Az Élet mélyebb dimenzióihoz az Éberségen keresztül vezet az út. Az Éberség a figyelmünknek a személyes történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként jelenik meg.
Az Éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.
Mit is jelent ébernek lenni?
Ha egy beszélgetés során szóba kerül az Éberség fogalma, akkor az Éberséget sokan összetévesztik az ébrenléttel.
Az Éberség azonban nem azonos az ébrenléttel, mivel az ébrenlét az Éberségnek csak az egyik, mondhatnánk úgy, hogy a legkülsőbb dimenziója, a felszíne. Azonban az Éberség három dimenzióját különíthetjük el.
Az Éberség legkülsőbb dimenzióját, tehát a felszínét a figyelem fókuszának a jelen pillanatban történő legtágabbra való kinyitása alkotja.
Ébernek lenni ekkor azt jelenti, hogy most, ebben a pillanatban lecsukott szemmel (vagy anélkül) egyszerre figyelünk a belső világunk történéseire (testi érzéseinkre, gondolataink áramlása. érzelmeink csapongása) és a külső, körülöttünk lévő világra (a közvetlen környezetből származó hangok, illatok stb.).
Ekkor csak a jelen pillanat történéseire irányul a figyelmünk.
Az Éberség másik, mélyebb dimenziójának a szemszögéből az Éberség egy olyan tudatminőségként értelmezhető, amikor nem értékeljük, nem minősítjük, nem ellenőrizzük a jelen pillanatban bennünket ért tapasztalatokat (figyelmen kívül hagyjuk az elme elemző és kategorizáló működését) és ezzel egy időben feladjuk az események irányítására való törekvésünket is.
Nincsenek elvárásaink az adott pillanat tapasztalataival szemben, elfogadjuk azt, ami történik, és nem próbáljuk meg eldönteni, hogy az jót vagy rosszat jelent számunkra.
A legmélyebb dimenziója az Éberségnek a tudatnak egy olyan állapotát jelenti, aminek a legfőbb jellemzője a megfigyelő tudatosság jelenléte.
Ebben a tudatállapotban mintegy külső tanúként megfigyeljük a bennünk és körülöttünk történteket és nem engedjük, hogy azok magukkal sodorjanak, vagy mélyebben megérintsenek bennünket.
Mintegy tér keletkezik köztünk, mint megfigyelő tudatosság és a bennünket ért tapasztalatok között. Ez a tér teszi lehetővé azt, hogy ne azonosuljunk teljes mértékben a tapasztalatainkkal, hanem külső tanúként tudjuk megfigyelni azokat.
Az Éberség így egyben Jelenlét is, ami azt jelenti, hogy nemcsak a jelenleg folyó cselekedeteinknek, hanem önmagunknak, mint a cselekedeteink megtapasztalójának is a tudatában vagyunk.
(Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója - ebresztohivas.blogspot.hu)
