Hit és vallás

A hit lényegét adja vissza a „bizonyítékra való tekintet nélkül hinni” megfogalmazás, amely a hitet a tudomány szöges ellentétévé teszi.
 „A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot. A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.” (Zsid. 11,1)
Mózes, Mohamed, Pál és Buddha, Lao-Ce mind ugyanazt tanítják egy más történelmi korszak más szempontjait helyezve előtérbe, máshová téve a hangsúlyokat, más kifejezéseket kedvelve – ám a lényeg azonos.

A vallás egy eszme és cselekvésrendszer, amely  az Ember és az Isten személyes és egyedi kapcsolatáról szól.
A vallás egy praktikus életvezetési rendszer, amely a  mindennapokhoz nyújt elméleti és gyakorlati segítséget.
A vallás az ember „magasabb rendű énjének” való élés, és ha ez nem történik meg, akkor energiáit az alacsonyabb rendű célok szolgálatába állítja.
Példa erre a nyugati világ modern bálványimádata, a hatalom, a szex és a piac szabta értékek előtti hódolás.
A vallás nem lehet az ember életétől elkülönített tevékenység. A vallásos gondolkodásnak a mindennapi élet részének kell lennie.
A vallás lényege, feladata az emberi gondolkodás átalakítása, helyes irányba terelése. Az ember nemcsak anyag, hanem szellem is. Sőt elsősorban szellem. Az ember nem azonos az anyagi testével. Az ember a lelkével azonos, aki sohasem pusztul el. Azonban az örök lélek transzcendentális tulajdonságai az anyagi természet hatására befedődnek.
Ennek a felismertetése, tudatosítása a vallás elsőrendű feladata. Olyan életvezetési mintákat kell mutatni a jelenleg uralkodó túlzottan anyagias életvezetési mintákkal szemben/mellett, amelyek segítenek helyreállítani az emberek lelki egyensúlyát, boldogságát. Vagyis közelebb viszik az Istenhez.
Az élet minden tevékenységét úgy kell végezni, mint egy Istennek szóló felajánlást. A vallás nem jelenthet az ember életétől elkülönített, specializált tevékenységet. A vallásos szemléletmódnak az élet minden területén meg kell mutatkoznia – ez a vallás valódi jelentése.

Mindenkinek a hite olyan, amilyen az egész lénye, az ember lényegét a hit adja: ki miben hisz, azzal azonos.
A vallás segíti az embert tájékozódni a világban, segíti kibontakoztatni képességeit, és lehetőséget ad az egyensúly és a harmónia megteremtésére.

Minden vallás lényege ugyanaz. Bármelyik vallási rendszert követi is valaki, ugyanaz a cél:  meg kell próbálnia megérteni és szeretni Istent. Ha valaki buddhista, mohamedán, vagy Krsna-hívő, mi nem mondjuk: „az nem jó, olyannak kell lenned, mint mi vagyunk.”

A dalai láma szerint:
„A világ nagy vallásainak mindegyike ugyanazon elveket vallja a szeretetről, ugyanúgy célja az emberiség jobbítása a lelki nemesség által, és követőit ugyanúgy jobb emberi lényekké szeretné tenni.”

Gandhi szerint:
„A vallások különféle utak, melyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy különböző utakon megyünk, ha egyszer a célunk ugyanaz?”

A Végső Valóság vagy végső alapelv csak egy lehet, tekintet nélkül a sokféle hitre, amit az emberek tartanak róla legyen az úgy leírva, mint egy vagy több, személytelen vagy személyes, abszolút üresség vagy abszolút Lény, és tekintet nélkül arra, hogy milyen néven nevezzük.

A hit és a tudás
Egyszer egy riporter megkérdezte Carl Jungtól:
Dr. Jung, írásai többségén egyfajta vallásos jelleg üt át. Hisz ön Istenben?
Az öreg Jung szívott egyet a pipájából. - Hiszek-e Istenben? - mélázott el fennhangon.  - Nos, a „hinni” szót akkor használjuk, amikor úgy véljük valamiről, hogy igaz, bár ennek alátámasztásához még nem rendelkezünk kellő bizonyítékkal. Nem. Én nem hiszek Istenben. Én tudom, hogy van Isten.

Mivel, az emberi természetben található eszményképek univerzálisak, azok az emberek, akik elérték a célt, legyen az megvilágosodás, megváltás, megszentelődés, önmegvalósítás, vagy felszabadulás, valóban megtestesítik a legmagasabb emberi tulajdonságokat: a szeretetet, könyörületet, bölcsességet, tisztaságot, bátorságot, türelmet, igazságosságot, erős jellemet, lelki nyugalmat, és belső örömet.

„Mint ahogy a méh mézet gyűjt a különféle virágokról, a bölcs ember is elfogadja a különféle szent iratok lényegét, és csak a jót látja minden vallásban.”        
(Srimad Bhagavatam 11.3)

(Forrás: szeretet.info.hu)