Itt él közöttünk, nem különb
nálunk, mégis más. Felébredt és bepillantást nyert egy másik világba. Ha az
utcán futunk össze, vagy egy bevásárlás alkalmával, valószínűleg nem nyílik meg
előttem a világa, de akkor is éreztem volna, hogy körbe lengi valami misztikus
és különleges légkör. Melin Cedamusal, a Szeretlek c. könyv írójával beszélgettünk…
Melin Cedamus mágusként mutatkoztál be, honnan ered a neved és kit
takar? A neved misztikusan titokzatos. Ki vagy Te valójában? Megfogalmazod
nekem?
A nevem valójában azt jelenti, hogy mindent megtenni, bármiben segíteni az embereket, az emberiséget. Viszont mivel két nevet használunk, ezért a másik nevemet, a Melint egy segítő lélek neve adta számomra. Sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy milyen másik névből ered, Merlin-e, vagy Melinda, de valójában a nevemhez egyetlen másik névnek sincs köze. Más nevének felvétele idővel az adott személy tulajdonságainak átvételét is jelenti, mindegy hogy azok jó vagy rossz tulajdonságok…
Hogy került a neved mellé a mágus titulus? Minek a mágusa vagy?
A mágus név valójában csupán azért került a nevem mellé, hogy azok, akiknek szüksége van rám, könnyebben megtaláljanak, semmi másért. Valójában az igazi mágiát nem a megporosodott papírtekercsekben rejlő titokzatos szövegek adják, hanem a belsőnk energiái. A lelkünk energiája, gondolataink energiája, érzeteink energiája. Ezt lehet jól és rosszul is használni, de valójában mindenki használja, ki így, ki úgy, ebben a tekintetben valójában mindenki mágus. Abban segítek, hogy ezeket az energiákat bárki megtanulhassa helyesen használni. Sokan neveztek már el a szeretet mágusának, de ahogy említettem is, nem érdemes hivalkodni, az csak negatív energiákat hordozna magában. Ha felsőrendűnek tekintenék önmagamra és nem egynek bárkivel, akkor az egész fejlődési folyamatot újra kellene nekem is kezdenem, újra meg kellene ezt életről életre tanulnom.
A nevem valójában azt jelenti, hogy mindent megtenni, bármiben segíteni az embereket, az emberiséget. Viszont mivel két nevet használunk, ezért a másik nevemet, a Melint egy segítő lélek neve adta számomra. Sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy milyen másik névből ered, Merlin-e, vagy Melinda, de valójában a nevemhez egyetlen másik névnek sincs köze. Más nevének felvétele idővel az adott személy tulajdonságainak átvételét is jelenti, mindegy hogy azok jó vagy rossz tulajdonságok…
Hogy került a neved mellé a mágus titulus? Minek a mágusa vagy?
A mágus név valójában csupán azért került a nevem mellé, hogy azok, akiknek szüksége van rám, könnyebben megtaláljanak, semmi másért. Valójában az igazi mágiát nem a megporosodott papírtekercsekben rejlő titokzatos szövegek adják, hanem a belsőnk energiái. A lelkünk energiája, gondolataink energiája, érzeteink energiája. Ezt lehet jól és rosszul is használni, de valójában mindenki használja, ki így, ki úgy, ebben a tekintetben valójában mindenki mágus. Abban segítek, hogy ezeket az energiákat bárki megtanulhassa helyesen használni. Sokan neveztek már el a szeretet mágusának, de ahogy említettem is, nem érdemes hivalkodni, az csak negatív energiákat hordozna magában. Ha felsőrendűnek tekintenék önmagamra és nem egynek bárkivel, akkor az egész fejlődési folyamatot újra kellene nekem is kezdenem, újra meg kellene ezt életről életre tanulnom.
Saját bevallásod szerint is a feltétel nélküli szeretet hirdeted és
azt, hogy egy vagy a sok felébredett lélek közül. Mit jelent felébredettnek
lenni? Meg lehet ezt egyáltalán fogalmazni?
Igen, az ébredés - bár sokszor a lélek ébredésének nevezzük - valójában a tudat ébredése a magasabb tudatosság felé, amikor felismerjük, hogy a fejlődésünk életről életre történik, amikor az élet csupán egy a sok közül, és a halál is csak egy átmeneti állapot. A legfontosabb viszont az ébredés során mégis annak felismerése, hogy a fejlődés az adott egyénben a szeretet mértékével történik. Minél nagyobb valakiben a szeretet, minél tágabbak a határai, annál előrébb jár útján, ezáltal a képességei is sokkal erősebbek és tisztábbak. Az ébredés után már képesek vagyunk túllátni a tudományos nézeteken vagy a vallások bizonyos hamis tanításain.
Mikor érezted azt először, hogy "felébredtél"? Köthető konkrét időponthoz, eseményhez?
Nem, nincs külön időpontja, egy folyamat volt ez nálam is. Valahol mindig is éreztem a szeretet fontosságát, tudtam, hogy jóval több rejlik benne, mint az, amit legtöbbünk még hisz. A szeretet hordozza magában a legerősebb és legtisztább energiákat, de ehhez persze teljességében érdemes megismerni, nemcsak oly felületesen, ahogy az emberiség azt használja. Sosem hittem azt, hogy a lét az élet végével véget érne, de úgy érzem, hogy számomra az igazi ébredés akkor történt meg, amikor elértem a lelkem. Akkor, amikor már konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kaptam tőle, amikor már láttam az előző életeim, amikor már képessé váltam a Mindenség Tudástárába (sokak által Akasha-krónika) betekintést nyerni. A későbbiek során ez által születtek könyveim is, ez az, ami révén bárkinek segítséget tudok adni és hozzátenni lélekfejlődéséhez.
Több könyved is megjelent, köztudottan írsz, de ezen kívül van/volt más "világi" munkád? Elárulod, hogy mivel foglalkoztál az "ébredésed" előtt és jelenleg az íráson kívül mi az amit foglalkozásodként megneveznél?
A nézeteim képviselete mellett is egy meglehetősen racionális munkával kerestem a kenyerem, amely tipikusan "ami kézzel fogható az van, és ami nem, az nincs" alapra épült. Sosem éreztem magaménak, de fejlődésemet, erősödésemet tudtam mellette biztosítani. Viszont a munkám megtartása mellett a segítő feladataimat nem vállalhattam volna fel széles körben, így pedig az utóbbi mellett döntöttem. Akinek segítségemre van szüksége, az mindig megtalál, bármely életterületen, bárkinek segítségére vagyok. Ez az igazi foglalkozásom. Legfőbb feladataim között a védelmet és a tanítást kell említenem, a legújabb könyvem is egy komplett és konkrét elméleti és gyakorlati tanítást foglal magában, az utóbbi adott, míg az előbbi már többrétű.
Elvonultan élsz. Ez azt jelenti, hogy a külvilággal egyáltalán nincs kapcsolatod? Mikor és miért döntöttél így?
Már eleve így vállaltam fel segítőfeladataimat, mondhatni úgy, hogy ésszerűségből, hiszen én is fizikai testben élek, az én testemnek is szükséges van ugyanúgy bizonyos dolgokra, és bizonyos szinten én is fizikai korlátok közé vagyok szorítva ezáltal. Tudom, hogy ez az ismeretlenségbe burkolózás többeknek is misztikusabbnak tűnik, de mindez okkal történt így. Egyrészt a magunkfajták sok éteri támadást kapunk alacsonyabb tudatosságú emberektől, nevezhetjük őket akár fekete mágusoknak is. Nem jelent problémát az ellenük való védelem, de ha nyíltan színre lépnék, akkor már több időt kellene fordítanom a védelmemre is, ezt az időt pedig éppen a segítségre szorulóktól venném el. Ugyanúgy azzal is, ha hírnevet keresnék, ha előadásokra járnék, az energiáknak, a szeretetnek, a mágiának semmilyen távolság nem szabhat határt, felesleges időkiesés lenne ilyenekkel foglalkozni, mikor a tanítást a könyveimen keresztül, a segítséget pedig elérhetőségeimen keresztül is meg lehet adni.
Őszinte leszek: amióta megismertelek kettős érzéseim vannak veled kapcsolatban, olyan, mintha két világod lenne, mintha két világban élnél egyszerre... Mit gondolsz, miért van ez a furcsa érzés veled kapcsolatban?
Ez egy nagyon jó kérdés! Hidd el, nemcsak neked van ez az érzésed. Egyrészt melengető vonzó, másrészt pedig hitetlenkedő, előbbit a belső, a lélek, míg utóbbit az elme támasztja. Mindez azért van, mert az emberek jelen pillanatban el sem tudják képzelni azt a két dolgot, amit most mondok. Nehezen vagy egyáltalán nem hiszik azt el, hogy van egy éteri sík, és vannak láthatatlan energiák, amelyek által bármi megvalósítható. Ezzel kapcsolatosan a hiba magában a hitben van, hiszen akkor, ha valamiben nem hiszünk, ha valamit lehetetlennek tartunk, az az is marad. Éppen azért, mert a hitetlenség és a lehetetlenség energiáit tápláljuk felé gondolatainkkal, érzeteinkkel. Pedig, ahogy az éteri síkon megvalósul valami, úgy az a fizikai síkon is létrejön, vagyis az az "álomvilág", amelyet teljes hitünk mellett szeretetérzeteinkkel táplálunk, az előbb-utóbb valósággá válik. A másik része pedig, hogy sokan utópisztikusnak vélik magát a szeretetet, vagyis azt, hogy a szeretettel, az energiáival bármit el lehet érni. Mindez viszont csak azért van, mert a szeretetet csupán felületesen ismerik, nem pedig teljes mélységében. Ahogy írtam is, a legtöbb ezoterikus ismeretekkel bíró személy is csak alighogy ismeri. Alkalmazni, minél erősebben használni az energiáit pedig csak akkor leszünk képesek, ha magát a szeretetet is minél mélyebben megismerjük, nem pedig csak a töredékét használjuk vagy éppen azt az álszeretetet, ami még csak nem is hordozza magában a valós értékeket.
Ezeket a gondolatokat figyelembe véve mit tanácsolsz az útkeresőknek, azoknak, akik még csak ébredeznek?
Mindig a szeretet vonalán haladjanak, ne térjenek le róla. A szeretet teljes megismerése fogja számukra az alapokat adni, ha ez meglesz, akkor soha nem kerülhetnek tévútra, lélekfejlődésük, tudatosságuk fejlődése végig töretlen marad. Azért is mondom mindezt, mert a szeretet teljes megismertetése még az ezotérián belül is nehéz feladat. Legfőbb részt azért, mert az emberek legtöbbje úgy gondolkodik, ha tanul valamit, ha visz egy vonalat, akkor azt hiszi, hogy az által mindent elérhet. Most pedig teljesen mindegy, hogy miről beszélek, legyen az tudatos teremtés, legyen az reiki, legyen az agykontroll vagy bármely más terület, de valójában ezek önmagukban csupán egy aprócska szeletei mindennek, a tudásnak, a valós előrelépésnek, a fejlődésnek, az élet kiteljesedésének.
Az emberek legtöbbje azt gondolja, hogy mindent tud a szeretetről, hogy ők igenis szeretetteljesek, holott ez még a spirituálisok körét nézve is átlagban 15-25 százalékos (pedig ők rálátásuk révén már fejlettebbek az átlagembernél), és addig, amíg ez nem javul, akár egyénenként is, addig az elakadás a fejlődésben törvényszerű lesz. Hiába a részterület, apró sikereket lehet elérni, de az életet önmagukra nézve nem fogják tudni kiteljesedetté tenni, lélekfejlődésükben nagyon lassan fognak haladni, rengeteg életre lesz még szükségük, hogy feljebb léphessenek. Magában a szeretetben, a szeretet képességében kell előrébb lépniük az embereknek, mert valójában csak ez hozhat változást, akár az élet kiteljesedésében, akár a lélekfejlődésben, de ugyanúgy azokon a részterületeken is, amelyeket említettem.
Ki tudnál egyetlen idézetet, néhány sort ragadni valamelyik könyvedből, melyet útravalóul adsz nekem és az olvasóimnak?
Nagyon sok idézetet tudnék kiragadni, hiszen minden egyes idézet egy kulcs, egy tanítás, de végül is kettőt említenék meg, az első érthető lesz nagyon könnyen mindabból, amit most is leírtam, hiszen az "egyek vagyunk" elve felé érdemes mindig törekednünk:
"Miként a tudat képes lesz arra, hogy egységes egészként lássa az emberiséget, rájön arra is, hogy a saját előrejutása csak a másik felsegítésével lehetséges."
Nagyon sokan félreértik az általam használt "harc" szócskát, éppen ezért a Harc a szellemek és démonok ellen c. könyvből hagynék egy idézetet:
"Nem az a cél, hogy elpusztítsuk a rosszat, hanem az, hogy jóvá formáljuk át. Nem az a cél, hogy akiben rossz lakozik, azt bebörtönözzük vagy kiközösítsük, hanem az, hogy ami a rosszat hajtotta benne megforduljon, és ugyanilyen erővel hajtsa a benne lakozó jót."
Ezt pedig nem csupán sokak által rossznak vagy gonosznak nevezett lények, emberek esetében kell érteni. Jelen pillanatban az emberiség egy alacsony lélekfejlődési szintjénél tart, éppen ezért ez a "rossz" nagyon sokakban lakozik ott, kiben milyen mértékben és formában. A szeretet és az energiája pedig sosem árt senkinek, csakis segítségül szolgálhat. Általa pedig ezt a "rosszat" önmagában is bárki jóvá formálhatja át, és ha ez csak egyetlen emberben így történik, akkor az már önmagában is kihatással lesz mindenkire. Ha pedig már tömegekben gondolkozunk, akkor a világunk is sokkalta élhetőbbé fog válni…
Igen, az ébredés - bár sokszor a lélek ébredésének nevezzük - valójában a tudat ébredése a magasabb tudatosság felé, amikor felismerjük, hogy a fejlődésünk életről életre történik, amikor az élet csupán egy a sok közül, és a halál is csak egy átmeneti állapot. A legfontosabb viszont az ébredés során mégis annak felismerése, hogy a fejlődés az adott egyénben a szeretet mértékével történik. Minél nagyobb valakiben a szeretet, minél tágabbak a határai, annál előrébb jár útján, ezáltal a képességei is sokkal erősebbek és tisztábbak. Az ébredés után már képesek vagyunk túllátni a tudományos nézeteken vagy a vallások bizonyos hamis tanításain.
Mikor érezted azt először, hogy "felébredtél"? Köthető konkrét időponthoz, eseményhez?
Nem, nincs külön időpontja, egy folyamat volt ez nálam is. Valahol mindig is éreztem a szeretet fontosságát, tudtam, hogy jóval több rejlik benne, mint az, amit legtöbbünk még hisz. A szeretet hordozza magában a legerősebb és legtisztább energiákat, de ehhez persze teljességében érdemes megismerni, nemcsak oly felületesen, ahogy az emberiség azt használja. Sosem hittem azt, hogy a lét az élet végével véget érne, de úgy érzem, hogy számomra az igazi ébredés akkor történt meg, amikor elértem a lelkem. Akkor, amikor már konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kaptam tőle, amikor már láttam az előző életeim, amikor már képessé váltam a Mindenség Tudástárába (sokak által Akasha-krónika) betekintést nyerni. A későbbiek során ez által születtek könyveim is, ez az, ami révén bárkinek segítséget tudok adni és hozzátenni lélekfejlődéséhez.
Több könyved is megjelent, köztudottan írsz, de ezen kívül van/volt más "világi" munkád? Elárulod, hogy mivel foglalkoztál az "ébredésed" előtt és jelenleg az íráson kívül mi az amit foglalkozásodként megneveznél?
A nézeteim képviselete mellett is egy meglehetősen racionális munkával kerestem a kenyerem, amely tipikusan "ami kézzel fogható az van, és ami nem, az nincs" alapra épült. Sosem éreztem magaménak, de fejlődésemet, erősödésemet tudtam mellette biztosítani. Viszont a munkám megtartása mellett a segítő feladataimat nem vállalhattam volna fel széles körben, így pedig az utóbbi mellett döntöttem. Akinek segítségemre van szüksége, az mindig megtalál, bármely életterületen, bárkinek segítségére vagyok. Ez az igazi foglalkozásom. Legfőbb feladataim között a védelmet és a tanítást kell említenem, a legújabb könyvem is egy komplett és konkrét elméleti és gyakorlati tanítást foglal magában, az utóbbi adott, míg az előbbi már többrétű.
Elvonultan élsz. Ez azt jelenti, hogy a külvilággal egyáltalán nincs kapcsolatod? Mikor és miért döntöttél így?
Már eleve így vállaltam fel segítőfeladataimat, mondhatni úgy, hogy ésszerűségből, hiszen én is fizikai testben élek, az én testemnek is szükséges van ugyanúgy bizonyos dolgokra, és bizonyos szinten én is fizikai korlátok közé vagyok szorítva ezáltal. Tudom, hogy ez az ismeretlenségbe burkolózás többeknek is misztikusabbnak tűnik, de mindez okkal történt így. Egyrészt a magunkfajták sok éteri támadást kapunk alacsonyabb tudatosságú emberektől, nevezhetjük őket akár fekete mágusoknak is. Nem jelent problémát az ellenük való védelem, de ha nyíltan színre lépnék, akkor már több időt kellene fordítanom a védelmemre is, ezt az időt pedig éppen a segítségre szorulóktól venném el. Ugyanúgy azzal is, ha hírnevet keresnék, ha előadásokra járnék, az energiáknak, a szeretetnek, a mágiának semmilyen távolság nem szabhat határt, felesleges időkiesés lenne ilyenekkel foglalkozni, mikor a tanítást a könyveimen keresztül, a segítséget pedig elérhetőségeimen keresztül is meg lehet adni.
Őszinte leszek: amióta megismertelek kettős érzéseim vannak veled kapcsolatban, olyan, mintha két világod lenne, mintha két világban élnél egyszerre... Mit gondolsz, miért van ez a furcsa érzés veled kapcsolatban?
Ez egy nagyon jó kérdés! Hidd el, nemcsak neked van ez az érzésed. Egyrészt melengető vonzó, másrészt pedig hitetlenkedő, előbbit a belső, a lélek, míg utóbbit az elme támasztja. Mindez azért van, mert az emberek jelen pillanatban el sem tudják képzelni azt a két dolgot, amit most mondok. Nehezen vagy egyáltalán nem hiszik azt el, hogy van egy éteri sík, és vannak láthatatlan energiák, amelyek által bármi megvalósítható. Ezzel kapcsolatosan a hiba magában a hitben van, hiszen akkor, ha valamiben nem hiszünk, ha valamit lehetetlennek tartunk, az az is marad. Éppen azért, mert a hitetlenség és a lehetetlenség energiáit tápláljuk felé gondolatainkkal, érzeteinkkel. Pedig, ahogy az éteri síkon megvalósul valami, úgy az a fizikai síkon is létrejön, vagyis az az "álomvilág", amelyet teljes hitünk mellett szeretetérzeteinkkel táplálunk, az előbb-utóbb valósággá válik. A másik része pedig, hogy sokan utópisztikusnak vélik magát a szeretetet, vagyis azt, hogy a szeretettel, az energiáival bármit el lehet érni. Mindez viszont csak azért van, mert a szeretetet csupán felületesen ismerik, nem pedig teljes mélységében. Ahogy írtam is, a legtöbb ezoterikus ismeretekkel bíró személy is csak alighogy ismeri. Alkalmazni, minél erősebben használni az energiáit pedig csak akkor leszünk képesek, ha magát a szeretetet is minél mélyebben megismerjük, nem pedig csak a töredékét használjuk vagy éppen azt az álszeretetet, ami még csak nem is hordozza magában a valós értékeket.
Ezeket a gondolatokat figyelembe véve mit tanácsolsz az útkeresőknek, azoknak, akik még csak ébredeznek?
Mindig a szeretet vonalán haladjanak, ne térjenek le róla. A szeretet teljes megismerése fogja számukra az alapokat adni, ha ez meglesz, akkor soha nem kerülhetnek tévútra, lélekfejlődésük, tudatosságuk fejlődése végig töretlen marad. Azért is mondom mindezt, mert a szeretet teljes megismertetése még az ezotérián belül is nehéz feladat. Legfőbb részt azért, mert az emberek legtöbbje úgy gondolkodik, ha tanul valamit, ha visz egy vonalat, akkor azt hiszi, hogy az által mindent elérhet. Most pedig teljesen mindegy, hogy miről beszélek, legyen az tudatos teremtés, legyen az reiki, legyen az agykontroll vagy bármely más terület, de valójában ezek önmagukban csupán egy aprócska szeletei mindennek, a tudásnak, a valós előrelépésnek, a fejlődésnek, az élet kiteljesedésének.
Az emberek legtöbbje azt gondolja, hogy mindent tud a szeretetről, hogy ők igenis szeretetteljesek, holott ez még a spirituálisok körét nézve is átlagban 15-25 százalékos (pedig ők rálátásuk révén már fejlettebbek az átlagembernél), és addig, amíg ez nem javul, akár egyénenként is, addig az elakadás a fejlődésben törvényszerű lesz. Hiába a részterület, apró sikereket lehet elérni, de az életet önmagukra nézve nem fogják tudni kiteljesedetté tenni, lélekfejlődésükben nagyon lassan fognak haladni, rengeteg életre lesz még szükségük, hogy feljebb léphessenek. Magában a szeretetben, a szeretet képességében kell előrébb lépniük az embereknek, mert valójában csak ez hozhat változást, akár az élet kiteljesedésében, akár a lélekfejlődésben, de ugyanúgy azokon a részterületeken is, amelyeket említettem.
Ki tudnál egyetlen idézetet, néhány sort ragadni valamelyik könyvedből, melyet útravalóul adsz nekem és az olvasóimnak?
Nagyon sok idézetet tudnék kiragadni, hiszen minden egyes idézet egy kulcs, egy tanítás, de végül is kettőt említenék meg, az első érthető lesz nagyon könnyen mindabból, amit most is leírtam, hiszen az "egyek vagyunk" elve felé érdemes mindig törekednünk:
"Miként a tudat képes lesz arra, hogy egységes egészként lássa az emberiséget, rájön arra is, hogy a saját előrejutása csak a másik felsegítésével lehetséges."
Nagyon sokan félreértik az általam használt "harc" szócskát, éppen ezért a Harc a szellemek és démonok ellen c. könyvből hagynék egy idézetet:
"Nem az a cél, hogy elpusztítsuk a rosszat, hanem az, hogy jóvá formáljuk át. Nem az a cél, hogy akiben rossz lakozik, azt bebörtönözzük vagy kiközösítsük, hanem az, hogy ami a rosszat hajtotta benne megforduljon, és ugyanilyen erővel hajtsa a benne lakozó jót."
Ezt pedig nem csupán sokak által rossznak vagy gonosznak nevezett lények, emberek esetében kell érteni. Jelen pillanatban az emberiség egy alacsony lélekfejlődési szintjénél tart, éppen ezért ez a "rossz" nagyon sokakban lakozik ott, kiben milyen mértékben és formában. A szeretet és az energiája pedig sosem árt senkinek, csakis segítségül szolgálhat. Általa pedig ezt a "rosszat" önmagában is bárki jóvá formálhatja át, és ha ez csak egyetlen emberben így történik, akkor az már önmagában is kihatással lesz mindenkire. Ha pedig már tömegekben gondolkozunk, akkor a világunk is sokkalta élhetőbbé fog válni…
(forrás:
lelekpuzzle.hu)
