Vernét nem a képzelete ragadta el

Hamis az állítás, miszerint a "repülő csészealj vagy ufó a huszadik század fantáziaterméke". Ilyen tárgyat, nem is egyet, más korokban is láttak, sőt az elnevezés is a múlt századból való!
A Denison Daily News című texasi napilap ugyanis 1875. január 8-i számában olvasható először az arrafelé látott ufó leírása, és a cikk is "csészealj formájú repülő tárgyról", vagyis repülő csészealjról, mai kifejezéssel ufóról szól! 

Kevesen tudják, hogy a múlt század második fele tele volt megmagyarázhatatlan és rejtélyes jelenségekkel, amelyeket nemegyszer megszellőztetett a már kialakulóban lévő korabeli sajtó -is. A híres "előrelátó" regényíró, Jules Verne sem az ujjából szopta Nautilus tengeralattjáróról szóló többkötetnyi kalandot; megírása előtt a sajtó többször is beszámolt arról, hogy a tengerészek itt is, ott is láttak rejtélyes le- és felmerülő, fémes csillogású tárgyat, a matrózok ilyennel találkoztak. Több ízben előfordult az is, hogy éjnek idején némelyik hajó össze is ütközött ilyen tárggyal, de utána nem süllyedt el. Készült több olyan festmény is, amelyen a háttéralakok elhúzó "repülő csészealj" után néztek.

 Ötszáz évvel korábban az itáliai Filippo Lippi egyik képén már látható ufó (a művész 1504-ben halt meg, bizonyára nem a mostani szenzációhajhász sajtó vagy televízió késztette erre a "modellre"...).
A XVIII. századi angol krónika, a "Strange Signs from Heaven" (Furcsa jelek az égből) szinte kizárólag olyan eseményt mesél el, amelyet manapság ufójelenségnek neveznénk. Az egyik leírás arról az eseményről szól, amelyet Anglia és Hollandia (Németalföld) légterében látott rengeteg ember 1664. május 21-31. között, és amelyről a korabeli krónikás ekként számolt be:
"Két tárgy emelkedett fel és ereszkedett alá, távolodtak egymástól, majd közeledtek egymáshoz. Már a puszta megpillantásuk is rémületet ébresztett az emberekben; amikor pedig látták, hogy sebesen változtatnak röppályájukon, a sárkány és a vele harcoló oroszlán képzetét keltették az emberekben. Egy idő után az, amelyiket a nézők sárkánynak neveztek el, tüzet okádott, majd a két tárgy egybeolvadt, és hamarosan eltűnt. Ugyanakkor számos kisebb tárgyat láttak, mindegyik kerek volt és többségében kicsi. Csak egy volt közöttük valamivel nagyobb, ezt minden oldalról szürke pára vette körül..."
A mai kor embere szinte kizárólag nagy ügyvédként és szónokként ismeri Marcus Tullius Cicerót (Kr. e. 106-43), pedig történetíró is volt. Munkáiban kilenc helyen található azonosítatlan repülő tárgyról szóló beszámoló.

A leghíresebb római történetíró, Titus Livius (Kr. e. 69-Kr. u. 17) száznegyvenkettő könyvben (ma inkább azt mondanánk: hosszabb fejezetben) írta le Róma történetét Ab urbe condita (A város alapításától kezdve) címmel. Könyve huszonegyedik, és huszonkettedik kötetében a Kr. e. 218. év eseményeiről így ír: "Amiterno körzetében sok, távolról érkező férfiút láttak. Különböző helyen bukkantak fel, és fehér ruhát viseltek. Arpi környékén tüzes pajzs lógott az égen, és arrafelé több levegőben úszó hajót láttak." Kutatók szerint Livius nyolc - mások szerint harminc - alkalommal említ rejtélyes légi jelenséget. Az első 213-ban a Velencei-öböl fölött volt látható, az utolsó pedig Kr. e. 16-ban Umbre környékén.
Azokban az időkben, sőt a középkor hajnalán is láttak az emberek ufót, és találkoztak több, számukra tökéletesen megmagyarázhatatlan - ezért félelmet ébresztő - légi és egyéb jelenséggel.

Kr. u. 776-ban például pogány, szász törzsek vették ostrom alá a mai német Ruhr-vidék egyik városát, Hohe Siegburgot. Alig kezdődött el az ostrom, mindkét sereget megrémisztette két, égből alászálló repülő pajzs.
Frank parasztok tömegesen mentek 840-ben panaszra a hatósághoz, állítván: nem képesek kifizetni a természetbeni adót, mert állataikat égből érkező idegenek megmérgezték. A krónikások szerint bizonyos repülő szerkezetet is emlegettek, amelyet láttak is "akció közben": az égen repült és valamit szórt magából, aminek következtében a földön nagy foltokban elpusztult a termés. Agobard püspök jegyezte fel a dolgot, hiszen azon a környéken esett meg, ahol ő is élt.
Ő maga azonban nem látta a különös járművet és utasait. Krónikájából kiderül: feldühödött parasztok megtámadták egy állítólag leszálló - ma azt mondanánk, műszaki okoból lezuhanó - járművet, és a benne talált "három férfiút és egy nőszemélyt" jogos felháborodásukban agyonverték.

(Nemere István)