Minden tovább-haladáshoz az elengedésre van szükség, minden újjáépítést lebontásnak kell megelőznie. De a tudatot változtatni éppen olyan nehéz, mint egy hegyet megmozdítani. Ezért van az átalakulásokhoz évezredekre szükség. Hogyan is tudnánk végig haladni az életen az önmagunkkal vívott valódi harcok nélkül? Az életet valóban megélni és egy célt a szemünk előtt látni annyit jelent, mint gondokat és megerőltetést vállalni, és ezáltal sokszor, mint egy szakadék szélén állni. Így éli át a lélek a Földön a „tisztítótüzet”, ami megtisztítja a múltját, hogy szabaddá váljon az új számára.
Mennyi egyensúlytalanság keletkezik azáltal, hogy a látható és megfogható világot tekintjük még mindig az egyetlen valóságnak, és a láthatatlant nem tartjuk egyenrangúnak. Az egész világ szenved ettől az egyensúly hiánytól. Minden elszigetelő gondolat, egy feszültséggel teli energiamezőt vonz a Föld köré, és nem vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, ami körülvesz minket, amit mi sorsként élünk meg. Így az egyensúly a világban se tud addig helyreállni, amíg mi nem vagyunk készen magunkban is helyet adni az élet teljességének.
De minden élet, minden korszak hátrahagyja a maga jellemzőit, és az egyes időszakok sajátosságai lenyomatokként maradnak meg az emberek tudatában. Így egy következő nemzedék kérdéseire is azok az elképzelések és szokások adnak választ, amelyek az elmúlt évszázadok életét és gondolkodását uralták. Ez az oka annak, hogy mi még ma is öröklött igazságokban élünk, és szemléletekben, amelyek a régi tapasztalatokon alapulnak. Mindennek dacára büszkén nevezzük sajátunknak mind az öröklött nézeteket, amin változtatni az Én-érzés elvesztését jelentené.
Még a szavakat is, mint: „változás”, „továbbhaladás”, vagy „növekedés” nehéz megérteni. És csak egy külső változás, nem jelent változást. Senki sem lesz más azért, mert kilép egy kapcsolatból, elhagy egy helyet, vagy felhagy egy tevékenységgel. Mert ha nem kész arra, hogy újrafogalmazza a beállítottságát és mindazt, ami számára fontos, akkor az új helyen, az új emberek között is csak ugyanazokra a már ismert tapasztalatokra talál.
A lényeges változás azt jelenti, hogy már nem a külvilággal, hanem saját magunkkal vívjuk a harcot, és merünk önmagunkkal szembenézni. De minden kiábrándító tapasztalat önvizsgálathoz vezethet, mert kialakulhat a felismerés, hogy az egyensúly hiánya bennünk is megvan. Sok lépésen és különböző tapasztalatokon át vezet az ösvény a lényünk belső világába, hiszen mindenki csak a saját hajlandósága szerint tudja kialakítani a maga útját.
Korunk nagy ajándéka, hogy szabadságot ad, és sokféle igazságot mutat fel.Ebben áll a mai idők egyedülálló sajátossága, mely határtalan lehetőséget és teljes szabadságot ad arra, hogy milyen módon szeretnénk a saját valóságunkat kibővíteni. Hisz minden embernek más volt a múltja, és ezzel más értékeket hordoz magában a már leélt életeiből. Ennek megfelelően minden következő igazság is csak a már meglévőnek a folytatása lehet, mert minden új gondolatnak és minden új tapasztalatnak össze kell tudni kapcsolódnia a már meglévővel. Igaz ugyan, hogy minden új életnek új iránya és új célja van, de a magunkkal hozott régi természetünk adja a gyökeret, az új tapasztalatok megéléséhez is.
Korunk nagy kalandja az Énnel való új találkozás lehetősége. De ha a mai, csaknem határtalan szabadságunk idejében új és ismeretlen utakon járunk, nincs semmi biztosítékunk arra, hogy célunkat el is fogjuk érni, és a biztonság lesz a kísérőnk. A múlt hagyományos normái ugyan megadták a stabilitás és a biztonság érzését, de mint minden öröklött, sokszor szűknek és nyomasztónak is tűnt. A mai megújuló világunkban, még nagy a tájékozatlanság, de ennek dacára – vagy talán éppen ezáltal – határtalan a lehetőségünk, a saját magunk egyensúlyát megtalálni, az életünket a saját igazságaink, és a saját érzéseink felelősségével járni, a saját életünket élni, és a saját lelkünk útjait keresni.
A lelkünk irányadásával, és a tudatunk átalakulásával a magasabb és világosabb szférákba vezető utat járni, ahol felismerhetővé válik az élet végtelensége, a létezés körforgásának a folytatása.
(forrás: evagostoni.hu)
