Shirley MacLaine
csaknem négy évtizede kezdett merész vállalkozásába, hogy megossza olvasóival a
világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait.
Az utazás két névtelen, kézírásos
levéllel kezdődött, melyek arra ösztönözték Shirley-t, hogy járja végig a
Santiago de Compostela-i zarándokutat. Ez egy ősi – és a hagyomány szerint varázslatos
– zarándokút. Assisi Szent Ferenctől és Nagy Károlytól kezdve Ferdinánd
királyon és Izabella királynőn át Dantéig és Chaucer-ig.
Shirley
MacLaine írása valóságos kincs, az elme és a szív páratlan képességét tükrözi. A
Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések
mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető kimerítő
utat, mely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul.
Lélegzetelállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a
világegyetem jelentését, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi
különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintű szeretet
ösvényét.
Shirley MacLaine
A Camino-ról:
Santiago de
Compostela Camino egy 800
kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi
részén, pontosan a Tejút alatt húzódik, és amelyet hívők és hitetlenek ezrei
járnak végig évről évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan ősi
Föld-energiavonal húzódik, s a belőle áradó prána áthatja a zarándokok életét.
Az évszázadok óta
misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokat
átszelve Spanyolország nyugati széléig, az "ismert világ végéig", az
Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi
Szent Ferenc, Izabella királynő, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és
szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat - Isten dícséretét,
szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának
tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút "hivatalos" vége a
Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos
védőszentje.
Lemondás
A helyiek szerint az út maga a
cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemről, a
görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a
fájdalomra és az egyedüllétre.
Az út során ugyanis magára marad.
Az út során ugyanis magára marad.
Napi 25, 30, sőt olykor 45
kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következő
állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra.
Ellenkező esetben a szabadban kell éjszakáznia, esőben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.
Fájdalom
Ki egyedül, ki másodmagával
indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa.
Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak.
Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a
szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú
kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek - az
utat igazoló kis füzetecskében - pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem
számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a
bőrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit
akarnak.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek.
Félelem
Sárga nyilak
és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccből
elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tűnő
szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház,
ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy
megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tőle,
nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is
hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra
haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A
dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén
cipők, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek... felesleges holmik,
amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem
szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.
Látomások
A víziók senkit nem kerülnek
el. (Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik
alkalmuk az elmélyülésre.) Az egyedüllét és a fáradtság teszi - gondolják
eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltől estig maguk vannak, van,
aki vigyáz rájuk. Őrangyal, felettes én, szellemi vezető vagy Isten? Sokan azt
gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak?
Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letűnt korokban járnak és különös
történeteket ismernek meg. A főszereplőben magukra ismernek, majd lassacskán
azonosítják a mellékszereplőket is... az élet körforgása utat tör magának, és a
korábban vak szemek előtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések
váltják egymást, és a menetelők már észre sem veszik, hány nap és éjszaka
váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet
bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események
villannak fel a szemük előtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.
Ultreya!
Azaz: bátran, csak tovább! Így
biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vasakarattal küzdik
végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken.
Mindenki másért indul el:
kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért,
mások vezeklésből, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben
azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben
részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.
(Shirley MacLaine – forrás:tudatossag.com)