett. A jövődet mindig csak csodálatos bőségben és boldogságban képzeld el. Ennyi esze még az ősembernek is volt, mert a barlangrajzokon mindig pozitív helyzeteket ábrázoltak. Például amikor éppen elejtették a zsákmányt. 

 

Te építed a te jövődet a teremtő gondolataiddal.

forrás:asajah.hu

- - - - - - 

 

Asztrálutazás 1. rész - Out of body Experience - videó

 forrás: Gordon Skrobár Hipnotizőr

 

 

Asztrálutazás 2. rész - Out of body Experience - videó

forrás: Gordon Skrobár Hipnotizőr

 

Bruno Gröning (1906-1959) szellemi gyógyító

Bruno Gröning az emberiség azon jótevői közé tartozott, akit végtelen jószándéka, áldozatvállalása, kiemelkedő karizmája, és léleklátó képessége az apostoli gyógyítók rangjára emelt. Vagy buddhista szóhasználattal akár azt is mondhatnánk, hogy a bódhiszattva-eszmény mintaképe volt. Emberi formában mérhetetlen tárháza mindannak, amit a jóga-hagyomány sziddhiknek (különleges erők), a keresztény tradíció pedig a Szent Szellem kegyelmi ajándékainak nevez. A huszadik század derekán a németországi Herfordban, és Rosenheim melletti Traberhofban szinte bibliai jelenetek játszódtak le. Vakok nyerték vissza látásukat, béna emberek álltak fel tolószékből. Sokan a legkülönfélébb fizikai bajoktól, valamint súlyos lelki terheltségtől szabadultak meg abban az időben, csupán Gröning szavainak, vagy érintésének hatására.

 

 
A rendszer lényeges elemei

Bár a Baráti Körökben világszerte anyanyelven folyik a tanítás, három szót azonban az eredeti, német nyelvből kölcsönöznek.

Heilstrom: Bruno Gröning ezt a terminust használta arra, amit más kultúrák Égi-Csinek, Felsőbb szintű Pránának, Para-Kundalininek, vagy éppen Mahá-Saktinak neveznek. Lényegében Isteni Erőt, Gyógyító Erőt, Gyógyáramot jelent. (Jó, ha észben tartjuk, hogy a németben a gyógyítani [heilen] és a megszentelni [heiligen] nagyon közel állnak egymáshoz.)

Einstellen: Beállítás, hozzáigazodás. Tulajdonképpen a Gyógyerőre történő ráhangolódás gyakorlata, a „Segíts magadon, Isten is megsegít!” szellemében. Bár a közösségi alkalmakon a leghatékonyabb a gyógyerő, mindenkinek egyénileg kell felkészítenie magát. Erre szolgál az Einstellen. Tehát naponta szükséges kapcsolatba kerülni ezzel az erővel.

Regelung: Gyakorta előfordul, hogy a gyógyulás kezdetét heves tünetek kísérik. Ennek leírására szolgál a szabályozás (szabályozó fájdalmak) kifejezés.

 
Idézetek Bruno Gröningtől:

A szellem uralja az anyagot.

Sok minden van, ami nem magyarázható meg, de semmi sincs, ami nem történhetne meg.

Higgyél és bízzál, segít és gyógyít az isteni erő.

Egyetlen ember sem tud gyógyítani. Csak egyvalaki tud, Isten!

Istennek semmi sem lehetetlen!

Mi mindannyian egy bizonyos világrendben élünk, ennek legfelsőbb törvénye Isten. Ha ezt a rendet elhagyjuk, elveszítjük gyökereinket. Egészségünk megsínyli ezt, megbetegszünk. Ha rendet teremtünk magunkban, akkor visszatérhet egészségünk.

Térjenek át a fájdalom útjáról az Isteni útra! Itt nincs szerencsétlenség, fájdalom, gyógyíthatatlanság: itt minden jó. Ez az út visszavezet Istenhez!

Aki segítségben részesült, az köszönje meg az Úristennek, ne a kis Gröningnek. Én semmi sem vagyok, Úristenünk a minden!

Számomra szimpatikus vonások:

- Nincs tagdíj, vagy bármiféle elvárt anyagi ellenszolgáltatás, kizárólag önkéntes adományok 

- Bárki, bármikor szabad akaratából távozhat a közösségből, következmények nélkül 

- Mindenki karítatív alapon vállal feladatokat, nincs semmiféle tiszteletdíj, vagy honorárium 

- Az einstellen rendszeres végzése nem csupán pozitív egészségi változásokat idéz elő, nem csupán prevenciót biztosít, de jótékony hatással van az emberiség kollektív tudatára is. (Dieter Häusler, a Baráti Kör jelenlegi vezetője 2013-ban Békeoszlop kitüntetést vehetett át az ENSZ Tillman kápolnájában.)

 

Deborah Moldow (balról), Dieter Häusler és Birgit Häusler a Peace Pole díj átadásakor

Személyes nézőpontból

Jómagam 2010 végén láttam először „A fenomén” c. dokumentumfilmet. Akkor még nyilvános vetítés keretében lehetett megnézni. Bár rögtön hatalmas tisztelet ébredt bennem Bruno Gröning személye és missziója iránt, nem éreztem semmiféle hívást, vagy érintettséget. Talán azért is, mert a nyelvezet, amellyel tanítását kifejezte, kicsit idegen volt számomra. Úgy értem, hogy ez a klerikális színezetű, dualisztikus alapokon nyugvó (Isten és Sátán) monoteista létszemlélet igencsak távol áll a karakteremtől. Továbbá vélhetően az is közrejátszott, hogy nem tudtam igazából elhinni, hogy az Ő fizikai jelenléte nélkül is nagy számban létrejöhetnek csodaszámba menő gyógyulások. Később sikerült csak szembesülnöm azzal, hogy milyen mennyiségű, független orvosok által igazolt eset került lejegyzésre.

Alapvető tény, hogy az elménk szeret kétségeket támasztani, és kifogásokat keresni. Főképpen akkor, ha még nem fáj eléggé az élet. Furcsán hangozhat, de a súlyos betegséggel küzdő emberek ilyen értelemben előnyt élveznek. Hisz ott már nincs mit mérlegelni. Minden pici esély számít, tűnjék bármilyen képtelen ötletnek is. Márpedig jónéhány kérdés racionálisan nem megválaszolható. Például az, hogy az „Einstellen” miben különbözik más meditációs módszerektől. Mitől válik ennyire hatékonnyá? Ezt pusztán „háromdimenziós” logikával nem lehet megmagyarázni. Mintha a válasz valahol a sorok között rejtőzne. Bár bölcsebb lenne úgy fogalmazni, hogy ez a tanítás annyira egyszerű és annyira világos, hogy a kételkedő elménk számára azonnal gyanússá válik. Ha átgondoljuk, hogy a kereszténység mennyire tiszta és erőteljes volt az első időkben, akkor nem is annyira nehéz megértenünk. Főképpen akkor, amikor még élő szemtanúk tettek bizonyságot. A Jézus Krisztus nevébe vettet hit és bizalom elegendő volt ahhoz, hogy a hívek - mai modern kifejezéssel élve - jelentős rezgésszint emelkedést éljenek át. Könnyen elképzelhető, hogy hasonló okok húzódnak a Gröning jelenség mögött is. De akár így, akár úgy, minden jel arra vall, hogy Bruno tartja a szavát. Azt ígérte ugyanis, hogy soha nem hagyja magukra a segítségkérőket, akkor sem, ha fizikai alakban már nem lesz itt közöttünk. 

 

"Ahogyan önök itt ezt az áramot, ezt a Heilstromot megkapták, ugyanúgy megkapják ezt, mindegy hogy hová mennek, mindegy, hogy hol állnak, mindegy hogy hol vannak ezen a Földön. Mindannyiuknak ezt adom útravalóul további életükre, mivel – ahogyan már mondtam – mindegy hogy hol vannak a Földön, ugyanazt a gyógyáramot kapják."

Ennek megvalósulásához nagymértékben hozzájárult Grete Häusler asszony, aki a hetvenes évek elejétől fogva áldozatos munkával fejlesztette a Bruno Gröning Baráti Kört. Saját erőből kezdte el kiadni a Gröning életéről és küldetéséről szóló könyveket, fáradhatatlanul járta nem csupán az európai országokat, de Amerikától Ázsiáig szinte minden kontinensen megfordult. Olykor csak sokszori nekifutásra sikerült megalapozni egy-egy új közösséget. Rengeteget utazott, hogy elterjessze Bruno Gröning tanításait. Az első időkben gyakorta előfordult, hogy a munkatársaival együtt többen voltak egy adott helyszínen, mint azok a segítségkérők, akik miatt odautaztak. Úgy vélem, hogy az ilyen hozzáállás előtt csak tisztelegni lehet.

Az is eléggé sokatmondó, hogy Indiában - ahol rendkívül hatékony az ájurvédikus gyógyászat, és alapvetően sok-sok spirituális irányzat képviselteti magát - Bruno Gröning tanítása nem csupán megvetette a lábát, de elég komoly taglétszámról beszélhetünk, négy divízióra elosztva.

Tekintettel arra, hogy a Bruno Gröning Baráti Kör sok évtizedes tevékenysége magas szinten dokumentált, feleslegesnek érzem, hogy külön leírjam mindazt, ami rendszerezetten, és kifogástalan minőségben a hivatalos internetes fórumokon rendelkezésre áll. Mégpedig természettudományos szempontból is vitathatatlanul. Igazából annak idején dr. Matthias Kamp épp ezen célból hozta létre a Baráti Körön belül az Orvosi Szakbizottságot.

forrás:sites.google.com

 

- - - - - 

 

Kapcsolódó írás

 Egy egyszerű ember különleges képességekkel - Bruno Gröning (1906-1959) 

https://dszilvia.blogspot.com/2014/11/egy-egyszeru-ember-kulonleges.html 

 

- - - - - 

 

 A fenomén Bruno Gröning – Dokumentumfilm – 1. rész - videó

https://www.youtube.com/watch?v=gf0130abNvk 

 

 A fenomén Bruno Gröning – Dokumentumfilm – 2. rész - videó

https://www.youtube.com/watch?v=W8-u_l569S0

forrás:Bruno Gröning Baráti Kör

 

- - - - - 

 

 USA: Az orvosokat lenyűgözi – nemzetköziség a Bruno Gröning Baráti Körben - videó

forrás:Bruno Gröning Baráti Kör

Már hosszú évek óta léteznek a Bruno Gröning Baráti Kör közösségei az Egyesült Államokban. A gyógyulások ott is megtörténnek. Természetesen ez az orvosok érdeklődését is felkeltette. Sokan már megismerkedtek a Baráti Körrel, és áttekintették a jelentett gyógyulásokat. Egyeseket ez annyira lenyűgöz, hogy a Heilstromot - ahogy ezt a gyógyító erőt Bruno Gröning nevezte - maguk is használják, mindennapi életük részévé vált. Részlet A GYÓGYÍTÁS FENOMÉNJA című dokumentumfilmből.

 A Bruno Gröning Baráti Kör egy nemzetközi szervezet, amely segítséget és gyógyulást nyújt spirituális úton. Orvostudományi Szakcsoportja ellenőrzi a gyógyulási jelentéseket.

Edgar Cayce: Reinkarnáció a jövőben

 

Edgar Cayce a híres amerikai gyógyító a világon minden idők legjobban dokumentált jövőbelátója és szellemi filozófusa, az „alvó próféta”ként is ismert. Több mint negyven év alatt 14.000 előadást tartott azok számára, akik a segítségére szorultak.Fiatal korától kezdve használta szokatlan képességeit, és általában naponta kétszer, lefeküdt egy kanapéra, alvásszerű állapotba került és kérdésekre válaszolt.

Az anyagi világban a bekövetkező események mindig előrevetik árnyukat, bár ezeket jobbára csak a történészek veszik észre, utólag. 

Edgar Cayce sohasem igyekezett saját elméleteit ráerőltetni másokra, de azokban a beszédeiben, amelyeket a harmincas évek elején tartott a Cayce Kórházban, elmondta, hogy miként látja a jövőt. Úgy látta: az ember képességei fejlődni fognak, az öt érzékszerv köre kibővül, és ebből következően képes lesz mélyebb igazságokat is logikusan és racionálisan elfogadni. 

Ha a reinkarnáció benne rejlik ezekben a mélyebb igazságokban, az emberiség azonnal észreveszi és elfogadja majd, amint eléri a mélyebb érzékelés szintjét. 

Maga Cayce már képes volt a gondolatolvasásra, látta az emberek auráját, és reakcióit ezekkel az egyszerű szavakkal írta le: – Amióta az eszemet tudom, mindig színeket láttam az emberek körül. Nem emlékszem olyan esetre, hogy a szemem ne érzékelte volna a kék, zöld, piros színeket, amelyek lágyan áradtak az emberek fejéből és vállából. Hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy mások nem látják ezeket a színeket; hosszú idő telt el addig is, míg először hallottam az "aura" szót, és megtanultam alkalmazni ennek a jelenségnek a leírására, amely számomra mindennapos volt. 

– Ha egy emberre gondolok, mindig az aurájával együtt jelenik meg előttem; megfigyeltem, mint változik az idő múlásával barátaim, szeretteim aurája –miként hat rá a betegség, a szomorúság, a szerelem, a kiteljesedés. Számomra az aura a lélek szélkakasa. Megmutatja, merre fúj a végzet szele. 

– Sok embernek vannak az enyémhez hasonló élményei, és számukra is évekig tart, mire rájönnek, hogy ez mennyire ritka dolog. 

– Sok embertől hallottam megjegyzéseket arra nézve, mennyire elterjedt a szemüveg a civilizált népek között. Ezt általában rossz dolognak tartják. Lehet, hogy ez a jelenség természetes következménye annak az állandó, megfeszített igyekezetnek, hogy az ember még többet lásson? Hogy így jusson el az evolúció következő szintjére? Azt hiszem, ez az igazság, és a jövőben ezt széles körben el fogják fogadni. 

– Mit jelent majd számunkra, ha megtesszük ezt a következő evolúciós lépést? Azt, hogy mindannyian látni fogjuk az aurákat. 

– Az aura okozat, nem ok. Minden atom, minden molekula, minden atom- és molekulacsoport, legyen bármilyen egyszerű vagy összetett, a belőle áradó vibrációkon keresztül elmondja saját történetét.

– Miközben a lélek keresztülutazik a lét tartományain, él vagy visszaél a felkínált lehetőségekkel, és közben megváltoztatja mintázatát. Az emberi szem ezeket a vibrációkat színekként érzékeli. 

– Ezért a lélek mindig, minden világban vibrációin át kisugározza történetét. Ha egy másik tudat érzékelni tudja ezeket a vibrációkat, és megérti őket, ismerni fogja annak a léleknek az állapotát és a fejlődést, amelyen keresztülment. 

– Képzeljük csak el, mit jelent mindez! Mindenki képes lesz látni, mikor akarnak neki akár csak egy aprót füllenteni! Mindannyiunknak őszintének kell lennünk, nem létezik többé csalárdság! 

– Veszély, katasztrófa, balesetek és halál nem következhet be többé váratlanul. Látni fogjuk a közeledésüket, mint az ősi próféták; és ugyanúgy, mint a próféták, felismerjük és üdvözöljük majd saját halálunkat, mert érteni fogjuk igaz jelentését. 

– Nehéz beleképzelni magunkat egy ilyen világba – egy olyan világba, ahol az emberek látják egymás hibáit és erényeit, gyengeségüket és erejüket, a betegségeket, a szerencsétlenségeket és az eljövendő sikereket. Úgy látjuk majd önmagunkat, ahogyan mások látnak bennünket – teljesen más emberfaj leszünk. Ugyan mennyi vétket fogunk megőrizni, ha egyszer mindenki ismerni fogja az összeset? 

Hasonló felfogásban magyarázta el állásfoglalását a tudatkoncentráció lappangó képességével kapcsolatban, amely szintén növekszik az emberi fajban.

Tapasztalataim azt mondják nekem, hogy gyakorlatilag a jelenségek minden fázisa megmagyarázható a tudatalatti tevékenységével. Bevezetőben hadd meséljem el egyik erre vonatkozó kísérletemet – azt a kísérletet, amelyet sohasem ismételtem meg! Hogy miért nem, abból kiderül, hogyan kellene és hogyan nem kellene használni a mentális telepátiát. 

Évekkel ezelőtt, amikor fotóműtermet működtettem, dolgozott nálam egy fiatal hölgy, aki valójában zenész volt. Érdeklődni kezdett a fényképészet iránt, és érdekelték a rajtam keresztül megnyilvánuló jelenségek is. 

Egy nap azt mondtam neki: rá tudok venni bárkit, hogy eljöjjön hozzám. Gondolkoztam már ezen, és tanulmányoztam a kérdést. Hittem abban, hogy mély koncentrációval az ember képes mentális képet alkotni magában, és ha elképzel egy személyt valamilyen tevékenység közben, ezzel mentálisan ráveheti az illetőt, hogy azt a tevékenységet valóban végrehajtsa. 

Az ifjú hölgy így szólt: – Nos, én elhiszem a legtöbb dolgot, amit mondott nekem, de ezt az egyet nem hiszem! Ezt be kell bizonyítania! 

– Rendben van – feleltem. – Ki az a két ember, akiről úgy gondolja, hogy képtelen lennék befolyásolni?

 – Az öcsémet nem tudná idehozni – mondta a lány. – És tudom, hogy Mr. B-t sem, mert ő nem szereti magát.

Azt feleltem erre, hogy az öccse másnap tizenkettő előtt nemcsak hogy eljön a műtermembe, hanem valamit kérni is fog tőlem. Megígértem, hogy a rákövetkező napon két óra előtt beállít Mr. B. is. 

Az ifjú hölgy megrázta a fejét, jelezve, hogy ezt azért nem hiszi el. 

A műterem ablakába fel volt szerelve egy tükör; ha az ember belenézett, láthatta, mi történik az utcán a kapu előtt. Másnap tíz órakor körülbelül harminc percig ültem meditálva, csak az öccsére gondoltam, és azon töprengtem, nem akartam-e túllépni a saját árnyékomat, amikor azt mondtam, hogy a fiú kérni is fog tőlem valamit. A lány ugyanis gyakran mondogatta nekem, hogy az öcsikét nagyon idegesíti, amikor a tevékenységemről mesél neki. 

Körülbelül fél órával a kemény összpontosítás után megláttam, hogy egy fiú halad el lent az utcán, majd megfordul, és a lépcsőhöz jön. Néhány másodpercig ott állt, a lépcsőt bámulta – aztán elment. De pár percen belül visszatért, és feljött az emeletre. 

– Mit keresel itt? – szólt fel a nővére. 

A fiú leült az asztal szélére, és a kalapját gyűrögette. Aztán így szólt: – Nem is tudom, hogy mondjam el, de tegnap éjjel egy kis bajba keveredtem a boltban. Annyit meséltél Mr. Cayceről, hogy eszembe jutott: hátha ő tudna segíteni. 

A nővére majdnem elájult

Másnap tizenegy órakor ugyanabban a székben ültem. A lány így szólt hozzám: – Ha az öcsémre tudott hatni, egész biztosan sikerülni fog Mr. B-vel is! 

Mondtam neki, hogy nem szeretnék itt lenni, amikor Mr. B. megérkezik, mert nem kedvel engem túlságosan, és nem fogja tudni, miért is jött ide. Később a leány elmesélte, hogy Mr. B. fél egy körül jelent meg, miután én elmentem. Az asszisztensem megkérdezte tőle, miben lehet a szolgálatára. Erre Mr. B. így felelt:

 – Semmiben. Fogalmam sincs, mit keresek itt! – És azzal elment. 

Minél többet gondolkodtam ezeken az eseteken, egyre inkább megérlelődött bennem az elhatározás, hogy soha többé nem teszek ilyesmit. Ha valaki irányítani akar egy másik személyt, megteheti – de vigyázat! Amit az ember irányítani akar a másik emberben, pontosan az fogja a vesztét okozni. Mindenki így hozhatja létre saját Frankensteinjét! 

Mert az igazlátásokból kiolvasható: aki másokra rákényszeríti az akaratát, és engedelmességet csikar ki belőlük, az zsarnok. Még Isten sem erőszakolja ránk az akaratát. Vagy egyesítjük akaratunkat az Övével, vagy ellene szegülünk. Mindenki maga dönti el. 

De akkor milyen szerepet játszhat a mentális telepátia az életünkben? Minden, ami jó, veszélyeket is hord magában. Nem tudok egyetlen olyan jó dolgot sem említeni, amit ne lehetne rosszra felhasználni, amivel ne lehetne visszaélni. Miként használhatjuk tehát konstruktívan a gondolatolvasást és a telepátiát.

A legjobb szabály, amit mondhatok, a következő: ne kérjünk másik személyt olyasmire, amit magunk nem tennénk meg. 

Mikor a Mester Júdeában járt, az egyik környékbeli nemes, egy farizeus meghívta vacsorára. 

Jézus elfogadta a meghívást, és vele tartottak a tanítványai is. Ahogy leültek az asztalhoz, egy bűnös asszony jött be a szobába, a könnyeivel megmosta Jézus lábát, a hajával törölte meg, majd drága kenőccsel be is dörzsölte. 

A nemes azt gondolta – amint azt sokan tennék manapság is: "Próféta ez egyáltalán? Hát nem látja, milyen perszónával áll szemben?" Jézus tudta, mi jár a nemes fejében, és így szólt: "Simon, van valami mondani valóm néked... Egy hitelezőnek két adósa vala; az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus mondá néki; Igazán ítéltél." (Lukács, 7:36-50) 

Figyeljük meg: Jézus nem mondta Simonnak, hogy "erre és erre gondolsz", és nem tett szemrehányást neki, amiért olyan udvariatlan volt, hogy nem hozott vizet a lábainak, és olajat, amivel haját bekenhette volna. Jézus egyszerűen úgy beszélt hozzá, hogy Simon magától ráébredjen: ne másokban keresse a hibát.

Olykor mi is képesek vagyunk érzékelni, mit gondolnak más emberek, és lehet, hogy megérezzük, milyen irányt vesznek a gondolataik. Olyankor a beszédünk és viselkedésünk feléjük csak egyféle lehet: meg kell mutatnunk – ahogy a Mester is megmutatta Simonnak –, hogy a legbelsőbb gondolatok is feltárulhatnak azok számára, akik közeli kapcsolatban vannak az Istennel. 

Azok, akik [az igazlátások alapján] tudnak egyet-mást Atlantisz történetéről, tisztában vannak vele, hogy ott igen magas fokon működött a telepátia. Sokan rendelkeztek olyan koncentrálóképességgel, hogy puszta akaratukkal anyagi tárgyakat hoztak létre. Ha az ilyen erőket önző célokra használják, ahogy ők tették, az csak a pusztuláshoz vezethet. 

Ugyanez a tudati erő még mindig létezik, ugyanúgy, ahogyan az ősi Atlantisz földjén létezett. 

Mai világunkban a két legnagyobb bűn még mindig az önzés és az akarat rákényszerítése egy másik akaratra. 

Kevesen képesek megengedni másoknak, hogy éljék a saját életüket. Meg akarjuk nekik mondani, mit hogyan tegyenek; rá akarjuk venni őket, hogy úgy éljenek, mint mi, és úgy lássák a dolgokat, ahogyan mi látjuk. A legtöbb feleség meg akarja szabni a férjének, hogy mit tegyen, és a legtöbb férj meg akarja szabni a feleségének, mit tehet és mit nem.

Gondoltál-e már arra, hogy helyetted senki más nem felelhet Istennek? És hogy te sem felelhetsz Istennek mások helyett? 

Ha az ember előbb megismeri önmagát, akkor a mások tudatának megismerése is lehetővé válik. Aki csak egy kicsit is gyakorolja, sokat fejlődhet ezen a vonalon. De sohase próbáljunk beleavatkozni Isten munkájába! Meg kell elégednünk a sajátunkkal, és meglesz a gyümölcse! 

Ahhoz jogunk van, hogy elmondjuk az embereknek saját tapasztalatainkat, döntsenek ők. Kényszeríteni nem kényszeríthetjük őket, mert Isten arra szólít minden embert, akárhol éljen is, hogy önmaga számára lássa, figyelje és értse meg a dolgokat. 

Mindannyiunk számára megjön a válasz, hogy érdemes-e fejleszteni ezeket a képességeket, vagy sem. Ha helyes fogalmaink vannak arról, mit jelent a "paranormális" szó, akkor tudjuk, hogy ez létező képesség – mindig is létezett –, és a születésünknél fogva a miénk, hiszen Isten fiai és leányai vagyunk. Megvan az erőnk, hogy kapcsolatba lépjünk a Lélekkel. "Mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul". (János, 4:23) 

Ha az erőket Isten és a Teremtő Erők szolgálatában használjuk, akkor helyesen cselekszünk. Ha a saját önző céljainkra használjuk, akkor megbecstelenítjük őket. És akkor olyanokká válunk, mint az Elveszett Fiú – nevezzétek, ahogy akarjátok. 

Egyszer, mikor Edgar Cayce az önhipnózis állapotában volt, megkérdezték tőle:

Hogyan kellene bemutatni az A. R. E. munkáját azoknak, akik szigorúan a keresztény vallás tételeihez tartják magukat? 

– El kell hívni őket, hogy saját szemükkel lássák – felelte ő. – Nem kényszerrel vagy nógatással. Mert a tanítást csak azok fogják megszívlelni, akikben megvan az igény a belülről jövő válaszokra. 

– Ne háborgassuk őket, ne vessük szemükre hibáikat. Mert ha Atyád, az Isten felróná neked minden haszontalan szavadat, minden rossz cselekedetedet, milyen lehetőséged maradna életedben? 

– Ha ismerni szeretnéd a kegyelmet Őelőtte, légy kegyes és kedves azokkal, akik más csoporthoz, más hithez tartoznak

- Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás

 Csodálatos hatással van a ‘Miatyánk’ imádság az emberi testre! 

https://dszilvia.blogspot.com/2018/03/csodalatos-hatassal-van-miatyank.html 

- - - - - - 

 Híres jövendőmondók: Nostradamus és Edgar Cayce - videó

forrás: Száraz György

Medek Tamás spirituális író válaszol 40.

 

 

Fel tudom venni az őrangyalommal, szellemi segítőimmel a kapcsolatot? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

 

Úgy gondolom, a legtöbb ember nem képes kapcsolatot teremteni a szellemi segítőivel a testi élete során - olyan értelemben, ahogy itt más személyekkel kapcsolatot teremteni szokás. A kapcsolat azonban mégis, mindenki esetében folyamatos. Mindannyian összeköttetésben vagyunk az Égi segítőinkkel, csupán nem szerzünk róla konkrét tudomást.

 

A legtöbben egy ilyen kapcsolatfelvételtől olyan kérdések megválaszolását várnák, mint például, mi a feladatuk ebben az életben, hogyan, merre haladjanak tovább, milyen döntéseket hozzanak, stb. Ezek azonban pont olyan kérdések, melyekre konkrét választ nem kaphatunk a testi életünk során (azonban a sorsunk mutatja őket).

Leszületés előtt tisztában vagyunk azzal, hogy leendő életünk során milyen megtapasztalásokon, leckéken kell majd végig haladnunk, s itt bár nem emlékszünk tudatosan erre, de felsőbb szellemi erők folyamatosan segítenek mindent ennek a tervünknek megfelelően alakulni, sugallatokon és a sorsunk alakításán keresztül. Így mindig biztosak lehetünk abban, hogy az utunkon vagyunk, s hogy mindig olyan élethelyzetek tárulnak elénk, melyek megéléséért most leszülettünk. A feladatok tehát adottak. Azonban a megélésüket, s hogy menet közben hogyan viseltetünk mások és magunk irányába, már rajtunk múlik, ezzel kapcsolatosan kizárólag magunk hozhatunk döntést (mint ahogy mindezért kizárólag bennünket terhel annak karmikus következménye is).

A szellemi segítőinkkel tehát a kapcsolatunk folyamatos, hiszen mindig figyelnek ránk és segítenek a leszületés előtt eltervezett utunkon maradni, azonban ennél közvetlenebb kapcsolatot létesíteni nem szükséges a legtöbb esetben, hisz számos kérdésre nem kaphatnánk választ.

Ez némileg hasonló ahhoz, mint amikor dolgozatot írunk egy tanórán. A tanárunk bár ott van, s aki tanórán kívül át is adta a tudását, ám most a saját tudásunkból kell dolgoznunk. A feladatsor ott van előttünk, tehát mindenképpen azok a feladatok jönnek velünk szembe, melyek most szükségesek számunkra, ám megoldanunk egyedül kell őket.

Természetesen ha nagyon szorult helyzetben érezzük magunkat, nyugodtan forduljunk akár szóban, akár gondolatban a szellemi segítőink felé, és fogalmazzuk meg a kérésünket. Bár ez esetben sem tehetik meg helyettünk azt, ami a mi dolgunk, ám bizonyos esetekben küldhetnek némi segítséget. Küldhetnek például olyan jeleket, olyan "apróságokat", melyek nagy lendületet adhatnak számunkra. Hasonlóan ahhoz, amikor az iskolában egy szóbeli feleletnél megakadunk, a tanárunk pedig - látva szorult helyzetünket - egyetlen szóval kisegít bennünket, mellyel sikeresen újra tudjuk folytatni a mondandónkat.

Amikor tehát a szellemi segítőddel szeretnél kommunikálni, tudd, hogy folyamatosan azt teszed, hisz minden pillanatban segítenek az utadon maradni. Ugyanakkor elsősorban ne ennél mélyebb kapcsolatra vágyj (az odaát lesz sajátod), hanem tudd, hogy bár kéréseket intézhetsz feléjük (sőt, szívesen is veszik őket), de a dolgok lényegi részét neked kell megtenned, az úton neked kell végig menned. Egyedül, hisz a tudás, amit megszerzel, a tapasztalat, ami beleivódik, így lesz mélyen és igazán a tiéd.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -